Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

Kitüntetések a pedagigusnap atkáiméból f ünnepélyes körülmények között vették át kitüntetései­ket megyénk kiválóan dol­gozó pedagógusai szombaton Egerben, a Heves megyei Tanács nagytanácstermében. Az ünnepség bevezetőjeként Kovács Sándor, a Heves megyei Tanács V. B. műve­lődésügyi osztályának helyet­tes vezetője méltatta a pe­dagógusok munkáját, majd a művelődésügyi miniszter megbízásából dr. Varga Jó­zsef, a megyei tanács elnök- helyettese nyújtotta át a ki­tüntetéseket. A kitüntetések átadásánál jelen volt Lévai Ferenc, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Kónya Lajos, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára és Molnár Lászlóné, a Pedagó­gus Szakszervezet megyei titkára is. AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA Kitüntetést Kapott: Balogh Józsefné, a taniaörsi is­kola tanítónője, Balogh László­né, a petőfibányai napKöziottho- uos óvoda óvónője, óvodai fel­ügyelő, Czakó Lászlóné, a tarna- zsadányl iskola Igazgatóhelyet­tese, Farkas Karoly, az MSZMP füzesabonyi járási bizottsága propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője, özv. Fejér Miklósáé, a szarvaskői iskola iskolavezetője, Hegedűs József­né, a hatvani Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szakkö­zépiskola tanára, Irlanda Dezső, az egrj Gárdonyi Géza Gimná­zium és Egészségügyi Szakkö­zépiskola tanára, Karola Dezső, a vámosgyörki Iskola igazgató­ja, Király Györgyné, az egri X- es számú Iskola igazgatója, Kőcza Imréné, az egri IV-es szá­mú iskola tanára, Lettner György, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola tanára, szakfelügyelő, Lukács Szilveszter, a gyöngyösi járási hivatal művelődésügyi osztályá­nak vezetője, Mongyi Ferenc, az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola neve­lési igazgatóhelyettese, Pataki Gyula, a gyöngyösi V. számú is­kola igazgatója, Pásztor András- né, a füzesabonyi IL számú nap- kőziotthonos óvoda vezető óvó­nője, óvodai felügyelő, Pásztor Lajos, a gyöngyösi VI. számú Is­kola tanára, Pelle Józsefné, az egri Cifra téri óvoda óvónője, Somlai Györgyné, az egri József Attila Kollégium igazgatója, Szűcs Józsefné, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Keres­kedelmi Szakközépiskola nevelé­si igazgatóhelyettese, Váradl Zol­tán, a gyöngyösi Vak Bottyán Ipari Szakközépiskola Igazgató- helyettese. MINISZTERI DICSÉRETBEN részesült: Balázs László, a he­vesi H-es számú iskola tanára, szakfelügyelő, Balogh Istvánné, a verpeléti napköziotthonos óvo­da vezető óvónője. Faragó An­tal, a tarnaleleszi iskola tanító­ja, Kelemen Tiborné, a tarnabo- di iskola tanára, Képes András, a tarnamérai iskola tanítója, Küröskényi Lajos, a káli iskola tanára, szakfelügyelő, Oltay An­dorne, a Mátravidéki Erőmű ál­talános iskolájának igazgató- helyettese, Pálosi Gyuláné, a gyóugyöspatai iskola tanítónője, Pituch Béláné, a halmajugrai is­kola tanítónője, dr. Szokodi Jó­zsefné, az egri V. számú iskola tanára, Tóth Sándorné, á gyön­gyösi I-es számú iskola tanára. KIVALÖ DOLGOZÖ kitüntetést Bencsik Istvánné (Gyöngyös), Horváth Lajosné (Kisköre), Ká­sa Lajosné (Makiár), Kovács Já­nosáé (Poroszló), Liptai István­né (Selyp), Tamás Miklós (Eger), Tóth Ambrusné (Adáes), Vladár Mihályné (Hatvan) ka­pott. Ezután került átadásra a Heves megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a ván, a herédi iskola nevelője kapott emlékplakettet. Nemes Péter, a KISZ me gyebizottsága titkára KISZ- és úttörő-kitüntetéseket, -jel­vényeket és dicsérő oklevele­ket adott át. Csanádi Gyula (Hatvan), KISZ- ÉRDEMÉRMET; Stépán László­né (Noszvaj), Zay Béla (Füzes­abony), IFJÜSAGI ÉRDEMÉR­MÉT; Dán Gyula (Karácsond), Tóth Gyula (Heves), Rotteinstein László (Kápolna), Sándor And­rás (Hatvan), Fodor László (Pé­Ünnepélyes pillanat... Pedagógusok Szakszervezeté­nek Heves megyei Bizottsága által alapított emlékplakett. TÍZÉVES falun végzett ered­ményes pedagógus munkásságá­ért Földi Ferenc, a tarnaleleszi iskola nevelője, Erki Jánosné, a nagyrédei napköziotthonos óvo­da óvónője, Kincs Józsefné, a feldebrői iskola nevelője, Hör­csög Dezsőné, a boconádi iskola nevelője, Petróczki Gáborné, a tiszanánai iskola nevelője, Szabó Margit, az adácsi iskola nevelő­je. HÚSZÉVES falun végzett ered­ményes pedagógiai munkásságá­ért Lövei Jánosné, a petőfibá­nyai iskola nevelője, Paál Ist­vánné, a kerecsendi iskola ne­velője, Rabóczki András, a be­senyőtelki iskola igazgatója, Szabó Jánosné, a tiszanánai óvo­da óvónője Szakra Károlyné, a recski iskola nevelője, Szent- györgyi Béla, az egercsehi-bá- nyatelepi iskola nevelője, Tán- ezos Istvánné. a horti iskola ta­nára, szakfelügyelő. HARMINCÉVES falun végzett eredményes pedagógiai munkás­ságáért Csillik Béláné, a bükk- szenterzsébeti iskola iskolaveze­tője, dr. Fehér Andorné, a gyöngyöstarjáni iskola nevelője, dr. Gaál Sándorné, az újlőrinc- falvi tagiskola nevelője, Tari 1st­(Tóth Gizella felvétele) tervására). Molnár József (Kis­köre), Kovács László (Mátrafü- red). ARANYKOSZORUS KISZ- JELVÉNYT; Tóth Mária (Heves), Sütő Jánosné (Hatvan), Zwillin- ger Zoltánná (Gyöngyös), Tóth András (Kompolt) ÚTTÖRŐ VE­ZETŐI ÉRDEMÉRMET; Bujdosó Sándorné (Eger), Brunner Ist­vánné (Hort), Kerek László (Tenk), Kréti Andrásné (Bél­apátfalva), Szabó Lajos (Hat­van), Szabolcska Péterné (Gyön­gyös), Hangai Mária (Gyöngyös), Bodó Klotild (Eger), Szabolcska Péter (Gyöngyös). KIVÁLÓ UT- TÖRÖVEZETÖ KITÜNTETÉST; dr. Szalai Györgyné (Kompolt), Somod! Agnes (Szihalom), Tóth Sándorné (Felsőtárkány), Berecz Lászlóné (Hevesaranyos), Ozsvá- ri Lászlóné (Tárnáméra), Lászka Béla (Heves), Herczeg Endréné (Gyöngyös), Koncz László (Gyön­gyös), Németh Istvánné (Eger), Musinszky Pálné (Eger), Viczián Mihály (Heréd), Hajdú Attila (Hatvan), Palotai Mihály (Kará- csond), Balázs György (Abasár), KISZ-KB DICSÉRŐ OKLEVE­LET kapott. Az egri úttörők virággal üdvözölték a kitüntetett pe­dagógusokat. A kitüntetettek nevében Szűcs Józsefné mondott köszönetét az elis­merésért. „A mi gyárunkban».,1 Gyökeret vert embere A havi béren, a megélheté­sein kívül mit jelent még a gyár? Jelent-e többet, jelen­ti-e például a munka örö­mét? A munkahely; a selypi cu­korgyár. A beszélgető part­nerek: régi, kipróbált mun­kások. ★ — Ebben a gyárban nem szalagmunka folyik, az év nagy részében karbantartást, felújítást végzünk, készülünk a cukorkampányra — kezdi Bózsvári János lakatos. — Fel kell készíteni a gépeket arra, hogy hónapokon át bír­ják a három műszakot. Mi nem ismerünk olyat, hogy határidőcsúszás, késés, selejt. Ha eljön az ideje, indulni kell — bármi történjék is. Ezt tudják, akik itt dolgoz­nak. A karbantartó részleg, a javítóműhely jó szakembe­rekből van összeválogatva. Egyszerű ez. Ügy vagyunk, mint egy család. — Mennyi idő alatt értük ezt el? Hát szerintem kell tíz esztendő ahhoz, hogy va­laki elmondhassa: itthon va­gyok ebben a gyárban... — Itt most esztergályosokat és lakatosokat látni — mu­tat a körben ülőkre Tóth László, lakatosból lett műsza­ki. — A szakmájuk eléggé divatos, minden üzemben szí. vésőn felvennének belőlük jc párat. Ide is. De hadd mond­jak él egy esetet: a múltkor jelentkezett hozzánk egy esz­tergályos. Szívesen felvették, s akkor a brigád, ahová be­osztottuk, jött és azt mond­ta: nem kell. Jó a szakmá­ban, de nem megbízható, iszik, ki-kimarad. Inkább ke­vesebben lesznek, de más helyett nem dolgoznak. Mit tehettünk? Nem vettük fél. Egyébként ez is az üzemi de­mokrácia megnyilvánulása. ' — Fölfigyeltem egy dolog­ra: most, hogy nagyobb be­ruházás van nálunk, s más vállalatoktól dolgoznak itt, lazult a fegyelem a gyárban. Most szétbomlott a családias­ság, „eleresztik” magukat. Ez különben biztosan meglátszik a munkán is. — Gyengébbek ? Olyanok mindenütt vannak — veszi át a szót Siráki Zoltán ko­vács. — S talán itt bukkan elő a probléma, amin még segíteni kell: aki jobban tö­rekszik, lelkesebb, többet ér, az kapjon több fizetést. A ré­giekre, akiknek tényleg vé­rükben van minden egyes munkafolyamat, azokra lehet számítani. Az emberek között nagyobb különbség van, mint ami a prémiumoknál, fize­téseknél megmutatkozik, bár az utóbbi időben, mintha éreznék valami fejlődést. — Nincs egészen igaza — vitatkoznak vele többen is —. úgy nem lehet differenci­álni, hogy valakinek keve­sebbet adjanak, mint amit eddig keresett. Azoknak is van családjuk ... Többet adni meg nincs mindig pénz, ezt tudjuk. De egyébként olyan nagy különbség sincs a mun­kások között, mert a gyenge emberek amúgy is hamar ki- selejteződnek. A brigádban, ha a többi hajt, s lógós is megembereli magát. — Régi, gyökeret vert em­ber itt a munkások zöme — mondja Oláh Illés géplakatos. — Ezeknek csak egyet kell szólni s már tudják, mit csi­náljanak. Bejárók, vagy hely- benlakók, mindegy. Ha érzik is, hogy többet érdemelnének, eszükbe sem jut máshová menni, mert ez a munka itt az életük. Hallani sok üzem­ből, hogy 18—20 éve egy he­lyen dolgozó emberek veszik a kalapjukat. Miért? Nagy oka lehet annak. Mostanában egyre inkább „fölhígulnak” a jó kollektívák, mindenféle vándorlókkal, akiket ráadá­sul jól meg is fizetnek. Ezek az elkeserítő dolgok — sze­rencsére minálunk ilyenről már nincs szó. — A fiatalok? Ne higgye, hogy nehéz nekik „betörni" a régiek közösségébe! A fia­tal tanulni akar. meg sokai keresni; mindkettőre van módja. Nem volt még arra példa, hogy az öregebb ne mondott volna el mindent, amit tudott egy-egy munka- fogásról. Csak, pe'rsze. nem mindegyikük egyformán kí­váncsi természetű. Van, aki nagy figyelemmel lesi min­den mozdulatunkat, van, aki csak lődörög a műhelyben. De a mi gyárunkban ezeknek nem nagy jövőjük van... Gyökeret vert emberek. Ré­gi munkások, akiknek sorsa, élete összekapcsolódott a gyárral, de nemcsak a puszta megélhetés az egyetlen ka­pocs: ők itt tulajdonosok. Űgy lenne jó, ha mindenütt ezt erezhetnék a dolgozók. Hekeli Sándor Az epulo uj iskola a „sláger” Adácson Adácsot országosan is, mint vasutas-települést isme­rik. A statisztikák szerint az itt lakók több mint fele ugyanis a vasútnál talál munkalehetőséget. Naponta kora reggeltől késő estig jönnek, mennek az emberek a fővárosba, személy- és gyorsvonatokkal. Adács alapvetően mező- gazdasági település volt né­hány évvel ezelőtt. Ma azon­ban megváltozott a helyzet: az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság ad munkát a lakóknak. Hogy mi foglal­koztatja most leginkább az adácsiakat? — ezzel a kér­Neonreklámok, tudomá­nyos előadások, plakátok, grafikák hívják fel napról napra a figyelmünket: fo­gyasszunk több tejet, mert a tej az egyik legfontosabb táplálék. A fehér folyadék valóban az egyik legértéke­sebb táplálék, fehérjéi az emberi szervezet számára teljes értékűek, könnyen emészthetők, a tej a szerve­zetet ellenállóbbá teszi a betegségekkel szemben, gaz­dag vitamintartalmú, egy­szóval az egészséges élet egyik nélkülözhetetlen kellé­ke. Fogyasszunk minél több tejet, hangzik a felhívás, s egy parányi kiegészítés rög­tön melléki vánkózik: akkor termeljünk is többet. Mert ez a kérdés kevésbé reklámo­zott oldala: hazánkban a tej­termelés 1968 óta csökken. Gazdaságosság és szent tehén Ha a termelést akarjuk nagyító alá helyezni, akkor feltétlenül a szarvasmarha­tenyésztést és -tartást kell megvizsgálni, hiszen a tej­kérdés természetszerűleg az egész, a nagy problémának csupán része. A gond és a ráfizetés már akkor megkezdődik, amikor a tehén még meg sem je­lenik a termelésben, csupán a helyét, azaz pontosabban a férőhelyét kezdik építeni. Jelenleg ugyanis egy tehén­férőhely beruházási költsé­ge hivatalos adatok szerint 30—50 ezer forintba kerül. Engedtessék meg személyes megjegyzésként, hogy ennél az összegnél gyakorlatilag mindig a felső határ érten­dő. Termelőszövetkezet le­gren a talpán, melyik ilyen Éssiuió \ -isazariasztás ellenére Ftkttc Maisa a Mér tarai is belevág, mondjuk egy te­henészeti telep létrehozásá­ba. A gazdasági szakember azonban rögtön távolabb néz és azt vizsgálja, hogy meny­nyire lesz gazdaságos a létre­hozott ágazat. Megyei ada­tok alapján nem nehéz meg­jósolni az eredményt. Míg a sertésnél 7—8 százalékos, a baromfinál 8—10 —száza­lékos tiszta nyereséget lehet számítani, a közgazdasági elemzés előre megsúgja, hogy a szarvasmarha ágazat nem jövedelmező. Ha ehhez hoz­závetjük még azt az állat­egészségügyi jelentést, mely szerint megyénk borjúsza­porulatának 8—10 —százalé­ka elhullik, az illető gazda­sági szakember előre lehúzza a redőnyt a szarvasmarha- tenyésztés előtt, mint ahogy ezt a számok bizonyítják is. 1968 és 1971 között Heves megyében a szarvasmarha­állomány közel hatezer da­rabbal csökkent. A tehénlét­szám 1500-zal esett vissza, annak ellenére, hogy admi­nisztratív intézkedésekkel — a gazdasági mechanizmustól merőben elütő módon — igyekeztek elejét venni — a tehénkivágásoknak. rri r r Tíz eve beszélünk róla A megyei állattenyésztési felügyelőség tíz év óta rend­szeresen végrehajtott takar­mányfelmérései megállapí­tották, hogy a szarvasmarha­tenyésztés takarmányellá­tottsága nem megoldott, A szántóföldi terület 18—20 százaléka legyen pillangós takarmány, — így szál a tankönyv, legalábbis ez vol­na a kielégítő arány. Ehe­lyett nálunk, Heves megyé­ben, a pillangós takarmá­nyok vetésterülete nem éri el a 15 százalékos részese­dést sem. Az már más lapra tartozik, hogy a kívánatos­nál kisebb területen, keve­sebb mennyiségben termelt takarmányt sem a tejterme­lésre, hanem a marhahdzla- lásra használják fel a gazda­ságok. Ezért azonban koránt­sem annyira a gazdaságo­kat és azok vezetőit, de sok­kal inkább azt a közgazda- sági szabályzórendszert le­hetne hibáztatni, amely arra ösztökéli a szakembereket, hogy ne fordítsanak kellő gondot és súlyt a tejterme­lésre. Egyáltalán, olyan ter­melési-társadalmi berendez­kedésben, amely az önálló vállalatszerű gazdálkodásra, az ésszerű és józan nyereség- szerzésre alapoz, miért kel­lene azt feltételezni, hogy mezőgazdasági fórumon a termelést irányító vezető olyan ágazatba invesztáljon, amely egyszerűen nem kifi­zetődő. A szarvasmafha-te nyésztés egészét szabályozó rendszer csikorgását hűen reprezentálja, hogy flia már az állam 8 csatornán támo­gatja e területet, a célt azonban így sem sikerül megvalósítani. Az ágazat mindmáig gazdaságtalan! Vigyázat, számok1 Hogy a termelőszövetkeze­tek közül miért idegenked­nek sokan egyáltalán a te­henészet létrehozásának gondolatától is, közérthetővé, illetve sokkal érthetőbbé vá­lik, ha felfigyelünk néhány árulkodó számra. Ha me­gyénkben 1968-ban 100 szá­zalékra vesszük a tehené­szet fenntartási költségét, akkor a következő képet kapjuk, az elmúlt eszten­dőig: 1968 100 % 1969 167 % 1970 234 % 1971 325 % A százalékok számát néz­ve is fenyegetően hat ez a növekedés, de ha bepillanta­nánk agy-agy termelőszövet­kezet főkönyvébe, még ked­vezőtlenebb képet kapnánk. A makiári Lenin Tsz-ben 1968-ban 16 ezer forint volt a tehenészet fenntartási költsége. Tavaly 66 ezer fo­rint. A mezőtárkányi Arany­kalász és a kompolti Üj Ba­rázda az 1968-as 14 ezer fo­rint helyett 1971-ben 77 ezer forintot írhatott a tehené­szet számlájára. A felsorolt negatívumoknak azonban még mindig nincs végük. Az elmúlt évben a tejtermelés az 1968-as szinthez képest 13,1 százalékai esett vissza, s a kevesebb tejet is egyre növekvő önköltségi áron ál­lították elő a gazdaságok. Mielőtt egy pillantást vet­nénk az önköltségi árak ala­kulására, el kell mondani, hogy a termelési árak 1968 óta gyorsabban nőttek a fel- vásárlási áraknál, de a ter­melési ár már akkor maga­sabb volt a felvásárlási árnál. Gyakorlatilag te­hát minden évben egy­re főbbet kellett ráfizet­nie a termelő gazdaságnak minden megtermelt Hfc tejre. A termelőszövetkeze­tekben a következőképpen alakult a tej önköltségi ára 1968 4,55 Ft 1969 4,55 Ft 1970 5,88 Ft! 1971 5,47 Ft. Aiki az utolsó számadatra nézve elégedetten sóhajtana fel, . hogy végre tavaly leg­alább az előző évi szinthez képest csökkent az önkölt­ség, azt sajnos azzal a tény­nyel kell elgondolkoztatni, hogy tavaly a tej előállítá­sához felhasznált takar­mányt már önköltségi áron számolták a termelőszövet­kezetek, a korábbi elszámoló árhoz képest, s a csökkenés- csupán ennek köszönhető. Fogyasszunk több tejet. Bizony többet, mert jelen­leg hazánkban 114 kg az egy főre jutó, vaj nélküli tej­termék-fogyasztás, míg fej­lett országokban ez az átlag 200 kg fölött van. ötéves tervünk értelmében 20 szá­zalékkal kell növelni a tej­termelést, de ez a jelenlegi 2300 kg-os termelési átlag­gal megvalósíthatatlannak tűnik, s előbb-utóbb komoly gondok hordozója lehet. Elég talán annyit megemlíteni, hogy az elmúlt esztendőben 7 100 tonna vajat kellett im­portálnunk. A Minisztertanács előtt már felsorakoztak az érvek, javaslatok, s a kormány várhatóan júniusban tár­gyalja majd az ágazat gond­jait. Korai lenne jóslásokba bocsátkozni, hogy mi várha­tó. Az azonban biztos, hogy gyökeres változásokra lesz szükség, amely nem látvá­nyos, kampányszerű lendü­letet ad a szarvasmarha-te­nyésztésnek, hanem hosszú távra tiszta tejet önt a pó- hárba. Szlgeíby András déssel kopogtattunk Berényi Lajos tanácselnök-helyettes­hez. Öt a falu „veteránjá­nak” tartják, hiszen Adács szülötte és közel 40 éve él a községben. — Épül a falu új büszke­sége, a négytantermes álta­lános iskola — mondja Be­rényi Lajos. — Szeptember­ben már birtokukba vehe­tik a gyerekek. Három és fél millió forintba kerül az építkezés. A községfejlesztési alapból több mint egymillió forintot adtunk, az összeg többi részét pedig a megyei tanács biztosította az épít­kezéshez és a berendezésre. Régen várt óhajuk telje­sült az adácsi gyerekeknek az új iskolával. A felső ta­gozat szeptembertől már ál­landóan délelőtt járhat taní­tásra. Amikor a falu legnagyobb gondjáról kérdeztük Berényi Lajost, a vizet emlegette. — Törpe vízmű kellene ide, mert az artézi kutak már lassan kimerülnek. De hát a vízműépítéshez pénz is kell. Egyelőre viszont a községfejlesztési alapot az iskolaépítésre fordítottuk, így a vízműépítésre csak né­hány év múlva kerülhet sor... A község lakóinak nagy része ezekben a napokban a határban dolgozik. A föld sokaknak ad kenyeret. A vasúti sínpárral kettészelt táblákon már szépen kalá- szol az őszi árpa és a búza, — Nagyon jó a terméski­látás — emlegeti Sári Ist­ván, a Béke Tsz elnöke. — Az eső meggyorsította a fej­lődést. — Hány holdon gazdál­kodnak? — Több mint négyezer hold szántón. — Van-e új beruházásuk? — Most épül a falu mel­lett ez egymillió-százezer köbméteres víztárolónk. — Mennyi az egy főre ju­tó részesedés? — 27 ezer forint, a tagok elégedettek. Az épülő új iskola, a víz­mű s a várható terméski­látások. Ezek foglalkoztat­ják most az adácsiakat. Ezekről beszélnek a faluban az idelátogatónak. (m. k.) IMS, Június 4., vasárnap j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom