Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
Két éve - a nőkért fcyfájusban két esztende- je, hogy a párt és a kormány nőpolitikái határozata napvilágot látott. Annak idején a SZOT is részt vett a nőhatározat kidolgozásában, ajánlásainak elkészítésében. Nemrégiben a nőbizottság vezetőinek, munkatársainak segítségével számba vette: milyen lépések történtek az országban a nőhatározat megszületése óta. Az összesítő felmérés va- lamenyi szakszervezet, és SZMT, SZBT elnökségének írásos állásfoglalása, a SZOT osztályainak és a SZOT nőbizottságának értékelései, tapasztalatai alapján készült. A határozat egyike azoknak a döntéseknek, amely azonnal a társadalom szinte minden rétegében, de különösen a munkások és a dolgozó nők körében egyetértésre és megértésre talált. Ez adta azután a fő „hajtóerőt” a végrehajtáshoz is. A vállalatvezetők a legtöbb helyen vezérigazgatói, igazgatói utasításban — egyetértésben a szakszervezetekkel — meghatározták a fontosabb tennivalókat. Bérezés, munkakörülmények, nők szakképzése, egyedülállók, nagy családosok erkölcsi és anyagi támogatása, éjszakai műszak könnyítése, gyermekintézmények fejlesztése — ezek voltak a legfontosabbak. Most, két év elteltével látható: általában nagyobb te(Császár István tudósítónktól): A füzesabonyi járás termelőszövetkezeteiben ezen a tavaszon is időben hozzáláttak a mezőgazdasági munkához, és a kedvező időjárást kihasználva minden termelőszövetkezet befejezte a tavasziak vetését. A járási hivatal élelmiszer-gazdasági éc -kereskedelmi osztálya nemrég értékelést adott a tavaszi mezőgazdasági munkákról, amely szerint a járás termelőszövetkezetei elvetettek többek között 831 hektár borsót, közel 3 ezer hektár tavaszi árpát, 545 hektár cukorrépát, több mint 1200 hektár napraforgót, 433 hektár burgonyát, ezenkívül jelentős mennyiségű dohányt, hagymát és paradicsomot. Mindenhol szépen kikelt a kukorica, amelynek vetésmennyisége 5791 hektár a járás területén. A takarmányutánpótlás megteremtésére több mint kétezer hektáron vetettek lucernát és vörösherét. A termelőszövetkezetek növénytermesztési brigádjai már április végén és május elején megkezdték a tavaszi növényápolási munkákat. Már az esőzések kezdetén befejezés előtt állt a cukorrépa egyelése, s mindenhol megkezdődött a kukorica és a naproforgó első kapálása. Befejezéshez közeledik a lucerna kaszálása, melynek mintegy 80 százaléka renden vágva szárad. Az elmúlt napokban 45 milliméter csapadék hullott a járás területén, kivéve a Tisza menti községeket, ahol az eső mennyisége csak 14 milliméter volt. A csapadék egyaránt kedvezően hatott a kapásokra és az őszi, valamint a tavaszi vetésű kalászosokra is. A kedvező terméskilátások másik oka az időjáráson kívül az is, hogy mindenhol elvégezték a növényvédelmi munkálatokat. A járásban, az állami gazdaság területeit is beleszámítva, repülőgépek, helikopterek és növényvédő gépek segítségével 12 ezer hektáron végezték el a kalászos növények vegyszeres gyomirtását. 4 járás lermelőszö velkezc rét és súlyt kaptak a gyorsan megvalósítható szociálpolitikai intézkedések, mint a sokoldalú, nagyobb politikai és szervezési erőt kívánó tevékenység. Jóformán országos akcióvá lett — például —, hogy a sok gyermekes családok évente egyszer, vagy kétszer anyagi támogatást kapnak. A könnyűiparban, az élelmiszeriparban, sok helyen kiterjesztették az üzemétkeztetést, lehetővé tették a meleg vacsora hazavitelét, a korábbinál valamivel több családos üdülési lehetőséget is teremtettek. A munkahelyek többségében megvizsgálták az eltelt időszakban a nők bérezését. Például: számba vették a kategóriabérek, az időbérek és a személyi besorolások aránytalan,ságait. Mi tagadás : sok vállalati és szakszervezeti vezetőt még mindig meghökkentettek a tapasztalatok. 200—500 forintos különbségeket találtak az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők bére között. Ezután iparáganként sok helyen felemelték a legalacsonyabb béreket 1200, illetve 1500 forintra. Egyéb bérintézkedésekre is sor került , így a tavalyi bérfejlesztés idején a legalacsonyabb bérkategóriákban 10— 20 százalékkal emelték a nők fizetését. Igen nyomatékos ajánlása volt a nők helyzetére vonatkozó határozatnak az éjszakai műszak megvizsgálása teinek többsége foglalkozik ma már kapálás nélküli, vegyszerezet kukorica termesztésével. Ezekben a szövetkezetekben összesen 1500 hektárnyi területen végezték el a kukoricavetés vegyszeres gyomirtását. — Maga végig akar velünk utazni? A vonat, az már kényelmes, sokkal jobb mint régen, több kocsi van, meg nem is fapados. Az út, az viszont hosszú. De ha ki tudja várni... — Maguk is kivárják naponta ... — Hát, megszokja az ember. Én tizenöt éve, hogy járok vele a kál-kápolnai végállomástól. Délután négy, fél öt, mire hazaérünk. Eszik az ember, átöltözik, pihen. Segít a ház körül. Soknak van kertje, ott mindig adódik tennivaló. Este meg tévé, de nem sokáig, mert hajnali négykor már csörög a vekker és aludni is kell valamit ... Műszakváltás. A váróterem, vagy ahogyan becézik, a „kantin”, tele emberekkel, zajjal, cigarettafüsttel. A sörtől csatakos asztalok körül, a söntéspult előtt nagy a tolongás. Megszokott kép, mindennap így van. Két órakor vége a munkának, a gyárat fél órán belül el kell hagyni, a vonat meg negyed négykor indul. Van idő beszélgetésre, iddogálásra. Üres, kihasználatlan, az emberi életből elvesző idő. Fiatal, ruganyos mozgású munkásember a beszélgető- partnerem. Korán kezdte itt a munkát, gyerek volt még, de a tizenöt gyárban^ eltöltött esztendő még így is soknak látszik, nem lehet észrevenni rajta. Hadobás Bélának hívják. Tmk-s, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem a legrosszabb szakmunkások közül való. — Elmenni? Eszembe se jutott még. Pedig lehetett volna, meg aztán nem is mindig elégedett az ember. .Vitatkozunk, veszekszünk, de és esetenkénti korlátozása. Mivel — például a textiliparban — jelenleg nincs lehetőség az éjszakai műszak teljes megszüntetésére, a szombat éjjeli műszakok számának korlátozására törekedtek. (Mellesleg: gyakori, hogy maguk az asszonyok sem kívánják az éjszakai műszakok teljes megszüntetését, főleg gyermekelhelyezési, és egyéb problémáik miatt.) Megvizsgálták a gyermek- intézmények bővítésének lehetőségeit is. Az óvodák, bölcsődék, a napközis étkeztetés fejlesztése ma már nem is csak gazdasági és szociálpolitikai kérdés, hanem elsősorban társadalompolitikai ügy. Tanácsi és üziemi ösz- szefogásból az ország különböző helyein kezdődtek olyan építkezések, amelyek eredetileg nem szerepeltek a IV. ötéves terv célkitűzéseiben, előirányzatában. Jól segítette ezt az akciót a Pénzügyminisztérium 40/1970. számú rendelete, amely hosszú huzavona után végre lehetőséget adott az anyagi erőforrások egyesítésére. A gyáraknál, vállalatoknál bizonyos „óvatoskodás” érezhető, ha számolniuk kell a hosszabb Időre szóló feladatokkal, amikor gazdasági fejlesztési tervükbe kell építeniük a szükséges intézkedések részeit. A nők képzésének fejlesztése — pádéul — lassú, szervezése ma sem megfelelő. Hasonlóképpen nehézkes és lassú az előrelépés a munkakörülmények javításában, a vállalati szociális 'ellátottság fejlesztésében. (A kereskedelemben például változatlanul nehéz terheket kell cipelniük a nőknek, a gépesítés minimális.) A SZÓT nőbizottsága szerint: „A nőpolitikái határozat végrehajtása nem tekinthető kampányfeladatnak. Hosszú esztendők következetes, a tennivalókat rendszeresen számonkérő munkájára van szükség, hogy minden illetékes testület, szerv teljes felelősséggel hajtsa végre a dolgozó nők érdekében megszületett határozatokat.” Egy óra aztán dolgozunk tovább. Tudja, van most nálunk egy lakatos, a mi csoportunkban, aki le akar számolni. Tizenkilenc évig dolgozott itt, ezután majd kocsmáros lesz a falujában. Hogy miért vette a kalapját? Jó munkás, rendes ember, de valahogy mindig érezni lehetett, hogy nehezebben dolgozik. Begyakorolt egy munkát, azt jól csinálta, de aztán kész is. Másfelé nemigen lehetett küldeni. Az ilyet meg lehet unni. Nehezen döntött: tizenkilenc év mégiscsak hosszú idő. No, igyék már végre maga is valamit, aztán gyerünk a vonathoz! — Szevasz, barátom1 Nem jössz kártyázni? — Majd legközelebb! A vonat ablakából kiabálnak felénk a többiek. Együtt jöttünk ki a műhelybeliekkel, de azok már lemaradtak, elbúcsúztak; mindenki a megszokott helyére igyekszik. S itt már nem munkahely szerint csoportosulnak, hanem ki-ki a falubelijéhez csatlakozik. Miért? Nem tudni. Talán a kártya miatt, hogy meg ne szakadjon a parti. Ezt csinálják a férfiak; a nők pedig a kézimunkáikkal foglalatoskodnak. — Az még nem fordult elő, hogy az egyik elfoglalná a másik helyét. Tudja, hosszú hónapok alatt beideg- ződött rend ez. Idegen nem nagyon utazik erre. Leülünk két éppen szabad helyre. Itt az indulás ideje, ]ól jött az eső, kedvezőek a terméskilátások a füzesabonyi járásban Várkonyi Margit Napi 16 km. A MÁV Központi Felépítményvizsgáló Főnöksége rendszeresen ellenőrzi a vasúti sínek állapotát. A vizsgálatok a forgalom biztonságát, a repedésekből eredő balesetek megelőzését szolgálják. A jelenlegi ultrahangos módszerrel naponta 16 km-t ellenőriznek. 1973 végére a MÁV Központi Felépítmény vizsgáló Főnökségén elkészítenek egy sínvizsgáló kocsit, amellyel óránként 20—25 km sínt ellenőrizhetnek. (MTI foto — Török László) Befektetés és hezütn Arányosak-e a költségek a termelőszövetkezetekben ? A TERMELŐI ARÁNYOSSÁG megtermertésére irányuló törekvésekre utal az elmúlt két év zárszámadási mérlege a közös gazdaságokban. Különösen a veszteséges termelőszövetkezetekben került előtérbe a tervszerű, arányos gazdálkodás, az optimális költségráfordítás és ennek tükrében a hozamnövelés. De mindezt hogyan lehet megvalósítani? Hogyan kerülhető el a spontán gazdálkodás? Ez segíti elő az ágazati költségalakulást bemutató jegyzőkönyv, amelyet a tavalyi év eredményei alapján nemrég állítottak össze Heves megye valamennyi termelőszövetkezetében. A táblázatokba foglalt jegyzőkönyv egy-egy termelési ág — például a növénytermesztés, kér. tészet, a gyümölcstermesztés, vagy az állattenyésztés —, eredményességét mutatja, különféle számítások alapján. utazás ide már úgysem ül senki. Ütitársamat hangos üdvözléssel köszöntik, engem hallgatólagosan befogadnak. Aztán ki-ki folytatja a beszélgetést, varrogatást. Lassan megindulunk. A kiöregedett masina nehézkesen, szuszogva húzza kifelé a völgyből a kocsikat. — Látja ott azt a füstöt? Azelőtt odáig kellett kikutyagolnunk, jó másfél kilométernyire, ott volt a végállomás. No persze, akkor még az is előfordult, hogy a lépcsőn utaztunk, mert olyan nagy volt a zsúfoltság. Akkor tényleg pihenni jártunk a munkahelyre — elmosolyodik, kivillannak nikotintól sárgás fogai. — Szoktak-e találkozni ünnepnapokon is? — Persze. Különösen a brigád. Mi mindig csinálunk valamit. Én meg ezenkívül futballozom is, igaz, csak afféle komolytalan sörmecs- cseket játszunk. Valamikor jobban ment a foci, ifjúsági válogatottnak is jelöltek, de aztán itt volt a munka, nem jártam föl edzésekre, lassan kiszuperálódtam. Most már aztán úgy van az ember, hogy egyik nap jól kifutja magát, másnap meg ülni sem tud az izomláztól... Na, egész jól hajt ez a vonat; ezt is föl kell jegyezni... — Mennyi idő alatt érünk a végállomásra? — Egy óra. Jó sok idő, azalatt ki lehet józanodni, ha netalán véletlenül sok lett volna a kantinban... Szóval, Mindenekelőtt arra utal, hogy egységnyi termék — búza, árpa, vagy cukorrépa —, előállítására mennyi pénzt fordítanak a közös gazdaságok. Rámutat továbbá egy- egy számítás arra is, hogy az adott termék előállítása nyereséges-e, vagy veszteséges? Érdemes-e foglalkozni véle, vagy nem? Az ágazati eredményala- kulásról készített adatrendszer tehát távlati prognózisként jelzi a várható eredmények alakulását. A termelőszövetkezeti számvitel végre eljutott oda, hbgy valóban hosszabb távon is megfelelő adatokat szolgáltasson a gazdasági döntésekhez és egyben a megbízható hibákat kiküszöbölő, megalapozottabb döntésre ösztönöz. A MEGYE termelőszövetkezeteiben készített, ágazati eredményalakulási jegyzőilyen is előfordul, persze ritkán. Az egyik munkás távolabbról feltűnően figyel minket. Külsőre ugyanolyan mint a többiek, csak a szemei merednek furán; üres a tekintete. Űtitársam mutogat neki valamit, s az erre artikulát- lan rikoltozással válaszol. Néma. Megviccelik időnként, jót röhintenek, aztán megsajnálják. Üde zöld, dús vetések a vasút két oldalán. A sorba ültetett fák lombjai közel hajolnak hozzánk, bekukucskálnak a vonatablakokon; sorban mindegyiken, komótosan haladva hátrafelé. — Mit szeretne még elérni az életében? — Nem is tudom. Sok mindenre nem gondolhat az ember; mert mit is akarjak? Szebb házat? Autót? Minek. Örülök a munkámnak, a fizetésem nem rossz, nem akarok- elmenni. Dolgozni akarok, meg egészséget. Csak ez a gyár lenne közelebb ... Igazán, nem is tudom, mit válaszoljak. Egymás után hagyjuk el az állomásokat, egyre kevesebben leszünk. Az ablakból látom, néhol bicikliket vesznek elő azok, akik le- szállnak, mert ha sűrítették is a megállókat, sokuknak még kell két-három kilométert mennie a családi házig. Kál-Kápolnára, a végállomásra már a legtöbb kocsi üresen érkezik. Eltelt egy óra: a liszkói völgy gyárától, a Mátravidéki Fémművektől idáig. Oda-vissza naponta két óra, havonta ötven. A várakozással együtt _ szás. | Hekeli Sándor I könyvet átlapozva az elmúlt évihez képest több helyen költségnövekedés tapasztalható. Nos, arányos-e mindenütt a költségnövekedés, vagy sem? Több helyen igenlő a válasz, mert a jobb anyagazdálkodásra, a nagyobb műtrágyafelhasználás- ra, a korszerűbb technológia kialakítására fordítják. A többletköltség — például a repülőgépes növényvédelem esetén —, a terméshozamok növekedésében is megmutatkozik. Biztonságosabbá teszi a termelést és csökkenti az időjárás okozta kockázatot. Néhány termelőszövetkezetben éppen a számviteli megalapozatlanságok miatt — amelyhez a kedvezőtlen termőhelyi adottságok is hozzájárulnak —, növelik az önköltséget. Ennek ellenére még sincs nagyobb termésnöveke- dés. A költségráfordítás tehát nincs arányban a hozamok növekedésével. A nagyvis- nyói Alkotmány Termelőszövetkezetben például egy ka- tasztrális holdra 120 mázsa műtrágyát szórnak ki, mégis alacsonyak a szántóföldi terméshozamok. Vagy a siroki Váralja Tsz-ben évek óta csak hat mázsa búzát termelnek holdanként, és nem tudnak előbbre lépni, mert elavult a géppark, rossz a technológia. Vajon ilyen körülmények között érdemes búzát termelni? Folytatva a példák sorát, az ostorosi Kossuth Tsz-ben növekednek a költségek, a kedvező adottságok ellenére mégis veszteséges a szőlőtermés. A makiári Lenin Tsz- ben pedig a magas önköltség ellenére is „állandósult” az alacsony, 13 mázsás búzatermés. TÖBB HELYEN jelentősen megnövelte a kiadásokat az is, hogy jócskán „túllépték” a munkabéralapot. A statisztikai adatok szerint tavaly Heves megye 51 termelőszövetkezetében, 31 millió forinttal többet fizettek munkabérként, mint amennyit terveztek. Nem csoda tehát, hogy az említett tényezők nehezítették a gazdálkodást. Még nagyon sok kihasználatlan tartalék van a közös gazdaságokban. Elsősorban az okszerű anyag takarékosság, a jobb üzem és munkaszervezés, a gépek, eszközök hatékonyabb kihasználása, amely mind hozzájárulhat az önköltség- csökkentéshez. (mentusz) 1972. május 18., csütörtök
