Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Svejk a hátországban Hasek regényének zenés változata Egerben A derék katona kalandjai­nak elmesélésére nem vállal- kozhatom. Különben is az csak úgy eredeti, ahogyan azt Jár ószláv Hasek megírta. Nem is hiszem, hogy mesélni kellene Svejket, hiszen a szám­talan kiadást megért regény, az abból készített film és a különböző színpadi feldolgo­zások ismertté és rangossá avatták a háborúzni nem akaró kisember történetét. Az első színházi siker ide­jén még 1928-at jelzett a naptár, s a plakáton nem kisebb név szerepelt szín­padi istápolóként, mint Er­win Piscator, aki Brechttel együtt vállalta a regény át­dolgozását. Évekkel később Brecht ismét időszerűnek ta­lálta Svejk figuráját kölcsön­vette a sztorit s hozzáadva a maga egyéniségét politikai hitvallását, megírta a Svejk a második világháborúban című színpadi változatot. Il­lik emlékezni meg egy át­dolgozásra, ez is egy szín­házi nagymester, mégpedig, a cseh Burián nevehez fűződik és siker kísérte mindenütt, ahol közönség élé került Ki jöhet meg ezek után? Jött egy tehetséges ssá- nesz. nevezetesen Bodrogi Gyula, aM nagyszerű szín­pad-, és közönségismeret birtokában nyúlt a regény­hez, helyesebben a Burián- féde prózai változathoz <* egy kicsit a maga képimasára igazítva a kalandok lánco­latát musical-hőssé zenésí- tette a derék katonát. Az új színpadi tálaláshoz Aldobolyi Hagy György kerekített hangulatos, a kort kifejező és egyben parodizáló zenét, Szenes Iván sziporkázóam szellemes, nyelvi lelemények­ben bővéLkedő verseire. A zenés változat Budapes­ten nagy sikert aratott, mé";- érni aggodalommal v a derék katona egri sát. Évtizednyi idő­it ugyanis a Burián- ozat fővárosi élőadá- . oltam, később Brecht i figyeltem lelkes ér- •ciessed előbb Budapes- n ,jd Berlinben, Mind- , előadás más volt és -ndhárom nagyon tetszett. Mit várhatok ezek után még ettől a derék katonától? Az egri bemutató rácáfolt kétkedésemre. Kellemes, vi­dám este volt, hangulatos színházi élmény. A vendég- rendező Radványi Sándor a filmszerű gyorsajsággal pergő jelenetek sokaságával olyan történelmi népünnepélyt 'va­rázsolt a színpadra, olyan vi­dámságot, amelyben mindent nagyon komolyan keli ven­Tanuíni, szakmunkásként Vágyálom-e az érettségi? Svejk: Varga Gyula — Kate: Makay Sándor, ni. Nem' állítom, hogy gondo­lati síkon, mindvégig érvé­nyesültek az előadásban, a haseki jellemzéseik, de han­gulatában kifejezte és tolmá­csolta az írói szándékot: az egyszerű kisember szemén, gondolatain keresztül láttat­ni a hatalmasságok kegyetlen baklövéseit, a háborút. A rendező tehetséges se­gítőtársakra talált. Wegenast Róbert örökké változó, for­gó díszletei, Súki Antal ka­rakterisztikus jelmezei, Bod­rogi Zoltán mozgalmas ko­reográfiája és Kalmár Péter lendületes .zenekarvezetése részese a sikernek. Es a színészgárda! Mintha megérezték volna, hogy for­ró siker részesei lesznek ezen. a bemutatón, tehetsé­gük és kedvük javát pro­dukálták, sokan nagyszerűen (élve a lehetőségen, hogy egy este több szerepben ie komódiázhatnak. Svejket Varga Gyula ala­kította. Ritka lehetőség a bi­zonyításra, s Varga Gyulá­nak szüksége is volt erre, hiszen elég hosszú idő óta nélkülöztük prózai sikereit. Most sok ötlettel és mérték­tartó színészi eszközökkel formálta meg a derék kato­nát. Láthatóan őrizkedett a sablonoktól, a táncoskomiku- si mankóktól, s helyette a jellem oldaláról építette fel az egyes szituációikat, meg­csillantva e suta figurában az egészséges emberi értel­met is. Katz szerepében Makay Sándor aratott kirobbanó sikert. A gondos sstnésza munkának es egy nagyszerű szerep találkozásainak lehet­tünk tanúi. Voltak percek, sót oäyfkor tizpercek is, ami­kor tűzi j átékszerűen pattog­tak a humor petárdái, s nem győztük nevetni, kinevetni az aíkoholmárnarban lebegő ■tábori lelkészt. Makay min­dent kihasznált, együtt élt, játszott nemcsak partnerei­vel, hanem a díszlettel, a jelmezeivel és a kellékekkel is. Sziporkázó ötleted való­sággal kifogy hatatlannak bi­zonyultak. Lukács főhadnagyot Rózsa Sándor játszotta a bemu­tatón. Alakítása értékes szín­foltja az előadásnak, snájdig katonatisztje jói ötvözi a ko­média és az operettstílius kézjegyeit Komáromy Éva mindhárom szerepben tet­szett A népes gárda felso­rolására kevés a hely, ezért csak Virágh Hona, Bánó Pál, Kanalas László és Gyórvári János játékát említem. Mindent összevetve: meg­érdemelt sikert hozott Svejk egri bevonulása. A színészek­nek ritka lehetőség, a közön­ségnek kellemes színházi este volt. Márkus/ László MIÉRT LESZ VALAKI szakmunkás ? A választásnak két alapvető oka van: a nyolc osztályt végzett fiata­lok egy része — reálisan felmérve képességeit — úgy érzi, hogy képtelen megbir­kózni a számára túl nehéz­nek tűnő szakközépiskolai vagy gimnáziumi tananyag­gal;- másokat viszont a korai pénzkereset lehetősége csábít a szakmunkásképző intéze­tekbe. A továbbtanulás lehetősége azonban mindenkit vonz; egyébként karunk, a tudomá­nyos-technikai forradalom időszaka is mindinkább meg­kívánja a magasabb képzett­séggel járó sokoldalúságot. Hosszú éveken át meglehe­tősen nagy áldozatot követelt a továbbtanulás, az érettségi bizonyítvány megszerzése. Mit tehetett a többre törek­vő fiatal, szakmunkás? Be­iratkozott a dolgozók gimná­ziumának első osztályába, s négy éven át, hetente három délutánt töltött az iskolapad­ban, munka után. villany­fényei tanult otthon, készül­ve a beszámolókra. A törek­vőkön segített a Művelődés­ügyi Minisztérium 1986-os rendelete. Ez csábító lehető­séget kínált: sikeres külön­bözeti vizsga után a szak­munkások a gimnázium má­sodik vagy harmadik osztá­lyába iratkozhattak be. Meg­spórolhattak egy, esetleg két évet. Igaz, ez nem kis erőfe­szítést követelt, hiszen min­den gimnáziumi tárgyból kü­lönbözeti vizsgát kellett ten­niük, holott nem egy nehéz tárgyat — így a kémiát, fi­zikát és földrajzot — egyál­talán nem tanultaik a szak­munkásképző intézetben. Kö­zülük sokan több éves ki­hagyás után kezdték a tanu­lást, így aztán, a nehézségek kettőzöd tek. Ambícióiban mégsem volt hiány, ezt igazolják az egri Dolgozók Gimnáziumának statisztikai adatai is: 1967- ben ötvenen, egy évre rá szá­zan, 1970-ben már i 150-em vállalták a továbbtanulással járó gondokat MÄS KÉRDÉS, hogy helyt tudtak-e állni. A tapasztalat elszomorító. Az iskola meg­próbált segítem a felkészü­lésben, hiszen a különbözeti vizsgára jelentkezők számára húszhetes előkészítő tanfo­lyamot szervezett minden év­ben, itt jól képzett, gyakor­lott pedagógusok magyaráz­ták az anyag bonyolultabb összefüggéseit, a helyesírás és a szabatos fogalmazás rej­télyeit. Érdeklődésben nem is volt hiány: minden tovább­tanulni kívánó szakmunkás jelentkezett erre a kurzusra. A magas követelmények, a nehézségek elriasztották őket: csak 31)—40 százalékuk jelent meg a vizsgákon. Itt újra kezdődtek a gondok: a je­lentkezőknek csak fele vizs­gázott sikeresen. Volt olyan év .is, amikor csak nyolc szá­zalék érte el a szerény, elég­séges eredményt. A sikerte­lenség tovább kísérte őket a pótvizsgákon is, mindössze húsz százalékuk kezdhette a harmadik osztályt. S mit mu­tatnak az érettségi eredmé­nyek? Az írásbeli dolgozatok igen. gyengén, sikerültek, a szóbelin a kifejezés jelentett komoly gondot. Érdemes ez­zel kapcsolatban az érettségi elnök írásbeli jelentésébe la- 1 pozni. Ilyen megjegyzésekre bukkanunk: ... „viszonylag kevés ismeretanyag.., ne­hézkes kifejezési mód ... nem alakult ki fogalmazási kész­ségük ... a helyesírás igen gyenge... matematikából a többség az elégségesnél re­kedt.” íme, a hátrányos helyzet következményei. Nem len­ne teljes a kép, ha csak egy­oldalúan, kizárólag a siker­telenség jellemzőit sorolnánk. A jelentés beszél egyébről is. „Szorgalmas együttes volt, akaratban nem volt hiány, az <-gyik legfegyelmezettebb, legöntudatosabb osztályközös­ség formálódott.” Ezt a fe­gyelmezettséget, ezt a törek­vést méltatják a tanárok is. A HÁTRÁNYOS HELYZET oka nyilvánvaló. A szakmun­kásképző intézetekbe elégsé­ges és közepes átlageredmé­nyű tanulók kerülnek első­sorban, olyanok, akik gimná­ziumba vagy szakközépisko­lába hiába pályáznának. Megismerkednek leendő szak­májuk alapvető ismeretanya­gával, ugyanakkor keveset foglalkoznak közismereti tár­Kürtl Andrást Falui ár ó diákok Heves megyében Tízéves hagyomány immár, hogy az egyetemek, főiskolák hallgatói február táján ki­rajzanak intézetükből, s fa­lusi környezetben ismerked­nek hivatásuk gyakorlati kérdéseivel. Heves megyét a korábbi években a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem, valamint a Nyír­egyházi Tanárképző Főiskola diákcsoportjai látogatták meg 10—12 napra. Az idén csatlakoztak hozzájuk az eg­ri tanárképző főiskola nö­vendékei, s együttesen négy községünkben folytattak ! íkkal összefüggő gya­V.oi latot. A falu járó diákok idejük leteltével a Megyei Mű o iési Központban ba­ráti • .eszélgetés keretében tájékoztatták művelődés- i: ...) n ■ vezetőit a falvakban K:erze!i tapasztalatokról. Min; szavaikból kiderült, mindéi itt szeretettel fogad­tól: iiákcsoportokat, s a hely .ítézmények, üzemek-etői minden lehetőséget megadtak nekik, hogy sokol­dalúan tájékozódjanak a fal­vak életerői. Vermes László debreceni bölcsész, az egyik csoport vezetője elmondotta, hogy Sírokban még az ide­genforgalom, a műemlékvé­delem problémáit is megvi­tatták a község vezetőivel, amellett, hogy mindannyian tanítottak néhány napot a ugyanakkor - --------... ^ há z rossz műsorpolitikáján. S Vermes László társai is erő-S sítették: szinte egész hónap­ra szólóan kalandfilmek ad- < ják a mozi programját. Ebben a kérdésben ha- ^ sonlóképpen nyilatkoztak a ^ Kiskörén járt diákcsoport $ tagjai, miként azt észrevet-^ ték rövid idő alatt, hogy nagyközség megosztottsága ^ nincs a helyi kultúrélet ja-^ vára. A régi falu ifjúságig klubjának összejövetelein, ^ foglalkozásain például több- ^ szőr ki lehetett volna tenni & a „telt ház” táblát. A vízlép-1 cső lakótelepének klubja^ ugyanakkor kongott az üres- ^ ségtől. S az üzemiek most ^ úgy próbálnak a dolgon se- ^ gíteni, hogy bárrá alakítják^ át a kis intézményt. Terme- S szetesen Póti Erzsébet és tár-^ sai is hospitáltak a kiskörei í iskolában, tanulmányozták a ^ könyvtár munkáját, majd ^ bekapcsolódtak a KISZ-ok- § tatas menetébe, hogy későb- ^ bi hivatásukhoz e tekintet- ^ ben szintén tapasztalatokat* gyűjtsenek. $ És Kopra? Ide-oda szaladgált izgatot­tan, próbálta csitítani, szét­választani a verekedőket, magyarázott, érvelt, rimán- kodott, hasztalan. A csilla­pító szavak elvesztek az ék­telen ricsajban, a szétválasz­tott civakodók újult erővel ugrottak egymásnak, gyorsí­tott járatban cikáztak a lég­téren át a legkülönfélébb élelmiszerek, italáruk, hasz­nálati és luxuscikkek, ékes bizonyítékául annak, hogy mostanában a vidéki keres­kedelmi egységek is bősé­ges választékkal rendelkez­nek. Égi csoda, hogy komo­lyabb sérülés még nem esett az iszonyatos perpatvar so­rán. De várható volt, hogy pillanatokon belül bekövet­kezik a katasztrófa. Ekkor a kétsegbeesett Koprának megakadt a tekin­tete egy gyerektrombitán, a játékosztály polcán. Odarohant, felkapta, min­den maradék szuflájával be­lefújt. Maga sem tudta, miért, a tévéreklám szignálja szállt ki dobhártyaszakító hangerővel a pléh zeneszerszám tölcsé­réből. Meglepő hatás«*: Egyszerre csend támadt, lehanyatlottak a hajításra emelt karok, félúton megáll­tak az ütésre lendülő öklök, leváltak a torkokról a mar- kolászó ujjak. Arra a kockás inges, far- mernadrágos fiatalemberre irányult minden tekintet, aki az erőfeszítéstől tómeredt szemmel trombitált. Hirtelen valamennyien fel­ismerték, hogy hiszen ez az a Kopasz-hegyi újságíró, aki miatt leruccantak ide, akivel tárgyalni akarnak, akitől függ, hogy ilyen, vagy olyan formában részt vehetnek-e a háromperces kozmikus mű­sorban. Kopra pedig eldobta a trombitát, előhúzta a jegy­zetfüzetét, golyóstollat — Mindenki maradjon a helyén — kiáltotta —, min­denkihez odamegyek. Aki el­mozdul, automatikusan ki­zárta magát az adásból. Pisszenés nélkül fogad­tak szót, még a pultok mö­gött az eladók, a csata elől a falhoz lapuló helybéli asz- szonyok is megmerevedtek. Kopra odalépett a hozzá legközelebb állóhoz. Törté­netesen ez az idősebb férfi voít talán az egyetlen, aki nem vett részt az össznépi dulakodásban. A pénztárfül­ke fedezéke mögül megértő­gunyoros-bölcs mosollyal fi­gyelte az eseményeket. — A professzor úrnak mi a terve? — érdeklődött Kop­ra. — Tudja, fiatal barátom — felelte a kérdezett —, én már jó ideje készülök egy előadássorozatra, a kozmi­kus gondolkodás történeté­ből. Ennek, hogy úgymond­jam, a szurrogátumát talán ismertethetném egy-két perc alatt. — Igen — bólintottt a mű­sor szervezője, firkantott va - lamit a noteszébe, kitépte a lapot, odaadta a professzor­nak. — Szíveskedjék ezzel jelentkezni tizenegy órakor a telkemen. A következőhöz fordult. — Az ön kívánsága? A gördülékeny stílusáról ismert színpadi szerző, aki darabjaiban évről évre sike­resen ülteti át a századfor­duló franciás szalontémáit szocialista környezetbe, a földön ült és egy puklit ta­pogatott a pofacsontja alatt. — Talán nem szerényte­lenség részemről — mondta nyájasan —, ha arra hivat­kozom, hogy a néhány per­ces, közérdekű, kedélyes cse­vegést én honosítottam meg Európának ebben a csücs­kében. Minthogy ezúttal is kifejezetten néhány perces gyakkal, nem sajátítják el a helyesírási, fogalmazási sza­bályokat. Ezt a hátrányt nem lehet 20 hetes tanfolyamon, gyorsított tempóban elsajátí­tani, különösen annak — ilyenek is vannak sokan — akik több évi szünet után próbálkozik továbbtanulással. A sikertelenség tény, bele- nvugodni azonban mégsem lehet Azon kell meditálni, hogy miképp hozható be a hátrány, hogyan szüntethető meg a sikertelenség. Az femelt szintű oktatásban ré­szesülő ipari tanulók előnyö­sebb helyzetben vannak, mint az A-tagozatosok. Ne­kik csak biológiából és tör­ténelemből kell különbözeti vizsgát tenniük; mégis adód­nak problémák továbbtanu­lásukkor. Az is igaz, hogy nem minden, nyolcadik osz­tályt végzett tanuló birkózik meg az emelt szintű oktatás követelményeivel. Mi legyen liát, az egyre-másra sikerte­lenül próbálkozó fiatalokkal? Ügy hisszük: érdemes törek­vésükre alapozni. A húsz­hetes, gyorstalpaló előkészítő kevés, célszerű lenne egy­évessé tenni, lgv bőven adód­na mód és alkalom a hiá­nyosságok feltérképezésére és pótlására. A tanulók nem­csak könnyebben sajátítanák el, a számukra túl nehéznek- tűnő ismeretanyagot, hanem bizonyos helyesírási, fogal­mazási, sőt kifejezési rutinra is szert tennének. A sikeres különbözeti vizsga után töb­bet kellene törődni korrepe­tálásukkal, hogy könnyebben vegyék a tanulás minden­napi akadályait. Természetes, hogy így 1» lennének olyan, szerényebb képességű fiatalok, akik csak sikertelenül próbálkoznának. Ez azonban a kisebbség len­ne, számukra — s ezt tu­domásul kell venni — nincs más lehetőség, mint akár es­ti, akár levelező tagozaton, első osztályosként kezdeni a középiskolai tanulmányokat, mert a követelményekét nem Lehet csökkenteni. HA TÖBB SEGÍTSÉGET kapnának a továbbtanulni kívánó szakmunkások, akkor az érettségi nem lenne szá­mukra elérhetetlen vágy­álom. Pécsi István adásról van szó, a tudomány és a technika valóban gigá­szi előretörését, az űrhajó-, zás fantasztikus vívmányait állítanám párhuzamba a la­káskarbantartó szövetkeze­tek siendrián munkájával. Jó? — Igen.' Firkantás a noteszbe, lap-: kilépés, átnyújtás. A népszerű énekesen a sor, ezer női szív ver szapo­rábban, ha angolos hanglej­tésű, sajátos technikával be­felé énekelt, izgalmasan ért­hetetlen táncdala! felcsen­dülnek. Saját szerzeményét adná elő, erre az alkalomra írta, a zenéjét is ő szerezte, gitáron kísérné magát, a refrén: „Jöjj, jöjj, Hax úr el újra ...”, világsláger lesz, nem vitas. Rendben? — Igen. És még hússzor ; igen, igen, igen. Amíg csak ki nem fogy­tak a lapok a noteszából. Íz adás — Te tisztara megőrültél — jelentette ki a kis Gaál. Komoróczi nem szólt a Kopra által előadottakhoz, pipázott es a bárányfelhőket bámulta az égen. Teljesen felesleges, hisz mindent tu­dott róluk. A három barát a hajdani tisztáson üldögélt egy pokró­con, az űrhajó lábánál. — Igazad van — bólintott a telek tulajdonosa —, mint­ha azon a trombitán a ma­radék eszemet is kifújtam volna a fejemből. De hát attól féltem, ha nem nyug­tatom meg őket, folytató­dik a hisztéria, agyonverik egymást. Ezért nem várhat­tam meg, amíg megérkeztek, hogy segítsetek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom