Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

Gyári beszélgetések

Akiket vezetnek

A gyár igazgatója, amikor a témát elmondtam, sorolni kezdi: „Üzemi demokrácia, üzemszervezés, hatékonyság. Igen, ez megy most műsoron.”, Kesernyésen mosolygott: „Nem könnyű dolog egyik sem. Az üzemi demokrácia fogalomkörébe sok minden belefér, mondhatjuk azt is, minden, ami egy üzem életét jellemzi. Itt van például a vezetők és vezetettek viszonya. A középvezetők, a termelés közvetlen parancsnokai nem mindig találják meg a megfelelő hangot beosztottjaikkal. Pedig itt végső soron mindenki egyet akar; nagyobb eredményt. Csak az érd~’'tík különböznek ..

Nem mindent „népszavazással"

A szerszámkészítő műhely egyik brigádvezetőjével, Gye- nes Imrével beszélgetünk. Ugyancsak a „műsoron levő” témáról, az üzemi demokráciáról.

— Én e fogalom alatt azt értem, hogy van véleményem, amit meg is hallgatnak. Mert két dologról van szó: egyszier arról, hogy a melósokat se kelljen • terelgetni, mert ők is gondolkodó, alkotó emberek, másodszor pedig, hogy a vezető tudjon kicsit a munkás fejével is gondolkodni.

— Itt van mindjárt egy példa. A köszörűket néhány napja minden műszak végén elszedik tőlünk, és munkakezdéskor újra kell vételeznünk. Időveszteség, s nem is mindig a megszokott masinát kapja az ember vissza. Kérdezzük: miért? Csak. Hát ezt így nem lehet elintézni.

— ön szerint, hol van a határ, amikor a munkás már nem szólhat bele az ügyekbe? -----— Nem lehet mindent népszavazással eldönteni, ezt én nem vitatom. Sőt, azt is hozzá kell tennem, hogy itt, a gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyárban a véleményalkotás és annak meghallgatása tekintetében is jól állunk.

De visszatérve az előbbi példához: azt hiszem, meg tudnánk érteni, ha indokképpen elmondanák, nézzétek, így jobban tudunk vigyázni a drága köszörűk épségére s a többi s a többi. Az ember várja ezt. Vagy egy másik eset: ha történetesen munka- szervezési okokból elmozdítanak egy embert, miért nem lehet azt mondani neki. hogy „gyere már be az irodába egy pillanatra, erről volna szó.” Ehelyett inkább azt hallani: „hét órakor itt meg itt jelentkezel”, s ezzel kész. Szerencsére — s ez is jelent valamit —, rossz példákat inkább régebbről tudnék sorolni. De az biztos, hogy egy rossz intézkedés három jónak értékét is elrontja — még ma is.

— Aki már egyszer vezető posztra kerül, azt nehezen lehet onnan lefelé elmozdítani. Ennek jórészt emberi okai vannak. De a demokráciát azért kell szorgalmazni, mert ha egy vezető munkáját többen is figyelik, rá kell jönnie, ha baj van.

— Most mi foglalkoztat bennünket? Tavaly jobb eredményeket értünk el, mint a korábbi esztendőben, mégis tavaly 160 ezer forintot osztottunk ki jutalomként, az idén meg csak százezret. De azt mi is tudjuk, hogy ez nem kapun belüli gond.

„Nem dolgozunk mások helyett..."

Egy kis kerekasztal-beszél- getés a másik műhely melletti helyiségben. A szobában kopott íróasztalok, az ablakon át a gépekre látná. A kinti zaj teljes erejével berobban, ha nyílik az ajtó. Juhász István szerelőlakatossal, Vadon Béla üzemegység-vezetővel és Reviczki Ferenc lakatos brigádvezető- vel ülünk be ide: a munkások az úgynevezett „régiek” közül valók, tapasztalt szakemberek.

— Mi elismerjük a vezetők munkáját — kezdi Juhász István —. s itt a gyárban elégedettek is lehetünk.

A középvezetőkkel adódnak inkább nézeteltérések, ugyanis nem mindig akarják figyelembe venni mások elképzeléseit.

Vadon Béla mint „középvezető” rögtön reagál:

— El kell ismerni, különösen a művezetőknél nincs minden tisztázva. Mi azt mondjuk, nyúlsz! vűek, a munkások meg azt, hogy merevek, hatalmaskodók. A felsőbb vezetés nem is tud sokat tenni, hiszen szubjektív oldalról ők ismerik legjobban az embereket. Viszont, ha jobban szervezzük a munkát, jobb az anyagellátás, a hangulattal sincs probléma.

— Ha egy dolgozó javaslatot tesz, nem mindig kell elfogadni, de legalább beszéljünk róla —, veszi át a szót Reviczki Ferenc. Sok olyan egyszerűbb ötletet, nem hallgatnak meg, ami ugyan még nem újítás, de mégis hasznot hoz.

— Ügy tudom, prémiumcsekket vezettek be éppen az ilyenek honorálására...

— Igen, de még nem mindig élünk vele.

— Azt hiszem, beszélnünk kell a munkaversenyekről is — folytatja Juhász István.— Nálunk például a jutalmakat nem egy személyre osztják, hanem a brigádoknak. Mi azt nem egyformán osztjuk szét, aki jobban megérdemli, többet kap. Nem szívesen dolgozunk mások helyett. A múltkor valaki a szocialista brigád vezetői tanácskozáson felvetette, hogy egy brigádtanácsot kellene létrehozni, ahol a brigádmegbízottak a gazdaságvezetéssel együtt megvitatnák a gondokat. Én azt hiszem, ez is ide tartozik.

— Azelőtt az üzemi demokrácia csak egy szűk körre korlátozódott a vállalatnál. A többség nem sokat érezhetett belőle. Ahogy fejlődünk, mindig úgy tágul egy kicsit ,a kör. Még nem értünk el mindent, de a demokrácia előnyeiből már nekünk is jut; már a miénk, mint ahogyan magunkénak- érezzük a munkahelyünket ...

Ilekeli Sándor

Üzem is falu élete egy vágányon

Bélapátfalvi jegyzetek

„GÁRDONYI KULTÜRHAZ”. Ez áll a művelődési hajlék homlokzatán.

Csinos, tetszetős épület, csupa üveg előfal, klubhelyiséggel, öltözőkkel, nagyteremmel. Meg egy igen látogatott presszóval, amelynek üzemeltetője, a fogyasztási szövetkezet némi bért fizet az igazgatóságnak. Persze, nem ebből folyik a népművelés a háromezer lelkes községben, valamint a cementgyár portáján! Hanem az üzem szakszervezeti bizottsága és az SZMT teremti elő a pénzt, amibe az ötezer kötetes könyvtár, a szakmai előadások és tkü-lön- böző művészeti csoportok finanszírozása kerül.

Bélapátfalva lakóinak negyede a cementműnél helyezkedett el. S ez sokat megmagyaráz abból, hogy az üzemi és falusi közművelődés mindmáig egyetlen közös vágányon halad Mert így van! Hiszen a Március 15 Termelőszövetkezet, a Technolux Ktsz, az erdészei vagy a Ruhaipari Vállala C telepének dolgozói szívesen látott vendégek a Gárdonyi Kul túrházban.

Helyes ez?

Az ellen egyetlen üzemi vezetőnek nincs kifogása, hogy a kultúrház mindenkié legyen, egyformán részesüljenek javaiból a falu különböző rétegéhez tartozó emberek. Mező Sándor, népművelési ügyvezető még el is dicsekszik vele. hogy a cementipari művek kulturális szemléjén olyan nagy sikert aratott népi játékban, Bogár Imre balladájában diák, ifjúmunkás, tisztviselő, termelőszövetkezeti tag éppen úgy színpadon volt, mint a cementmalmok vagy a lakatosüzem dolgozói. De aztán gyorsan hozzáteszi, hogy a közművelődés terheit mégsem csupán a cementműnek, illetve szakszervezeti bizottságának kellene viselnie.

MIT VÁRNAK AZ ÜZEM

vezetői ebben a kérdésben? Sas Kálmán igazgató ekként

fogalmazott:

— A minimumét! Vagyis azt az összeget minden községünkben lévő üzem, gazdaság kasszájából, szociális- kulturális alapjából, ami az ott dolgozó polgárok után keletkezik.

A közös teherviselés természetesen úgy képzelhető el, ha beleszólása van a munkába mindannak, aki csak áldoz a kultúrára Bélapátfalván. Ez jövőnek szóló figyelmeztetés. A cementgyár azonban már előlegezte a bizalmat, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy az üzemre és falura kiterjedő, eléggé sokrétű közművelődési munkát évek óta olyan vezetőség irányítja, amelyben képviselve van az egész község. Van aztán gyáron belül is egy héttagú kulturális bizottság! De azonos személy, Mikó Sándor áll élükön, s ez biztosíték arra, h-ogy összehangoltan, egymást segítve dolgozzék a két irányító testület.

Az első lépés megtörtént tehát azon az úton, amely a bélapátfalvi népművelés, kulturálódás jövendőjébe vezet, Most már a következőket is meg kellene termi!

Vagy nem ezt bizonyítja újabb eredményeinek szép sora? A 120 órás korrepetáló-szakkör, ' amely a falu bármely sarkából jelentkező szülő gyermekét előkészíti különböző felvételi vizsgákra? És a zeneiskola! Leszűrt tapasztalat Bélapátfalván, hogy a zenét tanuló fiatalok kitűnően helytállnak az általános iskolában, gimnáziumban. Feltámadt időközben a nagy múltú bélapátfalvi vegyeskar Is, amely létrejöttét sokban köszönheti a községben letelepedett idős karnagynak, Weininger Ernőnek. Új színek ezek a faluban, átfonják háromezer ember életét. Az lenne tehát méltányos, ha e vállalkozások gondjai is megoszlana- nak.

JOBB ERRE MOST figyelmeztetni, mintsem elkésni vele.

(moldvay)

Fólia város négy hektáron

Ha sokat jár az ember Hevesen, az egyik legtöbbet hangoztatott kérdésre figyel fel: mikor lesz Heves város. Nos, hogy az egyre dinamikusabban fejlődő, több mint hétszáz éves település mikor vívja ki magának a városi rangot, nem lehet pontosan megjósolni, de hogy a községtől néhány kilométerre kinőtt egy város a földből, az biztos.

Ez a város a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet területén van, tervezői agrármérnökök, létrehozója a termelőszövetkezet vezetősége, felépítője. a közös gazdaság tagsága*, ... , ..

Ha az ember fölkapaszkodik egy kis homokdombra, előtte terül el Heves megye első fóliavárosa, négyhektárnyi területen. Egy-egy fóliasátor kétszázötven méter hosszú. A sátrak között leÖntő civilben

Két kupolókemence kéménye magasodik az egri öntöde fölé. Olvadt vasat ontanak a hasukból.

Idős ember áll a tüzes kemence mellett. Czeglédi Bertalannak hívják. Ötvenhárom éves. Már civilben van. indul haza.

— Hajnali ötkor keltem ma is. Negyed hatkor léptem ki a házam kapuján és indultam a gyárba.

Magas, sovány, inas, szí- jas testű ember. Ravaszkodó mosolyok táncolnak szemének ráncai között.

— Régóta csinálja?

— Harminchét esztendeje vagyok az öntödében, tizenhat éves korom óta. Itt laktunk nem messzire, sokat eljártam bámészkodni a ke- H^eacékhez. Különösen szerettem a csapolást. A pattogó vasszikrákat, a nagy tűzesőt. Tetszett a hőség is, meg a vakító tény Is. Ezért is választottam szakmámnak ezt a mesterséget.

Harminchét éve a tüzes kemence mellett hőségben, s fényben él. A hőséghez any- nyira hozzászokott, hogy a legkisebb hideget se bírja el. Tegnap délután is, az a kis hivesség, teljesen megfází- totta. Tapadt rajta a kabát, didergett az úton egész hazáig.

— Mikor behúztam magam után a kaput, mindjárt az öntödére gondoltam. 'Mi van a kupolóval? Nincs-e valami baj? Mert előfordulhat minden. Ritkán. Ha pedig most kik*-1: az öntöde kapuján, egy jé i, -frétesre fogok gondolni. Bevágom bőr alá a sarki lócitronyos bódénál. Izzadtam eleget, sokat verítékeztem ma is, 8 veszteséget, ugye, pótolni keli.

— Mennyi folyadékot fogyaszt egy műszak alatt?

— Van szódavíz meg tej is, télen pedig tea. A tejet nem szeretem, nem állja a gyomrom. Szódából úgy két- üvegnyit iszom meg. Persze, nem engem kell alapul venni. Mások sokkal többet verejtékeznek és sokkal többet is Isznak.

— Hogyan kezdődött a munkanap ?

— Amikor a munkásan- eugba átöltöztem és bejöttem a kemencéhez, legelőször is elkészítettem a kemenceelzáró sarat. A masz- szát bent unitból és fekete homokból kavartam ki -egv vederben, kevés vízzel. Azután hozzákészültem a kemencéi munkához. Levegővel jól aláfúvattam a kemencének, hadd melegedjen gyorsabban az egész. Égy idő után a kemence nyílását betömtem a fekete elzáró sárral. Közben a felső álláson hozzákezdtek a szilárd nyersvas berakásához, az adagoláshoz. Húsz perc múlva nekifogtam az első csapolásnak. Jó napom volt. úgy százötven mázsányi vasat csapoltam ki a kemencéből. Néha ennél sokkal többet is csapolok. 180 mázsát például. Három órakor letelt volna a műszakom, de még tovább bent maradtam, mert leöntöttük a kézi formákat, a géprészeket is. A vcbórc tol;csen elfáradtam, zsibbadni kezdett a lábam is.

— Van-e barátja?

— Itt, belül, nekem nincsen barátofn. Minden embert egyformán szeretek és az emberek is szeretnek. Engem mindenki úgy szólít meg, hogy papó. Kívül Juhász Feri a barátom. Egymás mellett lakunk, úgy ismerjük egymást gyerekkorunk óta, mint a tenyerünket. Mink ketten még soha nem haragudtunk Feri- fűtő a Hajtóműgyárban. Tegnap azt mondja nekem: „Jó lesz már neked, hamarább elmégy nyugdíjba, mint én.” Egy évvel fiatalabb nálam a Feri. Nem. az a jó, hogy hamarabb nyugdíjba kerülök. Az a jó, hogy a kollektív szerződés szerint, míg nyugdíjba nem megyek, minden évben 1500 forint jutalmat kapok. Ezzel is srófolnak valamit, ugye, a nyugdijpén- zen,

Harmincöt-negyven fokos hőség van a kemence körül. Rólam szakad a verejték. Czeglédi Bertalannak száraz az arca. Ő szereti és bírja is a forróságot. Forró égövi ember harminchét esztendeje.

— Nekem ez az öntöde: bölcső. Itt születtem bele a munkába és nincs is semmi vágyam, mint az, hogy amíg élek, bírjak dolgozni. Én nem tudnék meglenni dolog nélkül. Legfeljebb csak . két napot... Szóval, senki nem mérheti úgy a változásokat, ahogyan én mérem. Képtelenség elgondolni is, hogy valaha faszekrénybe formáztunk, öntöttünk és kis tégelyben ketten-hárman cipeltük az olvadt, forró vasat. Tessék megnézni, most minden műveletet gép csinál.

Odalép hirtelen a kupolához, kis kukucskáló üvegen betekint a kemence gyomrába, majd megkerüli a kemencét, valami szerkezetet csavar meg, mire nagy zúgás támad.

— Rávettem már a levegőt, mert salak jön a kemencéből ... — Tarkóvakarás után visszakanyarodik az előbb megkezdett gondolatsorhoz: — Sokat változott és fejlődött ebben az üzemben maga az ember is. Hozzánött a gépekhez. Higgye el, én nagyon jól érzem itt magamat. Az emberek tiszteli! egymás önérzetét, nem jön

, senkiből farral kifele a szó. mindenki tudja, érti, teszi a dolgát. Lusta nincs közöttünk, azt mi nem bírjuk, elzavarjuk, rontsa máshol, a levegőt.

Megint valami szerkezeten babrál. Komoly az- arca. A kupoló minden moccanásáért felelős.

— Mit csinál egy vasöntő civilben?

— Ügy érti, odahaza? Legelőször is, ebédelek, majd pihenek egyet. Utána megyek a szőlőbe, ahol dolgozgatok. Négyszáz négyszögöles a szőlőm Megterem a tőkéken úgy 300 liternyi borocska. Nem sok, ugye, de fejadagnak kitart egyik szürettől a másikig. Van a szőlőmben gyümölcs is. Bódi szilva, búzával érő körte meg barack. Ha a szőlőből hazajöttem, beszélgetek kicsit Feri barátommal, természetesen, borocska mellett. Aztán fekvés, mert hajnali ötkor kelni kell újra. Ilyen az élet verklije...

Harminchét esztendeje csinálja, éli így az életét Czeglédi Bertalan. Kemény élet. j Ám csak ezt és csak így csiná'ná akkor is, ha újr- születne. i

De/ső I

fektetett csőrendszerben fut a sátrakban nevelkedő palánták két fontos éltető ele-* me: a víz és az olaj. A négyhektárnyi területen berendezett kertészet ugyanis egész télen át üzemeltethető, mert a minden fólia alatt megtalálható olajkazánnal tetszés szerinti hőmérsékletű levegőt lehet végigfúvatni két-* százötven méter hosszúságban. így a kertészet novembertől júniusig folyamatosan üzemelhet,' mintegy 200 Osztagnak nyújtva állandó munkát és jó kereseti lehetőséget.

Gulyás Sándor, a termelőszövetkezet elnöke így emlékezik a „városalapításról”:

— A ma termelőszövetkezeti vezetőjének az egyik legdöntőbb es legfontosabb feladata, hogy jól és idejében informálódjon. Amikor napvilágot látott a meghirdetett zöldségprogram, mái' az egész termelőszövetkezet vezetősége rá volt hangolódva a fóliaváros tervére.

— Mennyibe került a négyhektáros kertészet?

— Sokba. Talán túl nagynak látszik a kockázatvállalás, ha megmondom, hat és fél-hét millió forintba került a termelőszövetkezetnek a négy hektárra épített modern kertészet.

— Mennyi idő alatt térül ■meg egy ilyen óriás beruházás?

— Nagyon nehéz megmondani. Ugyanis, rengeteg palántát nevelünk a fóliavárosban. Már kivittek 40 holdra való paradicsomot és ötszáz holdra rúgó dinnyepalántát is adnak a fóliasátrak. Ezeknek a növényeknek az értéke, haszna majd a szabadföldi kertészetben csapódik le, de a fóliás kertészet határozza meg közvetve a szabadföldi hatékonyságát, gazdaságosságát. Ami közvetlen haszon volt eddig, az sem elhanyagolható. A sátrak alatt termelt korai saláta eddig mintegy félmillió forint hasznot hozott. Az sem mindegy, hógy az eddigi szerényebb tételek helyett volt úgy, hogy naponta 40—50 ezer fej salátával jelentkeztünk a piacokon, illetve a HUNGAROFRUCT-nál és a SZÖVTERMÉK-nél. Egyébként már kidolgoztuk a fóliasátrak utóhasznosítását is. Ha az első széria kikerül a szabadba, hatvani erőspap- rika-termesztésre állnak át a kertészek. A 250 méter hosz- szú sátrakban a tataj-előkészítési munkákat kis kerti traktorok végzik, és hogy még egy újdonságot mondjak: ezután a vetés januárban kezdődik majd Hevesen, a fóliaváros olajfűtéses folyosóiban.

Sz. A,

április 30., vasgrr

(