Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
Közművelődés gondokkal Ne számoljon, annyi nincs... Nem szeretnem félrevezetni az olvasót, ezért már elő- j >‘e elárulom, ebben a riportban nem esik szó a közsnű- velődés módszereiről, formáiról. Az itt következő sorok között ugyanis a pénz játsz- sza a „főszerepet”. A pénz, amely nincs, vagy legalábbis dsak nagyon szűkében van. Apcon is... 0 A tanács elnöke szemmel láthatóan elégedett a községgel. Épül, szépül, az embe- 1 rek pedig gyarapodnak. Már a tanácsilázán tapasztalhatók a fejlődés jelek Tágas irodák, központi fűtés, szőnyegek, modern fotelek. Olyan ez a tanácsháza, amilyennek ma már lennie kell. f — Csak a művelődési ház nem olyan. — Sajnos. Az önállósággal sok gond szakadt a nyakunk- • ba. A pénz pedig elég kevés. A művelődési háznak ebben az évben 40 ezer forintot tudunk adni. Nem telik többre. , — Ebből 30 ezret már elköltöttünk. Hogy miből fogunk „élni” az év hátralevő részében, azt nem tudora — mondja keserűen a művelődési ház igazgatója. Az összefogás, az talán segít. Elindulunk a faluban... s ,A körzeti szövetkezet főkönyvelőnője az elnök irodájában. fogad. A sarokban modern olajkályha, a kisasztal körül fotelek. Kényelmes berendezés, olyan, amilyennek ma már lennie kell Apcon is egy szövetkezeti irodában. Itt is pénzről beszélgetünk. — A jő közepes szövetkezetekhez tartozunk. 1971-ben közel kétmillió forint nyereséget értünk el. — És mennyi a kulturális alapjuk? .— 5310 forint. Ehhez még negyedévenként hozzátehetünk ezer forintot. Van még egy keretünk: a tagság szociális és kulturális alapja, s ez 30 ezer forint. — Mennyi jut ebből a művelődési háznak? — Eddig még nem adtunk. Ebben az évben megpróbálunk valamit. A szövetkezeti ' tagság egyébként csaknem az egesz falut jelenti... s A tsz-elnök irodája már nem olyan fényes, de azért itt is van olajkályha, s kényelmes fotel várja a vendéget. 234 tagja van a több Thint - kétezer holdon gazdálkodó szövetkezetnek. Négymillió 600 ezer forintot osztottak ki a tagságnak, a szövetkezet bruttó nyeresége pedig meghaladta a hétmilliót — És a kulturális alap? ■ — Húszezer. — Mire költik? — Tízezret elvisz a sport, ötezret a tsz-tagok oktatása, a másik ötezret pedig saját kultúrcsoportunk kapja. A kulturális alap eszel ki is merült... 2 fos értéket fogunk termelni. Az emberek most már megtanultak dolgozni, s így ez az első negyedév, amelyet nye- ! reséggel zártunk. — Kulturális alap? — Együtt van a sporttal: SO ezer forint. — A gyár- dolgozóinak fele Apcon lakik. Napi nyolc órát töltenek a gyárban, s a 320 millió forint felét ők termelik meg. A nap 16 óráját azonban a községben töltik. Mennyit áldoz a gyár művelődésükre, kulturált szórakozásukra? — Sajnos, eléggé korlátozottak a lehetőségeink. Eddig nem adtunk. De ebben az évben megpróbálunk segítetlí . • 4 Az igazgató gondolkozik, számol. Sietek közbeszólni: — Ne számoljon, annyi sajnos nincs. — Tudom. Évi 150 ezer forint kellene. Csak a munkára. a fenntartásra. És mikor épülhet új művelődési ház? Mikor lesz új, modern berendezés? A tanácselnök válaszol: — Nem tudom. 1975-ig nem szerepel a tervben. S hogy később hogyan lesz, azt ma még nehéz megmondani. Sok minden más keli még a faluban .., Egy jó Ötlet eredménye az, hogy egy másik üzeme is van a községnek. A régi malomban dolgozik 120 nő, s kezük nyomán szebbnél szebb bőrkabátok, szőrmebundák utaznak a külföldi üzletekbe. A dolgozók valamennyien apciak. Hogy mennyit termelnek évente, azt nem tudják megmondani, de azt igen, hogy jó eredménnyel zárták az elmúlt évet: egyhónapi bér volt a kifizetett nyereség. A kultúra forintjai, sajnos, itt sem kézzel foghatóak. A pénzzel, a megtermelt értékkel Budapesten a szőrmeipari ktsz központjában gazdálkodnak, s Apcra még nem jutott a kulturális alapból. Hogy el ne felejtsem: ebben a hajdani malom épületben is megfelelő berendezéssel találkozik a látogató..., 3 Bizonyosok minden. Csakhogy, a művelődés nagyon lemaradt, s igencsak szegényes körülményéit között dolgozik. Mert dolgozik, munkálkodik így is, ilyen körülmények k<jzött is. S nem a városokhoz mérten maradt le,- önmagához inlcább, a faluhoz, az apciak igényeihez. És talán a lehetőségekhez is. Bár Apóról szól ez a riport, a tapasztalatok sok tekintetben általánosíthatók. A megtermelt értékhez, a növekvő követelményekhez, az önmagunk által kialakított igényekhez képest keveset költünk művelődésre. Még kevesebbet a művelődési házakra. És ez a kevés is több csatormán folydogál. Az ösz- szefogás gondolata pedig nagyon nehezen váltható át forintokra. Pedig mindenki tudja, hogy a kultúra jó befektetés. A tudás, a műveltség anyagi erővé válik. Ez az elmélet. A gyakorlat azonban olykor mást mutat. Ha most itt 'befejezném a riportot, mindez igaz híradás lenne arról, hogy Apcon is sokat fejlődött a világ, igényesek lettek az emberek. Ezt tapasztaltam az irodákban, üzemekben, de a jól felszerelt iskolában, a moziban és a bisztróban is. A lakásokat nem járhattam ugyan sorba, de szavahihető emberek mondják: szépen laknak az apciak. Itt és így mégsem fejezhetem be a riportot. El kell menni a művelődési házba is. Apcon is ezt tapasztalBár riporthoz nem szokás utószót írni, most mégis ide kívánkozik egy örvendetes hír: a megyei tanács gyors segítségeként egy modern klubberendezéssel megpakolt teherautó indult el Egerből az apci művelődési hazba.... Márkusz László Tó > rö „A VIETNAMIAK ritkán nevetnek, de mindig mosolyognak...” — jut eszembe egy mondat Róbert László riportkönyvéből. Egeiben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola egyik új oktatási helyiségében kilenc vietnami ösztöndíjassal beszélgetünk. Valamennyien fiatalok; akik azért jöttek Magyarországra, azért töltenek öt esztendőt távol családjuktól, hazájuktól, hogy majd hazatérve a hazát szolgálják, tanítsanak, oktassanak, neveljenek. — Hó apó annak idején azt üzente nekünk, fiataloknak, hogy első dolgunk a tanulás — mondja Dinh thi aí Lien, magyar nevén Mária, aki egy tanévet már elvégzett az agyonbombázo! I Vinh-i Tanárképző Egyetem „őserdei utódjában". A két tanárképző intézmény között éppen tíz esztendeje alakult ki a kapcsolat. Ennek értelmében rendszeresen kicserélik az oktatással, a neveléssel kapcsolatos tapasztalataikat és most már- második esztendeje vietnami ösztöndíjasok ismerkednek — elsősorban — a természettudományokkal Egerben. Dr. Szűcs László, az egri tanárképző főiskola főigazgatója, egy delegáció tagjaként ellátogatott 1970-ben a VDK-ba, Vinh- be is, s így a két intézmény között a kapcsolat még szorosabbá, személyesebbé vált. Tavaly pedig a vinhi pedagógiai intézet rektora ismerkedett meg az Egerben folyó munkával. Ca Van Tinh, aki másodéves, és láthatólag az egész csoport vezetője, arról beszél, hogy milyen jól érzik magukat Magyarországon, hogy magyar kollégáik milyen sokat segítenek a tanulásban, de az életben is. A Holdújévet itt, Egerben is megünnepeltük — meséli Pham Duy Lieu. — Az egyetem KISZ-szervezete köszöntött minket ebből az alkalomból, mi pedig távol a hazától, lehetőségeinkhez mérten ünnepeltünk. Igaz., nem volt, vietnami értelemé ben terített az ünnepi asztal, nem volt rajta bang cjsung, ez a rizsből készült, tekerccsé göngyölt, porha- nyós leveles sütemény, nem volt a poharakban lua moi, a rizspálinka, csak tea. De volt az ünnepi asztalunknál sok szó. sok jó szó, dalok a vietnami hősök harcáról, mesék, legendák, népünk történelméből és jelenkorából. De elénekeltük azt a magyar nép dalt is, amelyet már itt tanultunk, s amelyik így kezdődik: „Tavaszi szél vizet áraszt.. A GYÖNGYESŐ jut eszembe, a Da Lor,;' — az ■ Ezer Szikla öble — legendája, amit tőlük hallottam: „Amikor idegen kalózok támadtak ránk, a király az égé ' hez fordult segítségért. Az '. ég ura gyöngyesőt küldött a ' főidre, s mire a gyöngyök leértek, óriás sziklákká, hegyekké „nőttek.. Elzárták a kalózhajók útját». ■ „Tavaszi szél . vizel áraszt.. fÉ És máris arról ‘beszélgetünk. ami a kémény tanú fáson kívül a legjobban foglalkoztatja őket, déli testvéreik offenzívájárpl,: az ame- riakai.ak észak-vietnami bombázásáról. „A vietnamiak ritkán nevetnek. de mindig mosolyognak. ..” — A vietnami nép kivívja győzelmét — mondja Nguyen Dinh Thuoc —. akármit tesznek az amerikaiak. Nguyen the Binh, akinek á faluja alig. száz kilométerre van Hanoitól, arról emlékezik, mit jelentett számukra az első bombatámadás "és hogyan edzette meg őket, hogyan tette még keményebbé, erősebbé falujukat az ellenség támadása. Hoang Van Cu ma is testében viseli annak az amerikai rakétának az acélszilánkjait', amelyek négy esztendeje megsebesítették. Trinh Ngcc Don, akinek bátyja katona, azt magyarázza, hogy rizstermelő parasztnak lenni majdnem . olyan veszélyes' mesterség, mint katonának. Gábor, Pham Van Chung nehezen, könnyekkel küszködve beszél, hiszen bátyja katonaként, hősként áldozta életét, bátyjának özvegyen maradt, felesége pedig egy bombázás alkalmából megsebesült. Utolsóként István, Mai Van Tuyet szólal meg, ezt mondja: — Harmincegy esztendős vagyok. Mielőtt Magyarországra jöttem, tíz évig tanítottam és közben a tanítóképző esti tagozatát végeztem. Apám 1945-ben, anagv éhínség idején közel kétmillió társával éhenhalt. A nagy bombázásók idején öcsém megsebesült, egy másik öcsém pedig katona. Feleségem van, aki utánam és a helyemre lépett a katedrán. Tanítónő. Mikor eljöttem, még csak két lányunk volt. Már Magyarországon voltam, amikor megszületett, a kisfiúnk. Eddig csak fényképről láttam. S ha rágon-" dúlok, még jobban megerő- sítem a szívemet és még keményebben tanulok. Hiszen azért vagyunk távol, hogy hazatérve, hazánk szolgálatába álljunk. Azt akarom, hogy a fiam szabadságban, jólétben, békében éljen. „A VIETNAMIAK ritkán nevetnek, de mindig mosolyognak". Mosolyognak a homlokukkal, a szemükkel, nyílt tekintetükkel, meleg kézszorításukkal, hazájukért dobogó szívükkel. Oravec János ©cfy etem© A Szovjetunióban igen népszerűek a társadalmi oktatási intézmények, a szabadegyetemek. Hallgatói 5 | Erőt sugárzó, impozáns 'épület az apci Qualität központja. Már a portásfülke előtt, a tágas előcsarnokban kényelmes fotelek várják a látogatót, fent az irodák pedig szépek, s modern berendezésűék. A fűtés természetesen központi. Beszélgető partnerünk a gyár igazgatóhelyettese. — I250-en dolgoznak a gyárban, s ebben az évben remélhetően 320 millió forin%rilb 30., víuüu'íM# Engedje el az olvasó a mű- ^ velődési ház — a régi kas- ^ tély —, berendezésének és ^ felszerelésének részletes le-§ írását. Ami nincs, arról ^ úgysem lehet sokat beszélni ^ Talán csak annyit, hogy berendezés körülbelül az í italbolt szintjén van. Hogy ^ pontosabb legyek, a rosz-§ szabbik szintjén, mert a má-;| sík italozó bizony felülmúl-§ ja a művelődés hajlékának^ berendezését. Eles kontraszt ként csak az új könyvtár vi-k gasztalja a látogatót. Tv nincs, (most vesznek^ majd), lemezjátszó nincs (ha^ mégis Ítéli, akkor a fiatalok-;! tói kéri kölcsön az igazgató),^ telefon sincs. A helyiségek-^ ben ósdi vaskályhák nyelik ^ a lignitet, s nem nagyon ad-^ ják a meleget. Igaz, olykor § tijgelő sincs. És n p nó s i n c s. Pedig társbérlője is van a kultú-§ iának: a pincében hordókat^ tárol a tsz havi 100 forintért, | a padlást pedig a Herbaria^ csipkebogyói birtokolják évi i ÍJ ezer forintért. így és ilyen körülmények^ közé várjuk, hogy a szépen | berendezett, kényelmes lakd-S; sokból, esetleg a tv mellől a\ művelődési házba ' menjenek $ az emberek? Szórakozni, mű-§ velődni? — Főleg nek ide, nagyon —, gató: penz^ már két ^ 5 VII. Józsa Gyuri a bolhacirkuszban Pesten ese t még ez a furcsa história Józsa Gyurival. Egyik este elunta nagyon magát, s elhatározta, hogy elmegy egy kicsinyt szórakozni. A Nemzeti Színházba ahhoz, hogy nyugodtan dől- menjen? Áh, dehogy! Hiszen gozhasson, hogy válóban a] ott nem szabad előadás köz- kultúra, a szép, az ízlés ott-\ ben pipázni. Cirkuszba men- hona legyen a művelődésig jen? Ott meg nem lát iga- mz? a gyerekek a felnőttek jön-| nem$ mondja az igaz- ^ Megkérdezem: , 5 Mennyi pénz kellene zán érdekes dolgot, mert a így hát éppen kapóra jött neki az a röpcédula, ■ amelyet a Vörös Ökör pincére nyomott a markába, s amely imigyen szólott: „A csudálatos óriás Bolha az ő balét- és kötéltáncosai és vitéz pattantyúsai mutatványait nézze meg! Látni lehet a Botanikus Kert mögött. Első- hely: egy darab húsz krajcáros.” A szórakozást kereső Józsa elment hát a bolhacirkuszba. Porond gyanánt egy nagy kerek asztal szolgált, s a körébe rakott székekben foglaltak helyet a vendégek, akik a páratlan látványosságra éheztek. A bolhacirkuszos egy hadaró beszédű tálján, finom aranyláncra fűzve vezette elő vérszopó fenevadjait, amelyek közül kivált egy a fő látványosság. S miből állott a látványosság? Egyik bolha egy , óriásra fejlődött bolha volt kifeszített finom szálon lejtette a fáncát. a. másik különleges magasságú ugrásaival tűnt ki. Akadt olyan is. amelyik pirinyó ágyúcskát Húzott, másik meg díszesen faragott hintókat. fogatokat... Józsa Gyuri remekül szórakozott, óriási röhögéseivel összevert tenyereinek dörgő lupsával vonta magára legalábbis annyira a publikum figyelmét. mint a pirinkó barna bolhák. — Adta vérszopó bestiája: — kiáltott fel dörgő hangján, amikor az egymással összekapaszkódott bolhák táncot imitáltak. A hölgyek már nem is a bolhák produkcióin szórakoztak, hanem a füredi földesúron. — Fescher Ungar! (Csinos majiyuri — mondoüaUák, rakciójában szereplő rend-j^ kívüli nagyságú vérszívó lé- ^ reg kivált felkeltette Gyuri. ; barátunk, érdeklődését. Űgy-$ annyira, hogy amikor éppen $ a közelében húzta el a kis s jószág az ágyút, megnyálaz- % ta jobb hüvelykujjának kör- ^ mét, óriásit rikkantott, mond-!; ván: $ — Adta bestiája! S a következő pillanatban,^ jókora körmével agyonnyom- ^ ta, nagy pattanással a fe-^ nevadat. Jókorát kacagott5 rajta, s boldog örömmel ösz-i? sze is dörzsölte hozzá a két $ tenyerét. $ De nem így a szegény tál- í ján, amely Józs.a vérengzése: folytán cirkusza legértéke- $ sebb attrakcióját vesztette j el. 5 azok az emberek, akik a tudomány. a technika, a gazdasági élet és a kultúra legkülönfélébb területein- szerzett; ismereteiket igyekeznek bővíteni, gazdagítani. Jelenleg a Szovjetunió több, mint 26 ezer szabadegyetemének mintegy 5,5 millió hallgatója van. Az oktatógárda neves tudósokból. a kultúra kiváló ismerőiből, a népgazdaság különböző ágainak jeles szakembereiből áll. A gyakorlatias oktatást az üzemek, a tudományos kutatóintézetek laboratóriumainak igénybevétele teszi lehetővé. Ily módon a legtöbb egyetemen je-, lentős kutató- és újítómunka folyik. A kijevi szabadegyetem műszáki karán 17 szak és .14 kihelyezett tagozat működik. 2700 főnyi hallgatógárdája — munkások, külön— Jesszusj Jesszus Már ja! i — sikongott az asszonynép-^ féle vállalatok dolgozói, mérség.- óbé-' itáliai — Santa Vergine! gatott a nyomorult ..bolhaprofesszor’’. Villogó fekete szemekkel : indult Józsa Gyuri felé. Min- :i denki azt hitte, hogy egy i szempillantás és megöli. Már ; ott állt az orra előtt és szél- : sebes szóáradattal árasztotta $ el a Heves megyei nagy íré- ■■ famestert, aki egyetlen szót sem értett beszédéből, csu- ; pán sejtette, hogy kárát pa-! naszolja. — Ácsi! Lassan — szólt a nagyúr. viliik! Vasz koszt /.élni akarok! Mibí bolha ?) Miután nem mint ötszáz kemény forinttal megfizette az élelmes tálján üzletember üzleti kárát, kihúzott derékkal, mini egy ízig-véria magyar úr távozott diadala színhelyéről. (Folytatjuk.) a testtel! — Cálen f ló ? (Fi- ■ kerül a kevesebb, nökök és technikusok. Az egyetem tantervében szerep- 1 lő előadássorczatok keretében megvitatják az egyes elméleti tudományágak szű- kebb területének kérdéseit, kicserélik tapasztalataikat, konzultációkat tartanak a feltalálás, újítás és szabadalmazás egyes kérdéseiről. A különböző egyetemi karok és kihelyezett tagozatok zz illető szakegyetemhez, illetve a tudományos intézményeid',ez és az üzemekhez tartoznak. A kijevi szabadegyetem ez e v ben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az eltelt időszak alatt jelentős társadalmi oktatási intézménnyé fejlődött ahol eddig tízezer ember fejezte be sikeresen tanulmányait.
