Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
Mitol szocialista a brigád? 9z emberformálás modern műhelyei ^7n/ntrtrnTnC hiflmfl'irnvnl e&T* ^>°1°° István Tsz-ben 1970-ben 39 JZOfOKQrOZaS niarofuruvai holdon telepítettek szőlőt. Az ebben az évben esedékes karózást hidrofúrós megoldással végezték el. Ezzel a módszerrel háromszor gyorsabban kerültek a karók a földbe, mint a hagyományos módszerrel. (MTI foto — Erezi K. Gyula) Világjáró tsz-tagok Visontán A kultúra végső cél- ” ját Lenin így summázta: Jobbá tenni az embert. Egyszerű és lényeglátó megállapítás. A szocialista brigádmozgalom életereje szintén abban van, hogy alkalmas az ember jobbá tételére. Persze, nem valami elvont „jóságra”, lágyszívűségre gondolunk, éppen ellenkezőleg: mindennapi tettekben — munkában, magatartásban, gondolkodásban, önművelésben, szórakozásban —, élő emberi többletre. A brigádmozgalom e jellemzője eddig többé-kevés- !bé rejtett volt. Nem találtuk meg azokat az „ösvényeket”, amelyek az ember benső énjéhez vezetnek, feltárván képességéit és szükségleteit. A kulturális vállalások nem a hegyi forrás törvényei szerint fakadtak, bent az emberben. Inkább kívülről, az üzemi „fejből” eredtek, hogy aztán a brigádtagok sajátjukként kínálják fel. így a kulturális vállalás többnyire „kartoték adat” maradt, nem pedig együttműködő emberek szocialista módon tanuló és élő viszonya. Az üzemi népművelők — nagy elfoglaltságuk és kevés számuk miatt —, nem ismerhették meg a brigádtagokat, akiknek művelődését irányítaniuk kellett volna. Persze, történtek kísérletek. Egyik vállalat például szerződést kötött a körzetébe tartozó művelődési házzal, hogy segítse munkásait a tanulásban és művelődésben.. így született a „Szocialista brigádvezetők fóruma”. E szép hangzású valami azonban nem érdekes vitafórum, inkább előadássorozat volt, mélyen a munkából jövő dolgozók az órájukat lesték, hogy élérik-e a hazavivő buszjáratot. E kulturális vállalás teljesítése tehát nem személyiséggyarapító élmény — inkább hasznos tehertétel. Es évék óta képtelenek előbbre lépni, eljutni a klubszerű beszélgetésig. Miért? Az idő alkalmatlan. r A falu gondja vétette fel a tollat Kormos Deák Mátyással! S hogy panaszos levele nyomán most elbeszélgetünk balatoni kis házában, lassan világossá válik előttünk a bonyolultnak tűnő probléma minden fontos részlete. — Nem volt addig semmi baj, amíg a bélapátfalvi körzeti földművesszövetkezet vezetői megelégedtek a tisztes (haszonnal, melyet az én permetező brigádom forgalmazott — kezdi az emlékezést a nádasdi lemezgyár nyugdíjasa. — Jól járt velünk 225 család a faluban, mert évről évre türelemmel, hozzáértéssel védtük a kerteket mindenféle kártevőtől. Jól járt 5—6 öreg, aki pár száz forint jövedelemhez jutott. Legtöbb hasznot pediglen a piac húzott, amelyet elláttak a falusi kertek friss gyümölccsel, zöldséggel Négy évig dolgoztunk rendszeresen, a. fogyasztási szövetkezettel kötött munka- szerződés hűséges betartása mellett, amikor egyszer csak kijelentették a főnökök, hogy kevés ® géphasználati díj, faegységenként egy forint helyett számítsunk ötöt a telektulajdonosoknak. S hiába érveltem, hogy elriasztjuk vele az embereket, meg aztán egy-két év alatt úgyis megtérül a masinák ára, hajthatatlanok maradtak ... Négy esztendeje védtelenek őyenformán a balatoni, Másik nagyszerű kezdeményezés: a könyvtár javaslatára mindegyik szocialista brigád választott egy-egy írót, akinek életművéyel megismerkedett. A végeredményről vetélkedőn adtak számot. A könyvtár megfelelő irodalmat szolgáltatott hozzá és a vetélkedőt szervezte meg, vagyis csak az indításnál és a befejezésnél volt jelen, de a legfontosabb folyamatba: a mű elsajátításába nem szólhatott vele. Eszmecserét folytatni az olvasott könyvekről, már nem futotta erejéből. Az ok egyszerű: nincs megfelelő klub, nincs elegendő könyvtáros. Nos, nem kell különösebb logika annak felismeréséhez: ha a szocialista brigádmozgalomtól emberformáló, személyiséggyarapító hatást várunk, akkor ennek elemi feltételeit tartozunk megteremteni! Ehhez azonban pénz kell. A kulturális vállalások mindaddig magukban rejtik a formális elemeket, míg klubok, körök nem avatják be a brigádtagokat az együttgondolkodás és vitatkozás, a művészeti szép együttes felfedezésének örömébe. Nem mindenre bólintó „közönséget” akarunk felnevelni, a brigád- mozgalmon belül, hanem gondolkodó, logikusan érvelő, a tudomány és művészet igazát, lényegiét kereső és megértő embereket Az eddig megtett lépés —• inkább fellépés. Hogyan lehetne oly módon előbbre , jutni, hogy a formaságoktól elérkezzünk magához az emberhez? A kérdés összefügg a szabad Idő hasznos eltöltésével. Nem elég, hogy a társadalom több szabad időt ad a munkásoknak. Sokkal fontosabb, hogy a munkafolyamat és a társadalmi összfo- lyamat olyan igényt szüljön az emberben, mély önképzésre, művelődésre, hasznos időtöltésre serkenti. K érdezzünk tovább: megszületik-e magától ez az igény az emberekben? bükkszentmártoni kertek, s mind a környék falvai, ahová csak szétosztott korábban mintegy negyven magasnyomású permetezőt, hozzájuk szükséges töltővel együtt, a bélapátfalvi fogyasztási szövetkezet. Mejj- nek tönkre a gyümölcsfák. Férgesedik, csappan a termés. Az emberek itt is, ott is zúgolódnak, szidják az „okosokat”, amiért csak az orrukig látnak, s nem becsülik a fillért. Egyszer pedig már valóságos népszavazást rendeztek Balaton községben! Köves Gyula iskolaigazgató, aki szintén kertbarát, kérdőlapot szerkesztett, amivel diákjai bejárták a balatoni utcákat. Minden ház igennel szavazott a növényvédő brigád dolgában, s az íveket, Gazsi Béla, Kerek Emil, Bodzás Lajos, Németh János, Kovács Máté, Nagy Jánosné, Vass Gábor és társaik aláírásával, féltve őrzi mostanáig Kormos Deák Mátyás. Felkerestük persze az ÁFÉSZ helyi ügyvezetőjét, Búzás Elemért is, hátha ő jobban a dolgok mögé lát, megfejti az oktalan huzakodás titkát? Elvégre számára sem lehet közömbös, miként realizálódnak e falvakban ama törekvések, amelyek kormányunk újszerű elgondolásait kísérik a gyümölcskultúra fellendítése terén. Mint elnökségi tag, egyet ígért: legközelebbi ülésükön szól a beszáradt perAligha. A brigádtagokat nem vállalási kötelezettségekkel taníthatjuk meg a szabadidő hasznos eltöltésére, sokkal inkább azzal, hogy önképzésüket, művelődésüket olyan feltételek megteremtésével serkentjük, melyekben örömüket lelik. Ki tagadná, hogy a tudományos és művészi igazság felfedezése élmény, ha azt érdekes, élvezetes formában (és nem nehézkes, hosszú előadásokon) kínáljuk? Nos, ez a forma — a klubszerű foglalkozás. A beszélgetés, a vitatkozás, az olyan eszmecsere, amelyben az együttes érvelésből kristályosodik ki az értő magyarázat. És ha ezeken a beszélgetéseken jól érzik magukat a brigádtagok, akkor az ismeretszerzés — amennyiben sok húron szóló —, nem lesz többé a szabad idő elvesztegetett órája. A közeljövő feladata tehát kiépíteni az emberformálás modem „műhelyeit”, ahol a „tanulni és élni” brigáderények életet nyerhetnek, akárcsak a „dolgozni” követelmény a korszerű gépsorokon. A személyiségfejlesztés szintén feltételezi a maga beruházását. A maga könyvtárait, klubjait, népművelőit. Végső fokon olyasmit kér, amiből a legkevesebb van: több pénzt! Sok múlik azon, vajon a gaadaságvezetők belátják-e, hogy a legfontosabb termelő erő, az ember fejlesztése hosszabb távon éppoly kifizetődő, mint a technika fejlesztése. Marx a történelmi folyamat lendítő erejének tekintette ezt a fejlesztést. Nos, ha a szocialista brigádmoz- galom ebben betölti a rábízott szerepet, akkor történelmi feladatot teljesít. A mozgalomban van ” ilyen erő. Nem a szép szavakon múlik, hogy ez a személyiségformáló erő nekünk munkálkodjon törekvésünkben: jobbá tenni az embert! Balogh Ödön metezőkről, a megbénított brigádról a fogyasztási szövetkezet vezetőinek. Mert ő sem érti, miért kell olyan csökönyösen ragaszkodni a magasabb haszonkulcshoz, ha az így visszaüt. Milyen jó lenne ínséges hónapokban a háztáji kertgazdaságok fölös termését üzleteik útján forgalmazni! Eladó, vevő, s ÁFÉSZ jól járna vele. Csak hát úgy van az sok esetben, hogy egy-egy vezető, jöjjön bár tudatára, hogy valami ballépést csinált, nem korrigálni igyekszik azt, hanem presztízskérdést formál belőle. Szakadjon le az ég, intézkedésén nem változtat. Hasonló indulatot sejtünk a körzeti ÁFÉSZ magatartása mögött a környék falvainak növényvédelme dolgában. Mi indokolná különben, hogy negyven darab magas értékű, viszonylag jó állapotban levő permetező- gép ott lapul, porosodik a központ padlásán, töltőkkel együtt?! Beszéltünk hivatalos képviselőjükkel, Barta Gyula főkönyvelő-helyettessel. E tényt maga elismerte. Azzal együtt, hogy nem csupán a falusi kertek, gyümölcsösök szenvedtek kárt a kis géppark „kényszernyugdíjazása” miatt, s nem csu(Tudósitónktótft JÖ bejárni a világot, megismerni idegen tájakat, a tájak embereit. Különösen kellemes időtöltés ez akkor, ha az utazás anyagi gondjai / nem az utazót terhelik. A visontai Reménység Tsz dolgozói már hosszú évek óta így találkoznak és ismerkednek a külföldi utak nyújtotta sok széppel, újjaL Az 1964. óta „rendszeresített” külföldi utakról, azok tapasztalatairól beszélgettünk Hacsavecz Bélával, a termelőszövetkezet elnökével és Molnár Tibor párttitkárral. Elmondták, hogy 1969. óta minden évben tíz — az idén éppen Molnár Tibor vezetésével pedig tizenegy — tsz- tag utazik a barátságvonatpán piacuk rövidült meg annyi időn át, hanem maga a fogyasztási szövetkezet is elesett a több éves bevételtől, amit a permetezők működtetése jelentett volna. Pedig a balatoni brigádvezető szinte könyörgött az elnöknek: ne hagyja veszendőbe kertjeiket, adjon bérbe néhányat a masinákból! Mi volt a válasz? Ha jön a faegységenként kiírt 5 forint, mehetnek a gépek. Ha nem, porosodjanak tovább, ahol vannak... ★ Esős, zimankós napok követik most egymást országszerte. Az ilyen időjárás, közben a ki-kivillanó napsütéssel, kedvez a növényi kártevőknek. E veszedelemre kellene a bélapátfalvi ÁFÉSZ vezetőinek gondolniuk e pillanatban, s az utat- módot keresni, ahogyan mérsékelhető a kár. Védekezhetnek úgy, hogy „nem asztalunk" a növényvédelem! Ha viszont korábban ilyesfélére szánták magukat, súlyos ezreket invesztálva gépi felszerelésekbe: kötelességük, hogy közösségi szinten gondolkodjanak, s a.z össztársadalmi érdeket nézve alakítsák munkájukat. A falusi kisárutermelés segítése egyébként sem ellenkezik kereskedelempolitikai irányelveinkkel. S nem az észszerűséggel, amely jelen esetben parancsoló szükséggé léphet été, (moldvay) tál a Szovjetunióba, de ezenkívül több, más jellegű lehetőségük is van a környező szocialista országok megismerésére. Egy-egy ilyen alkalom nemcsak egyszerű kirándulás, sokkal több annál. Különösen nagy szeretettel gondolnak vissza a vison- taiak arra a szovjétunióbeli utazásra, amelyet harminchármán 1969-ben tettek a tsz által kért és meghatározott Lvov—Kisinyov—Odeszsza—Herzon—Zaporozse— Moszkva útvonalon. A különböző szakirodalmi forrásokból szőlő-gyümölcs kertészetéről jól ismert moldovai köztársaságbeli tanulmányút emlékeit eleven színekkel őrzik a tsz-elnök naplójának feljegyzései. Ki- sinyovban egy szőlőtermesztő szovhozban, Odessza mellett egy szőlészeti kutató- intézetben találkoztak a szovjet szakemberekkel, dolgozókkal. Sok személyes élménnyel, kedves színekkel árnyalt emléket jelent a vi- sontaiak számára a kis falucskában, Ivanovkában eltöltött nap. Az egész falu összegyűlt fogadásukra, miközben gyönyörűen hímzett, ukrán népviseletbe öltözött három fiatal lány díszes térítőn, ősi szokás szerint kenyeret és sót nyújtott át a magyar vendégeket vezető tsz-elnöknek. SOK érdekes szakmai tapasztalatot szereztek ezen az úton, s az orosz tájból, a mesebelien szép Odesszát zárták legjobban a szívükbe. A főképp szakmai jellegű szovjet utazással ellentétben szinte teljesen csak a pihenés, a gondtalan nyaralás célját tűzte ki az ugyancsak 1969-es romániai és bulgáriai körutazás, amikor harminc visontai tsz-tag járta végig autóbusszal a NagyváAprilisban és májusban összesen 225 hústípusú „he- reford” szarvasmarha érkezett repülőgépen Texasból a hortobágyi állami gazdaságba. Huszonnégy órás karantén után kerültek ki az állatok az őshazájukhoz hasonló környezetbe, a puszta távoli részén levő szászteleki legelőre. A texasi szarvasmarhák kitűnően érzik magukat a Hortobágyon. Megtartották otthoni szokásaikat is: vadak, csak a lovaspásztort tűrik maguk körül. így aztán két gulyásból, Juhász Imréből és Majoros Lajosból „cowboy” lett lovon őrzik a gtilj kőssal ő? lasszóval. rád—Déva—Pitesti—Bukarest —Russze—Várna—Sumen— Brassó—Marosvásárhely— Kolozsvár útvonalat. Kötetlen, kellemes programokkal töltötték el a tíz napot. Múlt év augusztusában a Német Demokratikus Köztársaságban üdült harmincnyolc fizikai dolgozó tsz-tag. Utazásuk főbb állomásai: Drezda—Lipcse—Weimar. A baráti német nép történelmi és kulturális nevezetességeivel ismerkedve tartalmas, szép napokat töltöttek el ott. Ezek az utazások a visontai Reménység Tsz közgyűlése által hozott határozat eredményei, amely szerint minden olyan tsz-tag, aki legalább öt éven át eleget tett „munkavégzési kötelességének”, jogosult a termelő- szövetkezet költségén — évi szabadsága terhére — egy külföldi utazásra. Eddig már százötvenen élhettek is ezzel a lehetőséggel, ami azt jelenti, hogy a jogosultak hatvan százaléka részesült ilyen külföldi jutalomüdülésben. Hozzávetőleges számítás szerint, több mint félmillió forintot áldozott e célra a termelőszövetkezet. S amikor a tsz vezetőinek feltettük a kérdést: megtérül-e ez a hatalmas összeg? — határozott igen volt a válasz. ÉS az állandóan csak a nehéz, mezei munkában élő, a nyaralás, üdülés fogalmát nem ismerő emberben feltámad a kulturált pihenés, ki- kapcsolódás igénye. Megismeri a szomszéd baráti népeket, meglátja közös örömeinket és gondjainkat és eltűnik sok buta tévhit, mert a világot saját szemével látva nem hisz többé már oktalan mendemondáknak. T. Mányi Judit A hortobágyi állomány lesz az alapja annak a nagyszabású keresztezési programnak, amely Magyarország szarvasmarha-állományának egy részére terjed ki. Célja a nagyobb meny- nyiségű húst adó állatok tenyésztése. A Texasból érkezett „hereford” bikák egyéves korukra 450—500 kilós súlyt is elérnek, s a tehenek csak annyi tejet adnak, amennyi a borjak felneveléséhez elegendő. jfjßMHsS&ßb mr-;. május 25., csütörtök--------------------------------------------------------------------------■-------------------------------------------------------------------------------\ A gyümölcs a fán, negyven permetezőgép az ÁFÉSZ padlásán rohad Panaszos levél nyomán Balatonban Szarvasmarhák repülőgépen Texasból A 4 1
