Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

Felelősség a forintokért Tárgyalta: a területi döntőbizottság A mezőgazdaság csak a benne dolgozo emberek szívügye, egyébként nem­igen tarthat érdeklődésre számot a mindennapi élet­ben. Kivéve akkor, amikor a tavaszi primőr árakon há- borognak a vásárlók és ak­kor, amikor mindenki oda­figyel betakarításkor, hogy milyen is lesz tulajdonkép­pen az ország kenyere. Az elmúlt évre visszagon­dolva a közvélemény úgy könyveli el 1971-et, hogy jó mezőgazdasági esztendő volt. Való igaz, hogy a kenyérga­bonából a hozam meghalad­ta még az igen jó 1969-es év átlagtermését is. Heves megyében búzából re­kordtermést takarítottak be a közös gazdaságok, a me­gyei rekordtermés azonban nem érte el az országos át­lagot. A termelőszövetkeze­tek az elmúlt évben 17,3 mázsás átlagtermést takarí­tottak be búzából, megyénk­ben ez a mutató 14,1 mázsa volt. Az elmúlt esztendőben az erősen lecsökkent cukor­répa-vetésterületen me­gyénkben az utóbbi hat év leggyengébb cukorrépa-ter­mését takarították be. A holdankénti átlag nem érte el a 124 mázsát. Ha tovább boncolgatjuk, vizsgáljuk az átlagtermések mutatószámait, a termelés- szerkezet alakulását, a köz- gazdasági szabályozók hatá­sát, a beruházások nagysá­gát, az állami támogatások mértékét, minden kétséget kizáróan le lehet vonni a következtetést, hogy me­gyénk mezőgazdasága előbb­re lépett — jelentősen előbb­re lépett az elmúlt évben —, mégsem lehet elsiklani olyan adatok felett, mint hogy a mezőgazdaságban dolgozók személyes jövedelme 5,4 szá­zalékkal növekedett. Ez a növekedés kisebb mértékű, mint az országos szintű fej­lődés, és nem érte el az üzemek által tervezett nagy­ságrendet Szorosan kapcsolódik eh­hez a gondhoz az a tény, amely szerint 14 termelőszö­vetkezetünk zárta az elmúlt évet veszteséggel, s a vesz­teség és alaphiány együttes összege meghaladja a 46 millió forintot. Kétségtelen, hogy a vesz­teségeket nem egy esetben okozták kizárólagosan külső tényezők. Az is bizonyos, hogy az 1970-es év szinte természeti csapásként sújtot­ta a mezőgazdaságot. A termelőszövetkezetek akkor végső vésztartalékaikhoz is hozzányúltak, s mindez még a mai napig is érezteti hatá­sát. Egy döntő fontosságú momentumról azonban min­denképpen szólni kell. A több mint 46 milliós veszte­ség 50 százalékát teszi ki a szabálytalanságokból, vissza­élésekből eredő kiesés! Ez az ötven százalék 23 millió forintot jelent. Ennyi úszott el a számvitelek út­vesztőiben, s a réseket, hé­zagokat, amelyeken ez a hatalmas összeg elszivárgót! — s amelyeket a szanálási bizottságok igyekeznek meg­lelni, nem kevés munkával — sajnos, a termelőszövet­kezetek nem megfelelő el­lenőrzési rendszere okozta. Mind a mai napig kidolgo­zatlan ugyanis a termelő- szövetkezetek számviteli rendszerének egységes, kor­szerű ellenőrzési módja, amelyet nem a közös gazda­ságok iránti bizalmatlanság sürget, hanem épp az érde­kükben kellene minél előbb megteremteni. Nemcsak azért, hogy elejét lehessen venni a közösséget tudato­san károsító manipulációk­nak — mert erre is volt pél­da, s bűnvádi eljárás köve­tett egy-egy Uyen esetet me­gyénkben —, sokkal inkább azért, mert a világos, átte­kinthető számvitel ugyanúgy elengedhetetlen része a kor­szerű nagyüzemi termelés­nek, mint például a jól fel­szerelt modern géppark. A fentiek bizonyítására elég megemlíteni és felmu­tatni azt a 23 millió forintot, amelyből nagyon sok gondot lehetett volna megoldani, ha ez a pénz bekapcsolódott volna a termelés fogaskere­keibe, s nem észrevétlenül illan el a felelőtlenül nyitva hagyott réseken. Szigethy András A folyosóin izgatottan vá­rakozó embereik. Némelyikük hangosan, idegesen ma­gyaráz a mellette ülőnek, mások szótlanul félrehúzód­va cigarettáznak. Tárgyalási nap van: az éppen soron kö­vetkező ügy; fegyelmi úton történő elbocsátás, társadal­mi tulajdon elleni vétség mi­att. Ennek részvevői várnak vég-leges döntést a megye legmagasabb munkajogi fó­rumától, a Heves megyei Te­rületi Munkaügyi Dömtőbi. zotts ágtól. Az itt hozott íté­letek azonnal jogerőre emel­kednek. A tárgyalás nyűit, bárki meghallgathatja... — A vállalat igazgatója fellebbez a vállalati munka­ügyi döntőbizottság határo­zata ellen, amely nem talál­ja vétkesnek a nevezett fő­gépészt, viszont ennek eile. Amikor az áprilisi eső is aranyat ér Bizakodó hangolatbai Tenken A NÉPHAGYOMANY sze­rint a májusi eső aranyat ér. A tenki Béke Termelő- szövetkezet vezetői szerint azonban az áprilisi is, sőt talán még többet. Mert ha az esővel májusig kellett volna várni... Víg László elnök és Mada­rász János főmezőgazdász elégedetten tekint ki az iro­daház ablakán. Az udvar és az utca mélyedései mind te­le vízzel, hiába szárítja a földet a meleg áprilisi nap. — Az év első hónapjában mindössze 44 milliméter csapadék hullott, áprilisban eddig 41. Ebből is 36 milli­méter az utóbbi 12 órában — magyarázza az elnök. A hosszú szárazság után nagyon jól jött ez a kiadós eső s érthető, hogy az eltelt hetek aggódása után bizako­dóra vált a hangulat — Ilyen jó statisztikai je­lentést, mint a közelmúlt­ban, még sohasem csináltam — veszi át a szót a főme­zőgazdász. Április 15-ig szin­te minden munkát elvégez­tünk. Nem kevesebb terüle­ten, mint 260 holdon elve­tettük a kukoricát, földbe került a cukorrépa, a zöld­borsó, a mák, a burgonya, 45 holdon pedig új lucerna­telepítést végeztünk. Jelen­leg a paradicsompalánták ki­ültetéséhez készítjük elő a talajt. Á jövő héten meg­kezdjük a paradicsom és a dohány kiültetését. Hozzá­kezdünk a mák és a cukor­répa sarabolásához is. — Véleményem szerint — mondja Víg László elnök — mintegy kéf-három héttel előbb vagyunk a munkákkal, mint az előző években. De nemcsak a munkákkal, ha­nem a növények is gyor­sabban fejlődtek, növeked­tek. Ami pedig különösen örvendetes a számunkra: őszi kalászosaink jól teleltek, igen nagy reményekre jogosíta­nak. Természetesen még nem szabad jóslásokba bocsátkoz­ni, de az őszi búzánk sok­kal jobban néz ki, mint ta­valy ilyenkor. ÉRDEMES MEGEMLÍTENI, hogy a szövetkezet elmúlt évi átlagai sem voltak rosz- szak, hiszen cukorrépából 222, búzából 18,6, tavaszi ár­pából 19, míg őszi árpából több mint 17 mázsás átlagot értek el holdanként. S ha ezeken az átlagokon lehet még javítani, akkor igazán nem panaszkodhatnak a ten­ki szövetkezet tagjai. Tavaszról, tavaszi mun­kákról szóló híradás aligha nélkülözheti a kertészet hí­reit. A szövetkezet jelentős fólia alatti területtel rendel­kezik, már folyamatosan szállítják a piacokra a sa­látát. összesen mintegy hat­vanezer darabot. Megjelen­tek már az első kis, hegyes­erős paprikák is, de az igazi szállításokra csak május első felében kerül sor. A meny- nyiség nem lebecsülendő, mintegy 100—150 ezer darab paprikát értékesítenek majd. S még egy kedvező hír: az ármódosítások hatására az idén a szövetkezet növeli a paprika- és a dohányterüle­tet, mindegyiket tíz holddal. A közös gazdaság a múlt évben jól gazdálkodott, a hozamok és az árbevétel mintegy harminc százalék­kal emelkedett. Növekedtek a személyes jövedelmek is, az egy dolgozó tagra jutó évi kereslet például megha­ladta a 23 ezer forintot. AZ IDEI TAVASZ szintén jó eredményekkel kecsegtet. A szövetkezet vezetői bíznak abban, hogy a folytatás is jó lesz, s még eredménye­sebb évet zárhatnak —, a tagság és a szövetkezet hasz­nára. (kaposi) Pillanatkép: Nő a hordók mellett A hármas számú fő közle­kedési út mellett keskeny földsáv vezet a halmajugrai Béke Termelőszövetkezet pincéjéhez. A régi, megko­pott gazdasági épület tövé­ben levő kis ajtó mögött rö­vid lépcsősoron haladunk a pinceterembe. A fehérre me­szelt falak mentén kisebb és nagyobb méretű, piros don­gas hordók sorakoznak. A lépcsőhöz közeli több mint háromezer hektós nagy hordó mellett magasra emel­kedő létrán fiatal, fekete ha­jú nő áll. Ügyes mozdulattal hosszú szárú topóba emeli a hordó „gyomrából” a kris­tálytiszta, sárga színű bort. A poharakba öntöbb nedű megcsillan a halvány fény­ben. Megkóstoljuk. — Ez a bor a halmaji sze­melt rizling, a termelőszö­vetkezet becses terméke — mondja —, közben újból megtölti a poharakat a kel­lemes ízű borral. Kardos Józsefné egy év óta a halmajugrai közös gaz­daság pincemestere. — A gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum­ban végeztem, a szőlész-bo­rász szakon. Egyébként Szol - «ok megyei vagyok, Cibakhá­zról kerültem Hevesbe. — Hogyan lett plncemes­mk — A szövetkezet a felső­fokú technikum végzős hall­gatói között szakembert ke­resett, én megpályáztam és elfogadták, — Mi a pincemester mun­kája? — Sokoldalúságot követel ez a munkakör, hiszen az ad­minisztrációhoz, ami az ál­landó készletnyilvántartást, a szállított borok mennyisé­gét tartalmazza, szorosan kapcsolódnak a szakmai ré­szek, a borfeldolgozás, a bor­kezelés és -tárolás. — Miért szereti est a te­vékenységet? — Mert ez a pince olyan, mint egy „kis világ”. Az ember megvalósíthatja elkép­zeléseit és viszonylag szaba­don irányíthat. — Tavaly volt az első szü­ret, amelyen már mint pin­cemester vett részt? — Igen. Az volt az első igazán nagy munka, amely­be bekapcsolódtam, és nem is eredménytelenül. Ezekben a hordókban — mutat a fal mentén levő tartályokra — van jócskán a tavalyi ter­mésből is. — Mit szeretne a legha­marabb megvalósítani? — Hamarosan felépül a termelőszövetkezet új, hat­ezer hektós ipínoéje, ahol míg nagyobb lehetőség lesz ar­ra, hogy szakmai ismeretei­met gvümölcsöztessem. Ott már minden munkafolyama­tot, a szőlőfeldolgozástól a borkészítésig, egy helyen végzünk majd. így lehetővé válik, hogy valamennyi mun­kamozzanatban én is részt vehessek, és még jobban irá­nyíthassam a pince dolgozóit. Közben kitölti a lopóban maradt halmaji személtet a poharakba. Koccintunk. • A pincemesternő azonban ba­rátságosan kitér ez elől, mert mint mindja, ő inkább szó­davizet iszik , bor helyett. Komolyan gondolta ... (tti entusz) nére tízszázalékos alapbér­csökkentéssel sújtja. To­vábbra is az az álláspontunk —, s ezt bizonyítékok tá­masztják alá —, hogy a főgé­pész, akit az üzemegységben található elhasználódott vil­lanymotorok kiselejtezésével bíztak meg, visszaélt beosz­tásával: használható beren­dezéseket adott el a MÉH- nek,. amelyeket ő nyomban visszavásárolt, s később ér­tékesített. — Rendőrségi vizsgálatot is kértünk, azonban a nyo­mozás befejeztével a döntést vállalati hatáskörbe helyez­ték. A vezető beosztású dol­gozó visszaélt hivatalával, s üzleteit beosztottjaival intéz- tette; nekünk ezt kellett fi­gyelembe venni. Az eddig felvett jegyző­könyvek szerint a tény nyil­vánvaló. Kihasználva a le­hetőséget, néhány könnyen értékesíthető motort „útnak indítottak” a selejtet szállító kocsin. Mibe kapaszkodhat a főgépész az elbocsátást ki­mondó döntéssel szemben ? Miért nem fogadta el ezt a határozatot a vállalati mun­kaügyi döntőbizottság, s mi­ért hozta meglehetősen el­lentmondásos döntését? — Kérjük a tisztéit döntőbi­zottságot, hogy a fellebbezést utasítsa él, s az ügyvédi költséget írassa a vállalat számlájára. A főgépész nem vonható felelősségre azért, mert állítólag használhatóak voltak az elszállított moto­rok, hiszen azok sorsáról egy úgynevezett selejtezési bi­zottság döntött. Akármit mégsem lehet kivinni a ka­pun. Kát Ólnak, s egy hivatá­sos jogász ül az asztal fő helyén. Az egyik ülnök — minden tárgyalási napon má­sokat hívnak meg — a hót többi napján a . .munkapad mellett, szerszámmal a ke­zében. társa pedig a hiva­talban végzi feladatát. A jo­gász, a TMDB elnöke — dr. Simon József — az egyedüli „szakmabeli”. 1967-től végzi ezt a munkát, mint döntőbí­ró. — Meg kell vallanunk — mondja a vállalati jogtana, esős —, nehéz, kínos helyzet­ben vagyunk. Az üzemi szb- titkiár,, mint adminisztratív vezető, szintén szereplője az ügynek, hibát követett él, amiért szigorú megrovást kapott... A nevezett szb-titkár ugyancsak jelen van. A vád oldalán, a revizori csoport- vezető, s a jogtanácsos mel­lett. A szakszervezetet kép­viseli, a felelős, a munkás­kollektíva érdekeit védelme­ző társadalmi testületet Azonban mintha ott sem lenne, nem érdekli a dolog. Mintha azt akarná monda­ni egész magatartásával: őt már egyszer elmarasztalták az ügyben, a többi nem. ér­dekes. De azért vállalkozott a képviseletre, s nem mást küldött maga helyett. — Tanácskozunk, szíves­kedjenek elhagyni a termet A fegyelmezettségtől visz- szaszorított feszültség kitör a folyosón; egyszerre élénk zajongás keletkezik. De mire megindulna a vita, a jegy­zőkönyvvezető máris hívja a részvevőket. Állva hallgat­ják végig a döntést: — A Heves megyei Terüle­ti Döntőbizottság a vállalat fellebbezésének helyt ad, s az üzemi munkaügyi döntő- bizottság határozatát meg­változtatja. Ennek megfele­lően az igazigaitó fegyelmi el­bocsátó döntését hatályban hagyja. Részletes indoklásiun­kat levélben küldjük meg a féléknek. Foglaljanak he­lyet... A vállalatok munkaügyi döntőbizottságaiinak is nehéz a helyzetük — mondja dr. Simon József a tárgyalás be­fejeztével —, hiszen vala­milyen formában mégis alá­rendeltjei a vezetésnek. Sok­szor hiányos a félkészültsé­gük is, nem elég körültekin­tőek, s ez az oka annak, hogy a hozzánk került- dön­tések közül többet megvál­toztatunk. A mostani eset­ben azért fogadtuk el a fel­lebbezést, mert a vállalat fi­gyelemmel volt a cselekmény súlyára, annak társadalmi veszélyességére, amit viszont a vállalati munkaügyi' dön­tőbizottság nem vizsgált, nem értékelt. A szakszervezet képviselőjét, mivel szereplője az ügynök, természetesen nem hallgathattuk meg. Á jogkör kiterjesztését, a tekintély elismerését jeleníti, — mint hallottuk, 1973. ja­nuárjától már vállalati mun­kaügyi bíróságok és megyei területi munkaügyi bíróságok működnek országszerte... Hekeli Sándor Hatszázötven fölött a tagcsoportok száma Érdekes tervek az MSZBT programjában A Lenin Kohászati Művek tavaly áprilisi felhívása óta több mint 650 MSZBT-tag- csoport alakult meg szerte az országban a vállalatoknál, gyárakban, tsz-ekben, okta­tási, kulturális intézmények­ben. Az elmúlt napokban sorra megtartották az „év­kezdő” tanácskozásokat a tag­csoportok elnökei. A kerületi és megyei munkaértekezle­tek tapasztalatairól, az év hátralevő részére tervezett programról Regös Sándor, az MSZBT titkára a következő­ket mondta: — Az eszmecseréken szer­zett tapasztalataink rendkí­vül biztatóak. A tagcsopor­tok elképzeléseinek, további terveinek sajátos ízt ad az a törekvés, hogy mindenütt a helyi viszonyoknak megfele­lően, az üzemi munkások, a tsz-parasztok, az iskolások, vagy a hivatali dolgozók igé­nyeihez igazodva valósítsák meg az MSZBT által javasolt programok sokaságát. A barátsági munkában mindenütt hangsúlyt kap a formalitások helyett a tartal­mas, színvonalas műsorterv. Az eleven, tovább bővülő tö­megmozgalom munkáját rendszeresen segítjük majd műsorfüzetekkel, kiadvá­nyokkal, és de' umentációs, ismeretterjesztő Skntásrttak anyagával. Évi programunk egyik legnagyobb figyelmet keltő akciója a „Szibériai he- , tek” rendezvénysorozata. Má­justól októberig szerte az or­szágban élménybeszámolók, előadások, filmvetítések, iro­dalmi estek és fotókiállítások segítségével állítjuk az ér­deklődés előterébe a Szov­jetuniónak e rendkívül érdé- i kés és sokoldalú területét. A Szibériával való ismer­kedés sajátos állomása Pest és Nógrád megye, ahol első­sorban a szibériai testvérme­gyék, Omszk és Kemero vo be­mutatása kap nagy súlyt. — Az éves program másik kiemelkedő eseménye lesz • decemberben a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége megalakulásának 50. • évfordulójához kapcsolódó programsorozat. Az ünnep­ségek néhány kiemelkedő ál­lomása: a Budapesten sorra kerülő ünnepi nagygyűlés, az „50 éves a szovjet állam” című reprezentatív kiállítás megrendezése, továbbá az eseményekhez kapcsolódó tu­dományos szimpozion. 1972. április 16., vasäfSägi 1 I 1 » *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom