Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

Heti külpolitikai összefoglaló Tito így látta a hetet, kommentátorunk, Réti Ervin: „F O R R Ö A K VOLTAK ezek a május végi napok, időnként nyugtalanító lehű­lésekkel, néha fagyokkal, de végeredményben győztek a tavaszi áramlatok ..Nem, ne gondoljon tévedésre az olvasó: külpolitikai kommen­tárt és nem meteorológiai jelentést idézek. Jurij Zsu- kov, az egyik legismertebb szovjet hírmagyarázó sum­mázta eképpen a helyzetet, amikor a moszkvai televí­zió képernyője előtt — egy amolyan Fórum jellegű mű­sor keretében — a nézők kérdéseire válaszolt. Az elmúlt napok hosszú ' Időre meghatározó jelentő­ségű eseménye a moszkvai csúcstalálkozó volt. A külön- tudósítók a matematika esz­közeit is igénybe vették en­nek az igazságnak alátámasz­tására. Kiszámították pél­dául, hogy a szovjet és ame­rikai vezetők negyvenegy órát és ötvenhárom percet töltöttek együtt, s ebből húsz óra huszonkét percet vettek igénybe a kimondottan mun­kaülések. Ezúttal valóban háttérbe szorultak a proto­kolláris külsőségek, a lényeg az intenzív és tárgyszerű tanácskozásokra tevődött. A SZOVJETUNIÓ és az Egyesült Államok vezetőinek eddigi legkiadósabb eszme­cseréje nemcsak általában ja­vította a légkört, hanem hét konkrét megállapodásban is realizálódott, beleértve az első SALT-egyezményt. Me­gint egy Ids számtan: az el­múlt másfél évtized alatt ti­zenhat kétoldalú egyezmény született szovjet—amerikai' viszonylatban — ebből hét most, Moszkvában). Szeret­ném külön felhívni a figyel­met a két ország kapcsola­tainak alapelveit rögzítő ti­zenkét pontos elvi nyilatko­zatra, amelynek első és leg- sarkallatosabb megállapítá­sa, hogy korunkban nincs más reálisan járható út, mint a békés egymás mellett élés. A Sozvjetunió ezt nem mos­tantól vallja, a koegziszten- eia lehetőségeit és szüksé­gességét maga Lenin fogal­mazta meg. A moszkvai tárgyalások során, több kérdésben, csu­pán az egyet nem értést le­hetett megállapítani. Az in­dokínai válsággóc felszámo­lásában nem juthattak elő­re: a Szovjetunió változatla­nul szolidáris a vietnami, la­oszi, kambodzsai hazafiak hősi harcával, míg Washington folytatja Thieu-nek és több csatlósának támogatását. Az indokínai megoldást az ame­rikaiaknak Párizsban kell ke­Események krónikája HÉTFŐ: Szovjet amerikai közös nyilatkozat a két ország kap­csolatainak alapelveiről KEDD: Fidel Castro megkezdi magyarországi látogatását — Kormányalakítási tárgyalások Olaszországban SZERDA: Nixon elnök Varsóba érkezik — A NATO-tanács bonni ülésszakának záróközleménye CSÜTÖRTÖK: A szovjet vezető párt- és állami szervek a moszkvai csúcstalálkozót értékelik — Nixon beszéde az amerikai törvényhozásban PENT EK: Brüsszelben megnyílik az európai népek fóruma — Feszültség Izrael és Libanon között, a Tel Aviv-i merény­letet követően SZOMBAT: A Nyugat-Berlin ügyében kötött négyoldalú megállapodás aláírása — Súlyos harcok Dél-Vietnamban, Kontumnál és An Locnál resniök, az ottani négyhatal­mi tárgyalásokon, s egy poli­tikai rendezés alapjául csu­pán a DIFK terve szolgál­hat. A CSÚCSTALÁLKOZÓ, a jelek szerint, jótékony ha­tást gyakorol az európai ki­bontakozás meggyorsulásá­ra. A ratifikáció után alá­írásra került a Nyugat-Ber­lin ügyében kötött négyolda­lú megállapodás is. Megnyílt' tehát az út az össz-európai biztonsági értekezlet felé. El- sőizben nyilvánított pozitív álláspontot a NATO minisz­teri tanácsa: bonni üléssza­kán a korábbi sárgával szem­ben zöldre váltotta a lámpát. Ügy tűnik, hogy még ősszel valószínűleg közvetlenül a novemberi amerikai elnök- választás után megkezdőd­nek Helsinkiben a többolda­lú előkészítő megbeszélések. Emlékeztetném, az olvasót, hogy a budapesti fehívás harmincnyolc hónapja hang­zott el, vagyis egy több mint három esztendős harc veze­tett eredményre. Hosszú előkészítő munká­latok után a hét végén Brüsszelbe sereglettek konti­nensünk számos országának képviselői, hogy minden ed­digi békemegmozdulásnál szélesebb körben kinyilvá­nítsák véleményüket. Az eu­rópai biztonság elsőrendű magyar nemzeti érdek is, ez jut kifejezésre abban, hogy Európa több más vezető ál- lamférfiával együtt Kádár János is köszöntötte a brüsz- szeli közgyűlést. NEMZETKÖZI kapcsola­taink további megélénkülése természetesen elsősorban itt­hon tükröződött: nagy ér­deklődés kíséri Fidel Castro látogatását hazánkban, s már bejelentették az egyik kö­vetkező magas rangú vendé­get, Indira Gandhi indiai kormányfőt. Rohan az idő, hétfőn lesz öt éve a legutóbbi közel-ke­leti háború kirobbanásának. Egyelőre 1827 nap volt ele­gendő a hatnapos csata kö­vetkezményeinek felszámo­lására ... Egy viszonylag eseménytelen szakasz után ismét éleződni látszik a kö­zel-keleti konfliktus. Izraeli részről Libanonra összpon­tosítják a tüzet, kölcsönösen riadókészültséget rendeltek el, határsértések történtek. A feszültséget a japán me­rénylők véres ámokfutása okozta a Tel Aviv-i repülő­téren: a szélsőséges gerilla- akciók, mint már annyiszor, nem megoldást jelentenek, hanem újabb konfliktusokat. A Közel-Keletre irányította a figyelmet az iraki olojálla- mosítás Is, olyan folyamat megindulásának lehettünk ta­núi, amely erősítheti a ha­ladó arab rendszerek anti- imperialista arculatát. Géprabló... Az Egyesült Államok hon- durasi nagykövetségén szom­baton jelentkezett és felad­ta magát Frederick Hahne­mann amerikai elektromér­nök, aki május 6-án elté­rítette az Eastern Airlines Légitársaság utasszállító re­pülőgépét és 300 ezer dol­lár váltságdíjjal a zsebében ejtőernyővel kiugrott a hon- durasi dzsungelek felett. Moszkvába megy Bokor Pál, az MTI tudó­sítója jelenti: Elsőrendű politikai ese­ményként fogják fel a szov­jet sajtókörökben Tito jugo­szláv elnök hétfőn kezdődő hivatalos látogatását. A láto­gatás célját Moszkvában általában úgy fogalmazzák meg, hogy a felek ez alka­lommal kívánják megerősí­teni a két ország kapcso­lataiban az utóbbi években végbement pozitív változá­sokat. A két szocialista or­szág kapcsolatainak fejlődé­séhez — vélik moszkvai sajtókörökben — igen nagy mértékben járult hozzá Leo- nyid Brezsnyewel folytat SZKP Központi Bizottsága főtitkárának tavalyi belgrá­di látogatása. Várható, hogy Tito Moszk­vában mindenekelőtt Leo- nyid Brezsnyewel folytat majd tárgyalásokat. Mahmud Riad, az Arab Liga újonnan megválasztott főtitkára azt tervezi, hogy a folyó ügyek tanulmányozá­sát követően körutat tesz az arab államokban, s ennek során tárgyalásokat folytat az arab államfőkkel, uralko­dókkal és külügyminiszterek­kel a következő időszakra szóló akcióprogram részletei­ről. Az Al Ahmrn, értesülése szerint Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter pénteken fogadta Egyiptom moszkvai nagykövetét, s megbeszélést folytatott vele Nixon ameri­kai elnök és a szovjet vezetők '---------------------------------------------■ F olytatódnak a brüsszeli Európa Fórum tanácskozási a nrusszen kongresszusi Palota Albert és Benelux ter­meit, valamint a déli város­negyedben elhelyezkedő Mai­son des Hűit Heures-t szom­baton reggel 9 órára benépe­sítették csaknem 30 európai ország és körülbelül ugyan­annyi nagy nemzetközi ■ szer­vezet képviselői: három bi­zottságban folytatta munká­ját az Európai Közvélemény Képviselőinek pénteken meg­nyílt közgyűlése. Az első munkanap zárásakor a bi­zottságok úgy döntöttek, hogy nem forgácsolják szét erőiket albizottságokra, hanem a té­mák sokoldalúbb megvitatá­sát az eredeti három bizott­ság keretében bonyolítják le. Párhuzamosan az itteni Hil­ton szállóban szombaton dél­előtt megkezdődött az euró­pai írók, művészek és tudó­sok egész napos találkozója, amelyet Heinrich Böll, az is­mert nyugatnémet író kezde­ményezett. A közgyűlés mindhárom bizottságában tekintélyes sze­mélyiségek képviselik hazán­kat. A brüsszeli tanácskozáson egyébként nincs „szabad szom­bat” : a bizottsági ülések szom­baton, vasárnap egész nap is folytatódnak, kiegészülve egyházi személyiségek, szak- szervezeti funkcionáriusok, nők és fiatalok „rétegtalálko- j zóival”. (MTI) I Közel-Kelet: Ötödik évforduló A z 1967-es izraeli agresz- szió ötödik évforduló­jának előestéjén, a moszkvai csúcstalálkozót kö­vetően Brezsnyev és Nixon tárgyalásairól közös közle­ményt adtak ki, s ebben mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok leszö­gezte álláspontját a Közel- Kelet problémájáról. A két nagyhatalom megerősítette: támogatják a közel-keleti kérdésnek a Biztonsági Ta­nács 242. számú határozata értelmében történő békés rendezését. Megállapították, hogy elő kell segíteni Jar­ring nagykövet missziójának sikerét. Hangsúlyozták, hogy az ENSZ-főtitkár közel-kele­ti megbízottjával együtt kell működni. Késznek nyilatkoz­tak betölteni szerepüket a közel-keleti békés rendezés elérésében. „A Szovjetunió és az Egyesült Államok vé­leménye szerint — hangsú­lyozta a közös közlemény — az ilyen rendezés létrejötte megnyitná a közel-keleti helyzet normalizálásának távlatait, és lehetővé tenné egyebek között a további lé­pések megvitatását a közel- keleti háborús helyzet eny­hítése céljából”. A két nagyhatalom közös nyilatkozata lényegében megerősíti a Szovjetuniónak azt az álláspontját, amely mindig is a közel-keleti probléma politikai rendezé­sét sürgette a Biztonsági Ta­nács emlékezetes határozata alapján. Ez a határozat a békés rendezést irányozza elő, mégpedig úgy, hogy Iz­raelnek ki kell ürítenie a megszállt arab területeket, az arab országoknak pedig bé­keszerződést kell kötniük Izraellel. A Jarring-misszió feladata éppen az volt, hogy ezt a békés rendezést segítse elő. Kérdés, hogy az első ame­rikai álláspontot a gyakor­latban követik-e megfele­lő tették, s ha igen, milye­nek? Washington eddig ugyanis szavakban szintén elfogadta a Biztonsági Ta­nács határozatát, valójában azonban minden támogatást megadott a határozattal szembeszálló Tel-Avivnak. Az egyiptomi sajtó üdvö­zölte a moszkvai elvi nyilat­kozatot, mint lehetőséget ar­ra, hogy a közvetítő kísérle­tek kudarca után a politikai rendezés ügye mégis elmoz­dulhasson a holtpontról. „Megmentették a Biztonsági Tanács határozatát és a Jar- ring-missziót — írta a Journal d’Egypte. — Ez két­ségtelenül nyitás egy le­hetséges békés megoldás fe­lé. Kiút lehet a zsákutcából, a mozdulatlanság állapotá­ból”. A Jarring-misszió tizen­hat hónapja egy helyben to­pog. A-z ENSZ megbízottja ugyanis nem kapott kedvező választ Izraeltől arra a me­morandumára, amely feltet­te a kérdést: hajlandó-e Iz­rael a megszállt arab terü­letek kiürítésére? Nyilván­való, hogy Jarring csak ak­kor újíthatná fel misszióját, ha Izrael végre kedvező vá- laszt adna erre az alapvető kérdésre. A Jarring-misszió felújí­tása tehát csak lehető­ség, a válság békés rendezése továbbra is csak óhaj. Más szavakkal: noha a szovjet és az amerikai ál­láspontban bizonyos elvi kö­zeledés volt tapasztalható, a gyakorlati politika síkján Izrael álláspontjának módo­sulása még várat magára. Nem változott a helyzet a frontvonalakon sem, ahol a nem hivatalos tűzszünet to­vábbra is bizonytalan; a hadseregek farkasszemet néz­nek egymással, s bármely in­cidens következményei be- láthatatlanok lennének. J arring, aki egyébként Svédország moszkvai nagykövete, a két nagy­hatalom csúcstalálkozója után reményét fejezte ki megbízatásának folytatására és sikerére. De nyilatkoza­tához arabul hozzáfűzte: Ins’Allah! Vagyis: ha Allah is úgy akarja! Hogy Állati­nak mik a szándékai, nem tudhatjuk. A világ népeinek, s elsősorban az érdekelt né­peknek azonban az az érde­kük, s csak az lehet a cél­juk, hogy mielőbb megszűn­jön a veszedelmes tűzfészek és létrejöjjön az igazságos béke a Közel-Keleten. Rudnyánszky István Körutat tervez Riad legutóbbi tárgyalásairól, a közél-keleti válságról, az arab—izraeli konfliktusról. A lap washingtoni tudósítása viszont jól tájékozott forrá­sokra hivatkozva azt jelenti, hogy Nixon moszkvai tárgya­lásai során felvetette a Szue- zi-csatonna újramegnyitásá- nak tervét. A kairói jelentések arról tanúskodnak, hogy a liddai gerillaakció nyomán fokozó­dott a közel-keleti feszültség. Izrael Libanont és Egyipto­mot teszi felelőssé a merész fegyveres támadásért, s ' ez­zel az ürüggyel megtorló ter­rortámadásokkal fenyegető, zik. Kairóban felhívják rá a figyelmet, hogy az utóbbi na­pokban Egyiptom a fenyege­tések fő célpontja, Izrael ugyanis azzal vádolja Szadat elnököt, hogy a Palesztinái Nemzeti Tanács kairói ülé­sén az izraelellenes gerillete- vékenység fokozására szóli- totta fel, az ellenállási moz­galom harcosait.. Kairói megfigyelők szerint nem várat magára sokáig az izraeli visszavágás csupán az a kérdés hol és milyen for­mában hajtják végre. Rossz felfogásban látszott az Eger Csepel — Egri Dóssá 1:0 (1:0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Csepel. 1500 néző. V.: Hévízi. Csepel: Fatér — Falud!, Sán­dor, Pető, Vellai, Kandi, Takács, Varga, Bartoss (Kalmár), Lo- sonczi (Gulyás). Csordás. Edző: Keszthelyi Mihály. Eger: Deésy — Tóth M., Mé­száros, Czeczeli, László, Simon, Ambrus, Kárpáti (Tóth T.), Bán­kút! (Szűcs), Kovács Vigh. Ed­ző: Kovács Ferenc. Szögletarány: 13-8 (11:2) a Cse­pel javára. Az egriek kezdték a Játékot, de az első öt percben nem tör­tént semmi, csupán egy szögle­tet harcoltak ki a hazaiak, majd a 7. percben Ambrus elhirtelen- kedve kapu mellé és fölé lőtt 20 méterről. A 11. percben szög­letrúgást végezhetett Bánkút!, de beadását hárították a csepeli védők. A másik oldalon három szöglettel válaszoltak a hazaiak, ám a védők és Deésy tisztázni tudtak. A 16. percben egy rossz- ■" — ■ 1 ■" n MISnfitrfDi 1972. június 4., vasárnap kapukirúgást Bánkuti elcsípett, üres volt a csepeli kapu, de nem merte távolról rálőní a labdát, hanem Víghhez továbbí­tott, akit a játékvezető lesen állított meg és odalett a helyzet. Nagyon alacsony Színvonalon folyt tovább a mérkőzés. Az eg­riek teljesen feladták a kezde­ményezést, de szerencséjükre a hazaiak sem tudtak mit kezde­ni a lehetőséggel. A 29. percben Kandi beadását Losonczi ráfe­jelte, Deésy azonban bravúrosan szögletre mentett. A 30. percben Takács szabadrúgása vágódott le a védőkről, majd Losonczi fordulásból leadott lövése akadt el az oldalhálóban. A 40. perc­ben Bánkuti ügyesen indította Vighet a bal oldalon, de előle a labdát í’atér kifutással hárí­tani tudta. A 41. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Kandi sza­badrúgást ívelt a bal oldalról, amelyet Takács 16 méterről jobb külsővel egyből a léc alá bom­bázott. 1:0. Szünet után az első esemény Bánkuti szöglete volt, ezt azon­ban felszabadították a védők, később Vignet lesen állította meg a játékvezető, majd a má­sik oldalon egy rossz hazaadás okozott izgalmat. Ezután az egri­ek erőlködtek, de négy szögle­ten kívül mást nem tudtak ki­harcolni. A 62. percben Ambrus felesét védte bravúrosan FMér, a másik oldalon pedig Kalmár lőtt kapu fölé. A 66. percben százszázalékos helyzetet hagytak kj az egriek: Ambrus és Bán­kuti is lövés helyett gurigatott az 5-ösön, s odalett a nagy gól­szerzési alkalom. A 74. percben Varga nagy helyzetben a jobb sarok mellé lőtt. A 82. percben Vellai sárga cédulát kapott Cze­czeli felvágásáért, a beívelt sza­badrúgást viszont László kapu mellé fejelte. A 85. percben egy gyors támadás végén Tóth T. távolról fölé lőtt. A 87. percben maradt ki a legnagyobb hely­zet a csepeli kapu előtt. Ekkor Czeczeli beadását Tóth T. 3 mé­terről Fatérba vágta, akinek lá­báról pattant vissza a mezőnybe a labda. A mérkőzés a hazaiak labdatartásával ért véget. Az első félidőben álmos, gyen­ge iramú és színvonalú mérkő­zés folyt. Az egriek hibás felfo­gásban játszottak, mert átadták a kezdeményezést a hazaiaknak, akik kénytelenek voltak ezzel a lehetőséggel élni, ami aztán gólt is eredményezett. A lila-fehérek veresége meg­érdemelt, mert az egri csapat ismételten szív és lélek nélkül játszott és ezzel tudomásul kell végre venni már, hogy nem le­het „megélni” az NB I-ben. Az egriek közül csupán Deésyt le­het fenntartás nélkül dicsérni. ..I-1 -j-.-. I #£Mkas) 1 képtdvírónkon érkezett A dél-afrikai Cape Townban diáktüntetés robbant ki. A tüntető fiatalokat a rend­őrség szétkergette. Képünkön: Egy földön fekvő tüntetőt a rendőr gumibotíal ver. .. ____. _ _ ÍTelefoto—AP—MTI—Kíi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom