Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

Egy szokatlan viztársulás gondjai A finomkodók, talán el­húzzák a szájuk szélét, ha rögtön az első mondatból ki­derül: most bizony szenny­vízügyről lesz szó. A realitá­sok embere viszont jól tudja, milyen fontos a sokat em­legetett bioszféra egyensúlya. Tetszik, nem tetszik: a szennyvíz közügy, létkérdés. Ennek a szennyvízügynek a rendezésére alakult meg a mátraházi társulat, aminek érdekességét az is adja, hogy a határainkon túl sem akad hozzá hasonló. Ebből a különleges státus­ból az is következik, hogy gondjainak száma sem ke­A KEZDET. A mátrai üdülők és intézmények voltak kénytelenek a szennyvíz tisztítását elvégez­ni, hogy maguk építtettek ehhez kisebb-nagyobb bérén, dezéseket. Az üzemeltetésük­ről is maguk gondoskodtak. Az idők folyamán ezek_ a berendezéseik már nem győz­ték a tisztítást, mert teljesít­ményük csak alacsonyabb megterhelést bírt ed, de a berendezésük is elkopott, el­használódott. Mit tehettek? A bizton­ság végett túlklórozták a de­rítőt. Ez a klócmemnyiség már meghaladta a tűrési ha­tárt A patakokba beenge­dett túlklóros víz pedig tönkretette a folyóvizek mikroállat- és növényvilá­gát De elpusztította a nö­vényzetet is a patakok men­tén- Hatása még a patakok­hoz járó vadon élő állatok egészségügyi állapotára sem volt közömbös. A KÖJÁE is egyre-másra volt kénytelen büntetéseket kiszabni. Ugyanakkor nem engedte már a korszerűtlen, idejét múlta tisztítóberende­zések felújítását. így született meg az ötlet: közös összefogással kell megépíttetni egy modem szennyvízrendszert, csator­nákkal, tisztító- és fertőtle­nítőberendezésekkel. 1 9 I A TERVEK. Adva volt ^*1 kiindulási pontnak Mát­raháza. Amikor a gyöngyösi tanács illetékesei megtudták, mire készül az 1969. július 3-árr megalakult Mátraházi Szennyvízelvezető Társulat, új ötlettel álltak elő. Azt mondták: a társulat építtesse meg az elvezető csatornákat Sástóig. Amibe egy új tisz­títóállomás kerülne, annak az összegét adják át a ta­nácsnak. Ugyanis ott van Mátrafüreden egy tisztító­üzem. Csak ki kell bővíteni. A város pedig megépítteti az elvezető csatornákat a Sástótól Mátrafüredig. Ez az. amikor minden ér­dekelt fél jól jár. Ki ne egyezne bele egy ilyen ja­vaslatba? De ha már' a mátraházi társulati tagok összefogtak, miért ne lehetne ebbe be­vonni a kékesi gyógyintéze­tet illetve a 'Honvédüdülőt is? Az Egészségügyi Miniszté­rium III/3. osztálya elküldte megbízottját az 1970. decem­berében megtartott tanács­kozásra A kudarccal végző­dött eszmecserének főszerep­lője az osztály megbízottja volt aki kereken kijelentette, nem adnak milliókat a tár­sulatnak ahhoz, hogy a ké­kesi gyógyintézet szennyvíz­gondját is egyszer és min­denkorra megoldja A mátraházi gyógyintézet költséghányada ellen is til­takozott. Csakhogy itt az ér­vényes jogszabályok szerint nincs apelláta. Ha kell, kényszerbehajtással is be-' vasalják rajtuk a pénzt, mert a társulat érdekeltségi terü­letéhez tartozik a mátraházi győgvintézst. Tetszik, nem tetszik néki: a szennyvizét élvezetik, az építkezés vonat­kozó költségrészét pedig ki­vetik rá. r5l az Építkezés, a ■ °‘i társulat élő motorja Nemes Zoltán, aki ebben az esetben hangsúlyozta, hogy ilyenkor nem a SZOT igaz­gatóságának főkönyvelője. Mint ahogy Telkes Tibor is, a társulat műszaki vezetője. Tőlük tudtuk meg, hogy a teljes tervdokumentáció már elkészült Sőt: a munkákat is megkezdték. Az Észak- magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat — egri székhellyel működik — em­berei már tavaly március­ban hozzáfogtak a mátrafü- redi üzem bővítéséhez Ed­dig naponta 300 köbméteres teljesítményre volt képes az üzem, ezentúl pedig ennék az ötszörösét tudja produkál­ni. Fábián József, a vállár lat főmérnöke hangsúlyoz­ta, hogy rajtuk semmi sem múlik. Ez a megrendelés volt az akkor újonnan alakult vál­lalat első munkája. Ennéd a munkánál kellett először bi­zonyítania a vállalatnak azt, hogy életképes. Mint az él­teit idők mutatják, a próbát kiállták. 1 Ha a kész tervék hiányta­lanul megvalósulnak — te­hát a rendszerbe bekapcso­lódik Kékes is —, akkor az összes költségek nagyjából ötvenmilliót tesznek ki. A vízműépítők készek a komp­lett program teljesítésére. S NEMCSAK PÉNZ, Könnyű is, népszerű dolog is a közérdekre hivat­kozni. Ügy állítani be a dol­got, hogy a lényeg nem a pénz. Igaz, sok-sok millióra van szükség, de mindez el­törpül a közérdek fontossága mellett. Jelen esettben mégis pon­tosán erről van szó. Ha van lényeges ügy, amiben na­gyon határozottan hangoz­tatni kell a közösség első­rendű érdekét, ez a mostani olyan. Furcsasága az egész­nek, hogy a közegészség- ügyet éppen az Egészség- ügyi Minisztériummal szem­ben kell védelmezni. Azzal a bizonyos III/3. osztállyal hadakozva. Ha mindé? for­dítva volna a felállás sze- i rint, akkor senki sem cso­dálkozna rajta. Aki járt már mostanában a Mátra déli részén folydo- gáló patak környékén, meg­döbbenve tapasztalhatta, mi­lyen kárt okozott a patak élővilágában (szegény egykori pisztrángok!) és környezeté­ben a tömény klóros szenny­víz, illetve a derítetlemil a szabadba engedett piszkos víz. Vég® egy megjegyzést. A Mátrafüreden keresztül csor­dogáló patakból régóta nem szabad, inni. A vize ivásra- nem alkalmas. Ha a viztársulás teíjes programja megvalósul, a ki­rándulók ismét nagyokat kortyolhatnak a kristálytisz­ta vízből G. Molnár Ferenc ...tegnap és holnap A falu közepén, a lágyan ívelő domb tetejére épült vá­rat évszázadokon át a titok­zatosság homálya lengte kö­rül. A földbe süllyedt vár kiálló komor romjai íiról fi- ra, nemzedékről nemzedékre, új meg új titokzatos történe­tekre — cselszövésekről, szel­lemekről és tündéri szerel­mekről szóló mesékre — ih­lették a fantáziát. Ez a vár is. mint minden műemlék, egy darab, érzé­kelhető történelem. És mert az idő, a változás kiszakí­totta korabeli összefüggései­ből, tág tér nyílt — váló ismeretek híján — a kép­zeletnek. _ Emlékszem — mond­ja a közel ötvenéves Lizák Lukács, a községi népfront- Steottság elnöke —, hogy ■Annyi mendemonda járt k öztünk gyerekkoromban a várróL Hozzá kell tenni azt is viszont, hogy mi, kis- hánaiak mindig szerettük e romos falakat, s mindig volt — nemzedékről nemzedékre — olyan rétege a falunak, amelyben erősen élt az aka­rás: felélesztjük évszázados álmából a várat, megismer- • jük valódi történetét, tudtul adjuk ország-világnak, hogy híres hellyé váljék a fa.- lunk. A remény a rrjáresz tervek megvalósítására leg­először az 1930-as évek ele­jén lobbant fel. Jött közsé­günkbe egy fiatal néptanító, Bejczy Gyula. Városi ember volt, de hamar szívéhez nőtt Nána, s őt is sokan megszerették. Szóval, a Ta­nító úr. kezdte el a vár tör­ténetének kutatását, msg a helyreállítását is. A torony lábazatát igen kikezdte az idő, s annak megerősítésé­re mozgósította az egész fa­lut. Sikerült. Ennek köszön­hető, hogy ma is álL Nagy avatási ünnepséget rendez- tetett, még verset is irt, al­kalomhoz illően. Én szaval­tam el. Az évszázados rejtély Pa­nier Nóra régész és Szabó János muzeológus munkás­sága nyomán a közelmúlt­ban, a kisnánai vár feltárá­sa során megoldódott. Sőt, Erdei Ferenc Ybl-díjas épí­tész elkészítette a helyreál­lítás . terveit és 1962—68 kö­zött az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésveze­tősége elvégezte a szükséges építési-állagmegóvási mun­kálatokat. Ma már tartalmas múzeumi kiadvány ' beszéli el az érdeklődő helybéliek­nek, a távoli vidékekről, or­szágokból érkező turisták ezreinek a nánai vár múlt­ját. Eszerint Nána vára nem katonai védővár, hanem a békés középkori földesúri élet biztonsága érdekében épült erősség volt, amely — ahogy az ismeretekből ki­tűnik — „... a kisebb tá­madások esetén menedéket nyújtott tulajdonosának és környezetének, de a. tűz­fegyverekkel felszerelt • vár­ostromló seregekkel szem­ben már nem tudott ellen­állni”. A virágzó nánaj feudális udvartartás alkonya az 1500- as években következett be, amikor a várat alapító Kompolti család férfiágon kihalt, s váruk az 1500-as évek közepén a hazánkat dúló török támadásának esett áldozatául. A falak le­dőltek, s a múló századok ■ során nagyrészt betemette • azokat a föld. A feltárt ro­mok egy 1400-as évekbeli vár arculatát mutatják, meg­A Bikavér kassája Közép-Európa legmagasabb szőlősSterlfe az EGED Eger az emlékek városa. Sokakban ilyenfajta benyo­más fogalmazódik meg, mi­után sétát tesz a nagy múltú megyeszékhelyen. A barokk és a gótikus épületeket szá­mos kultúrtörténeti és nép­rajzi emlék egészíti ki, amelyhez a gazdálkodás múltja is szorosan kapcsoló­dik. Különösen a szőlőműve­lés és a borászat, amely év­százados múltra tekiht visz- sza. A város a szőlőskertek körüli völgyben települt. A központtól távolabb emelke­dik az Eged, amely messzi­ről megpillantható, az olda­lába rendezett sorokban tele­pített szőlőskertekkel. Ez a hegy évszázadokkal ezelőtt és ma is a borok klasszikus termőhelye, a nemzetközi hí­rű egri borvidék központja és reprezentánsa. Olvasóink közül bizonyára kevesen tudják, hogy az Eged déli lejtőit ma Közép-Európa leg­magasabb szőlőskertjeként emlegetik. A kedvező vulkanikus ta­laj és az éghajlati viszonyok tették alkalmassá ezt a vi­déket a szőlőtermelésre. A déli és a nyugati lejtőkön, a „verőkön” érvényesül leg­jobban a napsütéses napok melegének érlelő hatása. Érdekességnek számít az Is, hogy Adreánszky Gábor, a neves magyar ősnövényku­tató 1951-ben az Egeden ta­lálta meg az első hazai vad- szőlőlenyomatot, amelyet ma az egri Dobó István Vármú­zeumban őriznek. A vadsző­lő feltehetően mintegy 25— 30 millió évvel ezelőtt élt ezen a tájon... Az "egri borvidéknek hosz- szú története van. Könyvök, monográfiák, cikkek sokasá­ga őrzi múltját Jelentősé­gét és rangját a szívós em­beri munkának és lelemé­nyességnek köszönheti. Az egri parasztság áldozatkész munkájának, hozzáértésének és nem utolsósorban komoly Magasművelésű vörösborszőlők sorakoznak az Eged-hegy oldalában. (Foto: Kiss Béla) anyagi befektetésének ered­ménye, hogy az évek során Eger a minőségi vörösbor- termelés világbázisa lett. A zamatos, fűszer- és íz­anyagokban gazdag Bikavér hazája az ötszáz méter ma­gasságba emelkedő Eged- hegy, amelynek oldalában ma az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság szőlői sorakoz­nak. — Már az 1500-as évek­ben is az egri vörösborter­mő helyek büszkeségeként emlegették az Egedet — mondja Dancz Pál igazgató. — Tulajdonképpen innen in­dult el a Bikavér világhó­dító útjára, amely Eger ne­vét ismertté tette a minő­ségi bortermelésben. Vaskos, fekete táblával bo­rított könyvben lapoz. *> — A feljegyzések szerint 1846-ban Triesztből az óceá­non át két évig, hajóval szál­lítottak egri Bikavért New Yorkba. A leírás szerint a palackokba töltött Bikavér kiválóan bírta az utat és szí­nében, tüzében és jellegében őrizve a középkori vár szer­kezetét: palota, kápolna, la­kó- és gazdasági épületek kettős falgyűrűvel . övezett együttesét. A várban tett sé­ta, a komor várfalak terem­tette középkori atmoszféra valóban lenyűgöző élmény, nem beszélve a szépen be­rendezett néprajzi múzeum páratlan műtárgyairól... — A mai és főleg a holna­pi turista igényét azonban ezek az élmények egyedül közel sem elégítik ki — mondja Molnár Ilona, a Kis­nánai Községi Tanács vb-tit- kára, aki hosszú évek óta ugyancsak lelkes patronálója a vár feltárásának, környé­ke rendezésének. — Itt vagyunk a Mátra tö­vében, amott túl a hegyen, alig hat kilométer járásnyi­ra Párád, a • turisták régi, közkedvelt paradicsoma. So­kan átjönnek a hegyen is, megnézni a várat, de azután tétlenül ácsorognak órákig. Se enni, se inni nem tudnaK a nap egy-egy szakában. Ezért határoztuk el még a vár feltárásakor, hogy a vár környékét pihenőpark­ká fejlesztjük. A tervezési program, a részletes rendezési terv — Fazekas Ákosné egri terve­zőmérnök irányításával — 1969-ben el is készült. — A vár és közvetlen kör­nyéke műemlékileg védett terület. Ez a tény és ennek a hangsúlyozása adta meg a területfelhasználás alapkon­cepcióját — mondja .Faze­kas Ákosné. — A védett te­rületen belül nem javasol­tunk semmiféle beépítést. Itt csak a néprajzi múzeum ma­rad meg. — Közvetlenül a várfalak mellett, a lejtőn alacsonygye­pes zöldterületet javasol­tunk, amely hangsúlyozza ás kiemeli • a rom körvonalait. A lejtőnek, a patakhoz eső mélyebb részénél parkerdőt terveztünk, s az egész zöld­területet lazán vezetett sé­tautakkal tártuk fel. A park­erdő tisztásán pedig kis eső­tetők, pihenőpadok, az Ör­dögároktól nyugatra meg egy 200 fős kempinget, s egy ezer embert befogadó strand megépítését, kialakítását terveztük. A strand közelében sport­pályát, a várrom és a nép­rajzi múzeum előtt parkoló­helyet, a kemping és a strand vendégei számára egyaránt könnyen megköze­líthető helyre pedig egy nagy befogadóképességű éttermet és presszót terveztünk. Ugyanakkor a kemping te­rületén fedett-tetős főzőhe­lyek biztosítják majd a kulturált főzési és étkezési lehetőséget az étteremtől függetlenül is, továbbá a parkerdő egyes pontjain szalonnasütő és bográcsos főzőhelyek kialakítását is javasoltuk. — A várkörnyék rendezé­se, ha szerény keretek kö­zött is, megkezdődött — mondja a vb-titkárnő. — A közelmúltban is, nagy örö­münkre ötvenezer forint tá­mogatást kaptunk erre a cél­ra a Mátra—Eger—Nyugat­bükki Intézőbizottságtól. Ezt az összeget a szalonnasütő és bográcsos főzőhelyek és pihenőpadok létesítésére for­dítjuk. A tervek megvalósulóban vannak, egy részük már va­lóság is. Nána vára egyszer­re múlt és jelen, sőt — a várkörnyék turistaparadi­csommá varázsolása — egy kicsit a jövő is. Mindez nem utópia, nem álom többé, ha­nem szerves része a Mátra —Bükk régiót üdülőterület­té, nemzeti parkká fejlesztő terveknek. Faludi Sándor változatlan maradt a hosszú utazás után is. Főként sze- pességi és kassai kereskedők szállították az egri borokat, és posztót, valamint értékes prémet cseréltek érte. Az Egeden virágzó szőlő­kultúrát, az 1880-as években a filoxéra teljesen elpusztí­totta. A minőségi vörösbor­termelés tehát visszaesett. Az egri parasztság szőlőhöz; való ragaszkodása azonban elősegítette, hogy ismét tele­píthettek szőlőt a dombokon. Az Eged azonban kopáran maradt, benőtte a bozót, a: gaz. Senki sem gondolt a hegy korábbi rangos múltjá-: ra, arra, hogy isroél b,e kel­lene telepíteni vprosborszőlő- Sajtókkal. ' — A háború után egy el-, hanyagolt szőlőkultúrá. örö­költ á megyeszékhely az elő­ző társadalomtól — emlegeti Dancz Pál. — Abban az idő­ben csak kisüzemi szőlőket műveltek erre, a helytelen gazdaságpolitika eredménye- ként pedig sok helyen kivág­ták a szőlőket. Mégis, ebben a kritikus időszakban merült fel a gondolat, hogy az Ege-? det százévi pusztulás után vissza kell hódítani a tét- ■ mészettől. Erre kötelez' ben- 1 nünket a történelmi múlt, hi­szen innen indult el a Bika­vér-termelés, és öt, világrész elismert borspecialitása lett. Gondolkodik, és mélyéi szív cigarettájából. ' — Az ötvenes évek köze­pén az akkori börforgálmi vállalat kezdeményezése a helyi párt- és tanácsi szer­veknél megértőkre talált. Felismerték a nagy múltú borvidék centrumának, az Egednek évszázados jelentő­ségét. Rekonstrukciós terve­ket dolgoztunk ki, és olyan szőlőművelést valósítottunk meg, amely géppel művelhe­tő, és a hagyományosnál na­gyobb termésátlagokat ad. A kadarka mellett más vörösr- borfajták is kerültek az Egedre, mint a Médoc noír, a kékfrankos és a cábernet, amelyek a Bikavér nélkülöz­hetetlen alapanyagai. A hegyoldal friss szőlőte­lepítésekkel telt. A magas mű-. velésű szőlősorok egészen á hegygerincig futnak. Azután néhány méternyi erdő követ­kezik. Szőlő és erdő. A két kultúra harmonikusan talál-' kozik itt, az Eged oldalában. Kövek közé ültették a szőlőt. Az egri öregek szerint: „A köveknek köszönhető a Bi­kavér páratlan zamata. Nap­pal beisszák a meleget és éj­szaka a tőkékre sugároz­zák. . Mentusz Károly 1972. március 12., vasäroa#

Next

/
Oldalképek
Tartalom