Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

Tessék a mikrofon! IJéhány kézzel írott sor- ban invitált a nagy 1 ®^ár szakszervezetise: ekkor meg ekkor menjek el hozzá­juk, mert a nagyműhelyben . munkásgyűlés lesz. ) Vagy másfél ezer ember szo­rongott a csarnokban, a párt­titkár üdvözölte a résztvevő­ket, aztán nyomban a szónoki emelvényre lépett —, az Igazgató. Terjedelmes be. »zédben értékelte az eltelt ne­gyedév eredményeit, sikereit, szót ejtett közben a gondok­ról is. A klasszikusan három részre tagozódó beszéd közel egy óráig tartott, s amikor a gyár vezetője emelkedett hangon újabb sikerekre kezd­te buzdítani a jelenlevőket — kiment az ajtón az első ember. Az igazgató után az szb-titkár beszélt, majd a legnagyobb szocialista brigád 1 vezetője tett versenyfelaján- . lást — már tízesével surran­tak ki az ajtón azok, akik ép- í pen közel álltak — amikor a párttitkár hozzászólásokat kért. „Tessék a mikrofon — 1 mondta —, most bárki el­mondhatja véleményét, prob­lémáját, javaslatát, tulajdon­képpen azért jöttünk ösz- ■ze...” Senki nem kért szót, és egy- re többen indultak a kijárat felé. Pár perces kínos vára-, kozás után valaki az emel­vényről köszönetét mondotta munkásoknak a megjelenés­ért — és most már mindenki elindulhatott haza. A mun­kásgy ülésről, amelyen egyet­len munkás sem szólalt fel. Volt olyan vezető, aki azon kesergett: passzívak, érdek­telenek a munkások, volt, aki a szervezést okolta, hiszen meg lehetett volna beszélni, úgymond néhány agilisabb emberrel, hogy szólaljanak föl mégis, aztán esetleg mások is kedvet kaptak volna.., Kutyaharapást szőrivel gyógyítani senki sem gondol­ja komolyan, a babonák ide­je lejárt. De kuruzslással igyekeznek segíteni a fejlődő üzemi demokrácia gyermek- betegségein azok, akik foga­dott prókátorokkal, megbí­zott felszólalókkal szeretnék aktívvá tenni a tömeget. Tény, hogy nekünk nincse­nek demokratikus hagyomá­nyaink, de ez csak egy okkal több arra, hogy még nagyobb erőfeszítéssel kutassuk szo­cialista demokráciánk fejlő­dési lehetőségeit. A lehető­ség, hogy összehívjuk a mun­kásokat, a tárgyi feltétel, hogy kezükbe akarjuk adni a mik­rofont —, édeskevés a de­mokrácia egyik alapeleme, a szólásjog1 gyakorlásához. Más­féle, erősebb gátakat is át kell szakítani ahhoz, hogy a vé­lemények, javaslatok, hasz­nos információk áradata el­induljon, hogy a demokrati­kus keretek között gyakorolni is merjük a demokrácia adta jogokat. Nem árt például figyelni a szavak értelmére. Ha egy munkásgyűlésen először az igazgató mondja el vélemé­nyét, azt, hogy mi volt a jó és mi a rossz, akkor naiv do­log várni — legalábbis az esetek 90 százalékában —, hogy majd egy munkás mást mond. A munkásgyűlésen nem az igazgatóé az első szó, és az is tény, hogy nem elég csak a helyiséget vagy a mikrofont előkészíteni. Ahhoz, hogy az emberek az egész gyár kol­lektívája előtt el merjék, el akarják mondani véleményü­ket, minimálisan az kell, hogy a szűkebb közösségekben, a kisebb csoportokban is de­mokratikus viszonyok ural­kodjanak, hogy az értelmes segítő szándékú vélemény el­mondásának a mindennapi munkakörnyezetben is meg legyen az eredménye. Enélkül senki ne várjon sikert még a legjobban „szervezett” mun­kásgyűlésektől se. A mikrofon meg a ” nagycsarnok mellett a demokrácia mindennapi gya­korlására is szükség van ah­hoz, hogy hangot kapjanak a vélemények, hiszen csak ezek ismeretében lehet megalapo­zottan dönteni, hogy kedvük legyen az embereknek el­mondani a munkájukról mindent, ami hasznos és hasznosítható. (B. PJ flz új alapbérrendszer bevezetéséről és fogyasztók érdekvédelméről tárgyalt a SZOT elnöksége r A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen több közérdekű kérdésről tárgyalt. A munkások és alkalma­zottak új alapbérrendszeré­nek bevezetését vizsgálva az elnökség megállapította, hogy a dolgozók minősítése, mun­kaköri besorolása a vállala­tok többségénél megtörtént, 1972 végére pedig mindenütt nyesíteni. Az egyik az üzle­tekre és boltokra kiterjedő hagyományos, tömeges ke­reskedelmi társadalmi ellen­őrzés. Ugyanakkor szakem­berek közreműködésével be kell vezetni a szakszervezeti ellenőrzést a fogyasztási cik­keket gyártó, értékesítő, a lakosság számára szolgálta­tásokat nyújtó vállalatoknál, ahol a vállalatok üzletpoli­tikáját, árpolitikáját vizsgál­ják. Ezzel egyidejűleg meg kell szüntetni a vállalati ár- tanácsadó és áruellenőrzési bizottságok működését, mert e bizottságok gyakorlatilag nem váltak be. (MTT) Rendezvény, amelyre mindenki hivatalos volt Befejeződtek a közúti közlekedési balesetelhárítási napok Egerben tése, a megfelelő, helyes dön­tés — vagyis a biztonságos vezetés, közlekedés. A KÖZÜTI közlekedési balesetelhárítási napokon többféleképpen megfogalma. zódott: nem elég egyszer el­sajátítani a közlekedési is­mereteket, hanem azokat ál­landóan felfrissítve, a köz­lekedési tapasztalatokkal ki­egészítve, tudatosítani kell, a járművezetőknél, gyalogo­soknál, gyerekeknél és fel­nőtteknél egyaránt. Kép az autós ügyességi versenyről. AMIKOR a közutakról, a közúti forgalomról szó van, mindenkit érdekel a téma. A közút kiterjedt pályahálóza­ta összeköti valamennyi gaz­dasági építmény és lakóház kapuját, amelyen háztól há­zig, menetrend nélkül lehet el­jutni céljainkhoz. Akár tö­megközlekedési eszközt, akár saját gépkocsit használunk, vagy egyszerűen, gyalogolunk, a közúton vagyunk, élvezzük annak előnyeit és természe­tesen hátrányait. A Technika Házában, Egerben megtartott közlekedési tanácskozáson ezt a témát sokoldalúan megvi­tatták, hiszen tíz előadás hangzott el, egy-egy szakte­rület kitűnő megyei művelő­je tolmácsolásálban. A vasár­nap lezajlott rendezvényeken az elvekben megfogalmazot­tak gyakorlati formát öltöt­tek. Amikor a Gárdonyi Géza Színházban oldott formában, fővárosi művészek közremű­ködésével megyénk eddig leg­jobban szereplő gépkocsive­zetői, motorosai, a KRESZ­ismeretekből vizsgáztak, ha nem is konkrétan, de ismét előkerültek a bölcs megálla­pítások, a tapasztalatból le­szűrt igazságok. Így nem kel­lett bizonygatni, hogy a köz­lekedés állandó egymásraha- tást jelent a közlekedő part­nerek között. A feladatok is arra emlékeztették a ver­senyzőket, a nagyszámú ér­deklődőt, hogy a különféle forgalmi helyzetekben a köz­lekedők közötti kapcsolat ál­landóan változó: megismét­lődnek ugyan az alapszituá­ciók, ám más időben, más he­lyen, más körülmények kö­zött és más közlekedő társak­kal. A dokumentum jellegű fotókiállítás is azt mutatta, nem szabad nem ismerni a KRESZ-t, nem szabad adott helyzetben bizonytalankodni, véteni a szabályok ellen, ve­szélyeztetni másokat — bün­tetlenül. Egy közlekedési szakember így fogalmazott: tudatos vezetési mód, intel­ligens viselkedés és jóindula­tú magatartás nélkül elkép­zelhetetlen a konkrét közle­kedési helyzet gyors áttekin­Vasérnap a reggeli óráktól egyenruhás közlekedési úttö­rők foglalták el helyüket a megyeszékhely legforgalma­sabb útkereszteződéseinél, ve­szélyeztetett helyeken és ha­tározott magatartásukkal, a gyerekek, a gyalogosok vé­delmében tett forgalmi irá­nyításukkal ezen a napon emlékeztettek minden közle­kedőt a városban: lehet sza­bályosan is közlekedni. És ekkor mind a gyalogos, mind a jármű eljut biztonságosan céljához! A KPM egri tanintézetének rutinpályáján tartott bemu­tató oktatás, a KRESZ-kisfil- mek vetítése sok érdeklődőt vonzott, de a nap kiemelkedő eseménye volt a KRESZ-ve- télkedő megyei döntője. Pet- ress István, a rádió Csúcsfor­galom adásából jól ismert ri­porter játékvezetése mellett a hevesi Kalbantner Géza a hor- ti Pete László, a parádsasvá- rl Erdei Ferenc, a gyöngyösi Matin János, Sándor László és Stiller László, valamint az egri Kazinezi István, Kovács Gábor, Boksa Dezső, Szabó Tamás és Nagy Péter tette próbára KRESZ-ismereteit. A zsűri elnöki tisztét dr. Dö- mény István, az OKBT tit­kára látta el, tagjai közle­kedésünk szervezői, közieké­befejeződik. Így 1973. január 1-én valamennyi vállalatnál életbe léphet az új alapbér­rendszer, az új bértarifa al­só határainak eléréséhez ál­talában rendelkezésre állnak az anyagi eszközök. A KGM- hez tartozó vállalatok 55 százalékának például a leg­alacsonyabb alapbérek már­is elérik a fölemelt alsó ha­tárt, további 20 százalékuk­nál 1972. július 1-ig, a töb­bi vállalatnál 1973. január 1-ig emelik a törvényesen megszabott magasabb szint­re a legalacsonyabb kerese­teket. Az átsorolás különösen a kisegítő és a női dolgozók­nál jár béremeléssel. A SZOT elnöksége felhívta a vállalati szakszervezeti szerveket: kísérjék figyelem­mel s követeljék-meg a gaz­dasági vezetőktől, hogy 1973. január 1-től már mindenütt az új besorolási feltételek és bértételek szerint állapít­sák meg az alapbéreket. Az elnökség a fogyasztók érdekvédelméről is tárgyalt s megállapította: nemcsak társadalmi átlagban, hanem társadalmi és fogyasztói ré­tegenként is vizsgálni kell, hogy a jövedelmek és a fo­gyasztói árak változása együttesen hogyan hat a megélhetési viszonyokra. Ilyen vizsgálatokhoz azon­ban a jelenlegi hivatalos ár- statisztika nem nyújt elég­séges alapot, mivel csalt át­lagos árszínvonallal számol. Az elnökség szükségesnek tartja felkérni a KSH illeté­keseit, hogy a statisztikai nyilvántartási rendszer az eddiginél jobban tükrözze a munkások és alkalmazottak, a nyugdíjasok, a különböző jövedelmi kategóriákhoz tar­tozó családok tényleges meg­élhetési költségeinek alaku­lását, az árváltozások hatá­sait. Az elnökségnek az a véle­ménye, hogy a szakszerveze­ti munkában a fogyasztók érdekvédelmét szolgáló tár­sadalmi ellenőrzés a jövőben két fő formáját kell érvé- j Ha már közvilágításról van szó, alig akad ember, akinek ne lenne véleménye. Többségükben nem is dicsér­ni akarják az ÉMÁSZ-t, ha­nem bírálni. Ugyanakkor az áramszolgáltató vállalat nem kis büszkeséggel idézi a szá­mokat, amelyek rendre azt bizonyítják, mennyit tettek a korszerűsítésért, a jobb áramellátásért. Nem szójáték, realitás: ez is, az is igaz. Mi ne nyugodjunk bele a salamoni döntésbe, igyekez­zünk a felszín alá látni. Mert az arányok sem mellé­kesek az „ez is” és „az is” egyenleg-párnál. A kettős ünnep első dél­utánján megszűnt az árarm szolgáltatás Gyöngyösön, a város északi részében. Egész utcasorok maradtak sötét­ben. Nem szólt a rádió, nem lehetett nézni a tv-t, a kis­baba vacsoráját sem lehetett megmelegíteni a rezsón. Gyorsan betelefonáltak az ügyeletre. Elszomorító vá­laszt kaptak. Ne is várják a szerelőket, nem tudnak men­ni. Majd csak esetleg más­nap. Mert dolguk van a Mátrában. A vihar okozta károkat kell megszüntetniük. Több százan mérgelődtek, bosszankodtak, értetlenked - tek. Teljesen tönkrement az ünnepük. Hogyan ítélte meg a tör­ténteket az ÉMÁSZ gyön­gyösi üzemének egyik veze­tője? Ö is csodálkozott. Előbb a statisztikát idézte, amely szerint naponta átlag­ban két hibát jelent be ala­kosság a városban. A két ügyeletes szerelő, akik autó­val'tudnak a helyszínre siet­ni, fütyülve tud eleget ten­ni a kérésnek. Egyébként is, ha a Mátrában baj van a villamoshálózatban, azt a hibát egy másik csapat ja­vítja meg. Szóval: rejtély, miért nem Fények és árnyak Gyöngyösön Panaszkodnak a fogyasztók — Áz ÉHÁSZ olcsóbban akarja Mi lesz a Mérges utcával? volt két napig áram a vá­ros északi részében. Évekkel ezelőtt sokéig volt. téma az új 3-as út köz- világítása, amíg eldőlt végre, hogy a lámpákat a városnak kell felszereltetnie az út mentén. De még ma sincs mind a helyén, hiába múl­nak az évek. Most a megismétlődés ve­szélye forog fenn, ha az új 24-es út építkezésére gondo­lunk. Az egykori Mérges ut­ca helyén készül a Mátrába vezető szakasz. A vita még mindig a közvilágítás körül forog. Szerencsére csak ab­ban, hogy itt is a drágább vascsőből készült ostomye- les lámpaoszlopokat állít­sák-e fel, vagy a nála dara­bonként tízezer forinttal ol­csóbb vasbeton oszlopokat. Az áramszolgáltató az utób­bit javasolja. A szakigazga­tási szerv az egységes kép miatt a vasoszlopok mellett állt ki, mivel azok láthatók a 3-as úton is, a 24-es csat­lakozásában. A városi vb a vasbeton- oszlopokat teljesen megfele­lőnek találta. Kis szépséghiba, hogy az említett út már majdnem el­készült, de a közvilágítás ügyében még csak a minap zárult le a vita. Pedig lett volna idő a meggondolásra már elég. Úgy látszik, nem mindig könnyű a döntés. Sok a sötét utca, az égő nélküli lámpa a villanyosz­lopokon. A 3-as út mentén álló ostornyelek eddig szinte elérhetetlen magasságban voltak. Most már ka­pott az ÉMÁSZ egy olyan toiólétrát, amely fel tud nyúlni a lámpák ma­gasságáig. Ezentúl a kiégett körtéket már könnyen ki tud­ják cserélni. Mondják ők. Nem segít azonban az új létra a Kékes közvilágításá­nak hiányosságain. Évek óta vaksi a Kékes, bár közigaz­gatásilag a városhoz tarto­zik. Akkor 'megcsinálták a közvilágítás korszerűsítését itt, az ország legmagasabb pontján, azóta is mostoha- gyerekként kezelik.' De néhány utca Gyöngyö­sön semmivel sem marad le a Kékes mögött sötétségben. Például a hangzatos nevű Bajcsy-Zs. körút. Ennek az ellenkezője is igaz. A Sas és a Magyar ut­ca olyan fényárban úszik, mint a város egyetlen más része sem. Minek ezekben a kis utcácskákban ez a rette­netes fényerő? Fogadónapokon, testületi üléseken, párt-vb-n, tanács­tagi beszámolókon panaszol­ják az emberek, hogy nincs minden rendben a villany- számlák bemutatása körül. A pénzbeszedők nem veszik figyelembe, hogy a családok többségében a nappali órák­ban nincs otthon senki. Még­sem a délutáni és a kora es­ti órákban viszik a számlát. Erre mondta az ÉMÁSZ egyik vezetője, hogy a pénz­beszedő nem alkalmazkod­hat kétezer emberhez. Per­sze, rögtön meg lehet kér­dezni: kétezer embernek ta­lán kötelessége alkalmazkod­ni egy emberhez? Miért- rzsrr. lehet például egy csekket is otthagyni az értesítéssel: ennyi és ennyi a fogyasztás, ennyit kell érte fizetni. Egy rubrikába pedig írják be a villanyóra állását. Amikor a pénzbeszecfés mostani módszere megszüle­tett, még egészen más világ volt. A családokban leg­alább egy vagy két személy otthon volt. Olykor a mun­kanélküliség miatt. A fővá­rosban sem az utasokat iga­zították a villamosokhoz és az autóbuszokhoz. Hanem megszületett a kalauz nélküli járat. Ha az ÉMÁSZ nem akar változtatni a fogyasz­tók körében sok kellemetlen­séget kiváltó elavult pénz­beszedői rendszerén, akkor nem lehet mit tenni. Az akaraton múlik. A változó körülményekhez nem alkal­mazkodni, nagyon korszerűt­len megoldás. Egy biztos: ma már nem hunyorog állandóan a lámpa a feszültségingadozás miatt. A túlterhelés sem okoz áram- kimaradást esténként több­ször is, mint akár még né­hány évvel ezelőtt is. De ha már annyi mindent megcsinált az ÉMÁSZ, hogy minél hiánytalanabbul lás­sa el feladatát, miért nem tud a sokkal jelentéktele­nebb részletekben is rendet csinálni a saját háza táján? Bízunk bemie, a bosszantó apróságoknak a megszünte­tésére sem kell sokáig vár­ni. Ezt a reményét fejezte ki a városi tanács végrehaj­tó bizottsága is, amikor az ÉMÁSZ tevékenységét fogta át a legutóbbi ülésén. _i. <G. M. ÉJ 1 dési bíró, oktatásvezető. A különböző kérdések megvála­szolása, a diaképfeladatok megoldása után a versenyző­ket a közönség soraiból vá­lasztott autósok forgalmi fel­adat megoldására vitték elés amíg Angyal János, Fenyvesi Gabi, Horváth Vilmos, Ma­gái Klementina, Poór Péter, a Vidám Fiúk és a Corvina együttes Nádas Gábor zongo- rakíséretéve! szórakoztatta a közönséget, a zsűri döntése is megszületett. Az első díjat, egy Simson Star motorkerék­párt Szabó Tamás, magneto­font Balcsa Dezső, rádiót Ka­zinezi István, Hajdú porszí­vót Sándor László nyert, de táskarádiókkal, fényképező­gépekkel, könyvutalvánnyal jutalmazta a zsűri a többi vetélkedőt is. DÉLUTÁN a közlekedési balesetelhárítási napok kere­tében autós versenyre, moto­ros bemutatóra került sor, a Népkert KRESZ-parkjában pedig a legfiatalabbak vizs­gáztak KRESZ-ismeretekből. Egerben régen volt autóver­seny, így nagy érdeklődés előzte meg a helyszínen je­lentkező autósok versenyét. A különböző kategóriákban szoros eredmények születtek. Kategória-győztesek és érté­kes tárgyjutalmak nyertesei: Tamás Gábor, dr. Urbán Fe- rencné, Előházi János és dr. Urbán Ferenc, a motorosok­nál Bóta Ervin. pe. JÍMMZQ 1972. június fl* keáfl ^ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom