Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
Értéke, vagy ára ? (1.) Kerül amibe — nem kerül Feltárt lehetőségek A köznapi szólás szerint sz üzletben semmit nem adnak ingyen. Mitől /függ azonban, hogy mi mennyit kóstál? Mikor olcsó, mikor drága egy áru, s vajon mindenkinek az-e? Miért éppen tíz forint tíz deka téliszalámi, s 9,60 egy kiló kristálycukor? Azért, mert annyit ér, vagy mert előállítóinak annyiba került? Elméletileg az ár nem más, mint az áru értéke — vagy annak módosult formája — pénzben kifejezve. Hazánkban hozzávetőleg 1,7 millió termékféle van forgalomban, azaz ára is ennyi mindennek kell, hogy legyen. A feleimben föltett kérdés azonban már sejteti, hogy egy dolog — áru, áru- jellegű szolgáltatás — értéke és ára legtöbbször nem azonos. Sőt, sűrűn nagyon távol esnek egymástól. A magyarázatért, az árak körül teendő sétánk sikeréért nem árt néhány fogalmat fölfrissíteni emlékezetünkben. Keszkenőért villamos mozdonyt Valamikor, az árutermelés kezdetén, a holmik nagyjából tényleges értékükön cseréltek gazdát. A takács, a bognár, a kádár, a kötélverő, a csizmadia tudta, mit adott a nyersanyagért, s mennyi munkája volt vele. Portékája árát eszerint kérte meg. A nagyiparos már másként okoskodott. Számításba kellett vennie, hogy épületeket emeltetett, gépeket vásárolt, embereket fogadott föl; munkásainak bért fizetett, a gépek gőzt, áramot fogyasztottak... Kialakult a termelési ár, mégpedig pénzben kifejezve. Nagy tömegű és sokféle áru esetén ugyanis aligha lehetné kikalkulálni, hány hírhzett keszkenő dukál egy villamos mozdony éri, a cipők és a repülőgépek egymáshoz viszonyított értékéről már. nem is beszélve. Erős leegyszerűsítéssel: az áru pénzre, a pénz újabb árura „cserélődik". Persze úgy, hogy közben mindenki haszonra is szert tegyen. Szocialista viszonyok között ez annyit jelent, hogy a termelői árnak biztosítani kell: az igénybe vett eszközök arányában termelődjék a társadalmi tiszta jövedelem. Elvben. A gyakorlatban koSzihalom, S óra 35. A sorompók lassan lezárulnak, A távoli kanyarban feltűnik a kígyózó szerelvény, majd : néhány perc múlva hangos kürtöléssel megáll az állomáson. A hatalmas, kék testű villanymozdony ajtaja kinyílik és a vonatvezető barátságosan felinvitál a vezetőfülkébe. — Mácsi Lászlómé — mutatkozik be. Aztán a jobb oldalon ülő fiatal mozdony- vezető nyújt kezet: — Balogh Elemér. S miközben a vonatvezető átadja a mozdonyon való utazásra jogosító engedélyt, észrevétlenül elindulunk. Megkezdődött a több mint egyórás utazás. Jócskán elhagytuk már faüialmot, amikor a sebességmérő órára pillantok. Ügy nyolcvan körül robogunk, rántsem ilyen egyszerűen megy ez. Mert az érték ugyan az árban megtestesülő munka, de más egy termék csereértéke, piaci értéke, honi és külföldi pénzre válthatósága stb. Továbbá: az árnak egyensúlyt kell teremtenie a kereslet és a kínálat között. Ami hazánk esetében a szabályozott piaci viszonyoknak megfelelő árpolitikát követel. Mindezek magukkal hozzák, hogy az árak eltérnek — lefelé és felfelé — az értéktől. Az árpolitika fő vonásait a társadalmi berendezkedés, s a gazdasági alapok minősége szabja meg. Nehéz örökség Amikor a vevő egy termékért fizet, elvben a termelői árat, a forgalmi adót, a nagy- és kiskereskedelmi árrést szurkolja le. Elvben, a cél ugyanis napjainkban az, hogy érték — ráfordítás — arányos fogyasztói árrendszer alkuljon ki. Ami eltart egy ideig, tekintettel az örökségre. 1946-ban, a forint megteremtésekor a fogyasztói árakat — az 1938-ast alapul véve — átlagosan 3,7-es .szorzószámmal alakították ki. Az átlagon belül azonban nagyok voltak az eltérések. A ruházati cikkeket például túl nagy szorzószám alkalmazásával fölértékelték, a szolgáltatásokat viszont fordítva kalkulálták. 1951. december elsején — nem egy kellemes dátum emlékezetünkben — nagyarányú árrendezést hajtottak végre, s ekkor már a ruházati cikkeknél a 15-ös szorzószám szerepelt..; 1951 és 1968 között lényeges. és széles körű árintézkedésekre nem került sor. Gyökeret vert az a tudat, hogy az árak mindenütt fixek, s változatlanok. Közben fejlődött a termelés, módosult a fogyasztási szerkezet. (Példa: 1940-ben évente 1,2 kg cukrot fogyasztott egy falusi lakos, ma 34 kg-ot!) A természet- szerű változások és a merev árrendszer közötti ellentmondás végül is oda vezetett, hogy 1968 előtt a fogyasztási cikkeknek mindössze tíz százaléka került értékéhez közel álló áron eladásra, míg 30 ’ százalék ám innen lentről valahogy nem lehet érzékelni a sebességet. A magasfeszültségű vezeték tartóoszlopai, a sínek mentén zöldellő Ták szinte méltóságteljes lassúsággal közelednek felénk. Aztán egy villanásnyi idő alatt elsuhannak mellettünk. — Hellyel, sajnos, nem tudjuk megkínálni, nem valami tágas itt nálunk — mutat körbe mentegetőzve a 417-es számú, Nyíregyháza és Budapest között közlekedő személyvonat „parancsnoka”, aki egyébként tizenegy éve dolgozik a vasútnál, ebből immár másfél éve vonatvezető. — A műszak? Fordában járunk. Ma reggel például Sátoraljaújhelyen kprftem 4 óra 10-kor és 21 óra 56 perckor szállók le a vonatról. Addis még fetaegyiáik Pestnagy adókkal, 60 százalék viszont jelentős állami támogatásokkal. Az 1968. január 1-én bevezetett árintézkedések föllazították az addig kb. egymillió termékre kiterjedő merev hatósági árrendszert, ezerre csökkentették az. addigi 2500 adókulcsot, azaz valamelyest áttekinthetőbbé tették az „árdzsungelt”, hogy megkezdődhessék az érétkarányos árak fokozatos kialakítása. A stabilitás ára Vicccsinálók szerint manapság az a fix az árakban, hogy azok szabadon változnak. Az állami árpolitika — ami az áralakulás egészét meghatározó intézkedések összessége — persze rácáfol erre. Annak érdekében, hogy az árrendszerben lépésről lépésre megvalósuljon az egyenértékűség — azonos pénzösszegért a különböző formákban testet öltött társadalmi munka azonos mennyiségét kapja a fogyasztó, függetlenül attól, hogy milyen terméket vásárol. milyen árú jeli egű szolgáltatást vesz igénybe — az 1968-as árintézkedések négy fő teendőt határoztak meg. Ezek: az ár formálódjon a termelési költségek, a piaci értékítélet, az állami előnyben részesítések hatására. Szerves kapcsolat legyen a nemzetközi és a belföldi árak, illetve a termelői és fogyasztói árak között. Végül : viszonylag stabil árszínvonal alakuljon ki. Annak ellenére, hogy a fogyasztónak más a véleménye — s erről következő cikkünkben szólunk — a föntebb leírtak nagyon lassan valósulnak meg, az árrendszer ellentmondásossága alig csökkent. Amit bizonyít", hogy egyre több — 1969-ben 800 millió, ■ 1971-ben már hárommilliárd forint — teher hárult terven felül a költségvetésre az árszínvonal visízonylagos stabilitásának megtartása érdekében. Ami pedig a viccet illeti: 1970-ben a bolti kiskereskedelemben eladásra került áruk mindössze 21 százaléka tartozott a szabad árformába. Mészáros Ottó (Következik: lg, majd visszajövünk Nyíregyházára. o o © o Füzesabony, S óra 46. Megérkezés után tizenhárom percig áll a vonat. A debreceni és az egri csatlakozást kell megvárnunk, mondják. — Meg a postát — szólok közbe. — Mi nem Viszünk postai küldeményeket, csak vasúti darabárut. A hosszas postai rakodás így nem „veri” el a menetidőnket, tehát mindenhová pontosan futunk be. A várakozás közben van idő körülnézni a vezérlőpulton is. A mozdonyvezető készségesen elmagyaráz mindent. Első hallásra bizony lehetetlen eligazodni a rengeteg jelzőlámpa, műszer, kapcsoló, fogantyú, kar és pedál között. Amikor ezt megjegyzem, Balogh Elemér elmosolyodik : — Nem csoda. Én hat hónapig tanultam a villany- mozdony vezetését, az első önálló utamon mégis szorongva ültem végig a Miskolc és Hatvan közötti időt... Lendül a forgalmista tárcsája, elindulunk. Ahogy haladunk Kál-Kápolna felé, minduntalan megüti a fülem egy mondat: — Zölddel szabad! — mondja az egyikük. — Zölddel szabad! — visszhangzik a két szó. Előrepillantok. A távolban valóban ott a jelző, rajta a zöld fény: szabad az út. Két jelző között elmondják, hogy amelyikük előbb észreveszi a fényt, az szól. A másik ellenőrzi és hangosan elismételi, Több mint tíz évvel ezelőtt, két fiatalember, felismerve az újat, a jobbat, javaslatot .tett arra, hogy folyamatosan restaurálják a Recski Állami Gazdaság kiöregedett gyümölcsöseit. Az ötlet helyesnek bizonyult, és. megkezdték a nem kis anyagi áldozatot igénylő munkát. A régi, több évtizedes, vastag törzsű fákat kivágták, s a lejtős területekre alacsony törzsű gyümölcsfákat telepítettek. A két fiatalember — igaz, tíz évvel idősebben —, de ma is az állami gazdaság vezetője: Faragó Ferenc igazgató és Ivádi Gyula főkönyvelő. — Az igazság az — mondja az igazgató —, hogy így is későn kezdtük meg a régi telepítések rekonstrukcióját. De hát az ötvenes évek nehézkes gazdaságpolitikája ezt nem tette előbb lehetővé. — Hány holdon telepítettek új gyümölcsöst? — 807 holdon, melynek zöme jonatánalma. — És milyen egyéb fajtákat? — Meggyet, körtét, kevés cseresznyét, málnát és fekete ribizlit. — Miért éppen ezekre gondoltak a telepítéseknél? — Hogy ne legyen, egyoldalú a terület. Az almatermelés a bogyósokkal és a csonthéjasokkal jól kiegészíthető. — Mennyire jövedelmező Recskien a gyümölcstermelés? — Azt hiszem, hogy ezt legjobban 3r/. exportforgalmunk fejezi ki. Évente 100— 150 vagon almát és egyéb gyümölcsöt szállítunk a különböző országokba,.... — Hol kedvelik legjobban a recski almát? — A Szovjetunióban, amely a legnagyobb exportpartnerünk. Ezenkívül a termés többi részét a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német Szövetségi Köztársaságba. Csehszlovákiába és Lengyelországba szállítjuk. A gazdasági ügyek „őre" Ivádi Gyula főkönyvelő. Az üzem- és munkaszervezésről beszél. A biztonság kedvéért. Így nem nézhetik el a színt, a tévedés ugyanis itt végzetes lehet! — A téli ködös, havas időben kell a legjobban vigyázni. Sokszor nem is tudjuk tartani a menetidőt, mert csak az utolsó pillanatban bukkan elő a sűrű ködből, esőből, hózáporból a fény. Ebből adódik aztán a késés .. . Mint tavaly januárban, amikor 93 perccel később futottunk be Pestre. Egy másik alkalommal pedig Tiszalucnál akadtunk el a hófúvásban, 52 perc múlva tudtak kiszabadítani bennünket az utasokkal együtt.., © o o o Kál-Kápolna, 9 óra 6 perc. A bejárati jelző sárgát mutat, lassítani kell. Az állomás tömve szerelvényekkel. Szemben vélünk kifelé tart egy hasonló szilícium-egyenirányító villanymozdony húzta szerelvény. Mellette egy öreg gőzös dohog. Egyetlen vágánypár szabad, erre ,futunk be. Két perc múlva már kilencvenes sebességgel robogunk. Ezen a szakaszon lehet menni, bírja a pálya, sa 3000 lóerő. Vámosgyörkig már csak Ludason állupk meg. A vonatvezető a menetlevélre jegyez valamit, nem akarom zavarni. Inkább a műszereket figyelem. Egyszerre egy éles berregés hallatszik a fejem fölött. — Az éberségi jelző —int a csengő felé a mozdonyvezető és a lábával keményen rá- Aaj?os egy jókora pedálra. — — Az ország legkisebb állami gazdasága a miénk, mindössze 1570 holdon gazdálkodunk — mutat a statisztikai adatgyűjtemény egyikére. — Kis gazdaság, kis létszám. — Mit ért ezalatt? — A termelés szerkezetét úgy alakítottuk ki, hogy az egyenes arányban legyen a foglalkoztatottak számával. — Hány dolgozót foglalkoztatnak? — 150-et. Ennek nagy része törzsgárdatag, szinte az alapítás óta itt dolgoznak. — Sok a közelben az ipari üzem — ércbánya, kőbánya. Ez nem érezteti hatását a gazdaságnál? — Nem, mert az itt dolgozók átlagfizetése megközelíti a környező ipari üzemekben dolgozók fizetését. Ezért szinte nincs is fluktuáció. A gazdaság középtávú fejlesztési tervében lapozunk. — 1975-ig — jegyzi meg a főkönyvelő —, tovább javítjuk dolgozóink munkakörülményeit. — Hogyan? — Az állami gazefaság központjában szociális épületrészt létesítünk, ahol öltözőket, zuhanyozókat, korszerű A KISZ országos lakás- építési akciójának sikeres befejezése nem jelenti azt, hogy az ifjúsági „szövetség. a :jövőben nem foglalkozik a fiatalok lakáshelyzetének javításával — foglalt állást a közelmúltban a KISZ-kib intéző bizottsága. Az új lakásügyi jogszabályok számos speciális rendelkezése segíti a fiatalokat. A tanácsi bér- és a tanácsi értékesítésű lakásoknak jogszabályokban meghatározott hányadát kell a fiatal házasoknak biztosi tani, s az elosztásról tanácsi terv készül. A fiatalok jogos és méltányos igényeinek érvényesítése érdekében az elosztási tervet szerelvényre. A pedálját állandóan nyomni kell, mert különben rácsönget az emberre. Ha a vezető elaludna, vagy rosszul lenne, vagy elmenne a vezetőállásról, akkor 60 méteren belül jelezne. S ha a csöngetés után sem lépne rá a pedálra, akkor újabb negyven méter után önműködően bekapcsolja a féket, leállítja a vonatot. — Ilyen sebesség mellett ■milyen távon belül fékezné le a szerelvényt? — Maximum, ezer méterre innen már ki lehetne szállni az álló vonatból. S- ahogy a biztonságról beszélgetünk, még kétszer ránk csönget az ördöngös masina: jobb lesz, ha a vezető inkább az útra, a mozdonyra figyel, nem rám... — jelzi. © © © © Hatvan, 9 óra 52. Vámosgyörktől huszonkét perc alatt befutottunk Hatvanba. Itt van a miskolci és a pesti vasúti igazgatóság határa. A vonatvezető új menetlevelet kap, vált néhány szót a forgalmi tiszttel. Közben mindkettőjüktől elbúcsúzom. Már az állomásépület előtt járok, amikor megszólal a hangszóró: — Személyvonat indul Budapest—Keleti pályaudvarra az ötödik vágányról... Mintegy végszóra feldübörögnek a hatalmas villanymotorok, s a szerelvény szép lassan kigördül az állomásról, hiszen a jelző „zölddel szabad”.- * Szilvás Istváű — A gazdaság továbbfejlesztésére milyen elképzeléseik vannak? — Ennek fontos része volt már az „első lépcsőben” megépített 120 vagonos hűtőtároló, amelyet a növekvő exportforgalom követelt meg. A továbbiakban a legfontosabb feladatunk lesz az erő- és munkagépek felújítása, ami nagyban megkönnyíti a termelést. — Hogyan akarnák hatékonyabban gazdálkodni? — Ez az, ami nem egyszerű dolog. A Mátra északi lejtőin, az itteni kötött talajon nehéz az emberi és a gépi munka. Mindenesetre nagyobb adagú műtrágyázással, okszerű gépesítéssel szeretnénk biztonságosabbá tenni a termelést. Ezzel elérhetjük, hogy a következő években a gyümölcsösökben holdanként száz mázsás átlagtermést takaríthassunk be. Biztonságosabbá tenni a termelést. Ez tehát a legfontosabb a Recski Állami Gazdaságban. Ennek módjait keresik ma is a vezetők, fiatalos lendületei és nem is eredménytelenül. tárgyaló illetékes tanács végrehajtó bizottságának ülésén a KISZ képviselőjének is részt kell vennie: El kell érni továbbá, hogy a konkrét lakáskiutalási névjegyzéket összeállító ‘ társadalmi bizottságokban is képviseletet kapjon a KISZ. A KlSZ-szervezetetonek segíteniük kelil a „szobabérlők háza”-atació mielőbbi országos elterjesztését, mert ez a •lakásforma alkalmas a más építési módokhoz kellő anyagi fedezettel még nem rendelkező fiatalok igényeinek •ideiglenes kielégítésére. Kedvező a jelentős kedvezményeket nyújtó, telepszerű, .többszintes házakat tető alá hozó lakásépítő szövetkezeti torma is. A KISZ-kb intéző bizottsága javasolta, hogy" ilyen módon a következő négy esztendőben újabb tíz^ ezer* lakást építenek fel. Nagyvárosokban célszerű ifjúsági lakásépítő szövetkezetek megalakítása — ennek indokoltságát a konkrét területi körülmények figyelembevételével a megyei és a helyi KISZ-szervezeteknek kell mérlegelniük. A KISZ-szervezetek fontos: feladata a falun élő fiatalok lakásellátásának segítése. A negyedik ötéves terv esztendeiben — főleg falusi településeken —, 150 000 családi ház épül, ezek anyagi feltételei azonban kedvezőtlenek a fiataloknak, a kezdő összegek igen magasak. Arra kell tehát törekedni, hogy a szociálpolitikai kedvezmények igénybevételét Tehetővé tevő korszerű épülettípusok terjedjenek el vidéken is —, ez egyben a települések arculatának kedvező átformálását, a falusi életforma fokozatos átalakítását is szolgálja. Az intéző bizottság szükségesnek tartja, hogy a Pénzügyminisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — a KISZ és a SZŐ VOSZ bevonásával —, megvizsgálja, miképpen biztosítható, hogy a fiatal házasokat magánlakás-építésnél az első években mérsékeltebb hiteltörlesztési és kamatfizetési kötelezettség terhelje. (MTI) . MpniiLfSfí 1B32, május 18., szerda A fogyasztó lélektana) _ éttermét rendezünk be. Mentusz Károly R KISZ javasolja: mérsékeltebb lakáshitel-törlesztés terhelje a fiatal házasokat Ujjabb tízezer KlSZ-lakás Ez a berendezés „vigyáz" a « , * * 1
