Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-14 / 62. szám

Közgyűlések előtt f TERVEZNI NEHEZ f Nem a politikai illem ked- * Véért, hanem a helyzet is- ' méretében kell leírni máraz első mondatban: a magyar mezőgazdaságban ma ko­moly bajok nincsenek. A hangulat mégis idegesebb, mint egy-két esztendeje. Jó hatást váltott ki például a cukorrépa felvásárlási árá­nak emelése, de néhány hét múlva már felzúdulás kö­vette a mezőgazdasági gé­pek drágábbá válása. Egy- egy élesebb hangú beszélge­tés csattanójaként szövetke­zeti vezetőtől vagy állami tisztségviselőtől egyaránt hallani az elhamarkodott ki- fakadást: minek vacakolni, állítsuk vissza a tervkötele­zettséget! Pedig a gazdasági mechanizmus jó — épülő házak, növekvő hozamok, bőséges árukínálat bizonyít­ja — csak éppen újfajta vi­szonyokat tükröz. Aki mondja, az sem gon­dolja tehát komolyan, hogy vissza kellene, vissza lehet­ne térni a fejlődés túlhala­dott fokára, a tervkötelezett­ségre. De hát akkor hogyan kell tervezni az újfajta hely­zetben? Okosan! Érdemes emlékezetünkbe idézni egy, a parasztembe­rek által évszázadokon át megszokott, természetesnek tartott és számításba vett té­nyezőt. A mezőgazd aság és a gazdálkodó sok mindentől függ. Egyik évben, elegendő az eső, a másikban száraz­ság van. A szükséges anya­gokat egyszer kicsit olcsób­ban, másszor kicsit drágáb­ban lehet beszerezni. A ter­mények piacán pedig hol alacsony a kínálat, tehát emelkednek az árak, hol en­nek a fordítottja történik. Gazdasági rendszerünk sokféle biztonsági tényezőt tartalmaz, de a tervkészítés­kor ettől az ősi paraszti ta­pasztalattól mégsem lehet egészen eltérni. Kétszeresen hibát követnek el ott, ahol olyan tervet fogadnak el, amelyet csak akkor lehet tel­jesíteni, ha az időjárás a leg­kedvezőbb lesz, ha a szüksé­ges iparcikkek ára jottányit sem változik, és ha a piacon mindent azonnal el lehet adni. Az ilyen terv legfőbb hibája, hogy túlfeszített, te­hát a legkisebb elcsúszás is megrendítheti a gazdaságot, bukásba sodorhatja a veze­tőket. Legalább ugyanekkora hi­bát követnek el azonban ott is, ahol túlságosan megijed­nek, és semmire nem vállal­koznak. Konszolidációs tervet kell tehát az idén készíteni. Olyat, amely megőrzi, meg­szilárdítja, távlatokban is biztonságosabbá teszi az ed­dig elért eredményeket. ' Ugyanakkor fejlesztésre tö­rekszik, még ha annak a ko­rábbi években megszokott ütemét nem is éri el. Továb­bá: olyan tervet kell készí­teni, amely „több lábon áll”, tartalékokat tartalmaz, szá­mol azzal, hogy egyik vagy másik tényező az esztendő során változik. S amit ter­vez — állatállományban, be­ruházásban, építkezésben — azt nagyon gondosan előké­szíti, pénzzel, anyaggal, ta­karmánnyal, munkaerővel alátámasztja. Világosabban fogalmazva: talán pillanatnyi igazsága lenne annak a szövetkezeti vezetésnek, amely —- mond­juk — a szarvasmarha-te­nyésztés felszámolására tö­rekedne. Csakhogy a mező- gazdaság gondjait nemcsak egy minisztérium, de az egész ország gazdasági és politikai vezetése kíséri fi­gyelemmel. Ez a vezetés lát­ja — példánknál maradva — a szarvasmarha-tenyésztők problémáit és azokon segíte­ni igyekszik. Ha ez bekövet­kezik, akkor az a gazdaság kerül a legnehezebb helyzet­be, amely felszámolta ezt az üzemágat. Valamit javítani, fejleszteni ugyanis mindig könnyebb, mint teljesen új­rakezdeni. Erre egyébként bizonyíték például a cukor­répa: könnyebben kihasznál­ják az áremelés adta lehe­tőségeket azok, akik eddig is termelték, mint azok, akik abbahagyták és most kezde­nék újra. Néhány hónappal ezelőtt még azt hangoztattuk, hogy a gazdasági helyzet nem en­gedi meg a IV. ötéves terv beruházási előirányzatainak túlteljesítését. így igaz. Köz­ben azonban a mezőgazda­ságban olyan megtorpanás következett be, hogy e te­rületen ilyesmi távolról sem fenyeget. Földeák! Béla Fontosabbá vált a munkák előkészítése az Egri Közúti Építő Vállalatnál is Korszerű gépesítéssel, a termelékenység javításával tavaly már negyedmilliárd- nál többre nőtt az Egri Köz­úti Építő Vállalat termelési értéke. A korábbiakkal ösz- szehasonlíthatatlanul komo­lyabbá vált a feladat, amellyel az útépítőket meg­bízták. A megrendelések sú­lya alatt mind elodázhatat- lanabb lett a belső, vállala­ti szervezet tökéletesítése, modernebbé tétele is. így ke­rült sor az év elején —töb­bi között — az előkészítő osztály megalakítására. Eddig ugyanis a műszaki osztályon belül végezték az említett munkát, s ennél­fogva nyilvánvalóan nem foglalkozhattak úgy a té­mával, mint kellett volna. Kitűnően érzékelhető a tö­rekvés, a változás, a későbbi cél abból, hogy ma a mű­szaki vonalon az előkészítők önálló osztálya a legnagyobb. Nyolcán dolgoznak itt, kö­zöttük három mérnök és egy technikus. S' igyekezetüknek máris van látszata: folya­matosabbá vált a kivitele­zés, a termelési osztály és az építésvezetőségek jóval haté­konyabban szervezhetik fel­adataikat, sikeresebb az em­berek és a gépek csoporto­sítása, irányítása. Kellő gya­korlat, rutin megszerzése után az idén 30—40 száza­lékos csökkenést várnak az átfutási időknél, határozot­tan meggyorsul az építkezés. Ami pedig biztosíték az el­képzelések megvalósítására: az előkészítő osztályról — a többiénél is nagyobb lét­számban vonták be a mun­katársakat a nyereségprémi­umba. Korszerűsítenek tehát „fenn” — s „lenn” is átfé­sülik a sorokat. Olyannyira, hogy a nem kívánatos sze­mélyektől, a fegyelmezet­len, rosszul dolgozó, hanyag emberektől egyenesen meg­válnak. S miközben szigo­rúbb mércét állítanak a megmaradó gárda elé, egy­idejűleg számba veszik az összes lehetőségeket, ame­lyek kihasználásával — kü­lönösebb megterhelés nélkül — kevesebben is többet vé­gezhetnek. A termelékenység javítása a tavalyinál sokkal nagyobb szerepet kap a mun­Intézkedések a szövetkezeti kereskedelem javítására A Belkereskedelmi Múlása-; tóriumban nemrégen minisz­teri értekezlet tárgyalta a fo*- gyasztási szövetkezetek VII. kongresszusán — az ÁFÉSZ- ek működésének további ja­vítása érdekében — elhang­zott indítványokat, javaslato­kat, amelyek közül néhány­nak elintézésére intézkedés született. Megállapították egyebek között, hogy a szövetkezetek­nek sok gondot okoz a tüze­lő-, az építőanyag-ellátás, a megrendelések folyamatos, határidős teljesítése, mert a TÜZÉP-vállalatok és az ÁFÉSZ-ek között nem alakult ki megfelelő, kölcsönös elő- . nyékre alapozó üzleti kapcso­lat, együttműködés. A mi­nisztériumi vesetők döntésé­re most megvizsgálják, mi­lyen módon lehetne az álla­mi és a szövetkezeti keres­kedelem árubeszerzését job­ban összehangolni, az együtt­működést elmélyítem. Az ÁFÉSZ-boltvezetők rendszeresen túlóráznak, kénytelenek feláldozni pihe­nőidejüket is azért, mert rendszertelenül szállítják a vidéki boltokba az árut, ezt figyelembe véve a miniszté­rium intézkedett a szállítás- szervezés, az árufogadás rendjének felülvizsgálatáról és szükség szerinti módosí­tásáról. Problémát okoz az is, hogy az ipar nem mindig tartja be az áruk csomago­lásánál a munkavédelmi elő­írásokban megszabott súlyha­tárokat, amelyeket elsősor­ban a nődolgozók túlzott fi­zikai igénybevételének meg­szüntetésére írtak elő. A mi­nisztérium érintett főosztá­lyai most tárgyalnak az ipa­rt szállítókkal az előírt súly­határok' betartásáról; A vidéki lakosság többsé­gét a termelőszövetkezetek begyűjtő állomásai látják el tejjel. A tej csarnokok azon­ban csak reggel és este tar­tanak nyitva, s megfelelő műszaki felszerelés hiányá­ban csak nyerstejet árusí­tanak; nyerstejet viszont az érvényes rendelkezések sze­rint a fogyasztási szövetke­zeteknek — amelyek egyéb­ként a helyi igényeknek megfelelően tartanak nyitva —, nem adhatnak át. A mi- «Jszteri értekezlet határoza­tit szerint, egyrészt megnézik, hogy javítható a vidéki kis­kereskedelem hűtőbútor-ellá- tása, másrészt rövidesen ve­zetői szinten tárgyalnak az illetékes szervekkel arról, hogy az ÁFÉSZ-hálózatok szélesebb kőiét kapcsolják be a falusi lakosság tejellátásá­ba. , | : (MTI) Válaszol az illetékes Még egy válasz, kirakatügyben Lapunk február 23-i szá~ mában Milyenek az egri ki­rakatok? címen bíráló cikket közöltünk. A Heves; megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat .válását már közöl­tük, most a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat leveléből idézünk: „A cikk törekvésével, célki­tűzésével, azzal, hogy a kira­katok Egerben is szépek, íz­lésnevelők, vásárlásra ösz­tönzők, tehát jók legyenek, teljes mértékben egyetér­tünk. A mi célunk is az, hogy ezt a fontos munkaterületet fokozottan segítsük és meg­becsüljük. Ennek szellemé­ben igyekezett vállalatunk megfelelő létszámot biztosí­tani a kirakatok rendezésé­re, dekorációjára, Igazat leéli adnunk a cikkírónak abban, hogy nagyon nehéz az el­avult, korszerűtlen kiraka­tokban rendezni, de az is igaz — s ezt mi is tudjuk —, hogy még ' ilyen körülmények kö­zött is lehet jobb és ötlete­sebb kirakatokat készíteni. A rádió- és villamossági szak­üzletünk kirakatát néáve ■meggyőződhetett erről a cikk szerzője is. Az egri csoport munkahe­lye, műhelye valóban korsze­rűtlen, s tudjuk, hogy dolgo­zóinknak jobb munkakörül­ményt kell biztosítanunk. Re­méljük, ezt a szándékunkat mielőbb sikerül megvalósíta­ni. Ami a rendezés idötarta- ■ mát illeti: ezzel kapcsolat­ban meg kell jegyeznünk: nem hisszük, hogy van as országban olyan vállalat, ahol öt ember hat napig készít­hetne egy modem kirakatot. A zsúfoltsággal kapcsolat­ban az a véleményünk, hogy a kirakat sem lehet öncélú. A vállalat érdekeit, közelebb­ről a bolt árukínálatát szem élőit tartva kell elkészíteni a kirakatot. Szeretnénk, ha az ízlésesen elkészí­tett kirakatokat városunk lakói kedvteléssel nézegethet­nék, s ezek a kirakatok is megkönnyítenék részükre a szükséges árucikkek kivá­lasztását.” ★ Mi is ezt szeretnénk. Cik­künk megírásával is ez volt a célunk.»« kában. A ma már évi 120 ezer tonna aszfalt gyártásá­ra és beépítésére is alkal­mas gépi kapacitást jobban igyekszenek kamatoztatni mint a múlt esztendőben: ha a saját munkához soknak bizonyulna, a felesleget másoknak, idegeneknek érté­kesítik. Aszfalteladást, be­tonmunkát vállalnak, járda­építésekre, térburkolásra is elfogadnak megrendeléseket, s maguk végzik az olyan já­rulékos munkákat, amelye­ket eddig alvállalkozóknak adtak. 200—250 millió forintos programot terveznek az idei évre, s a kisebbhez és na­gyobbhoz is külön „stratégi­át” dolgoztak ki. Természe­tesen a nagyobb vállalkozás­hoz lenne kedvük, jóllehet minden a megrendelésektől függ, s a megrendelők pénz­keretei — különösen a be­ruházások „megszorítása” után — korlátozottali. Ami máris biztos: na­gyobb fenntartási munkákat végeznek az eger—kerecsen­ül, a heves—kiskörei és a rózsaszentmártoni utakon, hidakat építenek, elkészítik Balassagyarmat két kilomé­teres városi átkelési szaka­szát, s dolgoznak a gyöngyö­si, Mérges utcai új lakótele­pen. S miközben a jelenben dolgoznak — gondolnak a jövőre is. Már elkészült a tanulmányterve az egri, dé­li ipartelepen kialakítandó új üzemnek, amelyben össze­vonják majd a jelenleg két helyen dolgozó gépműhelyt, megfelelő szociális létesít­ményekkel egészítik Id. a csarnokot, s nem utolsósor­ban: saját tanműhelyt épí­tenek leendő szakmunkásaik­nak, az ipari tanulóknak. „Lépcsős” kivitelezésben va­lósul meg a telep: az idén kezdik a munkát, s jövőre fejezik be. Szükség van minderre, ha jobb utakat akarunk —- s minél gyorsabban —, ha ja­vítani akarjuk közlekedésün­ket. Különben aligha léphet­nénk előbbre! Gyón! Gyula A rövid, sáros kis utca el­ső háza egy apró portán épült fel, valamikor száz­harminc esztendővel ezelőtt. — Bizony, öreg mar az egész — mondja a mostani lakója, Nagy Miklós. — Már akkor is öreg volt, vagy hatvanéves, amikor én 1928- ban megvettem. Jó árat fi­zettem érte: 28 mázsa búzát kért a gazdája, Nagy János. Öt mázsa előleget adtam, a többit úgy dolgoztam össze az Alföldön, mint arató­munkás ... H ■ ■ K Az időmarta zsúpfedél alól jó néhány generáció ment el már. Egykori lakói közül ki a faluban élt és halt is meg', ki az ország másik felében talált otthon­ra, ki pedig az országhatá­rokon túl kereste akkoriban a megélhetést. Ki tudná már nyomon követni sorsukat? Talán senki. Nagy Miklósék is csak a saját életük ese­ményeit tartottak számon, a házvásárlást, a törlesztés utolsó mázsa búzáját, a gye­rekek születését és kiröppe- nését az öreg házból. § m « 1 — 1926-ban nősültem meg először, s két évre rá már Maris is, meg Ferenc is megvolt. Aztán született még egy lányunk, Etelka. Ö később meghalt, s egy lány maradt utána, alii most pincérnő Hevesen ... — A legidősebb lányom, Maris, itt ment férjhez a faluban s itt is dolgozik, az orvosi rendelőben takarít. A férje Pestre jár dolgozni a Tejipari Vállalathoz. Két gyerekük szü'-'-ett, egy fiú és egy lány. A nagy .W>i unokám, Jóska már megnő­sült; sőt nemrégiben nekik is meglett az első gyerekük. Így most már nemcsal! nagyapa, hanem dédnagyapa is vagyok. — Ferenc? <5 került el másodikként a családból. Most Boconádon él, de Gyöngyösön dolgozik, vala­hol az építkezésnéL Meg­nősült és nekik is van két fiuk. A nagyobbik már ipart tanul. Most írták nemrég, hogy jól megy a gyereknek. Hadd tanuljon csak, vigye többre, mint mi! Ilii .. vigye többre, mini mi!” — egy életutat fogal­maz meg ebben a félmon­datban az idős házigazda. Gyermekkora óta dolgozott. Kubikos volt, aztán cseléd Szentandráson, Zaránkon, Vörösmajorban. Gazdag em­ber lenne, ha most annyi búzája állna a magtárban, mint amennyit learatott ak­koriban az Alíöldön. Bagi báró birtokán. De hát az a világ nem kedvezett neki. Ráadásul egy nap hirtelen meghalt a felesége. A ke­mény munkához szokott ke­zével nehezen ápolta a hát­ramaradt gyerekeket. Har­minckilencben találkozott Vastag Erzsébettel, a vörös­majori uraság, Morgósi Jenő szakácsnőjével. — Ismertem már régen, hiszen a szomszéd faluba, Tarnazsadánvba való volt. Egyszer aztán mondtam a komámnak, hogy hallod, férjhez meaí-e már Böske, mert ha nem, átmegyek hoz­zá egyik vasárnap. Így ke­rültünk össze i ’-y rlv nn av '• ,v:-onriMh<?n. S rr'... 'i ö rá megszületett a lányunk, Sarolta... X ■ S X A kis ház körül zajlott az élet. S ahogy változtak, for­málódtak a lakói, úgy vál­őrizte az egykor! építők kéz­vonásait. A hosszú pallókból ácsolt mennyezetét jókora, hajlott ívű gerendák tartják. Néha-néha megroppan ben­nük az öregség, s ettől he­lyenként kis foltokban pat­tan le a festék. Valóban kicsi az egész. Szinte hihetetlen, hogy el­fért benne a búcsúra haza- sereglett család. Az alacsony — Látod, ilyen legény voltam én, amikor megismertem a nagymamádat — mutatja a megsárgult fényképet unoká­jának Nagy Miklós bácsi. (Foto: Tóth Gizella) tozott, újult fel mindunta­lan külseje is. Új tető került a régi helyére, az apró, kis- szemű ablakot kidobták, s esténként villanyfény árad az utcára a nagy üvegab­lakon át. Hófehérre meszelt falai szinte csalogatják az .. nőért Am belülről meg pitvarból nyíló két szobában a hat unokával, az egy déd­unokával együtt huszonhe­ten ülték . körül az asztalt, ízlelték a nagymama főzt- jét. a s i b ebédet főz a sarokba átütött tűzhelyen. Tésztaleves lesz és mákos kalács. Sarolta lá­nya időnként segít neki va­lamit, mert, bár egy fedél alatt laknak, külön koszton élnek. S ő későbbre várja a férjét, aiü a tsz-ben trakto­ros. — Nekünk mar külön ter­veink vannak — mondja. — A lányunk hamarosan be­fejezi az általános iskolát, s taníttatni szeretnénk tovább. Arokszálláson új üzemrészt, nyit a jászberényi hűtőgép­gyár, ott akarunk leteleped­ni. Én "is ott szeretnék dol­gozni, s lakást is ígérnek, újat, jobbat, mint ez. Hív­tuk apáékat is, ‘-de nem akar­nak jönni... A két idős ember össze­néz, aztán Miklós bácsi megszólal: — Hatvanhét éves elmúl­tam, feleségem is benne vas a korban. Nincs már nekünk kedvünk elmenni innen. Itt éltük le az életünket, ez az otthonunk. Kapok egy kis nyugdíjat a tsz-től meg a háztájit a feleségem után, megleszünk mi már itt. Es­ténként majd megnézzük a tv-t, mint eddig, vagy amíg bírja r a szemünk, olvasga­tunk, eljárunk a könyvtár­ba. Tudja, hogy van ez: ki­csi porta, kicsi ház. de « mienk. Majd meglátogatnak bennünket, mint a többiek... ■ m ■ ■ A Magyaros utca f-bot is­mét kirepülni készül egy újabb generáció. S egyedül marad m két öreg, akiket életük minden apró szála odaköt a rövid, sáros kis ut­ca első házához. Szilvás István Az apró .Al-in ;■ h szobában kibírha- ' Ag. Böske néni vtVZ. március 14,. kedd PESK, Magyaros utca 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom