Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
WATERLOO Olasz—szovjet film r Szergej Bondarcsuk, a szovjet filmrendező, már a Háború és békében plasztikus képet fest Napóleonról, a rendkívüli egyéniségről, a hallatlanul gyors sikereit és fékte-. lenre növesztett hatalmát egész Európára kiterjesztő diktátorról. Ez a diktátor és császár a történelem egyik legkitűnőbb hadvezére volt, kalandor és játékos is, aki jól ismerte a hadászat és a hazardírozás minden szabályát. Hiúsága és vasakarata áttörni tudott minden akadályon. Azaz, hogy mégsem! Most, ebben a filmben Bondarcsuk, mintha átformálná a gőgös császárról alkotott korábbi portréját. Megismerteti velünk a töprengőt, az öregedőt, akinek még változatlanul magabiztos elképzelései vannak a miatta és általa készült új Európáról. Fel sem merült benne, hogy a tizenhárom évig tartó hadjáratsorozatban egy nép kifáradhatott, hogy egész Európa unta már az öldöklést és a csizmakopogást. Mindig csak magát látta! Igaz, már olykor töprengett, néha kérdései támadtak, vagy támadhattak, amikre nem tudott határozott választ adni. De az a kétely fel sem merült benne, hogy egyszerűen eljárt felette az idő, lehetőségeit, hadseregének és saját testének erejét felőrölte az idő és a kritikus pillanatok sora következett be, amikor egy-egy rossz ötlet, vagy egy gyomorgörcs beleszólhatott a vil ágtörténeiembe. Bondarcsuk szinte tanul- mányszerfl pontossággal elemzi Napóleont. A film bevezető képsorában saját tábornokai viszik neki a kérlelhetetlen döntést: le kell mondania a trónról. Magába roskadtan hallgatja az érveket, amelyekből a határozottság inkább könyörgésiormán szól, mert nem mindenki sziklaszilárd jellem, amikor a hatalom fordulásairól, az érdek ütközeteiről van szó. Napóleon sima, suttogó és fojtott mondatok után vulkán- szerűen kitör, mert nem tudja önmagát megtagadni. Szín. padias, pózol, bélül is éli azt, amit kifelé játszik. Katonaitól egy iskolamester érzelgősségével búcsúzik, siratja azt, aminek' elvesztésébe nem nyugodhat bele. Napóleon akkor is önmaga, amikor Elbáról szökve, is. mét lázba hozza az országot. Az ünnepelt néptribun, akinek élveteg arcán izzadtság helyett, vagy azzal vegyesen ragyog a dicsőség, a mámor, a hatalom édessége és mérgezett boldogsága. (Ezekben a képekben nemcsak a színész, de a rendező is nagyot alkotott.) Waterloo azonban nemcsak Napóleonból állt, hanem az angolokból és a németekből is. Wellington egészen más egyéniség, mint a francia hódító és Blücher porosz tábornok megint csak másképp érti a világot. Wellington nemcsak megveti Napóleont parvenüsége miatt, de hadá- szatilag is hozott valami újat ellenében. És a zseniálisnak egyáltalán nem mondható Blücher egyet tudott ekkor: a legjobb pillanatban megérkezni. E mögött a hadvezéri hár-; más mögött püffedt árnyék-, ként lebeg, mint valami tör-' ténelmi hólyag, XVIII. Lajos, aki nagy testét, testi és lelki lomhaságát úgy hurcoltatja, mint valami poggyászt. Azért emeltük ki a törté-! nelmi tablónak készült film-! bői a viszonylag csendesebb' és meghittebb hangvételű jellemzést és képsorokat, mert ezek mutatják leginkább, mennyire komolyan veszi feladatát Bondarcsuk, a rendező. Ezekkel együtt teszi kézzelfoghatóvá és érthetővé a kort, amelyben a tisztek még bálon vesznek részt a csatába indulás előtt és röpcédu-i / Iákkal órák alatt meg lehet fordítani a hatalom kérdését egy országban. 1072. június 4., vasárnap A csata méreteit sejtetni engedi az a statisztéria, amellyel a rendező dolgozik. Elkápráztat tömegeivel és azokkal a légi felvételekkel, amelyek az egyes hadmozdu- latokat megörökítik. Emlékezetes a lovasroham lassított felvételben való megmutatása. Hosszú pillanatokig gyönyörűség nézni a száguldó lovak mozgásának ritmusát. Mintha a rendező ezzel a káprázatos szépséggel szegezné szembe azt az esztelen és ostoba mészárlást, ami a csatában ezek után a forró és szépséges vágták után következik. Nagy parádé ez a Waterloo, ahol a „miért” felharsog és a képek láttán magunk is osztjuk a film végső igazságát: értelmetlen ez az öldökA maffia behálózza már egész Amerikát, valameny- nyi szekciójához éjjel-nappal ömlik a pénz. Jim Co- lossimo álma megvalósult: a szervezett bűnüldözéssel szemben immár a szervezett bűn áll, amely eredményesen veszi fel a küzdelmet — éppen a korrumpálható hatóságok segítségével — a rendőrséggel. A maffia vezetői Amerika-szerte közismert emberek, személyüket az áldozatok hozzátartozóinak gyűlölete, a nagyság előregyártott legendája és a megfélemlítéssel vagy pénzzel kierőszakolt sérthetetlenség nimbusza lengi körül. Eljön az a nap, amikor a szervezettségre Big Jim utódai felteszik a koronát, megalakul a maffia kormánya. Az 1940-es évek végén a tiszteletreméltó kabinet fontosabb alakjai a kövtkezők: a New Yorki kikötő minisztere, Albert bácsi öccse, Tony Anastasia. Kaliforniai miniszter a Főnök üzletember-gengszter barátja, Meyer Lansky, floridai miniszter Frank lés. A tíz- és százezrek ezt sohasem fogják megérteni, ha utána gondolnak. De hát ki gondol ilyesminek elébe a hatalmi gőg és győzelmi mámor idején? Bondarcsuk történelmi tablót készített és néhány jellemrajzot A tragéria pillanata, az a félelmetes iszony a hullástól, amelyet Napóleon megért, érzékelhetetlen. Pedig a film ezt látszik ígérni. Rod Steiger, Christopher Plummer és Orson Welles mellett egész sor nagy jellemszínész kap munkát ebben a filmben, amely Nan- nuzzi képeivel és Nino R óta zenéjével vallomás és tanulság akart lenni egy történelmi katasztrófáról, egy nagy egyéniség látványos bukásáCostéllo, a torpedók és egyéb zsarolási formák felelőse: John Lepke. Prostitúció és kábítószer: Lucky (Szerencsés) Luciano. És — ami a legjellemzőbb az egész félelmetes mechanizmusra — a Szépfiú, Joe Adonis személyében kjilön minisztere lett a „politikai kapcsolatoknak”, vagyis a megvásárolható főhivatalnokokkal való együttműködésnek. így, ekkor és ezért, a szesztilalom „apropójából”, tevékenységi skáláját állandóan bővítve alakult meg a szicíliai maffia amerikani- zált változata, amit egyébként mintegy két évtizede Cosa Nostrának neveztek el. Milyen ma ? Es milyen ma a a földkerekség legnagyobb bűnszövetkezete? Esztendőkig tartott, amíg a válasz mozaikjai a világ számára összeálltak. Ez a szervezet egyszerre Keresem reggel: kint van a kukoricaföldön. Keresem délben: elment a fogyasztási szövetkezet irodájába. Keresem délután: ott lesz a fészerben, amit asztalosműhellyé alakított magának ... Friss forgácsillat, enyv- szag. A gyalupadon szerszámok, félbehagyott munkadarabok. Közöttük egy címerpajzs, melyre vadásztrófea kerül. Megrepedt, most ezen bosszankodik Mata Pál, Párád község közel húsz éven át volt tanácselnöke, aki egy esztendeje immár a nyugdíjasok kenyerét eszi. Nem a bizalom rendült meg iránta tavaly, hanem az egészsége. Műtötték is! Akkor azt mondta, tekintsenek el a jelöléstől, hiszen súrolja már a hatva- nat. Bent a ház, mint egy patika. De az udvaron sem lelni elejtett fűszálat, falról lehullott mészdarabot. — Ez maradt meg nekem a reggeltől estéiig tartó futközépkorian misztikus — komor szicíliai tradíciói tovább élnek —, ugyanakkor egy gumilabda rugalmasságával alkalmazkodik a modern világhoz. A felvételi szertartás szentképek, festői öltözetek közepette, pislákoló gyertyák sejtelmes fényénél zajlik le. „A fegyver jelenti az életemet, az sújtson le rám- bosszűállóan, ha elárulom a mi ügyünket” — hangzik a sok száz éves esküszöveg. „A mi ügyünk” — pontosan ezt jelenti olaszul a szervezet neve Cosa Nostra. A mi ügyünk — ebben benne foglaltatik a hálózat legfőbb törvénye: a mi ügyünk — és senki másé'! Omerta! Hallgass! A fecsegés leghalványabb gyanúja is elég a biztos halálhoz. A halálos ítéletet bármelyik területi vezető helyettese is kiadhatja és bármelyik CN- tagnak kötelessége végrehajtani. Gyakran az áldozat legjobb barátját szemelik ki erre, egyrészt fegyelmi, enróL (farkas) Harc az infarktus eilen Világviszonylatban rohamosan emelkedik a szívkoszorúérmegbetegedések száma. Az Egészségügyi Világszervezet a világ 15 országában — köztük hazánkban is — felmérést készít az infarktusban szenvedőkről. Az Országos Kardiológiai Intézet a legkorszerűbb berendezésekkel van felszerelve, amellyel lehetővé válik az infarktusgyanús betegek „kiszűrése” s a betegek kezelése. Ugyancsak az intézet foglalkozik a műtéti beavatkozással való gyógyítás meghonosításával is hazánkban. (MTI foto — Jászai Csaba) kosásból, az emberek ügyesbajos dolgainak intézéséből, a falu gondjaiból! Ez! A magam portája, a magam gondja. Mit mondjak? Kevés. Olyan nyugdíjas lettem, aki nem leli a nyugalmát, annyira hozzászokott a közügyek zajához. ★ Piros arcú, szikár ember a nyugalmazott tanácselnök. Szeme derűsen csillog, szava könnyen hajlik az élcelődésre. Tréfákkal fűszerezve eleveníti fel indulásának pillanatait is, meg a későbbi, emberré formáló esztendőket. — Hogy kezdődött? Csakúgy, mint annyi száz falubéli , sorstársamé, aki bányába, erdőgazdaságba, üveggyárba járt el dolgozni, s mellette ragasztott magának picinyke földet, ami gyümölcsöt terem és felnevel néhány tucat aprójószágot. Áriaként növekedtem, hatéves koromtól magam ura vagyok. Talán ez tette rögösebbé az ösvényt, amelyen életem elindult. És talán ez vitt közelebb már kezdet kezdetén a nagyobb emberi közösséghez, a mozgalomhoz. Olyannyira pediglen, hogy a helyi termelőszövetkezet megalakításakor rögtön vezetőnek jelöltek, nem sokkal később pedig tagja lettem a tanács végrehajtó bizottságának. Ízesen, meggyőző erővel beszél. Szinte maga előtt látja az ember mindazt az eseményt, amire sort kerít Mata Pál. Itt van például tanácselnökké „jelölése!” — Sose felejtem el, 1952. október 22-én este fél 6-kor történt! Fejtem az egyszál HARMAT ENDRE: A Cosa Nostra (8.) Nyugtalan nyugdíjas tehenet, amikor bejött az istállóba Hornai János, a járási tanács személyzetise. Azt mondja: Palikám, gyere, megyünk a községházára, átveszed az elnökséget. Majdnem kiesett alólam a kis- szék, elhiheti! Nem értekén ahhoz, mondom Hornainak. Mindegy, benned a bizalom, induljunk! De már csak befejezem a fejést. Úgy lett. 'Megfejtem, leszűrtem a tejet, vetettem némi eleséget még a jószágnak, aztán kocogtunk új munkahelyemre. Fehérdi Jenőtől, aki korábban jegyző volt Bodonyban, s akkor a parádi tanácsnál adminisztrátorkodott, óva intettek. Régi ember, nem szabad bízni benne. Én két perc alatt veséjéig beleláttam, s mondhatom, sose csalódtam benne. ★ Izgalmas, forró pillanatokat keresünk az élszállott évtizedekben. — Rendeletre megalakult a fuvarozási vállalat, vakon szedték össze a községekben lelhető lovakat. Még a profiktól is elvitték, a földhöz juttatottaktól! Lázongott a nép. Rekedtre beszéltem magam, míg sikerült őket lecsillapítanom, a cenzárokat pedig módosabb helyekre irányíthattam. Jött később a begyűjtés, amikor meggyőződésem ellenére kellett még a vetőmagot is lesepertetni némely padlásról. A „Ludas Matyi” pedig azzal hozott szégyenbe, hogy itt a strand, özönlenek tájainkra az üdülők, csak éppen nincs a medencékben víz, az utcák sötétek, a Cifra-istálló romokban, s a nagyon ránk férne az utak rendbetétele. Hát az utóbbiból még fegyelmit is kaptam, de azért ha most szétnéz Párádon, minden ilyenféle gond a múlté! — Derű, öröm a sok izgalom közepette? — Nekem mindig az volt a boldogság, ha gazdagítottuk valamival Parádot, az itt élő emberek életét., örültem az új iskolának, a helyi énekkar egy-egy sikeres szereplésének. Mi rendeztük a járásban az első névadó ünnepséget. Mindjárt hármas volt, benne az én lányommal. Aztán ki is tüntettek néhányszor, ami szintén megdobogtatta a szívemet. S repestem az örömtől; amikof a harmadik palócnap megrendezésében kifejtett munkámért drezdai jutalomkirándulasra méltattak. Igaz, valamelyik járási hivatalnok ügyetlensége miatt Szobnál a határőrök leszállítottak a vonatról, s szégyenemben az éj leple alatt lopakodtam vissza falumba, de azért csak jól esett, hogy valaki ott fent észrevette tetteimet... ★ Hat egyereket nevelt fel asszonyával Mata Pál. Valahánynak kenyeret adott, életét sínre tette. Nem úgy, hogy kitüntetéseit, párttagsági könyvét, hivatalát lobogtatta volna. Mind azt csinálja, amihez kedve és képessége van. A középső leány például fodrásznak ment, másik szakközépiskolába jár. S nyitott könyv a nyugalmazott tanácselnök élete az egész falu előtt. Azt is mondják, kevés a haragosa. Míg hivatala volt, háromszor meggondolt minden lépést. Bosszút pedig senkin sem állt. Pedig 1956 zivataros őszén napokig búj- kálnia kellet. Sérelmein mindig túltette magát. Úgy nézte a dolgokat, ahogyan a falu szemszögéből jó volt. Ügyködött a Népfrontban, a véradó mozgalomban, anya- könyvezetőként, a polgári védelem törzsparancsnokaként, a pártszervezetben és a tanácsapparátusban. Ennyi hivatalból egy se maradt mostanára Mata Pálnak. Persze, nem a cím, hanem a munka hiányzik neki, az teszi annyira nyugtalanná. Ami pedig olykor felhőt von szemére; az a hálátlanság. No, nem a falubeliekre érti. Meg aztán Egerben sem tud menni száz métert, hogy ne emelné rá valaki a kalapját. Hanem az elöljárók! — Hajdan, míg tisztem volt, s gyalog vagy biciklin róttam a község utcáit, megállt mellettem minden megyei, járási kocsi. Kiszálltak belőle, kérdeztek erről-arról. Miként érzem magam, egészségesek-e gyerekeim? Most? A por, a sár jut ezekből a kocsikból, amint hangtalan elsuhannak mellettem. Mondja meg őszintén, ez a dolgok igaz rendje? Aki kihull az időből, annak az emberségből is ki kell hullania... ? Nem válaszoltam Mata Pálnak. De azt tudom, hogy utam bármikor visz Párádon átal, egy kézfogásra, pár baráti szóra eztán mindig betérek hozzá. Kicsit magamért, kicsit mások miatt. Hogy elűzzem szeméről azt a felhőt. Moldvay Győző . gedelmességi gyakorlatként, másrészt prózai okokból: a legjobb cimborának könnyű a gyanú árnyéka nélkül hozzáférnie a kiválasztotthoz. Elsősorban ez az, amit a szervezet megkövetel tagjaitól: a gyil'kossági parancs- csők azonnali és ingyenes végrehajtását. És mit kap cserébe a tag? Egy elfogott Cosa Nostra-tagnak a McClellan szenátor vezette vizsgálóbizottság előtt elhangzott vallomása szerint „széles körű üzleti lehetőséget és védelmet.” Vagyis lehetőséget minden törvénytelenségre a gépezet szolgálatában busás összegért, és védelmet a kon-kurrenciától és a rendőrségtől is. A Nagytanács A szicíliai eredetre utal a ' CN szervezeti felépítése is. Tizenkét „családra” oszlik. Ebből öt New York Cityben működik — a többi hét megoszlik a Kelet és a Közép-Nyugat nagyvárosai között: 1. Boston, 2. Buffalo, 3. Chicago, 4. Clevland, 5. Detroit, 6. Philadelphia és 7. Pittsburgh. Ezek persze csak a központok. Biztosan van még Cosa Nostra-„ki- rendeltség” Providence-ban, Las Vegasban, New Orleans- ban, Tampában, St. Louis- ban, Miamiban és még nagyon sok helyen. A tizenkét családot „családfők”, capok irányítják, összességük a Nagytanács. Ez állandó kapcsolatot tart, de csak különleges esetben ül össe. A leghíresebb Nagytanács-találkozóra 1957. november 14-én a New York állambeli Appalachin- ben került sor (erre még visszatérünk). A Cosa Nostra mérhetetlen hatalmú vezető testületé azonban személyes találkozó nélkül is gyakran hoz nagy horderejű döntéseket. 1962. tavaszán például egy lebukássorozat nyomán a szervezet szinte percek alatt befagyasztotta egész kábítószer- tevékenységét, (persze ideiglenesen, amíg el nem ült 3 közvetlen vihar). Maradjunk egyelőre Chicagónál. A jelenlegi vezér Momo Salvatore Giancana, AI Capone egyik testőrsö- főrje. Mr. Giancana a következő intézmények tulajdonosa, illetve főrészvényese: három lenfeldolgozó üzem, több tucat hotel— és motel, négy gépkocsilerakat, nyolc bank és egy Chicago környékére is kiterjedő garázshálózat. Alvezére a kábítószerfronton és a játék- barlangok világában Paolo Ricca, becenevén a Pincér, aki egyszer már tíz évet kapott, de három év múlva, „példamutató magaviseletéért” különleges amnesztiával kiszabadult. Az illegális találkahelyekért egy Gus Alex fedőnevű úr felel Giancanának. Igazi nevét csak a Cosa Nostra ismeri, alvilági beceneve: a Ravasz. A fegyveres zsarolóbrigádok főnöke Felice Alderisio, a szindikátus legális vendéglátóipari ügyeit (az említett több tucat hotel és motel) Fiore Buccieri intézi. (Következik: A Szindikátus urai.)
