Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

I Hétfő e»t/ külpolitikai kommentárunk Angela szabad HA' MASHONNÉT NEM, a televízióból sokan emlé­keznek még a nehezen feledhető darabra, Reginald Rose „Tizenkét dühös ember” című játékára. A tizenkét dühös ember: egy amerikai esküdtszék tagsága. Ardarab arról szól, hogyan dönt, élet és halál felett, .egy ilyen testület. Nem tudjuk, ezúttal mi játszódott le a világtól elzárt te­remben, amíg a tizenkét ember tizenhárom óra alatt meg­hozta Angela Davis felmentő döntését a kaliforniai San Jóséban. De annyi biztos, hogy a hét fehér nőből és öt fe­hér férfiből álló testület jól döntött, Igazságosan, döntött és határozatuk sokmíndermék és sokmindenkinek világ­raszóló diadala. Mindenekelőtt természetesen a főszerplőé, az igazság­talanul oly hosszasan és oly fájdalmasan meghurcolt vád­lotté, Angela Davisé, ezé a nagyszerű bátor emberé. A fel­mentés nyilvánvalóan az ő egyéni sorsa szempontjából sem közömbös: senkinek nem lehet mindegy, hogy annyi szenvedés után újabb tortúrák várnak-e rá, vagy szaba­don, normális körülmények között végezheti munkáját, folytathatja harcát az ügyért, amire minden energiáját és — mint most látványosan bebizonyította —, akár életét is feltette. DE A NÉGER kommunista polgárjogi harcos első fel­mentés utáni nyilatkozatából is azonnal kitűnik, hogy szá­mára ebben az esetben sem csak, sőt nem is elsősorban az ő egyéni sorsa számított. Diadalát azonnal megosztotta mindazokkal, akik saját hazájában és szerte a világon mellé álltak, szavakkal és tettekkel küzdöttek a kiszaba­dításáért. Sokan voltak ilyenek Washingtontól San Fran- ciseóig és Budapesttől Űj-Delhiig és jó arra gondolni, hogy küzdelmük, küzdelmünk nem volt hiábavaló. Ez nem valamilyen zsurnalisztikái fordulat, hanem a j teljes igazság. ; A felmentés ugyanis nyilvánvalóan két, egymással szoros kölcsönhatásban levő tényező eredménye. Az egyik az, hogy az esküdtszék valóban ártatlannak találta Angé­lát, valamennyi, ellene felhozott konkrét vádpontban. De a másik tényező feltétlenül az, hogy az amerikai és a nem­zetközi harcostársak olyan közhangulatot teremtettek, amely megkönnyítette az esküdteknek, hogy utat engedje­nek az igazságnak. Azok, akik ezt az ügyet annak idején gondosan meg­komponálták, nyilvánvalóan politikai pert akartak, ha bűnügyi köntösben is. A bűnügyi köntös lehullt és meg­maradt a tömény politikai per a vietnami háború döntő esztendejében, az amerikai elnökválasztások évében. CSAK AZ ELŐJEL és az eredmény lett egészen más, mint ahogy a kiagyalók elképzelték. Kína és Görögország nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít Az európai közvélemény képviselői brüsszeli közgyűlésének felhívása f PEKING-ATHEN: F Pekingben és Athénben egy- f fdejűleg bejelentették, ‘ hogy I a Kínai Népköztársaság és a ! jGörög Királyság nagyköveti ! szinten diplomáciai kapcso- j latot létesít. i Az erről szóló közös köz­leményben a görög kormány elismerte, hogy a Kinai Nép­köztársaság kormánya, Kína egyetlen törvényes kormá­nya, a kínai kormány pedig megerősítette, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság terüle­tének elidegeníthetetlen ré­sze, amit Görögország tudo­másul vett. A két ország hat hónapon belül küldi el egy­máshoz nagyköveteit. BKÜ&SZEL' Mi, az európai közvéle­mény képviselői közgyűlésé­nek résztvevői — közgyűlé­sünk Brüsszelben 1972. júni­us 2—5. között Európa vala­mennyi része és számos nem­zetközi szervezet képviselői­nek részvételével zajlott le —, kontinensünk népeihez és kormányaihoz, összes társa­dalmi és politikai csoporto­sulásaihoz és mozgalmaihoz fordulunk. Az Európában kialakult helyzet elemzése egyfelől le­hetővé tette, hogy a feszült­ség enyhülésének útján a legutóbbi hónapokban elért jelentős sikereket konstatál­hassuk, másfelől azonban fel­színre hozta azokat a komoly akadályokat és azt a még mindig veszélyes ellenállást, amelyeket le kell küzdenünk. Európa válaszú thoz ért — hangzik a felhívás egyebek közt. Mi nem engedjük meg, hogy az alig megszületett re- , mény csalódássá váljék. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy ez megfelel a haladás útján szabad és szuverén fej­lődésre törekvő összes euró­pai népek akaratának. Egyetértőén a következő általános és alapvető elveket dolgoztuk ki, amelyekre —az ENSZ-alapokmány szellemé­ben —, az európai biztonság­nak épülnie keli: — Lemondás az erőszak al- kalmazásáről és az erőszak­kal való fenyegetésről; — A fennálló határok sérthetetlensége; — Be nem avatkozás a bel- ügyekbe; — Valamennyi állam nem­zeti függetlenségének és egyenjogúságának tiszteletben tartása; — A kontinens valameny- nyi országa szuverenitásának és. területi integritásának tiszteletbe tartása; — Tiszteletben , tartása a népek azon jogának, hogy akadálytalanul dönthessenek sorsuk felől; — Békés egymás mellett élés és jószomszédi viszony az államok között. Bármely enyhülési és le­szerelési politikának ezeknek az élveknek a megvalósítása­A nép akaratából A DIFK megalakulásának évfordulója M a, június 6-án van a harmadik évfordulója, hogy megalakult a Dél-Vtet- nami Ideiglenes Forradalmi Kormány (DIFK). Létrejötte, amely a dél-vietnami helyzet alakulásának szükségszerű következménye volt, új sza­kaszt jelentett az amerikai agresszorok ellen küzdő vi­etnami nép forradalmi moz­galmában. A DIFK megte­remtésével állami szintre emelkedett a dél-vietnami nép szabadságharcának szer­vezése és a felszabadított te­rületek ügyeinek intézése. Emellett természetesen igen fontos szerepet játszott és játszik a nemzetközi kapcso­latok megteremtésében, ki- szélesítésében, a dél-vietna­mi hazafiak érdekeinek nem­zetközi képviseletében. A DIFK megalakulása azonnal és közvetlenül éreztette ha­tását a Vietnamról folyó pá­rizsi tárgyalásokon. Pontosan három évvel ez­előtt — a DIFK megalaku­lásával egy időben — a Mid­way amerikai repülőgép- anyahajón elvégezték az utol­só simításokat Nixon úgy­nevezett Vietnamizálási poli­tikáján, amelynek lényege: megszervezni a vietnamiak vietnamiak ellen folyó hábo­rúját, megerősíteni a Thieu- féle bábkormány hatalmát. VTk rnnMem <g|g"!fEJ S 1972. június 6., kedd így kívánták alátámasztani az Egyesült Államok neoko- lonialista politikáját egész Indokínában, s e közben — az amerikai nép elégedetlen­sége miatt — a lehetséges mértékben csökkenteni az amerikai katonák létszámát, vérveszteségét. Ennek a poli­tikának a határidőnaplója szorosan összekapcsolódott az újraválasztásában reményke­dő Ntxon választási határ­időnaplójával. A vietnamizálási politika keretében felfegyevereztek több mint egymillió katonát, kiképeztek főbb mint 200 ezer rendőrt, a lakosság át­telepítéséve'', vagy kiirtásá­val megpróbálták felszámolni a gyanús, vagy nem kor­mányhű települések lakosait. S e politika keretében kö­vették el az agressziót Laosz, a fegyveres inváziót Kam­bodzsa, a terrorbombázások felújítását a VDK ellen. Ide tartozik — mint mindenre elszánt, kétségbeesett lépés — a VDK kikötőjének elak- násítása, az életet jelentő rizsföldek és öntöző gát­rendszer bombázása. De hiába minden erőlkö­dés. Minden lakos mögé mégsem állíthatnak egy-egy katonát vagy rendőrt. (Mint kiderült, Thieu még katonái­ban sem bízhat, hiszen nap­jainkban is egész egységek álltak át a népi erők oldalá­ra.) A három évvel ezelőtt készült vietnamizálási terv összeomlott. Ennek legmeg­győzőbb bizonyítéka a haza­fias népi erők mostani győ­zelmes offenzívája. Az a terv viszont, amely a vietnami nép bevonásával, alapvető érdekeinek figye­lembevételével készült, amelynek képviselője ma a nagy tekintélynek örvendő DIFK, sikeresen halad a megvalósulás útján. E terv­ben foglalt célokat éppen a DIFK tavaly nyáron közzé­tett hétpontos javaslata tar­talmazza. Ezek a célok meg­felelnek a vietnami nép, az egész indokínai nép és a vi­lág valamennyi békeszerető népe érdekelnek. A hétpontos javaslat első két pontja, amely a közvetlen katonai és politikai lépésekre vonatko­zik, még az agresszór szá­mára is tisztességes kiutat ajánl. Részünkről, a Magyar Népköztársaság állampolgá­rai részéről nem ünnepélyes kijelentés az évfordulón, hogy minden erőnkkel to­vábbra is támogatjuk ezt a tervet. Kormányunk, pártünk és népünk a teljes győzele­mig segíti a vietnami nép igazságos harcát. Győzelmük, ezerszer kiérdemelt béké­jük, nemzeti egységük törté­nelmi igazságszolgáltatás lesz egy olyan nép számára, amely évtizedeken át ren­díthetetlen akarattal küzdött a gyarmatosítók és az idegen betolakodók agressziója el­len. K. I, ból kell kiindulnia, ami táv­latilag elvezet a katonai-poli­tikai csoportosulások meg­szüntetéséhez. A közgyűlés megvizsgálta továbbá azokat az alapvető kérdéseket, amelyek megol­dása sürgető —, minthogy az ezekre adandó válaszok meg­határozzák jövőnket. A közgyűlés résztvevői fel­tétel nélkül támogatják az európai értekezlet összehívá­sát, az összes érdekelt álla­mok egyenjogú részvétele alapján. A közgyűlés résztvevői úgy vélik továbbá, hogy Európa békéjéhez és biztonságához nélkülözhetetlen a két német állam egyenjogú részvétele. Ugyanakkor azt tartják, elér­kezett az ideje, hogy egyrészt mindazok az államok végér­vényesen, nemzetközi jogilag elismerjék az NDK-t, ame­lyek ezt még nem tették meg, másrészt, hogy mindkét álla­mot felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A közgyűlés részvevőinek véleménye szerint a bizton- - ság elszaldthatatlanul össze­függ az együttműködés megszervezésével. Az euró­pai közvélemény különböző áramlatainak hatékonyan tá­mogatatok kell ezt az együtt­működést. Minthogy a közvélemény képviselőit nem kötik diplo­máciai egyezmények, felvet­hetik és teljesen szabadon, egész szélességükben megvi­tathatják a legbonyolultabb és a jövő szempontjából leg­fontosabb problémákat. Ezt a szabadságot nem szabad alábecsülni. Az értekezlet részvevői azon a véleményen vannak, hogy az európai biztonság és együttműködés sikerei kedvező hatással lesznek azokra a népekre, arnelyek a fasizmus jármá­ban szenvednek és küzdenek szabadságukért. A különböző társadalmi eszmények összeütközései­nek, versengésének és har­cának nem szabad az orszá­gok közötti „lélektani hábo­rúba” torkollnia, mivel az ilyen harc károkat okoz a népek közötti viszonynak, bizalmatlanságot, gyűlölkö­dést és félelmet szül. Európa békéje és szellemi potenciáljának fejlődése függ attól, hogy a la­kosság minden rétege és különösen az ifjúság a béke és a kölcsönös megbecsülés szellemében nevelkedjék. A közgyűlés részvevői ezért külön felhívásban fordulnak a televízió, a rádió és a saj­tó dolgozóihoz. A tömegtájé­koztatási eszközöket kizáró­lag a béke és a népek- kö­zötti megértés érdekében szabad felhasználni. A béke egyetemes és oszt­hatatlan. A közgyűlés rész­vevői meg vannak győződve arról, hogy a szilárd euró­pai biztonság és a valóban békés viszonyok Európában — egyszersmind az egyete­mes béke egyik legfonto­sabb eleme is. Meggyőződé­sünk továbbá, hogy az eu­rópai együttműködés kiépí­tésénél tekintetbe kell ven­ni Európa felelősségét az egész világgal és különösen a fejlődő országokkal szem­ben. ★ A közgyűlés megelégedés­sel vette tudomásul a köz­vélemény azon áramlatainak szélességét és sokrétűségét, amelyek már összehangolták erőfeszítéseiket az európai biztonság és együttműködés céljainak elérésére. Kifeje­zésre juttatja azt az óhaját, hogy ez az összehangolás ál­landóan bővüljön és ’ álljon nyitva mindazon erők szá­mára, amelyek bele kíván­nak kapcsolódni, í| A közgyűlés végül arra § következtetésre jutott, hogy szilárd és állandó jellegét kell adnia azoknak a kap­csolatoknak, amelyeket az európai közvélemény külön­böző áramlataival már ki­alakított. Felhívja az euró­pai biztonságért küzdő nem­zeti csoportokat, köröket és szövetségeket, terjesszék a közgyűlés eszméjét. E cél­ból rendelkezésükre 'bocsát­ják majd az első tervezetet, amely egy szakasza lesz az európai népek chartájia ki­dolgozásának. A közgyűlés felhívja továbbá őket, hogy eszméit testesítsék meg konkrét kezdeményezések­ben, mozdítsák elő ezzel az európai népek mind széle­sebb rétegeinek tömörítését. A közgyűlés véleménye szerint folytatni és szélesí­teni kell a kezdeményező bizottság tevékenységét, ezért úgy dönt, hogy át kell ala­kítani összekötő és koordi­nációs bizottsággá, amelyet megbíz azzal, hogy munkál­kodjék a béke, a biztonság és az együttműködés céljai­nak megvalósításán, a jelen felhívásban meghatározott elveknek ‘ megfelelően. A közgyűlés e felhívással, a benne foglalt valamennyi ajánlással összhangban, ün­nepélyesen felhívja az összes európaiakat, Európa összes politikai és társadalmi erőit, egyesítsék erőfeszítéseiket, tegyék földrészünket a béke és a gyümölcsöző együttmű­ködés kontinensévé. Minden nép ezt várja és ezt akarja, de ez mától reális lehetőség is egyben, erőnk­höz mért lehetőség. Rajtunk a sor, hogy dia­dalmas realitássá tegyük. Tit© Moszkvában Mint a TASZSZ gyorshír­ben jelentette, hétfőn a dé­li órákban hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érke­zett Joszip Broz Tito jugo­szláv köztársasági elnök, a JKSZ elnöke. A jugoszláv és szovjet zászlókkal díszített Vnuko- vói repülőtéren Leonyid.. Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij, Alekszej Koszigin és , más hivatalos személyiségek üdvözölték. A repülőtéren a magas rangú vendég fogadására. díszőrség sorakozott fel a szovjet fegyveres erők három haderőneméből r gyalogosok, repülők, tengerészek. A zene-,. kar a jugoszláv és a szovjet himnuszt játszotta. A moszk­vai dolgozók képviselői lel­kes tapsokkal fogadták Jo­szip Broz Titót. Leonyid Brezsnyev és Nyi- kotej Podgornij társaságában Tito a repülőtérről a Kreml­ben rendelkezésére bocsátott- szállására hajtott. A gépko­csisort motorkerékpárosok díszalakuiata kísérte. ,. A moszkvai utcákat jugo­szláv és szovjet zászlók díszí­tették. Szerb-horvát és orosz nyelvű transzparensek éltették a Szovjetunió és Ju­goszlávia barátságát és együttműködését, a két or­szág népeinek testvéri ba­rátságát. A szovjet főváros útvonalai mentén a moszk­vaiak üdvözölték Tito elnö­köt. Gromiko berlini útja Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az NDK-beli Ber­lin- Schonefclpi repülőtérnek ezekben a napokban gyakori vendégévé vált. Szombaton dél­előtt a négyoldalú nyugat-berli­ni egyezmény aláírására érke­zett ide, hogy a délutáni órák­ban már tovább induljon Hóim­ba, majd alig 24 óra múlva Erich Honeckernek, az NSZEP első titkárának meghívására hi­vatalos látogatásra ismét az NDK-ba repült. Mint az NDK fővárosának po­litikai körei rámutatnak, e láto­gatás jelentőségét csak növeli, hogy Gromikónak a múlt héten is és ezen a most kezdődő hé­ten is rendkívül zsúfolt progra­mot kellett, illetve kell lebonyo­lítania Moszkvában. Nyilván ez az oka annak, hogy Gromiko az NDK-beli hivatalos látogatásra a vasárnapot is igénybe vette. Nyugat-berlini hírforrások azt a tényt, hogy Gromiko Bonnból egyenesen az NDK fővárosába utazott, a Szovjetunió részéről az NDK iránti baráti gesztusként emelik ki. A demokratikus Ber­linben ezzel kapcsolatban han­goztatják, hogy Moszkva és Bonn viszonyának normalizálása természetesen egy jottányival sem csökkenti a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjet­unió hagyományos barátságát, a proletár internacionalizmuson alapuló testvéri összefogását. Az NDK-ban csak üdvözlik és az európa) béke és biztonság szem­pontjából rendkívül örvendetes­nek tartják, ha javulnak az NSZK-nak a Szovjetunióval, Len- gyelországgal és általában a szo­cialista országokkal való kap­csolatai. A washingtoni „Transpo—72” nevű szállítási kiállításon lezuhant a légierő egy Thuti- derbird típusú sugárhajtású repülőgépe. Ez volt a harmadik, áldozatokat követelő bales»* a kMttftás slStA ___ (Népújság telefotp — AP—MTI­i ♦ 1 L ezuhant a kiállításon

Next

/
Oldalképek
Tartalom