Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
Patthelyzet alakult ki Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Higgadtság és határozottság MOST, HOGY A BONNI ELLENZÉKNEK sikerült egy héttel elhalasztania a ratifikációs vitát, mégimkább elsősorban Indokínára figyel a világ. Most minden, ami Vietnamban vagy Vietnammal kapcsolatban történik, még a szokásosnál is fontosabb. Nyilvánvaló, hogy a hivatalos magyar állásfoglalást is abban a biztos tudatban szerkesztették meg: ezekben a napokban különös súlya van minden szónak és minden hangsúlynak, hiszen világszerte nagy figyelemmel kísérik Vietnam igazi barátainak reagálásait az újabb amerikai agresszív lépésre. A magyar dokumentum legfőbb sajátossága a higgadtság és a határozottság konstruktív kettőssége. A nemzetközi életben és különösen a bonyolult helyzetekben mindkét erényre rendkívül nagy szükség van. „A Magyar Népköztársaság kormánya és népe továbbra is megad — a többi szocialista és haladó országok népeivel összefogva —, minden szükséges támogatást a vietnami nép harcához. Szilárd meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államok számára nem lehet más kiút, mint az agresszív cselekedetek beszüntetése és a tárgyalások folytatása —, hangzik a magyár állásfoglalás, és ez a két mondat a dolog lényege. SEMMI OKUNK, hogy Vietnammal kapcsolatban bármit is megváltoztassunk, akár véleményünket, akár szándékainkat. Egy sokat szenvedett hős nép esztendők óta barbár agresszió áldozata. Ezt a népet mi eddig is minden lehetséges módon támogattuk és így teszünk a jövőben is, ezen semmiféle új agressziós lépés nem változtathat. Mint ahogy azon sem, hogy Washington minden erőfitogtatás ellenére eszköztára vógefelé tart Vietnamban és nincs más kiútja a maga teremtette dilemmából, mint — a hazafelé vezető út. Ez volt a meggyőződésünk eddig is és ez lesz ezután is. Mind morálisan, mind a gyakorlati helyzetet illetően van okunk és alapunk a higgadtságra is, a határozottságra is. Erre a két erényre épül a világszerte legnagyobb érdeklődéssel várt szovjet kormánynyilatkozat is. Ez a megnyilatkozás éppen az ellentéte a hisztérikus hangú washingtoni tirádáknak, teljességgel hiányzik belőle az óceán túlsó partján mostanában oly divatos, pánikkeltésre alkalmas jelzők és kifejezések használata. A szovjet nyilatkozat tudományos igényű, precíz-tömör helyzetelemzés, az analízisből adódó következtetések közlésével. A MEGNYILATKOZÄSOKBÖL újra kiderült, amit Washingtonnak eddig is tudnia kellett: hogy Vietnam nincs egyedül. És nem is lesz. Bonni vezeti politikusok tartózkodnak az állásfoglalástól BONN: A szerdán félbeszakadt parlamenti vita után szinte egy csapásra elcsendesült a politikai élet Nyugat-Német- országban. A vezető politikusok tartózkodnak állásfoglalástól és a lapok sem igen kommentálják az előző nap eseményeit. Az itteni megfigyelők körében olyan vélemény alakult ki, hogy a szerdai szavazás egyhetes elhalasztása egyrészt a parlamenti erőviszonyok következménye. Az ügyrendi szavazás is jelezte ugyanis, hogy a kormány a ratifikáláshoz szükséges többségre nem számíthatott biztosan. A másik tényező kétségtelenül az indokínai helyzet kiéleződése, amelyet a nyugatnémet jobboldal a szövetségi gyűlésben is „megfontolásra késztető” érvísént használt fel, és azt próbálta tudatosítani, hogy a ratifikálási vita jelentősége csökkent a világpolitikai összefüggésekhez mérten. Az ellenzék hirtelen meg- keményedése — vélik egyes megfigyelői körökben — ösz- szefügghet azzal, hogy biztatást kapott az Atlanti-óceán túlsó oldaláról. Bár a kereszténydemokraták még ebben a helyzetben sem kockáztathatják meg a szerződések nyílt elutasítását, újabb lehetőséget látnak „elfekte- tésükre”, és arra, hogy közben a kormánykoalíciótól újabb engedményeket csikarjanak ki. Ezekre az összefüggésekre hívja fel a figyelmet a Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata is. Az NDK most, a parlamenti vita félbeszakítása után pa- rancsolóan fontosnak tartja, hogy a demokratikus közvélemény álljon ki a keleti szerződések azonnali ratifikálásáért. Az NKP figyelmezteti az FDP és az SPD vezetőit arra is, — hangzik a nyilatkozat —, hogy „ne tegyenek újabb engedményeket a szerződések ellenzőinek, az enyhülés ellenségeinek... Akik arról a szándékukról sem mondtak le,... hogy ismét a kezükbe ragadják Bonnban a kormányrudat”. Csütörtökön nem jelentek meg az NSZK-ban az országos lapok. A helyi sajtó kommentárjai közül a düsHonecker Bukarestben Csütörtökön délelőtt megérkezett Bukarestbe a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára és Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetésével. A küldöttség a Román KP KB és a miniszter- tanács meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz a Román Szocialista Köztársaságban és ennek során aláírják a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Európa atomerőmüvei A magas rangú vendégeket az Otopeni nemzetközi repülőtéren Nicolae Ceauses- cu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke, Jón Gheor- ghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a minisztertanács elnöke, valamint más párt- és állami vezetők fogadták. Jelen voltak a bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői. Az NDK küldötteinek tiszteletére díszszázad sorakozott fel, eljátszották a két állam himnuszát, közben 21 tüzérségi össztűz dördült el. A repülőtéren jelenlevő bukaresti dolgozók lelkes üdvözlése közepette, a delegáció gépkocsiba szállt, és szálláshelyére hajtott. seldorfi CDU-lap, a Rheinische Post cikke figyelmet érdemel az ellenzék várható magatartása szempontjából. A lap persze egyetért a ratifikálási vita elnapolásával. A lap a koalíció és az ellenzék megegyezésének lehetőségét csillogtatva fellép a „zavarossá vált helyzet tisztázásának” igényével. A kommentárból az is, utalásszerűén kiderül, hogy a CDU—CSU esetleg jövő szerdán megismétli taktikáját, mert „nem akar ismét nyomás alá” kerülni. A Neue Rhein Zeitung szerint patthelyzet alakult ki. Jövő szerdáig áttekinthető a helyzet, „a pillantások Bar- zel frakciójára irányulnak majd” — jegyzi meg a lap, mert az ellenzék is belső bajokkal küzd. Középkori módszer Belfastban Észak-lrországban a jelek szerint ismét erősödik az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) fegyveres ellenálló tevékenysége. Szerdán délután pokolgépet robbantottak Belfast legnagyobb áruházában, ahol 25 ember kapott kisebb- nagyobb sérüléseket. Az éjszaka folyamán pedig ropogtak a fegyverek a fővárosban és Londonderry ben. Az IRA időnként középkori megtorló módszereinek visszataszító példájára találtak késő este Belfastban. Egy 15 éves lány feküdt magatehetetlenül, egy lámpaoszlop tövében, s felismer- hetetlenségig összeverve, szurokba és tollba forgatva. Mint a vizsgálat során kiderült, az IRA emberei pénteken cipelték el otthonából azzal a váddal, hogy a Scotland Yard különleges osztályának besúgójaként működve, több katolikus letartóztatását okozta. Különböző rejtekhelyekre vitték az elmúlt öt napban, rendszeresen megverték, végül az IRA elrettentésként leborotválta a haját majd nyilvánosan szurokba és tollba forgatta. Castro Dél-Algériában Az Algériában tartózkodó Fidel Castro kubai miniszter- elnök szerdán a dél-algériai Hassi Messaoudba látogatott. (Telefoto — AP—MTI—KS) Közel-Kelet: Harc - hosszú távra A világ növekvő energia- igényének kielégítése egyre nagyobb erőfeszítéseket követel. A jelenlegi energiaforrások (pl. szén stb.) kimerü- löben vannak, az ismert kőolajkészletek is csak a század végéig elegendőek. Az elsődleges energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz,* víz és atorii- energia) mellett a* másodlagos energiahordozó — az elektromos áram — szerepe jelentőssé válik. 1958-ban a felhasznált energia nagymértékben a szénből származott. 1969-re a szén szerepe csökkent. A qjSe&sSs mz. május 13., péntek Szovjetunióban ős Nyugat- Európában az 1958-as 70 százalékról 43, illetve 30 százalékra, a kelet-európai országokban 90 százalékról 76 százalékra esett vissza. A kőolaj szerepe jelentősen megnövekedett. A nyolcvanas évek energiamérlegében a földgáz tör előre, a kőolaj-felhasználás lassan növekszik. A szénfelhasználás további csökkenése várható. Egyre több energia- hordozót alakítanak át elektromos energiává. 1969-ben a felhasznált energia 24 százalékát adta, 1985-ben pedig 35 százalékát adja az elektromos energia. Az áramtermelésben nő a nukleáris energia szerepe is. Különösen az elsődleges energiahordozókban szegény európai országok építenek atomerőmüveket. Franciaországban 9000, Nagy-Britan- niában 26 200, az NSZK-ban 25 000, Olaszországban 6000, Svédországban 8600 MW erőmű-kapacitás létrehozását tervezik. A 80-as évekre várható energiagondokat Bulgária 2800, az NDK 3000, Románia 1800—2400, a Szovjetunió 30 000 MW atomerőműkapacitás megépítésével kívánja megoldani. A hazánkban két szakaszban épülő paksi atomerőmű áramtermelő kapacitásunk kb. 10—15 százalékát adja majd. A tervek szerint az ezredfordulóra a világon termelt elektromos energia fele nukleáris energiából származik. ■ ... TMRRA A zokat a magas szintű * “ arabközi megbeszélé- seket, amelyeknek keretében legutóbb Algériában Szadat, Bumedian és Khadafi hármas csúcstalálkozója, majd Tunéziában Szadat és Bur- giba eszmecseréje lezajlott, ha egyetlen szóban akarnék jellemezni, így fogalmazhatnánk: erőgyűjtés. A csúcstalálkozók célja mind az arab sajtó, mind a hivatalos közlemények szerint is az arab szolidaritás gyakorlati megvalósítása, az arab nemzet anyagi és erkölcsi erőforrásainak mozgósítása, olyan átfogó stratégia kidolgozása volt, amely a megszállt arab területek felszabadítására és az arab nemzeti egység előmozdítására irányul. Erre az erőgyűjtésre annál is inkább szükség van, mert a hatnaposnak mondott arab—izraeli háború tulajdonképpen nem ért véget 1967-ben, s ma is tart — Izrael saját területének ötszörösét meghaladó arab területet tart megszállva, a konfliktus békés rendezését elutasítja és nyíltan törekszik a szíriai Golan-magas- latok, a Jordán nyugati partvidékének, az egyiptomi Si- nai-félsziget egy részének és a gázai övezetnek bekebelezésére. Az arab országok között nincs mega kellő egyetértés sem Izraellel, sem fő támogatójával, az Egyesült Államokkal szemben. Köztudomású, hogy több gazdag olajtermelő ország az amerikai és az angol imperializmus partnere a Közel-Keleten, Jordánia pedig nyíltan együttműködött az amerikaiakkal, amikor csapásokat mért a Palesztinái nemzeti felszabadító mozgalomra és ezzel egyértelműen Izrael malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet és a konfliktus immár ötödik éve tartó megoldatlansí ga készteti arra a haladó arab rendszereket, hogy igyekezzenek egyfelől szorosabbra fűzni kapcsolataikat, másfelől próbálják a közös arab ügy támogatására megnyerni azokat az arab országokat is, amelyek ugyan nem folytatnak progresszív politikát, de készek a palesztin ügy és az arab nemzeti érdek javára bizonyos áldozatot hozni. Az említett csúcstalálkozók is ebbe a keretbe illenek bele. Az algériai hármas csúcs- találkozóról kiadott közös közlemény tanúsága szerint Szadat, Bumedien és Khadafi egyetértett abban, hogy az egész arab nemzetnek részt kell vennie a hosszú távra szóló nemzeti harcban, amelynek célja a megszállt területek felszabadítása, az arab nemzet haladás« és egysége. A három elnök egyetértett abban, hogy az arab nemzetnek e célok érdekében mozgósítania kell erőforrásait. Ami ezeket az erőforrásokat, illeti, az Ah- ram című kairói lan az olaj- "a utal élsőso-h'-n • itt a le? sebezhetőbbek az 'n - • lista érdekeltségek, itt fűzű dik a legnagyobb érdekük ahhoz, hogy vegyék figye- leimibe az arab országok szempontjait S». A három elnök a gazdasági nyomás eszközét is fegyvernek tekinti, s várható, hogy mind Algéria, mind Líbia, amely különösen nagy olajkutakkal rendelkezik a Szaharában, élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az olaj jövedelme természetesen sok pénzt is jelent, s a palesztinai felszabadító mozgalom támogatására jelentős összegeket fordíthatnak. Az arab világban és Észak- Aírikában Egyiptom, Algéria és Líbia jelentős katonai és gazdasági erőt képvisel, leap csői a tűk javítása és együttműködésük kiszélesítése növeli az arab állam- szövetség súlyát is, amely arra vall, hogy a hosszú idő óta hűvös egyiptomi—tunéziai kapcsolatokat normali- zálni kívánják. Figyelmet érdemel, hogy Tunézia, amely korábban éppen a palesztinai kérdés megítélése miatt került ellentétbe Egyiptommal, most Kairóhoz hasonlóan elítéli Husszein király palesztinellenes terveit. indezek csak első lépések és nyilván igaza volt az algiri közleménynek, amikor figyelmeztetett arra, hogy a kolonializmus, a cionizmus és az arab elmaradottság elleni harc „hosszú távra szóló küzdelem”. A harc sikere nem • tolsósorban attól függ, hogy a csúcstalálkozón hozott elvi határozatok kereteit milyen gyakorlati intézkedésekkel töltik majd meg. Rxidnyánszky Istvém
