Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

Palóc lagzt a színházban Ötszáz szereplő, nagy siker az egri járás népdalfesztiválján Színpompás virágoskert az egri Gárdonyi Géza Színház környéke. Párták, tökötök pi- roslanak, ring a sok mintás szoknya, s tükörként villog férfiak, legények lábán a fé­nyesre dörzsölt csizma. Az egri járás huszonhárom, pa­lóc falujának öregje, fiatal­ja adott itt egymásnak ran­devút. Lehetnek ötszázan. Bent, a jól fűtött nézőtéren pedig másik annyi városi lesi érdeklődéssel: mi ma­radt meg az örökségből? A falusi nép nemes és gazdag érzelemvilágát kifejező da­lokból, táncokból szokások­ból? Eljöttek megnézni őket a megyei és járási vezetők is, s ha jól körülnézünk a szék­sorokban, hamar megtalál­juk Morvay Pétert, az or­szágos honismereti mozga­fejszét az egerbocsiak, ami­kor üvegestáncra vállalkoz­tak, mégis megérdemelnek minden elismerést a szépen, szinte hibátlanul kivitelezett produkcióért. Az alig há­romszáz lelkes Szederkény­puszta szintén leadta névje­gyét. Hozzá nem is egyet! Szívvel fújták a régi népda­lokat Bessenyei Gyuláné népviseletbe öltözött asszo­nyai, s külön a mellénye«, fehér ingbe bújt férfiak, akiket Albach Árpád készí­tett fel a szereplésre. Terpes, Andornak! alva, Bükkszenterzsébet jött ez­után, majd Nagyvisnvó, amelyet Sütő Gyula bácsi képviselt pörge kalapban, ajkán elválaszthatatlan fu­beléböl pár falatnyit nyes­sen a vendégeknek. Tapsolt, újrázott mindenki, s nem akart tágítani a színházból, habár a delet régen e) ha­rangozták. Hát így élesztgette a népi hagyományokat az egri já­rás megannyi falva ezen a vasárnapon. Szép és hasznos volt sereglésük, feledhetet­len élmény a háromórás színes forgatag. Megérdemli a fesztivál valamennyi sze­replője, szervezője a járási pártbizottság és hivatal kö­szönetét, amelyet abban a reményben fejezett ki Gu­bán Dezső első titkár, hogy hagyománnyá válik Eger­ben. (moldvay) Folytassa a folytatást , . . Befejeződött, és a kritika egyértelműen elismeréssel méltatta a televízió folytatá­sos tévéjátékát, A fekete vá­rost. Nem írta egyetlen lap sem, hogy a televízió legna­gyobb vállalkozása, nem szólt ilyen értelemben a mű­sor szerkesztősége sem: egy­Sütő Gyula furulyaszólója. lom egyik vezetőjét, vagy Borsay Ilona népdalkutatót, aki a Magyar Tudományos Akadémiát képviseli. Neki sokat köszönhetnek a feszti­vál rendezői, mert a műsor összeállításánál nagy segít­ségükre volt, hogy valóban hiteles, népi gyökerű dalla­mok, táncmolivumok kerül­jenek közönség elé ezen » bemutatón. Kevéssel fél 10 után Fodor Lajos, a járási hivatal mű­velődésügyi osztályának ve­zetője köszöntötte a feszti­válon szereplő falusi cso­portokat. és a közönséget. Beszédéből érdemes idéz­nünk azt a rövid fejezetet, amelyben a népi kultúra ápolásának jelentőségét mél­tatta. — Manapság egyesek azt hangoztatják, hogy a nép­dal. a népi muzsika már el­avult. Egyszerűsége nem fe­lel meg a modern korban élő ember gondolatvilágá­nak. Ez tévedés! A magyar népdal, néptánc nem vala- miíéle elavult stilus marad­ványa, nem a történelmi múlt holt terméke, hanem maga az eleven élet — mon­dotta Fodor Lajos. — Tár­sadalmi, történelmi jelentő­ségű értékeink feltárásával, közkinccsé tételével pedig könnyebbé tesszük a mában való eligazodást, s biztosabb alapot teremtünk az embe­rek tuda'ában a holnap meg értéséh ez. Majd kezdetét vette a Dárius kincseihez fogható ünnepi sereglés. Bevezették a felsőtárkányiak. Asszony- kórussal és a csáti bíró bal­ladájával, amelyet Kovács Imréné adott elő. Követte őket a felnémetiek citeraze- ne’ocn. élen Németh István­nal. Nehéz fába váglak ; 0JImim 1578. február 22., kedd Új intézkedések a szakmunkás-utánpótlás struktúrájának javítására szövetkezet t nyílt- í ruly&j&val. Ügy szóit ázorra nóta, oly frissen, oly cifráz­va, mint bojtárlegény korá­ban, pedig eltelt azóta ötven esztendő. Szereplésének nagy taps lett az ára, közben pe­dig kattogtak a fényképező-. ÍJ gepek, hogy megörökítsék a t; kedves pillanatot. § Vegyeskarral szerepeltek s y a paródiák, akiknek sorai-^ ban olt láttuk az iskolaüdü-^ lő tanárait éppen úgy, mint| a fogyasztási néhány dolgozóját. S színi tapsot kapott rögtön^ utánuk Szentdomonkos, >;- í amely Síké M. Sándor gyuj-§ tése nyomán a régi íonóhá- ^ zak meghitt óráit idézte a ^ lelkes publikum elé. $ Később egy ritka hang- § szert, a tárogatót szólaltatta % meg a recski Köröndi Antal. í Szende báró balladáját pe- ^ dig két változatban hallhatv^ fűk Lakatos Istvánná ést Molnár Gyuláné jóvoltából.^ ökot Váraszó, Mikóíalva, ^ Bükkszentmárton, Egerszó- * lát, Podon'\ Mótradereeske, s s Ostoros, Fedémes, Péterva- ^ sóra és Novaj követte. Nők, ^ férfiak vegyesen. És sorra S kerültek a bükkszék) asszo-^ nvok. Üav érkeztünk el az-^ ... , , s tun a látványos szivet-lel- ^ két gyönyörködte tő program $ s utolsó részéhez, az egerbak- J tai lakod alomhoz! Az ország szakmunkás'ál- lománya az utóbbi tíz évben alapjában kedvezően alakult, 1960. és 1970. között 40 szá­zalékkal növekedett. Ugyan­akkor az öntő, a gépi forgá­csoló, a kovács, az ács-állvá­nyozó, s még jó néhány na- gyan fontos szakmában, szá­mos iparágban a szakmun­kások száma nem éri el, vagy csak alig haladja meg az 1960. évi állományt. Ezekben a munkakörökben, iparágak­ban nagy gondot okoz a szakmunkás-utánpótlás, a je­lenlegi feszültségek akadá­lyozzák, fékezik a termelés bővítését, ezért a Munkaügyi Minisztérium részletesen fel­mérte a szakmunkás-után­pótlás jelenlegi helyzetét, gondjait, a problémák megol­dásának lehetőségeit. A vizs­gálatokról készített előter­jesztést a napokban megtár­gyalta a kormány Gazdasági Bizottsága és megfelelő in­tézkedéseket hozott. Az elő­terjesztésről és az intézkedé­sekről Pápai Béla, a Munka­ügyi Minisztérium szakokta­tási főosztályának vezetője az alábbi tájékoztatót adta: — A vizsgálatok szerint a nagy utánpótlási gondokkal küszködő szakmákban, ipar­ágakban sokféle körülmény együttes hatása okorzza, hogy viszonylag kevés fiatal vá­lasztja az adott életpályát. E szakmák munkakörülményei­ben, technikai felszereltségé­ben és a bérezésben is meg­mutatkozó problémák visz- szatartják e fontos szakmák­tól azokat a fiatalokat is, akik egyébként kedvet érez­nek és tehetségük is lenne e szakmákhoz. A Gazdasági Bizottság kötelezte az érde­kelt minisztereket arra, hogy a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál a krónikus szakmunkáshiánnyal küzdő szakmákban intézkedjenek a kedvezőtlen és az egészségre ártalmas munkakörülmények javításáról, az eddiginél ki­emeltebb, ösztönzőbb bérezés alkalmazásáról, a technikai felszereltség és a technoló­giai folyamatok korszerűsíté­sének meggyorsításáról. A vállalatok munkaidőkedvez­ménnyel is ösztönözzék a szakma megtanulására a szakképzetlen segéd- és be­tanított munkásokat. A Gazdasági Bizottság döntése alapján átfogó in­tézkedések teremtenek ked­vezőbb feltételeket az érintett fontos szakmák iránt érdek­lődő fiatalok tanulásához. Rendelkezés van előkészület­ben, amelynek alapján a legnagyobb létszámgondokkal küzdő húsz szakmában —vá­jár. öntő. kőműves, gépi for­gácsoló, hegesztő, hengerész, forrasztár, mezőgazdasági ko­vács stb. —, a szakmunkás- tanulók az eddigi ösztöndí­jon felül az évfolyamra és a tanulmányi eredményre való tekintet nélkül havonta 200 forint ösztöndíj-kiegészítést kapnak. Ez nem vonatkozik azokra az utolsó éves tanu­lókra, akiket mar szakmun­kásbérben foglalkoztatnak, tehát egyébként is magasabb jövedelemhez jutnak. Továb­bi kedvezményt jelent e szakmák tanulóinak, hogy — a vállalat és a tanuló külön szerződése alapján —, az ed­digi kötött összegű havi 250 forint helyett 250—500 fo­rint lehet a társadalmi ösz­töndíj. — A tervezett új intézke­dések lehetővé teszik, hogy további 23 szakmában — szerkezet lakatos, állatte­nyésztő, épületszobrász, hús­ipari termékgyártó, cipész, vasúti jérműszerelő stb. —, a 200 forintos ösztöndíj-kiegé­szítés kivételével —, ugyan­azokat a kedvezményeket megkapják a szakmunkásta­nulók, mint a koraibban em­lített 20 szakmában. Ezenkí­vül a Gazdasági Bizottság határozata felhívja a figyel­met arra, hogy e szakmák utánpótlási gondjainak eny­hítése érdekében elsősorban e 43 fontos szakma tanulói­val kell benépesíteni a léte­sülő új kollégiumokat. — Az ösztöndíj-kiegészítés pénzügyi terhe megoszlik az állami költségvetés és a munkáltatók között. A Mun­kaügyi Minisztérium ez év július 31-ig kiadja az új in­tézkedések részletes végre­hajtási rendeletét. (MTI) szerűen sikert hozott ez a sorozat. Pedig igen sokan fogadják fenntartással meg mindig a „folytatást”, a tévé­sorozatokat, mondván — és van is ebben igazság —: nem az ember választja meg a tévénézés idejét, hanem a tévé kötelezi erre. Mondják azt is, hogy megbontja a sorozat a művészi átélést — ha erre egyáltalán szükség van persze —, de minden­képpen megbontja a hangu­latot, sőt, hiába összegezik az előző rész lényegét, éppen a lényeget felejti el az ember a legjobban. És mondanak sok mást is a sorozatok ellenzői, akik mégis éppen olyan lelkesen ülnek le sorozatról sorozat­ra, folytatásról folytatásra a képernyő elé — még a gyen­ge sorozat elé is! —, mint akik lelkes egyetértői e for­mának és műfajnak. Szerle a világon kedvelt és népsze­rű a sorozat és végered­ményben az nálunk is. Nos, a magyar televízió nem is fukarkodik a sorozatokkal: a Hiúság vására még négy részben ülteti képernyő elé a kedves nézőt. Emellett, l a „számozatlanul” is, de föl • tatásokban látjuk egy m >- vészi pályafutás megkapó mérföldköveit, filmek for­májában — Andrzej Wajdú- ról vallanak az Éjszakai elő­adás filmjei. Fut egy másik folytatás is, az ugyancsak lengyel Míchal úr kaland­jai, sőt, Magyarország kis­vasútjai címmel is most.kez- dődött egy tudományos is­meretterjesztő kisfilmsoro- zat. A Coralba, ez az olasz bűnügyi film is csak első ré­szével izgatta fel még a ke­délyeket ... Nem folytatom tovább! Folytatja a televízió! Változatosan, érdekesen és talán egy kicsit zsúfoltan is. Ám mégis mindig és min­denki megtalálja a maga folytatását! (gyúr kő) yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyryyyyyyyyyyryyyyyyyyryyyyryyyrryyyryyyyyyyyyyyrryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyryyyyryyryyyrryyyyyyyyyryyyyyyyyyyryyyryrsr'yy'yryrrrry" Vázlatok Dobó István életregényéből I Itt már csúcspontra emel- ^ kedett a hangulat. Különb sen, amikor a hamisítatlan^ falusi rezesbanda muzsikád s jóra táncra perdült a nász- ^ tép a színpadon, a nézőtéri § •széksorokban pedig, ma- ^ lohilceréknyi mazsolás ka í itccsal karjai között, végig- $ fumhodolt az egyiK asszony, nász-s . s Iwyy ízes, foszlu III. Két kalandor, meg egy szultán Jánost Lengyelországban egy kalandor tanította meg arra, hogy van egy harma­dik király is Magyarorszá­gon. Szolimán. — Csak nem mond le a trónról felséged? Kérje a szultán segítségéi. — Magam megyek el Kons- tantinópolyba, hogy. megbe­széljem az ügyet a fényes- séges arcú szultánnal. — Így biztatta Lasky Jeromos lengyel főűr Zápolya Jánost, s mert János bólintott, Je­romos elindult. Konstantinápolyban jól körülszimatolt, mert még nem járt ott valójában soha. Lehetséges, hogy a világosa- lóknak van valamely párt­fogójuk a mennyorszá^buj, vagy a paradicsomban, mert rövidesen egy barna képű férfiúval sikerült megismer­kednie, Alvisio Grittivel, egy velencei dogé természetes fiával, aki mint a szultán udvarának ékszerkereskedője bizalmas viszonyban volt Ib­rahim nagyvezérrel és Szoli­mán szultánnal. — Országomban — mond­ta Lasky — koronájáért nyö­szörög a magyar király. — Majd visszaszerezzük neki a fényességes orcájú padisah segítségével — válaszolta Gritti. S nem telt bele egy hét, Lasky Jeromos ott tilt a szultán lábánál és jelen­tette: Tiéd, uram, Magyar- ország királya, mindenével. Szolimán hadat indít és Zápolya visszatér, újra ura lesz a budai várnak. De mert cselekedni rest, azokra bízza életét, akik visszasze­rezték királyságát. Grittit kinevezi Magyarország kor­mányzójává. Gritti egyre nagyobb hatalomra tesz szel t, tizenhat éves liái egri púspoKké nevezteti ki s any- nyi kincset rabol össze, hogy kilencvennyolc lévén, har­minc öszvérén es négy sze­kéren hordják utána, amer­re megy, mert senkiben sem bízik. Aztán eszébe jut, mi­ért ne lehetne király ebben a csodálatos országban. Egy- re-mósra végezteti ki János legbizalmasabb embereit s talán most már Zápolya kö­vetkeznék, amikor 1534-ben megölik a magyar urak ha­dai — szégyenletükben. Ezekben az időkben a Fel­vidék leghatalmasabb ura, néhai Perényi Imre nádor fia, Ferenc olyan táncot tán­col a két király között, ami­nőre alig volt példa a törté­nelemben. Először Zápolya híve volt, tőle kapta az er­délyi vajdaságot. Amikor Ferdinándnak átadta a ko­ronát, az ő híve lett és meg­maradt erdélyi vajdának. Mi­kor Szolimán hadaival be­jön, elfogja koronástól, s ekkor ismét János pártjára áll. Ferdinánd visszahúzódik és Perényi elfoglalja Egert. Az egri püspökség jövedel­mei arra bírják, hogy ismét Ferdinánd pártjára álljon, de mert az országgyűlés Ferdi- nándot felkéri arra, hogy az egyházi javakat adja vissza tulajdonosainak, Perényi in­kább visszatér Jánoshoz, hogy Egert megtarthassa. 1539-ben Zápolya János Székesfehérvárott tartja fé­nyes esküvőjét a lengyel Izabellával: Az esküvőn az udvarias Ferdinánd is képvi­selteti magát Serédy Gás­párral, a Felvidék egyik fő­urával. Serédy rábírja Peré- nyit, térjen vissza Ferdinánd hűségére. Perényi visszatán­col és a király az ország egyik ló tisztségére nevezi ki. 1541-ben Szolimán elfog­lalja Budát és Ferdin id Kí­sérletet tesz, hogy vi.si mű­szerezze. Sereget gyűjt, s annak fővezérévé Joachim brandenburgi őrgrófot neve­zi ki, Perényi ezerötszáz hu­szárral csatlakozik a sereg­hez, s a király rábízza a 15 ezer főnyi huszárság vezér­letét is. A vállalkozás azon­ban nem sikerül, a király hívei Ferényit okolják, s ti­tokban azzal vádolják, hogy összejátszott a törökkel, hogy megszerezze a magyar tróni. A két király közti politikai és vagyoni tánc most bosz- szulja meg magát. Ferdi- nándban bizalmatlanság éb­red, Perényi Ferencet 1543- ban elfogatja és a németúj­vári börtönbe záratja, ahon­nan csak 1548 tavaszán sza­badul ki, s nemsokára meg­hal. S mind e mesteri tánc köz­ben maradt ideje Perényi- nek ahhoz, hogy a Dobó test­véreket megpróbálja tönkre­tenni. Ennek a gyülölség- nek nem tudja az okát sen­ki, de hogy Perényi erősza­kos birtokfoglalásaival kez­dődött, az bizonyos. A török hatalom egyre fe­nyegetőbben terjeszkedik. Ferdinándot meggyőzik, hogy Eger várát meg kell erősíte­ni, s ő Dobót bízza meg, hogy a régóta széthúzott püs­pöki jövedelmeket össze­szedje és a várat védelmi ál­lapotba helyezze. Miért ép­pen Dobó kapja e megbízást 1544-ben? Talán azért, mert vitézi hire ismeretes, s meri soha sem tért sem oda, sem vissza, s nem kért a király­tól semmit. Nagy dolog volt ez akkoriban. Es ritka em­ber, akiről ezt el lehetett mondani. (/' n.j(aij-jk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom