Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) dást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben: másodsorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sikerült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezeikről nyíltan beszélünk, senki nem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk és határozott intézkedéseket hozunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Ügy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mind- annyiuk támogatását. Az 1971-es zárszámadás Kádár János Heves megyei képviselőkkel beszélget. (Foto: Kiss Béla) vitája Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja után Ollón István (Borsod m.), a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Többek között hangsúlyozta, hogy a hatékonyság javulása mellett végbement gyors fejlődés nem volt problémamentes, mert a létrehozott nemzeti jövedelmet továbbra is meghaladta a belföldi végső felhasználás. Kifejtette határozott véleményét abban, hogy az idén a költségvetés- kiadásainak növekedése csak á rbevételek emelkedésének függvényében engedhető meg. Ennek megvalósítása csak fegyelmezett munkával és a rend szigorú betartásával lehetséges. Ollári István végezetül javasolta az országgyűlésnek, hogy az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen vitassa meg, fogadja el. Az 1971-es zárszámadás vitájában elsőnek Weiszböck Rezsőmé (Győr-Sopron m.) kapott szót. Felhívta; a figyelmet arra a helytelen szemléletre, hogy sok helyen az új, nagyobb hatásfokú gépek, berendezések kihasználatlanságát munkaerőhiánynyal próbálják igazolni, ugyanakkor jelentős létszámot foglalkoztatnak a régi, elavult gépek mellett. Megemlítette azt is, hogy az érvényben lévő gazdasági szabályozók nem eléggé ösztönzik a vállalatokat az anyag- mozgatásnál felhasznált létszám csökkentésére, s a szabályozók módosításával serkenteni kellene az üzemeket az anyagmozgatás korszerűbbé tételére. Céczi János (Nógrád m.) a tanácsok költségvetésének problémáiról beszélt, s aláhúzta : a beruházásoknál mellőzni kell minden túlzást, s az egyszerű, szerényebb megoldásokra kell törekedni. Dr. Lukács János (Zala m.) több javaslatot tett a szarvasmarha-állomány növelését segítő ösztönzők továbbfejlesztésére. Péter János felszólalása Péter János külügyminiszter az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről, s ezekkel összefüggésben külpolitikai tevékenységünkről számolt be. Elöljáróban hangoztatta: az 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is biztosította a kedvező félté-' teleket. Részletesen beszélt a magyar—szovjet kapcsolatok alakulásának újabb eredményeiről, értékelte a legújabb szovjet—amerikai tárgyalások várható következményeit. Majd a vietnami háború legújabb fejleményeit elemezte. — Nem sokkal a vietnami felszabadító erők új offen- zívája előtt és nem sokkal Nixon elnök pekingi látogatásának bejelentése után járt az első magyar párt- és kormánydelegáció (miniszterelnökünk vezetésével) Hanoiban — mondotta. — A delegáció a maga egészében és egyes tagjaiban azt a páratlan élményt hozta haza, amiben már-már politikai világnézettől függetlenül minden látogató kénytelen osztozni — mert már legutóbb New York Times Hanoiba küldött tudósítója is ezt bizonyítja — nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig folytatja is szörnyű háborúját az Egyesült Államok Vietnam népe ellen, nem tud győzelmet aratni, s kénytelen lesz kivonulni. — A vietnami háború színterétől távol van, de a történelmi összefüggésekben ahhoz sok szállal fűződik a közel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzedéki életnek.. — A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra — mondotta a külügyminiszter. — Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat- Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az európai ügye két is érintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. — Ezzel megnyílt a két Németország nemzetközi és egymás közötti viszonya rendezésének lehetősége. Ennek a rendezésnek a folyamata azonban,, sajnos, még mindig, a történtek ellenére sem halad előre kielégítően. — Az európai biztonság ügyében ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt, már hosszabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívósóra. Kénytelenek voltunk azonban egyes nyugati partnereink magatartását figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat. Most közel vagyunk már a komolyan vett előkészítő értekezlethez. Bár a NATO-orszá- gok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még mindig tartalmaz olyan fenntartásokat, amelyek egyes kormányoknak ürügyet adhatnak a konferencia összehívásának halogatására. — Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Befejezésül a következőket hangsúlyozta: — A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat tekintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek megfelelően is. Vadkerti Miklósné felszólalása Heves megye országgyűlési képviselője három fontos kérdéssel foglalkozott a pénzügyiminiszter expozéját követő vitában felszólalva. Elsőnek a tanácsi költségvetés új rendszerű szabályozásának megyei tapasztalatairól beszélt, majd a termelőszövetkezetek pénzügyi ellenőrzésének megoldatlan problémáit tette szóvá. T A termelőszövetkezetek ellenőrzési rendszerében — mely az önálló vállalati gazdálkodásból eredően sajátosan került kialakításra — elsőrendű fontosságú az érvényes jogszabályok alapján végzendő belső ellenőrzés. Ez az ellenőrzési módszer annak ellenére, hogy a tsz- szövetségek revizori irodái is bekapcsolódnak, az elvárásoknak nem mindenben felel meg. A termelőszövetkezetekben a belső ellenőrzést az ellenőrző bizottságok végzik, amelynek tagjai az esetek többségében, a megfelelő szakmai felkészültség hiányában komoly segítségre szorulnak. Mind az ellenőrző bizottsági tagok, mind a tsz-szövetség revizorai függőségi viszonyban állnak a termelőszövetkezeti vezetőséggel és így a vizsgálatok realizálása során előfordulhat, hogy a hibák előidézésében esetleg vétkes vezetőség a megállapításokat nem tárgyilagosan terjeszti a közgyűlés elé, a szükséges határozatok meghozatalára. A kialakított ellenőrzési rendszer mellett problémaként jelentkezett az is, hogy a számviteli rendszer igen gyakran változott és az üzemek pénzügyi szakemberei nehezen tudták követni ezeket a változásokat. Javaslom a szabályozók egyszerűsítését és érthetőbbé tételét. Részletesen szólt a szőlő- termesztés megyei gondjairól. — Heves megye mezőgazdaságában a szőlőtermesztés és borászat mindig nagy jelentőségű volt és az is a mai napig. A megye területén fekszik hazánk két ismert történelmi borvidéke, az egri és a mátraalji borvidék. A szőlőtermesztés méretei, annak jelentősége túlhaladják a megye határait, így Heves megye szőlőtermesztő gazdaságainak gondjai, bajai egyben országos gondok és bajok is. A második és harmadik ötéves tervek időszakában a megye két borvidékén 12 ezer kh-nyi korszerű, nagyüzemi módon művelhető szőlőültetvényt telepítettek, s ebből kb. 11 ezer kh — jelentős állami támogatással —, a termelőszövetkezetekben valósult meg. A szőlő- és bortermés túlnyomó részét ma már ezek az ültetvények adják. Az új telepítések nagymértékben javították az ültetvények kor szerinti ösz- szetételét, örvendetesen emelkedett a korai és középérésű — korszerű, magasművelésre alkalmas —, minőségi fehér- és vörösbor-szőlői a j - iták aránya. Negatív irányú változás viszont, hogy fokozódott a meglevő „idősebb” szőlők kipusztítása, kivágása. Ezért történhetett, hogy a megye összes szőlőterülete az 1960. évi 30 ezer kh-ról napjainkra 23 ezer kh-ra csökkent. A szőlőterület csökkenésének folyamata a IV. ötéves tervben jobban meggyorsult, s utóbb már 1500 kh területről vágták ki a szőlőt egyetlen év alatt. A szőlők kipusztításának meggyorsulására hatásai vannak a megváltozott közgazdasági tényezők. Az új beruházási előírások azt eredményezték, hogy 1970. óta a nagyüzemi szőlőtelepítés lelassult, sőt gyakorlatilag alig beszélhetünk szőlőtelepítésről. Míg a megye nagyüzemi szőlőtelepítéseinek területe a második és harmadik ötéves tervek időszakában éves átlagban meghaladták az 1000 kh-t, a negyedik ötéves terv eddig eltelt éveiben a telepítés 100 kh körüli területre esett vissza. Mi az oka a szőlőrelcon- strukció ilyen mértékű lelassulásának? Ismeretes, hogy a második és a harmadik ötéves tervek éveiben a hegyvidéki nagyüzemi szőlőtelepítéseket államunk igen jelentős mértékű — 50, illetve 70 százalékos — beruházási kedvezménnyel támogatta. Az állami támogatás mértéke a negyedik ötéves terv időszakára csökkent, s ez most már csak 30 száialékot tesz ki. Heves megyében ahhoz, hogy a szőlőtermesztés területileg legalább a jelenlegi — a már így is lecsökkent —, szinten maradjon, az elkövetkező időkben évenként 1000 kh új, korszerű, nagyüzemi szőlőültetvényt kellene telepíteni. A létesítendő új ültetvényeket a bevált minőségi szőlőfajták mellett — a fogyasztói igényele szélesebb körű kielégítésére is figyelemmel —, bőtermő, nagy termőképességű, tömegbort adó szőlőfajtákkal lenne célszerű telepíteni. Heves megye szőlőtermesztő gazdaságaiban ehhez megvan a telepítési kedv, csupán a feltételeket kellene megteremteni a kedv mellé. Az elmondottakkal kívántam a T. országgyűlés figyelmét felhívni a szőlőtermesztésnek a hegyvidéki borvidékeken tapasztalható problémáira, s egyben kérni az illetékes országos hatáskörű szerveket a problémák rendezésének szükségszerű megoldására. Végezetül Vadkerti Miklósné az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést a Heves megyei képviselőcsoport és a maga nevében elfogadta és elfogadásra ajánlotta. A pénzügyminiszter expozéjának vitájában ezután még számos képviselő felszólalt. Az országgyűlés nyári ülésszaka ma az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés vitájával folytatja tanácskozását (Munkatársunk telefonjelentése): ' Már a kezdés előtt egy órával közölték az újságírókkal az országgyűlés nyári ülésszakának javasolt napirendjét: vita a költségvetésről, törvényjavaslat a bíróságokkal kapcsolatban. Azután kirajzottunk a folyosókra. Ez a „rajzás” úgy értendő, hogy az újságíró lelkesen ráveti magát a még előtte teljesen ismeretlen tématöredékekre, s őszintén mondom, hogy ez a legizgalmasabb az országgyűlési tudósítás munkájában. A téma meglepetésszerűen jelentkezik, mint például most is... Becsöngettek, 11 órakor kezdődött az ülés. Akinek kellett, sürgősen megvásárolta a friss banánt, aki éhes volt, megette a hagyományos virslit; képviselőink a jelek szerint fölöslegesen nyugtatgatták Vadkerti Miklósnét, aki mint új képviselő, a „szűzbeszédre” készült, megtudtam azt is, hogy He vér Lajos elállt az interpellációtól, mert mintha kiszámították volna, a témájában éppen a napokban született szép intézkedés — mondom: elcsendesültek a folyosók, s aztán megfelelő kíséret mellett megérkezett Indira Gandhi miniszterelnök-asszony, Fock Jenő társaságában. Vékony, törékeny asszony, nagy, A Parlament folyosóin mélytüzű szemeivel, és felöltözve a hagyományos indiai száriba. Mi is az a szári? Egy indiai újságíró sietett segítségünkre. — Öt méter hosszú selyem, alatta szoknya és blúz. A szári egyik végét a szoknyához rögzítik, s az anyagba „beleforgatják” a viselőt. A kimaradt másfél méternyi anyagot stólaként helyezik el. Tompakék és szelldlila szín. Es szívből jövő nagy taps! A Parlament köszöntötte India végtelenül szimpatikus miniszterelnök-asszonyát, aki egyébként éppen a Heves megyei képviselők , mögötti páholyban foglalt helyet kíséretével. ★ Bevonul a kormány, elöl Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Nehezen halad előre, mert egy indiai filmoperatőr szorgalmasan forgat mindent, ami Losonczi Pál útjában van. Saját magát nem tudta filmezni... De a szűk folyosón mégiscsak győzött a demokratizmus. ★ Az első szünetben Kádár János a Heves megyei képviselők csoportjába „csöppent” bele. Nem is kívánkozott tovább, olyan témahalmaz lepte el hirtelen. Tiliczky József egy régi választási gyűlésről emlékezett, ahol Kádár János is jelen volt, Gyöngyösi József az ifjúsággal kapcsolatos kérdéseket feszegetett, Szabó Imre pedig, felhasználva az alkalmat, átadta a detki asszonyok üdvözletét akik még mindig szívesen emlékeznek Kádár János Heves megyei látogatására. Az üdvözlet tudomásulvétele arra engedett következtetni, hogy Kádár elvtárs sem felejtette el a detki látogatást. Ez pedig az ottani háziasszonyok dicséretére szól! ★ Kádár Jánosnak feltűnt, hogy Vadkerti Miklósnéval „valami nincs rendben”. — Felszólal? — kérdezte, s a bólintásra már tudta is a többit. — Nem baj, hogy izgul — mondta. — Akinek nincs lámpaláza, az nem veszi komolyan a felszólalást. Később újra találkoztam Vadkertinével. Éppen dr. Novák Pálnéval közösen nézték át még egyszer a felszólalás szövegét. Amolyan utolsó simítások: a ^rutinos” képviselő segít az „első fecskének”. — Hogyan készül egy hozzászólón. — A napirend ismeretében felkeresem a választókerületben dolgozó vezető embereket, akik kiegészítik a választók által korábban már megjegyzett problémákat — hangzik a szabatos válasz. — Nem látom itt a családot ... — Elég, ha a tv-t nézik — mondja rémülten Vadkerti Miklósné. — Nem elég, hogy én izgulok itt...?! (Hozzáteszem: a képviselő- társak is gyengéd szeretettel veszik körül a szűzbeszéd megszólaltatóját. Szimpatikus „betyárbecsület”...) — Mikor következik a felszólalás? — Nem sokkal azután, amikor a teremőr elém teszi a vizes poharat... Amikor ezeket a sorokat írom, még nem ért véget a nyári ülésszak első napja. Folyik a vita a költségvetésről, s a szavazásra ma délelőtt kerül sor. Kátai Gábor 1972. június 23., pcaíefc 1
