Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Ecséd — marad * Ä Gazdasá fi Bizottság határozata szerint — mint ismeretes — megszüntetik az ecsédi bányát, „bezárják” az ország legrégebbi külfej- téses szén- üzemét. Az „ítélet” végrehajtására kijelölt időpont: 1973. április 1. S eddig már egy év sincs hátra... Ekkora esemény előtt nem egészen egy esztendővel érthető kíváncsisággal próbál érdeklődni, tájékozódni az idegen Etséden. Hogyan telnek« heteik, a hó-5 napok, milyen a hangulat; mit várnak a jövőtől? Kinn a lignitmezőn ■ a meddődombokon gépek, zúgó, erőlködő okos berendezések adják az első választ. Dolgozik minden és mindenki, mintha mi sem történt volna vagy éppen történhetne ezen a tájon. Aztán benn, az irodaházban folytatják: — Az év végéág 800 ezer tonna szenet kémek tőlünk, s jövőre, az első negyedben további 300 ezret. Ügy, hogy akad munkánk éppen elegendő! — S ha odaadták mind a kért lignitet? — Akkor folytatjuk és befejezzük a tereprendezést itt a környékien. Közben pedig hozzáfogunk a gépek, szállítóeszközök szétszereléséhez, átirányításához. Nagy részük Visontára kerül, ahol természetesen előbb valamemy- nyit kijavítjuk, rendbe tesz- szük, hogy az új feladatokhoz tökéletesebben igazodjanak. Ez pedig nyilván időbe telik.,; — Utána? — Mit csinálnánk? Dolgozunk. Nincs ebben semmi külön ős! A világ legtermészetesebb hangján mondja később Kákái János vezető könyvelő is, hogy határozat ide, hatábánya bezárása: nem ítélet az ember és a gép jövője felett. (Tóth Gizella felv.) rozst oda: utóvégre csupán egyetlen profil felszámolásáról van szó. Az üzem, a munkaadó marad, s ezután is szükség lesz az emberekre. Miközben pedig erről beszél, régebbi és egyre erősödő másféle tevékenységeiket, a csőfektetést, a különböző földmunkákat — csatorna- tisztítást, sóderkotrást, árokásást — említi. Már most annyi a megbízásuk, hogy alig győzik teljesíteni! Dolgoznak például Bőcs mellett, az új sörgyár építésénél, embereik vannak Ócsán, Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Kiskörén csakúgy, miint a Barátság lL olajvezeték létesítésénél. Programot keres élő, vaskos könyvből olvassa a jövővel kapcsolatos elképzeléseket: — Alig változik valamit az éves árbevételünk, hiszien a következő években a szén- termelés nélkül is 150 millió forintos a tervünk. — Ehhez minden emberre szükség lesz? — kérdem. — Nem, a mostani . létszámnak csak mintegy felét foglalkoztatjuk már 1975- ben. Viszont továbbra is helye lesz mindenkinek a vállalatnál, hiszen a Mátraalji Szénbányák visontai külfejtésére újabb emberek kellenek. Méghozzá annyian, hogy attól félünk: nem -s tudunk annyi dolgozót biztosítani, amennyire szükség lenne... Pánikra tehát H aligha van ok. S nincs is ilyen. Bizonyság erre, hogy a GB-ha tározat óta sem szűnt meg az érdeklődés Ecséd iránt. Ha gyérebben is talán, mint régebben, de jönnek az emberek. A tavaly végzett szakmunkástanulók közül I3-an maradtak itt szerződésük szerint, s tíz körül van most is az ösztöndíjasok száma. A felnőttekből pedig csak az év első négy hónapjában 65 volt az új belépő. Legfeljebb a Visontára és a Visontáról való utazgatás, a mostaninál nagyobb idő- veszteség aggasztja a majdan áthelyezendőket Aggodalmukat is legyőzi azonban a hit a bizakodás, s határozottan készülnek a jövő j ükre. Tanfolyamokat végeznek a leendő kotró- és tolómestenek, a hegesztők, lakatosok, hogy jobban megállják majd a helyüket hasznosabbak legyenek, s nem utolsósorban: többet keressenek. Ilyen a felelet, 1972. májusában. „ (gy&n t) A puding próbája avagy a lakásrendelet Egy angol mondás szerint a puding próbája az, hogy megeszik. Ez a ironikus bölcsesség bizonyára vonatkozik a rendeletekre is, hiszen még a leggondosabban szerkesztett törvény vagy jogszabály is a végrehajtás során válik megvalósításra. S a gyakorlat tapasztalataira érdemes odafigyelni. így van ez most a lakásügyi jogszabályok végrehajtása során is. m Nyugdíjas házaspár lakik egy szerény, egyszobás lakásban. A lakás tűrhető, a két öregnek legalábbis megfelel. Nem vágynak többre, reálisan nézik a lehetőségeket, ennyi az igényük. Nincs is semmi baj. Legalábbis addig nincs, amíg meg nem jelenik a szanálásról szóló végzés. Üj, modern házak épülnek az ósdi lakások helyén. Ez a jövő útja, szimpatikus törekvés, amely megegyezik a lakosság érdekeivel. A tanács illetékes osztálya természetesen gondoskodik az idős házaspárról: kiutal részükre egy modern lakást... És itt kezdődnek a gondok. Egy kétszobás, komfortos lakás — ma már főleg csak ilyet építenek — használatbavételi díja 21 ezer forint, míg a szóban forgó nyugdíjas házaspár lakása mindössze hatezer forintot ér. A különbözeiét pedig ki kell fizetni. Miből? A házaspárnak nincs pénze, nem beszélve arról, hogy nincs is szükségük, igényük a nagyobb lakásra. A megoldás kézenfekvő: a lakásügyi hatóság keressen az idős házaspár igényeinek megfelelő egyszobás lakást, a kétszobásat pedig utalja ki annak, aki éppen minőségi csere útján igyekszik rendezni lakásigényét. Bár ez lenne a legegyszerűbb, ez az út mégsem járható: nem teszi lehetővé a jogszabály. Hogy miéri nem, kiderül a másik példából. m Négytagú család lakik egyszobás lakásban, amely komfortos ugyan, de mégiscsak szűknek bizonyul ott, ahol már két kisgyerek szaladgál. Van egy kis pénze is a családnak, így vállalni tudják a minőségi csere költségeit. Ha szerencséjük van, maszek alapon találnak cserepartnert. De ha nincs ...? Akkor kérelmükkel a tanácshoz kell fordulniuk. Még mindig rendben van a dolog. De az már kevésbé, hogy a lakásügyi utó- ság saját hatáskörében senkinek sem kereshet, senkinek nem adhat az előbbinél több szobából álló lakást. A minőségi csere tehát nem sikerül, nem sikerülhet, mert a jogszabály nem segíti elő, sőt, merevségével fékezi azt. Hiába van ugyanis lakása a szóban forgó négytagú családnak, a minőségi csere társadalmi elbírálás alá esik, éves névjegyzéket kell készíteni, azt 30 napig közszemlére tenni stb., stb. Nem beszélve arról, hogy a család havi jövedelme is befolyásolja a csere lehetőségeit. Ha ugyanis az egy személyre jutó jövedelem meghaladja az 1200 forintot, minőségi csere útján nem juthat nagyobb lakáshoz. A minőségi csere tehát majdnem olyan hosszadalmas, mint egy új lakás megszerzése. Ilyen körülmények között nem csoda, ha csak nagyon kevesen kérnek minőségi cserét a tanácstól. Nem kérnek, mert a lakásügynek nincs cserealapja, s a felkínált lakás helyett nem tud másikat ajánlani. Pedig ajánlani kellene, nem is egyet, többet is, hiszen akinek már van lakása, szeretné megnézni: hol és melyik az a nagyobb lakás, amelyért hajlandó ráfizetni. A példában idézett négytagú család így és ezért nem tudja könnyen és gyorsan elcserélni lakását. De ezért nem juthat könnyen olcsó lakáshoz a nyugdíjas házaspár sem .., ★ Az Egri Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya vezetőjének, Dobi Antalnak véleménye szerint ezek a példák nem egyedi esetek ... ! (márkusz) Kis tsz — nagy fejlődés Az oldalakban, itt is, ott is felbukkan egy szellőző torony, a sok-sok évvél ezelőtt bezárt bánya utolsó mohikánjaként A petőflbányai hegygerinc mögött már csak az ecsédi külszíni fejtés gépei dolgoznak, a föld alatti járatok üresek. — Nekünk — mondja Med- veczki Mihály, a rózsaszent- mártomi termelőszövetkezet elnöke —, mégis a régen bezárt bánya okozza az egyik legnagyobb gondot. Egyes területek még ma is leszakadnak. Előfordult olyan eset, hogy a lánctalpas traktor húsz métert ereszkedett le a tábla közepében. A kombaj- nosotoat meg a traktorosokat egy-egy ilyen eset után nem lehet megagitáüni, hogy rámenjenek géppel a földié. Tudjuk, hogy hol volt bányaművelés, így csaknem kétszáz holdnyi terület — szánMozgás csak annyi volt a faluban, hogy az óvodások csoportja végigsétált a főutcán fiatal óvónénijük féltő vigyázásában. Ekkor érkezett meg a busz is Gyöngyösről. Ez is eseménynek számított a nagy csendességben. Néhány asszony szállt le a járműről, szatyorral, kis táskával. Nem pia- cozni voltak, hanem az SZTK-ban és cipőt venni. Hol vannak már a hátik, a puttonyok, a lepedőbecsavart bugyrok, amiket a vái- lukra akasztottak hajdan az asszonyok. . Árok éktelenkedik a domb tetején az út bal oldalán. Színes, műanvae lánc keríti körül. Épül a vízvezeték. o o o o A- helikoptert várták a szőlőkben A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tábláiról kellett megérkeznie, hogy elvégezze itt is az első permetezést. Négy napba telik a négyszáz holdas szőlőterület megpermetezése. Csak négy nap, és kell hozzá négy ember. Kettő a keverőtelepen, kettő a gép irányításához a tőkék sorvégein. Hányán emlékeznek még a háti permetezőgépekre? A ci- pelésre, a kékre spriccelt arcokra, ruhákra, az elcsigázott vállakra, amik egész nap hurcolták a dögnehéz masinát? Még a háztáji szőlőket is gépekkel permetezik. Nem a Tavaszi napolt BjinpsfarjÉten helikopterrel, de géppel. Adja a tsz. Ahogy adja a takarmányt is az állattartáshoz, meg az abrakot. Hetenként két nap a háztáji földeké. Ez már szinte szentírás. Az a háztáji terület is a gyöngyöstarjám emberek boldogulását szolgálja. Nem lehet hát félvállról venni. © © o o Asszony és asszony szinte mindenütt. Paióntázzák a paradicsomot. Két nap alatt húsz holdat, A felét a tervezett területnek. Száznegyven asszony összesen. Az I- es és a Il-es brigád. A 111-as brigád a kukorica kapálását végzi. Szelíden figyelmeztet az elnökhelyettes, Özse János, aki egyben a párttiíkár is, hogy azért láthatok férfiembert is. ha alaposan széjjelnézek. Gépeken, fogatokon csupa férfi ül, vezet, irányít. Persze, a gépek. Azok még nem tűrik meg a nyergükben az asszony népet. Mindenki a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel említi az asszonyokat. Szorgalmasak, lelkiismeretesek, mondják. Nem kell őket biztatni reggelenként, hogy készüljenek a - munkába. Ha egy kicsit rosszabb az idő, akkor is inkább a nyakukba terítik a nylonkendőt, a sátorlapot és mennek ki a halárba. Munkát kérnek és várnak. © © © © Bent, az irodában az elnök, Németh András sorolja a fontos adatokat. Hogy már hat éve használják az öntözőberendezést. Szőlő, kertészet, lóhere és oltvány kap vizet a csövekből. Csak 68- ban tudták meg igazán, mi is az öntözés, amikor nem volt vizük. Most már nagyon figyelnek az öntözésre. Szívesen beszélnek az állattenyésztésről is. Büszkék arra, hogy a környéken sehol nincs annyi tehén, hízó- marha, mint ebben a tsz- ben. Mindig igyekeznek egy kicsit előbbre lépni. Tavaly a kétezret meghaladta a fejest átlag, a? idén viszont még háromszáz literrel akarnak többet fejni. Náluk a sertés már szinte nincs is. Ebben is különböznek a többiektől. Nem szándékosan csinálták így, csak valahogy kialakult magától. Ügy tapasztalták, érdemes marhát hizlalni. A M ítra környéke nincs szőlő nélkül. A gyöngyöstar- jániak a bogyók feldolgozására is gondoltak. Két éve fogtak hozzá a pince és a feldolgozó üzem építéséhez. Kilencmillióba kerül, aminek majdnem a felét támogatásként kapják meg. De így nagy pénz az, amit maguknak kell leszámolniuk. A pince 11 ezer hektót fogad majd a gyomrába. Egy régi pincéjük is elbír ezer hektót, így a 74-től várható évi mintegy 12 ezer hektó bor egyszerre befér a föld mélyébe. © © © 0 Egész nap alig mozdul ember a községben. Néha- néha bukkant fel egy-egy idősebb nő vagy férfi. Üzletbe menet, tanácsházáról jövet. Az iskola és az óvoda nyüzsgött csupán. A felnőttek kint dolgoztak a határban. A meleg, párás, termést növelő tavaszi időben. Ez a nap is egy volt a szorgos hétköznapok sorában. Erre szokták mondani : semmi sem történt egész nap. Milyen furcsa is az ember. Méghogy semmi sem történt. Csak a helikoptert várták, csak száznegyven asszony palantázott, hatvan kapált, és a többiek is tették, amit tenniük kellett. Más csakugyan nem történt. i> j. Molnár F.) tóterütetünk egyötöd része —, veszélyes. — Milyen alapokkal indult a kis hegyi gazdaság a közösségi termelésbe? T- Itt, Rózsaszentmárton- bam, a gazdák szőlővel foglalkoztak. Közöttük szinte tudatos volt az az élv, hogy előnyben részesítették a vad fajtákat. Az emberek úgy védekeztek a peronoszpóra támadásaival szemben, ahogy a legegyszerűbb volt. A nova szőlőben, a direkt termő fajtákban nem tudott kárt tenni a szőlőbetegség. A nagyüzemi táblák telepítése csaknem tíz évvel ezelőtt kezdődött. Az emberek nem szívesen fogadták, bizalmatlanok voltak. Ma százhúsz katasztrális holdon van termelőszövetkezetünkben magas. és középkordonos, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlő. A termésátlag az elmúlt évben ezen a százhúsz holdas területen 54 mázsa volt. A közös gazdaságiban nincs többé direkttermő-faj- ta. A szőlőből az árbevétel meghaladta a két és fél millió forintos szintet. — Jó kereseti lehetőség a faluban a termelőszövetkezet? — A volt bányászoknak nem jó. Ök nagyobb pénzhez szoktak hozzá. Aztán itt van nálunk két ipari üzem: a Budapesti Műanyagipari Vállalat és a , Pesterzsébeti Faipari Ktsz. Mind a kettő elég jól fizet. A termelőszövetkezetben nem sokan maradtak. Háromszázharmincöt tag közül 122 járadékos, 42 nyugdíjas. Nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Az biztos, hogy mi is haladtunk előre. A korábbi években az egy tagra eső évi átlagjövedelem 13 ezer forint körüli szinten mozgott, az idei zárszámadáskor 18 és fél ezer forintos jövedelem jutott éves szinten egy tagra. — Az idén terveznek valami előrelépést? — Tavaly 82 forint volt az egy tízórás munkanapra eső bér, az idén ezt két forinttal többre terveztük. Ez szerény terv, de nekünk így keH tervezni; kevesebbet, de biztosat. Az elmúlt évben például a búza 16 sgázsás átlagtermést adott. Sokkal jobbat, mint a kedvezőbb adottságú termelőszövetkezetekben. Igaz, emeltük a műtrágya mennyiségét, jobban, gondosabban készítettünk elő mindent, ez a termésátlag azonban kétségtelenül szerencsésnek is mondható ezen a hideg, anyagos földön, ami csak a lignitnek jó, de növénynek nem. Szóval, az idén 10 mázsás átlagot ütemeztünk be kenyérgabonából. így számítjuk a 84 forintos bért a tízórás munkanapra. Nekünk biztonságot kell adni az embereknek, aztán ha szerencsénk van és jobban sikerül valami, az már a ráadás. — Milyen jövő vár egy ilyen kis és kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetre, mint a rózsaszentmár- toni? — Feltétlenül egy utat kell követni: a specializálódást Van ugyan három melléküzemágunk: szikvízüzem, fuvarozó és építőbrigád, de ez csak részletkérdés lehet. Nálunk a szőlő- és gyümölcs- termesztést kell és fogjuk is fejleszteni. Még egy ágazatra fektetünk nagy hangsúlyt: a manapság kevésbé divatos szarvasmarha-tenyésztésre. Adottságaink a legeltető tenyésztést és tartást teszik lehetővé. Ez nagyon elhanyagolt területe egész mezőgazdaságunknak. Állományunkat következetes munkával tbc-mentessé tettük. A kis hegyi legelőkön nagyon jó minőségű tej termelésére van kilátásunk. Igaz, mennyiségileg még elmaradtunk a kívánt szinttől, 2550—2700 literes évi átlagnál tartunk, de lesz jobb is. S hogy a rózsaszemtmárto- miak nem rossz úton járnak, bizonyltja az elnöki szobában álló zászló, amelyet az 1971-es gazdasági évben legeredményesebben gazdálkodó termelőszövetkezetnek adományozták a volt hatvani járás területén. Sz. A. 1972. májas M., 1
