Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

...' hogy haitásosak-e, és ha igen, nem kellene-e széle­sebb körben is felhasználni emiatt a sárga és piros lapokat? A kérdés, mint látni fogják — feltétlenül jo­gos, egyáltalán nem akadémikus: a jól bevált gyakor­lat egy területről több más területre történő kiterjesz­téséről van itt szó. Mint a labdarúgást jól ismerő és kedvelő olvasóim bizonyára tudják — nem is miattuk, a Kevesek miatt ismétlem meg a szabályt —, adott esetben a labdarúgópályán az elkövetett szabálytalan­ságokat a játékvezető sárga, illetve piros lappal „ho­norálja”. Ha viszonylag nem nagy mérvű a szabály­talanság, akkor sárga lappal figyelmeztet, hogy a kö­vetkező szándékos szabálysértés után a kiállítás kö­vetkezik. A legsúlyosabb esetben a piros lapot mutatja fel az egész játéktér és a játékosok előtt, lássa min­denki, hogy egy játékos köteles azonnal elhagyni a já­tékteret. A sárga, illetve a piros lapoknak megvan a maguk következménye is: rövidebb, hosszabb időre való eltil­tás a játéktól, vagy figyelmeztetése a vétséget elköve­tőnek. Nem állítanám, hogy ezek a sárga és piros lapok már úgy működnének a labdarúgópályákon, mintha görgős csapágyakon mozognának, s azt sem vallom, hogy ezekkel a lapokkal lehet és kell megoldani a ma­gyar labdarúgás — mindenek ellenére! —, komplikált helyzetét. Az azonban kétségtelen, hogy a sárga és pi­ros lapok ,.működése” fegyelmezettebb és odafigyelőbb játékot hozott és még egyet: az egész pályán, mindenki látta és tudta, hogy milyen döntés született ott lenn, a zöld füvön, egy felelős vezető részéről. Nem kellett és nem lehetett és nem is lehet talál­gatni, hogy most mit akar, mit ítél a játék felelős ve­zetője. Egyszerűen kiszűrődött a pletyka lehetősége a lelátókon, a találgatásoké, a jó, vagy rosszindulatú fecsegésé: sárgán, pirosán látta mindenki a döntést Hogy úgy mondjam, a döntés ezrek, vagy néha tízez­rek szeme láttára született meg. Igazán demokratikus módra! De nem szabad arról sem megfeledkezni ám, hogy a játékot vezető ember, aki a piros lapot felmutatta egyszer, s ezáltal a pálya elhagyására ítélt egy másik embert, kivonva azt a társadalmi közösségből, levál­tásra ítélve mintegy — nos, ez az ember sem táncolhat többé vissza. Nem mondhatja később, mások befolyá­sára, vagy önmaga gyávaságából indíttatva: „Á, nem is úgy gondoltam én, kérem. Nem kiállítottam, csak le- küldtem a pályáról, mart láttam, hogy fáradt.” Ham bizony, ilyet nem mondhat az, aki döntését, piros lapot felmutatva, egy szurkoló társadalom előtt meghozta, tehet, hogy döntése túl szigorú, elhamar­kodott volt, lehet, hogy igazságtalan is —, minden le­hetséges. Csak egy nem: hogy a döntést meg nem tör­téntnek lehessen deklarálni. A pálya közvéleménye előtt született meg, a pálya közvéleménye ellenőrizte le végrehajtását is. Igazán demokratikus mo­dest! N^yon el tudom képzelni, hogy annak idején, jMTvrkor még nem voltak a piros és sárga lapok, külön­böző befolyási szférák hatására azt mondhatta egy fe­lelős vezető: „Kiállítottam ugyan, de eltévesztettem a számot a mezén, nem őt akartam.” Azt is mondhatta a játékvezető, hogy figyelmeztettem ugyan, nagyon határozottan figyelmettettem, de csak azért, mert nem tűröm, ha valakinek lecsúszik a lábszárvédője. S neki lecsúszott, kérem!” Ezek után, a minapi szabálytalankodó játékos, a következő munka-, azazhogy labdarúgónap alkalmából ismét munkaruhát, azazhogy mezt öltött és újból bele­rúgott hátulról az ellenfél csatárának a veséjébe. Az emberek ott a lelátón, ismét keseregtek, hogy mik tör­ténhetnek meg a magyar pályákon és mik történhetnék meg büntetlenül —, ám minden ment tovább a ma­ga fegyelmezetlen módján; mert nem volt piros és sárga lap! Aki kicsit jobban odafigyelt eddigi mondandómra, az már most velem együtt töprenghet: hogyan lehetne ezt a piros és sárga lapot eredményesen kiterjeszteni az élet más területére is. Például: ha egy igazgató pi­ros lapot kapott, ne játszhasson már a jövő héten egy másik posztján, mert a lapot — ugyebár az egész tár­sadalom előtt mutatták féL Ha egy melós sárga lapot kap — vagy pirosat! —, történjen az is a „szurkoló”- gárda előtt, hogy tudja és ellenőrizhesse, döntés ma­rad-e a döntés a későbbiekben is. Egyszóval, ne szégyelljünk tanulni az élet egyéb területein sem a labdarúgástól. S ne féljünk attól, hogy a dolgozók közösségének szurkolóserege esetleg színvák, s azt hiszi, a sárgáról, hogy piros, a pirosról, hogy sárga és egy feltartott kézről, hogy az egyáltalán valamiféle fegyelmi lap lehet. Legfeljebb közvetett szabadrúgás, mondjuk, egyhavi prémiumelvonással. Ügy érzem, ezeknek a színes lapocskáknak nagy jövőjük lenne politikai, gazdasági, kulturális életünk számos területén is. De ha — mondjuk — ilyen színű lapok beszerzése, tekintettel feszes importgazdálkodá­sunkra, nagy gondot okozna, meg lehetne oldani a dol­got lapok nélkül is. A meghozott döntések nyilvánossá­ga és ezek után a következetesség nemcsak a labdarú­gópályákon, de az élet és az ember más pályáin is meg. hozza a rendet és fegyelmet. Egy nem mellé rúgott tizenegyesre esküszöm! k*V\AA*AAAAAAA/WWVAAAAAAA/WA/WWWWNA/WW\AAAAA/WVNAAAAAAAAAA BESZE IMRE: Hazatérés Megnőtt a házunk. Hosszúra nyúlt az aszfalt is, kertünk alatt árnnyal versengve futott az út. Este volt, neon-lámpa gyűlt a tompaháti, nedvesorrú fák felett. Éhes gyerekek sírását hallgatóztam, de rádió és zenegép dalolt — éhes szemek ködös fájdalmát néztem, de könyvtárakat láttam, esti fényben — ó, apróléptű, sírás gyermek-évem: egy pillantást, egy percet, ami volt! Eltemették azt a füstös-lámpás, rozzant-viskós, kastélyos falut, melyben zsírtalan lé. Házi Áldás volt a mindennapi, bolti pult. S eltemettem szalmaágyas, férges í bába-nénis, maszat koromat — | sírgödrébe dobok egészséges > if jakról írt, új verssorokat. | AA/WSAAA^AAA*/^WWNA<^VVV\AA/VVAAAA/WWWWVVVWWSAA/SAAAAAAA* üres. GYÁRI LAKÓ­TELEP kantinjának kirakatában ketten üldögélünk, dűtjük magukba a hűtött, kellemes, csípős ízű Kinizsit üvegestől. A kantin jóformán ___Egy öregúr, valami n yugdíjas, képeslapot olvas a fa-1 melletti asztalnál. Há­rom kopott farmernajdnágos, hosszú hajú süvölvény a re- xet nyüstöli Azontúl nincs más vendég. — Látom, még most is na­gyon bánkódsz... — Hát hogy a fergeteges szentségbe ne bánkódnék?! Tíz évig vezettem azt az üzemet Közmegelégedésre. A tíz év alatt négy igazgató és három főmérnök cserélt széket ebben a gyárban. Ve­lem. zei röhögve mesélte az ese­tet az egész üzemben. — És jó volt az a fogas­kerék? — MEZEI JÖ SZAKEMBER, pontosan dolgozik. És mások is pon tosan dolgoznak. Ez a szerencséje ennek a kis vak- sinadc. Ezeket a melósofeat mind én neveltem. Az én kezem alatt tanultak meg dolgozni Jól és pontosan dolgozni Könnyű most jeleskedni velük. Ám ahelyett, hogy hálát adna a jóságos és rettenetes jó úr­istennek, hogy egy jól meg­alapozott készbe ülhet bele, ahol minden úgy megy, mint az óra — 5 bakafántoskodik, fontoskodik, hogy ez nem jó, az nem tetszik. Másfél hétre azután, hogy átvette az üzem irányítását, új géprendet kezdett kialakítani a csar­a munkadarab, én minden szó és izgalom nélkül tudo­másul veszem, s aki elkö­vette, a hónap végén inte­gethet a prémiumának. De minek azt a földhöz csap­kodni? — AZON A SZOMBATON pénzért dolgoztunk, fizetés­nap is volt. Azt mondja ez a szemüveges, amikor fürdő után öltözködtünk, hogy meg kellene ünnepelni ezt az eseményt, már úgy értem, azt, hogy az első fizetését kapta minálurik. Azt mond­ja, meginna egy pohár sört, ha vele tartanánk mind. Be­vonultunk vagy huszonötén ide a kantinba. összetoltunk vagy öt asztalt és rendeltünk egy láda sört. És fogózkodj meg, ez az ókullárés egysze­rűen bocsánatot kért attól az embertől, akinek a mun­Ketten a kantinban — Azok: az emberek na­gyobb gyárakba mentek. Mind feljebb kerültek, fe- lelősebb állásokba. — Nem erről van szó. Ha­nem arról, hogy velem baj soha nem volt a tíz év alatt. Egyetlen .panaszt se tudtak felírni az én kontómra. Szerettek a főnökeim, aho­gyan én is szeret­tem beosztottaimat. Az embereket csakis a munká­juk után minősítettem, be­csültem és ehhez szigorúan tartottam magamat. Nálam jó és közepes munkások dol­goztak. És hogy dolgoztak? Tíz év alatt csak kétszer nem sikerült teljesíteni a tervet. Mind a kétszer a biz­tonság-technikus mulasztása okozta a galibát. Hiába szól­tam, két új gép üzemelteté­sét rendelte el, kellő feltéte­lek nélkül. Kaptunk felül­ről egy munkavédelmi ellen­őrzést, s a gépeket hosszú időre leállították. Hiába haj­tottak az emberek, pár szá­zalékkal adósak maradtunk. — Milyen az új üzemveze­tő? — Huszonkilenc éves és nyolcdióptriás szemüvege van. Szóval, rövidlátó. Teg­nap az egyik technikus az irodán zsebre rakta a sze­müvegét, s beküldte hozzá Mezeit, hogy vizsgáztassa le az új főnököt, mit tud. Me­zei egy frissen mart fogas­kerékkel állított be. Szegény fiú hiába kereste a szemü­vegét. Végül az ujjhegyével tapogatta ki a fogakat. Me­nokokban. „Ha megkezdtük az operációt, akkor azt be is kell fejezni” — ezt mondta. Két hét elteltével sikerült kimutatnia nagy nehezen nyolctized százalékos ter­melés-növekedést. Hát nem röhejes! Nyolctized száza­lék! Azután, hogy nálunk nyolc éven át tizenöt-húsz százalékos volt a túlteljesí­tés. — Tudod, ez a -fiók-ürge,' ez a félszálló, tokos madár oda se fittyent az üzemi de­mokráciának, nem zseníroz- za, milyen a melós közérze­te. Nálam csak a munka volt a fontos és nem a du­ma, a lefetyelés számított, hanem az, hogy ki, milyen munkadarabot ad ki a kezé­ből. Respektáltam és meg­követeltem a jó munkát, s azt is, hogy engem respek­táljanak. Nem játszottam a főnökösdit, de a rendet, pon­tosságot, munkafegyelmet szigorúan betartattam min­denkivel. Azért persze, fi­gyeltem arra is. hogy mit mond a melós. Ez meg olya­nokat mond, hogy a terme­lés nem népszavazás és hogy a munkahelyen nincs kíván­ság-hangverseny, megszűnt ez már a rádióban is. A múlt szombaton pedig, kép­zeld el, egy munkadarabot a földhöz csapott. Földhöz csa­pott! Érted? Persze, elisme­rem, rossz volt az a mun­kadarab, a méreteket elfa­ragták. De akkor is, hát sza­bad ilyesmit? A melós ter­mészetesen megsértődött és panaszra ment. Ha rossz az kődarabját a földhöz csapta. „Ne haragudjon, hogy olyan csúnyán kifakadtam” — azt mondja. Én is elmentem az emberekkel nemegyszer po- harazmi, a nőkről beszélget­tünk és pikáns vicceket me­séltünk, ahogy ez az egész­séges férfiak között szokás. Itt azonban szó se esett nők­ről, pikáns históriákról. Ez a vastag üvegű a termelés­ről szónokolt, a minősé© munkáról, új szervezési és technológiai módszerekről, s arról, hogy mennyivel többet lehetne keresni, ha újításo­kon tömé szabad idejében, mindenki a fejét. Szerencsét­len emberek szájtátva hall­gatták, hiszen a kantinban nincsenek ilyesmi beszédhez szokva. Az a Mezei, akiről elmondtam már, hogyan akarta levizsgáztatni új fő­nökét, hogy bebizonyítsa, mennyire tetszik neki ez az unalmas duma, bedobta, hogy erre a baráti és tartal­mas beszélgetésre meg kell igyunk még egy láda sört. Szó se lehet róla, intette le parancsolón Mezeit, s arra sürgette az embereket, hajt­sák fel a maradék italt, az­tán aló mars, mindenki ha­za, mert otthon már bizto­san várnak mindnyájunkat. Ekkor megszólalt egy bó- koló hülye és azt mondta, beszélhetünk a termelésről, új módszerekről az öltöző­ben is, munka után. Java­solta, hogy legalább hetente egyszer gyűljünk össze. Lá­tod, én ennyi udvariasságot sose kaptam tőlük. A szem­üveges egészen odavolt a meghatottságtól és akadozva mondott köszönetét azért, hogy az üzem dolgozói meg­értik az ő termelést segíteni akaró törekvéseit. Szívfa­csaró látvány volt, nekem felémelygett tőle a gyom­rom is. — ÖREG RÓKA VAGYOK a szakmában. Itt nyomtam le huszonöt évet, s ebből tíz évet üzemvezetőként Ta- pasztaltságomat, tudásomat soha senki nem vitatta. Ez a szemüveges nyúlámyék pe­dig tegnap délelőtt az én szakmai tekintélyemet is megtépázta. Egy túlmérete­zett tengelyt forgattam a kezemben és a fene tudja, hogy. hogy nem, első rápil- lantásra jónak találtam. „Nem jó — mondta a hátam mögött —, még pár millimé­tert hámozni kell belőle.” Elöntött az a jó tót-magyar indulat és a vastag szem­üvegébe mondtam: de jó! Nem szólt semmit, csak fel­emelte a pádról a sublertés megmérté. Agyamba tódult a vér, azt hittem, mindjárt szétpukkan a koponyám. Ez a nyolcdioptriás mer vitat­kozni velem, akinek csalha­tatlan a szemmértéke?. .4 Persze, néki volt igaza. El­ismerem, annyira mégsem tökéletes az én szemem, mint a subler. De akkor is! Le­gyen benne valami tisztelet, udvariasság az idősebb szak­ember iránt. De hogy ott, a melósok előtt pel 1 engérezzen ki... mint valami... izét... Hát szép dolog az ilyen eljá­rás? Hívott volna félre, az­tán négyszemközt megmond­ja, amit akar. Mégiscsak a helyettese vagyok. Nem? Szánkhoz emeltük az üve­get és kortyoltunk a sörbőL — Hű, a mindenségit! Nincs órád? — Falióra nem jó? Mind-, járt öt lesz. — Akkor kapjuk be egy-, húzómra az egészet. Nékem mennem kell. — Hová sietsz? — Hová, hová.:.?! Hát természetesen őhozzá. — Ahhoz a nyolcdioptriás, vastag üveges kis vaksihoz, a fiók-ürge és félszáHó, to­kos madárhoz...? — MOST MINEK HÜ­LYÜLSZ? Két szakkönyvet kértem kölcsön tőle. Mert ugye, azt azért mégsem kí­vánhatja tőlem, hogy azon a bizonyos öltözői megbe­szélésen én is szájtátva hall­gassam, mint a többiét Fataky DezsS l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom