Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám
Versenyző brigádok 11. « ® Öntevékeny közösségek Bevált a hevesi „zöldséggyár" M ég a szocialista bri- 1 1 gádveztők országos tanácskozása előtt, a vasasok kongresszusán hallhattam és jegyeztem fel, az egyébként sokszor és sokféleképpen megfogalmazott panaszt: a szocialista brigádok eredményes munkáját, vállalásaik maradéktalan teljesítését sokszor akadályozza a rossz munkaszervezés, a rendezetlen munkakörülmények, a műhely, a gyáregység, vagy az üzem vezetéséből adódó hibák. Számtalan példát lehetne sorolni e panasz jogosságára, ám mégis: nem egészen érthető a dolog, A rossz szervezésnek oka van. Ha nincs anyag, ha késve érkezik az alkatrész, ha várat magára a tmk, ennek is oka van. A termelőmunkát akadályozó — s a brigádok által oly sokszor felpanaszolt — tényezők, nem tartoznak a csodák, az emberektől függetlenül létező objektív dolgok világába. A szervezetlenség embereken múlik, mégpedig olyan embereken, akik egy része szintén brigádokban, szocialista közösségekben dolgozik, s akik az efféle panaszkodásokkal lényegében saját munkájukról állítják ki a bizonyítványt. Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyi kiscsoportok — függetlenül attól, hogy minek nevezzük ezeket a csoportokat és milyen elvek alapján, milyen konkrét célok érdekében dolgoznák —, egyszóval ezeknek a csoportoknak, brigádoknak a megalakítása, többek között, a nasz, mint amit a bevezetőben idéztem. A brigád belső munkájának megszervezése persze feltételezi az öntevékenységet, azt a fajta aktivitást, amely- lyel ugyancsak megelőzhetők az ilyen panaszok. Végtére is: a szocialista brigádok — mint mondjuk — új típusú közösségek. S ha ez így van, akkor bizony nehezen érthető, hogy egy-egy viszonylag könnyen megoldható probléma láttán, olykor ölbe tett kezekkel ülnek, panaszkodnak és várják, hogy valaki majd segít a bajon. Bonyolult kooperációs gondokon persze aligha segíthet egy-egy brigád elhatározása; de, hogy a szomszéd műhelyből időben érkezzen az alapanyag, vagy az alkatrész, az, az esetek többségében, minden külső beavatkozás nélkül is előre mozdítható. Itt már valóban csak arra lenne szükség — s ilyesmire is lehetne néhány példát mondani —, hogy a szóban forgó két műhely szocialista brigádjai közösen segítsenek a gondokon, magyarán! közösen segítsenek egymáson. Maguk a gazdasági vezetők sem látnának semmi kivetni valót abban, hogy a szocialista brigádok szabályos védnökséget vállaljanak egy-egy gyártmány, egy-egy termlési program, vagy az üzem életében, munkájában fontosnak tartott egyéb gyártási folyamat fölött. Lényegében ez a célja a néhány évvel ezelőtt megindult komplexbrigád- mozgalomnak is, ám itt is jóval kevesebb kezdeményezőkészséggel, öntevékenységgel találkozni, mint ameny- nyit a komplexbrigádok szervezeti felépítése, személyi összetétele alapján elvárnánk. Igaz: sok esetben az üzem belső rendje, ügyviteli rendszere gátolja akár a komplexbrigádok, akár az „egyszerű” brigádok gyors, rugalmas munkáját. S ha így van, akkor csak egyetlen megoldás kínálkozik: az adminisztrációt, az ügyrendet az ügy érdekébe kell állítani, a tenni akaró emberek igényei szerint kell módosítani. Hogy ne kelljen útón-útfélen azt hallani: „Mi dolgoznánk, mi csinálnánk, de ha nem lehet ..., ha egyszer nincsenek meg a feltételek ...” 1 devág egy mondat, amit a brigádvezetők országos tanácskozásán mondott Ivits Tibor, a Magyar Hajó- és Darugyár szocialista brigádvezetője: „...brigádjaink ma már belátják, hogy a külső okokra való hivatkozás helyett tenni kell. A vállalat belső életének kedvező alakítása, a termelési eredmények javítása, senki másé, csakis a mi feladatunk”. Vértes Csaba Fiatal lányok szinté mozdulatlanul hasalnak a palánták fölött ferdén ^elhelyezett deszkán. Testük látszik azonban csak mozdulatlannak.- Kezük annál fürgébben, szaporábban mozog az apró palántatövek között. Így gyomlálják gondosan a palántákat. Másutt, a hatalmas „zöldséggyár”, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet fóliatelepén, az utóhasznosításként termesztett, szépen fejlett paprika, paradicsom és uborka között ugyancsak lányok és fiatalasszonyok hajladoznak, kapálnak fürdőruhában a fóliák tejszínű sátrai alatt. A szántó egynegyedén zöldségtermesztés — Nem a fóliatelepből áll ám a mi zöldséggyárunk — mondja a széles határ közepén Gulyás Sándor tsz-el- nök, s mutatja, hogy szinte ameddig a szem ellát, mindenütt paprika, paradicsom, dinnye, uborka és — kísérletként dohány. Kiss József főmezőgazdász noteszt és ceruzát vesz elő, s oszt, szoroz, összead, kivon: — 5400 katasztrfílis hold az összes szántónk, s ennek közel egynegyedén, 1300 holdon zöldséget termesztünk. Ebből 100 holdon paradicsomot, 60 holdon paprikát, 400 holdon görögdinnyét, 50 holdon sárgadinnyét, 30 holdon uborkát, hetven holdon dohányt, mintegy 400 hgldon •— dinnyéscsaládokkal kötött szerződés alapján — ugyancsak dinnyét, kétszáz holdon pedig vetett zöldborsót és uborkát. A beszélgetésből később kitűnt, hogy bár a területnek csupán egynegyedét foglalja el a zöldség, de a közös gazdaság ez évi tervezett összbevételének viszont már közel a felét teszi ki a zöldségtermesztésből, illetve értékesítésből származó bevétel. — Annyi dinnyénk lesz — mondja az elnök —, hogy a szezonban valóságos „diny- nyésvonatok” indulnak majd Hevesről. 25 vagon és megannyi teherautó, s nagy kamionok viszik az ország, sőt a világ különböző részeire a hevesi dinnyét mindennap ... A fólia: gazdaságosság A hevesi közös gazdaság vezetői, amikor tavaly elhatározták, hogy szinte fő profillá fejlesztik a zöldségtermesztést, elsősorban abból indultak ki: Hevesen régi hagyományai vannak a kertészkedésnek. Az emberek szívesebben bíbelődnek a palántákkal, a zöldségfélék igényes ápolásával, mint bármely más növénytermesztési, vagy állattenyésztési tevékenységgel. A talaj összetétele, a táj klímája ugyancsak kedvező alapfeltételt jelent a zöldségtermesztéshez. Egyetlen hátrányos körülmény is van viszont: csak kútból, illetve kutakbpl tudnak öntözni, mert patak, folyó nincs a közelben. A főmezőgazdász apróbetűs noteszából érdekes adatok kerülnek elő: közel ötmillió forintba került a 40 ezer négyzetméternyi területen felépített „fóliaváros”. Ebből a vonatkozó kormány- rendelet alapján kb. egymillió forintot rövidesen megtérítenek állami dotációként a termelőszövetkezetnek. Megérte-e a befektetés? Egyértelmű választ minden körülményt figyelmbe véve nehéz lenne ma még erre adni, hiszen a termés leszedése, értékesítése még ,90 százalékba?! hátra van. Az viszont máris tény, hogy amíg a hagyományos holland ágyak négyzetméterenkénti önköltsége 76 forint, addig a fóliánál ez a mutató 16 forint. — Miből adódik ez a nagy különbség? — Szinte kizárólag az élőmunka-ráfordításból. Ugyanis nálunk — mondja a főmezőgazdász — a régi, holland ágyak kezelésén 14 ember dolgozik állandóan, 5600 négyzetméter alapterületű telepen, s a 40 ezer négyzetméter alapterületű fóliatelepünkön pedig mindössze kettővel több állandó dolgozónk van. Kiderült, hogy a nagy létszám-megtakarítás oka elsősorban a lényegesen kevesebb kézi munka, a minimális trágyázási szükséglet. Egyébként is annyi trágyával nem rendelkezik a termelőszövetkezet, amennyi ekkora területen a holland ágyakhoz kellene. Hasonlóképpen áll a helyzet a munkaerővel is: 40 ezer négyzet- méter területű hagyományos holland ágyas telephez már több mint 100 dolgozóra lenne szükség... A fólia tehát gazdaságos, ami nemcsak a felsoroltakban nyilvánul meg, hanem — amint a főmezőgazdász kiszámította — a holland ágyas palántanevelő telep kivitelezése is négyszeres költséget jelentett volna s közős gazdaságnak. Elő- és utóhasznosítás — haszonnal .. . A hosszú, utcáknak is beillő fóliasátorsorok alatt oiaj- kazánnai fűtöttek a télen. 1250 négyzetméter területen december 15-én kezdték meg tápkockákban a salátapalánták nevelését. 500 ezer darab palántát neveltek így, amelyet aztán szétültettek februárban húszezer négyzetméternyi területen a fóliák alatt. Egy hónapig, március végéig még fűtöttek a salátákra, utána két hétig még gyarapodtak a fólia alatt fűtés nélkül, de fokozottabb locsolással és szellőztetéssel. Március végén, április elején leszedték, s az egész mennyiség közel felét exportra szállították, a másik felét pedig a Heves megyei és a Borsod megyei SZŰVTERMÉK vásárolta fel. — Ez volt az előhaszno- sítás — jegyzi meg Gulyás Sándor, s a főmezőgazdász pedig hozzáteszi: — így gazdaságosan kihasználtuk a nagy értékű berendezések és felszerelések kapacitását a télen is, s egyben tagjaink jelentős részének téli munkát biztosítottunk kellemes, fűtött környezetben. Ugyanakkor nem elhanyagolható az eladásból, értékesítésből szerzett bevétel sem. A fóliasátrak tulajdonképpeni fő hasznosítása a több mint ezer katasztrális hold területű zöldségtáblák palántáinak előnevelése volt. Ez a folyamat márciusban kezdődött, s április végén fejeződött be. Azóta folyik az úgynevezett utóhasznosítás, amely nem egyéb, mint a felnevelt palánták fólia alatt történő fiajtatása. Vagyis primőröket termesztenek a fóliák alatt. ★ A fejlődés robbanásszerű. Ma már új eljárásokon, új kísérleteken törik a fejüket a hevesi Rákóczi Tsz vezetői, szakemberei. Ugyanis a Kertészeti Egyetem soroksári kísérleti tangazdaságában dr. Túri István egyetemi tanár már új megoldásokról tájékoztatta a közelmúltban a hevesieket. Eszerint egyszerűbb és gazdaságosabb lesz a szellőztetés, a fűtés, korszerűbbé és olcsóbbá válik az öntözés. — Figyeljük és várjuk, s amint lehet azonnal alkalmazzuk is az új kutatási eredményeket — mondja búcsúzóul Kiss József főmezőgazdász, Faludi Sándor szervezettebb munka érdekében történik. Nyilvánvaló, hogy a többé-kevésbé homogén csoportok esetében jóval egyszerűbben és célszerűbben lehet megszervezni a munkát, mint egyes személyek esetében. S alighanem erről az alapigazságról maguk á brigádok is gyakran megfeledkeznek, s azt a bizonyos szervezést, mindig másoktól, a munkahelyi vezetőktől, vagy hivatásos szervezőktől várják. Pedig egy- egy csoport, egy-egy brigád bőven kap olyan feladatokat, amelyek ellátását saját maga tudja a legcélszerűbben megszervezni. Egyszóval elkelne itt egy kis öntevékenység is. s alighanem rögtön kevesebb lenne az olyan paro a tanácsakadémián 79 községi tanácsi titkár, illetve leendő községi vezető vette át oklevelét kedden a Tanácsakadémia budapesti intézetében. Közülük Bordás Imre abádszalóki és Majoros Lajos izsófalvi hallgató vörös diplomát kapott. Az 1953 óra folyó tanácsakadémiái oktatásban ez volt az első kétéves tanfolyam. Az érettségire és legalább egyéves tanácsi gyakorlatra épülő oktatás főiskolai jellegű volt: félévi kollokviumokkal, szigorlatokkal és végül képesítő vizsgákkal. A kétéves tanfolyam tapasztalatairól, eredményeiről dr. Kovács Tibor főigazgató nyilatkozott az MTI munkatársának: — A tanácsakadémia törMálnaszezon ténetében a most befejezett tanfolyam különleges helyet foglal el, mert ez volt az első olyan kétéves tagozat, amelyen nem választott, hanem kinevezett tisztségviselőket és másokat oktattunk. A marxizmus—leninizmus oktatásának követelményei nagyjából a középfokú pártoktatásnak felelnek meg, a szervezési és igazgatási tanulmányok, valamint a gazdasági témák többek között a költségvetés, adó, statisztika és a mezőgazdaság területein szerzett ismereteik biztosítékául szolgálnak, hogy a jogszabályokban lefektetett helyes elveket az életben, a gyakorlatban érvényesíteni tudják. — A kétéves oktatási forma tehát bevált. A szeptemberben induló tanfolyamon új tantárgyként csak a retorika szerepel majd. a dunakeszi Megérkeztek az első szállítmányok a Magyar Hűtőipar 4unakeszi gyárába. Málnából ez évben 140 vagonnal mély- jUtenek. Képünkön: átvétel előtt minősítik a szállítmányt. (MTI foto — Kunkovács László feív. — KS) „Rendkívül nagyra értékelem eredményeiket..." Beszélgetés a szovjet pénzügyminiszter-helyettessel Nemrég hivatalos baráti látogatást tett • hazánkban Viktor Gyemencev elvtárs, a Szovjetunió pénzügyminiszter-helyettese. Tárgyalásainak befejeztével — országis- merő útja során —, két napot töltött vendégünk Heves megyében. Egerben tájékozódott hegyvidéki erdőgazdálkodásunk helyzetéről, a tanácsok költségvetési rendszererői, megismerkedett a történelmi város nevezetességeivel, majd Szilvásváradra látogatott el, ahol megtekintette az állami gazdaság híres lipicai ménesét, szárnyasfarmjait, s a bükki természetvédelmi területen levő pisztrángtenyészetet, valamint a készülő erdőmúzeum létesítményeit. Elutazása előtt a Szalajka- völgyi vadászházban kerestük fel Viktor Gyémencevet, aki kérésünkre összegezte nálunk szerzett tapasztalatait. — Az én személyes kíván- sáigom volt az, hogy megis- merkedliessek égy magyar erdőgazdaság munkájával, tevékenységével — mondotta. — Szívből örülök, hogy a választás Heves megyére és a Bükkre esett. Részletes és alapos tájékoztatást kaptam az itteni, hegyvidéki erdő- gazdálkodás pénzgazdálkodási és hitelrendszerérői, a fejlesztés pénzügyi lehetőségeiről, az ágazatok tevékenységéről, a termelési érték és a jövedelmezőség alakulásáról. Amit hallottam, mindarról a helyszínen, az erdőben is meggyőződhettem. Amerre csak megfordulhattam, mindenütt rendet és gondosságot tapasztaltam. Szépek, rendezettek, tiszták az erdők. Rendkívül nagyra értékelem eredményeiket, azt a gondosságot. ami az erdőgazdálkodás szerteágazó és sokrétű tevékenységét jellemzi. Örömmel tapasztaltam azt, hogy mennyire kihasználják a gazdálkodási lehetőségeket. Elsőrendű termék a fa, de égetnek az erdőben meszetés faszenet is. S a hagyományos gazdálkodási tevékenység mellett jól hasznos!tják egyéb adottságaikat, gondolok itt a nagyszerű pisztrámgtenyészet- re. A vadászat mellett remekül megfér az erdőben a halászat is. Ami a gazdálkodási lehetőségek jó kihasználását illeti, erre ugyancsak kedvező tapasztalatokat szereztem az állami gazdaságokban tett látogatás során. Ennek a gazdaságnak fő tevékenysége a lótenyésztés, de nem elégednek meg ennyivel, eredményeik további növelésére sikerrel meghonosították itt a szárnyasok tenyésztését äs. Hasznos ötlet volt ezt mc£« valósítani és ehhez csak gratulálni lehet. — Először járok Magyarországon, s nem udvariasságból mondom, hogy amit láttam és tapasztaltam, azok minden előzetes elképzelésemet felülmúlják. Eger gyönyörű város, Valóságos ékszeresdoboz. S hadd mondjam el: feledhetetlen élmény számotnra a Bükk, Szilvásvárad. A falu szép, rendezett. Örömmel láttam, milyen sok az építkezés, milyen jól élnek *az emberek. Rendkívüli módon megnyerte tetszésemet a természetvédelmi terület, Lép- ten-nyomon láttam és tapasztaltam, mennyire gondosan vigyázzák, őrzik a természet csodálatos értékeit. Érdekes és értékes látnivalókat gyűjtöttek össze az erdőmúzeumban. Nemes tisztelgés ez a múlt hagyományai, a hajdan küszködő erdei emberek emléke előtt. Ez a szabadtéri múzeum nemcsak emlékfelidéző alkalom, s nem szimpla illusztrálása annak, hogyan éltek valaha az erdő munkásai. Hatásos nevelőeszköz is a fiatalok számára, hogy jobban megbecsüljék elődeik munkáját. — Kísérőitől tudom, hogy Gyemencev elvtárs a szabad idejében szívesen hódol a vadászat és a horgászat örö-1 PKáaefe. _________ — A vadászatot és a horgászatot fiatal korom óta kedyelem. Mostani nagyfokú elfoglaltságom mellett se mondtam le e lsét dologról, mert nemcsak örömet ad, hanem felüdít, felfrissít az erdő és a vízpart, ugyanakkor erőt, kedvet teremt a még nagyobb feladatok elvégzéséhez, — És milyen zsákmánynyal dicsekedhet a vadász? Hány vadat lőtt életében? Szelíden elmosolyodik. — Nem dicsekszem, mert nem sok vadat lőttem. Azt vallom: a vadat inkább nézni kell és nem lőni. Én szívesebben nézegetem őket kint az erdőben ... Viktor Gyemencev közép- termetű, ősz hajú ember. Csupa egyszerűség, nincs benne semmi protokolláris merevség. Dinamikus mozgású, tele vitalitással, sugárzó derűvel. Mindössze 54 éves. Szakmai, pénzügyi kérdésekről kevés szót ejtett. Nem akarta untatni olvasóinkat. Patak? Dezső Ű5,SBSSSb® täTi, június 38., szerda ' *
