Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
f A beszélgetéshez kalauzként kínálkozik egyik verse, könnyítve a riporter munkáját. Dr. Fülöp Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium igazgatója ugyanis nemcsak lelkes irodalmár, hanem kedvvel, érzékkel forgatja a tollat is. A strófák tömören összegezik életpályáját, műit. ját, jelenét; a sorok arról a ragaszkodásról vallanak, amelyet az ősi scola, s Gyöngyös iránt érzett, s érez. — Itt születtem, itt télt el ifjúságom, ide, ebbe a nagy múltú iskolába jártam. Azt hiszem, ilyen előzmények után érthető, hogy ide vágytam, ide jöttem vissza — magyarázza, majd diákkoráról beszél. Anyja egyedül nevelte, gondokban nem volt hiány, hiszen a takarítónői fizetés Vajmi kevés volt, épp csak a legszükségesebbekre futotta belőle. A jó eszű dáákgye- reket csak egy fűtötte; a tudás, a felemelkedés egészséges vágya, — Űzd el az emlékeket, úgyis megkísértenek, rád törnek magányos óráidban! Esténként, amikor pihenőre tér a család, újra látom önmagam, ilyenkor észrevétlen suhannak a percek, órák. Őrzik a csendes meditációk emlékét a verssorok is... ■ ■ ■ ■ — Nein túlzók, ha azt mondom, hogy elégedett, boldog ember vagyok. Elértem mindent, amit az a hajdani kisdiák tervezett, álmodott. Az egri főiskolára jelentkeztem magyar—történelem szakra. Egy évig Halmajugrán tanítottam, majd jelentkeztem a debreceni egyetemre, magyar sisakosnak. Később megszereztem a néprajzi képesítést is. Hatvanban egy évet töltöttem, majd Gyöngyösre kerültem, előbb kollégiumigazgatónak, később a gimnázium élére. A felsorolás önmagában is beszédes, de sokkal többet mondanak a mögötte rejlő tények, mozzanatok. Aki megszerzett egy diplomát, aki fiatal korában megismerte a gondokat, az legfeljebb levelező tagozaton szerez magasabb képesítést, mert kell a pénz, a kereset. Fülöp Lajos többet vállalt: nappali tagozatos hallgató lett ismét hosszú évekre. Reggel hétre már berni volt a nyelvészeti intézetben, s ott maradt este tízig, nap mint nap. Ekkor szerette meg igazán a nyelvészetet, szabad idejében — mestere, Papp István professzor javaslatára — részt vállalt a Magyar Tájszótár munkálataiból is. ■ ■ ■ ■ Debrecenben, professzorától a tudományos munkaszeretetét kapta örökségül. Ha csak futotta idejéből, búvárkodott, különösen vonzotta a palóc nyelvjárás, a mátravi- déki községek felderítetlen néprajzi anyaga. TanúiméHőh a kereskedelemben A nők gazdasági és szociális helyzeten ek javításáról szóló kormányhatározat kereskedelmi végrehajtásához a napokban felhívást adott ki vállalatainak a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főosztálya. A minisztérium irányelvei előírják a kereskedelmi vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőinek, hogy oldják mega szétszórt bolthálózatban dolgozók napi étkezését, a vendéglátóiparban dolgozók számára pedig tegyék lehetővé, hogy ételt hizavihessenek. A vendéglátó vállalatok gondoskodjanak a kereskedelmi dolgozók olcsó, üzemi étkeztetésének megfelelő árszínvonalú ellátásáról. A minisztérium helyesnek tartja, ha a vendéglátó vállalatok szocialista szerződésben vállalnak kötelezettséget • kereskedelmi dolgozóik el„Ez a város az én világom, múltam, jelenem — ifjúságom.. .** ny okkal jelentkezett a Magyar Nyelvőrben, az Ethnog- ráfiában. Alkalomadtán postára kerültek a versek is, a pihenés ritka óráinak szülöttei. Arra mindig szorított időt, hogy beosztott tanár- kollégáinak tudományos ambícióival törődjön, kutatásra, írásra buzdította, sarkallja ma is őket. Mutatja az iskola értesítőjének példányait. A kollégák írásai mellett majd minden számban maga is szerepel egy-egy tanulmánnyal, szakcikkéi, esszével. Emitt Illyés Gyulával kapcsolatos személyes emlékeit, másutt a Váci Mihály- lyal kapcsolatos impresszióit, olvasói és egyéni élményeit önti formába. Versében a meg nem elé- gedésről beszél. Ennek a ne. mes indulatnak a gyümölcse az, hogy iskolájában nemcsak pedagógiai, hanem egy kissé tudományos alkotóműhely is formálódott. S ennek eredménye az is, hogy aktív munkása és tagja évék óta a Magyar Nyelvtudományi, a Pedagógiai és a Néprajza Társaságnak, hogy Irányításával elkészült a gyöngyösi járás földrajzi neveit feldolgozó kötet, amelyet majd az Akadémiai Könyvkiadó ad ki. ■ ■ ■ ■ — Tennivalóban nincs hiány, hiszen akad társadalmi, közéleti elfoglaltság is bőven. Közel tíz éve tagja vagyok a városi tanács vég. rehajtó bizottságának, s jelenleg társadalmi elnökhelyettesként is ténykedem. Tu. dom, hogy erre szükség van, szívesen is csinálom, csak az idő olyant kevés, meg az egészség is rakoncátliankodik újabban. Hiába, negyvenen túl nő az évek súlya. Persze, ez csak ilyenkor jut eszembe, ha számvetésre késztetnek. Meg néha, ami-, kor átmegyek a tudományos könyvtárba, s ott az évszázados kötetek közt élvezem a pihentető csendet ■ ■ ■ ■ Sokoldalú munkásságának elismeréseként tüntették lei a Munka érdemrend ezüst fokozatával. Jól<»ő érzés ez a hajdani kisdiáknak, hiszen érzi, hogy' nemcsak dédeige. tett vágyai valósultak meg, hanem a méltatás sem késett. Néhány perc múltán azonban ismét a légi, az örök „elégedetlen”, ment tenni- vaióit idézi: — Újjávarázsolni ezt az iskolát, javítani, korszerűbbé tenni az oktatást. S hadd mondjam el személyes vágyam is: Révbe juttatni gyermekeimet, fiam most érettségizik, ő orvos szeretne lenni, lányom meg idekerül a gimnáziumba, ó örökölte irodalmi érdeklődésem. S marad még a tudományos munka, a vers, a közélet es a város, „.. .az én világom,' múltam, jelenem — ifjúságom ;;.’M Pécsi István J Alwin Pimly csupán ártatlan szemtanúja volt a Martin County-i bank merész kirablásának. Ám, egy óra múlva rablóvá lépett elő. Az emlékezetes napon Pimly pontban fél ötkor lépett ki a hivatal kapuján, beült szebb napokat látott kocsijába és végighajtott a part menti sztrádán. Áthaladva a kertvároson, az üzleti negyed felé fordult, hogy bemenjen a bankjába. Közvetlenül a bejárat előtt sikerült parkolnia: kinn hagyta a kocsit még a szélvédőüveget sem hajtotta feL Néhány tucat ügyfél állt előtte, várnia kellett, míg sorra kerül. Két idősebb hölgy közé ékelve azon töprengett, mit készítsen magának vacsorára. Még el sem döntötte, hogy bárány- sültet-e vagy borjúkotlettet, amikor atra lett figyelmes, hogy a helyiségben valami érthetetlen, izgatott kavarodás támadt. Az előtte álló kövér hölgy váratlanul éles sikolyt hallatva eszméletlenül a földre zuhant, egy másik nő hangosan felzokogott, egy férfi meg teli torokból ordítozott: — Rablók! Banditák! Átható hangon felberregett a vészcsengő, az egyik őr kirohant az utcára, a másik pedig bezárta a bejárati ajtót Kintről lövések zaja hallatszott1 „ . __Tízezret vittek el — mondta valaki. „Tízezer dollár — gondolta Alwin Pimly —, csinos kis összeg.. Szinte csalódást érzett, amikor a rendőrök betuszkoltak egy vad tekintetű, borzas fiatalembert. — De egy cent sincs nála! — rikkantott az egyik rendőr. MUM — Minden bizonnyal cinkosa is volt — mondta a feldúlt bankigazgató. Azzal végződött a dolog, hogy a jelenlevőket — férfiakat, nőket egyaránt — gondos motozásnak vetették alá. De bárhogy is igyekeztek a rendőrök és a nekik segédkező rendőrségi hölgy, a motozás nem járt semmilyen eredménnyel. A tízezer dollárt mintha a föld nyelte volna el! Végre Alwin Pimlyt is elengedték. Beszállt a kocsiba, gondolatai visszatértek a vacsorához. „Borjúkotlett” — döntött végül, és Tompkins hűtőháza elé hajtott, ahol saját boxot bérelt, amelyben különféle húsokat tárolt. Ez volt az egyetlen egy fényűzés, amit megengedett magának. Mr. Tompkins kijött az irodájából. A magas, testes férfi könnyedén meghajolt, miközben nagy szőrös kezeit dörzsölgette. — Jó estét; Mr.' Pimly. Hallotta, kirabolták a bankot?! Bemondta a rádió, hogy az egyik bandita tízezer dollárral kereket ölül áfírrrn dott. Koszorús nevek a klubban Ennek a beszélgetésnek az indítéka az a figyelemre méltó kitüntetés, amelyben a gyöngyösi művelődési ház Piccolo Ifjúsági Klubja részesült nemrég. Jó munkájuk elismeréseként megkapták az aranykoszorús ifjúsági klub címet. o o o o Ügy alakult, hogy többségben voltak a lányok. Horváth Éva mellett ült Sevalla Zsuzsa, majd Rácz Magdolna érkezett meg. Valamivel korábban jött Major András és később csatlakozott hozzájuk Perényi János. Ezzel ki is alakult a beszélgető társaság. A tényékhez még annyit bevezetőül, hogy Horváth Éva csupán az utóbbi negyedévben lett a klub tagja. Mindannyian megegyeztek abban, hogy nagyon jól érzik magukat a klubban. Hetenként két estén találkoznak ebben a kis helyiségben. Az együtt töltött órák egy részét komoly foglalkozásra szánják, a fennmaradó rész pedig a kötetlen társas együttlét alapja. Többen is kimondták ezt a kifejezési: olyanok együtt, mint egy nagy család. Mégis más a klub, mintáz otthoni családi környezet, és ez a jó benne. Hiszen régi bölcsesség: a változatosság gyönyörködtet © O G O A klubnak saját zenekara van. Ennek Major András a vezetője. Külseje árulkodik is a zenei vonzalmáról, de tiltakozik, amikor ennek hatására bizonyos jellemvonásokra is rákérdezek. Vallja, hogy a beatet mérnökök és orvosok is szeretik, és a tánczene miatt még lehet valaki nagyon komoly ember. Ebben gyorsan megegyezünk. Mintegy ellenpéldaként mindjárt felsorolnak néhány színházi előadást, amit együtt néztek meg — Budapesten. Egy. jó színházért szívesen felutaznak a fővárosba. Ahogy nagyon nagy örömmel látnak vendégül tudósokat, kutatókat, írókat és zenészeket. Egyetlen elvük: ami jó, az érdekli őket. Mégsem valami besavanyodott, korán vénülő, aggfiatalok társasága ez a klub. Nevetni is tudnak, a tréfát is ismerik. Semmiben sem különböznek az átlagembertől, ha az átlagot most nem értékítéletnek fogjuk fel, hanem az általános érvényűt értjük alatta. Talán ez a legvonzóbb vonásuk is. Fiatalok, társaságra vágynak, de élür a fiatalok életét. O O G O Valami kis elégedetlenség azonban mindegyikükben felfedezhető. Horváth Éva vasutas forgalmistának tanult, de otthagyta a MÁV-ot. Most adminisztrátor, de nem akar ebben a munkakörben megöregedni. Savella Zsuzsa gépíró, de mái- a dolgozók gimnáziumát végzi, és még távolabbi célokat is kitűzött maga elé: még tanulni akar tovább is. Rácz Magdolna már két évén át tanított. A szerződése lejárt, képesítése nincs, a tanítóképzőbe viszont felvételizni nem mert elmenni. Most adminisztrál, de a pedagóguspályát végleg még nem mondta fel. Csak természetes, hogy Major András mindent meg akar tudni, ami a zenével összefügg. Perényi János pedig a technikusi oklevele mellé egy magasabb képesítést szeretne megszerezni. Félúton tartanak. Mint ahogy a fiatalok általában is. De nem elégszenek meg a helyükkel. Törekszenek, ki akarják csikarni az élettől a maximumot, amire képesek. Egyikük sem mondta ki, de a klubban ez a közös vonásuk is az összetartó erő egyik vonala. O 0 G 0 Miért választották a Piccolo nevet? Ivády Jánosné, a kiub vezetője, csak ennyit mond: Nagyon illik hozzájuk. Kicsi a klub, kevesen vannak, alig negyven a beiratkozottak száma, a helyiségbe szinte be kell prése- lődniük, mert nagyobb termet nem tud nekik a művelődési ház adni. A nevük tartalmazza a legfontosabb körülményeiket. Nagyon szeretnének azonban továbbra is ennyire együtt maradni mindenben. ■Tó volna, ha még több fia-, tál művész, előadó, ifjú kutató . látogatná meg őket. Ehhez viszont nincs elegendő pénzük. Szűkösen tudnak csali tiszteletdíjat fizetni. Amikor Szívós Józseftől, a művelődési ház igazgatójától kértem véleményt a klubról, így összegezte azt: a körülményeikhez képest a legtöbbet adják. Es hihetetlen módon ragaszkodnak egymáshoz. Valóban tiszteletre méltó a teljesítményük. Főként az egyenletesség a munkában az, ami az átlag fölé helyezi őket. G 0 G 0 Nincs tehát- titok. Amit mindenki megtehet csak any- nyi: vegyék komolyan azt, amire elhatározták magukat. Ha társaságról van szó, akkor ez nem is lehet nehéz, hiszen az ember számára a másik ember a legtermészetesebb környezet. Ezt mutatja a Piccolo példája is. (G. Molnár F.) — Magam is ott voltam, amikor történt — mondta Pimly és igyekezett közömbösnek mutatkozni. Tompkins visszament az irodájába, Pimly pedig belépett a hűtőházba, kinyitotta a boxát és kiemelt egy adag húst. A pénzt csak a garázsban vette észre. Ahogy kiszállta kocsiból, tekintete a hátsó ülésre siklott, és az ülés alatt egy szétnyílt újságpa- pírkötegen akadt meg a tekintete. A papír alól valami zöldes csillant elő. Bankjegyek! « Nem volt nehéz elképzelnie, hogy mi történt: a tetten ért rabló kirohant a bankból és végső kétségbeesésében a pénzt az első útjába kerülő, leeresztett ab- lakú kocsiba hajította. „Erre a rendőrség is hamarosan rá feg jönni” — gondolta Pimly. Gyorsan cselekedett. Kinyitotta a fagyasztott húst tartalmazó dobozt és a húst a hátsó ülésre tette. Azután belegyömöszölte a dobozba a bankjegykötegeket és gondosan becsomagolva a kabátzsebébe dugta. Amikor kinyitotta a garázs ajtaját, legnagyobb megdöbbenésére a szállásadónőjébe ütközött. Az asszony visszahőkölt. — Ó, Mr. Pimly... Itt mentem el a garázs mellett, gondoltam, talán rögtön megkaphatom a lakbért, mivelhogy eddig még nem jött fel hozzám. Azért kukkantottam be az ablakon, hogy megnézzem, itt van-e. Pimly összeszedte magát. — Okay, Mrs, Brown. Hálásan köszönöm. Kivett a zsebéből néhány bankjegyet és átnyújtotta. — Elfelejtettem kávét hozni, újból be kell mennem a városba — morogta a fogai között. A nő bólintott és a kertkapu felé indult. „Vajon mennyit látott?” — gondolta Pimly. Tíz perc múlva már ismét Tompkins hűtőházában volt. Szerencséjére Tompkins nem tartózkodott az irodában, Pimly ujjai remegtek, ahogy a box legaljára gyömöszölte a „Borjúkotlett” feliratú dobozt, és gondosan körülbástyázta a többi dobozzal. Alwin Pimly se nem csodálkozott, se meg nem ijedt, amikor késő este rendőrök érkeztek, alaposan megvizsgálták a kocsiját és egy cső- = mó bosszantó kérdést tettek fel neki. Kihallgatták a szállásadónőjét is. Pimly meg volt győződve, hogy az asz- szony nem hallgatta el a kávéért tett második útját. Ám, csak érdeklődjenek utána kedvükre! A csemegeboltokban, ahol általában vásárolni szokott, majd megerősítik, hogy a jelzett időben Pimly valóban arra járt és az egyik üzletben tényleg vett egy fél kiló szemes kávét. Elmúlt néhány riap, és Pimly messze elkerülte a hűtőházat, noha Tompkins hosszú órákig nem tartózkodott a helyiségben; a kliensei zavartalanul járkáltak ki-be és maguk vették ki a boxukból a szükséges élelmiszereket. Beköszöntött a nyár. Pimly még mindig nem kereste fel a hűtöházat. Ügy határozott, hogy majd akkor megy el, ha visszajön a szabadságáról. Addigra már teljesen megnyugszanak a kedélyek. Abban az olcsó tengerparti penzióban vett ki most is szobát, ahol az utóbbi hat esztendőben szokott nyaralni. Az idén is három hetet szándékozott ott tölteni. A harmadik napon egy kövér, aranykeretes szemüvegű férfi a reggelinél megkérdezte tőle; — Ön nem Martin County ba való, Mr. Pimly? — De igen. Az üdülővendégek abbahagyták az evést és a fülüket hegyezték. — Arraielé, a rádió szerint, hatalmas vihar tombolt az éjszaka. Az orkán lövéstől tépte ki a fákat, és az egész város villany nélkül maradt. Alwin Pimly összeszorí- totta a fogát, a . feje zúgott. Nem volt áram a városban! Úristen, a hűtőbox! A tízezer dollár! Felpattant és a kijárat felé rohant. Hat órával később rozoga kocsija bedöcögött Martin Countyba. A vihar valóban komoly pusztítást okozott. A felfordított, össze-vissza horpadt autókon gyökerestől kiszakított fák hevertek, az utcákon mindenütt széttört cserepek, leszakadt cégtáblák. A szél már csillapodott, de még mindig ömlött az eső. Mr. Tompkins az irodájában tilt. Pimly megtorpant a küszöbön. Igyekezett nyugodtan beszélni, de nem sikerült. — Micsoda vihar, Mr. Tompkins! Nem is tudom, 'hogyan volt meg áram nélkül?!... És egyáltalán, hogyan vészelte át ezt a katasztrófát? Remélem, sikerült különösebb károsodás nélkül megúsznia ... Mindkét kezét a zsebében tartotta, hogy el ne árulják remegését. — Tegnap reggel próbáltam hívni önt — mondta Tompkins. — Igyekeztem minden üzletfelemmel kapcsolatot teremteni. Szerencsére Golfportból tudtam egy szállítmány szárazjeget szerezni. Máskülönben minden hús tönkrement volna a boxokban. Az ön boxából is kivettem a dobozokat és szárazjégbe ágyaztam őket. Éppen az utolsó pillanatban! Minden a legnagyobb rendben van, kivéve a borjúkotlettet. Négy doboz húsnak már szaga volt, ki kellett dobnom. Természetesen azonnal kicserélem őket frissre. A cégem biztosítva van az ilyen jellegű károk ellen. — De mit! 11 mit csinál a romlott hússal? — kérdezte akadozva Pimly. — Ha sok felgyülemlik, elássuk a szeméttelepen. De most csak egy pár dobozzal volt,.. Elégettem a kazánban. Pimly szeme előtt táncolni kezdett a helyiség. Érezte, hogy a végtagjai lassan hűlnek. Tompkins mosolyogva folytatta; — Remélem, minden rendben van, Mr. Pimly ... Egyébként néhány hónapra átadom az üzletet a fiamnak. Hosszabb utazásra készülök a feleségemmel. -I valószínűleg Dél-Ameriká- ba. Még sohasem utaztunk úgy igazából. Nemrég azonban rám mosolygott a sze-* rencse, örököltem egy pár fillért. Ha van az ember kezében egy kis pénz, akkor megengedhet magának egyet- mást. Nincs jobb dolog a váratlanul jött készpénznél, nem igaz, Mr. Pimly? Fordította: Zahemszky Lá»zM Diretíor, az ősi scolában
