Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
Emberhez vezető ajtó N incs munkaerő”. Ez a kurta mondat évek óta hallható vállalati vezetők nyilatkozataiban, üzemvezetők, művezetők szájából. Szinte holmi gazdasági szállóige lett. Közben azért a termelés növekedett, az üzemek száma is gyarapodott, s ma sem dolgoznak kevesebben, mint korábban, sőt: többen. Hiszen nőtt a népesség száma is. Ugyanakkor arról is hallunk időnként, hogy egyik vagy másik vidéken , nincs még elegendő megfelelő munkaalkalom, vagy némelyik üzemben időnként rossz • a „munkaellátottság”, magyarán: a dolgozóknak ilyenkor valami tessék-lássék feladatot adnak, s neon azt, amit a tervszerű tevékenység megkívánna, mert nincs időben anyag vagy terv, vagy más munkafeltétel. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy munkaerő azért általában van. Inkább az a kérdés: hol van? Nem kell külön úton a keresésére indulnunk,, hiszen , keresik a vá. ltok maguk is, tanú rá szinte valamany- nyi újság hirdetési rovata. S ha a gazdasági szakemberek árnyaltabban fogalmaznak, akkor ném is azt mondják, hogy „Nincs munkaerő”, hanem azt, hogy „Nem lehet munkaerőt kapni”. Nos, kapni csakugyan nem lehet, legalábbis úgy nem, mint valami bő raktári készlettel rendelkező áruházban, ahol a vevő elmondja az igényét, és máris hozzák az árut tetszés szerinti mennyiségben és választékban. A munkaerőhöz csakugyan nem lehet áruként hozzájutni. Ez is arra figyelmezteti, hogy nem szabad árunak tekinteni, nem az. Nem olyan „cikk”, amit készen megveszünk és felhasználunk, ami „olyan, amilyen”, ha ma nem kell, félretesszük holnapra. „Ha már az üzemszervezésről beszélünk”, — mondta egy vállalatigazgató. — „hadd jegyezzem meg: legszívesebben összevonnám a munkaerőgazdálkodási osztályunkat a személyzetivel. Azzal úgysem gazdálkodhat, amit nem lehet kapni, s ma már személyzeti munkára van szükség, minden egyes dolgozóval, egyéni bánásmódra”. Hogy a dolog humoros oldalát se hallgassuk el, az igazgató mindehhez hozzátette, csupán azért nem szervezik át a munkaerőgazdálkodási osztályt, mert egyelőre sok munkája van: a különféle szerveknek számtalan statisztikát kell készítenie a munkaerőhelyzetről. Talán mondanunk sem kell, hogy kevesebb statisztika is elégséges tájékoztatást nyújthatna, és sokkal hasznosabb lenne, ha többet törődhetnének az említett „egyéni bá~ násmód”-dal. Es hogy ez mit jelent? Erre több példát is találunk -ma már a gyakorlatban. A vállalatoknak maguknak kell szakmunkásokat nevelni. Gondoskodni a szakképzésről, és ennek előfeltételeként még a hiányzó általános iskolai végzettség pótlásáról is. Többet kell törődni az egyéni gondokkal, életkörülményekkel. Elmélyültebben kellene foglalkozni az üzemi szociolóHáromsáiHÉó alumínium tubus Mbúi • wm ■' jj A Mátravidélci Fémművek Közép-Eurőpa egyik legjelentősebb fémcsomagoló-eszköz gyára. Itt évente 300 millió aluminium tubust készítenek sokféle vegyszer, kozmetikai cikk és élelmiszer csomagolására. Jelentős az alumínium aeroso- los palack gyártásuk is. 1971-ben korszerű szervezéssel, új bérrendszer bevezetésével sikerült a termelést több mint 10 százalékkal növelniük. (MTI Foto: — Erezi K. Gyula) Feldebrőiek Harkányban A feldebrői termelőszövetkezet vezetősége a közös gazdaság tízfős fogatos brigádjának egyhetes jutalomüdülést biztosított Harkány- ttrdőn. A gondos, lelkiismeretes giai és pszichológiai tényezőkkel: á munkahelyi körülményekkel, szervezettséggel, légkörrel, a murikakollektí- vók emberi ‘kapcsolataival, csoportosan és egyénenként azzal, hogy a vállalati mun- kaerőszükséglet • minőségi igényei jobban találkozza- ' nak az egyéni képességekkel. Az egyik Országos vállalat jelentősnek ígérkező szervezeti lépést tett saját tapasztalatából okulva. Korszerűsítették egyik üzemüket, s látták, hogy ezzel együtt a kollektívák más személyi összeállítása, szakmai képzés, a szervezeti formák változtatása vált szükségessé. Mivel a többi üzemüket is korszerűsítik, már most kialakítottak a munkaügyi osztályukon egy üzemszervezési csoportot, amelynek az a feladata, hogy mire elkészül a korszerűsítés, ott kialakítsa a korszerű munkaszervező tét, felkészítse rá mind szakrifailag, mind szervezetileg az embereket megoldás módja egyéni, hiszen a vállalatok sokfélék. A lényeg közös: a munkaerő az ember sajátja, az emberben van. Tehát a vállalatnak annyi és olyan munkaerő áll rendelkezésére, amennyit és amilyet „kihoz”, a kollektívából és annak egyéneiből. Min múlik ez? Kézenfekvő válasz, hogy a vállalat gazdálkodásán és az anyagiakon. Ez igaz. Am a vállalat gazdálkodása meg éppen attól függ, hogy menynyire bontakoztatja ki az emberek munkaerejét, képességeit, és milyen célszerűen használja föl! Gazdasági eredmény nincs .önaima- gától”. de emberek és emberi képességek vannak. Ott kell tehát kezdenünk,’ ahol a munkaerő van: az, emberekhez. az egyénekhez vezető ajtókat kell kinyitni, egyéni bánásmóddal,_ egyénileg .is összefűzve őket a kollektíva ügyével, emberekben gondolkozva szervezni. Németh Ferenc A Miér! drága a telek Egerben ? Előrelátóbb intézkedéseket •..! Öröm volt hallani a közelmúltban az OTP vezérigazgatójának sajtótájékoztatóján, hogy a múlt évben hazánkban megépült 75 ezer lakásnak több mint a fele — 41 200 lakás — magánerőből, magánkezdeményezéssel épült. Ez a szám azt jelzi, hogy a gyakorlatban is érvényre jutott az a kormányzati elhatározás — s ez az új lakásgazdálkodási koncepció lényege —, amely szerint egyre inkább uralkodó tendenciává kell válniuk az úgynevezett „pénzes” lakásszerzési formáknak. * Sok a vevő, de nincs házhely Könnyen mondhatná valaki: szép elgondolás a lakáskérdés mielőbbi megnyugtató megoldására, de van-e ehhez elegendő pénze a lakosságnak? — Mindenki nevében nehéz lenne erre válaszolni, egy azonban biztos — s ez is az OTP — sajtótájékoztatóján hangzott el: — tíz évvel ezelőtt öt, 1971-ben pedig 50 milliárd forint volt a lakosság takarékbetétjének összege. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a még nagyobb anyági értéket, amit az elmúlt másfél évtizedben saját'erőből megépült családi, társasházak és üdülők kitesznek, nem járunk messze az igazságtól, amikor a kérdésre igennel válaszolunk. Van — ez is igaz — sok akadályozó, gátló körülmény, amelyek mind-mind a magánépítkezők köreiben közismert „életre szóló” bosz- szúságokat okozzák. Ezek között — az anyagbeszerzésen, a terv-, illetve építési engedélyezési eljárások bürokratizmusán,v a kivitelezői kínálat hiányán, s a kivitelezési idő ‘„megnyúlásán”, minőségi problémákon túl első helyen szerepel a legfontosabb építkezési előfeltétel: a telek. Az lépítkezni szándékozók jelentős része — s ez egybeesik a központi elképzelésekkel, az alakuló, formálódó, új településhálózati koncepcióval — a nagyobb, központibb funkciójú településeken akar építkezni. így alakult ki egyes városokban, településeken (üdülőkörzetekben), hogy a hatványozottan megnövekedett telekvásárlási igények ugrásszerűen megemelték a telekárat. Megyénkben elsősorban Egerben tapasztalható ilyen jelenség, amelyet jól illusztrál néhány — az Ingatlan- kezelő és Közvetítő Vállalattól kapott — adat: amíg nyolc évvel ezelőtt a külterületnek számító, csak részben közművesített területeken (Hajdúhegy ‘felső része, Lajosváros, vár fölötti terület stb.) 60—80 forint volt szabad forgalomban a telek négyszögölenkénti ára, addig négy évvel később már 150—200, ma pedig 500—700 forint! — A belső területen ' telkekért, s is hasonló — vagyis tízsze- később — a rés — a telek-áremelkedés, csak itt már nem 700, hanem 2000—2500 forint jelenleg a felső határ .... Legnagyobb az igény a családiház-telkek , iránt — amint az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál is elmondták — az utóbbi hetekben is mintegy 40—50 vevőjelölt jelentkezett, de egyetlen eladó sem ajánlott közvetítésre családi ház építésére alkalmas házhelyet. (A hirdetések között sem sokkal rózsásabb a helyzet: az elmúlt három hónap alatt mindössze négy telket kínáltak eladásra!) zonyos szemléletbeli tényezőkkel lehet magyarázni. Vásárolni is lehet, nemcsak kisajátítani Felületes szemlélődés után kézenfekvőnek látszik az a következtetés, hogy azért ilyen drága a házhely Egerben, mert kevés van belőle. Ez igaz is — főleg a későbbiekben —, de van mélyebben fekvő oka is. Elsősorban az, hogy az érintett, illetékes szervek nem tettek meg időben minden szükséges intézkedést az árak várható, nagyarányú emelkedése ellen, s ezt némileg bili ír«'ó rállataihoz méltóan Rekordnyereség az egri Fmomszereivénygyárban munkát végző tsz-tagok megkezdték a hatnapos üdülést, j amely nemcsak teljesen ingyenes, a termelőszövetkezet még öt-ötszáz forint zsebpénzt is adott Dunántúlra ruccanó tagjainak. j OSZTJÁK a nyereséget. Hol többet, hol kevesebbet. Az egri Finomszerelvóny- gyárban sokat osztottak. Többet, mint eddig bármikor. Igaz, hogy sokat, okosam és jól dolgozott a vállalat az elmúlt évben is. Méltóan a „kiváló vállalat” címhez, amellyel a múlt évben tüntették ki a gyárat. Egy lelkes, szakmáját értő, szerető kollektíva munkáját fémjelzik tehát a vastag borítékok. De nézzük meg közelebbről. részletesen is a gyár múlt éves munkáját. Kérdéseinkre Győr fi Fér énétől, a gy ár gazdasági igazgatójától kéi’tünk választ. — Kezdjük a statisztikával, a számokkal: hogyan valósultak meg a múlt éves tervek, célkitűzések? — Valóban eredményes évet zártunk. Mi -sem bizonyítja ezt jobban: 1971-ben neon kevesebb, miint 38 százalékkal nőtt a vállalat nyeresége. Bérszínvonalunk pedig 7,2 százalékkal haladta meg az 1970. évit. — Milyen mértékben nőtt a vállalat termelése" az elmúlt évben? — A TERMELÉSNÖVEKEDÉS 11,2 százalékos. Ami pedig a termelékenységet illeti: a jelentős felfutást kevesebb létszámmal valósítottuk meg, mint ©hányán 1970-ben dolgoztunk vállalatunknál. — Ä gyár középtávú, fejlesztési terve csak későbbre „jósolt” ilyen eredményeket ... — Egy évvpl valóban megelőztük önmagunkat. Rémé lem, nem hat szerénytelen ságnek, ha azt mondom: e” nemcsak munkáinkat dicsér'.. hanem a jövőre nézve ’ is rendkívül biztató. — A gyár exporttevékenysége is ilyen pozitívan alakult? — Igen, Exportunk 30 százalékkal emelkedett 1971- ben. — Mi az alapja, mivel, hogyan érték el a valóban figyelemre .méltó eredményeket? —■ Gazdasági eredményeinknek nem kevesebb, mint '35 százaléka a gyártmány- struktúrában történt kedvező változásoknak köszönhető. Ezenkívül jelentős műszaki fejlesztéseket hajtottunk végre, ‘rendkívül odafigyeltünk a létszámgazdálkodásra, és valóban nagyon sok köszönhető a szocialista brigádmozgalomnak, a példamutatóan dolgozó szocialista koUektí-- váknak is. — . Nézzük ezek után — ahogyan a dolgozóktól is hallottuk —, a „lényeget”. Mennyi nyereséget fizetett a gyár? — A tervezett 3 millió 500 ezer foriiit helyett 4 millió 400 ezer forintot. — Számítsuk át napokra a jelentős összeget. — Ez átlagosan 17,2 napra eső tóért jelent. A részesedést a kollektív szerződés alapján osztottuk ki. És ahogyan a szerződés is rögzíti: a jók,az élenjárók, a törzsgárdatagok valóban megkülönböztetett megbecsülésben részesültek. . — Ha már említette a törzs- gárdatagságot, egy húszéves' törzsgárdatag például hány ' napnak megfelelő nyereséy-szeseáést kapott? — 28,8 napi munkabéréi, : . „ erein'un in’.g él mondani, hogy a múlt év decemberében egyszer már volt „pénzosztás” a vállalatnál. Akkor nyplcnapi bérnek megfelelő nyöreségjutalmat osztottunk ki dolgozóink között. — A számok va-lóban önmagukért beszélnek... — Pedig még többet is oszthattunk volna, de számolva a váratlan gondokkal, problémákkal is, tíz százalékot tartalékoltunk. —A kohó- és gépipari miniszternek a hét elején tartott sajtótájékoztatójában elhangzott számokkal összevetve az eredményeket, egyértelműen kiderül: az egri" Fi- nomszerelvénygyár az iparág országos átlagánál is jobban dolgozott az elmúlt évben. — örülünk munkánk sikereinek, de senki se higgye, gondolja, hogy elhomályosítanak bennünket a fények. Valamennyien jól tudjuk: ami ma jó, elég, az holnap már kevés, több és jobb kell. S ennek érdekében mindent el is követünk. Igyekszünk tovább szélesíteni, erősíteni hazai és nemzetközi kapcsolatainkat, eredményes, szorgalmas munkával többet adni vállalatunk kollektívájának, népgazdaságunknak. Nem alaptalan, tehát az öröm, az optimizmus az egri Finomszerelvénygyárban. Azt sem titkolják: ez évben is beneveztek és szeretnék elnyerni az újabb „kiváló vállalat” kitüntetést. Sőt, úgy érzik: a Minisztertanács és a 3ZOT vörös vándor-zászlajára sem esélytelenek. DE EZ már nem tőlük íjuk tartozott, azt . : -ízesítették. Koós József Egy példa: van az országban olyan település, üdülőkörzet (sajnos, elenyészően kevés), ahol az OTP az illetékes tanáccsal egyetértésben — ismerve a távlati elképzeléseket — felvásárolta szabadforgalmi áron az érintett területeket, s csak azután kezdték meg a parcellázást. így nem került sor hosszadalmas jogvitákra, ipint a kisajátítási eljárások után, s amikor kurrens cikké vált az adott terület, mód volt a telekárak leszorítására — mért volt mivel azokat leszorítani! Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az üzlet, illetve az egyezség a tanács és az OTP között korántsem egyoldalúan jött létre: az OTP adta a pénzt a vállalta, hogy forgalmi érték hatványozott növekedése után — sem adja többért, mint amit a befektetett pénze évenként hivatalosan (öt százalék) kamatozik. A tanács pedig a ráháruló közművesítésből, parcellázásból ugyanúgy kivette a részét, mintha a területhez kisajátítás útján jutott volna hozzá. A különbség „mindössze” annyi, hogy ezekből a területekből nem kellett csere- ingatlanként visszahagyni a régi tulajdonosoknak egyetlen házhelyet, telket sem, s olcsó áron — a szabad, magánforgalminál legalábbis jóval olcsóbban — tudott a szociális szempontokat is figyelembe véve a jogosultaknak telket adni. Hogyan lehetett volna ezt a módszert Egerben alkalmazni? Ugyanígy? Például 1966-ban, amikor a város általános rendezési terve alapjául szolgáló várospolitikai irányelveket kialakították, már ismert volt, hogy mely területeken lehet családi házakat két, három, illetve több szintes lakóházakat építeni. Akkor a mostani 600 forintos telekár legfeljebb 150-^200 forint volt, s ehhez viszonyítva nem lett volna drága a lehető legtöbbet, a már említett módon felvásárolni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a tanácsnak ezeken az a?óta kisajátított — de többnyire a régi tulajdonosoknak és hozzátartozóiknak csereingatlanként visszahagyott — területeken ugyanúgy el kell végezni a közművesítést, de telekkel viszont nem rendelkezik, s az OTP sem. így nem áll módjukban — a vonatkozó kormányrendeletek szelleme szerint — befolyásolni a telekárakat sem. Minél később, annál drágább .. . Mindez — a lakóháztelkek vonatkozásában —Egerben már a múlté, de a tanulsága nem lebecsülendő, ha figyelembe vesszük, hogy Eger környékén, megyénk több területén (Mátra, Bükk) most van kialakulóban számos üdülőkörzet. Ha el akarjuk kerülni a Balatonhoz hasonló — „csillagászati” számokban mérhető — telekárakat és spekulációt, már most meg kell tenni a szükséges lépéseket. Azoknak az Egerben építkezni szándékozóknak pedig, akiknek á mai telekárakhoz viszonyítva megvan a pénzük, jó szívvel csak egyet lehet ajánlani: már most vegyék meg, amit — ha gyéren is — az eladók kínálnak, mert — amint a felsorolt számadatok ékesen bizonyítják — minél később, annál drágább. Faludi Sándor Mhmsajaßi 1S72. március 5» vasárnap
