Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
j Juhász Ferenc: Kinek karja van Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával. le ekével, te kalapáccsal, tollal, a gőzfűrész ferde fémfogával, a vas az erejével. </ felhő azzal, hogy esőt ad a földnek a föld azzal, hogy kenyeret terem, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa : illatával. kinek karja van, a két kezével, kinek karja nincs, a mosolyával, mindegy, hogy hogyan, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával, szelídítse meg a vizeket, az erős gyúrja meg a fémeket. adjon lelket a lelkes anyagnak, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal. a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan, csak építse, építse, építse ezt a huzat! Mégis kering a íöld KOMPOLT Egri vitéz az oroszlán előtt A török hódítók szórakozása Buda elfoglalása után rövidesen feladták a hatvani várat is, így 1544-től kezdve már török az úr Heves megye jó részén, s hódoltat, sarcot szed egész Miskolc városáig. A letelepedő török kereskedők, mesteremberek és a Iratának magukkal hozták szokásaikat is. Nem feled- ; keztek meg szorgos, fegyve- 'res és kereskedelmi „hódításaik” közben a szórakozásról sem. A katonák komoly és nagy tiszteletet ébresztő szórakozása volt a bajnoki viadal. Ezekre száz-, sőt ezerszámra jöttek össze a török és magyar katonák, szurkolók, hogy tanúi legyenek a „mérkőzés” kimenetelének, A bőrök bajvívók közül messze kiemelkedett a hatvani Jahvogli Orosziáit .szandzsákbég, Musztafa aga, Szolnoki Baba Hasszán, de legismertebb, a Felvidék- szerte csodált bajvívója volt a hatvani törököknek Dsáf- fer, aki amikor 1560-ban Mágoczhy főkapitány elfogatta, a híres bajvívót megillető tisztelettel bánt vele. Az egri török tisztek közül az alacsonyabb sorból magasra emelkedett egri pasa. Popazegli Mehemed volt messze földön híres bajvívó, A katonák és a polgárok szelídébb szórakozási formája a sakkozás, a terla játék, a birkózás, a halászat. Kedvelték a vadászatot. Az egri és a hatvani török tisztek egy-egy jó agárért leugrosztottak még Nagykőrösre is. A vadászatokat pedig fel, egész Ónodig tartották. A nagykőrösiek például az egri töröknek Szolnokon vásároltak agarat. A miskolciak, ha kedveskedni akartak az egri adószedőknek, akkor madarat hoztak ajándékba. Nagyon kedvelték a Heves megyei törökök a lóversenyzést, a fürdőzést. A számos török szórakozás közül mégis a cirkusz volt a fénypont. A vándorcirkuszosok már akkor is járták a török táborokat, sőt. nemegyszer azok kísérőivé lettek. Thököly, amikor 1661- ben Egerbe látogatott, a török basa tiszteletére nagy mulatságot rendezett a város melletti kis mezőn. A cirkuszi mutatványosok között töhb"k közeit kötéltáncosok is felléplek. A törökök cirkuszi mutatványai között is ritkaságszámba ment az oroszlán szerepeltetése, ami talán az. egykori római szórakozások közül került hozzájuk. Még akkor, amikor magyar volt Eger vára 1576- ban, egy sikertelen Duna menti kalandozás után 10 egri vitéz foglyul esett és a váci bég börtönébe került. Még a foglyul esés évében a budai basa Vácra készült látogatóba. A váci bég megadván az illő tiszteletet. nagy cirkuszi látványossággal akart kedveskedni a budai basának. A cirkuszi mutatványok középpontjában az egri foglyok és egy oroszlán állottak. A látványos ünnepség csúcspontján előhoztak egy egri vitézt, és a nézőtér közepére felállított oszlophoz kötötték úgy, hogy moccanni sem tudott. Erre elővezettek az oroszlánt és a rab közelében szabadon engedték Azt várták, hogy a közönség véres látványnak lesz a szemtanúja, a kiéhezett vad a megkötözött embernek ugrik, és darabokra fogja tépni. De nem ez történt. Az oroszlán túl szelídnek mutatkozott. Megszagolta a rab saruját, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy örömet szerezzen a közönségnek. Erre az oroszlán helyett az ápolója vadult meg és bíztatásként jót húzott orz oroszlánra, mire az valóban megvadult, csak éppen nem a foglyot, hanem az őrét szaggatta darabokra. Ez valóban nem mindennapos eset volt, a törökök csodának vélték. Az esztergomi és nógrádi bégek térdre esteik és úgy könyörögtek a budai basának, engedje el a foglyot, mert. szerintük az oroszlán csodálatos viselkedése Allah akaratának tudható, és ezért maradt a rab sértetlen. A budai basa engedékenynek bizonyult és így ő, a nógrádi és esztergomi bégek, de nem utolsósorban a z oroszlán jóvoltából, a váci török cirkuszi játékokon, ígv szabadult meg egy egri végvári katona, anno 1576- ban. Hogy mi a csoda magyarázata? Erről nem beszél a krónika. Csoda semmi esetre sem. Akkoriban az egri vitézek fv Afelől toborzódtak a neves végvárba. Szuggesz- tios képesség rejlett a halálra szánt vitézben? Ez a legvalószínűbb. . «— ___ Varga László A Tama folyó mellé települt Kompolt község nevéről és a megnevezéshez kötődő szóláshasonlatokrói érdeklődött az az olvasónk, alti azt is tudni véli, hogy ezt a nevet már a régi oklevelek is gyakran emlegetik. Valóban így van. Az 1200-as évekből származó okleveles adatokban ezekkel az alak- változa tokkal találkozhatunk: Kompolt, Kompold. jjigy 1430-ból származó oklevél emlegeti a Felső-Kom- polth nevet is: „In comitatu Hevesiensi, in possessione Felseo-Kompolth nomina- ta.,A név, különben személynév! eredetű. Kompok községiét, éppen a nevéhez kötődő közmondás révén szerte az országban emlegette az idősebb nemzedék. Az egész magyar nyelvterületen ismert mondásként éltek ezzel a szólás- hasonlattal: „Rátört ja mügét, mint a kompolti kisasszony.” E szólás széleskörű elterjedtségét bizonyítja az is, hogy sok változata alakult ki. A legismertebbekre itt is utalunk. Nagyon, elterjedt volt ez a forma is: „Rátartja magát* mint « kompolti nemes asszony Kozmondásgyű jteményeink - ben meg ezeket a változatokat olvashatjuk: „Kényes, mint a kompolti kisasszony — „Büszke, mint a kom poldi nemes asszony.” — „Rátartás, mint a kompolti nagyasszony”. — „Cifra, mint a kompolti menyasszony”. — „Kéreti magát, mint a kompoldi nemes asz- szony", — „Ügy ül itt jegy- ben-gyűrüben, mint a kompot ti menyasszony”, stb. Hogy általánosabb értelemben és tanulsággal telítetten is éltek nagyapáink, nagyanyáink ezekkel a bzó- lásváltozatokkal, bizonyítja, az is, hogy a büszke, kényes, rátarti, válogatós, fai- telt, hegyes, gangos, hivalkodó, kevélykedő jelentés- árnyalatokat kifejező rokon értelmű szavak sorába is beilleszthető ez a szólásmód is. Amolyan kompolti kisasz- szony (tehát: büszke, rátarti, kényes, kényeskedő). Valamikor valóságalapja is lehetett az idézett szólás- változatoknak, s nem véletlenül vált a büszkeség, a kényesség, a rátgrtiság képviselőjévé, szimbólumává a kompolti kisasszony vagy nagyasszony. Erre utal Erdélyi János gazdag közmondás- gyűjteményének a szóláshoz fűzött e megjegyzése is: „Az egyszeri kompolthi nagyasszony igen szerété kicsire húzni a száját, mit elneveztek vasárnapi ráncnak is. Végtelenül finomul ejtek ki a szakácsné előtt a botsó, a galuska, a szalonna szavakat, midőn piperésen felöltözve, a kanapén mozdulatlanul ülve, az ebéd felöl rendeléseket tőn”. Ma már a felsorakoztatott közmondásváltozatok kihalóban vannak, de Kompok község neve új fényt kapott, és szerte az országban ismertté vált. Di. Bakos József Rehabilitálni fogják Galileit? A katolikus egyház szeretne kievickélni abból a kellemetlen helyzetből, amelybe a Galilei elleni, 1632-ben folytatott bírósági tárgyalás folytán jutott. Az II Pacse Sera olasz lapban nemrég az alábbi közleményre figyelhettek fel a meglepett olvasók: Kénig bíboros, bécsi érsek kijelentette, hogy a Föld keringését a Nap körül cáfolhatatlan tényként kezeli, s hogy ezzel kapcsolatban a Vatikán különbizottságot jelölt ki Galileo Galilei ügyének felülvizsgálása céljából. A bíboros természetesen előre nem ígérhet semmit, de nincs kizárva annak lehetősége, hogy ezúttal Galileit rehabilitálni fogják. Ejtőernyős hajó Japánban a nagy hajók fékezésére sikerrel kezdték alkalmazni az ejtőernyőket. Egy 50 000 tonna vízkiszorítású tartályhajót a csavarok és két fékező ejtőernyő segítségével nem egészen 5 perc alatt sikerült megállítani. Kizárólag a csavarok segítségével a fékezés ll percet vett igénybe. Műanyag ceruza Lengyelországban műanyagköpenyes ceruzát szabadalmaztattak. A műanyag ceruza ugyanúgy hegyezhető, mint a fából készült. A szakértők számításai szerint a találmány bevezetése Lengyelországban évente több mint 15 hektár erdőt ment meg a kivágástól — öregem, hihetet- ; len, ami ebben az füzemben folyik. Egyszerűen hihetetlen — lmutatott a Gomb- Ikerekítö Vállalat kís- ; sé omlófélben levő j kapujára Blahovác l Lajos. — Miért, talán az > Amazonasz folyik a Ikapu mögött? — kér- Idezte egykedvű unalommal vissza Tegle> vies Teofil, horgász- iszövetségi alelnök, ci- Ivilben egy ktsz főál> Iá sós el nöke, — Ne szellemes- %kedj. Ami ott, a gyárikapu mögött folyik, >as már felháborító. > öregem. Csoda, hogy > tűnk az illetékesek >— méltatlankodott legyre hevesebben > Blahovác Lajos. Ide ? figyelj- Tudod te, mi }az, ha egy üzemben (megverik azt, aki dolgozik? Mert itt meg- l verik! Egy ember lakadt a négyes üzem Ibal kettes vaxológépe mellett, aki dolgozott. Illetve akart volna. De csendes munkájával is felébresztette többieket, hogy azok, kérlek, nem bírták cérnával és emiatt megverték... — Ez azért túlzás, nem? — ingatta a fejét gyanakodva Teg- levics Teofil... — Miért lenne? Nincs anyag, nincs alkatrész. Annak a fickónak volt anyaga, volt alkatrésze.., mert dolgozott. Hogyan juthatott hozzá? Csak úgy, hogy lopta, vagy szabad idejében fusizta, hogy dolgozhasson. Az üzem öntudatos munkásai nem tűrték el sem a lopást, sem a fusizást. Jó, mi? — Viccnek! — Csakhogy ez nem vicc, Teofilkám. Ez vem vicc. Ez éppen olyan veres valóság mint az, hogy a: igazgató felesége a főkönyvelő, az anyósa meg a. főpénztáros. Arról nem is beszélek, kérlek, hogy az üzem főmérnöke meg az igazgató anyósa lányának a fia. — Az anyósa lányának a fia? Mit csavarod a dolgot? akkor az ő fia is, nem? — Dehogynem, kedves Teofilkám, dehogynem, csak így akartam érzékeltetni, hogy milyen csavarosait bonyolultak a családi, rokoni szálak ebben az üzemben. S nincs, aki rendet teremtene. Nincs! Véleményem szerint már milliók menteit veszendőbe a selejt miatt.. — De hiszen most mondtad, hogy nem dolgoznak... — Na, ez az. Kép- < seid cl, nem dolgoz-1 nak, mert olyan szer- $ vezetlen a termelés. | hogy égnek áll azl ember haja tőle. ..$ Szóval, nem dolgoz- ? nak, öregem és mégi így is selejtet ter-t melnek. Mi lenne, hat dolgoznának is? Esi ■nincs, aki rendet te-i remisen, aki segitsé-s get nyújtana, aki? megszervezné a ter-i melést, kirúgná a ro-\ konokat és a portást.? — Miért kell a por-? tást külön is kirúgni?? — Mert az, kérlek,? külön is lop. Az egy-? szerűen bemegy a ve-? je irodájába... A ve-> je ugyanis az igaz-? galó ebben az üzem-? ben... Bemegy és el-? lopja a repipiát a? szekrényből és le-? szopja magát ott, az? igazgatói fotelben, a$ sárga kókuszszőnye-> gig... És nincs, kér-? lek,' aki rendet te-? remtene ebben a> tarthatatlan helyzet-l ben. > — Te, hát végtére> is ki ott az igazgató?? — Én! — mondta> rezignáltan Blahovácl Lajos és búcsút intve> barátjának, befordults a Gombkerekitö Vál-i lalat kapuján. s Üj munkanapról virradt a gyár! * (earii Városnézés — ínyenceknek Londonban érdekes új, emeletes autóbusz járja a várost. Az autóbusz emeleti részén 24 személyes vendéglő van. A kitűnő ételeket miniruhás pincérnők szolgálják fel. Az autóbusz alsó szintjén található a konyha. A „vendéglőbusz" városnézés céljait szolgálja. Bgy-egy városnéző út 1 á- romórás. Ez az idő elegendő a város megtekintésére és a séf készítette ínyenc- falatok elfogyasztására.
