Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
Tudni kevés, tenni is kell érte! S vájci szakemberek vizsgálták — a házigazdák felkérésére — a közelmúltban az egyik dunántúli könnyűipari vállalat termelését, annak gazdaságosságát, a munkaidő kihasználását, a munka intenzitását, a termelékenység, a hatékonyság alakulását. A vizsgálat eredményeit, véleményeikkel együtt írásban is rögzítették, s több mint félszáz tippet is adtak a gyár vezetőinek, amelyek megvalósításával — legalábbis szerintük — gyorsan és lényegesen javulna a termelés, a gazdaságosság, a termelékenység a gyárban. Javaslataikban felhívták a vezetők figyelmét többek között arra. hogy a korszerű gépparkhoz korszerű anyag- mozgatásra, anyagszállításra van szükség. A vállalat termeléséhez magasnak tartották az adminisztrációban dolgozók arányát. Kevés jól képzett, jól megfizetett középvezetőt találtak a különböző munkahelyeken. A munka, a termelés szervezését rendkívül alacsony színvonalúnak minősítették, a munka intenzitásán, a munkaidő kihasználásán pedig _ ?ö százalékosnak minősítették — egyenesen megdöbbentek A történetet nem kisebb ember mondta el a közelmúltban, mint az egyik iparágunk minisztere. Gyorsan hozzátéve véleményét is: nem találták fel a spanyol- viaszt a dunántúliak, mert olyan szakemberek, mint a svájciak, itthon is szép számmal vannak a módszer sem új, amit pedig a „valutáris” vizsgálat megállapított, azt hazánk üzemeiben, vállalatainál évek óta mindenki tudja, ismeri, mondja és terjeszti is. De több, sajnos, nem is nagyon történik. Mert ahhoz, hogy az említett területeken hathatós, és gyors változások történjenek, előbb ki kellene mondani néhány nagyon határozott és nagyon kemény igent és nemet. • Példákat is mondott a miniszter: rossznak tartjuk, elítéljük az anyagi, az erkölcsi egyenlősdit, még sincs lényeges változás. Ha valamit csökkent is a munkaerővándorlás, a gyárkapuk ma is sarkig nyitva állnak, azok mennek be, akik éppen akarnak. A többet, a jobban dolgozók, a tehetségesek, a szorgalmasak alig keresnek többet a „bliccelőktől”, a lustáktól, a gyengébbektől. Az ésszerű létszám- gazdálkodással rendkívül sokat nyerhetnének a vállalatok, ennek ellenére azonban ma is futnak az új munkaerő után. Komoly gondok, problémák vannak a munkahelyi fegyelemmel, a felelősség számon kérésével, mégis alig találni olyan esetet, amikor a vállalat, a munkaadó adta volna ki a munkakönyvét. Egyre több üzemben próbálkoznak ugyan a munka- intenzitás, a gazdálkodás feltérképezésével, a baj csak az, hogyha a dolgozók észreveszik — legtöbb esetben közvetlen vezetőik hívják fel a figyelmüket —, hogy valaki mér, ellenőriz az üzemükben, azonnal megduplázzák lelkesedésüket, így aztán az ellenőrzések eredményei nem reálisak, gyakorlatilag semmit sem érnek. Fölöttébb hosszú egy-egy döntés, változtatás átfutási ""ideje is. Ha valahol, ha valamivel baj van a termelésben, a művezető előbb meg kérdezi az üzemvezetőt, az üzemvezető a főmérnököt, a főmérnök az igazgatót, s mire vége a sornak, már órák, napok teltek el. Mindez nem megyénkben hangzott el ugyan, de valóban csak kevés kivétellel megyénk üzemeire, vállala taira is jellemzőek az elmondottak. Az idén ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelőtt. \ Ügy is mondhatnánk tehát: sok már a szöveg, a sírás, a magyarázkodás, annak ellenére, hogy mindenütt tudják min kellene sürgősen változtatni, mire lenne szükség, az eddigi próbálkozások eredményei mégis alig mérhetőek. A különböző vállalati fórumokon ha el is hangzanak az említett gondok, az igenek, a nemek kimondására már senki sem, vagy a szükségesnél lényegesen kevesebben vállalkoznak. Pedig attól még —. ahogyan a miniszter is hangsúlyozta — nem szűnnek meg a termelést, a gazdaságosságot rontó ésszerütlenségek, ha csak addig tart a pró bálkozás, hogy csokorba gyűjtik — akár a hazai szakemberek, akár a svájci ak —- a negatívumokat. Cselekedni is kell. Bátran • és mindenütt. Okosan, ügyesen, politikusán. Mérni, számolni és dönteni. 1 ól tudjuk: nem min* dig népszerű az igen, vagy a nem kimondása, de azoknak, akik hivatottak rá, nemcsak feladatuk, hanem kötelességük is. A nem tudom, a hallgatás, a magyarázkodás, az egymásra várás, a megalkuvás már eddig is túl sokba került. Az üzemeknek, a vállalatoknak, népgazdaságunknak egyaránt. Koős József Huszonhárom, napi nyereségrészesedés az EVM-vállalatoknái Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumban elkészült a vállalatok múlt évi gazdálkodásának eredményeit, nyereségeit felmérő összesítés.- Eszerint az építőipari ÉVM-v általatok az előző évi építés-szerelési munkát csaknem tíz százalékkal meghaladó termelési többletnek kétharmadát fedezték tavaly a termelékenység fokozásával. Emelkedtek azonban az építésre fordított termelési kiadások is a különféle árváltozásokkal és más költségtényezők növekedésével. így általában nem javult az ÉVM-vállala- tok jövedelmezősége, de a ko,-:'- <binál kiterjedtebb, nagyobb volumenű munka eredményeként mintegy 840 millió forinttal növekedett a nyereség. A fejlesztési és egyéb alapok . feitöltése ' után képzett felosztható részesedési alap az idén 84 millió forinttal több, mint az előző évben, így az EVM építőipari vállalatok az egy évvel ezelőtti átlagos 17 helyett 23 napi bérnek megfelelő nyereség- részesedést fizetnek a dolgozóknak. Természetesen az egyes vállalatok eredménye sokban eltér az átlagtól. A vállalatok kétharmadánál ugyanis most a tavalyinál jóval több, vagy ugyanannyi nyereségét adnak, de alvadtak olyan vállalatok - is, amelyek _ bár nem veszteséges ek — de részesedést mégsem oszthatnak. A népgazdaság beruházási egyensúlyának kialakításával összefüggésben az ÉVM is számolt azzal, hogy vállalatainál csökkennek a fejlesztési források. Sok helyen azonban a forgóalap feltöltése nagyobb gondot jelent, mint az állóalapok bővítése. Ezért a minisztérium most átfogó megoldásra keres lehetőséget, javaslatokat készít az építőipari forgóeszközök feltöltésének megkönnyítésére. Gép az emberért $ ember a gépért Utolsó felülvizsgálat vetés előtt a boconádi Bélié Tér- vielőszövetkezet vetőgépén. (Foto: Tóth) Erdemes-e baromfit tenyészteni Mezőszemerén í A KEZDET A mezőszemerei Dózsa Termelőszövetkezet a kis területű közös gazdaságok közé tartozik. A közös szántó alig több mint kétezer hold. Ezért merült feí már jó tíz évvel ezelőtt az a gondolat, hogy érdemes lenne valami olyasfajta üzemágat terem- teri, amelynek hosszú távon is van perspektívája és nem. földigényes. Hosszas tervez- getés után meg is született a gazdaságban a döntés: baromfit tenyésztenek. Az elképzeléseket rövidesen tett követte, kialakították a tenyésztő telepet. Nem valami költséges beruházással, inkább a ""meglévő épületek átalakításával, bővítésével. A cél az volt, hogy a lehető legolcsóbban, minél több baromfit neveljenek, s jó áron értékesítsék. Az első néhány évben mintegy 10 vagon áru-baromfit adtak el évente, szép haszonnal. Már-már úgy látszott, a vállalkozás beváltja a hozzáfűzött reményeket:, biztos jövedelemre tesz szert a szövetkezet. | A KIBONTAKOZÁS Az eredmények láttán megérlelődött a közös gazdaság vezetőiben az elhatározás, intenzívebbé teszik a tenyésztést s ' igyekeznek, hogy miniéi több baromfit értékesíthessenek. Az akkori közgazdasági környezet segítette a célkitűzések valóra váltását, hiszen szükség volt a baromfira s az Percspóroló ideám Olvasom az újságban, hogy az NSZK-ban. ha valamely vállalat vezető munkatársát egy tárgyalásnál, vagy megbeszélésnél akár csak öt perccel tovább is feltartják, amint az üzleti szempontból szükséges, a tárgyalást félbeszakítják. Olvasom az újságot és tűnődöm: az NSZK gazdag ország? Jóval gazdagabb, mint a mi országunk. Lám, mégis tudnak számolni. Számolok én is: ha naponta egy vezető munkatársnál hat látogatót veszek alapul, az hat munkanap alatt 180 perc, tehát kerek három óra. Ennyi megy veszendőbe. Egy vesető munkatársnál heti három óra, tizenötnél 45 óra. tehát majdnem egy teljes munkahét az „üresjárat”. S ha tovább számolok, ha feltételezem, hogy egy ilyen üresjáratú hét, mondjuk, száz, vagy — úristen, még rágondolni is rossz —. ezer üzemben, hivatalban fordul elő, milyen óriási kiadós, veszteség ez! Elször- nyed az ember! De kell ez? Csoda kelletik tán ahhoz, hogy a megbeszélések ne tartsanak tovább a feltétlenül szükségesnél? Volt idő, amikor én is azt hittem, hogy a szokásos, normális módon tudom a beszélgetést úgy irányítani, hogy az tömören, gyorsan, hatékonyan célozza ne csak megbeszélésünk tárgyát, hanem annak idejét is. Sűrű „igen”-nel és „rendben van”- nal próbáltam gátat állítani a szózuhatagnak. Volt idő, hogy mint a lemez serceg- tem: még egy, még két vendéget várok, tíz perc múlva, öt perc múlva el kell mennem. A szemem úgy ugrált a faliórára, mintha rugón járt volna, percenként ösz- szeigazítottam az órámat a vendégével, nehogy elkéssek, ahányszor a titkárnő az előre megbeszéltek szerint. beszólt. figyelmeztetett, hogy induljak, annyiszor rángattam vendégemet az ajtó felé, de hiába. Volt úgy, hogy csuklási ingert erőltettem magamra, vagy az A—2 támadásainak legerőteljesebb rohama idején úgy tüsszög- tem, mint Háry János diákja. Am minden hiába volt. Vendégeim között akadt, aki nem öt, de ötven perccel lopott meg és' azzal köszönt él, hogy a délutáni viszontlátásra, volí, aki telefonon hívott fel és újrajátszott-ük a másfél órás beszélgetés minden részletét, és volt, aki este a fürdőkádam szélére ülve még mindig ott tartott, ahol reggel elkezdtük. De mindez már a, múlté. Egy csodálatos ötletem íme most így realizálódik: tárgyalás, üresjárat? Egy gombnyomás a talpammal a szőnyeg alá rejtett csengőn. Nyílik az ajtó, kél hatalmas, fehér köpenyes férfi lép be. „Császárom” — fordulnak felém .—, „Hadvezérem” — fordulnak vendégemhez. — „Még két percet adunk, hogy eldöntsék, melyik szárnyon támadjunk. A mi véleményünk ugyanis az...” . .. és mire ismét vendégem felé fordulok, az már nincs a szobában. Egyszer fordult elő, hogy a mégis ott maradt vendég felé nyújtottam a kezem, ám ő rémülten a nyitott ablakot választotta a baráti jobb helyett. (papp) árak is kedvezőek voltak. A szövetkezet mindent megtett a termelés felfuttatására. Baromfitenyésztő szakmunkásokat képeztetett — ma a telep mind a 27 dolgozója szakmunkás —, új, korszerű módszereket vezetett bé. A törekvéseknek, az intenzív tenyésztői munkának meg is lett az eredménye. Az 1968-as évben már 22 vagon baromfit adtak el a korábbi tízvagonos mennyiséggel szemben. A következő évben már 31-re, aztán még egy évvel később már 42 vagonra nőttáz eladott mennyiség. A rekord tavaly következett be: nem kevesebb, mint 59 vagon baromfit értékesítettek. A' termelőszövetkezet a szívós, következetes munkával elérte, hogy jelenleg a megye legnagyobb áru baromfi-tenyésztő gazdasága, s Heves megyéből az evente eladott mennyiség felét egymagában ez a szövetkezet produkálja. A szakemberekben, bizonyára felmerül a kérdés: milyen színvonalon? Érdemes megemlíteni, hogy az intenzív tenyésztés előtt átlagosan 2;6—2,7 kilogramm takarmány kellett egy kilogramm hús előállításához. 1969-bdn és 1970-bén már csak £,4 kilogramm, viszont az elmúlt esztendőben már újra 2,6 kilogramm. Továbbá meg kell még említeni, hogy az évente felnevelt több százezer csirke 93—94 százaléka első osztályú, s például japán exportra a mezőszemerei baromfi •az egyik legalkalmasabb. j A VÁLTOZÁS A számadatok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a termelőszövetkezet az elmúlt években jó közepes színvonalon folytatta a tenyésztést, s a gazdaságossággal sem volt különösebb baj. Egészen a múlt évig. Ha ma valaki megkérdezi a szövetkezet vezetőit, hogy érdemes-e továbbra is a baromfival foglalkozni, akkor a válasz egyértelműen: nem. — Régebben négy formt volt a haszon egy kiló hús után — mondja Dobó Géza, a szövetkezet elnöke —, tavaly azonban már csali 87 fillér. Tizennégyntillió forint átfuttatása mellett ötszázezer forint maradt nálunk a közösben. Az idei helyzet azonban — ha csak valami változás nem lesz — még rosszabbnak ígérkezik. A Bábolnai Állami Gazdasággal volt egy szerződésünk, három éven át harminc fillérrel olcsóbban kaptuk a csirkék darabját. Ez a szerződésünk lejárt, közben a tápok ára is emelkedik a jelzések szerint, úgy, hogy számításaink alapján mindössze 17 fillér hasznunk marad egy kiló baromfi után. Eves szinten összesen ez mintegy 85 ezer forintot jelent, 14 milliós forgalmazás után ez aligha nevezhető összegnek. Megmondom őszintén, ha lehetne, megszabadulnánk a baromfitól. Csak mihez kezdjünk? Nincs pénzünk, hogy valami mást csináljunk. Nem akarunk most árvitát provokálni, csupán egy adatot érdemes megemlíteni : a kereskedelem haszna tíz százalék alá nemigen megy. a szövetkezet haszna viszont tavaly csak 3,5 százalék volt. ZSÁKUTCA? A fejlődés változásokat hoz. Amíg régebben kevesebb' volt a baromfi, addig jobb volt a felvásárlási ár. Manapság fordított a helyzet, a baromfipiacon, vi- ■ szonylagos telítettség állt be, s olcsóbb lett a felvásárlási ár. Ha valaki nem folytat a világszínvonalnak megfelelő termelést, a bevétel nem fedezi a költségeket. — Az elmúlt évben szerintünk azért kellett több takarmány egy kilogramm hús előállításához. • mert romlott a tápok beltartalmi értéke. Ezért az idén megpróbálkozunk az u tolsó lépéssel, — mondja a .szövetkezet elnöke. Ez az utolsó lépés egyben érdékes kísérlet is. A szövetkezet szakított az eddigi hagyományokkal s most már a holland Brokontiz nevű koncentrátumból maga állítja elő a szükséges tápot. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, de végső következtetést még nem lehet levonni. A cél az. hogy a kencentrá- tum felhasználásával csökkentsék a felhasznált takarmány mennyiségét. Ne 2,6 kilogrammból, hanem 2,1— 2.2 kilogramm takarmányból lehessen agy kilogramm húst előállítani. | MEGJEGYZÉS A kép tehát nagyjából ennyi. . A közgazdasági tényezők válaszút elé állították a szövetkezetei: vagy világszínvonalon termel, vagy felhagy a tenyésztéssel. A közgazdasági környezet részben pozitívan hat, nyilvánvaló, hogy nem rossz, ha valaki élvonalbeli tenyésztést folytat. A kérdés másik oldala viszont az. ha fel kell számolni a tenyésztést, akkor — an3ragi eszközök hiányában — vajon mihez kezdjen egy kis területtel rendelkező, kevés pénzzel bíró gazdaság? Továbbá: népgazdasági szinten hasznos-e, ha a közepes szinten tenyésztő gazdaságok hirtelen abbahagyják a baromfitartást? Nem tűnik-e el a piacokról a baromfi, s nem kellenek-e újra évek. hogy kiegyensúlyozott ellátás legyen?. Nyitott kérdések ezek, amelyek választ igényelnek. Kaposi Levente OLVASÓIM*, ITOVEIilrt ! M AI SZÁMUNKHOZ MEGRENDELŐLAPOT MELLÉK ELLÁI* KÉKJE A LAPKÉZRESÍTÖKTŐL:
