Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
Velük ki törődik? I Százharminc család él az erdő alján Üdülőtelep, mondja irigykedve az, aki először látja. Csakugyan idilli a kép. Körös-körül a sűrű erdő, és ezen a legyezőszerűen kinyíló lankán egymás mellett sorakoznak a modem, emeletes házak, velük átellenben pedig a villaszerű épületek. Kertjük csupa rózsa és virág. Az ostomyeles lámpaoszlopok tetején erős fényű higanygőzlámpák hasítják szét esténként a mély sötétséget. Milyen jó lehet itt lakni! Sóhajt fel az idegen, aki csak véletlenül tévedhetett erre a tájra, mert nagyon kevesen tudhatják, hol van Ká- roly-táró. A gyöngyösoroszi ércbánya lakótelepe. ■ AKÄSOK. Minden ké“ nyelemmel felszerelt lakások. Ez pedig ma még nagyon erős vonzást gyakorol mindenkire. Aki a saját erejéből nem tud fedelet biztosítaná a családja feje fölé, olyan munkát keres, amihez csatlakozik a főbérleti lakás is. Ilyen ez a gyöngyösoroszi ércbánya. Tévedés lenne azt hinni, hogy ők is bőviben vannak a lakásnak. A telepen sok a nyugdíjas. Nagyjából az itt lakó családoknak a felét teszi ki azoknak a száma, akik már kiöregedtek a mindennapi munkából. Ha lehetne Gyöngyösön a számukra lakást kapni, sóhajtott fel az igazgató, Flórián Gusztáv, amikor erről is szót ejtettünk később az irodájában. Akkor kapnának bányászt. Pedig a telep karbantartása, üzemeltetése több mint egymilliót visz el évente a pénzükből. Nem olcsó mulatság esz. De az ösz- szeg azt is bizonyítja, _ gondoskodnak a százharminc családról. Anyagiakban igen. A bánya gondnoka a felelős ezért. E llátás. Nagyjaooi a telep közepén áll az épület, amely a leglátogatottabb hely. Fűszer- és hentesüzlet, klub, iskola és a postaláda vonzza ide az embereket. A vegyeskereskedésben Botár Béla egy- személyben a főnök és a segéd, a raktáros és a kiszolgáló. Reggel hat óra után nyit és délben két óra után zár. Gyöngyösről jár ki ■ ... „ meretterjesztő előadás. Ä többség jól érzi magát ebben a környezetben. Aki igényesebb, inkább összespórolja a pénzt és beruccan Gyöngyösre, vagy még tovább: a fővárosba. Néhányan tehetik, mert nemcsak mo- terkerékpár található a telepen szép számmal, hanem autó is. ügy tartja a közvélemény, a nehéz fizikai munkásnak, amilyen a bányász is, nincs kedve a műszak után még holmi bölcselkedésre, nehezebb témára. A sör és a kártya, a beszélgetés és a cigaretta teljesen kielégíti. Ennek a megállapításnak az igazságát itt is lehet bizonyítani... Ahogy az ellenkezőjét is. De hát az élet soha sem a kétszer-kettők átlátszó tételére épüL D EZÄRKÖZAS. Az asz" szonyok közül csak kevesen dolgoznak. Legfeljebb a háziipari szövetkezetből hoznak ki maguknak munkát, hogy megtoldják a férjük keresetét. Legutóbb a bánya megkérdezte tőlük, ha bölcsődét és óvodát létesítenének, hányán mennének el az ércelőkészítőbe a gépek mellé dolgozni? Összesen tizenöten vállalkoztak volna. Miattuk sem bölcsődét, sem óvodát nem lehet építtetni. sek a bányánál. Sőt! Tennének még többet is értük, de hiába nyújtják a még több lehetőséget. Talán sok igazság is akad ebben a kitételben. Valahogy úgy vagyunk mostanában, hogy az anyagiakban ritkán szűkölködnek azok, akiknek gondozása ránk tartozik. „Mindent megadunk nekik.” Ismerős a mondat? Ez a könnyebb megoldás. Alkalmas arra is, hogy nyugodt lelkiismerettel könyvelhessük el tetteinket. Sokkal nehezebb már a kereteket tartalommal megtölteni, a klubban hasznos időtöltésre serkenteni az embereket, az otthon ülő asszonyokat kimozdítani magukba zárkózottságukból, a KlSZ-esek- nek „izgalmas és érdekes” elfoglaltságot nyújtani. Soroljuk? Persze, ki csinálja meg ezt? Ha akadna „mániákus” ember, aki energiáit erre a szó igazi értelmében vett népnevelő munkára tudná felhasználni, akkor minden jó volna. De hát a szakszervezetnek is van tennivalója, a vállalat gazdasági vezetésének is, az üzemi ifjúsági szervezetnek is, még a nöbi- zottságnak is. Hiába, Károly-táró messze van, mélyen benn a hegyek között, alig kőhaj ításnyira Galyatetőtől. naponta. Minden kapható itt, amit az emberek venni akarnak. A tej, a kenyér és a hús mennyisége és minősége ellen sem lehet panasza senkinek. A hét végén Szoá Mihály jön ki Gyöngyösről a húst kimérni. Hentesáru, konzervek, félkész ételek, száraz tészták, sör és olajos hal, még patron is kapható volt mostanában, ahogy a citrom is ott várta a vevőket. A forgalom nem nagy. Havonta nem érte el eddig a százezer forintot. Mintha nem lehetne fokozni a keresletet. Ezek szerint mindent tálcán kínálnak az ittenieknek. Nem is kel] beutazniuk semmiért Gyöngyösre? Dehogynem. A fontosabb árukért, igen. Iparcikk, ruházati és műszaki áru nincs, de nem is lehet. Kicsi a telep ahhoz. S zórakozás. Hetenként kétszer tart nyitva a könyvtár egy-egy órára. Mellette sorakoznak a klubszobák. Zongora tv, rádió, biliárdasztal, egy sereg társasjáték és közel tucatnyi kártyaasztal. Ki, mit akar. Esténként tömény füst és sörszag. Elvétve akad egy is- 1372. május 28., vasárnap A bánya igazgatója azt is elmondta, a férfiak sem kapkodnak a pluszkereset után. A telepiek nem szívesen mennek túlórázni, vagy vasárnaponként karbantartást végezni a bányába. Pedig a családok többségében csak egy kereső viszi haza a forintokat. Nincs igényük szebb bútorra, kényelmes nyaralásra, külföldi túrára, autóra ? Ezekre a kérdésekre nincs felelet. G yerekek, összesen tizennyolc gyerek található az iskolában. Az összevont tanulócsoportot Lovász Béláné tanítónő oktatja, neveli. Az I—III. osztályosok járnak ide, a negyedikesek már a községbe autóbuszoznak naponta. Büszkén mondta él a tanító néni, hogy az ősszel végzett általános ellenőrzéskor szép eredményeket rögzítettek a járási művelődés- ügyi osztály felügyelői. A gyerekek olyanok, mintha skatulyából húzták volna elő őket. A kék iskolaköpeny frissen vasalva védi az alatta levő ruhát. A szülők nemcsak anyagiakban adnak meg mindent a kicsiknek, de nagyon lelkiismeretesen segítik őket a tanulásban is, a leckék elkészítésében és a gyakorlásban. C SENDESSÉG. Mintha azt igazolná minden, ami után érdeklődtünk, hogy erről a százharminc családról a legteljesebb mértékben gondoskodnak az illetékeG. Molnár Ferenc A szövetkezeti irodában az adminisztrátor egy pillanatra abbahagyja a gépelést. — Reménytelen eset — mondja. Legjobb, ha megvárja a 11 órát. Akkor bejönnek. A határban? Olyan, mintha egy tűt keresnie a szalmakazalban. Tóth János, a komlói Május 1 Termelőszövetkezet IV-es számú növénytermesztési brigádjának vezetője. Középkorú, napégette arcú férfi. — Most lesz egy éve, hogy kineveztek. Azelőtt fogatos voltam. A brigád földterülete 1772 hold, 47-en dolgozunk rajta. — Mit termelnek? — őszi, tavaszi kalászost, cukorrépát, dohányt, borsót, lucernát. Ezek a fő növények. — Hogy telt el a mai napja? — Hát úgy négy óra lehetett. amikor keltem. Elvégeztem a ház körüli munkát, megreggeliztem, aztán kimentem a gépesekhez. Ellenőriztem, hogy felkészülteik-e a napi munkára, nincs-e valami probléma. Ezután a lucemakaszálást néztem meg, majd segédkeztem az új szovjet kulti- vátor összeszerelésénél. Ezután átmenteim a dohányosokhoz, megnéztem az ültetést. Ahogy végeztem ezzel, a női munkacsapatot látóNem kellenek az olcsó tervek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG egyik határozata nyomán érdekes, s merőben új szolgáltatást ajánlott fel ügyfeleinek a múlt év végén a Heves megyei Beruházási Vállalat A szóban forgó szolgáltatás lényege a következő: megbízatás alapján a vállalat széles körű vizsgálatot végez, hogy az új létesítményt milyen módon, milyen határidővel, s mekkora költséggel lehet gyorsan és gazdaságosan felépíteni. Ezen kívül a megbízók elé terjesztett tanulmányok pontosan rögzítik a talajviszonyokat, az alapozás módját, a vízvétel, a vízelvezetés lehetőségeit, javaslatok szerepelnek továbbá a kivitelezés technológiájára, az épület elhelyezésére is. Amennyiben a megrendelők elfogadják a javaslatok egyikét, a Beruházási Vállalat kötelezettséget vállal a kivitelezés pontos határidejére, valamint az eredeti költségek pontos betartására is. A Beruházási Vállalat az új szolgáltatásáról valameny- nyi ügyfelét értesítette, s nem titkolták, bíznak benne, hogyha tolongást nem is, de minden bizonnyal nagy érdeklődést vált ki próbálkozásuk a megrendelők között A várt, a remélt jó folytatás azonban elmaradt. Vajon miért? A kérdésre Mányoki Pétertől, a Beruházási Vállalat főmérnökétől kértünk választ — őszintén megmondom, md sem tudjuk pontosan, hogy az építtetők miért nem használják ki az említett lehetőségeket. Eddig mindösz- sze hatan kértek döntést előkészítő tanulmányt vállalatunktól. Igaz, és ezt őszintén el kell mondanom, nem mindenben tudtunk mi sem eleget tenni megrendelőink igényeinek. De merőben új dologról van szó, nekünk is, ahogyan mondani szokás „bele kellett rázódni”. Mindezek ellenére sem értjük a megrendelők nagy passzivitását. Pedig az új szolgáltatásunk maximálisan védi érdekeiket. Hiszen olyan tanulmányokról, variációs javaslatokról van szó, amelyek a végleges döntést készítik elő, amelyek a megbízók igényei, s egyben anyagi lehetőségei alapján készülnek. Ezek a tanulmányok gyakorlatilag kizárják a fedezet nélküli beruházásokat, a hiányos tervdokumentációkat és jelentősen lerövidítik a hónapokon át tartó tervkészítési, tervegyeztetési, szerződési vitákat. Éppen ezért nem tudjuk, nem értjük, hogy az építtetők miért nem igénylik, miért nem jelentkeznek. — ANNAK IDEJÉN lapunkban is megírtuk, hogy az említett új szolgáltatással párhuzamosan új érdekeltségi rendszert is kidolgozóit a Heves megyei Beruházási Vállalat. A döntés rendkívül időszerű volt, hiszen nyílt titok, hogy az építtetők pénzére tulajdonképpen senki sem vigyázott, sőt még a Beruházási Vállalatnak sem volt érdéke a költségek csökkentése. A beruházás költségeinek emelkedésével ugyanis a bonyolítói díj is emelkedett, mivel az elszámolás a végszámlák alapján történt. Az új bonyolítási díjrendszer három részből áll: alapdíjból, az alapdíjat növelő részből (ez a határidőre, a határidő előtti, a tervezett, valamint a kisebb költségű beruházások esetén jelentkezne) és az alapdíjat csökkentő részből, amely akkor funkcionál, ha a beruházó vállalat hibájából emelkednének meg a költségek. Ha a döntést előkészítő tanulmányok nem is váltottak ki nagy érdeklődést, de az új érdekeltségi rendszernek minden bizonnyal egyértelműen örültek az építtetők — tettük fel az újabb kérdést a főmérnöknek. — Bármennyire is hihetetlen, bármennyire is érthetetlen, ezzel is úgy jártunk, mint a döntést előkészítő tanulmányunkkal. Gyakorlatilag ez sem kell, ezt sem veszik igénybe. Még csak nem is sejtjük, hogy miért. Pedig felelősséggel mondhatom: ennél hatékonyabban, ennél nagyobb garanciával pillanatnyilag nem is lehet jobban vigyázni az építtetők pénzére, nem is lehet jobban védeni az építtetők érdekeit. Mégsem igénylik. Hogy miért nem, azt mi nem tudjuk. Érthetetlen... Valóban érthetetlen. A Beruházási Vállalatnak nincs joga kutatni, s lehetőségei sincsenek ahhoz, hogy feltárja a partnerei részéről tapasztalt passzivitás okait. A rejtélyt viszont mielőbb meg kell fejteni. Mégpedig azoknak, akiknek joguk van hozzá, hogy belenézzenek egy- egy beruházás terveibe, költségeibe. Mert erős a gyanúnk: a Heves megyei Beruházási Vállalat olcsóbb tervei, garanciális költségrendszere többek között azért nem nyerte el az építtetők bizalmát, tetszését, mert a Beruházási Vállalatnál — a már jól ismert párt-, állami határozatok nyomán — az egyszerűbb, a gazdaságosabb tervezés került előtérbe. Ezt pedig még nagyon nehéz nálunk megszokni, hiszen sajnos bőven volt rá idő és lehetőség, hogy a beruházók „fantáziadús” terveket készíttessenek, hiszen a végén úgy is összejött a pénz. A módszerért, a szemléletért nagy árat is fizettünk, sokba került a tandíj. De mint az elmondottak is bizonyítják: még most sem egy nyelven beszélünk. Még most sem kellenek az olcsóbb tervek, sőt még a költségek felett vállalt hivatalos garancia sem. HAT ÉRTI EZT VALAKI? De még szomorúbb, hogy mindez eddig is rejtély maradhatott! Koős József Brigád vezetők gattam meg. Azután most lesz a napi eligazítás, később ebéd s aztán újra a határ. — Mikorra kerül haza? — Általában hat, fél hét körül. De amikor aratás van, akkor tíz óra felé. Amíg mennek a gépek, addig nekem is kint kell lennem. — Mennyi időt tölt az irodában? — Naponta egy órát. Amíg az eligazítás tart. — Nem fárasztó a munka? — Megszoktam. Én már csepp gyerekkoromban a földön dolgoztam, markot szedtem, meg más munkákat végeztem. Meg is szerettem a földet. — Mivel járja a határt? — Biciklivel. — És ha sár van? — Váltamra veszem a biciklit Kálosi Imre, az átányi Búzakalász Termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője a gazdaság egyik „leggazdagabb” embere. — Hát igen. Hozzám a baromfi ágazat tartozik. Ez évente, de lagalábbis ebben az évben 14 millió forintot forgalmaz. Van hat tanyánk, ebben vannak elhelyezve az állatok. Mindez komoly érték. — Miből áll a munkája? — Hát ezt bizony nehéz felsorolni. Naponta kétszer végigjárom a hat tanyát, ellenőrzőm a munkákat. De nem ritkán háromszor is sor kerül a tanyákra. Az állat- tenyésztésben ugyanis pontosan be kell tartani a technológiai utasításokat s nem lehet elégszer ellenőrizni. Megnézem, hogy a takarmány adagolása pontos-e, megfelelő-e a hőmérséklet, ellenőrizni kell a szállítást, a viz mennyiségét, minőségét, ki tudja még mi mindent. Aztán rengeteg munka van a baromfi szállításával, átadásával, átvételével is. Van olyan nap. hogy mi mondjuk tízezer darab csirkét szállítunk el, s ugyanakkor hozzánk is érkezik 12—14 ezer. — Mikor szokott felkelni? — Reggel öt óra körül. — S mikor fekszik? — Ez változó. Amikor például a baromfi szállítása megy, akkor le sem fekszem. Egész éjjel megy a munka, s négykor már nem érdemes lefeküdni, ötkor úgyis kelni kellene. — Nem érzi terhesnek ezt a munkát? — Egyelőre még aienC Huszonhat éves vagyok, bír rom a nehézségeket. Naponta földúton ötven-hatvan kilométert motorozok, ha nem tudok motorral menni, leteszem az útfélre. Van amikor csak másnap megyek érte. — Mennyi a fizetése? — Havi fixem van, 3100 forint. — Ügy érzi, hogy a munkája meg van fizetve? — Nézze! A mezőgazdaságban nem lehet szív nélkül dolgozni. Kell hozzá egy kis megszállottság. S ha ez megvan, akkor nem csak a pénzre néz az ember. — Mi a legnehezebb a munkájában? — Nem az örökös jövésmenés, hanem az, hogy az embernek a szövetkezet vezetőivel is. a brigád tagjaival is állandó, közvetlen kapcsolatban kell lenni. Az összekötő kapocs helyzetében pedig nem mindig könnyű úgy dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen. Brigádvezetők, a termelés közvetlen irányítói. Kevés szó esik róluk, s akkor sem mindig hízelgő. Pedig talán nekik van a legnehezebb dolguk, hiszen nekik kell megvalósítani azt a harmóniát az elmélet és gyakorlat között, melynek nyomán szárba szökken a búza, megterem az aratni való. ; Kapós! Levente
