Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Közvélemény és takaró Csak komolyan vették Az tltó meglepetés a száz százalék — Minden intézmény rendszeresen működik — Komolyan veszi mindenki A közvéleményt tisztelni nem etikett kérdése. A közvélemény a köz vé­leménye, a dolgozó emberek álláspontja, va­lamilyen ügyben, és legyen ez az ügy bér kicsiny, vagy nagy, lokális, avagy országos, figyelmen kívül hagyni benne a dolgozók véleményét, politikai baklövés. Ügy véljük, aligha túlzás azt állítani, hogy az utóbbi idók legtartósabb és visszavonhatatlan, po­litikai alapállása az volt — és lesz! — eb­ben az országban, hogy a szótárból kitö- rültetett — politikával és nem adminiszt- ratíve! — a „kényes kérdés” fogalma, és a mindennapok gyakorlata lett a rendszeres és kölcsönös konzultáció a vezetettek és a vezetők között. A közvélemény a köz rang­jára emelkedett! Ez egyik biztos alapja minden eddigi és nem is kevés politikai és gazdasági sikerünknek. De, — hogyan is lehetne másképpen? — minden jónak megvan a maga árnyéka. A helyes politikának is megvannak a ma­ga görbe lábú hullámlovasai. Nos, ezek azok, akik a „közvélemény nevében” be­szélnek, úgy és ott, ahol még nekik sincs véleményük, nemhogy a köznek lenne, s ahol különben sem lenne helye a közössé­get érintő ügyek fecsegő megtárgyalásának. Ám még ezek a fickók a szimpatikusabbak, mert a szó mögött legalább látható ember áll, így lehet velük a mértéktartásra intés szintjéig vitatkozni. A progresszív politika orvlövészei azonban a névtelen levélírók. Nem azok a kisemberek, akik a magúik kis, ám számukra mégis nagy ügyében, tán már egyszer-kétszer meg is égetve kezük és szájuk, névtelenül írnak. Magukért te­szik, ha nem is éppen a legkorrektebb for­mában. Hanem azok a névtelenek használják nagy szakértelemmel takaróként a köz vé­leményét, akiknek ráérő idejükből az is telük, hogy unalmas perceikben e takaró­ból még köntöst is formáljanak maguknak: a valakikkel szemben a 'közt megvédeni akaró hős köntösét. Igaz, hogy rossz a sza­bó, kilátszik a tisztának aligha nevezhető fehérnemű, — de a „közvélemény nevében” írt levelek mégiscsak eljutnak a különböző fórumokhoz, azokat bár névtelenek, mégis­csak vizsgálni illik, még akkor is, ha azok­ról rendre kiderül, hogy isimét és ú j fent ta­karók voltak a „közvélemény nevében”, mintsem az igazság hírvivői. Szerkesztőségünk is, más szervek is élég gyakran kapnak ilyen levelet, hol arról, hogy félelmetes pazarlásként lebontják pél­dául Egerben ezt, vagy azt az épületet amit ugyan lebontanak majd, hiszen az újért bizony gyakran „pazarolni” kell, félretaka­rítani muszáj a régit. A politikában is per. sze! Hol arról szóinak a levelek, hogy mi­lyen korrupció van ennél és ennél az üzemnél, hol meg arról, hogy egy üzem mérnöke nem Is mérnök, egy orvos nem is orvos, hogy valaki egy Balatonra valót sik­kasztott. És e leveleikben a fövesztés köve­telése az, ami a lehető legkevesebb. Ezért is íródnak! Nos, ha az ilyen és más ehhez, vagy nem ehhez hasonló bejelentés alatt olyfajtá aláírás olvasható, miszerint a levelet a „közvélemény nevében” írta, mondjuk „egy felháborodott kommunista”, avagy egy „hazáját szerető állampolgár”... majdnem biztosak lehetünk benne, hogy aki írta, az csak takarónak használja az ebben az or­szágban oly nagy becsben tartott közvéle­ményt. S abban is, hogy sem nem felhábo­rodott, legfeljebb Icáján, sem nem kommu­nista, legfeljebb csak renegát. Állampolgár is csak nyiivántartásnlag, de nem lelkiek­ben! T udjuk, ahol a nemesített búza nő, ha nem figyel a szakember, megnő­het a konkoly is. Mindez is csak ezért íra­tott, hogy odafigyelj üntk a konkolyra. Arra a kevésre is, ami van, mert ez is konkoly. S ezt az odafigyelést éppen a közvélemény várja el a kommunistáktól, egymástól, min­den becsületes embertől! (Gy. G.) 5,2 milliárd forintos gépkínálat a mezőgazdaságnak A mezőgazdaság idei gép- ellátásáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa az AG- ROTRÖSZT illetékeseitől, mint elmondották: a Mező­gazdasági Ellátó Tröszthöz tartozó vállalatok tavaly na­gyobb összegű vásárlásokra készültek fel, a kereslet azon­ban elmaradt a kínálattól és így az idei, úgynevezett in­duló raktári készletek a me­zőgazdasági nagyüzemek szempontjából kedvezően alakultak. Az idei igényeket azAGROTRÖSZT széleskörű felmérések után igyekezett úgy összeállítani, hogy a ter­melők és a kereskedelem egyaránt megtalálják számí­tásukat; az év eleji nyitó­készlettel együtt 5,2 milliárd forint értékű gépkereslet ki­elégítésére készült fel a ke­reskedelem. Áz elmúlt év elején sok kifogás érte a traktorellátást, amely — a jelek szerint — idén sokat javult, már most is kétezer erőgép vár vá­sárlókra, az év folyamán pe­dig további hét-nyolcezret szerez be az AGROTRÖSZT. Az igényeket a legkereset­tebb MTZ-traktonből azon­ban nem tudják kielégíteni, annak ellenére, hogy a szov­jet szállító vállalat az idén is túlteljesíti a hosszú lejára­tú szerződésekben biztosított kötelezettségét. Tavaly mint­egy tízezer pótkocsi került forgalomba és ugyanennyit vásárolhatnak az üzemek idén is. A kereskedelem fel­készült arra, hogy növekszik az érdeklődés a nagy teher­bírású pótkocsik iránt 1972- ben az eladásra felkínált pótkocsiknak már csak egy- harmada lesz öttonnásnál kisebb. 60 féle talajművelő gépet kínálnak a gazdasá­goknak, ezek között hazai és import ekék, kultivátorok, tárcsák, boronák, hengerek várnak a vevőkre. A válasz­tékra jellemző, hogy csupán a legújabb gyártmányú ekék 15 féle változatban kapha­tók, az igényeknek megfele­lő mennyiségben. Alig figyelt fel valaki ar­ra az információra tavaly decemberben, amely tudtára adta olvasóinknak, hogy a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat öntödéje határidő előtt teljesítette feladatát. A hátralevő hetekben már a minél nagyobb többletért dolgoztak itt a munkások. Valahogy megszoktuk eze­ket a híreket. Mikor írnának erről az újságok, ha nem de­cember közepe táján? Az ol­vasó hajlamos elsiklani egy ilyen tájékoztatás fölött. Semmi szenzációt nem lát benne. Pedig, ha azt vesszük, ez igazi szenzáció. Különösen ennél a vállalatnál, ahol az öntöde fennállása óta először jutott el a tervének a végére, már december közepén. Sőt! Arra sem volt korábban pél­da, hogy egyáltalán elérte volna a száz százalékot. Meglepetés volt ez, a ja­vából. m A kíváncsi emberi természet ilyen alka­lommal nem tudja megállni, hogy ne nézzen a számok mögé. Valami nyomozásfélé­be kezd: hogyan is történt? Kik tették? Miért tették? Meg lehet-e találni a kulcs­embereket? Igen is, nem Is. Mondhat­juk most már így utólag, az oknyomozás végén. És ennek a se hideg, se meleg megál­lapításnak nem valami bölcs­nek tűnő óvatoskodás a ru­gója. Hiszen minden vállalatnál ujjal lehet rámutatni az úgy­nevezett kulcsemberekre. Ilyen az igazgató, a párt- és szb-titkár, a KISZ vezetője. Ök az a bizonyos fej, amitől függ annak a bizonyos hal­nak az állapota. Ennél a vál­lalatnál is itt kell kezdeni. Méghozzá egy kicsit a ko­rábbi évekre visszanyúlva.. Azzal, hogy szinte telje­sen kicserélődött a vezető­garnitúra. Ha másként nem, úgy, hogy egyeseknek a be­osztása változott meg. Ami­kor megkérdeztem az igazga­tótól Veress Albintól: adott esetben „súgott-e” az igazga­tó, úgy válaszolt — egyetlen alkalommal. Utólag kiderült, akkor nem neki volt igaza. Frázisnak hat, de igaz: a közösség értékítélete helyes­nek bizonyult. Politikailag érett, szakmailag jól képzett, vezetésre alkalmas erények­kel bíró személyek jutottak a megfelelő helyekre. Ennek a megállapításnak a valódiságát a városi párt- /" bizottság által lefolytatott két vizsgálódás is fémjelzi. Nincs közélet közéleti ____fórumok nélkül. Az ala pigazság érvényét a vál­Igények és realitás Megtorpan-e a mezőgazdaság fejlődése ? Az utóbbi hónapokban na­gyon sok szó esett a beruhá­zásokról, így természetesen a mezőgazdasági beruházá­sokról is. A vélemények a szakemberek körében meg­oszlottak, volt, aki a lassúbb, de megalapozott és egyenle­tes fejlődés mellett foglalt állást, de szép számmal akad­tak olyanok Is, akik úgy érez­ték vagy érzik, hogy a mező- gazdasági beruházások szá­ma és volumene eddig is ke­vés volt. S ha még ezt a ke­veset is visszaszorítják, ak­kor fejlődésről aligha be­szélhetünk. A számok tükrében Érdemes az idei év beru­házásait a számok tükrében vizsgálni. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes a Népszabadság ez évi február 2-i számában arról ír, hogy az idén mintegy 12 milliárd forintot ruházhatnak be az ország mezőgazdasági nagy­üzemei. Nem kis pénz ez, de sajnos az összeg felét lekötik a múlt vagy a még előbbi évekről áthúzódó beruházá­sok. A mezőgazdaság rendel­kezésére álló építőipari kapa­citás mintegy 70—80 százalé­kát szükséges a már meglévő építkezések befejezésére for­dítani s csupán 20 százalék szolgálhatja az új létesítmé­nyek kivitelezését. Felesleges bizonyítani, hogy «E az arány rendkívül ked­vezőtlen, s éppen ezért az elsődleges feladat az, hogy a már megkezdett építkezése­ket fejezzék be a mezőgazda- sági nagyüzemekben. Ha ezt sikerül elérni, akkor a jövő évben már sokkal kedvezőbb lesz a helyzet, az ideinél több kapacitás áll majd az új épít­kezések megkezdéséhez. A meglévő gondok ellenére sem lehet azonban azt állí­tani, hogy az idén remény­telen a helyzet, hiszen ha csupán az építkezéseket néz­zük, akkor is azt lehet el­mondani, hogy mintegy 55 ezer .szarvasmarha-. 160 ezer sertésférőhely építéséhek le­het az idén a tervek szerint hozzákezdeni. Az országos terv ezenkívül 50 ezer négy­zetméter fűthető fóliás terü­let és 12 ezer hektár öntöző­telep kialakításával számol. Ismert az a gond, hogy a hősprogram keretében bár örvendetesen emelkedett a sertéshús termelése, a vágó­kapacitás nem növekedett kellően. Éppen ezért az a cél — főként közös társulások keretében —, hogy az elkö­vetkezendő években minden évben mintegy 600—700 ezer sertés vágására és feldolgo­zására alkalmas új kapacitás lépjen be a termelésbe. Uj gépek A fenti példáikból világo­san kitűnik, hogy a nehéz­ségek ellenére is lényegesein fejlődhetnek a mezőgazdasági üzemek, s a beruházási kor­látozások egyáltalán nem azt jelentik, hogy egyetlen új épít­kezés sem indulhat. A mezőgazdasági gépi be­ruházások volumene nagyjá­ból a tavalyi szint körül ala­kul. Az idén mintegy 10 ezer traktor, 10 ezer pótkocsi, 1600 gabonakombájn, 350 cukor- répa-betakarító gépsor, 250 kukorica-csőtörő kombájn kerül a nagyüzemekbe. Mind­ez azt jelenti, hogy ha túlzott fejlesztésről nem is beszél­hetünk, az egyenletes tovább­fejlődés biztosítva lesz. Néhány év óta gondot je­lent, hogy csökken a cukorré­pa, a dohány és a különböző zöldségek területe. Ennek egyik fő oka, hogy a mező- gazdaságban egyre keveseb­ben vállalják a nehéz fizikai munkával jóro tevékenysé­get, többek között az előbb említett növények termeszté­sét. Éppen ezért a jövőben egyre nagyob figyelmet szük­séges fordítani a komplex gépesítésre. Az idén a cukor- répa-betakaritó gépsorok mellett több speciális gép is kerül az üzemekbe, mint például a paradicsom-beta- karító kombájnok, fűszerpap­rika- illetve zöldbabbetaka­rító gépsorok. Növekszik továbbá a ta- karmányfeldolgozó, a tejfel­dolgozó kapacitás is. A hús- feldolgozók, tejfeldolgozók és takarmánykeverők létesítésé­hez állami támogatás és kellő hitel is szerepel a tervekben. Egy cikk keretében termé­szetesen nem lehet mindent felsorolni, nem lehet bemu­tatni, mivel gazdagodnak mezőgazdasági üzemeink, így megyénk termelőszövetkeze­tei, állami gazdaságai is. Az idei terv számadatai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy nincs ok a pesszimiz­musra, a mezőgazdaság fejlő­dése nem toi"pan meg, hanem egyenletesen halad előre Kaposi Levente lalatnál is hangsúlyozták. Az az egyik fordulópont ez volt. Korábban esetleg, időnként tartottak valamiféle tanács­kozást. Ott vagy felszólaltak az emberek, vagy nem. És ha mondtak valamit, bó­logattak rá a címzettek, ez­zel el is intézve mindent. Nehéz emberek a vasöntők. Pajzsként tartották maguk elé néhányan az igaz meg­állapítást. Rossz körülmé­nyek között dolgoznak, nincs is annyi forint a borítékban, mint amennyit elvárhatná­nak, ezért szinte hálásnak kell lenniük azért, hogy egyáltalán bejárnak az üzembe. Nem vetik meg az italt sem. Hány asszony könnye hullott már emiatt fizetési napokon és azokat követő időkben? A bor gőzös agyak­ban nem jutott ellenőrzésre hely az ütésre lendülő kéz­nek sem. Először talán akkor lepőd­tek meg a munkások, amikor az egyik üzemvezető fegyel­mit kapott. De nem csak úgy elmismásolva, az irodában,, hat vagy nyolc szem között! A nyilvánosság előtt! Amikor az egyik, italtól kóválygó embert pedig a mentő vitte el a műhelyből gyomormosásra, már csak néhányan szisszentek fel. Egyre inkább érződött, hogy a kimondott szónak nagy a súlya. A vezetők nem vaca­kolnak, de nem is vitatkoz­nak egymással, amikor már döntöttek egy ügyben. Amit egyszer kimondták, arra mérget lehetett venni. rn Megtörtént, hogy az I '* I igazgató a termelési tanácskozás kezdetének idő­pontjában egyedül ült a mű­helyben. Rajta kívül senki sem akart tanácskozni. Ma már mindenki tudja: mikor, milyen szervezet, fó­rum hívja egybe az embere­ket. Előbb a vállalat vezető- testülete, majd lefelé halad­va: a műhelyek csoportjai — rendre, a szervezeti felépítés szerint. Elsőnek a kommu­nisták döntenek. Aztán a szakszervezet és a többiek. Az igazgató, a párttitkár és a tisztségviselők nem előkelő kívülállók módjára szemlélik távolról az eseményeket. Mindenütt ott vannak, érvel­nek, magyaráznak, felelős­ségre vonnak: mikor, mire van szükség. 'Megértés? Az is van. Em­berség, egymás megbecsülé­se, ismert fogalmak és tettek. A törzsgárda tagjai jelen­tős anyagi előnyöket élvez­nek. A fiatalok ötéves szer­ződést köthetnek, és utána a részükre elhelyezett OTP-be- tétet, térítés nélkül felvehe­tik. A vállalatnál eltöltött idő mindenkinél egyformán ré­szesül a nyereségből. Az emberek ma már ér­zik a saját bőrükön, hogy ér­tük folyik a játszma, és a több, jobb munkának anya­gilag is megvan az eredmé­nye. S A nagy igazságok mindig nagyon egy­ek, könnyen fogalmaz­hatók. Ilyen az is, hogy a belső munkafegyelem előfel­tétele a munka szervezettsé­ge, előkészítettsége. Ha vala­hol állnak a gépek, ott nem a kezelőjében kell keresni a hibát. A munkásnak minde­nekelőtt az az érdeke, hogy dolgozzék. De ezt a munkásokkal együtt, közérzetté kell fej­leszteni. Példát tudnak erre is mondani. Rendezték a gyártmányok sokféleségét. Újra elővettek egy olyan gyártmányt is, amit azelőtt csak ráfizetéssel tudtak meg­csinálni. Addig törték a fe­jüket a műszakiak, míg ki nem ókumlálták a helyes megoldást Mindjárt azt is kiszámították a pénzügyiek: mit lehet ezen a munkán ke­resni annak, aki az előíráso­kat megtartja. Csoda? Dehogy, tény. A - óta is nyereséges ez a mu: ka. Pedig néhány év el -re a mechanizmus ke/.int télén, egy év alatt ti? val kellett a terme et megemelni. Nem volt nyű, de megtették ly már olyan statiszt 1 o­kat produkált a k s hogy büszkén er :le; . i -..k azokat. Több mint kétszáz tagja van a vállalat tö: sg; ciéj.-i- nak. Az átlagét .kor nem éri el a harminc évet. A ter­melékenységük ke '.r í négy százalékkal .i< 'ekedet* egy év alatt. Nem csináltak ? .ni kü­lönöset, csak komolyan vet­ték azt, amit elhatároztak. És következetesek voltak ön­magukhoz. Néhány év alatt megújítot­ták önmagukat. G. Molnár Ferenc Megszűnik az első magyarországi féltés Az ecsédi külfejtés a ma­gyar szénbányászat történe­tében úttörő jelentőségű volt. Itt döntötték meg annakide­jén azt a téves nézetet, hogy szenet csak mélyfejtéssel le­het bányászni. A kezdeti ne­hézkes meddöletakarítást ma már korszerű gépekkel vég­zik A külfejtésen dolgozó, NDK lói vásárol,' marólárcsás fejlögep több mint 2 millió tonna meddőt takarított le az elmúlt évben. A szénva- gyor. kimerülése, illetve pzz- dasáqtalan fejtése indokolja az első magyar külfejtés megszüntetését. 1973. márci­usáig tart a munka Kesé­den, az itt dolgozó értékes gépeket, szállítószalagokat a visontai külfejtésre, a Thore* aknához telepítik át (MTI Foto) jSVtZilUÍJ-iUtí 1973. február 13., var

Next

/
Oldalképek
Tartalom