Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
Muzsikáló nyári esték Az Egri Szimfonikusok hatvani hangversenyéről Kiből less jó tanár f Pillanatkép az államvizsgákról Az adott körülmények között a legmagasabb színvonalon igyekszik szép küldetésének megfelelni az Egri Szimfonikus Zenekar; minél több emberrel megismertetni a zeneirodalom nagyjait, minél több emberrel megszerettetni a legszebb zenekari kompozíciókat a hangszerek nyelvé'- megértetni a zenei, gondolatokat. Eger mellett a megye számos más helyeire is ellátogatnak, s a tíz esztendő alatt tekintélyesre nőit repertoár néhány gyöngyszemét viszik magukkal. így került sor hétfőn este a Muzsikáló nyári esték hagyományé.- hatvani' kon- certsorozatádhk újabb műsorára, A Mező Imre úti lakótelep egy hangulatos negyedeben került megrendezésre ez a koncert, melynek sikere egyébként nem a zenekaron múlott... De erről később. Az első szám Fischer: Az Alpoktól délre című szimfonikus szvitje volt, melynek előadása során ismételten jól vizsgázott az egriNegyüttes ósszeková- ctoltságból, a mü utolérhetetlen bájának, a megjelenítés erejéig jól kidolgozott hangulatának interpretálásából. A tételek: Kikötőben — Terasz a tenger fölött — Vi- rágkorzó és Tarantella egy- egy olyan mozzanatot idézett fér az örök elem, a tenger és a „hozzá tartozó” természet nagyszerű világából, amelyben maga a hallgató is részesnek érezhette magát, jelenlevőnek, a szerző értő társának. A zenekari szólamok és szólamcsoportok fegyelmezett, együttes munkája nemcsak a Fischer-mű, hanem Gershwin Kék rapszódiájának tolmácsolásában is azt a színvonalat adta, amelyet az egri együttestől már megszoktunk. A Gershwin-mű előadása amolyan főpróbaszámba is mehetett, hiszen a hét vég’ egri hangversenyeken (szombaton és vasárnap) a Gershwin-estek programjában újra hallhatjuk Erről a hangversenyről külön beszámolunk majd olvasóinknak. A hatvani mű- *soron szerepelt Csajkovszkij Hattyúk tava balettz.enéje is, hogy így mondjuk: a „ba- lettzene-irodalom'’ alfája. A zene önmagában is igen nagy próbatétel más, nagyobb múltú együttesek számára, s hogy ez az előadás jól sikerült. elsösoróan az amatőr zenekari mozgalom napjainkban felfelé ívelő útjának újabb szép állomásaként könyvelhetjük el. A befejező szám Strauss Déli rózsák bájos, kedvesen, kecsesen lejtő keringője volt, a? „béA következő tanévben újabb 316 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait a baráti szocialista országokban. A Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK- ban, Romániában és a Szovjetunióban tanuló újdonsült ösztöndíjasok már megkapták a felvételükről szóló értesítést. A baráti országokkal kötött államközi egyezmények alapján legtöbben, szám szerint 227-en a Szovjetunió különböző egyetemein kezdik meg tanulmányaikat. Nagyságrendben ezután az NDK következik, ahol 58 magyar diák különböző egyetemeken, 6 ösztöndíjas pedig szakiskolákban készülhet leendő hivatására. Mint a szakemberek hangsúlyozzák, a bai’áti szocialista országok értékes segítsécsi muzsika” egyik szép gyöngyszeme, melynek előadása még soha sem tévesztette el a hatást. A cikk elején már említettem, hogy a siker nem’a zenekaron múlott. Inkább a szervezésen. A közönség ötletszerűen érkezett erre a szabadtéri koncertre, senki nem tudott1 hova ülni; járkáltak, beszélgettek — sajnos, ezzel igen zavarva az őszinte örömmel, lelkesedéssel érkezett együttes munkáját. Hasonló hangverseny megrendezése a jövőben maguktól a rendezőktől is nagyobb igényességet kíván, legalább olyat, amilyen igényességgel a zenekar tagjai készültek erre a koncertre. (hátai) get nyújtanak népgazdaságunknak azzal, hogy vállalják felsőoktatási intézményeikben magyar fiatalok taníttatását. A szakemberképzés te- területén is rendkívül hasznos a baráti országokkal kialakult együttműködés, s így a felvehetők, illetve ösztöndíjban részesülők száma évről évre emelkedik. Éppen ezért fontos, hogy a magyar diákok éljenek is ezzel a lehetőséggel. Feltűnő azonban, hogy csakúgy, mint a hazai fakultásokon, a külföldi ösztöndíjak megpályázása esetében is igen nagy az egyenetlenség. Míg egyes divatos szakokra — mint például a higiénikus orvosi pályára —, majdnem húszszoros a túljelentkezés, a könnyű- és élelmiszeripari szakterületeik iránt a kívánatosnál kisebb az érdeklődés. Államvizsga ... Nem túlzás azt mondani, hogy ez a tanárjelöltek életének legjelentősebb erőpróbája. Érthető is, hiszen erre az alkalomra készültek négy éven át, ezért birkóztak meg többkevesebb sikerrel a félévenkénti vizsgákkal, s ezért „hajtottak” a finisben, a felkészülés izgalmakkal terhes utolsó heteiben. Az egri főiskola ódon hangulatú folyosóin könnyen meg lehet ismerni az állam- vizsgázókat. Nemcsak azért, mert sötét ruhába öltöztek, hanem mert arcuk, tekintetük tükrözi a mindenkori vizsgadrukkot. A magyar- történelem szakosok ének. és történelem szakos kollegáikkal együtt vitatják az esélyeket, a lehetőségeket. Többségüknek már könnyű, hiszen túl vannak a vizsgán, s számukra már csak egy Izgató: vajon hogy sikerült? Ám a válaszra még várniuk kell, hiszen az eredményhirdetés csak délután lesz. Benn a teremben a szokásos vizsgái hangulat, A tanárjelöltek készítik a vázlatokat, ki határozottabban, ki bizonytalanabbul, aszerint, hogy milyen volt a felkészülés, s mit hozott a szerencse. A soron következő Bállá Mária már készen áll az utolsó „jelenetre”: — Az irodalom- és nyelvtan- tanítás módszertanával már megbirkóztam, s „lement” a tudományos szocializmus is. Az utóbbival nem volt köny- nyű dolgom, mert éppen az anyag fogalmát húztam, s bizony a meghatározásokkal elég hadilábon álltam. — A pedagógia tétele? — Ügy érzem, sikerült, jót húztam. Arról kell beszélnem, hogy milyen is a szocialista pedagógus, más szóval: azt kell elmondanom, hogy kiből lesz jó tanár. Aztán jön a nagy pillanat. Bállá Mária helyet foglal a vizsgáztató bizottság előtt. Első mondatai még bizonytalanok, hiszen nem könnyű megbirkózni az izgalommal. De segít a jegyzet, s ami még ennél is fontosabb: a jó felkészülés. Hamarosan határozottan összegezi a jó pedagógus személyiségjegyeit, beszél a marxista—leninista világnézet fontosságáról; a pedagógiai, a szakmai felkészültség jelentőségéről, s ártól, hogy a diákok előtt miként szerezhet tekintélyt a kezdő tanár. A vizsgáztató Makk Mihály adjunktusnak könnyű dolga van, hiszen csak egyszer-két- szer kell kérdeznie, s a válasz sosem késik, mindig pontos. — Diákjaim azt adták, amit vártam tőlük. Viszonylag sok óraszámban tanítottam őket, megismertük egymást, így nem alakult ki feszélyezett, nyugtalan légkör. Hiába a jó felelet, azért az a belső izgalom csak akkor szűnik meg, amikor a tanárjelölt feláll az asztal mellől. — Budapesti vagyok, szerencsére a pályázat is sikerült, Üllőre kerülök, így naponta kijárhatok, s nem szakadok el szüleimtől. — A vizsga sikerült, legközelebb mit vár az élettől? — Szeretnék jó tanár lenni, minél jobban megközelíteni azt az ideális típust, amelyről az államvizsgán beszéltem .., (pécsi) r------------------------------------------------------------------------------------------------T öbb mint 300 magyar ösztöndíjas tanulhat külföldön SZt'TS DÉNES: ÖNcyiiKoííÁG? ü mA UTMCMI III. Alfréd Flessburger. akit legnagyobb meglepetésére Jugoszláviába érkezésük másnapján felesége nagyanyja, mint régi, kedves ismerősét mutatta be, egyre nyugtalanabb érzéseket kavart Szász Dánielben. Az újságíró úgy vélte, — különösen az éjszakai találkozásuk óta — valami titok lappang a Dédi és a nyugatnémet gyógyszerész között. Sok képtelennek tűnő lehetőség is felbukkant gondolataiban. De aztán annyira belemélyedt a Kaszinó utcai ügy változataiba, hogy még azt sem vette észre, felesége mily sokat tartózkodik Flessburger társaságában. Szász Dániel a teraszon lévő asztalon elrendezte az Iratokat és a magnókészüléket és elhatározta, most már csak az anyagra koncentrál. Kényelembe helyezte magát, és dolgozni kezdett. A magnótekercseket időrendi sorrenbe rakta, elő- 'vette a legöregebb felvételt és bekapcsolta a készüléket. — Kedves Dáíkay profesz- szor úr! Kérem, foglaljon helyet. Nagyon régi eseményről és egy feledésbe ment személyről szeretnék érdeklődni. Tudtommal Selms. Június 21., szerda mecbányán ön együtt végzett Balátai Jenővel. Itt van a fényképe. Felismeri?,.. Középmagas... Igen?... Barna hajú, barna szemű, székely fiú volt... Érdekes a szeme állása. Az orrnyergétől nem felfelé, hanem csa- pottan lefelé hajló szemív. .1 A száj ugyancsak lefelé hajlik és ettől van a feszült érdeklődést, állandó koncentráltságot tükröző kifejezése... A homlok túlságosan nagy, széles,.. Ez Balátai Jenő, az erdélyi favágó gyermeke. Vajon a külső benyomások rávezetnek a belső kép felismerésére? Emlékszik ön erre a diákra? — Ezer ember közül is rögtön felismerném, emlékeimből soha nem tudom kitörölni. Az egyik szünidőről visszajőve, dolgozatot hozott magával. Az öreg Szádetzky- nek mutatta meg. Én a laboratóriumban az öreg kőzetmintáit preparáltam. — Mi ez? — dugta az öreg professzor Balátai elé hegyes kecskeszakállá t. — Gyergyóremete határát, szülőföldemet kutattam — kezdte Balátai. — A községgel párhuzamosan entikliná- lisok megfúrását szeretném javasolni és a Kereszthegy környékének ércre történő feltárását. Az érc jelenléte kétségtelen — mondta Jenő büszkén és kihúzta magát. — Aranyat, ezüstöt sejtek ott, professzor úr! — Eh, már maga is? — kiabálta Szádetzky. — Nem az arany tesz naggyá egy országot, hanem az ipar. Az iparhoz pedig tömegiómkell — és otthagyta mérgesen növendékét. — A professzornak azért kedvére lehetett, hogy növendéke nem szerelmi kalanddal, hanem arany-lelőhellyel érkezik vissza nyári szabadságáról. — O.o persze. Az öreg jól tudta, nálunk csak értéktelen, kibányászásra alkalmatlan arany található. Boldog volt viszont, hogy talált egy „megszállottat”... Valamikor tudniillik ő is kutatott. Azt hiszem, Erdélyben talált is gyenge minőségű bau- xitot. Nos, ezt a tanulmányt átadta ő Balátainak. Emlékszem, sokszor láttam őket a park öreg fái között karon fogva sétálni... — Kedves profeszor úr, tudja ön, hogyan halt meg Balátai? — Igen. Az újságokban olvastam, hogy öngyilkos lett A háború előtt én külföldre emigráltam, mert szöknöm kellett a fasizmus elől... 1946-ban jöttem haza. Persze, ismerem azért a harmincas évek eseményeit. Tudom, hogy Balétait, a tehetséges kutatót, anyagilag teljesen tönkretették... Szász kikapcsolta a készüléket. Ez tehát a legrégibb emléke, s Dákay az egyik régi szemtanú. Van-e itt valami tisztáznivaló? Talán csak az, miért kezdett kutatni Balátai?.!; Meg akart gazdagodni? Dicsőséget akart szerezni?. J Szász fellapozna a Bányászati és Kohászati Lapok 1938-as évfolyamának 104. számát: „Balátai Jenő a kutató élő megtestesítője volt, állandóan űzte, hajtotta a vágy a hegyek közé. A bau- xit-előforduLásokat nemcsak a véletlen, hanem az irodalom és a térképek tanulmányozása alapján ismerte fel. Fáradságot nem kímélve, vízmosások és hegyoldalak, sűrű bokros részek között tört utat magának, és olyan ' öleteken kutatott, ahol bányamérnökök és geológusok már jártak, mégis övé lett a bauxit felfedezésének dicsősége.. ^ ..„.u. Szász bekapcsolta a magnót, a készülékből ismét a saját hangja szólalt meg: — Professzor úr a negyvenes évek végén lett a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója? — Igen. 1948-ban neveztek ki, — Egy óv múlva találkozott Balátai Jenő lányával? — Tél volt. A Körúton sétáltam, hazafelé igyekeztem. Undorító idő volt, havas eső esett. Az unokáimnak akartam karácsonyi ajándékot venni és az egyik kirakathoz léptem. A nő, aki ott állt mellettem, alig lehetett több tizennyolc évesnél, és mint később kiderült, csak tizenöt éves volt... Teljesen rossz kopott, szürke felöltőt viselt, lábán széttaposott, barna sportos cipő... Kendő, kalap sem volt rajta. A hó rövid, barna hajára esett. Kérem, ön az előbb Balátai Jenő fiatalkori képét mutatta nekem... A lánya megdöbbentően hasonlított hozzá. A szeme, arcának vonalai... Hangsúlyozom, teljesen véletlen eset volt... — Mit néz a kisasszony annyira elme- rülten? — kérdeztem, s azt válaszolta: — Hagyjon békén, öregúr!... Egy ideig ilyen stílusban társalogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják?... Egy „miért érdekli” után kibökte: Balátai Éva. Szerkesztő úr megért, izgatott lettem. Azt mondta, egy bölcsődébe jár takarítani, mosogatni, mert ott enni is adnak neki... A nagyanyja nylonterítőket varr.de filléreket keres és egy koszos albérletben, laknak..; Balátai Jenő lánya ne takarítson 1948-ban! Ez fogalmazódott meg bennem. — Tudod te, mi vott az apád — kérdeztem hangosan. —■ Ennek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Felvettem az intézetbe. Elvégezte a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy kutatófúró vállalathoz. — Köszönöm a válaszait. Ha legközelebb.: Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját adta vissza... — Ebben a házban lakott... a mérnök úr, én egészen kislány voltam... Apánk a fronton volt, az első világháborúban. Féltünk az erdőben, a hegyek között. .. Még örült is az anyám, azt mondta, jó ha van egy férfi a háznál... ötven koronát adott, de aztán később semmit. Csak folyton ígérgetett... Hej, Bokor- né lelkem, egy bokor pénzt adok magának, ha megtalálom, amit keresek... ez volt a szavajárása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett Anyámnak. — Te, Erzsiké — mondta egyszer, — ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. Nem jó járatban van! Hátha katona- szökevény. .. Szólni kellene az elöljáróságon... De nem szólt. Sajnálta, mert keshedt volt, alig evett... — Meddig tartózkodhatott maguknál a mérnök? — Ahogyan vissza tudok emlékezni, hat-nyolc hónapig élt a nyakunkon. Nem hittünk neki... De hát a fát megvágta, meg a kerekes- kútról vizet is húzott. Bolondos ember volt. Mindig azt énekelte: Piros csizmáim nyomát hóval lepi be a tél, hóval lepi be a tél... Dicsekedett, hogy ő is a hegyek közül jött, Erdélyországból. — Tudja, hogy a mérnök mit talált maguknál? — Igen, most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen „kerek”... Szóval, egy kicsit dilis. Sokszor elmeséltem már, mert később az urak faggattak... Három napja beteg volt, lázas, de nem feküdt le. Reggel korán felkelt, a vályúnál a hideg vízben, megmosdott és hátizsákjával, kalapácsával indult az erdőbe. Este jött haza.:; Anyám szidta is, hogy hallja az úr, ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igya meg... Rázta a hideg, foga vacogott... Rossz volt ránézni. Nagy szakálla a mellére lógott, szeme égett... Féltem tőle..; Harmadnap este, amikor megjött, teljesen őrültnek látszott. .. a hátizsákból kiborított egy csomó lila színű anyagot, kövei. . Bokorné — kiáltotta — tudja, hogy ez mit ér?... Többet, mint az arany. Anyám nékem meg sopánkodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úristen. De a mérnök úr nem fért a bőrében, ölelgetett, csókolgatott bennünket, sírva ordította: Nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcát, kezét... vérzett Nevetett, aztán meg kirohant a szabadba, egy fának dőlt és hányt... Azonna; útnak akart indulni a kövei, vei, de éjjel már annyira belázasodott, hogy félrebeszélt Öt napig ápoltuk... — Ai ördög nyűgét vettük magunkra — sóhajtozott anyán —, de azért éppen úgy takargatta, meg cserélte alatti az ágyneműt, mintha apán! lett volna. Egészen csontra soványodott... Felkelt, tán torgott. Alig tudott menni de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? Ajjaj, de még mennyire Újabb köveket szedett, az állította, a kénes szakadél tele van. És tudja, hogyai találta meg? Leesett a sza kadékba. Ott verte összi magát... Magyarázta, hog; ez kibújt a földből, de i föld alatt temérdek van. — Mi történt később? A kammün alatt, bocsa nat, mór én csak így mon dóm, sokan jöttek... Mér tek, méricskéltek, vitatkoz tak. Egy egész csapat bőr kabátos ember... Azt mond ták, gazdag lesz a környék mink is ezt kapunk, mei azt..; Nem adtak semmit Elmaradoztak. A mérnök ú se jött. Sok-sok év múlvi ellepték aztán megint a kör nyéket, bennünket meg kite lepítettek..; Szász megszakította a han got. Volt még ugyan felvé tel a szalagon az idős asz szony elbeszéléséből, de nem akarta a felesleges részeke hallani. Annyit már tudót Balátairól, nem csak a pénz zel törődött, nem csak > gazdagodás vágya hajtotta M. bi zon v í tóttá Abzinge Gyulánál’ B-’I'M-m Jenő ba rátjának le" ”e Is. aki a Iparügyi Minisztériumbaj dolgozol!. (Folytatjuk
