Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

„Kérek egy liter tejet!” — naponta talán egymilliószor is elhangzik ez a felszólítás a boltokban. És a bevásárló­szatyrokba kerül a műanyag zacskós tej. Nem kell az üveggel bajlódni, kimosni, a boltba visszavinni. Olcsó, ügyes, praktikus. Megszok­tuk. Ezeket a műanyag zacskó­kat — műszaki nyelven szól­va, tömlőket — a Tiszai Ve­gyi Kombinátban gyártják. Hogy mennyit? Blahut Já­nos, a kombinát gyárvezető helyettese azt feleli: „Csak tonnában tudom megmonda­ni. A tejcsomagolás jelenleg több mint 2500 tonna poli­etilén alapanyagot igényel”. És még mennyi mindent! Például 40 millió darab mű­anyag zsákot, amelyben a műtrágya utazik a különbö­ző gazdaságokba. Hozzávető­leg 2—2,5 ezer tonna granu­látumból készítenek 10 mil­lió négyzetméter fóliát. Gyors számítás; ennyi fóliával egy közepes méretű mezőgazda- sági üzem egész területét be lehetne bontani, vagy az ország összes futballpályá- ját. Nincs az országban még egy olyan gyár, amelynek termékeit annyi helyen és annyi iparágban hasznosíta­nák, mint a Tiszai Vegyi* Kombinátét, mert a műanya­gokra például Baranya me­gyében éppen olyan nagy szükség van, mint Bács-Kis- kun vagy Győr-Sopron me­gyében. A közlekedési válla­latok, az autóipar, de a tex­tilipar is keresi a műgumit, a mezőgazdasági üzemek az agrofóliát, a gépgyártás a kü­lönböző festékeket, az élel­miszeripar a csomagolásra alkalmas fóliákat, a sokféle tömlőt, műanyag hordókat, palackokat. Jellemző adat: míg 1966- ban 150 tonna, 1969-ben 4 ezer 600 tonna, 1971-ben már 15 000 tonna műanya­got kért és kapott innen az ipar és a mezőgazdaság. Európai méretű fejlesztés Leninvárosban, illetve a város óriási üzemében nem múlik el év, sőt hónap, hogy ne adnának át valami újat, ne épülne valamilyen új üzemrész. Sokan írtak már arról, hogy itt, az ország legnagyobb vegyipari vállala­tánál termelik a legtöbb ammóniát, nitrogénműtrá­gyát, egyedül itt folyik ole­finek és polietilén gyártá­sa, s itt található az ország második legnagyobb festék- gyártó üzeme. Kevesen is­merik viszont a nagyarányú további fejlődésnek azt az európai méretű perspektívá­ját, ami a szovjet—magyar olefinegyezmény alapján a kombinát előtt kirajzolódik. A kombinát fejlesztésére 10—15 év alatt több tízmil- liárd forintot költenek. A város határában épül fel egy új, nagy kapacitású Msgépiil-e a 10 800 lakás ? „Az 1^72-es évi lakásépí­tési feladatok készültségi fo­ka nem, kielégítő. Nem fej­lődött a kívánt mértékben a lakásépítés végrehajtását biztosító szervek munkája, nem kellő hatékonyságú az együttműködés, számos hiá­nyosság tapasztalható a la­kásépítési feladatokra való felkészültségben". A fenti mondatokat az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága által ez év márciu­sában rendezett lakásépítési aktívaülésen elhangzott refe­rátumból idéztük. A tanács­kozás nagyon őszintén és na­gyon határozottan kimondta: a megye IV. ötéves tervé­ben szereplő lakások építé- sénfek üteme lassúbb a ter­vezettnél, nem sikerült az 1971-re tervezett lakásokat megépíteni, s veszély fenye­geti az idei programot is. Politikai, társadalmi fel­adatként jelölte meg a ta­nácskozás a lakásépítésben részt vevő szerveknek: a ter­vezőknek, a beruházóknak, a kivitelőknek, a tanácsok­nak az együttműködés haté­konyabbá tételét, a tervsze­rű munkát zavaró gondok mielőbbi tisztázását, megol­dását, a munka, a feladatok összehangolását. Több mint két hónap telt el a kommunista aktívaülés óta, de a tanácskozáson is szóba került feszültségek jó részét a mai napig sem si­került feloldani. Mert bár történtek ugyan intézkedé­sek, néhány területen meg­gyorsult a tempó is, de aho­gyan a megyei tervgazdasági, — valamint a lakáspolitikai és építési bizottság közel­múltban tartott közös ülése is aláhúzta: a változások el­lenére sem sok remény van arra, hogy az 1972-re terve­zett lakások maradéktalanul megépüljenek. Mi az oka a lemaradás­nak? Miért nem tervszerűbb a lakásépítés Heves megyé­ben? Megvalósul-e időre a megye lakásprogramja? Mi­korra épül meg a 10 800 la­kás? A kérdésekre ma koránt­sem könnyű választ adni Az azonban, biztos: a lema­radás okainak egy része — megerősítette- a pártbizott­ság! tanácskozás is — füg­getlen a megyétől. Mert bármennyire is kellemetlen kimondani, de valós igaz­ság: a költségek alakulása, az ' építőanyagok árainak emelése, az anyagellátás ne­hézségei igen erős fékként lassítják megyénkben is a lakásépítést. Jól példázza ezt az Or­szágos Takarékpénztár He­ves megyei Igazgatóságának esete is. ötéves tervében 2500 lakás megépítése szere­pel, a költségek alakulása miatt azonban igen erősen megcsappant az érdeklődés az OTP-s lakások iránt. Hiába hirdetik, hiába rek­lámozzák a lehetőségeket, a vállalatokhoz küldött felhí­vásokra egyetlen válasz sem érkezett Elkérték az Egri Városi Tanácstól is a leg­utóbbi lakáselosztáskor kima­radt igénylők listáját, de a közel 50 lakásigénylő közül mindössze négynek volt any- nyi pénze, amennyire a je­lenlegi „tarifa” mellett egy OTP-lakághoz szükség van. De mint a későbbiek során majd kiderül: korántsem csak a magánépíttetőknek jelent gondot az anyagiak előteremtése, biztosítása. Ugyanakkor az is igaz — a kommunista aktívaülés ezt is megerősítette —, hogy az okok másik csoportját a me­gyén belül kell keresni. Hogy mást ne említsünk: késtek a tereprendezési, az alap-közművesítési tervek, a zavartalan kisajátítást biz­tosító intézkedések. Hiányos volt a bevételi források számbavétele, későn döntöt­tek az építési technológiák­ról, nem egy esetben rend­kívül sokéig tartottak a ter­vezők, a beruházók, a kivi­telezők egyeztetései. Nem egy példa bizonyítja a la­kásépítésben részt vevő vál­lalatok, intézmények felelős- ség-„passzolásait” is. Az egri Csebokszári város­rész néhány laikásába már rég beköltöztek a lakók, a leendő lakótelepnek azonban még ma sincs — most az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium módosította a terveket — végleges beépí­tési terve. Az egyre stabilizálódó ki­vitelező vállalatok a közel­múltban elkészítették építési ütemterveiket, amelyekben pontosan rögzítették, hogy hol, hány lakást tudnak fel­építeni. Utána viszont kide­rült; a tanácsok pénzügyi tervei nincsenek szinkronban az építési ütemtervekkel. Ezért például a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat hiába ajánlotta fel, hogy éves tervén felül még több mint 50 lakást meg­épít, de mivel nincs meg a pénzügyi fedezete a szóban forgó plusz lakásoknak, így az építők nem is tudnak ele­get tenni felajánlásaiknak. Az egrihez hasonlóan a gyöngyösi lakótelep tervét is módosítani kellett, lassú a kisajátítás, s ahogyan Eger­ben, úgy Gyöngyösön és Hat­vanban sem terveznek laká­sokat építeni a vállalatok. Hatvaniban ugyan nem kel­lett módosítani a Szabadság úti lakótelep terveit, de még ma sem döntöttek több la­kás helyének kijelölésében, a kivitelezés technológiájáról sem. Végül a lakásépítő szövet­kezetek sem úgy dolgoztak, tevékenykedtek eddig, aho­gyan kelett, illetve ahogyan várták volna, és a beruházó vállalatok, a kivtelezők mun­kájában — a fejlődés ellené­re — is sok gond, probléma van még. Nem is soroljuk tovább, hiszen az említett kérdésekről lapunkban az elmúlt hóna­pokban többször is írtunk, többször is szóvá tettük a megye lakásépítésében jelen­levő feszültségeket. Azt is tudjuk; nem köny- nyű egy megye öt évre szóló lakásépítési programját meg­valósítani. A szándékhoz sem férhet kétség, valóban sokat, és sokan dolgoznak azért, hogy a tervezett lakások megépüljenek. Mégsem ért­jük, hogy a IV. ötéves terv II. évének derekán még min­dig ennyi gond zavarhatja a lakásépítést megyénkben, hogy az elmúlt év után az idén sem épülnek fel a ter­vezett lakások. Nem kételkedünk: a 10 800 lakás minden bizonnyal meg­épül majd. De már csak há­rom és fél év van hátra. Va­jon elég lesz-e a hátralévő idő a lemaradások pótlására, a tervezett lakások megépíté­sére? Társadalmunkban a lakás nemcsak gazdasági, hanem politikai ügy, politikai fel­adat is. Ezt is tudja, ezt is érzi mindenki. Mégis megis­mételjük kérdésünket: a IV. ötéves terv végére megépül-e a tervezett 10 800 lakás? Mert az sem mindegy, hogy meny­nyi lakást építünk, de az sem, hogy mikor költözhet­nek be ezekbe a lakásokba. Koós József Az egész ország használja termékeiket Amikor az iskola közelebb kerül a termeléshez...! Egy országos mozgalom megyei kibontakozása ISMERIK-E a fiatalok a mezőgazdaságot? Mennyire hasznosítják az életben, a mindennapok munkájában a mezőgazdasági ismereteket? Nos, ez foglalkoztatta a KISZ központi bizottságát, a Ma­gyar Úttörők Országos Szö­vetségének elnökségét, ami­kor hosszú évek után első­ként meghirdette az „Üttörő mezőgazdászok” országos mozgalmát, hogy az általá­nos iskolában tanuló fiata­lokat ezzel is mezőgazdasági pályák felé ösztönözze. Hogy milyen eredményei vannak ennek a mozgalomnak? Er­ről közel egy év távlatában, a városi, járási és megyei vetélkedők alapján vonha­tunk rövid mérleget. Heves megyében jelenleg 53 általános iskolában oktat­nak az öt—nyolcadik osztá­lyos tanulóknak mezőgazda- sági politechnikát. Az ötven­három iskola közül 19, mint­egy kétszáz tanulóval neve­zett be a múlt év őszén e jelentős mozgalomba. A ta­nulók a vetélkedőkön bebi­zonyították, hogy mennyire sajátították el a tanterv ál­tal előírt ismereteket, s azo­kat jól hasznosítják-e a gya­korlatban, vagy sem? A ver­senyzők nem egyénenként, hanem négyfős brigádokban vetélkedtek, vagyis „kicsi­ben” mutatták be azt a mun­kát, amely a nagyüzemben megvalósul A gyakorló kertben a fa­ültetésnél, a magvetésnél, a palántázásnál például arra utaltak, hogyan érvényesül­Uj olajfinomító, erőmű, olefinüzem Leninvárosban IÜA0 L 3*12. június 4„ vasáruig» Részlet a TVK etilénüzemből. (MTI foto — Erezi K. Gyula felvételei — KS) nek a biológia törvényszerű­ségei az ember szolgálatá­ban. A különböző elektro­mos szerelésekkor, a fa- és fémmunkáknál a fizika tör­vényeit, a főzéskor pedig a korszerű háztartás, a táplál­kozás és élelmezés tételeit elemezték a tanult ismere­tek alapján, sikerrel. A VERSENYEK legna­gyobb érdeme az volt, hogy a kérdésekkel kapcsolatos példákat az életből, közvet­lenül a termelésből merítet­ték. Tehát a teljesítményké­pes tudás került előtérbe. Az értékelés az eredmé­nyesség mellett természete­sen rámutatott a hiányossá­gokra is. Különösen arra, hogy általános iskoláinkban többet is foglalkozhatnának megyénk mezőgazdaságával és élelmiszer-gazdaságával, annál is inkább, mert Heves megyében a fejlődő ipar mel­lett nagyon jelentős a mező- gazdasági termelés. A hiá­nyosságok mindenesetre iránytűként mutatnak arra, hogy mit kell majd a jövő­ben nagyobb gondossággal pótolni az oktatásban! a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola mezőgazdasági tanszékének, a Gyöngyösi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikumnak, akik felfigyeltek a vetélke­dők jelentőségére —, és hasz­nos tanácsaikkal, vélemé­nyeikkel továbbra is támo­gatják e nemes mozgalom eredményes kibontakozását. (mentusz) MINDEZ természetesen nem von le semmit a me­gyék általános iskoláiban egyre jobban kibontakozó „Üttörő mezőgazdászok” mozgalom jelentőségéből, amely bebizonyította létjo­gosultságát és fontosságát. Köszönet a szervezőknek, a szakfelügyelő tanároknak, és az érdeklődő szerveknek — Készlet a polimerüzemböl. olajfinomító. A „Barátság II.” vezetékéből, Kazah­sztán lankáiról, több ezer kilométer távolságból szállít­ja ide az olajat, évente 6 millió tonnát fognak itt megcsapolni, és feldolgozni. Felépül a tüzelőolajat hasz­nosító, 2000 megawattos hő­erőmű. Uj olefinüzem 1975-ig Az óriási beruházás egyik ága: az új olefinüzem. Mor- jas László és Gémes Károly mérnök tájékoztat, hogy az első lépcsőt 1971 őszén ad­ták át az építők és most a második lépcsőn dolgoznak. Milyen előnyökkel jár az új olefinüzem? Többek kö­zött a KGST-n belül árucse­rére is alkalmat ad. A gaz­daságos méretekben és meny- nyiségben gyártott alapanyag egy részét a Szovjetunió át­veszi tőlünk, ugyanakkor ők olyan alapanyagokat szállí­tanak hazánknak, amelyeket jelenleg a magyar vegyipar még nem gyárt; polipropi­lént, poliacrilnitrilt, poliami- dot, etilénglikolt és stirolt. — Civil füleknek szokat­lanok, furcsák ezek a sza­vak — mondom a vegyé­szeknek, de ők azzal vála­szolnak, a nylonruhák, ha­risnyák, pulóverek alapanya­gainak neveit hamar meg­tanulta a vásárlóközönség. Megtanulják majd ezeket a neveket is. Import helyett hazai műanyagok Még mindig jelentős meny - nyiségű műanyagot kényte­len importálni népgazdasá­gunk, ezért a Tiszai Vegyi Kombinátban erőteljesen fej­lesztik a műanyag feldolgo­zását. Tavaly ősszel adták át éppen azt az üzemrészt, ahol már új termékeket lehet gyártani. A múlt?... Lehet egyálta­lán múltja ennek a fiatal kombinátnak? Hát igen, le­het, s erről a vezetők beszél­nek: Kezdetben csak műtrá- gyás zsákokat és agrofóliát készítettek, ma már ezeken kívül fóliatömlőt (ismerő­sünk a tejes zacskó), cso­magolásra alkalmas fóliát, különböző méretű tasakokat, palackokat, s az előbb emlí­tetteken kívül fröccsöntött tárgyakat, vödröket, kosara­kat, palackokat és más egye­bet. Jelenleg több mint 50, kü­lönböző típusú fóliatömlő- fúvó extruder dolgozik a gyárban. A IV. ötéves tervben to­vább bővül a műanyag-fel­dolgozás skálája; 12 méter szélességű takarófóliákat, speciális és kombinált ‘ íi- nomfóliákat, habosított le­mezeket is gyártanak majd. A IV. ötéves terv végére évente 40 000 tonna műanya­got dolgoznak fel. Érdemes tehát a kertészkedő gazda­ságok figyelmét felhívni: rendeljenek és vegyenek mi­nél több zöldségfóliát A munkások műszereket figyelnek Blahut János gyárvezető­helyettes a leendő, a nem­sokára felépülő vegyipari óriások belső berendezéseiről, a munkahelyi körülmények­ről is beszélt. — Egyetlen munkaügyi adat is megvilágítja a gépe­sítettség fokát: a tavaly üzembe helyezett etiléngyár működtetéséhez mindössze 200 embert kellett felvenni. A vegyipari munkás ma már jól vasalt ruhában járkálhat a gépek között. Különböző műszerekkel ellenőrzi a ter­melő folyamatokat, amelyek teljesen zártak, tehát az egészségre cseppet sem ár­talmasak. A munkások mű­szereket figyelnek és csak akkor avatkoznak a vegyi folyamatokba, ha valamelyik berendezés a normálistól el­térő munkába kezd. Leninváros lakóinak szá­ma 12 000, 10—15 év múlva 40 000 embernek adnak ott­hont a 4—6—9 emeletes, mo­dern épületek. A kombinát pedig újabb és újabb terü­leteket foglal el a homok­buckás, eddig jószerivel le­gelőnek használt földekből. Az óriási beruházás alapjait már ássák az exkavátorok, tornyok emelkednek a ma­gasba, csővezetékek száz és százkilométerei hálózzák be emeletnyi magasságban az épületeket. Nagy mű készül itt! Szüts Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom