Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Valóban kezeli az ingatlanokat? Ebben, a témakörben szinte mindenki szakértő, aki állami lakásban tölti el életének jó részét. Saját tapasztalatai alapján tehát a kérdésre szinte mindenki tud válaszolni. Válasza pedig nyilvánvalóan attól függ, milyen benyomásokat szerzett az Ingatlankezelő ' Vállalat tevékenységéről. Most arra a szinte teljesíthetetlen feladatra vállalkozunk, hogy megkíséreljünk valamiféle reális összegezést adni a gyöngyösi ingatlan- kezelés módjáról, hatékonyságáról. Kevés a házfelügyelő rül: milyen gondot okoz a lakások korszerűsítése. A lakók benne maradnak a lakásokban, a kőműveseit, az asztalosok és vízvezetékszerelők pedig nap mint nap csinálják a felfordulást, a piszkot, a rendetlenséget. Qk dolgoznak, de ezt a lakó egészen másként ítéli meg, amikor egy fél óra nyugta sincs, de sokszor azt sem tudja elképzelni még estefelé sem, hogy éjszakára hová hajtsa le a fejét. A megoldás az volna, ha minden lakót átmeneti lakásba lehetne kiköltöztetni arra az időre, amíg az épületet felújítják. fűtésszerelők és az Ingatlankezelő Vállalat között. Nem végezték el a hiánypótlási munkákat. Már letelt a garanciális idő, amikor a garanciális ellenőrzést lefolytatták. A pótlásként leszállított két kazán próbaüzemeltetése még most sem történt meg. A lakók minderről semmit sem tudnak, legfeljebb szidják a vállalatot, ha valami nem a kedvük szerint működik. A lakóknak a maguk szempontjából teljesen igazuk is van. Milliók a lakbérhez Munkalehetőség a nodolgozóknak Valamikor a kabarétréfák egyik főszereplője a nagyszájú házmestemé volt. Masern a legszelídebb lelkű, ga- iambepéjű emberek vállalkoznak erre a munkára. Akad is elég sok nézeteltérés a lakók és a házfelügyelők között mostanság is. Tisztelet a kivételnek, de többen azért lesznek házfelügyelők, mert így lakáshoz juthatnak. Néhány nyugdíjba ment házfelügyelő meg is maradt a lakásában, és most nagyon nehéz a helyükre másikat találni. A vállalat sem elégedett minden felügyelőjével. Többen elfelejtik ehenőriznd a lakások műszaki felszerelési tárgyait, a szobák falainak rongálását, De a lakbérek befizetéséről sem győződnek meg minden alkalommal. Nem is hálás feladat ezeket a feladatokat ellátni. Azok a lakók, akik leüküs- meretesen vigyáznak a vízcsapokra éppen úgy, mint a cserépkályháikra, a lakbért is minden hórwp elején befizetik a esekken, nem örülnek a zaklatásnak vett *szi- matolásmak”. Szóval: nem könnyű itt igazságot tenni. Ki javítsa meg? ősi viták forrása az elromlott felszerelési tárgyak megjavításának kötelezettsége. A lakók úgy érzik, ők kifizetik a bért; ha valami elromlik, mert semmi sem tarthat örökké, akkor az Ingatlankezelő Vállalat kötelessége azt megcsináltatni. Nem egészen így van a helyzet. Az utóbbi időkben megjelent rendelet most már a javíttatások terheit megosztja a lakó és a vállalat között. Korábban csak a bérlő fizette az ilyen javíttatásokat. Most viszont előfordul olyan nézeteltérés, hogy a lakót nem tájékoztatják előre a várható költségekről, és a számla benyújtásakor ezért a bérlő becsapottnak érzi magát. Szerencsére a nézet- eltéréseket a vállalat igyekszik minél rövidebb úton elsimítani. Csak az a baj, hogy nincs elég szakember. Egyikük- másikuk pedig esetleg a lakó tájékozatlanságával is visszaél. Vagy megpróbálja kiaknázni azt a kényszer- helyzetet, amiben ilyenkor önhibáján kívül belekerül a bérlő. Néhányan a lakók közül azzal rontják el a munkásokat, hogy előre a zsebükbe nyomnak egy papírpénzt. Hátha akkor jobban és gyorsabban dolgoznak. A vállalat úgy igyekezett a javítási munkákat meggyorsítani, hogy különböző kisgépeket vásárolt, a javításokra a legjobb szakembereit állította be. Végül ehhez még annyit: még most is sok olyan hibát jelentenek be a vállalathoz a bérlők, amiknek kijavítása nem a vállalatra tartozik. * Újjávarázsolt lakások Tavaly mintegy nyolcvan lakást újíttatott fel az Ingatlankezelő Vállalat. Átmeneti lakása viszont még húsz fines. A két szambái kideMilliókkal lehet mérni ezt a munkát. És a lakások tucatjai válnak komfortosakká, a korszerűség követelményéhez méltóvá. Jó ez a bérlőnek is, de a megoldás módja nehezen, viselhető el a mai körülmények között Különösen olyankor, ha a felújítás utáni használatba vételt a közművek hiánya akadályozza meg. Mert a csatornázás nem készült el addigra, amikorra a lakások már megfiatalodva várták a boldog családokat. A kényelem pénzbe kerül Lényegében, még csak néhány éve épülnek Gyöngyösön olyan lakóházak, amelyekben a fűtést és a meleg vizet központi kazánok biztosítják. Hogy ez a kényelem memnyd kényelmet - lenséggéL jár még most is együtt, a zörgő kondenz-szi- vattyúk fölött lakók a megmondhatói. Sokba kertit a fűtés — mondják a lakóik: havonta két-háromszáz forintba. Sokba kerül a fűtés — mondja az Ingatlankezelő Vállalat mert ő tudja, hogy minden köbméter meleg víz előállításához mennyit ad az állam. Ez az árkiegészítés havonta százezrekre rúg. És ezt a pénzt a Pénzügyminisztérium csak az idei év áprilisának a végéig biztosítja. Tetézi a gondokat az a körülmény, hogy sok a vita a Befejezésül hadd említsünk néhány beszédes számot, amiket Marosán Lajosnak', a vállalat igazgatójának a segítségével tudtunk meg. összesen több mint tízmilliót használt fel az Ingatlankezelő Vállalat tavaly a lakások karbantartására és felújítására. Ebből a pénzből kellett közel háromezer lakás, üzlet, iroda gondjait ellátniuk. A pénznek több mint a felét, központi keretből kapták meg. Bár az új rendelet alapján a lakbérek mértéke és végösszege megnőtt, még mindig jóval kevesebb folyik be ilyen címen, mint amennyit felhasználnak. Ki gondolná, hogy vannak „feledékeny” lakók is, hiszen az év befejeztével közel kilencvenezer forintot nem fizettek be. * Az ehnondottakbol talán kitűnt, hogy a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat igyekszik a munkáját a legnagyobb körültekintéssel végezni. De az is biztosra vehető, hogy amíg világ a világ, soha nem lesz mindenki megelégedve a munkájukkal. Még akkor sem, ha majd eljön az a boldog idő, amikor a lakbért sem kell majd fizetni, de a vízcsap bőrbetétjét is ingyen cserélik ki a vállalat gyors, lelkiismeretes, készséges szakemberei. Addig még egy kicsit alkalmazkodnunk kell egymáshoz. (G. Molnár F.) A varrodában ifjúsági brigád is alakult. Ügyes fiatal lányok készítik a női és gyermek(Foto: Tóth G.) A budapesti Ramóna Ktsz jól működő varrórészleget hozott létre Erdőtelken, amely már több mint száz lánynak, asszonynak ad munkalehetőséget a községben. Különösen a fiataloknak jelent sokat a szövetkezet, akiknek— korlátozott lehetőségei révén —, a termelőszövetkezet már nem tud munkát biztosítani. Tekintettel a munkaerőtartalékra, a szörúhákat. vetkezet további bővítésre vállalkozott, s mintegy félmilliós beruházással kötődét létesít a varrórészleg mellé. A községi tanács, mint azt Juhász Miklós tanácselnöktől megtudtuk, helyiség biztosításával segíti a kezdeményezést, de emellett épületet is vásárolt a ktsz. amelynek felújítása után ugyancsak bővül a részleg hasznosítható területe. Húsz nődolgozót már felvettek, s az új kötőgépek kezelésére tanítják őket, hogy az elkövetkező hetekben, mire a gépeket alkalmazni tudjak a termelésben, addigra begyakorlott munkáskezek dolgozhassanak rajtuk. Rajtuk kívül is vesznek fel még jelentkezőket. (h) Április 26-án ©sssetsl az V. népfrontkongresszus Bencsik István főtitkár sajtótájékoztatója Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára csütörtökön sajtótájékoztatót tartott, amelyen beszámolt arról, hogy április 26-án — az Építők Rózsa Ferenc Székházában — ül össze a Hazafias Népfront V. kongresszusa, háromnapos programmal. Mérleget von a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról és kijelöli a mozgalom feladatait a további esztendőkre. Elmondta a főtitkár, hogy az elmúlt hónapok gazdag eseménysorozattal jelezték az országos készülődést a kongresszusra. Mindenekelőtt az ország közvéleménye elé tárta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kongresszusi levelét, amelynek rendkívül kedvező társadalmi fogadtatása volt. A Esetek és nézetek 4 mezőgazdasági ™ vetkezetek II. S3Ökomgresszusát megelőző küldöttértekezleteiken a gazdálkodás időszerű tennivalói mellett sok szó esett azokról a tudati tényezőkről, amelyek napjainkban a közös gazdaságok — összességében egymillió- háramszáaezres — tagságának gondolkodását, szemléletét jellemzik. A beszámolók summáznia szerint az utóbbi években erősödött a közösségi tudat az emberekben, a régi, kisparaszti életformából hozott tulajdonságok, mint amilyen például az önzői beállítottság, fokozatosan háttérbe szorulnak, hogy helyet adjanak az újnak, amely egymás megbecsülésére, a kölcsönös segítségre, az embereknek a végzett munka alapján történő megítélésére helyezi a fő súlyt. Jó ezt nyugtázni, s fontos is, több okból. Kétségtelen; a szövetkezeti élet eseményei azokat látszanak igazolni, akik nemcsak a gazdasági mutatókat látják, de észreveszik a dolgozó embert is a számok mögött. Nemcsak azt tartják számon, milyen pótalkatrészről kell gondoskodni, hogy ne álljon le a traktor, hanem az emberi gondolkodás és magatartással kapcsolatos tennivalókat is. Épp az ilyen indítékú megnyilatkozások hívják fel a figyelmünket arra, hogy a ti’.úutfounaiad munkájában milyen sok még az elvógez- nivalónk. Szövetkezeti ehlök ismerősöm panaszolja: „néha egyszerűen nem értem, mi történt egyik-másik emberrel itt nálunk. Ha a szomszéd gyerekén új ruhát lát, nem nyugszik, amíg a magáénak kétszer olyan drágát nem vesz. Ha valaki az utcában kicseréli a bútorát, addig jár utána, míg olyan új bútort talál, amilyen senkinek nincs a faluban. Rálicitálni egymásra lakodalomban, házépítésben, kocsmai ivászato- kon, olyan szokás lett, ami néha már riasztó. Főként, ami mögötte van: a pénz utáni hajsza. Egy olyasfajta szemlélet, ami a tárgyak megszerzését tekinti az élet fő céljának, tartalmának. Persze, hogy akkor minden pénz kevés...” A többség helyesen értelmezi azt a viszonyt, hogy a tsz-tagok szövetkezetük dolgozói és tulajdonosai is egyben, vagyis a jogok és kötelezettségek összhangját helyesen érvényesítik munkájukban. Mindemellett viszonylag sűrűn találkozunk a csak jogaikat hangsúlyozó szövetkezeti tagokkal, akik tulajdonosi mivoltukat félreértve, csak azt ismerik el, ami számukra kedvező. Könnyű lenne azzal nyugtatni magunkat; hiszen ezek a múltban kialakult tulajdonságok: ittmaradt ismertetőjegyei, idővel máj d elenyésznek. Nem ilyen egyszerű a dolog. Ez jutott eszembe, amikor az egyik szövetkezet közgyűlésén azt tapasztaltam, hogy a gyűlésre együtt érkező házaspárok a nagyterem bejáratánál elváltak egymástól, külön mentek a férfiak, külön a nők. Odabenn pedig a baloldalon a nők, jobboldalon a férfiak tömörültek, s az utóbbiak a gyűlés folyamán minden olyan javaslatot leszavaztak, amelyet a nők helyzetének könnyítésére ajánlott a vezetőség. Két szélsőséges példa? Meglehet. Mégis napjainkban történitek, történnek, s egyedi jellegük sem teszi lehetővé, hogy ne figyeljünk rájuk. De ha kizárólag gyűléseken, netán a politikai oktatás közben foglalkozunk az ilyen és hasonló ügyekkel, alig hihetjük, hogy munkánk sikeres lesz. * közös gazdálkodás eredményei a széles közvélemény előtt nyilvánvalóak. Az anyagi és erkölcsi érdekeltség jó ösztönzői révén a szocialista mezőgazdaság évről évre nagyobb termelési értékkel járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, ezzel is bizonyítva életképességét. A tudatformálás azonban ilyen körülmények között is rendkívüli fontosságú, hiszen ilyen irányú munkánk a szocialista termelőerők egészséges továbbfejlődését mozdítja elő. (S r,$ mozgalom egészéről átfogó képet nyújtó levél gondolataira sok ezren reagáltak a helyi népfrontbizottságokat újjáválasztó gyűléseken, a küldöttválasztó értekezleteken, a városokban és falvakban egyaránt. Februárban kezdődtek a népfront- bizottság-választó gyűlések: a 19 megyében és csaknem 100 járásban került sor ilyen eseményre. Március végéig tartott ez az eseménysorozat, majd április elején újjáválasztották a budapesti népfrontbizottságot is. Az ország minden részében megkapták mandátumukat a kongresszusi küldöttek. Ösz- szesen 4000 népfrontbizottságot választottak a községekben, tanyaközpontokban, városokban, városkerületekben és a főváros kerületeiben. Félmillió ember jelenléte, aktív közreműködése tanúsítja, hogy a népfront a társadalmi figyelem középpontjában álló munkát végez. Ami a választások tapasztalatait illeti, Bencsik István elmondta, hogy megerősítették tisztségükben azokat az idősebb és kipróbált népfrontmozgalmi, társadalmi vezetőket és aktivistákat, akik az elmúlt időszakban fáradhatatlanul munkálkodtak a közjó érdekében. Egyidejűleg — s ez a közélet pezsgését jelzi — frissítették, bővítették soraikat a bizottságok munkásokkal, nőkkel, sok fiatallal. A munkások száma országos átlagban, 20—25 százalékra nőtt az 1968. évi népfrontválasztások 15,4 százalékáról. A nők aránya most 30—35 százalék, 1968- ban 24 százalék volt. A 30 éven aluli korosztályból kerül ki a bizottsági tagság 20 százaléka, négy évvel ezelőtt ez csupán 13,2 százalék volt. A kongresszus tanácskozása kapcsán bejelentette a főtitkár, hogy már elkészült a Hazafias Népfront Országos Tanácsának írásos jelentése a négyéves munkáról, és az országos tanács elfogadta azt a szóbeli beszámolót is, amely a jelentéshez kapcsolódva hangzik majd el. Eredményesen tevékenykedtek az előkészületi időszakban a kongresszus elé kerülő témakörök munkabizottságai: a gazdaságpolitikai, a város- és községpolitikai, az alkotó szocialista hazafisággal és nemzetköziséggel foglalkozó, a műve- iődéspoutiiütt. xaíaminE a népfrontmunka stílusával és módszereivel foglalkozó kollektívák vezetői sok előzetes tanácskozás tapasztalatait tárják majd a kongresz- szus elé. Korreferátumot tartanak a Hazafias Népfront elnöksége mellett működő országos bizottságok — a város- és községpolitikai, a mezőgazdasági, valamint a honismereti és helytörténeti bizottság — elnökei. A kongresszusi munkabizottságok előkészületi tanácskozásai kapcsán szóba került a sajtóértekezleten, hogy a gazdaságirányítási reform szükségessé tette: a népfrontmozgalom lépjen ki régebbi falucentrikus és mezőgazdaság-központi szemléletéből, foglalkozzék a gazdaságpolitika egészével. Ezért várhatóan a kongresz- szus után a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett külön gazdaságpolitikai bizottság működik majd, amely természetesen magában foglalja az eddig is eredményesen tevékenykedett mezőgazdasági bizottság téma- es feladatkörét. Sok szó esett az elmúlt hetek során a népfront-műhelymunkában arról, hogy megannyi helyi teendő van országszerte a szocialista demokratizmus érvényesítésében. A mozgalom munkásai gyümölcsözőnek tartják a népfront-tanács kapcsolatok bővítésében a közelmúltban megállapodásokkal, írásos közös programokkal alátámasztott együttműködést. Az alkotó szocialista hazaíiság és nemzetköziség fontos témáját már eddig is öt megyei tájértekezleten és egy budapesti tanácskozáson vitatták meg a népfrontban. Tudósok, írók, szociológusok, pedagógusok, politikai munkások véleménynyilvánításából ■ formálódott jelentést • terjeszt majd a kongresszus elé ez a témabizottság. Sokszálű nemzetközi kapcsolatait ápolva meghívja kongresszusára a népfront a 13 külföldi testvérszerveze- ténelc küldöttségét. Ott lesznek az országos tanácskozáson a népfrontban, mint politikai tömörülésben együttműködő hazai szervezetek és mozgalmak, társadalmi egyesületek magas rangú képviselői is. MSnnMI/l. 197?.. április 14., péat4£ k A
