Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
Javult a nők gazdasági és szociális helyzete A KNEB vizsgálta a „nőhatározatot" — Még sok a 3 műszak — Kevés az óvoda Hogyan élnek valójában a dolgozó nők? Nehezebb, vagy könnyebb a munkájuk, mint négy-öt évvel ezelőtt? Többet vagy kevesebbet keresnek? Javultak-e munka- körülményeik? Hogyan hajtották végre a vállalatok, szövetkezetek a kormány 1013-as, úgynevezett „nőhatározatát”? Erre és sok más kérdésre kerestek választ a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai, akik 9 megyében és a fővárosban, 205 ipari és kereskedelmi vállalatnál, illetve szövetkezetnél vizsgálták a nők gazdasági és szociális körülményeit. A vizsgálat a gépipar, vegyipar, építőanyag-ipar, könnyűipar, élelmiszeripar és a kereskedelem vállalataira és a szövetkezetekre terjedt ki, de a népi ellenőrök nem elégedtek meg ezzel, „közvélemény-kutatást” _is tartottak, 2000 nőtől gyűjtöttek válaszokat kérdéseikre, hogy a határozat egyéni hatása is érezhető legyen. Beszélgetésekre, ankétokra is sor került. Kedvező benyomások A nagyon alapos vizsgálat megállapításai szerint — amelynek munkájában a SZOT, a Magyar Nők Országos Tanácsa és más hatóságok, intézmények is részt vettek — a kormány 1970- ben hozott „nőhatározata* nyomán csökkent a nők, különösen a családos anyák túlóráztatása, a harmadik műszakban való foglalkoztatása és javult arányuk a továbbképzésben. Fokozódott a gyermekintézmények fejlesztéséhez nyújtott vállalati támogatás. Több nő került a vezetésbe. Az utóbbi években I» vállalatok több figyelmet szentelnek a nők problémáinak és jobban segítik gondjaik megoldását. Intézkedések történtek a nők, különösen a családanyák szabad idejének növelésére. A sokgyermekes anyáknak több jutalomsza- hadságot is adnak, mint régebben. A leggyakrabban emlegetett gond: a dolgozó nők otthoni, „második” műszakja volt. Társadalmi problémává tettük, hogyan segítsük ezt a második műszakot könnyebbé tenni. A vállalatoknál elsősorban úgy, hogy kevesebbet túlóráztatják a nőket. A vizsgálatot végzők örömmel állapíthatták meg: az utóbbi években 51 százalékkal csökkent a nők által teljesített túlórák száma, bár meg kell jegyezni, még mindig sok a könnyű- és a vegyiparban a túlóráztatás. Sajnálatos szükségszerűségként kellett sok nőt három műszakban foglalkoztatni gyárainkban. A határozat itt is segített, mert 1967. és 1971. között 10,7 százalékkal csökkent a nők részvétele a három műszakban. A családos anyáknál a csökkenés mértéke 22 százalékos. , Kedvezőtlen tény: az elmúlt négy évben a nagy erőkifejtést igénylő munkakörökben több nőt foglalkoztattak, mint férfit, ez nyilván szakképzetlenségükkel függ össze. A vállalati kollektív szerződésekben tiltják ugyan a nők nehéz fizikai munkáját, de sok helyen nem tudják ezt a „házi” törvényt betartani. Az ipar pél dául 20 kilósnál nehezebb csomagokban szállítja az árut — gazdasági okokból —, s a kereskedelemben dolgozó nők kénytelenek emelgetni a nehéz ládákat, göngyölegeket. Az anyagmozgatásban nagyon sok nő dolgozik. Szakképzetlenek, s ezért segédmunkásnak helyezkednek el. A tanulás lehetősége A vizsgálat tapasztalatai arra mutatnak, a nők általában törekednek szakképzettségük növelésére. A családellátás mellett is vállalják a tanulással járó plusz terheket. Érdemes megemlíteni: az iskolai továbbképzésben részt vevők 44,7 százaléka, a szakmai tanfolyamokon részt vevők 33,9 százaléka nődolgozó. A továbbképzésben részt vevők 40,9 százaléka családos anya. Az utóbbi négy év alatt 18 százalékkal emelkedett a női szakmunkások száma, ennek ellenére tovább is rendkívül alacsony a szakképzett női munkaerő aránya, mindössze 17—18 százalék. Az ipari jellegű szakközép- és szakmunkásképző iskolákban változatlanul kevés a lánytanuló, ezért aztán később kell őket képezni, ára a női szakmai képzés átfogó rendszere még nem alakult ki. Valamennyien a piacról élünk, hát még a nők! ők aztán igazán! A kormány határozata itt is némi javulást hozott: az átlagbér-növekedés a nőknél néhány százalékkal magasabb, mint a férfiaknál. Ez nem mond ellent annak a megállapításnak sem, hogy viszont egyes területeken a nők és férfiak között tovább növekedtek az aránytalanságok. Magyarán: ugyanabban a munkakörben a nő kevesebbet keres, mint a férfi, s ezen sürgősen változtatni kell, mint például a gép- és vegyiparban. A gyermek Őröm. az óvoda gond »— A dolgozó nők legnagyobb gondja, hogy munkaidejük alatt hogyan helyezzék el gyermekeiket. A gyermekgondozási segély következtében jelentősen növekedett a kisgyermekes anyák száma a munkahelyeken, 20—24 százalékkal vannak többen. Sem a bölcsődei, sem az óvodai férőhelyek növelése nem tarfott lépést az igényekkel, négy év alatt 4—8 százalékkal van csak több hely, mint 1967-ben. Az országban 30 ezer gyermek édesanyja kopogtat hiába az óvodák kapuján, s bár a vállalatok jóval több pénzt fordítanak óvodák építésére, az építések támogatására, sajnos, ez még mindig nem elég. A vizsgált 205 vállalat közül csak 75-en irányoztak elő fejlesztést gyermekintézményeikben. Főleg a nők váltanak új munkakönyvét A humánus emberi szempontokon túl, fontos gazdasági érdekünk fűződik a nők gazdasági és szociális körülményeinek javításához. Alapos felmérések igazolják: a foglalkoztatottak számának növelése döntő részben újabb női munkaerők beállításával történhet. A férfiak már csaknem mind dolgoznak, a nők egy része még nem! 1970-ben még mindig 646 ezer női munkaerő-tartalékkal számoltak, s ez 1972-re sem változott jelentősen. A kormány határozata nyomán a nők élet- és munkakörülményeinek javítására sok jó intézkedés született; a nők helyzetéről szinte az egész társadalom vitatkozik, állást foglal, javaslatokat tesz. Természetesen ahhoz, hogy alapvető változások szülessenek, még hosszú időnek kell eltelnie, de már most is bebizonyosodott, jobb szervezéssel — nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is — lehet eredményt elérni, ha a vállalatok helyileg és a gyakorlatban célul tűzik ki a nők helyzetének könnyítését. .. . »5 Lßlívwf^i Cicero 120 forintért Antikvár könyvvásár Egerben (Kiss Béla fel» :1c.) A reklám szerény, alig lehet esarevemnd, ám az érdeklődés mégis számottevő: az égd. három napos antikvár könyvvásáron — a Gárdonyi Géza Színház élőcsamokában —, nincs hiány sem eladókban sem vásárlókban. Olyan is rátád, «kit csak a kíváncsiság vonz ide, csak böngészgetni jött. — Rendszeresen járunk Egerbe, most sem csalódtunk a megyeszékhely könyvbaná- taiban. Igaz, a választék is gazdag: húszezer forint értékben mintegy 7—80Ó kötetet hoztunk. — tájékoztat Lénárt Istvánná, a miskolci antikvár könyvesbolt vezetőhelyettese. — Az első két nap eredménye? — A vártnál is nagyobb volt az érdeklődés. Hétfőn közel nyolcezer forint értékű könyv talált gazdára, s mintegy hatezer forint értéliben vásároltunk. Hasonlóan zárul előreláthatólag a mai nap is. — Mit keresnek elsősorban az emberek? — Sláger a régi kiadvány. A legtöbben az 1945. előtti könyveket keresik. A magyai rázat szerintem az, hogy divat lett az érdekesség, a régiség gyűjtése. — A legértékesebb szerzemény? — Egy 1688-as latin nyelvű kiadvány Ciceró műveiből. 120 forintért vettük meg. — Az árat miként állapítják meg? — Van egy jegyzékünk, viszonyítunk a korabeli árhoz. A vevőnek sem kertü sokba, hiszen csak 33 százalékkal adjuk drágábban. A könyvbarátnak ugyanis nem kell kutatnia a keresett kiadvány után, azonnal kézhez kapja. A vásár ma még tart.. 1 Mognefofon az oroszórán Konferencia az egri főiskolán Ma délután konferencia kezdődik az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Ennek keretében a tudományos munkával is foglalkozó hallgatók mutatják be, illetve ism értetik dolgozataikat. A rendezvény érdekessége, hogy egyes témák erősen kötődnek az iskolai munkához, a gyakorlathoz. Tanárjelöltek elemzik — többek közt — azt, hogy miként lehet felhasználni a magnetofont az oroszórán, hogy miként lehet pontosan felmérni a tanulók teljesítményét. Az öt szekció tanárokból álló zsűrije dönt arról, hogy melyek a legjobb dolgozatok. Ezek szerzői képviselik majd az egri főiskola színeit Pécsett, a felsőoktatási intézmények XI. országos szakmai konferenciáján. OMMéSj tm, mArrU$ k werda T&nylegi mennyit? Tfa*»ret? Fenét Húszat is megkeres egy Ilyen gyár igazgatója. A premcsik nélkül. Természetesen. Az, hogy egy „Váci utcai maszek” ennyit, vagy többet is megkeres egy hónapban, azt felháborítónak tartja a meló«, ám, ugyanakkor természetesnek is. Hogy a íángossötó mit keres, arról sincs pontos fogalma, csak csillagászati számokra gondol és méltatlané kodik, miközben irigykedik mindkettőre. A vállalati igazgató, az más. Az egészen más. Hogy miért? A SZERSZÄMLAKATOS: Azt mondja a haver, hogy frász az egész szakmába. Az ember lemegy egy nyárra a Balcsihoz, vagy csak egy keszegsütőt nyit, vagy gázön- gyújtó-töltőt a konyha sarkában egy hokedlin, már megvan a stex. Mondom neki, hogy hülye, s ő is tudja, hogy addig konjunktúra a gázöngyújtó-töltés, amíg egy van egy városban. Meg aztán az ember nemcsak a pénzből él. Én szeretem, amit csinálok, pedig már tíz éve is, hogy csinálom. De nem mennék el semmi pénzért. Azazhogy sok, nagyon sok pénzért. Aztán megszedve visszajönnék ide, az üzembe. A szaktársak, meg a haverok közé. MAROS: Ide figyeljen, uram. A lángossütő az lán- gossütő. Az maszek. Az kell még. S különben is, aki megőrül a pénzért, menjen el olajat szagolni ötven fokban hajnaltól estig. De nem értik, hogy a melós miért figyeli az igazgatónak, meg a többieknek a stexét? A hülyéje azért, hogy mennyit keres. Alii az eszénél van, azért, hogy a mennyit hogyan? Érti? Az igazgató mégse laeipecsenyés a bocsi Nem hitte e! senki búcsúban? Kommunista. A legtöbbje. A párt embere. A miénk. A munkája is. S mennyi lehet a nagy pénzű maszek? Tízezer, húsz? A fene beléjük, hadd keressenek, amíg kellenek, és adó is van a világon EGY ASSZONY A SZERE EDE BŐI.: Hogy mennyit? Azt nem tudom. De szent, hogy többet mint én. Húszezret, annyit biztosan. Tizenötöt? Azt mindenképpen. Istenkém, tizenötezer forint. Nekem ötezer kéne még, hogy bepucoljuk azt a házat.«. De hát azok a gyerekek mindent felesznek. Nézze már, ez a kendő is tavalyi, pedig harminc forint volt. Könnyű egy igazgatónak. Meg ami még hozzájöhet... Ha jaj! AZ IGAZGATÓ; Van üzemi újságunk. Nem nagy példányszámú, de van, mert úgy érezzük, hogy egy ilyen újság is jó szolgálatot tesz annak a bizonyos üzemi demokráciának. Hát ebben az újságban megírattuk, hogy mennyi volt az elmúlt évi jövedelmem. Nem titok az és nem kegyelemkenyér. Megírtuk, hogy közel százmilliót fizettünk be az államnak, s hogy egy ilyen jövedelmet hozó gyár igazgatójának 12 hónap alatt 124 ezer forint volt a teljes jövedelme. A bruttó, persze! Mondtam a munkatársaimnak, na, látjátok, így kell ezt, elejét vettük ezzel a mindenfajta és ostoba mendemondának. Nem hitte el senki. Azt mondták, hogy hazudunk. A BÉRELSZ A M OEÖi mondtál» ez Annus néninek, hogy, jeggyé el, így. van, nem árulok el titkot. Én fizetem ki. Annyi az, amennyit az üzemi lap megírt. Annus néni rám nézett, s csak annyit mondott, hogy egy követ fújok az urakkal. Az urakkal! így mondta. Tetszik tudni, Annus néném pedig együtt jött az igazga- lóval. Ö még mint malteros- lány, a gyárépítkezéshez, az igazgató pedig mint gépész. S most azt mondja, hogy én az urakkal.». A FŐMÉRNÖK: Ha valaki szégyellni kezdi, hogy zöld a szeme, azt észreveszik az emberek és lám, a zöld szem szégyen lesz. Ha szégyelljük, hogy egy háromnegyedmilliárdos üzem igazgatója, vagy főmérnöke, aki a fél világgal tárgyal, aki nemcsak az itteni emberek ezreiért és előtt, de az egész ország előtt is felelős, nos, hogy az a munkája eredménye nyomán háromnégyszeresét keresi meg egy melósénak, akkor az szégyen is lesz. S akkor csukjuk be a boltot. Meg az egész szocializmust. A SZER8ZÄMI.AKATOS: ... hát tudja, lehet hogy tényleg annyit keres. De érte még autó megy, míg értem a feleségem, ha sokáig elmaradok a haverokkal, nehogy eligyam a buszbérlet árát. Ha hozzá jön valaki, akkor ráadásul a repiből itatja, ha hozzám, akkor abból a korsóból, amivel a srácot ugrasztom át a szomszédba az olcsóbbikért. Elhiszem én, hogy annyi a pénze, amennyit az újság megírt. Engem az nem is zavar. Engem csak az zavar, hogy tíz éve vagyok szerszámlakatos, psp.T ,oVaft róla, keretben, hogy nem a vacak emberek közül való vagyok és tudja, mennyivel több a fizum, mint egy segédmunkásé? Fogódzélc meg, uram: ötszázzal. Ott, annak a srácnak meg csak éppen hogy háromszázzal.., AZ IGAZGATÓ: l . azt mondtam, ugye, hogy bruttó. Mert csak úgy a 124 ezer. Mert mindenki tudja, s én is egyetértek vele, hogy progresszív nálunk a párttagsági díjtól kezdve az adóig minden. Annyit fizetek ki havonta csak levonásokra, tagdíjakra, mint egy kisebb bérű ember havi fizetése ..„ A FŐMÉRNÖK: ...a feleségem elsírta magát. Azt hittem, hogy ott csapom agyon, de csak nyeltem, mert valahogy igaza volt. Az a dög, az a nyugatnémet nő pofátlanul megkérdezte a fogadáson, amit mi adtunk a nagy üzlet örömére, hogy milyen hercig nálunk, Magyarországon a konfekció. Hát nem kiszúrta a vén satrafája, hogy konfekciós volt a ruha. De még így is kétezer forint volt a Luxusban! EGY MÁSIK ASSZONY A SZALAGTÓL: ... hogy a szívem meg ne szakadjon ám a főmérnökné nagyságáért. Kétezerért estélyi és még az se jó neki. Nekem meg a három gyerek otthon, hogy majd megőrülök, amikor megint cipőt kell vennem. Én keresek 1300-at, a férjem, az is itt dolgozik, mint betanított segédmunkás, az meg kettőt kap. Tessék ötödmagával megélni ennyi pénzből. S akkor eszébe se jutna azon' obégatni, hogy kétezerért abból a Luxusból ... A, dehogy is szólok többe*, még megüt a guta, itt, helyben.., a bérszámfejtő: igen; kérem szépen, vannak olyan szakmunkásaink, akik egy kis túlórával megkeresik az ötezret... Nem, olyan nincs. Ennyi pénzhez túlóra kell, kérem... A MAROS: Na," szóval; nem ájulnék a haverok karjaiba a panaszkodástól, ha annyi lenne a levonásom meg a tagdíjam, mint a gór réknak. Sokat levonni, kérem, csak sokból lehet. Az én béremből a 60 forint párttagsági díj is van olyan összeg, mint az övékéből a nagyobb. De hát nem erről van szó. Amíg a gyufa pénzbe kerül, addig a pénz számít. Amíg az ember általános értékmérője, sőt, az a sok fene flanc miatt, szinte egyedüli értékmérője... Hát addig, kérem, a pénz értékes dolog. S az emberek, mert emberek, sohase lefelé néznek, hogy annak mennyi, hanem fölfelé, hogy amannak mit fizet a bérszámfejtés. Mennyit kereshet egy igazi gató? Szigorú és törvényes rendeletek határolják be a béreket. Az igazgatóét is. Milyen jellegű az üzem, milyen az iparág, ettől is függ a plafon is, meg a „padló szintje” is. S ha baj van az üzemmel, s az igazgató például csak fizetése háromnegyed részét kapja? Mégis: nem lehet titok a. vezetők jövedelme. Ha elhiszik, ha nem. S persze, nem lehet az olcsó demagógia csemegéje sem. Ebben a munkás—paraszt országban munka után fizetnek. Igazgatót is, segédmunkást is — ha nem is mindig a legböl- csebb nomenklatúra szerint. Igaz, ma;d elfelejtettem: a lángossütőt is így fizetik. Csak őt ;obban. Neki nincs nomenklati'uaja! , (iyurkó Göm
