Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

A^aaaaaa/\*aaaaaaaaaaaa/v\aa/vvn/\a/vvvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*.

Kedd esti külpolitikai kommentárunk

Blokád és aknazár

AMIKOR A FEHÉR HÁZ visszahívta nyugat-európai körútjáról Rogers külügyminisztert és egyidőben ismételten bejelentették Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó tokiói látogatásának elhalasztását, már sejteni lehetett, hogy valami készül. Sajnos, a komor sejtelem hamarosan beigazolódott: Richard Nixon rádió- és televíziós beszédében bejelentette, hogy elrendelte, aknazárral reteszeljék el a Vietnami Demokratikus Köztársaság valamennyi tengeri kikötőjének bejáratát és a VDK belvizein is minden eszközzel akadályozzák meg a szállítmányok továbbjutását.

Az elnök, nyilván nem véletlenül, kerülte a „blokád” szó alkalmazását. Lehet, hogy attól tartott, ez a szó felidézné az emlékezetes kubai krízis fenyegető fellegeit, azokat az aggasztó órákat, amikor egy független ország kikötőit amerikai flottaegységek torlaszolták el más független országok, mindenekelőtt a Szovjetunió hajói előtt. Csakhogy az emlékek felidézése és döntések megítélése nem szavakon és kifejezéseken, hanem konkrét tényeken múlik, ezen az alapon pedig, legalábbis pillanatnyilag, az összehasonlítás nem tűnik egészen alaptalannak.

HOSSZABB TÄVÜ KÖVETKEZTETÉSEK levonása még korai lenne. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az a Nixon, akit annak idején a vietnami háború befejezésének ígéretével választottak elnökké, ismét rendkívül súlyos felelősséget vállalt magára egy több szempontból is fontos időszakban. Ami a belpolitikát illeti, az Egyesült Államokban választási év van, ami pedig a külpolitikát: Európa biztató fejlemények színhelye és maga Nixon május végén a Szovjetunióba készül.

Tizenhét perces beszédében az elnök igyekezett olyan látszatot kelteni, hogy „továbbra is” a béke és a közeledés a célja. De a gyakorlatilag blokádot jelentő parancs ismertetése után szavai enyhén szólva nem hangzottak valagni meggyőzően.

'A döntés háttere kétségtelenül az immár három esztendeje folytatott vietnamizálási kísérlet látványos csődje. Washingtonban felismerték, amit már európai és kanadai NATO-körökben is régen tudtak: hogy a saigoni rezsim mind politikailag, mind katonailag életképtelen. Mindezekről azonba*. a Fehér Ház nem az egyedül logikus következtetést vonta le, vagyis az életképtelen, gyűlölt Thieu-rezsim feladását, hanem megtámogatását, minden eddiginél veszélyesebb eszközökkel

EZ A LOGIKAI SALTO MORTALE súlyos politikai következményekkel járhat. Méghozzá nemcsak a vietnami kibontakozást, hanem más térségek reményteljes folyamatait, fontosnak ígérkező párbeszédeit illetően is.

>*^^A^/^^^AAA/WWWWVWVWWVWVWWWWWWVN/WWV\A/W*AAA#

Megmenekültek az eltérített gép utasai

Megegyezés Bonnban a közös nyilatkozattervezet szövegében

Megegyeztek a nyugatnémet politikai pártok vezetői a szövetségi gyűlés közös nyilatkozattervezetének szövegében —, jelentette be kedd délután Rüdiger von Wechmar, a nyugatnémet kormány helyettes szóvivője.

A nagy érdeklődései övezett „csúcstalálkozón” a négy párt képviseletében Brandt kancellár (SPD), Scheel külügyminiszter (FDP), Rainer Barzel, a CDU elnöke és Richard Stücklen, a bajor CSU Bundestag csoportjának elnöke vett részt. Jelen volt a háromórás tanácskozáson Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete is.

A nyilatkozat szövegét a délelőtti órákban egy négytagú „szerkesztőbizottság”

dolgozta ki és terjesztette a csúcstalálkozó résztvevői elé.

A megállapodást természetesen még az egyes pártok parlamenti frakcióinak is jóvá kell hagyniok. Mindhárom parlamenti frakció már délelőtt is ülésezett és délután három órakor a CDU— CSU, valamint az SPD parlamenti csoport képviselői ismét összeültek.

A frakcióülések miatt a parlament plenáris ülését egyelőre elhalasztották. (A szövetségi gyűlésnek — mint ismeretes 13.30-kor kellett volna összeülnie.) 14 órakor az ügyrend megtárgyalására mindenesetre ? parlamenti csoportok ügyvi vői szintén összeültek.

Jól tájékozott körök szerint a szövetségi gyűlés nyilatkozatát az NSZK kormánya jegyzék formájában nemcsak a Szovjetunióhoz, hanem a három nyugati nagyhatalomhoz is el akarja juttatni. A nyilatkozat tartalma még nem vált ismeretessé.

Bonni feltevések szerint, most már biztosítottnak látszik a keleti szerződései? megszavazása a szerdai ülésen. E szerint csak a legszélsőségesebb jobboldali képviselők mondanak majd nemet.

122. SALT

HELSINKI:

A szovjet—amerikai SALT- tárgyalások kedden megtartott 122. plenáris ülése — amelynek színhelye az Egyesült Államok helsinki nagy- követsége volt — véget ért A tanácskozás egy órán át tartott. A konferenciához közel álló körökben a keddi tárgyalást „tárgyszerűnek és a szokás szerint komolynak” nevezték. Hozzáfűzték, hogy fenntartották az elmúlt hetek, „intenzív ütemét”.

Egyelőre nem tűzték ki a legközelebbi plenáris ülés idejét, értekezlet] körökben azonban arra számítanak, hogy szerdán vagy csütörtökön kerül erre sor.

Haditechnikai hírmagyarázónk írja:

Aknák a tengerben

Csaknem 24 órás, halálfélelemben töltött várakozás után végre szabadok annak a Sabéna gépnek az utasai, amelyet hétfőn rabolt el négy palesztinai gerilla, útban Tel Aviv felé. Mint. már jelentettük, az utasszállító gép, fedélzetén csaknem 100 főnyi utassal és személyzettel a Tel Aviv-i nemzetközi repülőtér egyik kifutópályáján vesztegelt, elrablói pedig azzal fenyegetőztek, hogy a gépet és a rajta tartózkodókat a levegőbe röpítik, ha az izraeli hatóságok nem teljesítik követeléseiket, vagyis nem bocsátanak szabadon 100, Izraelben fogva tartott arab gerillát

Kedden fehér kezeslábasba öltözött szerelők érkeztek a géphez, s látszólag megkezdték annak műszaki ellenőrzését. Mint utóbb kiderült, a szerelőruhás férfiak izraeli ejtőernyősök voltak, akik felmásztak a gép szárnyaira, benyomták a vészkijáratokat és rövid tűzharc után. melyben három gerillát megöltek, a negyediket pedig megsebesítették, közölték az irányítótoronnyal, hogy „urai a gépnek”.

Az utasok és a személyzet közül senki sem sérült meg — közölte a Tel Aviv-i rádió. A gerillák közül kettő nő volt.

A világ közvéleménye megdöbbenéssel értesült Nixon amerikai elnök bejelentéséről, amely szerint parancsot adott a vietnami kikötők bejáratának elaknásí- tására azért, hogy megakadályozzák a tengeri szállításokat.

Az akna ismeretes statikus fegyver, ugyanis a hajónak kell aknára, vagy legalábbis a közelébe futnia, hogy elsüllyedjen, vagy megsérüljön. Az akna ebben « minőségben először az orosz —japán háborúban került alkalmazásra és egyre hatásosabb fegyvernek bizonyult, amely a mozgékony haderők hadműveleteihez mindkét világháborúban bevált. A fejlesztés eredményeként kialakultak az úgynevezett mechanikus aknák, amelyeket rugós ütőszerkezet hoz működésbe és ez robbantja az indító töltetet. A hidrostati- kus aknák működésére az jellemző, hogy az akna egy szarvának letörése vizet enged a nyomásra működésbe lépő robbantószerkezethez és ez robbantja az inditótölte- tet.

Az elektrokémiai aknák hasonló elven működnek mind a hidrostatikus aknák, azzal a különbséggel, hogy az akna egy szarvának letörése vegyi oldatot bocsát az áramfejlesztő telepbe, s az ott fejlesztett áram „indít” a robbanó töltetet.

Az elektro mechanikai aknák egy szarvának megmozdulása zárja az áramkört a

gyújtó villamostelep és ez indító töltet között. A további fejlesztés során létrehozták a mágneses, a hangérzékeny, valamint a nyomásérzékeny aknákat.

A mágneses megoldású aknák kétféle módon alkalmazhatóak:

1. Acéltestű hajók közeledésére az aknában levő függőleges iránytű (vízszintes tengellyel) kileng és zárul a gyújtó áramkör — tehát robban.

2. Az aknába soleonid van szerelve, s ebben a soleonid- ban bármely hajó mozgására gyenge áram indukálódik, amely szabályozza a gyújtó áramkört.

Az aknák telepítéséről néhány szót: lehetnek lehorgonyzóit, talaj és sodoraknák. A lehorgonyzóit akna olyan típus, amelyet a tenger felszín alatt horgonyoznak le meghatározott mélységben. Ez a mélység 2000 méterig terjedhet.

A sodoraknák egyik veszélyes típusa az úgynevezett lebegő akna, amely meghatározott mélységben lebeg. Lebegési magasságát sűrített gőz, vagy elektromos telep szabályozza.

Az aknák robbanótöltetéről annyit, hogy az a kívánt hatástól függően 400 kilo- pondtól—2000 kilopondig ter- pedhet, s ezek a mennyiségek elengedőek a hajó megsemmisítéséhez, illetve megrongálásához.

Nagy Lajos mérnök alezredes

A cím olvastán bizonyára sokan meghökkennek, hiszen a geometria nem ismeri a párhuzamos vonalak találkozását. Annál inkább a politika, ez esetben pedig az európai biztonságért vívott küzdelem. Miről van szó voltaképpen a „rejtélyesnek” tűnő bevezetés után? Megállapításunkban nincs semmiféle titokzatosság: hosszú hónapok óta párhuzamosan „fut egymással” az össz-európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése. Az egyik vonal a hagyományos: valamennyi európai kormány kinyilvánítva közvetlen érdekeltségét, saját eszközeivel és erejéhez képest igyekszik őszinte akarással — vagy kevésbé őszinte, csupán a külszínnek szolgáló látszattevékenységgel — hozzájárulni földrészünk ez idő szerinti legfontosabb kérdésének megoldásához. Ugyanakkor azonban maguk az európai népek — társadalmi osztályra, rétegre, világnézetre, foglalkozási ágra, vallásra való tekintet nélkül — szintén hozzákezdtek saját legfőbb fórumuk működésének kialakításához.

Íme: ezek a furcsa és szokatlan párhuzamosok, amelyek« a nemzetközi életben, az európai tárgyalóasztaloknál, a kormányok munkálPárhuzamosok, ha találkoznak

e

*

májú» 10., «Mrd»

kodásában és a népek aktív közreműködésével mégis találkoznak a célok, törekvések, elképzelések azonosságát tekintve. És ez így van rendjén. Ennek mindenki csak örülhet, ezen a „kétoldali”, de egyirányú buzgól- kodáson mindannyian, egész Európa, az egyetemes béke kizárólag csak nyerhet!

A tét óriási. Robert Oppenheimer annak idején, amikor a hírhedt „boszorkányüldözések”, a rossz emlékezetű Joseph McCarthy Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága előtt állt, egy hozzáintézett kérdésre ezt válaszolta: „Tehetünk-e jobbat, mint hogy megkíséreljük megőrizni a világból azt, ami még megőrizhető?” Oppenheimer, akit az Egyesült Államokban az „atombomba atyjának” neveztek, tisztában volt vele, milyen fenyegető perspektívát jelent az atommaghasadás felfedezéseinek felelőtlen és bűnös felhasználása az emberiségre, s éppen ez a felismerés döbbentette rá a teendőkre.

E

urópából más kontinensek ezernyi sebtől vérző, súlyos megpróbáltatá- >kknl dacoló lakói előszere- lettel beszelnek úgy, mint a „béke szigetéről”. Csak mi tudjuk igazán, hogy menynyire törékeny, ingatag még «z « bäte, Jösgoot iátpok

függ, hogy szilárd alapokra helyezzük. R. Fletcher angol munkáspárti képviselő, amikor az európai biztonság megteremtéséről nyilatkozott, kijelentette: A békét ugyanúgy kell felépíteni, mintegy házat. Előbb lerakják az első téglát, majd a másodikat, s a falak emelkedni kezdenek. összecseng fejtegetésével Raymond Goor kanonoknak, a leuveni katolikus egyetem professzorának, a kiváló békeharcosnak a megállapítása: Az európai biztonság és együttműködés lépcső lehet a világbéke tervszerű építésének útján.

Falak és lépcsők. Egyaránt nélkülözhetetlen tartozékai a háznak, közös otthonunknak, a békét és biztonságot, együttműködést és zavartalan alkotómunkát szavatoló Európának.

Nem elég azonban a kormányok erőfeszítése, a népeket is be kell vonni a közös munkába. Nem mintha a szocialista országok egész politikájától, diplomáciai „alapállásától”, magatartásától valaha is idegen lett volna a tömegek mozgósítása. Itt azonban nemcsak az új társadalmi rendben élők „felrázásáról” volt szó, hanem a nyugat-európai közvélemény nemegyszer közömbösségből, fáradtságról és kiábrándultságról tanúskodó

képviselőit kellett riadóztat- ni.

S a földrészünket átfogó akció sikerrel járt. Nem túlzás ezt kijelentenünk, hiszen minden előkészület megtörtént az európai közvélemény képviselőinek az

európai biztonsággal és

együttműködéssel foglalkozó közgyűlésének megtartására. Június 2—5 között Brüsszelben találkoznak mindazok, akik nem felejtették még el a két világháború tanulságait és Oppenheimer intelmeit. Érdekes — részben színfalak mögötti, részben pedig nyíltszíni — viták zajlottak le arról, hogy mi legyen az igen jelentős nemzetközi seregszemle hivatalos megjelölése. Kezdetben a „népek konferenciájáról” beszéltek, később finomították és árnyaltabbá tették a megnevezést, s így alakult ki az első hallásra talán bonyolult, de a valóságot pontosan kifejező meghatározás; „Az európai közvélemény képviselőinek értekezlete.” A tanácskozáson mindazok a kérdések napirenden szerepelnek — amelyek tényleges hozzájárulást jelentenek a kormányok, a hivatásos diplomaták Helsinkiben végzendő munkájának megkönnyítéséhez.

B

rüsszel és Helsinki. Nem egyszerűen két főváros neve. Sokkal több annál. A béke és biztonság felé vivő párhuzamos út két kimagasló állomása.

‘ **■ ajgfoteu Károly

amerikai fesmitatámadás utál Phic Locban

(Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat)

Harcuk után Pieiku közelében

(Telefoto — AP—MTI—KS)

LETARTÓZTATÁSOK

ATHÉNBEN

ATHÉN:

A görög hatóságok őrizetbe vettek 25 diákot, akik állítólag előkészítő tevékenységet fejtettek ki a május elseji tüntetésekkel kapcsolatban. Az érvényben lévő rendkívüli állapot értelmében valamennyiüket 10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják.

(Reuter)

BÖRTÖNLAZADÁS

INDIÁBAN

ÜJ-DELHI:

Több mint 800 fogoly lázadt fel az északkelel-indiai Dhaglapur böriö- 'bin. A7 épületbe behatoló re IV űzet nyitó" \ .

akik közül Heten életüket vesztették, többen megsebesültek.

..-■■NH : . . &DP.A)

ESŐZÉSEK CHILÉBEN

SANTIAGO:

Több mint 7000 chilei maradt fedél nélkül a két napja tartó hatalmas esőzés, Illetve áradások következtében. Különösen Santiago elővárosai szenvedtek tetemes károkat. A kormány ruhaneműt,! építőanyagokat és élelmiszert irányított a természeti csapás sújtotta körzetekbe.

(TASZSZ)

ÜJSÁGÍRÓSZTRÁJK

FINNORSZÁGBAN

HELSINKI:

Kedden reggel nem jelentek meg a finn napilapokat

újságírók bérkövetelő sztrájkba miatt. A mintegy 2200

' •• TW"11 iV V ős ’« l?pácon kívül ií ; ■ : ■ ‘-k;

előreláthatólag , „ . ••-.zik majd a hírszolgáltatás a SALT-tárgyalásokról.

(DP A)

A

k