Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
MARX síremlékének alkotója Bcmdevú az Elsworthy Roadan Patkó Imre, m Népszabadság londoni tudósítója lakott itt pár eve, egy barátságos, viüasaeril épületben, s amikor kiirt jártamban vacsorára invitált, már jelezte: nem lasaek egyetlen vendég. Nála találom a mai angol szobrászművészet oly kiemelkedően érdekes egyéniségét, mint Lawrence Bradshaw, aki jó húBZ esztendővé korábban Marx síremlékének megmintázásával lett iámért a szigetország határain túl is. A londoni randevú emléke máig sem halványult el bennem, beszélgetésünk a művésszel olyan eleven, mintha csak most történt volna. Először étet- útjárói vallattam. _ Talán azzal kezdeném, hogy lassan bőven éve mintázok és festek, de még soha nem. csináltam művet, and igazán boldoggá tett ’ volna. Mindig, tájó tüskeként, bennem fészkel az önmagam munkájával szembeni elégedetlenség — kezdte a társalgást a kis szakallt viselő, csibu'kpipán füstöt ‘ eregető Bradshaw. — Fiatalon Bringwen tanítványa voltam, realistaként futottam, ami Marx-szobromat is jellemzi. Később azonban különböző absztrakt stüue- jrányzaitoteba kevered teán. Egy időben nagy hatással volt rám Rivera, Siqueiros Bradshaw munka közben tévén a mexikói iskolai Aztán csináltam egy kis visz- saakanyarodást. Nem vagyok naturalista, de kifejező is érthető művészetre törekszem. Azonkívül sok irányban tevékenykedem. Modern épületek szobrait, mozaik ablakait vállalom, s festményeket készítek fontos emberekről. Már persze, akiket én tartok fontosnak, magam és a világ számára. Megfestettem az afrikai néger vezető, Dubois professz- SBor portréját, s szobrot késztettem Hughes Mac Diar- mid skót költőről, aki kommunista képviselőjelölt volt Home miniszterelnökkel szemben egy választás alkalmával. Jártam a maguk hazájában, Magyarországon is, ahol különös örömömre szolgált, hogy megismerhettem, majd lerajzolhattam kitűnő költőjüket, Juhász Ferencet, akit Angliában talán legtöbben kedvelnek a magyar ásók, művészek közük A Marx-síremlékről — ötéve» versenyfutás folyt annak idején ezért a megbízatásért. — emlékezeti a szobor születésére az Elsworthy Road vendége. — S akik szocialista országból jönnek, meg sem értik, miféle problémákkal találta magát szemben az ember, amikor végre a mű megmintázására gondolhatott! A temetők például Angliában magánkézen vannak, s egy-egy síremlék felállításánál az utolsó szó mindig a tulajdonosé. Az én kezemet is nagyon megkötötték. Csak mellszobrot engedélyeztek Marxról. Nekem tehát ebben kellett hangsúlyoznom, kifejeznem mindazt, amit egyénisége, szelleme az emberiségnek jelent. Azért mondom, hogy kellett, mert kommunista vágyóik, s a nagy egyéniséggel szemben érzeti tisztelet kötelességemmé tette azt a művészi állásfoglalást, ami Marxot is jellemezte. Tehát, a kapitalista világ kihívását... A munka végül elkészült. Négyszeres életnagyságban, hat hüvelyk vastag bronzból, gránit alapzaton, amely alig emeli szemmagasság fölé a portrét. Ez a megoldás szintén a művész elképzelése volt. — Ember! közelségben akartam tartani! Mert ez a fej nem egyszerű portré, hanem olyan eszme kifejezője, amely áUandó, közvetlen kapcsolatot feltételez vezető és vezetettek között, tehát tulajdonképpen az egész társadalom együttélését, együttlélegzését jelenti. Azonkívül persze, hogy világméretű osztálynélküliséget jövendöl! Éppen emiatt támadják, amióta csalt ott áll a High- gate-en. Sósavval leöntöttek már, gyutaccsal robbantgat- táfc nemegyszer. A gránit és a bronz azonban dacol velük, mint maga az eszme, a szocializmus eszméje, amit sugalmazni kívánt. Egy magyar szerkesztő Később az angol képzőművészeit helyzetére, problémáira terelődött beszélgetésünk. Lawrence Bradshaw tartalmas élete során mindig a művészetek fő sodrában élt. így mindenről tud, ami Albionban történt. Legérdekesebb volt számomra, amit képzőművészetük modernista kibontakozásáról mondott el. — Jó harminc évvel ezelőtt Bemard Shaw is nagyon kritizált bennünket, mondván, hogy konzervatívok vagyunk. Olyanc-k nevelik a fiatal angol művészgenerációkat, akik magu k is megrekedtek. A főiskolákon pedig azok tanítanak, akik legjobb esetben a gyenge Napjaink költészete Ivan II. Lalit: 9 szerelem művei hát vak vezet világtalant, Ez így volt. Bár mi akkor már Henry Moore és Francis Bacon társaságában külön csoportot alakítottunk, pontosan az akadémizmus elleni tüntetésből. Kiállításokat szerveztünk, s törekvéseinkért művészeti füzetekben összegeztük. Island volt a címe ennék a kiadványsorozatnak, szerkesztésével a magyar Bárd Józsefet bíztuk meg. aki mindvégig szellemi társunk maradt ebben a küzdelemben. Nem sokkal később megalakítottuk a képzőművészek szakszervezetét is, amely főleg a második világháború utáni években segítette az angol képzőművészet reíormizálá- sát. Az új szellemben dolgozó művészeknek jelentős ösztöndíjat biztosított. Műveiket igyekezett országszerte népszerűsíteni. Néhány autóbusszal utaztattuk a ka- maratáriatokat szerte Angliában. Ezek azután felkeltettek az érdeklődést munkánk iránt, és sók fiatal tehetséget vonzottak a képző- művészeti iskolákba — fejezte be beszélgetésünké; a mester. Moldvay Győző gyományainak leggazdagabb i’orrásvidékéhez, amit Bi- zánc-élmény gyanánt említhetünk. Ez a hagyományke- resés és a megtalált tradíció őrzése, huszadik századi költészetté ötvözése kétségtelenül legnagyobb vívmányán lalici lírának. A sok évszázados délkelet-európai kulturális örökség újrafelfedezése ez, azé az örökségé, mely a hosszan tartó török uralom ellenére is jelentős értékeket hozott a ma emberének. S nemcsak egy nemzet, hanem egész Európa szellemiségének is fontos alkotóelemévé lett. Azt hangsúlyozza Lalic, hogy Európa kultúrájának éppoly fontos bölcsőhelye volt ez a táj, mint ami; lyen a nyugat-európai, sót korábbi keletkezésű, mert itt már rég világított a szellem fáklyája, „amikor még Nyugaton / Hátrafelé mentek” ... Épp ezért nemcsak egy nemzet, hanem egész Európa szellemiségének fontos alkotóeleme ez a hagyomány. Egyetemes jelentőségére maga Lalié utal, mikor ezt írja: „Szellemi szülőföldem ez a táj, s ha nem ebben gyökereznék, minden kozmopolita aspiráció ellenére is cserép- vh'ág-sorsra ítélném lírámat. Én ezt a földet koncentrikus szférák rendszereként élem meg, és saját középpontom van.” A szerélem müvei Dudás Kálmán tolmácsolta darabjait olvasva leljük mega bizonyságát vallomása igazának .., tökös István Hányán élünk a világon? Földünk lakosságának létszáma állandóan emelkedik. A falvak lakossága a városokba vándorol. E két tendencia jellemzi a világ demográfiai alakulását,. Az ENSZ legújabb demográfiai évkönyvének adatai szerint 1970. júliusában földünknek 3632 millió lakosa volt. | A föld lakosságának az egyes földrészek szerinti megesz- | lása a következőképpen alakult: Ázsia 2056 millió (56,6 ezá- i zalék), Európa 462 millió (12,7 százalék), Afrika — 344 mii-, lió (9,5 százalék), Eszak-Amerika — 321 millió (8,8 százalék),; Az elmúlt húsz évben az emberiség száma egy teljes milliárddal növekedett. Ha a jelenlegi tendencia tartós marad, akkor harminc éven belül földünknek kétszer annyi Jtako&sága lesz, mint ma. A legmagasabb életkort a svéd nők érik el: az átlagos életkor 76,5 év. A férfiak is Svédországban élnek a legtovább. Átlagos életkoruk 71,9 év. Mindjárt Svédország után Norvégia, Hollandia, Izland és Dánia (férfiak) következnek. E gy évig volt aranya, élesztője a falunak. Az idősebbek megszerették, a fiatalok imádták. Nem volt olyan kezdeményezése, amiben szíwel-lélekkel ne álltak volna mellé. így alakult újjá a népi tánccsoport, szerveződött az irodalmi színpad és néhány szakkör. Az iskolán kívül!, fáradhatatlan tevékenységét legfeljebb az idősebb kollégák nézték egy kis irigységgel. A falu viszont repde- sett: végre egy olyan pedagógus, aki nemcsak tanít, hanem az ifjúság szívét, a falu lelkét is ki tudja bugyolálni. Csupor Ágnes tanítónő Ss úgy érezte, hogy eddig soha nem tapasztalt, szívmeleg varázslat veszi körül, s valósággal elszomorodott, amikor már csak néhány nap volt hátra az iskolai évből. Ügy tervezte, hogy a nyári szünidő alatt két hetet tölt otthon szüleinél, majd felutazik Pestre, a rokonokhoz. Egy kicsit kiriszálja magát a városban, aztán lesz ideje_ még bőven arra is, hogy a pedíőisko- la levelező tagozatára felkészüljön. Éppen ezzel kapcsolatban kellett beugrania egyik délután a járás művelődési osztályára, amikor összetalálkozott Telekes Miklóssal. A fiú traktora helyett most a motorján ült. — Elviszem én szívesen — ajánlkozott nagy örömmel a legény, s a tanítónő nem is kérette magát. Felkuporodott a motorra, de mielőtt elindultak volna, szereztek a kisasszonynak is egy sisakot. V isszafelé a kecöli erdőnél valamit duruzsolt a fiú, majd letért a műútról. Ágnes megijedt, de mire a moDávid József: Az új fa ni tó nő tor megállt, összeszedte magái, s úgy ugrott talpra, mindenre készen, mint egy kis vadmacska. A szava is neki jött meg előbb: — Mi akar ez lenni, Miklós? A fiú zavartan pislogott. — Beszélj! Mert nincs sok időm. Különben nem vettem volna igénybe jóhiszeműen — emelte feljebb a hangját a tanítónő — a segítségedet. — Én... nem akartam rosszat — tért ki a lány vádoló, szúrós tekintete elől a legény. •— Akkor fordítsd meg a motort — szólt határozottan a lány, de a fiú tovább téblábolt. Látszott, hogy szörnyű nagy vívódása van, s igy inkább szánnivaló már, mint félelmetes. Erre a tanítónő is határozottabb lett. — És most mit csináljak veled? Miklós cigarettát vett elő, de keze láthatóan remegett, amikor meggyújtotta, s aztán néhány slukk után már kereste a lány tekintetét. Jó volt belenézni, de csak hunyorogva bírta, mint a napot. Hunyorogva, ami most, hogy a sisak eltakarta a szemöldököt, komikusnak tűnt. Mintha a hosszúkás arc is kikerekedett volna. Csak az ajak ive... — Hallod? — zökkentette ki a fiút tekintete legeltetéséből Ágnes. — Csak azt akartam mondani — buggyant ki Miklós száján a vallomás —, hogy én nagyon szomorú leszek, ha elmegy... — Kedves vagy — öntötte el a pír Csupor Ágnes arcát, aztán észbe kapott: — De most maiakkor. .. menjünk. K elletlenül vetette át lábát a motoron, s várta, hogy a tanítónő is felüljön. — Na, persze — szólt hátra a vállán keresztül — maga ezt úgysem érti. —- Mit nem értek? — Hát, hogy egy ilyen magamfajta hogy is merészel egy tanítónőnek. .. — Most aztán végképp nem értelek. — Ha tegezve mondanám, úgy... biztosan megértené. A tanítónő leugrott a motorról. — Ide figyelj, te pupák katona. Nem mondtam már néhányszor nektek, hogy akit én tegezek, az nyugodtan visszategezhet. A fiú a motorra huppant. Vállas alakja most valósággal meggörnyedt. A bolond is jól láthatta, honnan fúj a szél. De a tanítónő többet is akart tudni: — Mondd, mondd csak ki, ami a szíveden fekszik, de tegezve! A fiú újra kitámasztotta a motort, majd sután a lány felé fordult. — Hiszen... utol tudnám én... azaz, hogy utol tudnálak érni, ha te is akarnád... Hát így kezdődött. Es Csupor Agnes tanítónő nem utazott el a faluból. Egy hét. múlva azonban hívatta az iskolaigazgató. — Mi van, kollegina? Miért ütííü élvezi a szabadságát? — őszinte lehetek? — Elvárom magától. — Azért, mert Telekes Miklóst segítem, felvételire. — Nocsak —■ húzta el gúnyosan a száját az igazgató, de Ágnes nem vett észre semmi rosszindulatot, s lelkesen magyarázni kezdte, hogy a traktoros jelentkezett a gépipari technikum levelező tagozatára. — Talán bizony a maga szép szeméért? — Az lehet — kapott észbe a kis tanítónő, s dacosan nézett szembe az igazgatójával. Az igazgató köhécselt. lesimogatta néhány szál haját, majd kijelentette: — Ha nem tudná, kollegina, az egész falu meg van botránkozva. Ha azonnal csomagol és elmegy, talán még nem késő. — De miért? N e játssza tovább az ártatlan virágocskát — türelmetlenkedett az igazgató, majd higgadtabb hangon: — Mert nekem, ugye... szóval, felőlem úgy él, ahogy magának tetszik. Csak nem itt! Falun nem engedheti meg magának egy tanítónő azt, amit ön csinál. — Miért? Hát mit csinálok én? — Ezt kérdezze meg azoktól a szülőktől, akiknek a gyerekeit tanította, meg azoktól a fiataloktól, akik közül íelcsipett magának egyet. — És, ha ezt tettem volna? Talán apácának jöttem én ide? Tudomásom szerint semmi olyat nem követtem el, ami az íratlan, vagy akár az írott társadalmi erkölcsbe ütközne. — Nézze, Agnes — hajolt közelebb az igazgató kollégájához. — Én csak lót akarok magának. Hallgasson rám. Maga nemcsak szép és csinos, hanem okos kislány is. Sokra vihetne a pályán, ha.,. nem feküdne le egy közönséges traktorossal is. Mert tudja, egy tanítónő — akarta mondani, de ez mór a torkán akadt, mert Csupor Ágnes csöpp kis tenyere csattant az arcán. Ezután a tanítónő a lakására rohant, pedig elkeseredett szive szerint félre kellett volna vernie a harangokat, ilyenek vagytok, emberek? Vagy melyik az igazi arcotok? Két fiatal kapcsolatában nem tudtok elképzelni mást, csak bujálkodást? Hát olyan lehetetlen az még ma is, hogy egy fizikai és egy szellemi dolgozó megtalálja egymást? És hol van ő? Miklós! Most miért nincs itt?! Most... éppen most. amikor... de csak hasadna meg már a föld. . A föld nem hasadt meg. Telekes Miklós sem került elő, hiszen rotációs kaszát vontatott kint a réten. A termelőszövetkezet kocsisa később ellenben megállt a tanítónő háza előtt. És amikor az öreg elunta a várakozást, bekiáltott: — Igyekezni kéne. kisasszonyként, ha a délutáni 3 órás vonattal el akar menni!... »wvwsvyw(i f A Világirodalmi tajekozoda- sunk remek eszköze lett már. s az Európa Kiadó új sorolta, a Napjaink költészete. századunk lírájának klasszi- íus képviselőit mutatja be >éldás következetességgel. Az ;ddig megjelent, több mint ucatnyi kötetben Bagrickij, v'oznyeszenszkij, Nelly Sachs, Pessoa, Vaskó Popa és má- iok versei kaptak helyet. Külön figyelmet érdemlő momentum az a kiadói cél és szándék, hogy Kelét-Európa lírikus egyéniségei is méltó módon reprezentálják a sorozatban népeik huszadik századi költészetét; Bagrickij, Voznyeszenszkij, a román Marin Sorescu, s a szerb Vaskó Popa kötetei egyformán erre mutatnak. A dél-szláv lírai háború utáni rangosságát mutatja, hogy Popa versei mellett — rövid idő múltán —, újabb költő alkotásaival ismerkedhetünk a szerb Ivan V. Laliénak A szerelem müvei c. kötetében. A most negyven éves Lalié líráját jellemezve írja Dudás Kálmán, hogy ez a ,... kiegyensúlyozott, higgadt költészet... a szerb parnasszista hagyomány újjáte- remtésével jut el, a medi- terranizmuson át, ahhoz az egyéni világképhez, melyet rritikusai Bizánc-vízióként emlegetnek.” Vagyis:, a huszadik századi szerb líra első modern eredményeire alapozva, a mediterrán földrajzi táj élményével gazdagodva jut el a szerb művelődés ha
