Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

R/idLá KOSSUTH 8.18 Csajkovszkij: 1. szimfónia. 3.UU Don Quijote. 5. folyt. 9.20 A csárdAsklrálynö. Részletek, 10.05 Kincskereső kiskörtmön. 3. lo.tü Operakettösök. 11.30 A Szabó csalód. 12.30 Ki nyer ma 7 12.35 Tánczene. 13.20 Népi zene. 13.50 Vita a korszerű mező- gazdaságról. 14.10 Áriák. 14.30 Az Ifjüsági Rádió új zenei relvétele. 14.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 15.10 Várbarátok bajvlvása. í. 15.05 Az élő népdal. 16.15 Opcrettrészletek. 16.30 Kórusmüvek. 16.44 Kariuthy-versek. 17.20 Scltubert-hangverseny. 13.25 Közvetítés a Tungsram Kupa vizilabdatornáról. 19.48 Rosier Endre énekel. 20.12 Gondolat. 21.00 Töltsön egy órát kedvenceivel. 22.20 Nóták. 23.00 A Marcia su Roma üléséről 23.20 Berki Géza müveiből. 0.10 De Falla: Spanyol népdalok. PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.20 Népi zene. 9.03 Régi francia muzsika. 9.40 Riport. 13.U3 Zenekari muzsika. 13.40 Orvosi tanácsok. 14.00 Rádiónapló. 18.20 Fiatalok hullámhosszán. 20.25 Kis magyar néprajz. 20.'13 Népdalok. 20.56 Mozart: Idomeneo. Húromfelvonásos opera. magyar 9.3,9 Delta. 9.55 Az oroszlánok szabadok. Angol film. 10.50 Mindenki közlekedik . . . 16.00 Helyszíni közvetítés az Egyesült Izzóból Indira Gandhi látogatása alkalmából. 17.33 Hírek. 17.45 Canepin lovag. NSZK film. 13.10 Jain templomok Indiában. Indiai tövidfilm. 18.25 Nyitott boríték. 19. i 5 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. •20.00 Fórum (Nemzetközi élet). 21.30 Tv-bérlet . . Beethoven: VII szimfónia. 22.10 Tv-híradó. POZSONYI 10.05 Holnap véget ér a harc. Szlovák film. 16.31) Posllcky-emlélcverseny. 19.00 és 21.30 Tv-hlradó. 22.10 Kortársaink. Szovjet film. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-32) Délután fél 4 fél 6 és este 8 órakor Hyppollt, a lakáj Magyar filmvtgjáték. Fő­szereplő: Kabos Gyula. Csortos Gyula. EGRI BRODV (Telefon: 14-07). Délután fél 4 órakor Halló, Öcsi! Szirtes magyar mesefilm Délután fél 6 és este fél 0 órakor A rovarölő Egy félszeg kamasz és a nők. Jugoszláv film EGRI KEVT Este 8 órakor Modern Monte Crlsto GYÖNGYÖSI PUSKIN Támadás hegedűszóra GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kun tv Girl I—ti. (Duola helyárak!) GYÖNGYÖSI KERT Szenvedély HA TV a NI VÖK* CSILLAG Tudom, te vagy a gyilkos HATV4.N1 KOSSUTH Gábor diák Egerben' 19 órától csütörtök reggel 7 óráig. a Bajcsy-Zsi- llnszky utcai rendelő1’-n. (Tele­fon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére ts. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a .Jökat utca 41. gtám alatti rendelőben. (Tele­m> n-r.) NDK-prtmányií óvodát avattak Tatabányán Tatabánya-Újvárosban 120 személyes, modern, NDK-gyártmányú óvodát adtak át rendel­tetésének. (MTI foto — KS) Köszönet a MÁV dolgozóinak Június 14-én a 17 óra 20 perckor induló vonattal Me­zőkövesdről jöttem haza a családommal Egerbe. Ami­kor Füzesabonyban az egri vonatra fel akartunk száll­ni, akkor vette észre felesé­gem, hogy retikülje — amelyben jelentős értékű tár­gyak voltak — hiányzik. Ottfelejtette a mezőkövesdi állomás előtt egy pádon. A családtagok továbbindultak Egerbe, én pedig a füzes­abonyi MAV-állomás for­galmi irodáján kértem se­gítséget. A forgalmi irodá­ban igen készségesen álltak rendelkezésemre, nyomban telefonáltak Mezőkövesdre. Ott azt válaszolták, hogy Osztrovszky Mária MÁV- dolgozó megtalálta a retikült s leadta az állomáson. 'Mond­tam, azonnal indulok vissza Mezőkövesdre, azonban azt válaszolták, ne utazzam, in­tézkedtek, és a legközelebbi vonattal hozzák is az elve­szett tárgyat. így is történt, egy óra múlva a kezemben volt hi­ánytalanul minden. Hálás köszönet a MÁV segítőkész dolgozóinak Dr. G. I. Eger Ifjúsági klubok találkozója Domoszlún Este kultúrműsorral egy­bekötött béke tábortűz volt, majd a találkozó bállal feje­ződött be. Dán Gyula Karácsond Mibor válik igazán használhatóvá a bölcsőde 7 Gyöngyösön a déli lakóte­lepen a Visonta utcában 1972. április 4-én ünnepé­lyes keretek között adták át az óvodát és bölcsődét. Az épülethez nagy udvar is tar­tozik, s az egész létesímény körül van kerítve, hogy a gyermekek védve legyenek az utcai forgalomtól. Az arra járó önkéntelenül is megcsodálja az új létesít­ményt, büszke arra, hogy itt csakugyan mindent meg­tesznek* azért, hogy a gyer­mekek kulturált helyen le­gyenek, a szülők nyugodtan dolgozzanak. Ám, ha alapo­san körülnéz az udvaron, a csodálatot bosszúság váltja fel. Az udvar göröngyös, já­tékra egyáltalán nem alkal­mas, • a különböző játékok, felszerelések egy csomóba rakva várják, hogy valakik összeszereljék őket. A létesítmény pedig csak akkor lesz igazán befejezett, ha az udvara is használha­tó. Jelenleg a szomszédos játszóterekre viszik el a ki­csinyeket. Az udvar végle­ges rendezésére úgy tudjuk, terv készül, s ennek alap­ján fejeznék be. De azt már nem kapacitás, vagy pénz hiánya gátolja a befejezést? A szülők remélik, hogy vég­re is rendbe teszik az ud­vart, hogy az óvoda és böl­csőde dolgozói csakugyan nyugodt körülmények között végezhessék nagyon is fe­lelősségteljes munkájukat. Tóth Lajos Gyöngyös Zajos vendéglátás Mint a megelőző években, az idén is töltöttem néhány napot Egerben. Gyönyörű a város és kellemes a strand vize. Sikerült ebben az év­ben is szállást szereznem a Park Hotelben, ahol kelle­mes a kiszolgálás. Sajnos, egy tény megkeserítette az ott-tartózkodást. Az éjsza­kai nyugalmat állandóan za­varta a konyha óriási zaka­tolással működő hűtőgépe. Reméljük, intézkednek az illetékesek, hogy az Egerbe látogató vendégek fogadá­sa ne legyen ilyen „zajos”. Baldvin Béla Veszprém Dél-amerikai mozaik II, Santiago: Sajátos forradalom vasarnap délután érkeztem Santiagóba, Chile fővárosába. Az európai szá­mára amúgy is szokatlan meleg délután négy óra fe­lé érte el csúcspontját. A több ezer kilométeren húzó­dó keskeny dél-amerikai or­szág fővárosa száztíz kilo­méterre van a Csendes-óce­ántól. a hárommillió lakosú Santiagót az ölelő karként körbefogó hegyek, az Andok láncai elzárják az enyhítő áramlatok elől. A szálloda, ahol tíz napot töltöttem, a város központ­jában, az üzleti negyedben van. A centrum semmiben sem tér el a nyugat-európai nagyvárosok képétől, tíz-ti- zenkét emeletes épületek, reklámok, áruházak és kis boltok kirakatai váltogatják egymást. A vasárnapi utca­kép Santiagóban is csendes. Aki tehette, Vina del Mar, vagy Valparaiso világhírű tengerparti üdülőhelyein ke­resett menedéket a meleg elől. A főváros szegényebb rétegei pedig, akiknek nincs anyagi lehetőségük a hosz- szabb kirándulásra, a par­kokban, vagy a San Cristo­bal dombon, Santiago „Gel- lért-hegyén" töltötték el a délutáni órákat. Estére viszont benépesed­nek a központ szűk utcái, a hömpölygő, mindig vidám tömeg, a cukrászdák zsúfolt hangulata, a mozik előtt vá­rakozó, farmerekbe, tarka virágos ingekbe, pulóverekbe öltözött fiatalok sokasága adja meg a város latinos ízét. Santiagóban még cso­dálkoztam. Később Limában és Quitóban már megszo­kottá vált, hogy a forga­lomban részt vevő gépkocsik nagy része siralmas állapot­ban van, különösen az autó­buszok. A KÖZPONTBÓL KISEBB séta vezet el a „barrio alto”- hoz, a főváros polgári lakó­negyedéhez. Itt kertes, föld­szintes, vagy egyemeletes családi házak váltogatják egymást, s a bejáratoknál nem ritka, hogy „több ame­rikai luxusautó is parkol. Ha valaki csak ezen a több ki­lométeren húzódó részen tesz sétát, feltétlenül hamis képet formál a chilei élet- színvonalról. 1970 szeptemberében, ami­kor az ország lakosai a vá- lasztóurnákhoz járultak, a többség éppen arra adta voksát. hogy megszűnjenek ezek a társadalmi különbsé­gek. Azóta a hét baleUlali párt tömörüléséből alakult, Salvador Allende vezette Népi Egység nehéz har t vív a barrio alto nagytőké­seivel, a nemzeti burzsoá­ziával összefonódó külföldi, elsősorban észak-amerikai monopóliumokkal. A santiagói hétköznapok talán nem is érzékeltetik eléggé, hogy valójában mek­kora méretű ez a harc. Az utcai gyümölcsárusok, újsá- gosbódék, kávézók hangula­ta bizonyára nem sokat vál­tozott a korábbi évekhez képest. A forgalmas képbe azonban estefelé szokatlan zajok vegyülnek: kisebb-na- gyobb felvonuló csoportok tüntetnek valamelyik gyár vagy iroda előtt, követelik a termelést szabotáló igazgató leváltását, az üzem államo­sítását. A jobboldal is kivo­nul az utcára, s a „magán­tulajdon szentségére” hivat­kozva próbálja megszervez­ni az ellentábort. SAJÁTOS FORRADALOM megy végbe Chilében, ezt a látogató előbb-utóbb megér­zi és meg is érti. A máso­dik világháború óta eltelt időszak forradalmi kísérletei után most nyílt először le­hetőség arra, hogy egy kor­mány a választók akaratá­ból kezdjen hozzá az elma­radott társadalmi és gazda­sági szerkezet megváltozta­tásához Dél-Amerikában. Az első este a szállodában a chilei lapokat böngésztem. Az ellenzéki sajtó rafinált módon támadja Allende kor­mányát, vádaskodik, s lég­ből kapott hírekkel kívánja befolyásolni a lakosság han­gulatát. Ezzel a taktikával szemben a kormánynak min­dent el kell követnie, hogy leleplezze a reakciós manő­vereket, s az alkotmányos keretek között mozgósítsa a tömegeket. Kiválasztom a Nációnt. a népi egység kór- mányának lapját. Az első oldalon Allende beszédét is­merteti a lap a nyári ön­kéntes ifjúsági építőtábor nagygyűléséről. Chile a fia­talok országa, s a fiatalok­nak kell a legtöbbet tenni­ük azért, hogy a jobboldal reakciós támadásaival szem­ben a baloldali program si­kerre vezessen — mondja az elnök. Lovas Gyula (Következik: Lima) N W////W//yV///'////> W//' ' "SSS/SssSS/S/SSSS/S/SSSSSSSSS/SfSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS* f/SSS/////SS//SSS//////S/S//SSSSSS/SSSSSSS* 1 375fit 1970-ben a karácsond! Al-^ fa ifjúsági klub kezdetné-$ nyezésére rendeztük meg az !; első klubtalálkozót „Barát- ^ ság 70” néven A találkozói célja az volt, hogy a gyön-§ gyösi járásban működő ifjú-S sági klubok módszertani ta­pasztalatcseréket végezze­nek, ismerjék meg egymás életét, munkáját. A kezde­ményezést folytattuk, s 1971- ben is, 1972-ben is megren­deztük a ifi-klubtalálkozó- kat. 1972-ben Domoszlón ke­rült sor az öt ifjúsági klub találkozójára. Részt vettek Márkáz, Gyöngyöstarján. Visznek, Domoszló és Kará­csond ifjúsári klubjai. Az egésznapos találkozó 10 óra­kor kezdődött. Veres Tibor járási KISZ-titkár megnyitó­jával. Fél tizenegytől az if­júsági klubok vezetői anké- tot tartottak, amelyet Pau- lenka Magdolna, a domosz- lói klub vezetője vapetett le. Ezen részt vettek a járási szakemberek, s sok hasznos javaslat született a klub munkájának tóvá bbja vitásá­ra. Délben közös ebéd volt a szabadban, majd délután torgószínpad-vetélkedő volt Gárdonyi életéről. A vetél­Protokollárisán reprezentálok jelentett. Aki reprezen. Iáit, az képviselt, meg- estesitett valamit, vagy valakit. Mielőtt a protokoll mindenki számára terhes cere­mónia-szabályzattá ala­kult volna — magába foglalva a pályaudvari fogadóterem kókusz- szőnyegének hosszát éppúgy, mint a száz­ágyús díszsortüzet, mo­toros rendőrökkel —, egyszerűen jegyzőköny­vet jelentett. Aki pro­tokolláris ember, an­nak köze volt valamely iegyzőkönyvhöz: vagy aláírta, vagy leírta — / údtollal. Szeretném visszahó­dítani ennek a két szó­nak eredeti jelentését. E jelentés szerint tud­niillik én is reprezen­tatív és protokolláris személyiség pagyok. Ügy valahogy, mint az anekdotabeli Kovács János, aki megnéz egy Ferencváros—MTK meccset és másnap közli a feleségével: — Nézd, anyuskám, ben­ne vagyok az újság­ban. Azt írja, hogy „F ere ncvá ros—MTK labdarugó-mérkőzés, huszonötezer néző“. Benne vagyok a hu­szonötezerben. Először akkor voltam protokolláris személyi­ség, amikor a diákszer­vezet fegyelmi bizott­ságának tagjaként be­leírták a jegyzőkönyv­be, hogy jelen voltam a fegyelmi tárgyaláson, ahol súlyosan el kellett ítélnünk egy diáktár­sunkat, mert „rosszul viszonyult”, már nem emlékszem, hogy mi­hez. Később aláírtam egy jegyzőkönyvet, amelyet az Állami Biz­tosító kárbecslője ké­szített holmi beázott mennyezetről. Proto­kolláris szerepléseim legszebbike azonban az volt, amikor jegyző­könyvet készítettek a biLdapesti Világifjúsági Találkozó zárónagy- gyűléséről és megálla­pították, hogy a szóno­kokat százezer ember hallgatta. Benne vol­tam — mint az anek­dotabeli Kovács János —, ebben a százezer ben. Reprezentatív sze­mélyiségként pedig éj­jel-nappal, minden év­külföldön az itthonia­kat, itthon a hazajöt­te két. Ezenkívül pedit az emberiséget repre zentálom. A legfrissebb adatok szerint a földöt háromszázmilliárd- kétszázmilió ember él Nem hat talán sze­rénytelenségnek, ha úgy vélem, hogy ebbei a számban mint ai anekdotabeli Kovác: János —, én is benru vagyok. Hárommilliárd - kétszázmillió reprezen­tatív személyiségi Kö­zéjük tartozik persze az a néhány ezer — mondjuk: hítszezer —. ember is, akinek med- veva.dászaton vagy kó­kuszszőnyegen kell foly­ton toporognia. Vala­hányszor kelkáposzta­főzeléket eszem vala­mi kellemes kis ven­déglőben, mélységes sajnálkozással gondo­lok rájuk. Reprezen­tálva azt a hárommil- liard-egyszazkilencven- kilencmillió-küenn- száznyölcvanezer em­bert, aki akkor eszik kelkápösztát — dísz- sortüz és motoros rend­őrök nélkül! — amikor csak akar. faragó \umm szakban szorgalmasan szerepelek. Éjjel rend­szerint azokat az em­bereket reprezentálom, akik a föld sötétbe bo­rult felén nyugovóra tértek. Nappal azokat, akik szerencséjükre fölébredtek, hogy mun­kához lássanak. Janu­árban buzgón reszke­tek, júliusban szorgo­san törölgetem a hom­lokom, reprezentálva az örök igazságot, hogy télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Az étterem­ben azokat az ínyen­ceket reprezentálom, akik jobban szeretik a csirkepaprikást, mint a kelkáposzta-főzeléket. Ha mégis kelkáposzta­főzeléket eszem, azokat reprezentálom, akiknek nem telik csirkepapri­kásra. Villamoson a villamosutasokat repre­zentálom — többször szerepeltem már repre­zentatív utasszárrüálás- ban is! —, járdán a gyalogosokat, munka­helyen a munkavégző­ket, strandon a lusiál- kodókat, moziban az érdeklődőket, értekez­lete» unatkozókat, Mielőtt a reprezentá- ó könyvelési rovatel- - eséssé alakult vol- i — magában foglal i a csésze fekete: jpúgy, mint a százsze élyes medvevadásza­it áfonyával —, egy- erüen képviseletet

Next

/
Oldalképek
Tartalom