Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
Ki mit tudott? Tizenkét hely Heves megyének az országos elődöntőben Vasárnap- reggel 9 órakor liidy Péter, a megyei tanács művelődésügyi osztá lyának csoportvezetője köszöntötte a Gárdonyi Ctfeza- Színházban a „KI mit tud? döntőjére érkezett művészeti csoportokat, egyéni versenyzőket, s adott jelt a bemutató megkezdésére Az ollm- piák híres jelszavára hivatkozva mondotta, itt sem a díj és a továbbjutás a fontos. hanem a részvétel, hiszen az már önmagában hordozza a szellemi gyarapodás lehetőségét, ami bárminő jutalommal felér. A köszöntőt követően az andornaktá- lyalak versmondója, Kerekes Mamit idézte a hallgatóság körébe József Attila szellemét, a költő Ars poétikám című versével, mintegy alaphangot adva a látványos, színvonalas, közel öt órán ót pergő műsornak. ★ Legnagyobb mezőny vers- mondásban indult, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy a legnagyobb, legszorosabb verseny is e műfajban alakult ki. Első helyen Bárdos Margit teljesítményéről szólunk. Az egri Dobó Gimnázium növendéke szép szövegmondással, átéléssel, a mondandót éretten, tisztán kifejtve citálta Arany János A vörös Kébék című versét, s aratott érdem szerinti sikert mind a zsűri, mind a színháztermet megtöltő közönség körében. Saárossy Kinga rutinnal, de kellő meggyőző erő nélkül mondotta el Lorca-versét, amely- maga sem alkalmas a seines, hatásos előadásra. Ugyanezt mondhatjuk el a főiskolás Szüle Ritáról, aki harmadikként vívta ki a jogot, hogy részt vegyen a következő, országos jellegű válogatón. Teljesítményüktől nem sokban maradt el azonban a bodonyi Fejes Erika és az útányi Török Margit, akik mindketten a megye kiemelkedően jó versmondóinak csoportjához tartoznak vasárnapi teljesítményük alapján. Emelkedett, szép perceket szerzett a hallgatóságnak az egri főiskola irodalmi színpada, amely Ballner Károly i endezésében Peter Weiss Vitairat Vietnamról című műsorát mutatta be gondos, az eszmei tartalmat _ talán túl is hangsúlyozó előadásban. A gyöngyösiek Anonym Együttese Somlyó György lírájának tolmácsolásában. a Cantata Tremen- do sorainak megszólaltatásában hagyott kívánnivalót maga után. Ilyenformán egyik program sem jutott az országon váltható bizottság elé. ★ Meglepően szép hanganyag, tiszta intonálási, vit- mikallag is érett előadásmód jellemezte az egri fogyasztási szövetkezet Agria- kvartettjét, amely Moskovsz- ky Vince vezetésével készült fej a szereplésre, s nyert jogot az elődöntőn való részvételre. A vokális zene mű-, fajában a főiskolás Fiilöpj Palma és Kiss Zsuzsa, va-j lamint a táncdalokkal sze-| replő matrnderecskei Kiss Sándor nyújtott kiemelkedő teljesítményt. De tovább jutott a megyei döntőből Érsek Zsuzsanna, a Dobó Gimnázium növendéke is, áld munkájának értéltét azzal j növelte, hogy saját gyűjtésű j borsod nádaséi népdalokkal, i s minden zenei kíséret nélkül állott ki a reflektorok fényébe. Iszonytató hangerő, sok zenei pontatlanság, szakértelem hiányát igazoló hiba jellemezte a beat-együtte- sek szereplését. Hogy a modern táncmuzsika túljutott már a puszta h an glib tusra törekvésen, s mielőbb visz- szatalál a melódiához: a jobbára fiatalokból álló hallgatók részvétlensége is igazol Egy fi jó versmondók közül: Török Margit. (Foto: Tóth Gizella) ja. Egyedül a dohánygyári Angelis szereplésében voltak felfedezhetők előremutató jegyek, annak volt osztatlan sikere is, így a döntőbizottság, amelynek soraiban 3 különböző műfajok szakemberei ültek, őket javasolta továbbjutásra. A hangszeres zenének lesz azonban még egy Heves megyei követe az elődöntőn, mégpedig az alig 15 éves Eged András felnémeti kisdiák, aki citeván előadott kedves népdalcsokrával vívta kii elismerésünket, ★ Vidámság, sok ötlet, kari- kirozó készség áradt az egri Harlekin Bábegyüttes produkciójából, amelyet Pilist/ Elemérné szakmai irányításával készítettek elő a színpad tagjai. Remek volt a Kon ez Zsuzsa-paródia, s tetszett a tamburmajor és delnők idill je. amelyet az ismert táncdal melódiájára komponált a csoport művészeti vezetője. Nehéz volt a zsűri helyzete, amikor a táncegyüttesek produkciója felől kellett döntenie. Gazdagon és hibátlanul kivitelezett térformák jellemezték a pariid! fogyasztási szövetkezet leány- tá neonéinak bemutatóját, a gyöngyösi Vidróczky Együttes jelenete ugyanakkor látványosabb, felszahadultabb volt, s ez döntött. A paródiák megkapták azonban a megyei tanács háromezer forintos különdíját, ami méltó elismerése a csoport egyenletesen felfelé ívelő munkájának. Ebéd után két órakor, amikor a színház emeleti klub- t -nmében feredményt hirdetett a zsűri, s a résztvevők valamennyien megkapták a megyei KISZ-bizottság emléklapját és kitüntető jelvényét, valamint sor kerülhetett a jutalmak szétosztására. Mint előbb jeleztük, külön díjban részesült a pará- di tánccsoport. A KISZ me- gyebizottságún,'ik 500—500 forintos munka unalmát Bárdos Margit. Szüle Rita és Saárossy Khiga kapta. A megyei KISZÖV kétezer forintját a bábos Harlekin Együttes hasznosíthatja további tevékenysége során, míg az SZMT kétezer forintos jutalmában a Vid- róczky Együttes részesült. A Szakszervezetek Hevesi megyei Tanács jutalmából jutott az Angelis beal-egy liftesnek, a műdalban és táncdál- éneklésben jeleskedő Fülöp Dalmának, Kiss Zsuzsannának és Kiss Sándornak, továbbá a Felnémetről induló citerás Eged Andrásnak. Pénzj utalómban részesítette a MÉSZÖV a tizenkettedik helyen országos elődöntőbe került A gr ia-kvartettet is. (moldvay) h árus- hangverseny a főiskolán Évek óta gyümölcsöző a kapcsolat Eger és Nyíregyháza tanárképző főiskoláinak ének-zene tanszékei között. Ennek újabb bizonysága a két intézet kórusainak együttes hangversenye, amelyre március 15-én, szerdán este 7 órakor kerül sor a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola zenetet méhen, A koncert programjában szerepelnek a fiatalok énekes és hangszeres szólistái is. Pár nappal később Nyíregyházán megismétlik az előadást. Kultúra — exportra A napokban indította útnak a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat idei első exportszállítmányát. a márciusi vásárokra, kiállításokra. A Kultúra könyvek, művészeti tárgyak, iskolai szemléltető eszközök széles skáláját szállítja külföldre. A napókban megnyílt brüsszeli nemzetközi könyvvásáron bemutatják a legújabb es legszebb magyar könyveket elsősorban idegen nyelven megjelent tudományos műveket, a lipcsei nemzetközt vásáron 18 magyar könyvkiadó több mint ezer kötetével szerepeinek. A frankfurti tavaszi vásárra ezer magyar kötetet, valamint ipar- és képzőművészeti tárgyakat visznek. Részt vesznek a március 14. és 18. között Hannoverben a XI. dl- dacta-kiállitáson is. Az idén mintegy hatvan kiállításon, többek között Afrikáiban, Ázsiában és Dél- Amerikáibam is bemutatják az iskolai szemléltetés magyar eszközeit. Japánba elsősorban magyar könyveket és kottákat exportál a Kultúra Vállalat. Mióta a japán iskolákban bevonették a Kodály Zoltán által kidolgozott zenei oktatás módszeréit, a magyar zenemüvek és kották iránt ugrásszerűen megnőtt a kereslet. HOL VAGY, NAZÁR? Minden családnak volt egy „orosza”. S természetesen egy, vagy több emléke. A háború borzalmaitól lélekben, szívben fásult „rideg ruszki” az mindig masnak volt kellemetlen, vagy hívatlan vendége — soha nekünk. Nekünk, akik fiatalon, vagy felnőttként már, de végigéltük a második világháborút, nekünk a felszabadulás személyileg is egy- egy oroszhoz fűződött. Ivánhoz, Szergejhez, Názárhoz! „Davaj” — emlékezünk visz- sza arra, hogyan zavartak ki a krip^arómisztő óvóhelyről a szabad levegőre a sz^ívjei katonák; „khleb” — rémlik az azóta is csalt ezt az egy orosz szót tudó emberben a kenyér fogalmának, s meny- nyei ízű, kemény barnaságának egykori emléke. Ha ezeket az emlékeket egyszer összeírná valaki, a legbensöségesebb tartalommal töltődne meg az a mai fiatal generáció számára immáron csak politikai és történelmi kategória, hogy: fel- szabadulás. Mert minden családnak volt egy „orosza”. Mint ahogy Váci Mihály kis novellájának családjába is betoppan, egy orvos személyében toppan be az „orosz". Hol vagy, Nazár? Gyanítható volt már a film elején, hogy a végén meghal. Nemcsak dramaturgiai fogásból, hanem hogy annak idején életben tartani valakit, nos, az volt inkább az írói, a dramaturgiai fogás. Igaz, semmiképpen sem remekmű ez a kis történet Kazárról és Mihályiéi — de ami bensőségessé és emlékezetessé teszi mégis, az a csendes, szinte meditáló visz- szaemlékezés, s az a lágy 11- raiság, amely mentes mindenfajta érdes fontoskodástól, szószátyár politizálgatós- tól. Markos Miklós, mint rendező cs adaptáló, Mes- tyan Tibor, mint operatőr, s a szereplőgárda összehangolt, egymást értő gárda hatását keltette. A „Hol vugy, Ná- zár?” egyszerűségében volt megkapó. LOUIS. Semmi kétségem nincs afelől, hogy Angliában volt sikere, a Sommerset Maugham novellájából készült tévéfilm-változatnak. Am afelől sincs semmit kétségem, hogy a ..Luise” úgy, ahogy van. a tökéletes unalom és a közömbös közöny a mi számunkra. Világa — gondolom — az átlag angol számára is legfeljebb csak ismert, de nein önmaga éri- tévéi azonosított. Az ilyen „főhősnő” felszítja inkább az emberben a brutalitást: egy nagy pofon, s nincs töt i hipochondria. Igaz hogy viszont akkor nincs tv-filin sem. Amit még ugyan ki lehetne bírni? Apropo: ráér-e, bárhol is a világon,,/manapság egy dolgozó e;ribor egész életén át. betegségeivel foglalkozni? ERRŐL IS, ARRÓL IS. Olvasom a Rádió- és Tele- vízióújságban, hogy a Humoristák klubjának vendége volt G. Szabó Judit Is nyilatkozik ebből az alkalomból. — S ebből az alkalomból — mármint hogy G. Szabó Judit mint vendég nyilatkozik — jut eszembe, hogy miért vendég az. ország, úgy tudom, egyetlen nőhumoristája a Humoristák klubjában? A Coralba minden bizony- nyal jó és izgalmas krimi. Illetőleg a végén derül majd ki, hogy mint krimi, jó-e? Mint folytatás azonban nem jó. Ki emlékszik már vissza egy hétre? S mi van, ha valakinek a „Coralba-napjón" éppen valami dolga van, s kénytelen kihagyni egy részt? Nem lehetne két-hn- rom mondatban summázni az új folytatás elején — a megelőző íolytatás történetét? A Szerelem, amely színesben készült és széles vászonra, sikert aratott a képernyőn is. Déry Tibor és Makk- Károly filmje kibírta a képernyő fekete-fehérjét. Mert ebben a filmben a technika másodlagos volt, eszköz csupán, az elsődleges a gondolat szépsége és mélysége és az ezt kifejező színészi játék. Lám, az igRzi emberi érzés, az emberi lélek diadalmaskodni mindig kész és tudó szépsége fittyet hány színnek, vászonnak, technikának! Rhoda Scott műsorát az is megnézte, még egyszer végigélvezte, aki már látta és hallotta. A dzsesszoigona virtuóza, a csupa ritmus és szépség Rhoda Scott, a kitűnő operatőri munka közreműködésével arról is példát és bemutatót adott: milyen örömteli dolog az alkotás gyönyörűsége. Gyurkó Géza GAtGO'Cií F• 310» MOS, március 14,, kedd — Nem. Törni kellene a kukoricát, és áll a kombájn. Rank sózták tavaly, de alkatrészt, persze, nem gyártanak hozzá... A szüret is a nyakunkon van, a vetés... — Megpróbálom — mondja Zsiga. — De ezt a halász- csárdát égj szer alaposan mog kellene beszélnünk. — Majd arra Is sor kerül — mondja Géza s berúgja a motort. Már a városban robog a motor. Egy új lakótelepen Géza megáll, leállítja a motort, s megnyomja a kapu melletti házitelolon egyik gombját. Eber női hang hallatszik: — Ki az? — Én vagyok — leheli Géza. — Nyitom a kaput — mondja a nő. Géza lenyomja a kilincset, a kapu nyitva, a lépcsőház kivilágítva. Felmegy a második emeletre — az egyik ajtó résében hálóinge fölé kapott pongyolában várja Zsuzsa. Huszonnyolc éves, szép, komoly arcú, kissé keserű tanárnő. Átöleli, s a nyakához szorítja Géza arcág — Juj, de hideg vagy — s kézen fogja s bevezeti a szobájába. Elég nagy méretű albérleti szoba, a lakás belső folyosójáról nyílik. Az üvegajtón vastag szőttes, hogy ne szűrődjön ki a fény. Heverő, könyvespolc, íróasztal, az íróasztalon dolgozatfüzetek, a sarokban pohárszék, benne edények, fölötte rezsó. Fő a kávé. — Kérsz kávét? — kérdezi Zsuzsa s menne a pohár- székhez, de Géza elkapja, átöleli és foglyul ejti a száját. A heverőn fekszenek, az ablakon benéz a hajnal, Gézának hunyva a szeme, de fogja a lány karját, s apró puszikat lehel rá. Félig alszik. — Szörnyű, hogy' ilyen messze vagyunk egymástól! — sóhajtja a lány. Géza gépiesen ráhagyja: — Igen, szörnyű. A luny tovább panaszkodik. — Te elmész, én meg itt maradok prédának. Egy tanárnő, akt egyedül var, és mégsem ertged udvarolni magának ... Ennél már jobb lenne, hu ti"'nA: a te szeretőd vagyok. Géza riadtan kinyitja a szemét, s felül. — Mennem kell, Zsuzsa. — Mikor jössz? — Mihelyt tudok. — Olyan soká .. ? A kisváros főterén a mo mást, biccentenek. Géza udvariasan, még mosolyog is, Csegei kimérten. A sofőr cinkosan Ősegeire néz: — Látta, Csegei elvtárs? — Láttam. — Mit keres itt Niklai ilyenkor? Csegei rendre utasítja: — Biztos dolga van. A tsz-iroda a falun átvezető műút mellett feliszik, nádtetős, viharvert épület. De udvarán hatalmas, üvegfalú gépszín, munkaruhás szerelők javítják benne a gépeket. Látszik, hogy az irodát örö- ’ r'-> a modern gépi saját erejükből toron utazó Nikiéi tel átkozik Csogei ki ivójával. Az utolsó pillánkban ismerik tol elhozták létre. S ez egy kicsit a tsz vszelőin a beállító! t- eágát is jelképezi: új irodaházat építeni felesleges flane, de a drága gépeket nem szabad az ég alatt hagyni rozsdásodni. Az irodának mindössze három helyisége van, mindegyikben több otromba, lin- tafoltos íróasztal. Az egyik szobában dolgozik az elnök, az elnökhelyettes és a főag- ronómus, a másikban a főkönyvelő és a pénztáros, a harmadikban az adminisztrátorok. Kora reggel van. Géza az íróasztalnál ül, mellette áll a főkönyvelő, egy csomó irattal a kezében. Csorvás Tibornak hívják, egyidős az elnökkel, karcsú, piperkőc fiatalember. A Nők Lapja divatrovatából öltözködik, de a kisvárosi szabó valamit mindig elront az öltönyén. Szürke nadrágot, csíkos zakót, mellénnyel, kék nyakkendőt, s magas sarkú fekete cipőt hord. — Ez itt a bank átirata a rövidlejáratú kölcsönről... ez az állatforgalmi vállalat a múlt héten leadott bikák ügyében... ez a... — Jól van, Tibiké, hagyd itt, majd átnézem. A másik íróasztalnál Sárai úr ül, nz öreg főagronómus. 0 > az, akinek négyszáz holdja volt a közelben, olyan mintaszerűen fölszerelve, liogv ezt államosították az országban először, még 45 tavaszár A Vörös Csillag szálloda há rom nyelven beszélő portás volt, amikor megalakult i tsz, s Géza idevette főagro nómusnak. Géza most feléje fordul a sziken. {Folylaijs&j 4
