Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

ISAAA^Aaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaa/vvnaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* Kedd es ti külpolitikai kommentárunk ? . Érvek és bombák A TASZSZ HÍRÜGYNÖKSÉG néhány soros hírben jelentette, hogy Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke a Kremlben fogadta Vo Thuc Dongot, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság moszk­vai nagykövetét. A kormányfő és a nagykövet „kölcsö­nös érdeklődésre számot tartó kérdésekről baráti beszél­getést folytatott egymással” — hangzik a jelentés. Normális körülmények között egy kormányfő és egy nagykövet eszmecseréje a rutinhírek birodalmába tar­tozik. Ezúttal azonban nem nehéz megjósolni, hogy egy ilyen megbeszélés hírére felfigyelnek mindazok, akik ismerik a nemzetközi élet eseményeit. A' szovjet miniszterelnök olyan időpontban fogadta a VDK nagykövetét, amely több szempontból is figye­lemreméltó. Azon a napon, amelyen Vo Thuc Dong a Kremlben járt, az amerikai légierő végrehajtotta a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen az idei év eddig legsúlyosabb légitámadását: az USA gépei öt bevetésben szórtak bombákat, illetve lőttek levegő-föld rakétákat a VDK-ra, nem utolsósorban annak sűrűn lakott terü­leteire. Sajnos, közismert, hogy ez a támadás nem elszigetelt eset: a Nixon-kormányzat már hónapokkal ezelőtt fel­újította azt, amibe Johnson belebukott: Észak-Vietnam rendszeres, brutális bombázását. Miközben a Fehér Ház propagandistái az elnökválasztási kampány kezdetén nem győzik ismételgetni, hogy „Amerika kifelé megy a vietnami háborúból”, minden eddiginél több bomba és lövedék hull egy, az amerikai partoktól tizenhatezer ki­lométer messzeségben lévő szuverén országra, amelynek az Egyesült Államok soha nem üzent hivatalosan hadat. ÜGY TŰNIK, a bambák ismét az érveket helyette­sítik Washingtonban és erre most — ki tudja, hányad­szor — újra látványos bizonyítékot kapott a világ. Né­hány nappal ezelőtt Nixon a televízió képernyőjén azzal vádolta Hanoit, hogy „válasz nélkül hagyja az amerikai javaslatokat” és a párizsi szuperbizalmas tárgyalásokon „nem nyújtott be komoly javaslatokat”. Ezekre a vádak­ra válaszul hozta nyilvánosságra a VDK kormánya azt a kilencpontos, átfogó rendezési tervet, amit még június végén terjesztettek Kissingerék elé. Maga a vietnami bejelentés is növeli az amerikai adminisztráció állításai és a valóság között tátongó „sza­vahihetőségi szakadékot”, amelyről mostanában annyit cikkeznek az Egyesült Államokban. De a kilenc pont olvasásakor ennél több is kiderül: az, hogy a VDK ter­vezete minden részében átgondolt, méltányos és meg­valósítható. NAGYON NEHÉZ elképzelni olyan érvet, amely vi­tathatóvá tenné bármelyik pontot. Ilyen érvei Washing­tonnak nem is voltak. Bombái és rakétái viszont igen. Indokínai népek értekezlete Közös cél: Kiűzni az amerikai agresszarl Chau Seng, a kambod­zsai királyi nemzetközi egy­ségkormány megbízott mi­nisztere kedden Párizsban a UPI amerikai hírügynökség tudósítójának adott interjú­ban kijelentette: az indokí­nai népek Nixon február 21- én kezdődő pekingi látoga­Zsivkov Szíriába utazott 4 Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának el­nöke kedden hivatalos láto­gatásra Szíriába utazott, hogy eleget tegyen Hafez Asszad elnök, a Szíriái Baath Párt főtitkára meghívásának. A keddi Rabotnyicseszko Delo — a BKP központi lap­ja — vezércikkben is hang­súlyozza a látogatás fontos­ságát. tása előtt csúcstalálkozót tar­tanak, hogy egybehangolják a vietnami, a laoszi és a kambodzsai felszabadító erők harcát az amerikai agresszió ellen. Az indokínai népek nemzeti forradalmat vívnak külföldi betolakodók ellen és szoros együttműködést foly­tatnak — mondta ChauSeng. Az indokínai népek küszö­bönálló értekezletének egyik fő célja az amerikaiak ki­űzése és az áruló Lón Nol­klikk felszámolása —, hang­súlyozta a kambodzsai mi­niszter. — Ha az amerikaiak nem adnák meg a Lón Nol- rezsimnek az 1972-re meg­ígért 350 millió dolláros se­gélyt, a rezsim hadserege egy napig sem maradna fenn. Chau Seng elmondta, hogy a küszöbönálló értekezlet már a második csúcstalálko­zó. Az elsőt tavaly április 24—25-én tartották. Daccai újságírók a kelel-feengáliai tömegmészárlás áldozatai között? ZÜRICH: A pakisztáni fegyveres erők 1971. decemberi feltétel nélküli kapitulációja előtt, a kelet-bengáliai értelmiség körében végrehajtott tömeg­mészárlás során feltehetőleg meggyilkoltak 8 prominens daccai újságírót is — közölte kedden a Züriohben székelő Szadat látogatása az egyiptomi alakulatoknál KAIRO: „A felszabadító harcra vo­natkozó döntés végleges és visszavonhatatlan —, jelen­tette ki Szadat elnök az el­ső vonalban tett kétnapos látogatása során. — Különb­ség van azonban a harci döntés és a támadási pa­rancs között. Ez utóbbit olyan számításoknak kell megelőzniük, amelyek garan­tálják a biztos győzelmet.” Az A1 Ahram beszámolója Saigoni légierő is részt vesz az indokínai bombázásokban A dél-vietnami légierő de­cember 1-e óta az amerikai­akkal együtt részt vesz há­rom indokínai ország — Dél-Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa — bombázásában. A meghökkentő bejelentést kedden tette a saigoni had­sereg egyik szóvivője, mint­egy mellékesen a napi tájé­koztató végén. Magyarázatul a hosszú késedelemre csupán annyit mondott, hogy eddig biztonsági okokból nem kö­zölték a tényt. A saigoni légierő A—37-es sugárhajtású, F—5-ös sugár- hajtású és Skyraider légcsa­varos gépekkel naponta átlag öt-tíz bevetésben támadja főleg Laosz déli részét, Tche- pone környékét. A szóvivői közlés nem szólt arról, hogy voltak-e veszteségeik. Megfi­gyelők rámutatnak, hogy Thieu kormányhadserege egyelőre „igen szerény mér­tékben” vesz részt az indo­kínai frontokon folyó légi há­borúban. Az amerikai légierő részé­ről a B—52-es óriás bombá­zók folytatták szőnyegbom­bázásaikat a fegyvermentes övezet közelében. Más harci repülőgépek az elmúlt 24 órában 13 hullámban tá­madták a fegyvermentes öve­zethez közel eső öt tarto­mányt és a központi fennsí­kot. szerint az államfő részletes tájékoztatást adott a leg­utóbbi belpolitikai fejlemé­nyekről. Az új kormány fel­adatát abban foglalta össze, hogy a belső frontot a kato­nai front követelményeinek színvonalára kell felemelni, annak szerves kiegészítőjévé kell tenni. Szadat megerősí­tette, hogy Egyiptom meg­szakított minden kapcsola­tot az Egyesült Államokkal, miután lelepleződött a békés rendezéssel kapcsolatos ame­rikai szándékok lényege. Közeli moszkvai látogatá­sáról szólva kiemelte: elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a jelenlegi világhelyzet tük­rében a Szovjetunióval, ba­rátunkkal és szövetségesünk­kel áttekintsük számításain­kat, miután az Egyesült Ál­lamok a Délkelet-Ázsiában elszenvedett veresége után a Közel-Keletre összpontosítja erőfeszítéseit. Az A1 Ahram jelentése szerint Szadat moszkvai lá­togatása három napig tart, s ez alatt az egyiptomi állam­fő három-négy alkalommal találkozik a szovjet vezetők­kel. Mint már jelentettük, moszkvai tárgyalásait köve' tőén Szadat Belgrádba, Da­maszkuszba és Tripoliba utazik. K ét ország kapcsolatát számtalan szemszög­ből lehet szemlélni. A leg­gyakoribb a turistaoptika. Külföldön az emDer gyakran azzal kezdi felfedezőútjait, hogy az otthon nyomait ku­tatja. Ha ezt teszi a ma­gyar, akkor Berlin, Lipcse vagy Drezda kirakataiban felfedezheti a Lehel hűtőgé­peket, a Videoton rádiókat, a Mino-cipőket, a Fékon-in- geket, az utcákon üdvözöl­heti a csuklós Ikarusokat és mindenütt, minden étlapon a „Gulasch”-t, a pörköltet. Né­hány napot töltve az ország­ban, mindenki egészen biz­tosan találkozik NDK- ban dolgozó magyarokkal: kereskedelmi képviseletek munkatársaival, fiatal szak­munkásokkal. A turista is azzal térhet tehát haza: jócs­kán tapasztalhatók, érezhe­tők azok a szálak, amelyek országainkat egymáshoz fű­zik. A szakember, a gazda­sági ember szemével termé­szetesen ennek a viszonynak árnyaltabb, alaposabb rész­letei is látszanak. Az éven­ként kétszer megrendezett lipcsei vásárok mindig új meg új adalékkal szolgálnak ahhoz: mennyi mindent le­Közös ú!f közös érdek »»72. február szerda hét még tenni a kereskedel­mi, ipari kapcsolatok bőví­téséért. A statisztikus — szá­mára nyilván még mélyebb részletek tárulnak föl — tel­jes összetettségében látja azt a jelenséget, amelyet egyet­len adat jellemezhet legjob­ban: Magyarország és az NDK árucaereforgalma az utóbbi tíz év alatt háromszo­rosára emelkedett. Sok szemszögből lehet te­hát a magyar—NDK kapcso­latokat jellemezni, egyet azonban nem szabad elfelej­teni: baráti, szocialista ál­lamok viszonya egyszerre kétoldalú, szívélyes kötelék, ugyanakkor ezt a jó viszonyt csak erősíti, hogy a két or­szág barátsága a szocialista közösségen belül él és virág­zik. A közös cél, a közös út, valamint a nemzeti érdeke­ken alapuló közös érdek az, ami a gazdasági, a kulturá­lis, a tudományos kapcso­latokon túl már hosszú idő óta politikai együttműködés alapjául szolgál. Történelmi tapasztalatok bizonyítják: amilyen mér­tékben növekedett a szocia­lista országok egysége, úgy nőtt erejük, befolyásuk is a nemzetközi politikára. Az európai enyhülés napjaink­ban tapasztalható folyamata nem jöhetett volna létra aa erőviszonyok kedvező, alaku­lása nélkül. A szocializmus növekvő ereje késztette az imperialista erőket arra, hogy módosítsanak politiká­jukon és föladjanak néhány tarthatatlanná vált álláspon­tot. Az európai biztonság eszméje, a békés egymás mellett élés gondolata is csak úgy tudott lépésről lé­pésre teret nyerni, hogy a politikai kezdeményezések mögött ott állt a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ereje. Ebből az aspektusból ele­mezve a magyar—NDK kap­csolatokat, meg lehet állapí­tani: mindkét ország javára vált a politikai együttrpűkö- dés. Ismeretesek az NDK- nak az elmúlt évben folyta­tott hosszú, nehéz, de ered­ményes tárgyalásai az NSZK és a nyugat-berlini szenátus képviselőivel Nyugat-Berlin közlekedésének kérdéseiről. A magyar kormány, a ma­gyar külpolitika, ha nem is vett részt ezen az eszme­cserén, jól összehangolt kül­politikai lépéseivel támogat­ta, segítette a szövetséges partnert a Bonnal folyta­tott eszmecserében. A politi­kai együttműködés a jövő­ben ha lehet, meg erősödni fog, hiszen olyan fontos kér­désekben, mint a két német állam ENSZ-felvétele, az NDK és az NSZK viszonyá­nak a nemzetközi jog alap­ján történő rendezése, így érhető el siker. Az érdekek és az utak közössége — így fogalmaz­tunk az előbb — alapozza meg országaink viszonyát. Ha a politika szférájából a mindennapi élet kérdéseihez kanyarodunk vissza, akkor is látható, mennyire így van. Az európai szocialista orszá­gok napjainkban — ha más­más formában is — arra tö rekszenek, hogy emeljék az életszínvonalat, a nép jólé­tét. Így van ez az NDK-ban és Magyarországon is. Éssze­rűen koordinált gyártással, kereskedelemmel, jó égyütt- működéssel ez a cél köze lebb kerülhet. Az elmúlt két év alatt kötött 20 kormány- szintű megállapodás ezt az utat ígéri. Az országok viszonyában egy-egy magas szintű láto­gatás mindig ünnepnap. Az Erich Honecker vezetésével hazánkba érkező NDK párt­ós kormányküldöttség érke­zése is ilyen. Hasznos és fontos ünnep, amely segíti a hétköznapokat. A magyar— NDK együttműködést. En nek jegyében köszöntjük Ma­gyarországon a német béke­állam vezetőit, az NDK né­pének küldötteit. K. a: nemzetközi sajtóintézet (IPI). Az újságírókat a pakisztáni hadsereggel szimpatizáló kol- laboránsok december 11. és 14. között hurcolták el laká­sukról, s azóta nem látták őket. Ernest Meyer, az IPI igaz­gatója az újságírók tragikus halálával kapcsolatban kije­lentette: „Ügy tűnik, egysze­rűen azért gyilkolták meg őket, mert újságírók voltak.” A Biztonsági Tanács ma folytatja munkáját Addisz Abebában A Biztonsági Tanács Ad­disz Abeba-i ülésszaka ked­den délután az afrikai kon­tinens nemzeti felszabadító mozgalmainak további kép­viselőit hallgatta meg, majd szerda reggelig elnapolta munkáját. Az etióp fővárosban úgy tudják, hogy a rhodesiai helyzettel kapcsolatos hatá­rozat-tervezet kidolgozásá­val megbízott tíztagú afri­kai munkacsoport befejezte munkáját, kisebb módosítá­sokkal elfogadta a tanzániai tervezetet, amely felhívja a figyelmet Anglia felelőssé­gére, elveti a London és Salisbury között kötött elő­zetes megállapodást és a vi­lágszervezet tagországait fel­szólítja: Határozott szank­ciókkal kényszerítsék a Smith-rezsimet a korábbi BT-határozatok megvalósítá­sára. (MTI) Képek 97. NDK életéből A rostocki kikötő. Automatikus irányító asztal a ruhlai óragyárban. A disz­pécser képernyőn ellenőrizheti az óragyártás egyes folyama­tait és az asztaltól irányítja a bonyolult munkaműveletek szakaszait. Lríintudii készült hatalmas — 315 tonna maximális nyomás kifejtésére alkalmas —- présgépek a scfiönebcckt traktorgyár­ban. A présgépeket a ZT 300-as traktorok hajtómű- én karosszériarészeinek előállításánál hasznosítják. a. < I: rnc«.L-uj~i-!-;. _ a».*.«. fc.— „ (foto. dB KH t >»

Next

/
Oldalképek
Tartalom