Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Virágok a parkokba Az egri városi kertészetben tíz fajtából 150 ezer szál egynyári növény vár kiültetésre. A jövő héten kezdik Egerben a még cserépben nevelt, szebbnél szebb, színes virágok kiszállítását a parkokba. (Foto: Kiss Béla) Hutoluli Hevesen A Magyar Autóklub Heves megyei elnöksége az országos központ hozzájárulásával a napokban megalakította a hevesi járás és a járási székhely személygépkocsi - tulajdonosainak önálló szervezetét. Jelenleg ezen a területen több mint háromszáz gépkocsitulajdono&t tartanak nyilván, akik már évek óta kérték e szervezet létrehozását. Különösen a turizmussal, és a gépkocsikkal kapcsolatos technikai segítségnyújtás különböző formái érintik így a helyi autótulajdonosokat —, kedvezően. A kiutazók ezentúl helyben intézhetik el az adminisztratív feladatokat, s díjtalanul részesülhetnek a klub által nyújtott technikai-műszaki segítségben. (Fényszóró-beállítás, műszála vizsgálat stb). A központból meghatározott időben jönnek a szakemberek, és segítenék a klubtagoknak. Ami a túrákat illeti, az autóklub jó nemzetközi kapcsolatai lehetővé teszik a különböző, érdekesebbnél érdekesebb programokban való részvétéit, a nemzetközi megállapodásoknak megfelelő kedvezményekkel. ölassor»ságból jöttek Mesterségük címere: négy betű Atme Renata és Giorgio Sesia tíz esztendeje, pontosabban a FIAT mammutcég keleti szekciójának létrejöttétől járja Európa útjait. Állomáshelyükön, Torinóban egyikük a műszerekkel, oktatási célokat szolgáló tartozékokkal megrakott FIAT kisteherautó, másikuk agyár legújabb típusának volánja — Mindketten technikumban kezdtük — válaszol Aime úr — ahonnan közvetlenül egy speciális kurzusra kerültünk. Mindezt a FIAT keretében végeztük, s a tanulásnak, továbbképzésnek sosem lesz vége, míg erre a munkára válalkozunk. Kőrútjainkról hazatérve magunk is beülünk az oktató— Az oktatáson részt vevő szerelők rendkívüli érdeklődése, szorgalma, a szervizek organizációja, így az egri tesztállása, a szerszámozottság jó biztosíték, hogy a kocsik jó kezekbe kerülnek és örömet szereznek tulajdonosaiknak. De nemcsak üzleti kapcsolatok vannak, hanem baráti viszony is kiKitüntetett postások Amikor a tizfős postásbri- gád után érdeklődünk Hatvanban, Takács Tibor hivatalvezető széttárja a karját: lehetetlen megtalálni őket. A kézbesítő brigád már kora reggel óta úton van, viszik a leveleket, utalványokat, és csak öt óra felé jönnek majd vissza. Manapság gyaikran hallani, hogy a levél vagy távirat nem érkezett meg idejében a címzetthez, s gyakran a kézbesítő is ludas a dologban. — A mi kézbesítő brigádunk — mondja a hivatalvezető —, kereken tíz esztendeje dolgozik együtt. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, mit jelent az, hogy még nem fordult hozzánk senki panasszal. A brigád ebben az esztendőben méltó jutalmat kapott eddigi példás munkájának elismeréséért. A Posta-vezérigazgatóságtól megkapták a szakma kiváló brigádja címet. Lehet, hogy ez a kívülállónak nem mond sokat, de hogy érzékelni lehessen a kitüntetés nagyságát, hadd említsem meg, hogy ezt a címet még senki se nyerte él a hatvaniakon kívül sem Heves, sem Borsod megyében. — Milyen plusszal rendelkezik ez a kézbesítő kollektíva, amellyel kiérdemelte az elismerési? — A kézbesítő brigádnál soha nem kellett mesterségesen, adminisztratív úton szervezni a közösségi életet. Valóban azt éltek és azt élnek ma is. Volt egy postásunk, Kozsa István. Fiatal kézbesítő volt. CSsi goi yarnesaesediés miatt leszázalékolták. Már nem volt brigádtag, amikor belefogott a házépítkezésbe. A mi kézbesítőink aztán munka után nem hazamentek, hanem Kozsa Istvánhoz segíteni. Tudja mit jelent ez olyan embereknél, akik naponta negyven-ötven kilométert bicikliznek, vállukon a bőrtáskával? Mert bizony, akikhez a külterület tartozik, az tekerheti a pedált egész nap: Nagytalek, Kistelek, Nagygomibos, Kisgombos, a Boldog felé eső jó néhány tanya — mind a mi kézbesítő brigádunkhoz tartozik. — Mennyit keres az a kézbesítő, akihez a kültelkek is tartoznak? — Kétezer forintot, Igaz, kapnak valami borravalót, de az nem lehet valami nagy összeg. — Előszeretettel tartja magát az a közhiedelem, hogy a kézbesítő bizony nem veti meg az italt. — Én öt éve vágyók ennél a postánál hivatalvezető. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamelyik kézbesítő ittasan jött volna vissza munkából. Azt tudom, hogy amikor már kikézbesítettek, visszafelé jövet, ha ösz- szetalálkoznak, megisznak egy-'két magyfröecsöt. Egész nap járják a várost, nyugdíjki- fizetési napokon nyolcszázezer utalványt visznek ki, egész nap figyelni kell, nem csodálom, hogy jólesik nekik lehúzni egy fröccsöt a nap végeztével. — Fiatalok vannak a brigádban? — Három fiatal van. Őket is a brigádnak köszönheti a ■posta. A kézbesítői szakma ugyanis nem valami vonzó pálya. Egy kézbesítő alapfizetése 1770—1800 forint. A három fiatal is inkább azért jött, mert jó híre volt a brigádnak, megszokták és megszerették a közösséget. — Az erkölcsi elismerésen túl mit jelent a szakma kiváló brigádja cím? — Nem csekély összegiet. A brigád a cím elnyerésével húszezer forint jutalomban részesült. Reméljük, hogy a fokozódó megbecsülés, amelyet a kézbesítőik is éreznék, nagyobb kedvet csinál majd ennek a szakmának is. Pöttömnyi kodban szavainkkal mérjük fel, vesz- szük birtokunkba a világot. Minden szó mögött szőkébb környezetünk valósága rej- li, rég feledett emlékek lapít érezzük újra, ha futja időnkből bíbelődni a szavakkal. És ha a szavak mesgyéjét szakadék választja el a valóságtól; ha a hangsoroktól csak sóvárogjuk a majd mindenki által élt, érzékelt, de számunkra elérhetetlen tartalmat... ? ★ '.'..akkor újra kell tanulni, kínkeservesen, többszörösen megfizetni a mások által eltékozolt iskolapénzt. Aki így fogalmaz, még innen van a harmincon: középiskolai tanárnő, két gyermek: egy életrevaló fiú s egy két és fél éves kislány anyja: aki, bármennyire is nehéz volt, helyét találta az életben, otthont tudott teremteni. Életútját idézi, s közben ösztönösen ezeket a szavakat hallom, így, ezekhez rögződnek bennem a gondolatsorok: édesanya, gyermek, otthon... ★ Édesanya... Sem apám, sem anyám nem ismertem, leányanya gyermeke voltam, mindössze tizenöt hónapig nevelt, utána gyorsan túladott rajtam, hirdetést jelentetett meg az egyik országos lapban: örök- befogadásra ajánlott fel. így kerültem Heves megyébe, egy gyermektelen házaspárhoz. Testvérem is lett; mert egy fiút is örökbe fo- gadtak. Tizennégy éves ko- | romig olyannak ízeltem meg mögé ül és megkezdődik hónapokig tartó kőrútjuk. Hol a jugoszláv tengerpart vidékein, hol a csehszlovák Ma- gas-Tátra szerpentinjein, máskor hazánk országútjain fogyasztják a kilométereket. Sosem számolták még, de évente több mint 50 ezer kilométert töltenek a vezetőülésben. Néhány napja a két szakember Egerben, az AFIT szervizében végzi munkáját. Tizenhat magyár szerelőt, három üzemegység F’IAT- részlegének munkásait avatják a szerviz és a javítómunka titkaiba, ugyanakkor megismertetik őket azokkal az új típusokkal is, amelyekből rövidesen sok száz vagy ezer fut majd Magyarországon. Türelmesen válaszolnak a kérdésekre, újra és újra szétszerelik, összerakják a mintadarabokat és van arra is idejük, hogy foglalkozzanak néhány FIAT-ügyfél panaszával... — Hogyan lesz valakiből a kiterjedt szervizhálózat segítője, a szervizmunkások oktatója? minden szót, ahogy, amilyennek másók. Akkor tudtam meg, hogy örökbe fogadott vagyok, akárcsak öcsém; szomszédok, osztálytársaim sugdosták, bizonygatták. Elég volt ez ahhoz, hogy mindjárt más íze legyen mindennek. Most pergessük vissza a filmet... A fiatal, lélek minden rezdülésre érzékeny, hogy a kislány mit élt át, azt ma már vissza sem tudja pontosan idézni. Töprengett, morfondírozott: — Menjek dolgozni, ahogy szüleim mondják? De én tanulni akarok, gimnáziumba, majd onnan tovább jutni... A szülők, az örökbefogadók mit sem sejtettek. A két gyerek levelet dobott az iskola levelesládájába, ott kusza sorokban mindent leírtak, kezdődött a kálvária. — A tanítóm rosszul bogozta a szálakat, velünk nem beszélt, hanem szüleinket kereste fel, állami gondozást javasolt. Ők meg másra gondoltak, arra, hogy túlságosan is érdeklődött az a fiatal pedagógus irániam. Az eredmény öngyilkossági kísérlet, több hónapos kórházi kezelés és állami gondoaottság lett. — Hány év eltelt azóta, saját magam kenyerét eszem, mondliatnék barmit, mégiscsak nevelés zü le i nmek tudom mondani azt, hogy: Édesanyám, Édesapám. Azt, aki világra hozott, s túladott rajtam, sosem tudnám még anyámnak sem szólítani. ★ Gyermek... , Milyenek a befelé élő, önmagukban töprengő, felnőttermek padsorai közé, részt veszünk a gyártási folyamatokban. Erre azért van szükség, hogy ne essünk ki a gyakorlatból, másrészt megismerjük a gyártásban időközben történt változásokat, kipróbáljuk, megismerjük az új típusokat. — Egyik ankétjükön filmeket vetítettek, többek között a FIAT 124 típus megerőltető próbaút járói. A két próbakocsi egyikét Giorgio Sesia vezette. Mióta csinálja ezt? — Mindig szükség van a próbákra, mert ekkor igazolódnak be a tervezők elképzelései. Jómagam a 124, 125, a 124 Coupe és a 130 típusok próbáin vettem részt. A kocsik egész mechanikus részét vizsgáljuk menet közben, a fogyasztás, az ellenállóképesség mértékét ellenőrizzük. Hidegben, melegben, különböző talajviszonyok között vezettem a kocsikat. Néhány éve kaptam erre megbízatást és kicsit hobbymnak tartom. — Milyen tapasztalatokat szereztek hazánkban? té serkenő _ lányok... ? Találnak egy barátnőt, legfeljebb azzal közlik, hogy mir ként szeretnék tervezni az életüket. A helyszín egy alföldi gimnázium első osztálya, vagy épp egy kollégium, ahol állami gondozottakat nevelnek, próbálják úgy ahogy pótolni több száz gyereknek az annyira hiányolt szülőt. — Mindent megkaptam, félévenként teljes váltás ruhaneműt; sőt negyedikes koromban már magam vásároltam meg, amit szerettem volna. Járt havi harminc forint zsebpénz is. De elég-e ez, hiszen csak egy forint jut minden napra... ? Nem tudom felejteni: minden ruhába az intézet bélyegzőjét ütötték. Minek? Ki tudná megmondani, hiszen nem ellenőrizték hogy megvan-e, az sem volt baj, ha mást hordtunk. Milyen jólesett, amikor megbékülő szüleim újra és újra eljöttek, s én hozzájuk mehettem szünetekre haza, vagy, lta bármilyen kis összegű pénzküldemény érkezett! Akkor éreztem, hogy gyerek vagyok, s nemcsak gondozott, akivel törődnek. Ezért tudom mondani ma is nevelőanyámnak: édesanya... ★ Otthon... Űjra mondja a már korábban elhangzott mondatot: azt, aki világra hozott, nem tudnám még anyámnak sem nevezni, mert két gyermekem van, akit sosem tudnék megtagadni. Egyetemi hallgató korába«, ment férjhez egy fiatalemberhez, aki DM É* alakult az itteni vezetőkkel, munkásokkal. Nagyon szívesen jövünk mindig Magyar- országra. És ez elég gyakran történik, mert évente 2—3 alkalommal felkeressük valamennyi szervizállomásunkat. — Von saját autójuk? — Aime saját 127-ps FIAT-javai jött — mondja Giorgio. — És nemcsak a kényelem miatt, hanem azért is, mert ebből a típusból száz már a magyar utakon fut és így „szemléltető eszköz” is az oktatáshoz. Nekem 128-as típusom van. — Mi a további programjuk? Aime Renato válaszol: —• Június 7-ig maradunk Magyarországon, Egerből kedden utazunk tovább. Közben megtekintjük gyöngyösi és salgótarjáni szervizeinket is. Magyarországról hazautazunk és igyekszünk pótolni a lemaradást: tájékoztatást is kapunk az utóbbi három hónap újdonságairól, kísérleti eredményekről és jut idő a pihenésre is — hazai tájakon. (pe.) érettségizett, évfolyamtársad váltig szekálták: miért nem talált képzettségben hozzá illőt, rémmesékkel riasztották, házasságuk kátyújáról beszéltek. A tanárjelölt makacs maradt: — Ennek már jó hat éve, az idő is igazolta, hogy nekem volt igazam: páromban már akkor is az embert láttam, s nem érdekelt, hogy nem értelmiségi. Azóta voltak nézeteltérésék közöttünk, de sosem a képzetíségkü - lönbsóg miatt. Beszélgetés közben derül ki, hogy másodéves egyetemi hallgató volt, amikor széles körű nyomozásba kezdett, állítólag Erdélyben élő anyját kutatta. Nem lelte... Ma először azt mondja, hogy kizárólag kíváncsiság, majd zavartan elhallgat... — Ne feszegessük, elmúlt, a lényeg az, hogy teljesen, sebzetten emberré nőttem; s azoknak tartozom köszönettel, akik ehhez segítettek. Igen, otthont teremtett, a nagy nehezen összegyűjtött és • kölcsönkért pénzből KISZ-lakást, harmonikus családi életet. S ami a legfontosabb : a két, értelmes gyerek, akik csak egyszer tanulják azt a szót, hogy: otthon. •k Nem tűnődő, álmodozó alkat, ö maga mondja: mindig minden helyzetben talpra állő típus. Megtanulta, akár csak a legszebb szavakat újra meg újra... Sorsának fordulóit kertem lés nélkül, őszintén idézte fel. Mégis arra kér: ne írjam meg nevét. Nem tetszene a nevelőszülőknek. Meglepődnének a kollegák, az ismerősök, ha, megtudnák, hogy „lelencként” nevelkedett. Pécsi M*éi Alig volt pár óra idejük a pásztóiaknak, hogy örüljenek az új mentőállomásuknak, ami nemrégen lett készen, amikor megdöbbentő hírt hallottak. A megyék határait újból átrendezték és Pásztót mentőállomásostól, mindenestől áthelyezték Nógrád megyéből Heves megyébe. A Petőfi rádió adta hírül ugyanis ország-világnak huszonötödikén, a hatórás hírekben, hogy „új mentőállomást avattak a Heves megyei Pasztán ...” Sikerült tisztáznunk, hogy Heves megyének nem kell a pásztói mentőállomás, mert Heves megyében is fognak avatni új mentőállomást nemsokára, de az Egerben lesz. Pásztó pedig marad Nógrád megyében... Reméljük, így a vihar elüli... ® • ® Azt is hallottuk a rádióban az áprilisi rádiókabaréban a szökőévekről, hogy azért kellett a szökőéveket bevezetni, mert rájött a tudomány, hogy „a Nap nem pontosan 24 óra alatt kerüli meg a Földet...” Hogy ez a Föld-központú, geocentrikus elmélet ma már humorba agyazva is reakciós tudományos elméletnek számít, azt a „Ki miben tudós?” versenyben azóta a professzorok és professzor-gimnazisták is eldöntötték. Ezért ma már biztosan merem állítani — tessék rám nyugodtan hivatkozni —, hogy a Föld kering a Nap icörül... És ez már állítólag így volt a szökőévek bevezetése előtt is (DtL SZSMES) (Szigethy) Egy diploma krónikája t
