Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Hat nagybetű A CHILEI FŐVÁROSBAN dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök és dr. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár megnyitóbeszédével megnyílt az UNCTAD. Ez a hat nagybetű a legtöbb ENSZ-elnevezéshez hasonlóan angol­nyelvű rövidítés, amely ezúttal hosszú nevű fogalmat ta­kar: az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Világkonferenciája. Amióta a második világháború után, a fasizmus fe­lett aratott történelmi jelentőségű győzelem nyomán meg­alakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ sűrűn szerepel a magyar sajtó hasábjain. A Magyar Rádió hul­lámhosszán, a Magyar Televízió képernyőjén is. Az igaz­ság azonban az, hogy a világszervezet rendkívül szerte­ágazó tevékenységének csak egy rendkívül fontos, de vi­szonylag kis részéről érkezik a legtöbb jelentés. Az ENSZ hat főszerve közül a közgyűlés és a Bizton­sági Tanács az a két fórum, amelynek csaknem minden napjáról tájékozódhatnak az érdeklődök. De a világszer­vezet még nagyon sok olyan munkát is végez, amely nem áll ennyire a nyilvánosság rivaldafényében. E tevékenység ágazatait éppúgy egymás mellé írt nagybetűk jelentik, mint az UNCTAD esetében. AKÁR AZ UNESCO-RA, amely tudományos, kultu­rális ügyekkel foglalkozik, akár az élelmezéssel és táplál­kozási problémákkal foglalkozó FAO-ra, akár a betegsé­gek ellen küzdő WHO-ra gondolunk, elégedetten állapít­hatjuk meg: a világszervezet minden fogyatékossága el­lenére hasznos munkát végez az emberiség érdekében és ebben a munkában mi, magyarok erőnk szerint részt ve­szünk. Hazánk az UNCTAD-on is magas szinten — a külke­reskedelmi miniszterrel — képviselteti magát. Ezzel is ki. fejezésre juttatjuk azt a meggyőződésünket, hogy a nem­zetközi kereskedelem a békés együttélés egyik alapvető megnyilvánulása. Az ENSZ-nek, amely egyetemességet hirdet, különleges kötelességei és lehetőségei vannak a kereskedelem fejlődését gátló tényezők kiküszöbölésé­ben. EZÜTTAL KÜLÖN FIGYELMET érdemel a konfe­rencia színhelye. A chilei haladó kormányzat ellenfelei a legkülönbözőbb rágalmakat szórják Allendére és munka­társaira, az egész jelenlegi helyzetre. Most száznegyvenkét ország csaknem háromezer felelős delegátusa a helyszínen győződhet meg a valóságos helyzetről, a chilei nép igazi hangulatáról. Porter Párizsban Befejeződtek a Podgornij—Sunay tárgyalások Ankarában csütörtökön vé­get értek Nyikolaj Podgornij szovjet és Sunay török ál­lamfő tárgyalásai. A megbe­szélések részleteiről egyelőre hivatalosan semmit nem kö­zöltek Ankarában azon kívül, hogy a találkozókat „szívé­lyes baráti légkör és kölcsö­nös őszinteség” jellemezte. Politikai megfigyelők azon­ban feltétlenül egyetértenek abban, hogy a szovjet—török kapcsolatok történetének nagy jelentőségű állomása volt a két államfő találkozása, és a tárgyalások sikerrel jártak. A megbeszélés eredménye­it a legfelsőbb tanács elnök­sége elnökének törökországi látogatásáról szóló szovjet— török közös közlemény rögzí­ti majd. Sajtóértesülések sze­rint jelentős előrelépés vár­ható a két ország gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködése te­rén. A tárgyalások során mindkét fél hangsúlyozta ér­dekeltségét a gazdasági kap­csolatok további bővítésében, és török részről igen nagyra értékelték az ország ipari fejlődéséhez nyújtott szovjet támogatást. A szovjet fél nagy súlyt he­lyez déli szomszédjához fű­zőlő jó kapcsolatainak fenn­tartására. A NATO-tagságból és a nyugati politikai orien­tációból eredő korlátok kö­zött hasonlóan a jó viszonyra törekszik Törökország is az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyei­Scott és Mansfield kínai ■ltja Nixon elnök megragadja az alkalmat, hogy szenátus két pártcsoportja vezetője, Miké Mansfield demokrata és Hugh Scott republikánus sze­nátor kínai látogatását is fel­használja az amerikai—kínai érintkezések egyik csatorná­jaként. Jóllehet a szenátorok a meghívás bejelentésekor még azt hangsúlyozták, hogy tapasztalatszerző körutat akarnak tenni Kínában és a külügyminisztérium egyetlen alkalmazottját sem viszik magukkal. Később Scott kö­zölte a sajtóval, hogy Nixon fogadta őket és bizalmas jel­legű megbeszélést folytatott velük. Chilében tüntetett a reakció William Porter nagykövet, a párizsi Vietnam-konferen- cfát bojkottáló amerikai de­legáció vezetője, csütörtökön Washingtonból Párizsba ér­kezett. Az utóbbi két hét fo­lyamán az amerikai főváros­ban — mint már jelentettük — konzultált Nixon elnökkel. A francia fővárosba visz- szaérkezve sajtóértekezletet tartott. A jól ismert amerikai „érveket” ismételgetve azt mondotta, Washington és Saigon csak akkor vesz részt ismét a vietnami konferencia tárgyalásain, ha a VDK és a DIFK küldöttei „komolyan hajlandók tárgyalni”. A chilei reakció — az UNCTAD konferencia előes­téjén — provokatív tünte­tést rendezett az ország fő­városában. A jobboldali gyűlés szóno­ka Patricio Alwyn, a szená­tus elnöke volt, de jelen volt Eduardo Frei, a korábbi ke­reszténydemokrata elnök is, aki az utóbbi időben az el­lenzék vezéralakjává vált. A tüntetés jelszavai a jobb­oldal ismert uszító vádjait tartalmazták a népi egység ellen, a „szabadság megvédél- mezéséről”. Maga Alwyn sze­nátor nyíltan fegyveres erő­szakkal fenyegetőzött. A ke­reszténydemokrata politikus ezenkívül demagóg módon azonnali népszavazást is kö­vetelt a kormány szocialista politikájáról. A chilei haza és szabadság elnevezésű fasiszta szervezet tagjai kedden meg akartak gyilkolni egy 18 éves kom­munista egyetemistát. A San­tiago melletti La Granja-ban egy gépkocsiból tüzet nyi­tottak a fiatalemberre és megsebesítették. A gyilkossá­gi kísérlet a jobboldali erők provokatív tüntetése előtt történt. IMMÁR KÉT HETE lan­kadatlan hevességgel folyik a dél-vietnami hazafias erők nagyszabású offenzívája. Egyelőre semmi jele a hoz­zánk érkező jelentésekben annak, hogy az amerikai lé­gierő és a dél-vietnami kor­mánycsapatok megállították volna a több fronton is elő­retörő hazafias erőket. Ez a tény önmagában jelzi, mi­lyen jelentős katonai poten­ciál és tartalék áll a haza­fias erők rendelkezésére. Négy év óta ez a hazafi­as erők legnagyobb szabású katonai akciója. Méretében és jelentőségében az 1968. elején végrehajtott nagy TET-offenzívához hasonlít­ható. Egy szembetűnő hason­lóság valóban van a két of- fenzíva között: mindkettő az amerikai kormányzat számá­ra a legkényesebb és leg­kellemetlenebb időpontban, az elnökválasztási hadjárat nyitányakor kezdődött. 1968- ban Dél-Vietnam egész te­rületére kiterjedő támadás- sorozatot indítottak a haza­fias erők partizánalakula­tai. Katonai sikereik politi­kai végeredménye: Johnson elnök 1968. március 31-én bejelentette a VDK elleni tömeges bombázások egyol­dalú korlátozását, az USA készségét a tárgyalásokra — s végű), saját indokínai po­litikai kudarcának elismeré­seként azt, hogy nem indul az elnökválasztásokon. A POLITIKAI következ­ményeket illetően természe­tesen nem lehet összehason­lítást tenni az 1968-as és a jelenlegi offenzíva között, a jelenlegi katonapolifikai fel­tételek eltérőek az 1968. évi helyzettől, s ma az offenzí­va is másként zajlik. Katonai vonatkozásban a M72. április II., pentek Hz indokínai offenzíva jelenlegi offenzíva legérde­kesebb vonása az, hogy a dél-vietnami hazafias erők a korábbi időszaktól eltérően az úgynevezett hagyományos hadviselést alkalmazzák. Re­guláris csapataikat nagy­számú haditechnikai eszköz támogatja. Amerikai hírügy­nökségi jelentések a PT—76, T—54 és T—55 szovjet típu­sú harckocsikkal azonosítot­ták a hazafias erők harc­járműveit. Ugyancsak meg­lepő volt az amerikaiak szá­mára a hazafias erők ne­héztüzérségének nagyszabá­sú és igen hatásos bevetése, nemkülönben a műszaki ala­kulatok felbukkanása, ame­lyek a különböző vízi és egyéb akadályokon segítik át a gépesített alakulatokat. A lövészegységek, a harcko­csik és a tüzérség — sőt a légvédelmi tüzérség — jól szervezett és eredményes együttműködése arról tanús­kodik, hogy a hazafias erők reguláris egységei jól felké­szültek és ki tudják hasz­nálni a haditechnikai eszkö­zök nyújtotta új lehetősége­ket. A különböző frontokon fo­lyó hadműveletek eddigi eseményei arról tanúskod­nak, hogy gondosan megter­vezett és előkészített, a kü­lönböző térségekben gondo­san összehangolt támadás- sorozatról van szó. A haza­fias erők máris jelentős te­rületeket foglaltak el és egész sor ellenséges támasz­pontot semmisítettek meg. Az offenzíva eseményei közepette természetesen ko­rai lenne a katonai vagy politikai mérleget megvon­ni, de máris látványosan be­bizonyosodott, hogy a Ni- xon-kormányzat „vietnami- zálási” politikája katonai vonatkozásban nem érte el célját. A dél-vietnami kor­mánycsapatok az egyre in­tenzívebb amerikai légi- és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének kitar­tani a hazafias erőkkel szemben. Az offenzíva egyik politi­kai célkitűzése ugyancsak sikerrel járt. Nixon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az elnökválasztási had­járat témái közül kikapcsol­ja a vietnami háború kérdé­sét. Az amerikai csapatok kivonása, következésképp a háborús veszteségek csök­kentése révén ez, egészen az offenzíva pillanatáig lénye­gében sikerült is. Washing­toni jelentések azonban ar­ról számolnak be, hogy né­hány nap alatt változás tör­tént a washingtoni politika közhangulatában s ebből ar­ra következtethetünk, hogy a vietnami háború az elnök- választási hadjárat főbb kül­politikai témáinak egyike lesz. A Nixon-adminisztráció nehéz helyzetben van, mivel kevés eszközzel rendelkezik arra, hogy az offenzíva ka­tonai sikereit és politikai­lélektani hatását korlátozza. Katonailag Nixon szemláto­mást a haditechnikai eszka­láció mellett döntött. Meg­erősítették a Dél-Vietnam- ban bevetett amerikai légi­erőt, újabb kötelékeket ve­zényeltek a Dél-Vietnam partjainál cirkáló 7. flottá­hoz. Felújították a VDK el­leni nagyarányú bombázá­sokat s minden eddiginél nagyobb arányban alkalmaz­zák a B—52-es nehézbombá­zókat. De ez a technikai esz­kaláció máris a „vietnami- zálás” kudarcát támasztja alá: olyan légi és haditen­gerészeti egységeket is be­vetettek a hazafias erők el­len, amelyeket nem régen látványos sajtóhadjárat kö­zepette egyszer már kivon­tak a hadszíntérről, A HADITECHNIKAI esz­kaláció mellett a Nixon-ad­minisztráció lélektani-poli­tikai eszkalációba is kezdett. Washingtonban mindent el­követnek, hogy a párizsi tárgyalások megszakításáért, illetve a harctevékenység felélénküléséért a vietnami félre hárítsák a felelősséget. A hazafias erők eddigi har­ci sikereit azzal magyaráz­zák az amerikai közvéle­ménynek, hogy úgymond „észak-vietnami invázióval állnak szemben”. A politi­kai-lélektani eszkaláció má­sik propagandatétele a Szov­jetuniót teszi felelőssé a vi­etnami népnek nyújtott sok­oldalú támogatása miatt. Azt emlegetik hogy Moszkvá­ban, Nixon elnök májusi lá­togatásakor tárgyalni kelle­ne az amerikai, illetve szov­jet segély kölcsönös korlá­tozásáról Indokínában. Ezek a híresztelések részben a vietnami nép elleni lélekta­ni hadviselésként foghatók fel, részben azt a reményt hivatottak kelteni az ameri­kai közvéleményben, hogy Nixon elnök utazása, az of­fenzíva eredményeitől füg­getlenül szintén hozzájárul­hat a konfliktus megoldásá­hoz. AZ OFFENZÍV A azonban maga is azt demonstrálja, amit a VDK és a DIFK — illetve a Szovjetunió vezetői teljesen egyértelműen leszö­geztek: a konfliktust kizáró­lag a harcoló felek között, s nem máshol és más part­nerekkel lehet megoldani. Ennek az álláspontnak logi­kus következményeként vi­etnami részről az offenzíva közben is többször megerő­sítették: nem hajlandók el­fogadni az amerikai diktá­tumot, de bármilyen formá­ban készek a komoly és mindkét fél számára elfo­gadható politikai megoldás megkeresésére. Körmén dy István be való be nem avatkozás elvei alapján. Ami a nemzetközi kérdése­ket illeti, a két fél igen kö­zelálló nézeteket vall a kö­zel-keleti helyzet megítélésé­ben. A ciprusi kérdéssel kap­csolatban a Szovjetunió vál­tozatlanul a szigetköztársa­ság függetlenségének, szuve­renitásának híve, és a külső beavatkozás nélküli, mindkét közösség számára elfogadható megoldásra törekszik. A tö­rök fél hangsúlyozta, hogy a Cipruson állomásozó török katonai erők ezeket az elve­ket nem veszélyeztetik. Az államfői tárgyalások be­fejeztével Grubjakov anka­rai szovjet nagykövet foga­dást adott a legfelsőbb ta­nács elnökségének elnöke tiszteletére. Nyikolaj Podgor­nij és kísérete csütörtökön este Izmirbe, az égei-tengeri kikötővárosba utazik. Ottani programjának fő pontja az Izmir melletti Aliagaban szovjet műszaki segítséggel épült kőolajfeldolgozó megte­kintése. Hold-kőzetet cseréltek szovjet és amerikai tudósok Moszkvában MOSZKVA: Szovjet és amerikai tudá­sok Moszkvában csütörtökön Holdról származó kőzetmin. tákat cseréltek a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ján. A kőzetminták kicseré­lése a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája és az Ame­rikai Országos Űrhajózási Hi­vatal (NASA) között fennálló megállapodás alapján történt. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája az amerikai tu­dósoknak két grammot adott át abból a Hold-kőzetből, amelyet a Luna 20. szovjet automatikus állomás szállí­tott a Földre. Az amerikai szakemberek­től a szovjet tudósok viszon­zásul egy 'gramm Hold-kőze­tet kapnak, az Apolló 15. amerikai űrhajó által szer­zett kőzetmintából. '<éptdvírónkon érkezett Az egyik müncheni bankból 118 ezer márkát vittek »1, egyelőre ismeretlen tettesek. Elfogatásukhoz sokat segít­hetnek ezek a titkos, automatikus kamera által készített felvételek. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) műm OTF-hitelre is Kapható az OLAJKÁLYHA és a villanykályha! Vas-Edénybolt, Eger, Zalár József u. sarok. Tel.: 16-63. Vas-Edény bolt, Gyöngyös, Kossuth u. 24. Tel.: 21-50. Házt.-Műszaki bolt, Gyöngyös, lakótelep. Tel.: 24-03. Vas-Edénybolt, Hatvan, Lenin tér 3. Tel.: 10-10. Vas-Műszaki bolt, Petőfibánya. Iparcikk Szaküzlet, Recsk. Iparcikk Szaküzlet, Bélapátfalva. Rádió-Villamossági Szaküzlet, Eger, Széchenyi u. Tel.: 16-69 Rádió-Villamossági Szaküzlet, Gyöngyös, Kossuth u. 4 Tel.: 15-22. Rádió-Villamossági Szaküzlet, Hatvan, Lenin tér 11. Tel.: 16-95. Az egri, gyöngyösi és hatvani szaküzleteinkben ÁPRILIS HÓNAPBAN megvásárolt olajkályhákat és vlllanykáiy- hákat Heves megye területén 3 napon belül DÍJTALANUL HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom