Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Demokráciáról — a filmvásznon Beszélgetés a „Jelenidő" írójával [ A közelmúltban játszatták a mozik a Jelenidő című új magyar filmet. Egy mai munkássotrsot mutat be az alkotás, egy nagyüzem életével ismertet meg; emberi viszonyokról, a közösség konfliktusairól szól. Újszerű megfogalmazásban, őszintén, a jelen problémáiról, a vezetők és vezetettek kapcsolatáról; vagyis a demokráciáról. A bemutató óta eltelt rövid idő alatt sokféle vélemény alakult ki a filmről, az érintett üzemi és vállalati körökben: vannak akik tiltakoznak, vannak, akik egyetértenek. Ami viszont mindenképpen hasznos: vitatkoznak rajta, elgondolkodnak felette. Ezekről a képekben megfogalmazott, sokakat foglalkoztató kérdésekről beszélgettünk a film egyik írójával, Zimre Péterrel. — Az elmúlt hetekben számos helyen rendeztek aukciót munJcások részvételével az itt feltárt problémákról. Tapasztalatai szerint milyen véleménnyel fogadták a filmet az érdekeltek, jó modellnek tartják-e a társadalmi helyzet bemutatására? — A cselekmény, Mózes Imrének, ennék a kiváló munkásembernek, az összetűzése a gyár vezetőivel, majd kinevezése csoportvezetővé, konfliktusai és leváltása, mind megtörtént a valóságban is. Bennünket az eset azért ragadott meg, mert jellemzőnek éreztük: valóban így áll a helyzet nálunk. Itt tűnik ki, milyen sok még a tennivaló se demokrácia érvényesítéséért. A munkások életéről egyébként régen készült már film, pedig véleményem szerint nagyon sok kgataias, mindenkit érdeklő témát lehet ott találná. — A demokrácia megvalósulásának „fentről” és „lentről” is sók akadálya van még. Ezt akartuk bemutatni őszintén, kritikusan, hitelességre törekedve. Sok vita volt az igazgató személye körül. A hatalom megtestesítője — aki a film elején Mózessel pereskedik, majd később ígérete ellenére hozzájárul leváltásához — nem szörnyeteg. Egyszemélyi vezető, nem tűri, hogy utasításait megszegjék. Nem mondható rossz embernek sem, azt teszi, amit tennie kell, illetve amit tennie lehet. Sokan elzárkózását vetik szemére; ez azt mutatja, hogy a vezető személyével kapcsolatban általánosan egy rossz szemlélet érvényesük Azt az embert tartják jó vezetőnek, aki mindig mindenütt ott van, beleavatkozik a vitás ügyekbe és bölcs kinyilatkoztatással dönt. Nem ez a jó igazgató feladata, de hogy a rossz szemlélet átalakuljon, azért neki kell a legtöbbet tennie. — Érdekes, ahogyan a munkások vélekednek a filmről. Természetesen mindenki a főhős mellett foglalt állást, s mindannyian javasolté valamilyen megoldást, mondván, hogy ez hiányzik a filmből. Ezekben a javaslatokban az illető munkások saját helyzete jutott elsősorban kifejezésre: hol naivan, hol drasztikusan akarták érvényesíteni Mózes igazát. A vezetők egy re- ------------------------— / /< sze elítélte, volt olyan is, aki azt kérdezte, hogyan mutathattak be egyáltalán ilyen gyalázkodó filmet. Azt hiszem, nem kell bizonyítani,' mindegyik állásfoglalás mutat valamit az illetők helyzetéről. — A filmben bemutatott gyár rosszul szervezett, s nem jó a munkások hangulata sem. Ki a hibás ebben? — Valóban rosszul szervezett gazdálkodás folyik, utalás van arra is, hogy nagy a fluktuáció. Ezzel arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy a szakszerűtlen szervezés, a munka előkészítetlen- sége sokat ronthat az üzemi demokrácia igaza megvalósulásának folyamatában. Sajnos, ilyen vállalat nagyon sok van az országban, nem véletlenül foglalkozik a sajtó, a rádió, a televízió olyan gyakran a munkaszervezéssel, nem véletlenül született e kérdésben párthatározat. Ebben a témában egyébként gazdasági tanácsadó segítségével foglaltunk állást: Lis- ka Tibor közgazdász a film egyik szereplője is. — Az országban persze ■vannak még vállalaton kívüli nehézségek, amely ék befolyásolják: az eredményeket, akadályai a fejlődésnek. Nem kell példákat sorolni ennek igazolására, a mun- kaerővándarlás, az anyagellátás problémái ismerték. Röviden szólva: ez a helyzet, s a mi feladatunk, hogy változtassunk rajta. A film címe is ezért Jelenidő. A jelen vívmányait mutatja, együtt a múlt örökségeivel. Egyet viszont nem szabad vitatnunk, a demokrácia lehetőségeit napjainkban sikerült megteremteni, s ez kiindulópont lehet a további lépésekhez. — A demokrácia lehetőségeit valóban megteremtettük társadalmunkban. De számos helyzetben — s ez a film egyik fő gondolata — nem tudunk élni ezekkel a lehetőségekkel... — Hogy egy munMsköaös- ségben érvényesüljön • a már sokat hangoztatott demokrácia, * arra a feletteseknek kellene jobban vigyázniuk. Viszont általános tapasztalat, s ez Mózes Imre bukásának egyik oka is, hogy apró egyéni érdekék érvényre juttatása, a „klikkek” kialakulása, az öntudat hiánya, akadálya a munkások bátor véleményalkotásának,. _ s a közösség érdekeit szolgáló cselekedeteknek. Mózest, ezt a minden ízében lelkiismeretes embert csak a munka érdekli, rendet, fegyelmet akar. S mi lesz a vége? Az egyik öreg „szaki” azt mpndja róla: „Ellenség lett”. Persze, az egyértelmű, hogy a főhős sem ideális ember, s viselnie is kell saját korlátáinak következményeit. — Tény, hogy a vezető beosztásúak döntéseinek túlnyomó részét a pozíció féltése motiválja elsősorban. A mindennapi életben nincs harc ez ellen, hamarabb elkeserednek, visszahúzódnak az emberek; nincs és nem is lehet kitartás a kritikát el nem viselőkkel szemben. Ilyenkor aztán kompromisz- szumok születnek, hiszen még ha a divatos szakmákat nézzük is, a munkások többsége nincs mindág abban a helyzetben, hogy vegye a kalapját és torvábball- jon. — Ezek szerint kockázat nélkül nincs demokrácia?... — Sokszor nem í s'kás kockázattal jár a véleményalkotás. Elsősorban azért, mert maguk a munkásemberek sem egységesen állnak ki. a „hangadók” — a film esetében Mózes Imre — mellett Ha pedig egyedül marad, az ember kétszer is meggondolja, mit cselekedjen. Beszéltünk arról, hogy a demokrácia lehetőségei adottak társadalmunkban. De ehhez tudatosság, akarat, jó közösségek kialakítása szükséges. Ezek a jelen idő feladatai... Hekeli Sándor Kották — a gyalupad mögött Gyakran láttam, báHottam a pódiumon társai között az éneklő, zömök kis embert — s gyerekfejjel kíváncsiam settenkedtem mindannyiszor a műhelye körül, ha este- lernte, a rögtönzött próbám felcsendültek a dallamok odabenn is, a vén gyalupad körül. Mostanában, legfeljebb a nézőtéren pillantom meg a hangversenyek alkalmával — és mondják, hogy a munkahelye is csöndesebb már. A mester — Soós Ferenc asztalos —, inkább csak magának dudorászik. Emlékeztetőül, hogy eSL ne feledje... Elfeledni persze — gondolom — anélkül sem tudná, hiszem a rengetek gyakorlás, fellépés ügy hozzánőhetett az életéhez, hogy lehetetlen volna megválnia tőlük! — 1912. óta, hogy a jász- árokszállási Smóüng úrnál felszabadultam, azóta vagyok kórustag — pillant vissza a kétszáz esztendős gyöngyösi ház udvari szárnyában, ahol ■késői látogatóiként feíkereKörnyezetünk védelméért Az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet levegőtisztasági osztálya a környezetünk védelméért folytatott harc egyik központja. Jelénleg azokat a normákat dolgozzák ki, amelyek alapján majd életbe léphet a bírságolási rendszer. A levegő- tisztasági osztály új, mozgólabóratóriuma járja majd be az országot, hogy megállapítsa az ipari-létesítmények környezetében a szilárd és gáznemü szennyezők mértékét. A beszállított levegőmintákat az intézet laboratóriumának modern műszereivel vizsgálják majd. Képünkön: a levegő szennyezettségének mérése az új mozgó laboratóriumban. (MTI-foto — Csikós Gábor) sem. — Iparosokból verbuváltuk a kart, s jobb híján az egyik helyi borkimérés- bem próbáltunk. A megalakulásnál kicsit bábáskodott á fások szakszervezete is, s később sem vette le rólunk a szemét. Emiatt aztán — mondanom sem kell, hogy — eléggé ferdén néztek ránk, noha mindig vigyáztunk arra, hogy csupa rendesebb ember kerüljön a dalárdába. Én is iparkodtam a .munkámban, tartózkodtam minden kivetni valótól, de a kis tagsági könyvemet mégis el kellett rejtenem a szerszámosládám falábán, nehogy belém kössenek, felmondjanak, elzavarjanak. Nem, ó, korántsem voltam én félős, csak az állásomra vigyáztam, mert nem olyan köny- nyem lehetett akkoriban jobb helyet kifogni. A pénz pedig — ugye? — mindig kellett... A nyolcadik X. közelében a gyöngyösi asztalos kifogyhatatlan az emlékekben. Gyalupadjára támaszkodva, csillogó szemmel beszéli, hogy dalolt ő Jászberényben is, aztán pedig a katonaságnál, majd más pesti, gyöngyösi, mezőkövesdi kórusokban. Kilenc esztendei nótá- zás után került végérvényesen a Mátra alji. városba, ahol azóta is- él, s dolgozik immár közel mégy évtizede ugyanebben a műhelyben. — 19?5-ban, még szegély jó Fülöp ßarna karnagy úrral az'élen alapítottuk a gyöngyösi iparosok dalárda- ■ ját — magyarázza. — A régiek sajnos már szinte mind meghaltak, elbúcsúztak tőlünk, rajtam kívül csak a kőműves Nagy Feri él... Mondhatom: ■. igazán. szép időt töltöttünk az együttesben, amit egyébként jó darabig szintén a szakszervezet pártfogolt. Emlékszem: a Batthyány téri munkásotthonban gyakoroltunk akkoriban. Kellemes kis összejövetelek voltak azok, mindig jók éreztük magunkat... Fülöp Barnát később Körösi János, Tomics György, majd Szabó Tivadar tanár urak váltották a karnagyi poszton, s mi megfordultunk itt is, ott is. Részt vettünk az első iparos országos dalversenyen, Hódmezővásárhelyen, voltunk Pécsett, 1937-ben Miskolcról elhoztuk a „Nehéz népdal” első diját, később felléptünk Székesfehérvárott, Siófokon és Győrben is. Csupa nagy találkozó, izgalmas szereplés! Utána jött a háború... A kottáinkat .itt rejtettem éi a műhelyben, amott a sarokban, lomok mögé. S képzelje: mind megmaradt, a versenyeken nyert díjakkal, serlegekkel együtt! Nem esett sémi bántódásuk, akkor: amikor a műhelyt szinte egészen kifosztották., .Csak rámás fűrészből huszonhetet vittek el! A .(trófeák” — közöttük a Mátyás domborművével ékesített, ezüstözött győri serleg —, ánnyira sértetlenek maradtak, hogy amikor a városi dalárda jutalmaitól szétválasztott' iparosemlékeket két esztendeje megőrzésre átadtuk a Mátra Múzeumnak, a sok szép remeket büszkén vihettük a vitrinnel együtt... A felszabadulás után újjászervezett gyöngyösi kórus — gyermekkorom régi .ismerőse —, folytatta a kar nemes hagyományait, fellépéseit minduntalan siker kísérte a városban, a megyében és a megyén, sőt az országhatáron túl is. Mert — mint Soós Ferenc kedves dicsekvéssel említi: — Jártunk az NDK-ban is, Gerában. Még 1965. tavaszán. íme a bizonyíték! — s előszedi a kottáit küzül a sárguló, egykori plakátot, amelyet magával hozott külföldről... Mindig basszust énekelt, a leginkább Farkas, Bárdos, Kodály dalait kedvelte. Negyven évig a kórus ügyvezető elnökeként is tevékenykedett. Negyven, ötven és hatvan éves működéséről emléklapokat őriz, az 1956-ban, Darvas József népművelési minisztertől kapott dicséretet, s az Ilku Pál személyes aláírásával ellátott, 1963-ban adományozott „A szocialista kultúráért” kitüntetés mellett. Tavaly — „Nagy György karnagy alatt” — búcsúzott Soós Ferenc áz aktív fellépésektől, s a régi dalostár- saktól, a cipész Koczka Istvántól, a szabó Vőfély Istvántól, Zimmer Ernőtől, a festő Boda Lajostól, s a többi kedves baráttól. Persze: már ami a közös szerepléseket illeti! Mert — kedves meghívásra —, most is ott van még minden próbán, ha nehezére esik is már a járás, heti két alkalommal botjával élkopog a művelődési házba. Hallgatni az ismerős dalo< kát — s titkon, halkan, iiM kább csak úgy befelé dudo-- rászva, tanulni az újabba-j kát. Gyóni Gyula Az alkoholizmus elleni országos bizottság kérése Az ünnepeknek általában kellemetlen kísérő jelensége a túlzott, alkoholfogyasztás. A húsvét- közeledtével az alkoom 1932. április i vasaxmg _ hólizmus elleni országos bizottság arra kér mindenkit,1 hogy a locsolásra érkező ven-r| dégeket lehetőleg ne szeszes itallal kínálják figyelmessé-, gük viszonzásaként. Különö-J sen vigyázzanak arra, hogy gyerekeket ne itassák, de célszerű, ha a felnőttek is^ eSafe mértékkel fogyasztanak ' aUtohatt. .. í aaiaocif 19. Géza éjjel kettőkor felkel a felesége mellől. Nem gyűjt villanyt, óvatosan kitapogatózik a konyhába. Mosdóvizet készít a gázra, a kredencből előveszi a lx>rotválkozaké- sziiléket, s a mindig ott álló üvegből — rövid habozás után — tölt magának egy csosza pálinkát. Félmeztelenül leül a konyhaasztalhoz, s borotválkozni kezd. Nemsokára a felesége jön a konyhába, de nem támolyogva az láímosiságtól, .mint máskor. Az egész , asszony lappangó figyelem. — Hány óra? — Kettő. — Hová mész? — Ellenőrzőm a halastót. Tudod, a múltkor is baj volt vele. — Főzzek kávét? — Ugyan, minek vesződnél vele. Jó nekem a pálinka is. Az asszony a gáztűzhelyre készíti a kávét, a krendenc- nak dől, s kutatvd nézz a férjét. — Hazajössz reggelizni? — Nem tudom. Igyekszem — Olya* sooány vagy már, mint a gebe. Meg lehet számaim a bardádeA, " — Ez a hét még nehéz' tesz — mondja Géza szórakozottan — aztán egy kicsit fellélegezhetünk. — Rajtakapotton rámosolyog az asz- szonyra, de Anna nem viszonozza a mosolyát. Ez egy pillanatra feltűnik Gézának, aztán nem törődik vele. Öltözködni kezd. Éjszaka van. Géza a tsz- iroda udvarán leállítja a motort, körülnéz, nem látja-e véletlenül valaki, s élűidül a bölcsőde félé. Óvatosan kopog az egyik ablakon. Odabent nem gyullad fény, de kinyílik egy ajtó, s a hálóingies Zsuzsa beengedi Gézát. Géza nem viszonozza a lány ölelését, ál! az ajtóban. — Mindent elrontottál, Zsuzsa. Nem lett volna szabod kijönnöd a faluba. A lány arcáról eltűnik a mosoly. — Nem jöhetek többet hozzád — mondja Géza komoran. — Nekem itthon minden lépésemre vigyázni kell. Dermedt csend után mamija a lány: — De hAt... te is szóltál... Azt mondták: a te kedvedért intézőt éL . Beesvatok «s Géza 'dtálattaiL — Csaléteknek akartak felhasználni. Gondolták: jó támadási felület leszel nekem. A lány nem tud mit mondani. —Nem érted? Nem ismered a falut, Zsuzsa. Egy hú- zasságtörő férfit... / család— Nem szeretsz? — kér-« dezi reménykedve a lány. — De szeretlek. De nerti hagyom el a feleségemet. — Miért?' Géza majdnem goromba. — A kezdet kezdetén meg^ mondtam: ha férjhez aliarsz menni, ne vélem kezdj! — Jókor mondtad meg1! Amikor már szerettelek! Tehetetlenül hallgatnak. itt Zsuzsa halálravált arccal néz a férfira. — Most mi lesz? — Géza elindul az ajtó "felé — aztán mégsem bír így apát távét magái}ól ez a Tco- elmenni, víssaarohan « 4 'zósség. Nem kell neki... EZ- kanjaiba kapja a lányt. mnnek pláne nem. . L __ .iFoípiatjukj » t í
