Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

HözépM leleteit Úron At abasári Bolt-tetőn ÁYpád-kori kolostor és templom maradványaira bukkantak a ré­gészek. A feltárás során eddig egy XI. századi kápolna, — körülötte temetkezési helyek­kel —, valamint szokatlan méretű, többször is átépített, bővített templomépület marad­ványai s nem megbolygatott sírokat fedő XIII—XIV. századi sírkövek kerültek elő. A leletek feldolgozása az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával tovább folytató­dik. Képünk a feltárás egyik szakaszáról készült. (Foto: Kiss Béla) Több mint 25 ezren jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira Több mint 23 ezren jelent- kíztek a most érettségizőkés a korábban végzettek közül a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira. Megkez­dődtek az előkészületek ha­zánk 62 felsőoktatási intéz­ményében az idei felvételi vizsgákra, amelyek országo­san — valamennyi tagozaton —, június 26-án kezdődnek, és az érvényben levő rendel- kazések szerint július 31-ig érnek véget. A hazai felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatain 14 és fél ezer gólya kezdheti meg tanulmányait, közülük 0800-an egyetemeken, egye­temi jellegű főiskolákon le­hetnek elsősök. A műszaki egyetemek 2085, a különböző tudományegyetemek 2165, az orvostudományi egyetemek' 1240, az agráregyetemek 910,| a művészeti főiskolák 300, aj pedagógusképző intézmények' 3110, a műszaki, mezőgazda- j sági és gazdasági jellegű főis-j kólák együttvéve 4690 első­évest vehetnek ftl. Évről évre visszatérő gond azonban, hogy egyes szaka-( szók, karok rendkívüli diva-j tösak: ezekre a túljelentkezés| sokszoros, míg másokon a ke-, retszámot is alig haladják meg. A Művelődésügyi Miniszté­riumban összegezték a külön-j böző tudományegyetemekre történt jelentkezéseket. Ebből kiderül, hogy többen meggon-] ciolatlanul töltötték ki a je­lentkezési íveket. Országosan az egyik legdivatosabb szak a pszichológia, az idén mind­össze 10 új elsősre van szük­sége a népgazdaságnak, ezzel szemben 153-en pályázzák meg a helyeket, ami azt je­lenti, hogy a túljelentkezés 15-szörös. Egészében véve a budapesti bölcsészkaron csak­nem hétszeres, a debreceni és a pécsi bölcsészkaron pe- ji dig több mint háromszoros a túljelentkezés. Változatlanul divatosak a jogi fakultások] is: a jelentkezők arányához képest a fővárosban és Sze­geden csak minden ötödik, Pécsett minden negyedik je­lentkezőt tudnak majd fel­venni. ' A jelentkezők szándékát te­kintve Debrecenben a törté-| nelem, földrajz szak a slá­ger: tízszer annyian szeret-' nének beiratkozni. mint amennyire szükség van. Ugyanakkor feltűnő, hogy például Szegeden a kémia— fizika, Debrecenben pedig a matematika—ábrázoló geo­metria szakra nem jelentkez­tek annyian, mint ahány hely van. Jelentős az érdeklődés a közgadász pálya iránt is: a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem 560 he­lyét 1724-en pályázzák meg, így minden harmadik jelent­kezőt vehetnek majd fel az első évfolyamra. A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya a böl­csészettudományi karokra je­lentkezők között 20—30 szá­zalékos, a természettudomá­nyi karon 10—40 százalék, a jogi karokon pedig 27—32 százalék. A különböző tudomány- egyetemekre jelentkezők so­raiban igen nagy arányban szerepelnek a lányok: arányuk 50—9 százalék között van. A Külkereskedelmi Főiskola idegennyelvi levelező szakán a jelentkezettek 93 százaléka, az ELTE bölcsészettudományi karán 70 százaléka, az ELTE természettudományi karának biológia—kémia szakán 90 százalék a női jelentkező. Ugyanakkor a szegedi fizika szakra egyáltalán nem jelent, kezett leónyhallgató. (MTI) Gárdonyi és a történelem Körséta a Heves megyei Pedagógiai Múzeum állandó kiállításán A közelmúltban nyitották meg a Heves megyei Peda­gógiai Múzeum állandó ki­állítását. Az anyagnak — nemes gesztusként — az eg­ri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adott otthont. Pe­dagógusberkekben igen vár­ták ezt az ünnepélyes pilla­natot. Érthető is, hiszen Eger a magyar iskola- és pedagógiatörténet egyik leg­jelentősebb központja volt majd másfél évszázada: sok olyan kezdeményezés látott itt napvilágot, amelyeket oktatók nemzedékei vallot­tak később magukénak. Mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy Eger ma is neves tanműhelye a magyar köz­oktatásnak, pedagóguskép­zésnek. Mi sem természete­sebb mint az, hogy jó ér­zékkel egybegyűjtve köz­kinccsé tegyük azt, amire méltán lehetünk büszkék. Őfelsége levelet ír Lényegében ezt a nem kis feladatot vállalták a peda­gógiai múzeum első állandó kiállításának összeállítói. Hogy miként sikerült? Er­ről minden méltató szónál többet mond egy körséta. Erre invitáljuk most az ol­vasót. A látogatót vitrinek sora fogadja. Mindegyikben fényképek, történeti, irodal­mi anyagiok, újságkivágások, tankönyvek, tanmenetek. Az elsőben egy levélre figyel­tünk fel. I. Ferenc osztrák császár, magyar király írta 1828-ban Pyrker egri érsek­nek. A levél lényege: az uralkodó engedélyezi az el­ső magyar tanítóképző inté­zet alapítását, s az ötletért jókívánságait tolmácsolja Eger érsekének. A kapuit 1828-ban nyitó intézmény 130 éven át képezte azokat a tanítókat, akik országszer­te nemzedékek sorát oktat­ták a tudás elemi ismeretei­re. A Lyceum történetét, sok­oldalú ok/ta tótevékeny séget mutatják be a következő vitrinek. Láthatunk itt ma már történeti értékű tanme­neteket, tankönyveket. Mennyi érdekességet rejte­nek ezek a kiadványok mind az iskoia, mind a kultúrtör- ténész számára! Csak egy kuriózumot említsünk: az egyik vitrinben szerény kis kötet. A címe: Magyar vers­tan. A kiadás dátuma: 1842. Akkor írta ezt Makrav György, amikor Arany Já­nos még csak szárnyait bon­togatta; amikor Petőfi meg­indult a halhatatlanság felé. Az embernek szinte kedve lenne felnyitni a zárt vitrint, s belelapozni ebbe a szak- irodalmi különlegességnek számító kötetbe. Irodalomtanárok számára legalább ennyire érdekes lenne böngészgetni Ihász Gá­bor 1852-ben megjelent ma­gyar nyelvtanában, amelyet a százhúsz év előtti első és másodikos gimnazisták hasz­náltak tankönyvként. Történelemből — elégséges Az érdeklődő számára meglepetések sorát tartogat­ják a vitrinek, többek közt nagy Írónk, Gárdonyi Géza» tanítói oklevelével kapcsolat­ban. Megtudhatjuk az 1882- ben kiállított okmányból, hogy az Egri csillagok író­ja bármennyire furán hang­zik ma — bizony hadilábon állt a történelemmel. Taná­rai legalábbis így véleked­tek, amikor elégségesre mi­nősítették tudását. Beleol­vashatunk az írói pedagógiai munkásságát illusztráló szak­cikkeibe. Egy-egy megál­lapítása ma is tökéletesen helytálló. Láthatjuk Gárdo­nyi — Ziegler Géza — so­kak számára ismeretlen if­júkori arcképét, s még né­hány nemcsak pedagógiai, hanem irodalmi szempont­ból is frissnek nevezhető do­kumentumot. Jói sikerült „összegezés” az a vitrin is, amelyben a pedagógiai egyesületek me­gyei történetét érzékeltetik a kiállítás rendezői. Az HARMAT ENDRE: Egy „tisztes üzletember" (11.) |§72. június 8., csütörtök Santello Genovese irodájá­ban dolgozott annak idején, a hírhedt „családfő” ugyanis vezértársaihoz hasonló „tisz­tes úriember”, egy csomago­lóvállalat tulajdonosa volt. Johnny egyszer szeretett vol­na szabad szombatot kérni a főnökétől, és úgy gondolta: éjszaka is bent marad, hogy előre elvégezhesse a szom­batra eső munkát. Szobája a folyosó egyik végén volt, ] csak kis íróasztali lámpája ! égett, őt kívülről nem lát­hatták. Egyszer csak a ka­nyargó folyosó túlsó végéről kongó lépteket és égyéb, gyanús eredetű hangokat , hallott az 'éjszakai csendben. II Azt hitte, banditák járnak ott (tulajdonképpen igaza is volt), ezért lábújjhegyen a zaj irányába lopakodott. A főnök szobájában váratlan látvány tárult a szeme elé Genovese két „munkatársa” közreműködésével egy isme­retlen, véresre vert férfit faggatott. Néhány nap múlva Santel­lo hamuszürke arccal fedez le fel az újságokban az éj­szakai vendég fényképét, az­zal az aláírással, hogy az il­lető — dúsgazdag üzletember — nyomatlanul eltűnt, ö már régebbi amerikai volt, mint Schuster, nem mert je­lentést tenni. Amikor azon­ban később meghallotta, hogy Genovese külföldre szö­kött; és — ahogy mondták neki — az olasz rendőrség emel vádat ellene, felbátoro­dott és jelentkezett. Ahogy közelgett a visszahozott Ge­novese tárgyalása, az FBI tanult a múltból, és állan­dóan figyeltette Santelló*. Az eredmény tragikomikus volt: Santelíót őrangyalával együtt lőtték szitává. Yito visszaül Genovese tehát újra sza­bad volt, és gőzerővel bekap­csolódhatott g maffia életébe. Costello azonban már „be­dolgozta” magát az átvett mánhattani „családba”, és esze ágában sem volt maga fele engedni a visszatértet. E? még Anastasia tündöklé­sekor történt. Ha aktodban ilyen problémája akadt az embernek, „Albert bácsihoz”, a Gyilkossági Részvénytársa­ság sokszor kipróbált veze­tőjéhez fordult. Nem sokkal később Vito Genovese kocsi­ját géppisztolysorozat érte, a tulajdonos azonban vállsérü­léssel megúszta a veszélyes kalandot. Ekkor határozta el, hogy ahogy teheti, visszaüt. Mint a Park Sheraton Hotel­ben történtek bizonyítják, döntését tett követte. A maf­fiában nagy vihart váltott ki Anastasia halála. A felzúdu­lás és a bizonytalaság olyan ragy volt, hogy a hires AI Capone-féle C-betűs jutalom­osztogatás óta először hívták össze a Cosa Nostra főnökei gyülekezetét, a félelmetes nagytanácsot. 9 New York állambeli Appalachinbe tes­tőreik és helyetteseik, az úgynevezett hadnagyok kísé­retében egymás után érkez­tek meg a „családfők”. Köz­tük egy még mindig család nélküli is, Vito Genovese. A vezérek akkor már tudták vagy legalábbis sejtették az Anaitasla-ayilkossájj hátié­anyag iránytűként kalauzol­ja a látogatót. Ilyen — első­sorban tájékoztató — érte­lemben illeti dicséret » gimnáziumi és szakközépis­kolai oktatás negyedszáza­dos fejlődését - reprezentáló gyűjteményt is. Negyedszázad, villanásokban A főiskolai hallgatókat bi zonyára különösképp érdekli az oktatási intézményünk majd negyedszázados törté­netét feldolgozó sokszínű — fotókban, újságkivágásokban bővelkedő — anyag. Tabló örökíti meg az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola úttörő tanári karát. Azokat a hajdani fiatal oktatókal- nevelőket láthatjuk itt. akik­nek legtöbbjét ma már szer­te az országban ismerik, tisz­telik tudományos sikereikért, nevelői érdemeikért. Az egyik vitrinben a főiskola tudományos életéből látha­tunk ízelítőt. Megtudhatjuk, hogy a főiskola oktatói-ne­velői 1962 és 1971 között 922 szakcikket belföldi, 45 tanulmányt külföldi folyó­iratokban publikáltak. s413 népszerűsítő írásuk jelent meg a napilapok hasábjain. Érdemes meglátogatni ezt a két hónapig nyitva tartó kiállítást. Megéri, mert nem­csak a pedagógus, nemcsak a szakember számára nyújt nem mindennapi élményt, hanem a kultúrtörténet iránt érdeklődőknek is ígér nem kevés meglepetést. Jó tudni, hogy ez a gpmddal, hozzáér­téssel összegyűjtött és tálalt anyag nemcsak rövid távra szóló, hanem alapja lesz a majdan megnyíló állandó pedagógiai múzeumnak, amely sokszínűén mutatja majd be a megye oktatás- és nevelésügyének sók évti­zedes fejlődését. A bemutatkozás sikere bi­zonyítja: érdemes ezért mun­kálkodni, mert újabb és új­szerű színfolttal gazdagodik művelődéstörténetünk. Pécsi István rét, és a dolog határozottan jót tett Genovese tekintélyé­nek. Az appalachini döntés a maga nemében politikai mestermunka: „elvileg” éles szavakkal elítélik a szerve­zeten belüli véres torzsalko­dást, ugyanakkor az egyik megüresedett New York-i család vezetését — Vito Ge- novesére bízzák. A maffia parancsára . -. Talán mondanunk sem kell, hogy a szicíliai maffia és a Cosa Nostra között az élet minden területén kiter­jedő gyümölcsöző kapcsolat áll fenn. Hazánkban is be­mutatták a „Maffia paran­csára” című filmet, amely igaz történet nyomán készült, és reflektorfénnyel világítja meg az óceánon átívelő kap­csolatok egyik oldalát. A tör­ténet dióhéjban a következő: egy északolasz gyár igazga­tója magához hívja egyik szicíliai származású, szülő­falujába hazakészülő műve­zetőjét. Megkéri, adjon át egy levelet és egy kis cso­magot „régi kedves barátjá­nak”, Don Felicének. A mű­vezető el van ragadtatva. Hogyne, hiszen kettős meg­tiszteltetés érte. Egyrészt az igazgató bízta rá a levelet és a csomagot, másrészt, a címzett szülőfaluja nagyha­talmú földbirtokosa, akivel mindaddig, amíg el nem ke­rült Szicíliából, legfeljebb olyan kapcsolatban állt, hogy — rendszerint viszonzatlanul — messziről előre köszönt neki. Hazaérve, nem hitt az ér­zékszerveinek, milyen nyája­san iMgadja Don Felice és milyen gazdagon megvendé­geli. Az meg már mindennek a teteje, hogy a földesúr haj­nali vadászatra hívja meg. Emberünk a vállára kapta a puskát, és fütyörészve indult a találkozóhelyre a néptelen, hajnali utcán. Ott Don Fe­lice közölte vele, hogy remé­li, okosan viselkedik majd, ellenkező esetben kellemet­len következményekkel kel­lene számolnia. A művezető először egy bútorszállító te­herautóban, majd — beszö­gezett ládában — egy repü­lőgépen találta magát. Mint­egy hét órai repülés után egy kis repülőtéren, jól öltözött urak segítették ki a ládából, és egy gyönyörű luxuslakás­ba vitték. Tejbe-vajba fürösztötték, majd megmutattak neki egy rövid filmet. A filmen vas­kos férfiú látható, arcát többször is megnézették a messziről jöttél. — Hát ezt kell megölnöd — mondták neki tárgyilago­san. A fiatalember minden ízében remegve végrehajtot­ta a parancsot. Aztán min­den megismétlődött — vlsz- szafelé. Otthon Don Felice elégedetten köszöntötte, és megígérte, „gondot visel a családjára”. Felesége pedig büszkén és boldogan meg­kérdezte, kellemes volt-e Don Felice társaságában a meg­tisztelő vadászat. így végződik a film — és sok igaz történet. (Következik: A pénz a börtönben 4a férni

Next

/
Oldalképek
Tartalom