Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Magyar

világszabadalom

Uj lehetőség a színes lajzfilmgyártásban

A NEHÁNY ESZTENDŐS magyar találmány bejárta a világot: máris elismert szabadalom Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaországban, Jugoszláviában — és éppen most folynak a tárgyalások Japánnal. A világszabadalom Bodrossy Félix magyar filmrendező nevéhez fűződik, akinek eddigi több mint három évtizedes művészi pályafutását másfél száznál is több kisfilm és több nagy játékfilm jelzi. A nyugtalan, folytan újat kereső alkotó ars poeticája: a fantasztikus, a vízió. Ezért keresi fel szívesen alkotásai" ban a mese, a mithológia, a sci-fi világát. S hogy ezt a világot mind eredetibben, ötletesebben fejezze ki — folytonosan meg-megújítja művészi eszközeit, ö készítette például az első színes cinemascope-filmet is Magyarországon. Már az ötvenes évek elején az ő nevéhez fűződött egy másik magyar kísérlet: saját eljárással megalkotta az első magyar háromdimenziós, plasztikus hatású sztereó-filmeket. Ezután szinte természetes, hogy elsőként alkotott sci-fi rö* vidfilmet is a magyarok közül.

A IíEGÜJABB, a világot bejárt szabadalom a „pola- nimation”, amely izgalmasan újszerű lehetőségekkel gazdagítja a rajzfilm-művészetet.

„..: Mindnyájan eltávozunk egyszer, és a helyünkbe egyre mások jönnek...” Bodrossy Félix 1965-ben alkotta első „polanimation”-filmjének bevezetőjében halljuk ezeket a szavakat A film, a „Kémét istenei”, az óegyiptomi kultúrát sűríti tizenöt percbe. Kémét — így nevezték az óegyiptomi birodalmat.

A rendezőt, Bodrosyt régóta izgatta az egyiptomi művészet ábrázolási módja —, a sírfestmények és a reliefek rajzai. A rituális előírások szerint a figurákat mindig a legnagyobb felületek szerint örökítették meg, a fejet profilban, a testet szemben, a végtagokat ugyancsak profilban. S mindig mozgásban jelennek meg, olykor egy egész mozgási folyamatra utalva. (A vallási táncokat így rekonstruálták a fennmaradt emlékekből, mert a kar- és lábmozgá- sok minden lényeges fázisa sízerepel a rajzokon.) Ezt a mozgást keltette életre a rendező filmjében: az egyiptomi figurákat a kamera előtt valóban megmozgatja.

AZ EMLÍTETT sajátos technikát találta ki hozzá: egyesítette a báb- és a rajzfilm eszközeit. Síkban ábrázolt figuráit a bábok mozgási törvényei szerint fényképezte, kockánként. Célja az volt, hogy filmje úgy hasson, mintha maguk az óegyiptomi művészek alkották volna. Á hárfás tehát megpendíti hárfáját, hogy rajta rég letűnt istenek emlékét idézze; a lótuszvirág szirmai kibamlanak, hogy megszülessék belőle Ré, a napisten; Ozixisz alászóll, és a holtak birodalmának ura lesz.

A kulcsrajzok mind megtalálhatók az egyiptomi falfestményeken. A film egy-egy jelenetében ugyanazt a kimért mozgást végzik, amelyet az egyiptomi ábrázolás visz- szaad. A háttér fekete. Nincs díszlet, nincs perspektíva, a figurákon kívül mindössze kellékeket használ a film. Mint egy modern színpadon: csak azok a tárgyak jelennek meg, amelyeknek funkciójúk van.

A film tizenöt perc alatt lepereg — Bodrossy egy esztendeig tanulmányozta az anyagot, a forgatása öt hónapig tartott.

BODROSSY egész estét betöltő polanimation-filmet is

készített Trilógia 'címmel. A három — egymással szarosam összefüggő — színes alkotás a görög mondavilágba vezet. „Hellas isteneit”, a „Trójai háborút” és „Odüsszeuszt” idézi. A brüsszeli találmányi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki a magyar Bodrossy pdanimation-eljáráséit.

Szarvasokká vált fiúk

A Cantata profana forrásvidéke

Cantata profana, Csoda- fiú-szarvas, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából — a XX. századi magyar költészet és muzsika remekművei, valamennyit a népköltés egy sajátos ágazatának világa inspirálta. Román karácsonyi énekek, hazai fogalmazásban kolindák ihlették — ha olykor áttételesen is tán — Bartók Béla, Nagy László és Juhász Ferenc alkotásait.

A Cantata profana volt a kezdet s mindjárt program lett belőle: a humánum, a békesség s a szabadság programja. Bartók műhelyében a legszebbek egyikéből való példa — Fábry Zoltán találó szavait kölcsönözve — az „idült sovinizmusok” fölötti diadalmaskodásra.

A bartóki példa „tiszta forrása” immáron örökség is lett: mai líránk élvonala vallja magáénak, s o szarvasokká vált fiúk legendája remekművekben örökítődött tovább, jövő nemzedékek művészi gyönyörködtetését biztosítva.

Most a „florrásvidék” legszebb tájairól való eredeti gyöngyszemek kínálkoznak olvasásra, a bukaresti Kri- terion kiadó egy csokorra való román kolinda szövegét adta közre magyar fordításban. Szakszerű, tudós igényű bevezető tanulmánnyal. A fordítás Kiss Jenő, a kísérőszöveg és jegyzetek Faragó József munkáját dicsérik.

Ml is tulajdonkénen ako- linda? A tudós folklorista meghatározása szerint ..

újévi jókívánságot tolmácsoló ének, eredetileg úgy alkotva, hogy találjon bizonyos helyzetekhez és alkalmakhoz. A kolinda meséje, az elmondott vagy ábrázolt cselekmény, valójában csak ürügy, lehetőség a jókívánság megfogalmazására; ez a jókívánság vagy közvetve bomlik ki a tartalom jelképes értelmezése által, vagy közvetlenül, bizonyos állapotok egyértelmű bemutatásával. Ilyenformán a kolinda rendeltetése, éneklésének célja, funkciója a műfaj lényeges sajátossága; ez a sajátosság az egész tartalmat meghatározza és megfelelő értelmezéssel bizonyos jelentés felé Iránját ja. (Birlea).

A népi műfajra vonatkozó szakirodalomról — s természetesen Faragó József tartalmas bevezetőjéből is — megtudjuk még, hogy a kolinda — noha újév alkalmával mondott ének volt, az idők folyamán — sok egyéb népszokással együtt — a „karácsonyi ünnepkörbe illeszkedett”, s a kolindálás szokása „december 24-én estétől 25-én reggelig tartott”. Az egész falura kiterjedő ősj szokás dallamai s szövegei szájhagyomány útján terjedtek, s évszázados fejlődés nyomán lettek „az újévi jókívánságok művészi megtestesülései”, melyekben

a „hősök a legkiválóbbak”, „tetteik a legnagyszerűbbek” s az „optimista befejezés” vágyak kifejeződése lesz.

A több mint kétszáz oldalas gyűjtemény változatos, gazdag, érdekes tematikájú kolinda-anyagot tartalmaz, van közöttük „bekéredzkedő” (ezzel kezdődött a ko- lindális), a pásztorélet világát idéző szöveg, „legény és leány” kapcsolatát elbeszélő ének, de szépek „a boldog családról”, a vőlegényről és menyasszonyról szóló dalok is.

Sokat és sokan leírták már: mennyi rokonság, közös vonás van a népköltés sokféle nemzettől szármató anyagában. Még inkább azt: mennyi a hasonlóság a kelet-európai népi poézis és a magyar között. A kolindák is azt mutatják: azonosak a vágyak, szokások évszázadok óta ezen a tájon, s a kétkedőt is hamar meggyőzi egy-egy találóan rokon szöveg. Amilyen a Bartók Béla gyűjtötte A mennyei szarvas c. kolinda és a dunántúli regösének:

Mentek, istenem, kimentek

Pilátus vadászai,

Es vadásztak, míg vadásztak, Estig jártak, meg nem álltak, Esti árnyak, hogy leszálltak, Egy szép vadra rátaláltak:

Szarvas volt az hároméves,

Az agancsa sárga, fényes.

A vadászok vezetője Célba vette, hogy lelője.

Ám a szarvas szólva szólt:

— Ne kívánd halálomat,

'Sz nem vagyok, minek hiszel. Szent János vagyok, ne lőj le, Jézus megkeresztelője.

S a regösének:

Ahol keletkezik egy ékes

nagy út,

A mellett keletkezik egy

halastó-állás. Azt is fölfogd egy apró

sásocska,

Arra is rászokik

csodafiúszarvas.

— Noha kimennél, uram.

Szent István király, Vadászni, madarászni.

De ha nem találnál sem vadat, sem madarat, Hanem csak találnál

csudafiúszarvast.

— Ne siess, ne siess, uram.

Szent István király, Az én halálomra,

En sem vagyok vadlövő

vadad ■ . i

Ajánljuk e gyűjtési-válogatásit azzal az olvasók szíves figyelmébe végül: méltó kiegészítője, újabb darabja ez a kötet a Haja, haja virágom, s a Balladák könyve c. ugyancsak a Kriterion gondozásában megjelent gyűjteményeknek.

Lökős István

Apróságok

Michael Harwood 32 éve*

fényképész nyerte el a „legelegánsabb angol férfi” címet. Harvood megválasztása után bevallotta, hagy a versenyen viselt öltönye jelmezkölcsönzőből való.

*

Egy megrögzött dohányzás- ellenes kocsmáros elhatározta, hogy kocsmájában megtiltja a dohányzást. Az új rendelkezés bevezetése után pár héttel

számadást csinált, és azt tapasztalta, hogy nagyon sok törzsvendéget és naponta átlagosan too ezer lírának megfelelő bevételt vesztett.

*

A tervek szerint a „Jórc- ménység” elnevezésű elvonókúra-vitorlás átszeli az Atlanti-óceánt. Az újfajta elvonókúra bevezetőinek vélemény©

szerint, ha csak el nem füly- lyed a hajó, a fiatalok teljesen gyógyultan kerülnek vissza a szárazföldre.

'0

X)

k_

a

M—

a

<ö

Z

Győrffy László:

Házassági

évforduló

T

izenhat évvel ezelőtt lettem a feleséged. Ma csak azt mondhatom, köszönöm. Köszönöm, hogy szerettél, hogy dolgoztál értem, hisz mindig azt mondtad, értem dolgozol (ma már tudom, nem értem dolgoztál!); köszönöm, hogy őszinte voltál, hogy semmit, vagy majdnem semmit nem tagadtál előttem. Köszönöm, hogy megvallottad (bár nehezen.'), amikor ott a folyóparton, a barátod nyaralójában összevesztünk, és te elkóboroltál, egész délután nem láttalak, este pedig enyhén illuminált állapotban az ágyamhoz lopództál, megvallottad, hogy nőkkel kószáltál a füllesztő délutáni hőségben, végig a folyóparti halászkunyhók mellett, és a nők közül az egyik hajlandó is lett volna veled lefeküdni. Megvallottad, hogy a testem már nem ingerel, már csak tisztaságot és józan szere- tetet adok neked, de megvallottad azt is, hogy neked erre és csakis erre van szükséged, hisz negyven felé már az ember nem átdorbézolt éjszakákra, de kiegyensúlyozott, józan, tiszta munkára vágyódik. Es tőlem ezt kapod, vagy ahogy te gondolod, csakis ezt. Hogy úgy gondoltad, a testem már nem azt a testet jelenti számodra, melyet tiszteltél, becézget- tél és szerettél, amelytől nemcsak a folyóparti veszekedésünk alkalmával, de máskor is elfordultál már. (Hisz erről is tudok, bár te ezt már nem vallottad meg!) Gondolom, talán egy harmincöt éves asszonytestnek is vannak szépségei, erről persze ostobaság beszélni és főleg kettőnknek. Túl aljasnak kellett volna tartani magadat, hogy míg én a gyerekkel a Mátrában voltam, te a barátnőim közül kiválasztottál valakit, mint egy szarvasbika a tehéncsordából, és ... De hagyjuk! Nem tudom, ki volt az, nem is érdekel, csupán tudom, hogy jó ideig játszottam magamban a szégyen és a harag félelmetes társasjátékát, mikor néha összejöttünk egy pohár borra, beszélgetésre ismerőseinkkel. Vajon melyik volt az, kinek a felesége (vagy húga, lánya!); aztán rájöttem, ostoba játék és értelmetlen; az a nő is csak kíváncsi volt, mint te. És ez is körülbelül négy évvel ezelőtt történt, nem sokkal a folyóparti veszekedésünk után.

Akkor nagyon rossz volt. A gyerek betegeskedett, te ideges voltál, a munkád miatt (egyetlen tisztességes megbízást sem kaptál a tervezőirodában, így prémiumot sem, fizetésed sem emelték); talán azért viselkedtél úgy, talán azért csaltál meg. Rossz évem volt. Később, egy év múlva megváltoztak a körülmények, s nem téged akarlak bántani ismét, de ékhez neked nem sok közöd volt. Áthelyeztek egy másik osztályra, ahol elfogadták és megdicsérték a munkád, jutalmakban részesítettek. Igaz, a te érdemed — tehetséges ember voltál.

Bár apróságról van szó, de még leírni is kellemetlen, te nem rám gondoltál először az ilyen alkalmakkor, hanem magadra, aztán a gyerekre, a kollégáiddal rendezett bankett- ra, és csak végül rám. Ez a végül esett rosszul. Csak a gyereket lett volna jogod elém helyezni. De most nem is erről akartam írni neked, csodálkozom, miért fecsegek ennyi ostobaságot összevissza, mikor annyi fontos mondanivalóm lenne. Ne haragudj, kicsit nehezen kezdem el, de a történtek után ez érthető. Ha egy hétnél tovább bírod ital nélkül, én soha nem Írom meg ezt a levelet, de így, azt hiszem nincs más választásom. Ha

a gyerek halála után eltelt két év múlva sem tudsz a rögeszmédtől szabadulni, akkor reménytelen önmagamat áltatni azzal, hogy egyszer majd belátod tévedésedet. A gyerek halálához semmi közöm. Megfázott, tüdőgyulladást kapott, az orvos nem vette észre (ha valaki, hát ő a gyilkos, bár mentségére szolgáljon, hogy egyszerű falusi körzeti orvos volt), és hogy ez akkor történt, amikor ismét velem nyaralt, erről igazán nem tehetek. Viszont nem tudom elhallgatni, hogy pár héttel ezelőtt, amikor néhány napos hallgatásod után a köszönésen kívül ismét szóba álltái velem, és hogy a gyerekre terelődött a szó — úgy közölted velem, hogy te nem csaltál meg akkor nyáron, bár alkalmad is lett iolna rá, de nem tetted, mert a józan, segítő szeretetemre gondoltál és a gyerekre (ebben a sorrendben'); úgy közölted ezt velem, mintha korbáccsal vágtál volna az arcomba. Tudom, nevetséges, női fogalmazás, de csak ennyi telik tőlem. Aljas ' vagy. A gyerek halála után (mikor azt hiszed, ennek a halálnak én voltam az okozója!) arra vagy büszke, hogy nem csaltál meg akkor nyáron No de most már ez is csak apróság.

Két éve nem beszélsz velem, néha kitörsz, üvöltözöl. Két éve hazajössz az irodából, köszönsz, szótlanul eszel, levetkőzöl, kiveszed a táskádból azt a két- három borosüveget, és kezdetben az újságokban lapozgatva. később lemezt vagy ráaiót hallgatva kiiszod szép sorjában mindegyiket. Aztán vagy ostoba félszavakat morogsz felém, amiből, ha nem válaszolok rá elég óvatosan, üvöltözés lesz, vagy újra felöltözöl és elmész hazulról. Sétálni vagy tovább inni. Éjszaka hazakullogsz, és reggel álmosan, kótyagosan fejfájósan dolgozni

akarsz, persze nem tudsz. Két éve élünk így. Tudom, hogy rövidesen elküldenek a tervezőnő iából is, beszéltem a főnököddel (most ne légy ideges, ezt a te engedélyed nélkül kellett megtennem), ő mondta, nem akartak bántani, azért helyeztek eleinte figyelmeztetésül egyik osztályról a másikra. Természetesen eredmény nélkül. Pedig végre tisztességes helyen dolgozhattál. Nos, én csak egyet mondhatok: két évig figyelmeztetésül én is mindent eltűrtem, elviseltem, és bár őrült rögeszméd nemcsak sértett és fájt, de hazug is volt, azonban szerettelek, melletted kellett maradnom. Harmincöt éves korában egy asszony még nem olyan öreg, hogy ne szülhessen gyereket. A mi fiunk halála a te förtelmes vádaskodásod nélkül is, de azzal együtt meg egyszerűen elviselhetetlenné tette ezt a két évet és a következőket is. Kértelek erőszakkal és mindenféle „női fogással”, segítsünk magunkon. Gondolhatod, milyen erőfeszítésembe került a szorgalmas, megértő, gondoskodó, de az ágyban vonzó és kívánatos feleség pózában tetszelegni. Milyen erőfeszítésembe kerüli valósággal elcsábítani

téged, remélve azt, hátha ismét összeköt bennünket valami. Te erre is csak azt vágtad az arcomba: azért teszem, mert lelkiismeret- furdalásom van. „Pótolni akarod, amit elveszejtettél, mi?” Az ittasságod soha nem volt szamomra mentség, ha így beszéltél. Ilyen körülmények között próbáltam idézni az első örömöket és gyönyörűséget, amit tőled kaptam, ilyen körülmények között próbáltalak szeretni ebben a két évben, de most már nem megy. Nekem is van munkám, de ha így folytatom, rövidesen nem lesz. Es tudom, téged korábban alig, most már egyáltalán nem érdekelnek az évfordulók, dátumok, de ezen a napon, ezen a tizenhatodik házassági évfordulónkon add a szavad, hogy minden megváltozik kettőnk között, különben elhagylak. Azaz visszaköltözöm vidékre, és külön élünk. Ne haragudj, nem megy tovább, bár ennek semmi köze a gondoskodó szeretetemhez. Azt tizenhat évi együttélés után nem lehet máról holnapra megszakítani, mint az idegeket őrlő estéket és éjszakákat. Tudom, majd hozzá kell edződnöm ahhoz, hogy nincs kiről gondoskodnom. Ha elválunk, ezt még hosszú ideig nehéz lesz elviselni és megszokni.

A vacsorád nem a jégszekrényben van, hanem a sütőben. Tíz óra felé jövök haza, és ma én is meginnék veled egy üveg bort.

•-WAAA/VWWVV-X WsAAAW\A/WSAAA/VWVW^VVWWWWWWWVvVSAAAAAAAAA/ WWVVWW

1

i