Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

Budapest Gyöngyös piaca Utazik az áru oda és vissza — Drágább Gyöngyös vagy nem ? — Nőtt a kertészet területe Nem valamiféle vidéki gőg fogalmaztat így velünk, hogy a főváros tulajdonképpen Gyöngyös Piaca. Pontosabb a megállapítás, ha így mond­juk: Gyöngyösnek is piaca. Mint annyi más vidéki vá­rosnak. És nincs is ebben semmi érthetetlen dolog. A különböző termelő gaz­daságok, de a felvásárló cé­gek Is az árut előbb feljuttat, ják Pestre, mert ott gyorsan vevőre találnak, aztán gya­korta ugyanaz az áru viszont­eladó közbejöttével vissza­vándorol kiindulási helyére. Megtörténik a kellemetlenebb eset is. Ahogy előfordult már gyöngyösiekkel is. Felvitték a gyümölcsöt a Bosnyák térre, mert úgy hírlett, jó árat ad­nak ott érte. Tévedtek. Ol­csóbban vették, mint ameny- nyit itthon kaphattak volna a gyümölcsért. De Dunaújvárosban aztán megfizetik! így hallották Pesten. Ment az autó to­vább. Aztán még tovább, míg végül a Nagykőrösi Konzervgyárban kötött ki — negyedáron. Szélsőséges eset, amit el­mondtunk, de igaz. Sok ta­nulságra ad alkalmat. a fővárossal való összevetés mutatott. Egyetlen kivétel a tyúk, ami a vidéki városok átlagában 1,20 forinttal ol­csóbb. De ez nem döntő rész­let az árak egészéhez viszo­nyítva. Érdeklődésünkre megtud, tűk Csernyák Lászlótól, a vá­rosi tanács vb termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya vezetőjétől, hogy a gyön­gyösi Mátra Kincse Tsz nö­velte kertészeti területének a mennyiségét. Ezt tette azért is, mert meg akar felelni an­nak az igénynek, amit a la­kosság támaszt a szövetkezet, tel szemben. A város ellátá­sáról van szó. Hiba volna feltételezni, hogy az egyetlen gyöngyösi tsz mindenben terülj asztal­kámat tudna teremteni. A közelebbi és a távolabbi gaz­daságok árukínálata nélkül a város mezőgazdasági termé­kekkel való ellátása nem old­ható meg. Márpedig az is tudott, hogy 1968-tól egyre kevesebb hol­don termesztenek zöldségfé­lét a gazdaságok. Ennek az irányzatnak a megszüntetésé­re és megfordítására kor­mányintézkedések is napvi­lágot láttak. De a konzerv­gyárak is megtették, ami rá­juk tartozik. Még a gépesí­tés dolgában is. Szóval: a zöldségfélék ter­mesztésében a javulásnak már a közeli időkben meg kell mutatkoznia. A drágulás kétségtelen. A háziasszonyok és a bevásárló férfjek a megmondhatói, ho­gyan kellett hétről hétre, hó­napról hónapra megtoldani tíz, húsz fillérrel egy-egy gyümölcs-, vagy zöldségféle árát. Nem várható el a háziasz- szonyoktól, hogy ők elemez­zék a drágulás okát. Ez nem is rájuk tartozik. Elmondhat­juk ugyan, hogy a csökkenő kínálat mindjárt megugraszt­ja az árakat a piac törvé­nyei szerint. A kínálat csök­kenése pedig a vetésterület csökkenésével áll egyenes arányban. Hogy ebben ho­gyan játszik közre a mun­kaerő csökkenése, a gépesítés alacsony szintje és magas költsége, más dolog megint. I Keveset beszélünk róla, de összességében jelentős ténye-j tíz évvel ezelőtt is jól termő házi kertek egy része most parlagon sínylődik. A háztá­ji gazdaságokból, szőlőkből, szántóföldi területekből ki­szorult a zöldség, a köztes bab és más egyéb, mert ké­nyelmetlen is, a géppel való művelést is akadályozza. Emlékezzék csak a mai kö­zépkorú paraszti társadalom: hogyan hozták haza a sző­lőkből nap mint nap valami­kor az uborkát, a babot, a sárgarépát, a ribizli.t, az eg­rest és minden más egyebet! Nem szomorkodni akarunk, hiszen a nagyüzem kialakí­tásának is megvannak a ma­ga törvényszerűségei. De hát ezek a tények, ezeket mind számba kell venni, amikora zöldségfélék és a gyümölcs piaci kínálatát emlegetjük. Nagyon igaza volt annak a kertszövetkezeti tagnak, aki tavaly a Sálihegy oldalában azt mondta, körülmutatva a még parlagon pusztuló egy­kori szőlősterületen: akinek kedve van földet művelni, mindenkinek ingyen adnék négyszáz négyszögölet. Még mindig jobban járna a nép­gazdaság is, mint így, hogy felveri a gaz a földet. Sok Igazság van ebben a könnyelműnek látszó ötlet­ben. Fiatal művészek a Megyei Művelődési Központban Vallói Péter előadóestjéről Vallai Péter, a Thália Színház tagja kedden, a Megyei (Művelődési Köz­toszteremtése méretik meg szatirikus hangon, már jó­val komolyabb a hangvétel. szatirikus szövegkörnyezet­ben meghökkentőnek, ide­gennek éreztük. Drága a piac Gyöngyösön. Mondják az itteniek. Az eg­riek viszont azt kifogásolják, hogy a gyöngyösi piac ol­csóbb, mint az egri. Mind a kettő igaz. De csak viszo­nyítva egymáshoz. Vonatkozik ez a megálla­pítás főként a primőrökre. Az oka is nyilvánvaló. Nincs primőrkertészet sem Gyön­gyösön, sem Eger környeze­tében olyan, ami árubőséget tudna adni. Ezért a primőr Pestről érkezik a piacra. Ha csak a szállítás költségét te­szik hozzá a fenti árhoz,, már drágább lesz. Ha viszont elfogadjuk a statisztikát, amit Kiss Zsig- momd, kereskedelmi felügye­lő tár elénk, ebből más de­rül ki. A csirke, a tojás, a fontosabb zöldségfélék, a bur­gonya és az alma olcsóbb Gyöngyösön, mint Pesten. Például a csirke két forint­tal, a sárgarépa három fo­rinttal, a petrezselyem két forinttal. Még a fejes káposz­ta is másfél forinttal. A gyöngyösi átlagárak ki­állják az összehasonlítást a vidéki városok átlagáraival is. Ha nincs is ekkora kü­lönbség köztük, mint amilyet Á szakmunkásképző iskolák 1972—73-as tanévének munkarendje A szakmunkásképző isko­lák 1972—73-as tanévének munkarendjéről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent utasítása. Ennek értelmében ezekben a tan- intézményekben az új tanév szeptember 1-én ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az első tanítási nap — el­méleti és gyakorlati oktatás­ra egyaránt — szeptember 2-a. Az elméleti oktatás szorgalmi ideje két tanítási félévre oszlik. Az első janu­ár 31-én zárul. A második félév a január 31-ét követő első munkanapon kezdődik és — a turnusos képzést ki­véve — június 8-án fejező­dik be. A gyakorlati okta­ÖJffiÉÉÉ I8W. május SS., csütörtök tás június 8-a után — a szakmunkásvizsga előtti fel­készülési időt és a nyári ok­tatási szünetet kivéve — a hét minden munkanapján folytatódik. A téli szünet 1972. decem­ber 22-től 1973 január 7-ig, a tavaszi pedig 1973. ápri­lis 5-től 14-ig tart. Az utasítás — sok más egyéb között — kiterjed a . tantestületi értekezletekre, s a vizsgák rendjére, a felvé­telire, beiratásra is. Ezek szerint a beszámoltató rend­szerű oktatásban részt vevő, tanulók félévi vizsgáit az osztályozó értekezlet, év vé­gi vizsgáit pedig a június 8-át megelőző napokon kell megszervezni. Foglalkozik az utasítás a szakmunkástanulók üdülteté­sével. s egyéb intézkedéseket is tartalmaz. Drága a gyöngyösi piac is. Vigasztalhatjuk ugyan ma­gunkat a statisztikai átlagok­kal, azért mégis egy a lényeg: serkenteni kell a termelést a magunk érdekében is. Nem azon kell rágódni, hogy volt azelőtt, hanem azon törni a fejünket: mit kell tennünk most. A felsőbb szervek is meg­tették már az első lépése­ket a javítás szándékával, most már itt, „lent” is lépni kell előre. Ahogy lehet. És amilyen fürgén csak tudunk. (G. Molnár F.) pontban tartotta meg elő­adóestjét. A kétrészes, pró­zából összefűzött műsor a Thomas Manntól vett mon­datot kapta mottóul: Hogyan fedezte fel Istent Ábrahám? A műsor gondolatok mon­tázsa két témakör körül: az utolsó óra történetében az esetlegességek és az emberi esetlenségek furcsa kaval- kádja sorakoztatja fel pil­lanatképeit, míg a második részben, amelyben a ' bibliai Ábrahám erkölcsi mivolta és jelleme, felfedezése és mí­Az idézetek itt-ott önkénye­sen összerakott mozaikjai közé néhány nem illik. Pél­dául nem értjük a téma bár­mily szabad kezelése mel­lett sem, hogyan jutott eb­ben a mondatcsokorban épp ott hely, ahová került, Déry Tibor Képzelt riportja egy részletének. A Képzelt ri­port egésze valahogyan más téma, más hangnem, más mondanivaló. Komolyságát, szinte a próféták megszál­lottságát idéző lelkiismeret- vizsgálatát e gunyoros és matt égtfé meg./ A borzalom trónusán KITARTÓAN ostromolta Dózsa Temesvárt, de a falak erősek voltak, a védősereg nagyszámú. Ennek ellenére rendíthetetlenül hitt a ke­resztesek fővezére, Báthori vereségében. A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszen segítségért könyörgött leggyűlöltebb el­lenfelénél, Szapolyai János erdélyi vajdánál. Ekkor még nem tudta a gróf, hogy Sza­polyai egyébként is köteles a vár felmentésére érkezni: megbízást kapott az ország úri vezetőitől, s a királytól a keresztesek fő erőinek szét­verésére. Ehhez mérten készülődött a vajda Gyulafehérváron éjt nappallá téve. Saját pénzén toborzott sereget, parancs­noksága alá rendelték a íegy. verforgatásra köteles nemes­séget. a királyi zsoldősokat, a székely könnyűlovasságot és a végvári nehézlovasságot. Csupa hadviselésben jártas embert állított fegyverbe, a lovassághoz képest elenyésző­en kevés gyalogsággal. Fegy­vernemi fölényéhez számbe­li fölény járult. Mihelyt együtt volt a sereg, azonnal megindult Temesvár felé. Mivel a Maros völgyében nem mehetett a keresztesek lippai és solymosi retesze mi­att, óriási kerülővel, erőlte­tett menetben az Al-Duna í'e lé igyekezett, hogy Herkulc" fürdőnél északi-a fordul v délről találkozzék Dózsa se­regével. Oly súlyosnak látta a temesvári veszélyt, hogy egyelőre nem törődött a ke­resztesek erdélyi jelenlétével, pedig Kolozsvárt is elfoglal­ták. Dózsa pontosan tájékozó­dott a helyzetről. Hírt kapott az északi vereségekről és Szapolyai közeledtéről is. Vá­laszképpen nem tehetett egyebet, minthogy folytatta Temesvár ostromát még na­gyobb eréllyel. Tudta, milyen óriási sereggel közeledik Szapolyai. Ily roppant kato­nai tömeget nem zavarhatott meg rajtaütésekkel. Ügy lát­ta jónak, ha bevárja Temes­várnál az ellenük vonuló se­reget. Bízott a közeli csapata szerencsés kimenetelében, mert a jobbágyseregek el­szántaknak, fegyelmezettek­nek bizonyultak, ráadásul megérkezett Mészáros Lőrinc Temesvár alá tekintélyes csapatával. Amikor jelentették Szapo­lyai közeledtét. Dózsa nagy nyugalomal, önbizalmat su. gárzó jókedvvel szólította csatarendbe katonáit. Július 15-én, szombaton, perzselő (kánikulában sorakoztak fel egymással szemben az ellen­felek. Dózsa a derékhad élére lovagolt, Gergely öcs- cse a balszámyat vezérelte, Mészáros Lőrinc pedig - a jobbszárnyat. Szapolyai nem tagolta fel seregét, hanem egyetlen hosszú vonalba állí­totta nagy tömegű lovassá gát, hogy egyszerre támad­hasson az egész arcvonalon. Néma csendben, sokáig vára­kozott mindkét fél. Egyik sem akart kezdeményezni, (II.) végül Szapolyai adott paran­csot a rohamra. Órákon át folyt, a küzde­lem, a kölcsönös irgalmatlan öldöklés. Ügy látszott, a leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tud fölülkerekedni a vi­tathatatlanul jobban fölfegy­verzett és erősébb vajdai se­reg. Végül a székely köny- nyűlovasok, együtt a végvá­ri nehézlovassággal, mélyen behatoltak a pórsereg gyalo­gos tömegeibe. Dózsa figyelme megoszlott* Ritkította a reá rontó lovaso­kat, ugyanakkor hátráló ka­tonáit lelkesítette. Hősi ön- feláldozása sebezhetetlenné tette a közelharcban, míg­nem egy távolról célzott dár­dadöfés átverte a combját. Oly súlyos volt a seb, hogy a dárda átszakítván izmait, nyergeslovába is belehasított, amitől a ló megrémült és le­vetette ájult lovasát. Így esett fogságba a keresztesek fővezére. NÉLKÜLE dühöngött to­vább a csata, de csakhamar felbomlott a rend, a vezér nélkül maradt jobbágysereg soraiban. Gergely szintén a vajda foglya lett, Mészáros Lőrinc a Dózsa-fivérek nél­kül kísérelte meg a lehetet­lent, ám az egyenlőtlen küz­delemben arra kényszerüli hogy mentse, aini menthető Egyedül az ő se reg részénél sikerült viszonylag rendezet­ten elhagynia a csatamezőt. A többi jobbágy egyenként, vagy kis csoportokban védel­Vallai Péter Albee, Askn- nazi, Ferlinghetti, Updike, Csoóri Sándor és a többiek gondolatait átéli, eggyéötvö- zi. Elhiteti velünk, hogy ezek az egyébként hetero­gén szövegek, a néhol csak a kiszólás erejéig megne­vettető és elgondolkodtató poének az ő szemléletét tük­rözik. Az egyszemélyes mű­sor, szerény külsőségekkel megfogalmazott másfél órá­ja vallomásként hatott. (farkas) mezte életét utolsó leheleté­ig. Amikor kimerültek, a lo­vasok egyszerűen lemészárol­ták őket. Ugyanezt tették a keresztesek táborában tar­tózkodó asszonyokkal es gyermekekkel. Negyvenezer jobbágy te­teme borította el a Temes­vár alatti csatateret ezen a szombaton, 1514. július 15- én... Néhány nappal később, jú­lius húszadika táján vitte véghez Szapolyai János a vi­lágtörténelemben js párját ritkító kegyetlen gyilkossá­got. Dózsát már a fogság napjaiban a felismerhetetlen- ségig eltorzították a váloga­tott kínzásokkal. A melléje rendelt hét ferencrendi szer­zetes is akkora büntetésnek tartotta szolgálatát, hogy ennél csak az örök kárhoza­tot képzelték iszonyúbbnak. Egyetlen jajszó sem hagyta el a fővezér ajkát a megpró­báltatás óráiban. Csak öcs- csének, Gergelynek kért ke­gyelmet. Már a tüzes trónu­son ült, amikor Gergelyt a szeme láttára fejezték le. Dó­zsa ettől a pillanattól némán tűrt minden kínt. Rendkívüli fizikuma csak meghosszabí- totta szenvedését. A rettene­tes szertartások után még órákig életben volt, bár esz­méletlenül. Csendesen halt meg a borzalom trónusán. Estefelé a hóhér doronggal törte ősze teteme csontjait, pallosával lefejezte, testét négy részre vágta. Bitóra kel­lett felfüggeszteni a testré­szeket, Pesten, Budán, Fehér­váron és Váradon. Fejét hoszú lándzsára tűzve vitték Szegedre, DE EZZEL még nem ért ágét sem a harc, sem a bosszú. Gerencsér Miklós Következik: Mohács küszöbéé A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese „Együtt” címmel mutatta be színpadi játékát a Magyar Állami Operaházban, (MTI foto — Friedmann Endre) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom