Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

Jtríéke. vagy ára ? (3.) Kedvező, kedvezőtlen w Az olvasó, eljutván eddig, fealán még mindig bizalmat­lan; miről akarják meggyőz­ni? Arról, hogy semmi gond­ja. baja az árakat illetően? Csupán egyetlen szándékunk van a cikksorozattal: tények, e nem érzelmek alapján szól­ni mindarról, amit az ár­probléma sűrít. Érzékeltetni, hogy kedvező és kedvezőtlen hatások közepette változik ésszerűbbé — tehát igazsá­gosabbá —, az árrendszer'. Kedvező a fogyasztó szem­szögéből például, hogy I960, és 1970. között olcsóbb lett a hűtőszekrény, a hagyományos mosógép, a televízió, de ked­vezőtlen, hogy drágább lett a tégla, a falburkoló csempe. Olcsóbb a gáz, a villanyáram — 1 kWó 1,21 Ft volt 1960- foan, ma 0,91 —, de drágább e haj vágás, az öltönytisztí­tás. Kitűnik ebből, hogy az „olcsóbb” meg a „drágább” függ attól is, mit vásárolunk, mit fogyasztunk, azaz ugyan­ennyi pénzből, fogyasztása szerkezetétől függően, külön­bözően élhet két család. Esetek és irányzatok Sorolhatjuk; 1960. és 1970. között 26.60-ról 34 forintra emelkedett , egy kiló sertéstar­ja ára, a gyulai kolbász 60 he_ lyett 80, a csemege szalámi 70 helyett 100 forint, s egy kiló fejes káposzta 1,30-ról 2,90-re tornázta fel magát. Csökkent a citrom, a narancs ára, a szőlőé nőtt, az aknáé keve­sebb — 1960-ban 5.50 volt, 1970-ben 4.60 —. emelkedett az égetett szeszei, pénzbeli ellenértéke, ám félénél keve­sebbre — 400 forintról 178-ra .— apadt a kávéé. Olcsóbb a férfiing, a női harisnya, de drágább a férfiöltöny, a női kötöttruha, a gyermekruhá­zat. Esetekkel, egy-egy áru­val nem jutunk tisztább kép­hez; adott termék áránál fontosabbak az irányzatok. A szóban forgó évtizedben jellemző volt az idénycikkék árának folyamatos emelkedé­se. s az iparcikkek mérsékel­tebb áron való kiárusításá­nak — téli, nyári vásár, leér­tékelések —, rendszeressé és (kiterjedtté válása. 1951. óta az első lényegesebb árválto­zásokra is ebben az időszak­ban. kerül sor; 1966. február­jában. (Például 32—33 szá­zalékkal nőtt a hús és a hús- készítmények ára, csökkent a zsíré, a szalonnaféléké.) 1968. január 1-én szélesebb körű árrendezést hajtottak végre — pl. a bútor drágább, a tv ol­csóbb lett —, s ez 1960-hoz mérten három százalékkal növelte az árszínvonalat, ösz- szességében. Az érték és az ár közelebb hozása ugy anis — s nem kevésbé a kínálat és a kereslet egyensúlyának keresése —, elkerülhetetlen­né tette, hogy míg a ruhá­zati árszínvonal csökkent — 7,9 százalékkal 1960-hoz mér­ten —. az élelmiszereké — 6,9 százalékkal —, emelkedett. Mindezt a családok nem egy­formán ’ érezték meg a költség- vetésükön. Ahogy a napja­inkban végbemenő árváltozá­sokat sem. t Átírt árcédulák A kirakatokban, a piaco­kon látható átírt árcédulák — bármilyen, nehéz is ezt be­látni —, nem egyformán érin­tik a különböző rétegeket. Az, hogy 1960. és 1970. között erősen emelkedett az élveze­ti cikkek árindexe, józan íté- letű embert aligha bosszant. El kell fogadni azt is. hogy a szolgáltatások ára növeke­dett, hiszen nemzetközi mé­retekben irreálisan olcsó volt. s éppen ezért — mert szoro­san összefügg! —, alacsony színvonalú. Aligha fogadható lelkesedéssel, hogy a mun­kás és alkalmazotti háztartá­soknál 11,8 százalékkal emel­kedett az élelmiszerek árin­dexe, döntően, az idényeikkel; drágulása miatt. Számolni vele, hogy ugyanaz a la­rint az ország különböző ré­szein, s más és más foglalko­zású emberek kezében nem ugyanannyit ér. Mert igaz, minden fogyasztót kedvező­en érintett, hogy a szóban forgó évtizedben mérséklő­dött az egyes ruházati és egyéb iparcikkek, valamint a fűtés* az energia árszínvona­la, de végső összesítésben tény, hogy 1970-ben 1965-höz mérten a munkás- és alkal­mazotti családok , fogyasztói árszínvonala öt százalékkal volt magasabb, míg a parasz­ti és kettős jövedelmű ház­tartásoké 1,5-eL Törvényszerű, hogy azétet- színvonal-politikában növek­vő szerephez jut a differen­ciálás, a sokféle hatást ki­egyenlítendő. Az önellátó — vagy részben öneUátó —, fa­lusi lakosság például ifcevés- bé érzi az idénycikkek árá­nak emelkedését, míg a bol­tokban, a piacokon vásárlók azt tapasztalhatták, hogy — átlagosan —, 1970-ben 18, 1971-ben 12 százalékkal nőtt a zöldség- és főzelékfélék ára, s bár az összes kiadá­sokból ez jelentéktelen há­nyadot képvisel — 1,5—2 szá­zalékot —•, mivel napi szük­ségletről van szó, a bosszú­ság, a ..kommentálás” is min­dennapos. Az egészet mérve Bővíthetjük tovább a pél­datárat. Az alacsony jövedel­mű családiakat, a kevés kere­sővel, de sok gyermekkel rendelkező háztartásokat, az azonos társadalmi rétegek el­térő jövedelmű csoportjait stb. más és más módon érin­tik az árak változásai. Ezért szúr joggal szemet, ha nő a gyemíékruházat ára — már­pedig nő —, ha az olcsóbb húskészítmények nem kapha­tók a boltokban, s így to­vább. A szakemberék sűrűn hangoztatják, hogy az ár­rendszert nem lehet „filléres mércével” megítélni. Igaz. Hiszen példáiul a múlt es tetndő júliusában 12 százalék­kal olcsóbb volt az idényáras cikkek csoportja, mint 1970. júliusában, szeptemberben viszont — az előző év meg­felelő hónapjához mérten —, húsz százalékkal drágább. 1971-ben az újburgonya 21, a zöldbab 48 százalékkal töb­be, a paraj húsz, az élőba­romfi nyolc százalékkal ke­vesebbe került, mint 1970- ben. Drágább volt az alma, olcsóbb az őszibarack, mint egy évvel korábban, s bár az idényáras cikkek a bol­tokban 12,2, a piacokon 11,9 százalékkal kerülték többe, az árindex egész évre szá­mítva összességében csak 1,7 százalékkal emelkedett. „Nagy a szóródás” — mond­ják szakszerűen, s hozzáte­szik: az egészet mérve lehet ítélkezni. Ne vitassuk, mert nem is vitathatjuk; igaz. Ki tagad­ná, hogy ritka kivétéLtőI el­tekintve ma a családok job­ban élnek, mint tíz vagy öt esztendeje, bár az árszínvo­nal — ahogy taglaltuk —, emelkedett. Ám arra’ van szükség, hogy termelésben, értékesítésben tisztábbak le­gyenek a frontok; előállító, eladó és vásárló egyaránt ér­zékelje, ntí az érték, mi az ár, hol húzódik a határ tisz­tességes haszon és nyerész­kedés között. Ezért „a ter­melő és a kereskedelmi vál­lalatoknak és felügyeleti szer­veiknek nagyabb gondot kell fordítaniuk a párt és a kor­mányzat gazdaságpolitikájá­val összhangban levő árpo­litika érvényesítésére a min­dennapi életben.” — amint azt a párt X. kongresszusá­nak határozata megállapítot­ta. Mert az árpolitika nem elvont közgazdasági fogalmak összessége. Mint a neve is mutatja: az árakkal való po­litizálást jelenti, 10 376 000 hazai fogyasztó számára. Mészáros Ottó (Vége.) Egy év parlamenti munkája a számok tükrében Hat törvény, 115 képviselői javaslat — Megélénkült a bizottságok tevékenysége Május 12-én volt egy esz­tendeje, hogy- a választáso­kat követően megtartotta alakuló ülését a 352 tagú or­szággyűlés. Az 1971—1975-ös választási ciklus első évében felelősségteljes, nagy jelen­tőségű döntések, hasznos ja­vaslatok fémjelezték a ma­gyar törvényhozást. Az or­szággyűlés munkája élénk volt, tevékenységében mind­inkább érvényesültek az ál­lami élet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek követelményei. Bebizo­nyosodott: az országgyűlés törvény­hozó és ellenőrző tevé­kenységével, állami éle­tünkben betöltött növek­vő szerepével az üléssza­kokon folytatott színvo­nalas, alkotó vitákkal jól szolgálta népünk érde­keit. Egy esztendő alatt öt ülés­szakot, összesen kilenc ülést tartott az országgyűlés. Hat törvényjavaslatot tűztek na­pirendre, és szentesítettek a képviselők egyhangú határo­zatával. (összehasonlításul: az 1963—67-es teljes ciklus­ban 11 törvényt alkottak.) A képviselők 122 felszóla­lásban fejtették ki vélemé­nyüket a napirendre tűzött kérdésekről, a plenáris vitá­kon az országgyűlésnek 47 olyan tagja kért és kapott szót, akik első ízben ebben a ciklusban jutottak mandá­tumhoz. Behatóan vizsgálták körültekintően elemezték a különféle előterjesztéseket, hasznos javaslatokkal, észre­vételekkel segítették a kor­mányzati munkát. Indítvá­nyaik, gondolataik tanulmá­nyozására a kormány nagy figyelmet fordított, a már állandósult gyakorlat szerint olyan javaslataik, amelyek­ről az országgyűlésnek kü­lön nem kellett határoznia, a Minisztertanács elé kerül­tek. Az országgyűlés irodá­jának nyilvántartásai sze­rint az elmúlt esztendőben 115 olyan képviselői ja­vaslat, észrevétel hang­zott el, a plénum előtt, amellyel a kormány fog­lalkozott. Az országgyűlés az új cik­lus első esztendejében is szé­lesítette, erősítette' nemzet­közi kapcsolatait. Parlamen­ti küldöttség látogatott ha­zánkba Jugoszláviából, a magyar országgyűlés tagjai a Szovjetunióban és Japán­ban jártak. (Most tartózko­dik Norvégiában hivatalos látogatáson Apró Antal, az országgyűlés elnöke.) A parlamenti demokratiz­mus erősödése kedvező fel­tételeket teremtett az állan­dó bizottságok tevékenysé­gének kiszélesítéséhez. A bi­zottságok 63 ülést tartottak, s 78 témát tűztek napirend­re. Munkálkodásuk minde­nekelőtt az országgyűléshez kapcsolódott, a plénum elé kerülő napirendi témák elő­készítésével, előzetes megtár­gyalásával függött össze. A bizottságok bekapcsolódtak a törvényhozáson kívül eső jogalkotó munkába is, fog­lalkoztak lényegesebb álla­mi intézkedések végrehajtá­sának tapasztalataival, meg­hallgatták egyes minisztériu­mok tájékoztatóit munká­jukról, napirendre tűzték a la­kosság életkörülményei­vel, szociális és kulturá­lis ellátottságával össze­függő fontos kérdéseket. Napirendjükön szerepelt például az ország energia­ellátásának helyzete, a szent­endrei szabadtéri néprajzi múzeum felépítése, a műve­lődési otthonok fejlesztésé­nek számos teendője, az ál­talános iskolai oktatás prob­lémaköre, a szövetkezeti ke­reskedelem helyzete, a zöld- ségellátás javítása, a mező- gazdasági öntözési munka, a tanácsok hatósági tevékeny­sége, a főváros tömegközle­kedése. Az elmúlt esztendő króni­kájából kitűnik, hogy a képviselők éltek inter­pcllációs jogukkal, s négy témában kértek vá­laszt az illetékesektől. Sándor József (Budapest, 48. vk.) az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhez intézett interpellációjában az Újpalotán és Budapest más kerületeiben épülő lakótele­pek járulékos, kapcsolódó lé­tesítményeinek az új ottho­nokkal egyidejű felépítését szorgalmazta. Kiss Jenő (Budapest, 51. vk.) a közleke­dés- és postaügyi miniszter­hez interpellált a gazdasági vezetők részére biztosított állami gépkocsi személyes vezetése tárgyában. Petro- vics Emil (Budapest, 15. vk.) a hanglemezgyártás fejlesz­tésével kapcsolatban kért választ a kohó- és gépipari minisztertől, Fegyveres Ist­ván (Vas m. 1. vk.) a Kos­suth Rádió és a televízió vételi lehetőségeinek javítá­sáról kérdezte a közlekedés- és postaügyi minisztert. Átadás előtt a Füzesabony— Makiár közötti vasútvonal Pályakorszerűsítés kezdődik Füzesabony és Mezőkövesd között Az Eger—Füzesabony vas­útvonalon utazóknak bizo­nyára feltűnt az elmúlt he­tekben, hogy a Makiár és Füzesabony között épülő vas­úti pálya egy jelentős ré­szén már munkavonatok köz­lekednek. Éppen ezért mi is terepszemlét tartottunk az f A munkaerővel kapcsola­tos igényekét és lehetősége­ket tekintve, sajnos Heves megyében sem különösebben rózsás a helyzet. Nagyon is áll a régi mondás: sok az eszkimó és kevés a lóim... Azaz, hogy kevés a dolgo­zó. Annak ellenére, hogy in­tézeteink ma már 54 szak­mára oktatják a hallgató­kat — egyre javuló szemé­lyi és tárgyi feltételei: mel­lett. S hogy ez utóbbi meny­nyire helytálló, elegendő csupán a korszerű, 16 tan­termes egri „új” iskolára, a selypire vagy éppenséggel a pétervásárira gondolni. Komoly utánpótlási gond, hogy mérsékelt az érdeklő­dés a fiatalok köréből. Mér­sékelt, vagy egyoldalú. Mint az SZMT elnökségének a közelmúltban adott jelentés­ből is kitűnt: még mindig dívnak egyes felkapott szak­mák. Annyira, hogy olykor, a korábban annyira népsze­rű forgácsoló, sőt rádió- és tévészerelő mesterség rová­sára is hódítanak... Továb­bi gond, hogy ezalatt ipar­iskoláink valósággal „elnőie­sedneka láncol: és fiúk aránya szinte egyforma, jól­lehet a férfiakat keresik még inkább a különböző munkahelyekre, mert erre készültek fel. A kialakult furcsa helyzet oka többi között, hogy a fiatalok számára némely szakmáról már a közvetett benyomások is kedvezőbbek a többinél: vonzóbbak a munkahelyek, biztatóbbak a kilátások. Sok embert elked­vetlenít a zsúfolt, rendetlen műhely, az idősebbek, a ve­zetők nemtörődömsége. Má­sokra — az egyre jobban felszerelt intézetek mellett 1« —- egyenesen riasztóan Mi levs veled, utánpótlás.. ? Munkásnők gyémánttal, felnőttek az iskolapadban hat például a kollégiumi fé­rőhelyhiány, amire mi sem jellemzőbb jobban, mint hogy: amíg a középiskolások 30 százalékának tudják biz­tosítani a „második otthont”, addig a szakmunkástanulók­nak mindössze 7,3 százaléka kerülhet kollégiumba. Snem utolsósorban pedig annak is tulajdonítható a húzódozás, hogy még mindig elég sok helyen nem becsülik kellően a bizonyítványt, az okleve­let, a szakembereket olyan beosztásban foglalkoztatják, amit magasabb képzettség nélkül is ugyanúgy ellát­hatnának. Példa erre. hogy a vizsgálat során megkérde­zett 100 fiatal szakmunkás­ból 32 elégedetlen volt mun­kakörével. ., Koránsem véletlen, hogy például a Mátraalji Szénbá­nyáknál, ahol megfelelő ösz­töndíjakkal teremtenék már jó előre kedvet a szerződött fiataloknak, vagy _a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, ahol a munkás- szálló mellett máris kényel­mes diákotthont rendeltek be a gyerekeknek, sőt most egy vadonatúj, még korsze­rűbb kellemesebb kollégiu­mot is építenek- számukra, s szakképzett nevelővel, lelki- ismeretes oktatókkal segítik tovább őket — egyre keve­sebbet fáj a fejük á veze­tőknek a jövő miatt. Figyelemre méltó, hogy ugyanezeken a helyekés * későbbiekben sem szűnik meg a gondoskodás a pálya­kezdőkről: a frissen avatott segédek bére is tisztességes fizetés. Másutt, mint az Egri Közúti Építő Vállalat­nál, vagy éppen a Mátravi- déki Fémműveknél pedig a kezdő fiatalokat is ugyan­úgy támogatják például a lakásépítésben, mint az idő­sebbeket, a régebbi dolgozó­kat, csak hogy megtartsák őket, számíthassanak rá­juk. .; Mindezek láttán most ter­mészetesen általánosságban megpróbálnak javítani a helyzeten. S mert az intéze­tek önmagukban a legjobb igyekezetük mellett is ke- . vésnek bizonyulnak — mind­inkább előtérbe kerül a női munkahelyek kialakítása, a vállalati szakképzés, tovább­képzés is. Mindenekelőtt pe­dig a reális szükségletek fel­mérése. Ez utóbbi kapcsán több munkahely rendezte már, vagy rendezi sorait. Olykép­pen, hogy csakis az indokolt posztokon legyenek szak­munkások, míg másutt beta­nított dolgozókkal vagy se­gédmunkásokkal is megold­hassák a feladatokat. A he­lyi oktatással, több vállalat­nál egyben a nők. ma még hátrányos szakképzettségé­nek javításán is fáradoznak. Így például a Heves me- tvei Állami Építőipari VM­lalatnál — „gyémántvágás” — üveges és könnyügépke- zelő szakmákra tanítják a gyöngébb nem képviselőit, akik fokozatosan más terü­letekre átképzett, átirányí­tott férfiak helyébe lépnek, míg a VÖCS1 egri gyáregy­ségében meósofcait, forgácso­lókat próbálnak „faragni” a lányokból, asszonyokból. A vállalati ilyenféle szakmun­kásképzésnek eléggé bízta- • tóak a tapasztalatai: tavaly 213-án kaptak így képesí­tést a felnőtt dolgozók, saz idén — a megvizsgált 12 he­lyen, közöttük az Egri Do­hánygyárban vagy éppen az apci Qualitálban — összesen 320 ember tanul hasonló cél­lal. További reményekre jo­gosít, hogy bár inkább még csak papíron van meg a szakmunkások továbbképzé­se, jobbára csupán a tervek­ben szerepel, az elképzelé­sek valóra váltása elkezdő­dött, s a jelenlegi helyzet számottevő változása várha­tó tőle. Aggasztó gondjaink elosz­latásának tehát már neki­fogtak. A munkaerőgazdál­kodás szakemberein, a fele­lős vezetőkön múlik most már, hogy mennyi idő alatt sikerül a végleges megoldás­ra ráakadni, s teljesen elfe­ledtetni napjaink még sú­lyos problémáit. Gjpóa! Gyula épülő szakaszon. Maklártól Füzesabony felé haladva, több mint kétharmad részen elkészült a végleges, hézag nélküli vágány. Füzesabony­nál, a hármas számú fő út­vonal és a vasúti keresztező­dés környékén az új nyom­vonal ágyazatát készítették elő a vasbeton aljai: elhelye­zésére. Az elkövetkező na­pokban a vendégsínekre fel­erősített betonaljakat fek­tetik majd le, s a szintezési munkálatok után a vendég- sínek helyére „befűzik” a hé­zag nélküli vágányokat. A miskolci vasűtigazgaió- ség építési és pályafenntar­tási osztályán Szatmári Jó­zsef mérnöktől megtudtuk, hogy az Eger—Füzesabony közötti vasútvonal építésé­nek első fázisa május 24-re befejeződik. Ettől a naptól kezdve — közel száz év után először — a füzesabonyi közúti sorompótól Makiárig, már az új pályán közleked­nek a vonatok. Az utazási sebesség egyelőre csak órán­ként 55 km lesz, de ha a vo­nalat Egerig kiépítik és a pá­lyaívek is lehetővé teszik, akkor 80—100 kilométeres sebességgel is közlekedhet­nek majd a vonatok. De mikor folytatódik to­vább az egri vasútvonal épí­tése? Már korábban megír­tuk, hogy módosították a to­vábbi építkezések ütemét, mint megtudtuk, napirenden van a nagy forgalmú, de mar teljesen elavult vasútvonal, teljes átépítése, valamint a korszerű egri állomás kiala­kításának a kérdése. A leg­frissebb információk szerint ez év őszén az Eger és Mak­iár közötti szakaszon meg­kezdik a földmunkálatokat. Előbb azonban a Füzesabony és Mezőkövesd közötti 12 ki­lométeres szakaszon cseré­lik ki május 22-től augusztus I2-ig a bal vágányt. (—váry) ü m. a mm mmm mm 1972, május Tűt., poatm

Next

/
Oldalképek
Tartalom