Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

Mi less 4530 fiatallal? Beszélgetés h púlyuválasztásról, a továbbtanulásról A válasz nemcsak a 4530 Heves megyei fiatalt foglal- koztatja, hanem szüleiket, a rokonságot is. Érthető is, hiszen a tét nem kevés: a pályaválasztás mikéhtje, a vágyak az adottságok és a lehetőségek egyeztetése a fiatalok sorsát nemegyszer egy életre meghatározza. A felvételi kérelmeket, sőt a fellebezésaket is elbírálták már. Mi tagadás: nem keve­sen akadnak, akik csalód­tak, s most úgy érzik, nincs semmiféle kiüt, a gyermek Sora kátyúba jutott. Annak iá hír _ kelt már, hogy me­gyénkben közel 600 fiatal sem gimnáziumban, sem szakközépiskolában, sem szakmunkásképző intézetben nem kapott helyet, s jövője teljesen bizonytalan. A kér­dés tisztázása végett keres­tük fél a megyei tanács munkaügyi osztályát, s Var­ga Mihály osztályvezető-he­lyettessel beszélgettünk ar­ról, hogy miként is alakúi annak a 4330 általános isko­lát Végzett fiatalnak a sorsa, akik így vagy úgy, de pá­lyát választottak. — Valóban közel hat- száz fiatal számára nincs semmiféle továbbtanulási lehetőség? — Szó sincs róla! Az igaz­ság az, hogy megyénkben minden nyolcadik osztályt végzett fiatal tanulhat vala­melyik középiskolában vagy szakmunkásképző intézetben. Ennek igazolására idéznék néhány adatot. A pályavá­lasztási mérleg körülbelül úgy alakult, ahogy előzetes becslés során terveztük. A megye gimnáziumaiban és szakközépiskoláiba 1640 fia­tal jelentkezett. 2060-an úgy döntöttek, hogy valamelyik szakmunkásképző intézetben tanulnak tovább. Három- százhatvanötkn az ország más iskoláiba pályáztak. 454 gyerek döntött úgy, hogy u nyolcadik után sehol sem szándékozik továbbtanulni. fgy mindössze tizenegy fiú és lány maradt, akikkel nem számoltunk. Ez, persze, ko­rántsem jelenti azt, hogy számukra már sehová sincs ztfild jelzés. Ennek igazolásá­ra is említenék néhány ki­fejező adatot. Gyakorlatilag csak 2060 diákot tudunk szakmunkásképző intézetek- be felvenni, holott a megye ipar igénye 4100 lenne. Csakhogy ez ireális, hiszen nincs ennyi jelentkező. Ria­dalomra, elkesredésre, úgy érzem, semmi ok: valame­lyik iskolában minden fiatal helyet talált, vagy talál. — Igen sokan jelentkez­tek szakközépiskolába vagv tagozatos gimnáziumi ősz tályokba. A többszörö í túljelentkezés miatt szá­mos kérelmet kellett visz- szautasítani. Ügy érzem, ezekből a fiatalokból to- borzódik az elkeseredettek, a csalódottak tábora. Mi lesz az ő sorsuk? — Az egyéni gondokat megértjük, de azt is tudo­másul kell venni, hogy csak annyi szakképzett ipari vagy kereskedelmi középkáderre van szükség, amennyit az ipar, a gazdaságfejlesztés igényel. A túlképzés később még több, még nagyobb problémákat szülne. Egy tény, hogy azokat, akinek nem sikerült tagozatos gim­náziumi osztályokba, vagy szakközépiskolákba kerül­niük, várják az ipari vagy mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetek. Hadd mond­jam el, hogy az ipari tanu­lóképzés ma már nem zsák­utca, hiszen van emelt szin­tű oktatás, akik ebben vesz­nek részt, hamarabb jutnak érettségi bizonyítványhoz, így, ha kerülő úton is, de csak célba érnek. — Az is tény, hogy a csalódottak többsége lány. Rajtuk miként óhajtanak segíteni? — Ez • nemcsak megyei, hanem országos gond is. A szakközépiskolák elsősorban fiú tanulókat igényelnek. Ez egyrészt a szakmák termé­szetéből következik, más­részt az ipar, az üzemi veze­tők merevségéből. Sajnos, helytelen gyakorlat az, hogy több helyen idegenkednek a nőik, a női szakmunkások tö­meges alkalmazásától, első­sorban azért, mert számuk­ra költségesebb szociális lé­tesítményeket létrehozni. Ezt a merevséget fel kell számolni, hiszen tény, hogy munkaerőtartalékot ma már csak a nők jelentenek, ezért velük különösképpen kell tö­rődni. Persze az is igaz, hogy sok olyan nyolc osztályt vég­zett lány is csalódott a pá­lyaválasztásban, aki szak­munkástanuló intézetbe je­lentkezett. Mindig voltak és lesznek divatszakmák, ame­lyeket elsősorban ostromol­Tavasz a Képcsarnokban A Képcsarnok egri Rudnay- t,érmében péntekéin nyílt meg egy gyűjteményes kiállítás Tavasz a művészetben cím­mel. A kiállítás két hétig várja látogatóit és vásárlóit. A Képcsarnok első ízben nyújt át ,,bőségkosarat” az egri művészetbarátoknak. Igaz, hogy a tavasz, mint té­ma zárja eggyé a tárlat anyagát, de kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy ez a hu­szonhét kép a mai magyar piktúra üde tavaszi üzenete a közönségnek. Nemcsak azért, mert Kossuth- és Munkácsy-díj ások. érdemes művészek és a Képzőművé­szeti Főiskola tanárai állnak az alkotások mögött, hanem a képekben található művészi érték, alkotói meggyőződés, szemlélet, világnézet, termé­szetlátás így együttjelentke- zósben érzékelteti azt a köz- szellemet és hangulatot, ami a mai magyar képzőművésze­tet jellemzi. Mindenekelőtt meg kell je­gyeznünk és ez örvendetes is, hogy az öncélú és másoló — mármint a nyugati mintákat, mestereket utánzó —, absztrakció levonulóban van. Szépszerével az egyetlen kép. Óvári László Balaton című alkotása hökkent meg szín­kompozíciójával és ritmus- megoldásaival. El Is gondol- koztat. Tudjuk, a mai élet érzékeny alkotói, zenében és képben, szavakban és a szob­rán n egyaránt ke re- r.zt a :w.Vos kifejezés' megiogalmazási lehetőséget amely a kor emberét meg­váltja és másként vallja meg, mint tett azt a XIX., vagy a korábbi századok ember* Nem célunk részletekbe menően — ahány alkotó,1 annyi stílus és annyi látás-; mód! —. foglalkozni a tárlat anyagával. Azt azonban meg kell jegyeznünk: maga az a’ lény, hogy a megnyitása nap.l ján a tárlat anyagának fele1 gazdára lelt az egri műbará­toknál, minden kritikai meg-' jegyzésnél világosabban mu­tatja, hogy az esztétikum, a művészet akkor talál biztos útra a műélvezö közönségnél, ha a művész az érzékelhető- ség és az érthetőség emberi határain belül marad. Ku- rucz D. István egyszerűségé­ben is nagyvonalú Tavasz a Hortobágyon című képe, Xantus Gyula Városképe —; hogy két egymással szemben álló forma-, stílus, és szín­rendszert említsek —, a tel­jes embert mozgatja meg, ér­zelmileg és szellemileg egya­ránt. Vati József Tisza-part- ja, Pataki Ferenc Halászok című festménye az észak- magyarországiak sikeres résztvételét jelenti ezen a tárlaton. Szabó Vladimir sa­játos világa, Csáki-Maronyák József Tavaszi csendélete, Szentgyörgyi Kornél Fák cí­mű pompás kompozíciója, Szentiványi Lajos Tavaszi tá-l ja, Vecsési Sándor Balaton] Ti hánynál című képe, Duray\ Tibor Erdélyi tája, ivón] Szilárd Virágzó iákja, Bene-j dek Jenő Tisza-partja bizo-j nyitja, hogy az emberközél- ség. a táj szoretetéhen meg ■íulatkozó emberi értékek, érzelmek frissen tudnak hat­ni. a téma megszokásig örök zöld volta ellenére is. (Jarkas) nak a fiatalok. Jelenleg a lá­nyok zöme női fodrász, gyors- és gépíró, felsörészké- szítő, kereskedelmi tanuló szeretne lenni. Persze siker­telenül. mert semmi értelme, hogy annyi női fodrászt, gyors- és gépírót, bolti eladót képezzünk, amennyit nem tudunk elhelyezni. Akiknek nem sikerült bejutniuk, azoknak sem kell elkesered­niük, hiszen sok jól fizető érdekes szakma vár rájuk. Az a baj, hogy ezek jó ré­szét nem ismerik és épp ezért idegenkednek tőlük. — A nyolc osztályt vég­zett fiatalok majd tíz szá­zaléka nem óhajt sehol sem továbbtanulni. Nem túl sok ez? — Végső soron mindenki maga dönt sorsáról. Az is igaz, hogy mind a szülők mind a gyerekek többnyire tájékozatlanok, nem ismerik az összes lehetőséget. Épp ezért nem nyugszunk bele, hogy a fiatalok közel tíz szá­zaléka lemondjon a tovább­fejlődésről, mert erre nem­csak a népgazdaságnak, ha­nem a diákoknak is szüksé­gük van. Levélben értesítet­tünk minden szülőt, tájékoz­tattuk őkt a továbbtanulási lehetőségekről. Ezt tették azok a szakmunkásképző in­tézetek is, ahol szükség van jelentkezőkre. Nem egy szü­lőt személyesen is felkeres­tek. Azt hiszem, hogy nem túlzás, ha azt mondom: a fiatalok zöme csak meggon­dolja magát, s szakmát vá­laszt, továbbtanul. Eddig is törekedtünk a hatékony, a széles körű tájékoztatásra. Ezzel magyarázható, hogy — szemben az országos mu­tatókkal — megyénk mind­három mezőgazdasági szak­munkásképző intézetében túljelentkezés volt. A jövő­ben ezt a munkát akarjuk továbbfejleszteni. Minden ipari üzemben pályaválasz­tási megbízott ténykedik majd. Ügy érzem, ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a pálya- választás valószerűbb, meg­fontoltabb legyen, s csökken­jen a pillanatnyilag elkese­redettek száma. Pécsi István Nincs idő > Kása Ferenc „Nincs idő” eímmei forgat filmet Csőri Sándorral írt közös forga­tókönyvből. A nagyrészt Horthy börtöneiben játszó­dó film főszerepét n neves képzőművész, Könyórcsík János alakítja. Operatőr: Sára Sándor. Képünkön: Könyórcsík János (rab ru­hában) a film egyik jelene­tében. (MTI foto — Friedmann Endrei A hét A jelzők nem öncélúak! Jeleznek valamit: kifejeznek, módosítanak, fokoznak, ár­nyalnak. Milyen jelző lenne alkalmas hát A hét műsorá­nak, adásainak jellemzésére? Valamiféle „egyetlen” szót, valami tömör és mégis kife­jező jelzőt szeretnék találni, amely pontosan megfogal­mazza, mire tartom jómagam a televízió legkitűnőbb poli­tikai adásainak egyikét. Elegáns! Azt hiszem, ez a divattól kölcsönzött jelző pontosan ki­fejezi azt, amit gondolok ál­talában és vélek a legutób­bi, a vasárnapi „számáról” is. Könnyed és fesztelen, úgy magas színvonalú, hogy a műsor „vonalai” alatt észre sem venni semmiféle erőlte- tettséget, görcsöt, vagy külö­nösen nem fontoskodó nagy­képűséget. Elegáns! Magabiztosan ele­gáns és elegánsan magabiz­tos. Tömény politika és a po­litika töménysége. Igen: az elengancia nem úri divat, az elengancia az tartás és maga- biztosság, Ízlés és mégis me­részség dolga. Hogyne tetsze­ne hát, hogy a mi politikán­kat, vasárnap este, fő időben, milliók nézik és hallgatják, mert oly felnőttek lettünk, hogy sikket, eleganciát tu­dunk adni a politikánknak. A héttel is! f Önök kérték Azaz • hogy: mi! A shakespeare-i király egy or­szágot adott volna egy lóért. Ez a nem túl gyakran látha­tó kívánságműsor, amely mind szerencsésebben próbál konkurrálni a rádió hasonló jellegű adásaival, ország nél­kül is „lóra” talált. Egy mű­sorhoz. még egy ilyen vegyes esztrádhoz is elegendő, hogy emlékezetes legyen műfaján belül, egyszóval elegendő egyetlen jó ötlet is. A Kék fénytől „kölcsön­zött” mozaik-fotó ötlete is ilyen egyetlen ötlet volt. Öt­letes ötlet! Emiatt emléke­zünk elsősorban vissza kelle­mesen erre a — még azért kicsit mindig göcsörtösen szerkesztett — vegyes, kelle­mes műsorra. Mi kértük, a televízió teljesítette: lesz még olyan adás minden bizonnyal, amikor több ötletre is telik majd. (gyurkó) Á Szindikátus urai (9.) Bill Davidson chicagói új'- ságíró így irt: „A borjúhúst a szindikátus mészárszékei­ből a szindikátus teherautói hozzák, a szindikátus szaká­csai készítik el a szindikátus üzemeiben gyártott konyhai gépekkel és a szindikátus sa­ját gyártású edényeiben tá­lalják a szindikátus hoteljei­nek. moteljeinek éttermei­ben'. Jaj annak, aki nem haj­landó „együttműködni” . a szindikátussal. Néhány évvel ezelőtt egy Arthur Adler ne­vű kereskedő felháborodott azon, hogy Giancanaék arra akarták kényszeríteni: vásá­roljon tőlük. Nagy hibát kö­vetett el, érintkezésbe lépett a rendőrséggel. Holttestét két hónap múlva találták meg a város ' csatornahálózatálban, borzalmas kínzások nyomai­val. 1919. óta — mint akkor a rendőrség megállapította —. Adler volt a Cosa Nostra 941. megtorlatlan áldozata. A gengszterek rendszerint nem váratlanul gyilkolnak, hanem félreérthetetlen fe­nyegetések után. Mindössze arra vigyáznak, hogy ne le­gyen jelen harmadik személy, amikor a szóbéli zsarolással megbízott ügynök ilyesmit mond valamelyik kiszemelt áldozatnak: — Kár lenne, uram, he en va^y valamelyik családtagja autószerencsétlenség áldozata lenne. SZERVEZETT ALVILÁG Nem lehet eléggé ismételni: a gengszter világ és a „tisztes Amerika" összefonódásának szinte jelképe, hogy a vezé­rek háborítatlanul élő, dús­gazdag és jobbára országszer­te ismert emberek. Detroit jelentős részét a szicíliai szü­letésű, 65 éves Joe Zerilli lát­ja el péksüteménnyel, Ray­mond Patriarca, a bostoni fő­nök hatalmas hotelhálózat tu­lajdonosa. A philadelphiai al­világ ura. Angelo Bruho nagykereskedő, Pittsburghé John la Rocca építési nagy­vállalkozó. a „Háromujjú", Thomas Luchese egy nagy New York-i ruházati kombi­nát tulajdonosa és így to­vább. A bűnszövetkezetnek — ez is hozzátartozik a szicíliai hagyományokhoz —, rögzített taglétszáma van. Üj tagot csak minden második évben vesznek fel és akkor is kizá­rólag a különböző okokból elhunytak helyére. Márpedig a maffia tagjainak igazán számtalan elhalálozást lehe­tőség és forma juthat osztály­részül. Esetenként pótfelvéte­leket taj'tarviK a kisebb ran­gú lebukottak helyére ü, de erre, a rendőrségbe és más magas közhivatalokba beépült CN- (Cosa Nostra) embe­rek miatt ritkán van szük­ség. Az FBI, a szövetségi nyo­mozóiroda, különböző jelek alapján biztos abban, hogy a bűnözési monopóliumnak a szervezett taglétszámnál sok­kal több ember dolgozik — sokszor anélkül, hogy fogal­ma lenne a CN irányításáról. A látszólagos rejtély nyitja: az egyszerű tagok maguk is kisebb-nagyobb. a szervezet­hez nem tartozó bandák ve­zérei. Magas fokon nem, de a „közlegények” felvételekor a CN szívesen választ börtön­viselteket. Bebizonyosodott, .hogy akinek már volt komo­lyabb dolga a rendőrséggel, megbízhatóbb, körültekin­tőbb. Igaz, a rendőrség figyel­heti, de ezt a veszélyt ki­egyensúlyozza az. a szerve­zet számára életbevágóan fontos körülmény, hogy a büntetett előéletűek jobban zsarolhatók* jobban kézben tarthatók • v SZESZES MASSZÁZS... Mi a „közlegények" és fő­nökük viszonya? McClellan szenátor, az amerikai tőr- vén-vhozás különleges bü.ruÁl- dözeaí bizottságának elnöke (a bizottságot éppen a Cosa Nostra büntetlensége miatt felháborodott közvélemény nyomására hozták létre né­hány esztendeje) ezt egy in­terjújában így fogalmazta meg: „A Cosa Nostra egyszerű tagjai kocsin viszik a főnö­köt, noha nem sofőrök. Fon­tos üzeneteket továbbítanak, noha nem küldöncök. Taná­csokat adnak az általuk jól ismert részterületről. noha nem tanácsadók. Elkísérik feljebbvalóikat, jellegzetes testtartásban, zsebre dugott kézzel, pedig nem testőrök.” Egy Ilyen hatalmas háló­zatnál, amely ráadásul a vi­lág leggátlástalanabb bűnö­zőiből áll, természetesen bő­ven akad belső egyenetlen­ség, nézeteltérés is. A Cosa Nostra különbőz» rangú és rendű vezérei nemcsak a rendőrség és a kiszemelt ál­dozatok, hanem egymás ellen Is szüntelenül hadakoznak. A Gyilkosság Rt. rettegett főnö- • ke, Alberto Anastasia szin­tén egy ilyen belső háború nyomán fejezte be „fényes” pályafutását. 1957. október 25-én ‘„Al­bert bácsi” belépett az egyik legelőkelőbb New York-i szálloda, a Hetedik Avenue és az Ötvenötödik utca sar­kán levő Park Sheraton Ho­tel fodrászszalonjába. Kedé­lyesen tréfálkozva ment vé­gig a földig hajló alkalmazot­tak sorfala között, és kényel­mesen elhelyezkedett a 4-es számú süppedő bőrfotelben. Anastasia kéjesen hátra­dőlt, élvezte a szeszes masz- szást, amikor két elegáns férfi lépett a műhelybe. Az egyetlen, ami furcsa volt rajtuk, hogy kabátjukat nem vetették le, sőt, különlegesen nagy méretű, felhajtott gal­lérjukat sem hajtották visz- sza. Fekete bőrkesztyűjük is a kezükön maradt. (Követkézéit: Albert bácsi i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom