Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

Zsuzsanna és a Ok, tizenketten: (felső sor, balról jobbra) Szabó Katalin, Ács Ágnes, Eperjessy Ildikó, Szabad Etelka (középső sor) Deme Valéria, Szabó Éva, Kósik Ildikó, Pavluska Valéria, firday Ágnes, (alsó sor) Pekarovics Zsuzsanna, Medvenicz Ilona és Csépány Erzsébet — amint énekelnek. (Foto: Dózsa Balázs) lányok Tizenévesek, vidámak, jó- kedvűek, tele van a szívük, miért ne öntenék dalba? Ha már ketten együtt mennek végig a folyosón tízpercben, felcsendül az ének az ajku­kon. De az utcán is dudo­rásznak, öten-hatan együtt, mintha minden hely és al­kalom arra szolgálna, hogy felidézzenek egy-egy dallam­töredéket. A „vad-komoly” próbák ideje a hét utolsó három napja. Ilyenkor az órarend­ben csak öt tárgy szerepel ogy-egy napon, a hatodik órában viszont az énekkar lét munkához. Zsuzsanna a vezető. Min­den szólamot rendre betanít, gyakoroltat, alakít. ő is együtt énekel a többiekkel. Ügy lett ő vezető az első évben, hogy rámutatott az osztályfőnök. Te irányítod a kart. A többiek egy szót sem szóltak, gondolták, majd elválik, mit tud ez a Zsu­zsanna. El is vált! Tudott. A második évben némi nézeteltérés támadt, a kórus­vezető és a tanulmányi ered­mény között. Mandátumát tehát a tanári' szigor felfüg­gesztette. Helyébe lépett Szabó Éva, aki azt a bizo­nyos iskolai versenyt nyerte meg a lányokkal. A kis együttes Bartók Bé­Az Egri Gyermekvárosban A lányok Zsuzsannával együtt éppen tizenketten vannak. Tulajdonságaik kö­zé tartozik, hogy valameny- nyien tizenévesek, a gyön­gyösi Berze Nagy János Gimnázium III. b. osztályá­nak a tanulói és nagyon sze­retnek énekelni. Ezért alakí­tottak kamarakórust. Nehogy azt higgye valaki, gimnazista életük első nap­ján már úgy sóhajtottak fel: hej, ha végre kamarakóru­sunk lehetne! Az osztályfő­nök közölte velük, készítse­nek műsort a klubdélutánra. Legyen benne ének is. így álltak össze hárman. Ok az alapítótagok: Arday Ági, Eperjessy Ildikó és Pekaro­vics Zsuzsanna. A következő tanévben ka­marakórus-versenyt hirde­tett az iskola. Mit volt ten­ni? Minden osztálynak ki kellett állítani egy kórust. Ezt a versenyt, bizony, ők nyerték még. A siker már kötelezettsé­get is jelentett. Ettől kezd­ve a kórust „jegyezték” a különböző ünnepségekre va­ló készülődéskor. Olyan ne­vük támadt, hogy város- és járásszerte hívták őket. A szíves invitálásnak mindig örömmel tettek eleget. Még most is emlegetik a tábla csokoládét, amit kapott min­denki egyszer, vagy azt a verseskötetet, amit azóta _ is nagy becsben őriznek, és így emlegetik a visontai ünnep­ség után jóízűen elfogyasz­tott uzsonnát is. Nő az érdeklődés a szovjet filmek iránt Heves megyében 90 ezerrel nőtt e Hímek nézőinek száma A mozik látogatottsága ugyan esztendők óta csök­ken, de a szovjet filmek iránti érdeklődés fokozato­san nő: az 1970-es emelke­dés után tavaly ismét csak­nem egymillióval nőtt a szovjet filmek nézőinek szá­ma. 1970 és 1971 összevetéséből kiderül, hogy a legnagyobb növekedést Fejér megyében érték el: tavaly 112 ezerrel többen néztek szovjet fil­meket, mint a korábbi esz­tendőben. Szorosan követi Pest megye 110 ezres, Heves megye 90 ezres emelkedés­sel s szinte általános a né­zőszám 50 ezres növekedése megyénként. Szép sikerrel fut még jelenleg is a Lear király, és a „Bűn és bűnhő- dés”, amelynek nézőszáma 700 ezernél tart. A „Felsza­badítás” című több részes történelmi dokumentum­játékfilm eddig bemutatott részeinek 700 ezer nézője volt hazánkban, a „Ragyogj, ragyogj csillagom” látoga­tottsága négy hónap alatt megközelítette a 300 ezret. A tavaly novemberben bemu­tatott „Belorusz pályaud­var”-! is 200 ezren tekintet­ték meg. Az utóbbi két év legnagyobb szovjet filmsike­rei közé sorolhatjuk a „Bosz- szúállók” legújabb kaland­jait: 730 ezer néző tekintet­te meg. „A lovag végakara­ta” 655 ezer, a nagy siker-^ rel felújított „Kétéltű em-| bér” 480 ezer, a „Hárem aí sivatagban”, az „Abwehr $ ügynöke”, az „Egy az ezer-^ hez”, az „Emir kincse” egy_-^ aránt 400—400 ezer nézot^ vonzott. ^ A legújabb szovjet filmek^ közül nagy sikerrel fut je- ^ lenleg is a mozikban „A S jégsziget foglyai”, május 9-§ én lesz a budapesti Corvin^ moziban a Felszabadítás cí-^ mű film utolsó két részének^ premierje, amely a II. világ-^ háború befejező szakaszáról^ szól. Iáról nevezte ©1 magát, de ez a név csak inkább szándé­kuk komolyságát fémjelzi, semmint csupán repertoár­jukat. Szeretik a vidám han­gulatú műveket, de a tech­nikai bravúrokat is. Hadd mutathassák meg, mire is képesek. Anélkül, hogy túlbecsül­nénk képességeiket, megálla­píthatjuk, szépen énekelnek, olyan egységesen formálják meg a műsorukat, annyira tömören és hajlékonyán szó­laltatják meg az akkordo­kat, hogy fel kell rájuk fi­gyelni. Ök tizenketten, el sem tudják képzelni az életüket éneklés nélkül. Amíg együtt lesznek, a kórusuk is együtt­marad, és énekelnek, éne­kelnek, műsort adnak ott, ahová hívják őket, mert olyan jó megmártozn i a szép dallamokban és másoknak is élményt nyújtani. Honnan ez a kötődés? Még az általános iskolából hozták magukkal, de a kó­rus fele zeneiskolai tanul­mányokat is folytatott A zene, az ének annyi nekik, mint másoknak a lélegzés. Nem tudnak nélküle meg­lenni. És ami még figyelemre méltó: akarnak is minél tel­jesebb élményt nyújtani, ök, a Berzés-lányok és Pé­kár ovi cs Zsuzsanna, a veze­tőjük. ök, tizenketten, a III. b. osztály tagjai. G. M. F. Az Egri Gyermekváros 320 iskolás és óvodás korú gyermeknek ad otthont. Az intéz­mény általános iskolája és óvodája a nap minden szakában hasznos elfoglaltságot ad a gyermekeknek. Az alsó négy osztálynál egész napos oktatást vezettek be, ahol a tanítást rendsze­resen követi a játék időszaka. Fenti képünkön: Munkálkodnak a gyerekek a barkácsszakkörben. 289 népi ellenőr tevékenysége Egerben és az egri járás községeiben összesen 53 né­pi ellenőrzési csoport mű­ködik. Ezek a csoportok az egyes bejelentések, észrevé­telek kivizsgálásakor, az or­szágos felmérések részletei­nek kidolgozásakor 289 szak­képzett népi ellenőrt tud­nak mozgósítani. Többek kö­zött eredményesen vizsgál­ták meg a város és a járás területén tévő autóbusz és a MÁV várótermek közegész- helyzetét, utána néztek annak, hogy milyen^ a tisztaság a vendéglátóipari ^ egységeknél, megfelelő-e a Ji lakosság tejellatása, vagy 1e- ^ het-e elegendő propán-bután ^ gázzal töltött palackot, il- ^ letve fűtőolajat kapni a kö- ^ zel ötven községben. A ke- ^ reskedelem tevékenységének ^ vizsgálata során csak Péter- S vásárán öt ízben kezdemé- nveztek szabálysértési eljá- rást, ^ Ilyen és ehhez hasonló né- ^ pi ellenőrzési feladatokról és ^ témákról tárgyaltak kedden ^ délelőtt Egerben, az egri .iá- ^ rósi-városi népi ellenőrzési ^ bizottság ülésén, ahol Ko- ^ vács Ferenc, a járási NEB 8 elnöke elemezte a tavalyi S hat, átfog<$ vizsgálat eredmé- ^ nyét. 4 Vázlatok Dobó István életregényéből Hazafelé segügyi OJüsäfft március 1„ szerda Hat ló harapta a zablót a vadonatúj batár előtt a po­zsonyi várbörtön kapujánál. Április 17-e volt, amikor az őrség kapitánya kinyitotta a szabadulás ajtaját előtte: Herr Topó, ön szabad. Az ifjú Dobó Ferenc, aki türel­metlenül topogva várakozott édesapjára, valósággal meg­ijedt, amikor a két belső embere támogatta roskadozó fehér szakálla édesapját meglátta. Könnyű volt, san-j te test télén s már nem nyomta a megaláztatás sú­lya sem, amit tegnap kel­lett utoljára elviselnie, ami­kor aláírta a hűségnyilat­kozatot. Csak annak örült, hogy nem kell meghalnia a börtön sötétjében, s még megláthatja azokat, akiket szeret. Aztán a fiának örült, aki elébe lépett, s karolva, ölelve segítette be a batár­ba: Ferenc, kis Ferenc hogy férfiúvá lettél Jó fiam vagy, elébem jöttél. Édesanyád, Krisztina hogy vannak? — Odahaza várják, édes­apám, Szerednyé n. i— Hanem kár volt befog­ni ebbe az új kocsiba, fiam, a régi is jó lett volna. Ferenc szívből és nagyot kacagott: Édesapám, édes­apám, csak nem jövök ke­gyelmedért ócska határral. — Jól van, no jól van. Tu­dom, engem sokan zsugori­nak tartanak, pedig csak megnéztem mindig hová adom a forintot. Hosszú az út Pozsonytól Ungvárig, onnan Szerednyé- ig. Mindenre jut idő. — Aztán ne felejtsd el Ferenc, hogy a kincstár el fogja adni Sárospatakot. Tu­dod, gyermekkorom óta sa­jog, hogy más fészkelte bele magát, törvénytelenül. Há­rom nemzedék Perényi üldö­zött miatta, de most már egy sincs belőlük. A kincstár meg nem megy vele semmi­re. De te majd megveszed, ha én meghalok, hagyok én rád annyit fiacskám. A kocsi hol lassabban, hol gyorsabban haladt, mert István úr fájdalmas csontjai is beleszóltak abba. Ferenc el- meg elnézte édesapját. Ilyen gyalázatot, amit vele tettek. Meg is mondta: hogy ■ elfelejtette mindenki az egri dicsőséget. — Nem dicsőséget akar­tam én Egerben, Példái, Nem tudom, figyelmezni fog­nak-e reá az utánunk kö­vetkezők. És azt se felejtsd el, fiam, hogy az én népem volt akkor mellettem. Ha nem ők vannak velem, bi­zony nem láttatok volna en­gem többé élve. Azt is tudd azért, hogy a Dobó-birtokon senki szükséget soha rie szenvedjen. Hosszan, hosszan tekintet­te a tájat István. A tavasz járt előttünk, mint izmos kengyelfutó, élő fáklyával járt és zöldre lobbantotta vele a rügyeket s megkavarta a levegőt a hó alól szabadult föld mélysé­ges mély szagával. Feltűn­tek a fecskék is és tovare­pültek. — Látod-e fiam, olyan ke­veset törődtem eddig a fecs­kékkel. Sokszor száguldoz­tam völgyek közt, Alföldönj jó ráró lovakon, de lám ők gyorsabbak és fel tudnak szállni a felhők fölé is. Eltűnődött: ök jönnék, én meg megyek már. — Persze, hogy megyünk már haza, Szerednyere. (Befejező rész köveikestkj Énekóra Drencsényi Zoltán oktató vezetésével. (MTI foto — Érczki K. Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom