Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Rákóczi levelet ír Ibrahim pasának Mi lett az egri törökök sorsa A közhiedelem szerint, a törökökkel először 1552-ben volt dolguk az egrieknek, az utolsó törökök pedig 1687- ben a vár visszafoglalása után hagyták el a várost. Pedig mind az első, mind az utolsó találkozás időpont­ja jóval korábbi, illetve ké­sőbbi, mint azt sokan gon­dolják. A török veszélyt Európa fejedelmei már korán felis­merték, sürgették az össze­fogást és a Balkánra betört török hadak kiverését. En­nek a törekvésnek nagy magyar és nemzetközi hőse volt Hunyadi János. Rozgonyi püspök és vitézei Az egyik nagyszabású hadjáratára 1444-ben' került sor, amelyben Rozgonyi Si­mon egri püspök is részt vett bandériumával, számos Heves megyei vitézzel együtt, ök a hadjárat ki­sebb és nagyobb csatározásai alkalmával már alaposan megismerkedtek a törökkel. Ettől a csatavesztéstől kezd­ve a következő évtizedek már a törökkel vívott harc, a békés vagy háborús szom­szédság jegyében teltek el. Mátyás uralkodása alatt egyre sűrűbben ismerkedhet­tek eleink a törökkel, de már nemcsak a háborút járt katonák, hanem a földesúri birtokok jobbágyai is, hiszen a török foglyok egyre na­gyobb számban jelentek meg megyénkben is ingyen mun­kaerőként. Bakócz Tamás egri püspök 1493—95. évi számadásköny­vei szerint fogoly törököket tartottak a tárkányi (ma Fel- sőtárkány) birtokon, ahol mezei munkára vezérelték őket. A püspök tiszttartója a kertet kapáltatta velük, s azért, hogy el ne szökjenek, négy gyalogos katonát ren­delt melléjük. A következő évszázadban a találkozások egyre gyako­ribbá váltak. 1526-ban, a végzetes mohácsi csata után, a portyázó török csapatok a hagyomány szerint egész a Mátráig eljutottak és előlük sokan a hegyek közé mene­kültek. 1541-ben a török elfoglalta Budát és nemsokára Hatvan várát is. Ezentúl a megye is két részre oszlott, magyar és török hódoltsági területre. Az első sikertelen, 1552-es ostromnál az ádáz hatvani törökök is ott vannak a ro­hamozó török csapatok kö­zött és egészen a vár 1596. évi elfoglalásáig zaklatják a várbirtokokat. 1596-ban a vár bevétele után messze földön török az úr. A katonák egy részének meghonosodása után már egri törökökről beszélhetünk, annál is inkább, mivel sokan közülük itt születtek, ezt a földet vallották a maguké­nak, ennek a klímának és hegyeknek, völgyeknek lettek a szerelmesei. Török családok Egerben Majd egy évszázados ural­mukat 1687-ben törték meg a támadó osztrák császári és az őket segítő lengyel hadak. A várat a körömszakadtáig védekező török sereg 1687- ben feladata, de ennek alku­pontjai között szerepel, hogy az itt maradni kívánó török lakosság itt letelepülhet, sőt, tulajdonát birtokolhatja. Az elpusztult Egerben az első újratelepülő az az 50— 60 török család volt, amely mintegy 300 emberrel ittma­radt és megkeresztelkedett. Az újra magyarrá lett Eger­ben az első évtizedekben bi­zony a lakosság jelentős ré­szét tették ki az egri törö­kök, akik olyan neveket vi­seltek, mint Haydár, Hadsi, Ali, Olay, Bey, Kara, Feke­te, Kiss, Topa stb. Az Egerben maradó törö­kök egy része kereskedelem­mel, pénzügyekkel éppen úgy foglalkozott, mint az a Haj- dár nevű egri török is, aki 1690-ben a gyöngyösi tanács­nak 2000 forintot adott köl­csön, amit évenként 250 fo­rintos részletekben törlesztet­tek. Egri janicsárok Temesváron Érdekesen alakult azoknak a török vitézeknek a sorsa is, akik nem akartak Eger­ben letelepedni, hanem a még megmaradt török vila­jetek katonaságát erősítették. Amint azt egy császári hír­adás megemlíti, az egri ja­nicsárok közül 212 katona került a temesvári várba, ahol az őrségbe osztották be őket és 2537 piaszterért egy kaszárnyát is építettek a ré­szükre, amelyben a konyhá­val együtt negyvenegy la­kásrész is volt. Helyzetükkel ennek ellené-; re nem voltak megelégedve, mert nem kapták rendesen zsoldjukat. Szemükre vetet­ték egri vereségüket, a vár feladását, sokan közülük visszakivánkoztak Egerbe, ahol születtek, ahol rokona­ik éltek. Ugyanakkor elvet­ték kaszárnyájukat is az őr­ségben levő janicsárok szá­mára, ezért több ízben fellá­zadtak. Emiatt 1705. június 8-án III. Ahmed szultán már ren­deletet volt kénytelen kiad­ni a volt egri janicsároknak más csapatokba való beosz­tására és a temesvári őrség fizetésének rendezésére. Az egri török janicsárez­red 1500 katonából állt, ami­kor szultáni parancsra fel­oszlatták. Elbocsátásuk oka az, hogy .. a szent törvény ellenére különféle gyilkolásokat és vérontásokat okoztak, s a várnak se kicsinye, se nagyja meg nem menekülhetett go­noszságuktól”. Ezzel az utolsó nagyobb számú egri török sorsa meg­pecsételődött. Többé alig hal­lunk róluk. Musztafát kártalanítják Ezekben az években a ku­ruc szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc levelezésében nemegyszer foglalkozik a sorsukkal. Többször felvető­dött az a gondolat is, hogy az Egerben élő törökök visz- szatelepedjenek Törökország­ba, de erre nem került sor. Ezentúl már csak alkalmi kapcsolatok voltak a törökök és a Heves megyeiek között. A török kereskedők elég gyakran fordultak meg me­gyénk városaiban. II. Rákó­czi Ferenc 1708. augusztus 17-én Ibrahim nándorfehér­vári pasához írott levelében arról tudósít, hogy Mulyak és Musztafa nevű török ke­reskedőket a pénz árfolya­mának csökkenése miatt kár­talanította. 1772-ben pedig egy Vésze­im nevű rác „valami törö­köt” fogadott be a házába, ezért 25 pálcát kapott és 12 Rhen forintra ítélték. 1771. november 20-án szin­tén botoztatott a tanács, mi­vel „minemő idegeny Török személyeket minden híradás és szabadság nélkül be jővén házukhoz fogattak...” A későbbi évszázadokban inkább már csak török dele­gációk, politikusok, tudósok, zarándokok és turisták láto­gatták Egert. Varga László « *** ■ ■ ■ «,i «ír i* ri^ni^ri^<*M%*nnriririivyvyvvyv\AAryvvviAryvvvvvvuvvvvvviAAj^T/vvv^» CSANÄDY JANOS: Gyógyfüvek illata A bogarak már messze kint az utcán rajzanak, magadra hagy csendjével a nyár. Fejed fölött egy fülledt légtömeg oválisra-csiszolt nagyítóüveg — formára tömörül. Tűz a nap, izzadtság sistereg, szárnyak pörkölődnek, lábak lángolnak: várod a vihart, ami a nagyítót összezúzza, és az égbolt, mint Vadlovak sörénye, hajlékony lányok dús aranyhaja rejtelmesen könnyű és zilált lesz ismét — száraz gyógyfüvek illata — hogy szeretnéd magadhoz húzni és kékjébe fúrni gyötrött arcodat. lesz a diaat! Legalábbis ezt ígéri a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat legutóbbi fürdőruha-bemutatója. Az embert mindig érik meglepeté­sek, ha közel kerül a tudományhoz. Most olvastam, hogy a tudósok sze­rint nemcsak a tücsökzene az, amely elandalít és ennek hatásaképpen töb­bet ér. mint egy Andaxin-buli, ha­nem már megállapított tény az is, hogy az oroszlán — a szelídített és fogatlan —, testközelsége is igen nyugtatólag hat a vele kontaktus­ban levő emberre. Eszerint, ha va­lamiért majd elkapna a hiszti, csak el kellene iivölteni magam: — Leó, hozzám! — és a bozontos sörényű Leó leonis, puha talpain odalihegne hozzám, mint Wagner úr, P. Howard regényében és nagyot ásítva, testét a lábaimhoz támaszta­ná. hogy megnyugtatólag hasson rám. — Engem speciál, kimondottan idegesít az emberrel való felesleges testközelség — fogja majd morogni ezzel kapcsolatban Leó. — De hát én csak egy ostoba és öreg oroszlán va­gyok és egy frászt az állatok királya. Illetőleg, ha király is, hát legfel­jebb csak papírkirály, olyan mintegy 0 1— íln>n T Ähr R 7 191 in ML fi LKl papírtigris. Na de mindegy, ez már meghaladja az én hatáskörömet —, ásít majd újfent és nekem támaszko­dik, ahogyan illik, hogy a tudomány mai állása szerint testközelben le­gyen velem. — Ha a tudósok úgy akarják, én nyugtatok is. Mint a Se­duxen. Pedig, hej, annak idején az arénákban... — felhösödik el az emlékezéstől a tekintete, majd... — Eh, régen volt, igaz sem volt! Itt tartottunk a töprengésben, az emlékezésben, én, a tudomány fejlő­dését figyelemmel kísérő ember, akit a tudósok szerint megnyugtat egy oroszlán testközelsége, és a képzele­temben Leó, a majdani oroszlán, e négy lábon járó sörényes Noxiron —, amikor a perspektívákra gondolva kissé ideges lettem. Nem vagyok vá­logatós. Az üzemi konyhán a sztra- pacskán kívül mindent megeszek és örök gyermekded olvasóként is majd mindent beveszek. De hogy a tudo­mány, az állat és az ember szimbió­zisában, ilyen új és meghökkentő megállapításokat tehet, az kissé ide- gesitöleg hat rám, ami a jövőt ille­ti. Torokgyulladás ellen kimondottan jót tesz majd a vízisikló: priznic is, hideg is, tekerni sem kell? Brrr! A magas vérnyomás legbiztosabb és leghálásabb ellenszere igenis a pió­ca lesz majd, amelyet otthon, dunsz- tosüvegben tartani minden kultúrem- ber számára, aki a város kőrengete­géből kikívánkozik a természetes gyógymódok világába, kutya köteles­ség lesz? Apropó: kutya! Seb, heg, vérzés: kutya szőre. Mit tudja azt a kutyaszőr, hogy kutya­harapást gyógyít-e, vagy sem? Seb, seb: a szőr végezze a dolgát. Sőt, ha angol bulldog szőréről van szó, akkor a Sir végezze a dolgát. Nagy­zási hóbort ellen szürke verebet rep­tetni az irodában, kisebbrendűségi komplexus elleni gyógymód a sas­madár lehet. Nagyszerű és belátha­tatlan távlatok ezek, de egyben ide- gesítőek is. Hiszen ki tudhatja azt ma, hogy holnaputánra milyen új­donságot tár a tudomány a megszep­pent ember elé, az állatvilág pszicho­lógiai, sőt közvetlen gyógyászati hasz­nosságát illetően is. Azt én is tudom, hogy az elhízás ellen is van kitűnő állatgyógyszer: e gyógyszer az én kutatásaim ered­ménye. A jóimént említett Leó leo­nis. Az oroszlán. Csak ehhez nem támaszkodni kell őhozzá, hogy test­közelbe kerüljön az ember vele, ha­nem futni kell előle, nehogy beáll­jon a testközelség állapota. Néhány oroszlán és egy kis sztyeppe: ha jól futsz, lefogysz. Ha nem: nem. De ek­kor beáll a testközelség, sőt a tes- tenbelüliség állapota. Áruéul v fegrt) VAAAA/VVVVV\A/VVVVV\AAAAA/VVNAA/VVVVVVV'vV\'VV'v'v"vVV'/VWW.V A/Wywv✓ SSSS ■ rssss-* - ' </wv PARDI ANNA: Tudom hogy elveszítlek tudom hogy elveszítlek s nyílt pályán veszteglő vonat lesz simogató kezem s megszakad a kapcsolat a szél és a karod érintése között megszakad egy lágy dallam a szívverések szövegével m egszakad tekintetünk dokumentumfilmje a boldogságról az általános és alapvető közhelyekkel minden ízemben érzem a veszélyt kivégzőfalam ez a tapéta szószékem megüresedő templomom * a szám térfogata „Igényes mértéktartás..."(V?) A Népszabadság hasábjain (1972, febr. 6.) mindennapi életünk nyelvhasználatával kapcsolatban igen hasznos cikk jelent meg. A cikk író­ja idézd annak az olvasónak elítélő levelét is, aki a »saj­tónyelv”, a „kritikusi mű­nyelv” öncélúan irodalmias- kodó szavaira hívja fél a nyelvművelő szakemberek figyelmét. Ezek között a sza­vak között említi a címben is idézett igényes szóalakot. A levélíró szerint ez a szó valamikor jelentett is vala­mit, volt egyértelmű fogal­mi tartalma, most már csak üres szó, tartalmatlan kifeje­zés, elsősorban a kritikusok, az újságírók, s általában a sajtó nyelvhasználatában. Sajnos, nemcsak a „szak­mai” nyelvben vállal felesle­gesen nyelvi szerepet az igényes szóalak, hanem min­dennapi nyelvhasználatunk­ban is. Különösein gyakran halljuk és olvassuk a követ­kező jelzős szerkezeteket: a művelődésre igényes dolgo­zók, a jó zenére igényes kö­zönség, igényes szereposztás, igényes munkakör, igényes szakma, igényes szerep, igé­nyes rendezés stb. Az utóbbi években sok­szor egészen szokatlan és merészebb nyelvi formákban is szerepet kap. Egy vidéki gimnázium értesítőjéről írt ismertetőben azt olvashat­tuk, hogy az intézet igazga­tója „igényes mértéktartás­sal szerkesztette” az érte-: sítőt. Szokatlan szerepet lo­pott itt az igényes mellék­név. A megszokottabb for­mák: bölcs mértéktartás, józan, mértéktartás. Valójában bi­zonytalanságban hagyott a szerző, mire utal az igényes mértéktartás nyelvi képlet. Napilapjaink hirdetésro- vatában meg különösen el­szaporodott az igényes jel' ző, illetőleg szóalak. Egy bu­dai telek csak „igényesnek” eladó. A házassági hirdeté­sekben mind gyakrabban ez a felszólítás is megjelenik: „Csak igényesek jelentkez­zenek!” Az igényes divatszót el­sősorban azért tettük rostá­ra, mert miatta nem kap­hatnak nyelvi szerepet a kö­vetkező egyértelműbb s va­lóban „tartalmas” magyar szavak: válogatós, nagysza­bású, kiváló, színvonalast gondos stb., stb. Újabban ritkábban jelent­kezik ennek a szóalaknak rosszalló használati értéke. Ritkán minősíti ez a jelző az alaptalan, az indokolatlan, a túlzott igényeket támasztó magatartást, cselekvési for­mákat. Bizonyos beszédhelyzeték- ben alkalmas az igényes szó a következő jelentéstartal­mak kifejezésére is: követe­lőző, kényes, követelő stb. Az igényes szót nem kíván­juk kiirtani, azt azonban meg kell tanulnunk, milyen beszédhelyzetekben és szö­vegekben adjunk neki szere­pet, Dr. Bakos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom