Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk I Waldheim-út háttere MAR RÉGEN felöntötték egymás közt a meghódított afrikai területeket a gyarmatosító európai hatalmak, almi­kor a délnyugat-afrikai területnek még mindig nem akadt gazdája. Sivatagos, terméketlen föld volt, nem sok érté­ket látszott rejteni. Végül is egy vállalkozó szellemű német kaparintotta meg magának a területet, s a mai Namibia német gyarmat lett. Az első német nyomában jött a többi: állatfarmokat rendeztek be maguknak, s az ott élő fekete lakossággal még embertalenebbül bántak, mint a környező területe­ken a többi gyarmatosító fehér náció. Hamarosan azonban az is kiderült, hogy nem is olyan rossz az a föld: gyémán­tot rejt magában' így azután a világ újrafelosztásáért vívott első világ-- háború után a vesztes Németországtól elvették gyarmatait: a namibiai terület a briteké lett. Csakhogy a fekete föld­részen a második világháború után még nagyobb válto­zások mentek végbe: Anglia megszűnt gyarmati hatalom lenni. S az egykori brit domínium s a brit nemzetközös­ség tagja: a Dél-afrikai Unió, amely immár független köz­társaság, elfoglalta magának Délnyugat-Afrikét, azaz Na­míbiát. TUDVALEVŐ, hogy a Dél-afrikai Köztársaság a földkerekség egyik legreakciósabb állama: hírhedt apar­theid rendszere ma is valósággal állati, rabszolgasorban tartja az ország lakosságának túlnyomó többségét alkotó fekete afrikaiakat. És ugyanezt teszi önkényesen annektált területén, Namíbiában.. Kereken húsz éve már, hogy az ENSZ 1952-ben hatá­rozatot hozott: Namíbiának függetlennek kell lennie, a Dél-afrikai Köztársaság vonuljon ki. A Varster-nendszer azonban két évtizede szabotálja ezt a határozatot. Idő­közben Namíbiában is nőtt az öntudatos feketék száma, legutóbb is sztrájkba lépték az embertelen bánásmód, a lehetetlen munkabérek éllen, mintegy tizenh áramezren. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára most a Dál-afrikai Köztársaságba, illetve Namíbiába utazott. Nyilván sze­retne valami ígéretet kicsikarni a Vonster-rezsimtől, hogy a Namíbiára vonatkozó ENSZ-határozatnak érvényt sze­rezzen végre. VALÓSZÍNŰTLENNEK látszik azonban,' hogy Vor- sterék engednek namibiai önkényükből. Még sok-sok sztrájknak kell ott végbemennie, a néhány éve már léte­ző görillamoEgaJomnak is alaposan meg kell erősödnie ah­hoz, hogy amire az ENSZ eddig nem volt képes —, meg­hátrálásra késztetni a fajüldöző rezsimet —, azt a namibiai nép tudja majd kivívni. Elmarad a mai párizsi értekezlet? Az Egyesült Államok és a dél-vietnami rezsim delegá­ciója kedden bejelentette, hogy bojkottálják a Vietnam- értekezlet soron következő, csütörtöki ülését. VDK-tUtahosá« az ájabb súlyos amerikai kalóztámadások ellen Nil titkár w ENSZ-be»? A döntést azzal próbálták igazolni, hogy a legutóbbi tárgyalásról az Észak-Viet- nam elleni bombatámadások miatt kivonult a VDK és a DNFF küldöttsége. A hanoi lapok közölték, hog.v tovább folytatódott a VDK déli tartományainak amerikai bombázása. Vasár­nap Quang Binh tartomány fölött egy pilóta nélküli kémrepíilőgépet, hétfőn pe­dig Nghe An tartomány fö­lött két sugárhajtású va­dászbombázót lőttek le s ez­zel a VDK fölött lelőtt amer rikai repülőgépek száma 3445-re emelkedett. • A VDK külügyminiszté- | riuma nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben megállapítja, hogy az amerikai légierő március elseje óta nagy erőkkel és rendszeresen tá­madja Nghe An, Ha Tinh, és Quang Binh tartomá­nyok, valamint Vinh Lính körzet sűrűn lakott terüle­tét. A március elseje óta fo­kozódó bombázás rendkívül súlyos és fenyegető helyzetet hozott létre — hangoztatja a nyilatkozat — az újabb, felfokozott támadás a VDK ellen az USA által a bom­bázások teljes és végleges megszüntetésére tett ünne­pélyes ígéret cinikus meg­sértése, egyben kihívás a vi­lág békeszerető haladó erői ellen is. A Quan Dói Nhan Dan, a VDK néphadseregének lapja keddi számában kommentár­ban foglalkozik az újra fo­kozódó bombázásokkal. A lap az elmúlt napok kalóz- támadásai közül különösen súlyosként említi a Ha Tinh tartomány Camquyen járása ellen március harmadikén intézett támadást, ahol több mint húsz golyósbombákkal telt konténert dobtak sűrűn lakott községekre s több ra­kétát lőttek ki rájuk. A ka­lóztámadásnak sok ember, főleg gyermek és öreg esett áldozatul. Illetékes saigoni amerikai katonai körökben bejelentet­ték, hogy amíg tart a ked­vező időjárás, addig fokozni fogják az úgynevezett fel­derítő repülések számát a VDK felett. Mint ismeretes, a felderítő gépek vadászkí­sérettel hatolnak be az or­szág légiterébe. A bejelentés közvetve arra is utal, hogy Saigonban tervbe vették a VI? K elleni további légítá madásokat. Beszámoló az USA külpolitikájáról William Hogers, az Egye­sült Államok külügyminiszte­re a kongresszus elé ter­jesztette az Egyesült Álla­mok kormánya külpolitiká­jának kérdéseivel foglalkozó évi beszámolót. A beszámoló jelentős fi­gyelmet szentel a szovjet— amerikai kapcsolatok prob­lémáinak. A külügyminiszter kijelenti, hogy „az egyetemes béke és biztonság érdekében szükség van az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kö­zötti tartós kapcsolatokra. Semmi sem szolgálja jobban a béke ügyét, mint az orszá­gaink közötti feszültség csökkenése”. Az Egyesült Államok — hangoztatja a beszámoló — „éles konfliktusban van a Szovjetunió politikájával”, Titkos tárgyalások Jordánia és Izrael között TEL AVIV: Több egyiptomi újságra hivatkozva a Haaretz című izraeli lap is olyan értesülé­seket közölt, amelyek szerint Husszein jordániai uralkodó megbeszéléseket folytatott izraeli vezetőkkel. A Haaretz szerint a meg­beszélések során a király hozzájárult, hogy a Jordán folyó partján, a megszállt arab területen 27 izraeli fél­katonai települést hozzanak létre. ígéretet tett arra is, hogy Jordánia felmondja az arab országokkal kötött ka­tonai szerződéseit, ha lega­lább Jeruzsálem keleti felé­nek „jelképes” ellenőrzését biztosítják Jordánia számá­. ra. , .«vdc A cikk azt állítja, hogy az első titkos megbeszélés 1989. szeptemberében, Londonban volt, az izraeli és a jordá­niai nagykövet között, majd Husszein személyesen talál­kozott Akabá jordániai kikö­tő közelében Állón izraeli miniszterelnök-helyettessel. A lap szerint 1970-ben Husz- szein tárgyalt Dajan' izraeli hadügyminiszterrel és Abba Eban külügyminiszterrel, majd kormányának akkori hadügyminisztere Jeruzsá­lemben találkozott Golda Meir izraeli miniszterelnök­kel. olyan stratégiai térségekben, mint a Közel-Kelet, és Dél- Ázsia. Mindazonáltal, a be­számoló szerint, „szükséges, hogy mindkét ország megkí­sérelje az ellentétek csök­kentését békés úton, a tár­gyalások eszközével”. Ugyanakkor nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a beszámoló egyéb részei­ben, akárcsak az elnök nem­régi külpolitikai üzenetében, a külügyminiszter, az Egye­sült Államoknak a világ szá­mos olyan térségére vonat­kozó politikáját taglalva, ahol fennállnak a nemzetkö­zi feszültség tűzfészkei, a ko­rábbi irreális álláspontból in­dul ki. Vietnam vonatkozá­sában védelmébe veszi a ku­darcot vallott „vietnamizálá- si” politikát és a saigoni re­zsim hatalmon tartását. A Közel-Keleten az Egyesült Államok folytatja az izraeli agresszorok ösztönzésére irá­nyuló politikáját. Az új pénzügyi évben — mutat rá a beszámoló — az amerikai kormány „jelentékeny pót­összegeket” követelt a kong­resszustól Izrael katonai megsegítésére. (TASZSZ) Helyi iáipna unn diplomata, öt javasolja helyettesének Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Ha javaslatát el­fogadják, Sipila asszony lesz iá világszervezet első női titkára. (Telefoto — AP—MTI—KS) Hz „flkropolisz” katasztrófája Kedden hajnalban az észak-görögországi Katerini közelében összeomlott a vas­úti híd az éppen áthaladó Akropolisz expressz alatt. Két vagon a folyóba zu­hant, az első jelentések sze­rint a helyszínre siető men­tőosztagok egy halottat és 11 sebesültet találtak. A görög hatóságok magya­rázata szerint az elmúlt na­pok erős esőzései következ­tében fellazult a talaj a Szalonikitől mintegy 120 ki­lométerre délre fekvő híd alapzata körül és a szerke­zet nem bírta el az Athén felé robogó vonat súlyát. A mikor Nixon elnök ** Boeing 247-es külön- repülőgépe felemelkedett a sanghaji repülőtér betonjá­ról, s visszaindult Washing­ton felé, „egy házzal odébb”, Tokióban, Szato miniszter- elnök sietve, látványosan rúgta fel a japán uralkodó körök hivatalos Kína-politi­káját. Igaz, egy héttel ko­rábban az amerikai elnök pekingi fogadtatásának te­levíziós közvetítését figyelve, Szato még gúnyos rezignált­sággal jegyezte meg: „És még ezt nevezte az évszázad eseményének.” Persze, a rossznyelvek szerint legszí­vesebben a televízió egy másik képzeletbeli csatorná­jára váltott volna át, ame­lyen saját magának pekingi fogadtatását nézte volna végig. Mindenesetre ez a hét elég volt ahhoz, hogy az „atyai patrónust” követve, Japán kijelentse: Kína egye­düli törvényes kormányának a pekingi kormányt tekinti, Tajvan pedig a Kínai Nép- köztársaság része. Az amerikai—japán ver­senyfutás, amelynek körvo­nalai az elmúlt évben egyre jobban kirajzolódtak, új szakaszához érkezett. Ügy jellemezhetnénk: a „ver­senyzők” sötét alagútból most reflektorfénybe kerül­tek. A második világháború óta Nippon az egyoldalú ame­QäSBSm MR. március ft., aserda. Japán átértékel Versenyfutás a kínai piacokért rikai orientációt követve, az amerikai „nukleáris ernyő” alá bújva, a gazdasági vi­rágzásra összpontosít. Tokió az amerikai stratégák ter­veiben a kínai forradalom győzelme és az Egyesült Ál­lamok koreai agressziója óta az „első számú ázsiai szö­vetséges” jelzőjét kapta. Az 19ö0-ban megkötött, majd meghatározatlan időre meg­hosszabbított amerikai—ja­pán biztonsági szerződés le­hetővé tette, hogy az Egye­sült Államok megőrizze ka­tonai pozícióit a szigetor­szágban. Az amerikai politi­ka iránti hűség tükröződött a Tajvannal megkötött bé­keszerződésben is. Ugyanakkor az alapvetően exportra épülő japán gazda­ság vezetői nem hagyhatták figyelmen kívül a szomszé­dos hatalmas kínai piacot. Japán és Kína politikai vi­szonya igen rossz. A viharos felszín alatt azonban virág­zó kereskedelem folyik. En­nek értéke évről évre emel­kedik, s tavaly már megkö­zelítette a 900 millió dol­lárt. Japán négy éve a Kí­nai Népköztársaság első szá­mú tőkés partnere, és a nagy volumenű japán nyersvas-, acél-, valamint gépexport a kínai iparosítás legfontosabb külföldi forrása. Ezért vé­lekedtek úgy a tokiói veze­tők: ha az Egyesült Államok egyszer változtat Kína-poli­tikáján, akkor a játszmában Japán kapja a megtisztelő közvetítői címet. Tévedtek, Nixon — képletesen szólva — a fejük fölött Pekingig ugrott. És ez még a nixoni gazdaságmentő intézkedések­nél a yennek az amerikaiak által kikényszerített draszti­kus felértékelésénél is drá­maibb hatással volt Tokió­ra. Az amerikai—kínai kap­csolatfelvétel a már nem is távoli jövőben azzal fenye­get, hogy új, minden eddi­ginél erősebb gazdasági el­lenfelek jelennek meg Ja­pán kínai piacán: a Wall Street urai. Nyilván ez a fé­lelem diktálta azt a febru­ár végi tokiói döntést, mi­szerint a magáncégeknek en­gedélyezik állami hitelek igénybevételét a Kínával folytatott kereskedelemhez. Sőt, Kína bármikor igénybe vehet a tokiói állami ex­porté—import banktól hosszú lejáratú, alacsony kamato­zású hiteleket is — a japá- ni vásárlások finanszírozá­sára. A „nemes gesztusnak” ugyanakkor van egy más­fajta következménye. 1964- ben Josida, akkori kormány­fő — az úgynevezett Josida- levélben — megígérte Taj­vannak, hogy at export— import bank pénz.eszközeit nem használják fel a kínai kereskedelemben. A mostani döntés e levelet és ígéretet ad acta tette. A döntéssel Tokióban nemcsak Kínának bókoltak, hanem Tajvanra is ütöttek. Tokiói üzleti körök­ben úgy vélekednek, hogy Peking addig nem folyamo­dik hitelért, amíg a Josida- levelet nem nyilvánítják hi­vatalosan is semmisnek. De valószínű, ez a lépés sem várat sokáig magára. Ami a legfontosabb kér­dést, Tajvant illeti, a japán vezetőket lényegében fel­mentette szerződéses kötele­zettségeik alól az, hogy Ni­xon, ha felemás módon is, lemondott a Csang Kai-sek- rezsimről. Japán olyan hely­zetbe került, hogy megelőz­ve az amerikaiakat, bárme­lyik pillanatban rendezheti államközi kapcsolatait Kíná­val. Most már csak Pekin- gen múlik, melyik vetély- társat részesíti előnyben. Magas rangú japán vezetők minden eddigi kísérlete si­kertelenül végződött. Csou En-laj még tavaly év végén kijelentette: addig nem haj­landók tárgyalni a japán kormánnyal, amíg Szato a miniszterelnök. A politikus megbízatása az idén lejár. S ha valóban ez döntené el a versenyfutás > kimenetelét, nem valószínű, hogy az oly nagy hatalmú, közvetlen be­folyással biró japán üzleti világ sokáig késlekedne fel­áldozni bizalmi emberét egy megfelelőbbel. Zalai István A vízépítés minden szakterületén kedvező feltételekkel vállalja műszaki tervek készítését KEVBTEERV. Megkeresésre díjtalan tervezési ajánlatot küldünk. Címünk: Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat, Szolnok, Tiszaliget. PL: 99. Telefon 12-735. Eger, Klapka u. 1. Pf.: 88. Telefon: 10-10, A tnarkazi Matravölgye Mg. Termelőszövetkezet tipizálás miatt eladásra felkínál 1 db Gaz 69. személygépkocsit, 1 db Nysa 501-es teher­gépkocsit (csukott) valamint 1 db Cárpáti 3 tonnás teher­gépkocsit. Ár megyegyezés szerint. Érdeklődni telefonon, vagy írásban mindennap reggé! 8 órától 16 óráig. Telefon; ütarkaz 8. 4 <3 £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom