Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Óvoda hat hét alatt Dormándi pillanatkép Elintézett panaszügy - tanulságokkal A tiszta, tágas udvaron pirosra festett hajóhinták. Aztán Juhász Ferencné ki­nyitja az ajtót, s egyszerre elénk tárul a gyermekpara­dicsom belső traktusa. Az öltöző, a világos és jól fel­szerelt foglalkozóterem, a patyolattiszta konyha, tála- ■ ló, raktárhelyiség, majd a fürdőszoba, amelynek meleg vizét 200 literes bojler szol­gaitatja. Friss, szinte ham­vas minden, mintha csalt most költöztek volna bele. — Hát nem is sokat teke­tóriáztunk! Tavaly ilyenkor, a választási jelölőgyűléseken mondták a falubeliek, ^ hogy nagyon hiányzik Dormándon egy óvoda. A panaszt jogos­nak találtuk, s augusztus végén már rendben volt az intézmény. Hat hét alatt tették tisztába az építők — mondja Bicskei Adolf ta­nácselnök, akit most pilla­natok alatt körülkapnak az apróságok. — Persze, nagy könnyebbségül szolgált, hogy alapnak itt állt az iskola körzetesítésével üresen ma­radt két tanterem, s az igazgató szolgálati lakása. Csak alakítani kellett, meg berendezni az egészet. Dicsé­retükre legyen mondva: a termelőszövetkezet, az ál­lami gazdaság, a Fémművek abonyi gyáregysége és a fogyasztási szövetkezet mind komoly anyagi áldozatot ho­zott az óvodáért. Százötven­ezret pedig a megye adott. ötven gyermek körül két óvónő, egy dajka és egy sza­kácsnő szorgoskodik immár fél esztendeje a dormándi óvodában. Munkájuk nem könnyű, hiszen máshol dup­Dömös és Pőcsmegyer ki­vételével valamennyi révát­kelőhelyen ismét megindult a személy- és teherforga­lom — közli a Pest megyei Negyven méter és vége a világnak. Ha Pély főutcájáról letér az ember, csak a kerí­tések oldalához simuló kes­keny járda marad meg be­járható világnak, az utcák ősztől tavaszig elmerülnek az áthatolhatatlan sárban. Az Attila utca rányüik a falu szélére, ahol a laposban malacok dagasztják a földet. A kétágú villanykarókhoz kerékpárok állnak letámaszt- va. Idáig még elbiciklizruek az emberek a járdán, de in­nen már csak gyalog lehet tovább menni az árok széli gyepes oldalban, amíg a ter­melőszövetkezet újonnan épült gépműhelyéibe nem jut­nak a dolgozók. Visszafelé megint eljönnek a faluszeli villanykarókig, ott felülnek a kerékpárra. Hiába, a gép­műhelyig kivezető út járha­tatlan. • • • A faluban levő belső föld­utak hossza mintegy tizenöt kilométer — mondja Barta Gábor tanácstitkár —, ha eze­ket az utakat szilárd burko­lattal akarjuk ellátni, közel húszmillió forint lenne a költség. Nincs pénz. • • • A szerélőakna fölött hatal­mas lánctalpas traktor áll. A beton szerelőcsarnokban két soron nyolc erőgép javítható egyszerre. A csarnok végé­ben üvegfaliái elválasztott térben dolgoznak a forgá­csolóműhely munkásai. A termelőszövetkezetnék mint­egy négymillió forintjába ke­rült a gépműhely megépítése, nem kis pénz volt, de min­denképpen megérte. Az idei 0jtémsM ül. február tft» vawraag / la ennyi a személyzet. A ta­nácselnök be is állított egy tiszteletdíjas konyhai segéd­erőt a maga szakállára, s most várja, mikor ütnek ér­te a fejére. De hát úgy volt vele, s igaza van: ha már megindult az üzem, ne szen­vedjenek semmiben hiányt a falu legapróbb polgárai! És a távolabbi időkben ott lebeg előtte a kétcsoportos óvoda képe, legalább három óvónővel. Udvara pedig szé­pen fásítva, akáccal, hogy legyen hová bújnia a gyer­mekhadnak a nyár heve elől. Ételszag. Kanálcsörgés. El­érkezett a délelőtti uzsonna­idő. A szépen fésült, meg­mosakodott lányok és fiúk asztalokhoz telepednek, hogy elfogyasszák kávéjukat. — S mi lesz majd ebéd­re? — Paradicsomleves, főze­lék, fasírozottal! Az előkészítőben már há­mozzák hozzá a krumplit, darálják a most érkezett ser­téshúst. Főutcára néz a frissen ta­tarozott épület. Ezer ágra süt a februári nap, amikor kilépünk kapuján. A maka­dámút mentén földhányás, végesteien végig, gyomrában vascsővel. — A gerincvezeték! Ez sem régi! S igaz, hogy még legalább nyolc évig elviszi minden községfejlesztési ala­punkat, de megoldottuk a falu egészséges vízellátását .— mondja Bicskei Adolf. (Majd gyorsan kezel, mivel­hogy erősen várják már a Béke Termelőszövetkezetben. (tnoldvay) Kishajózási és Javító Vál­lalat. A járatok rendszeres­sége azonban a továbbiak­ban a vízállástól függ. gazdasági évre már tizenkét erőgép tökéletesen felújítva várja a munkák kezdetét, öt traktoron most dolgoznak a szerelők. A közös gazdaság tehergépkocsijai is itt talál­nak gyógyírt az új műhely­ben a sok ezer lefutott ki­lométer után. A fűtött csarnokban a falu egyetlen ipari jellegű létesít­ményében, a téli csúcsmim- kák idején, harminc szerelő dolgozik. • • • — Körülbelül ezer ember jár el dolgozná Pélyről. A fa­lu lélekszáma kétezer-há­romszáz. A pélyi emberek megtalálhatók Inotától kezd­ve Kisköréig mindenhol, csak itthon nem. De miért is ma­radnának itthon. A termelő- szövetkezetben nem dolgoz­hat mindenki, kicsi a tsz ah­hoz, más munkalehetőség nemigen akad. Az a baj, hogy amikor hazajönnek a messzi dolgozó munkások, mind itthon követelik a szó­rakozást, a kulturális, meg a sportolási lehetőséget. De az ő munkájuk nyomán, képző­dött szociális és kulturális alapot Inotán, Budapesten, vagy Miskolcon használja fel valamelyik vállalat. Ez a gond nagy gond és nemcsak helyi probléma. Valahogy központilag kellene rendezni ezt a témakört, mert sok PéLyhez hasonló falu van még az országban. • • • — Én hazajöttem —mond­ja Bodor Ferenc. — Én az AFIT-nál dolgoztam Pesten, a feleségem a Ganz Kapcso­lók és Készülékek Gyárában volt anyagkönyvelő. Albér­ii'jinn!.' három hó­KEVESRÖL, a Danko ut­ca 86. számból panaszos le­velet írt szerkesztőségünkhöz Molnár László. LevéLóbem leírta, hogy héttagú csa­ládjával egészségtelen, szű­kös, egy szobából álló há­zikóban lakik. Sorsán a ci­gánylakosság felemelkedését szolgáló szociálpolitikai ked­vezményen túl saját erejé­ből is szeretne változtatni. Szeretne családja számára, távol az egészségtelen. Dan- kó-teleptől, megfelelő lakást építem. Járt a nagyközségi tanács építési csoportjánál, s előterjesztett egy olyan ké­relmet, hogy részére bizto­sítsanak a szanált épületek közül egyet lebontásra, inert ezzel jelentős anyagiakat ta­karíthatna meg, s erre ren­delet is van. A tanácsnál azonban nem ő kapta az ál­tala is kért lebontandó épü­letet. Molnár László munkahe­lyén, a Hevesi Építőipari Ktsz-nél a párttitkár elmon­dotta, hogy munkájával elé­gedettek, szorgalmas, igyek­vő ember. Gondjairól semmit nem tudnak, mert őket eddig még nem kereste fel. Minden további nélkül segí tettek vol­na és segítenének rajta, hi­szen nem ő lenne az első a szövetkezet dolgozói közül, akinek a szövetkezet, a mun­katársak segítettek építke­zési gondjaiban. A nagyközségi tanács el­nöke és építési csoportveze­tője határozottan emlékezett Molnár László kérelmére, sőt annak az irattárban nyoma is volt. Kiderült, hogy azért nem tudtak Molnár László­nak segíteni, illetőleg elő­terjesztett kérelmét teljesíte­ni, mert körülményei nem feléltek meg a rendelet ál­tal megszabott alapfeltéte­leknek Ugyanis magánépít­kezéshez szanált épületet le­bontásra csak olyan állam­polgárok kaphatnak, akik rendelkeznek az építkezés­hez szükséges legfontosabb feltételekkel: van beépíthető házhelyük, s legalább elvi építési engedélyük. Molnár Lászlónak semmiféle házhe­lye nincs, s az pedig a köz- ségpoiitikai célkitűzések sze­rint sem kívánatos, hogy a jelenlegi lakóháza környeze­tében építsen. Közbejárá- sunkra a nagyközségi tanács néhány nappal később be­idézte Molnár László^ s tem a tanácsra dolgozni. Itt­hon kaptunk kétszobás taná­csi lakást. Van hideg-meleg víz. Mit mondjak, jobban érezzük magunkat, mint Pesten. • • • Az emeletes ház a főutcán áll, még nagyon friss rajta a vakolás. Az épület földszint­jén van a miniatűr varrómű­hely, ahol Rapp Béláné dol­gozik. Pesten tanulta a szak­mát, Egerben tette le a mes­tervizsgát, Pélyen varrónő. Az enyhén kanyarodó lép­cső felvezet az előszobához, amelyből a konyha nyílik, főzőfülkével. A fürdőszobá­ban a fekete és fehér csem­pék geometrikus ritmusban veszik körül a kádat, amely fölött ott a palackos gáz- boyler. — Ezt az egyet hiányoltam Pélyen: a fürdőszobát. Most már megvan ez is. Azt a há­zat eladtuk, amit édesanyám épített és nekifogtunk ennek. Nem mondom, kellett rá spó­rolni nagyon, de megérte. Hogy érdemes-e Pélyen eme­letes házat építeni? Miért ne volna érdemes. Szeretek itt lakni, sok munkám is van, tehát minden, megvan, ami kell. A pélyiek sokat költe­nek varrónőre, szeretnek öl­tözködni, ahol pedig szeret­nek öltözködni, ott van jö­vő. Én csak egyet szeretnék még Pélyen: valami olyan helyet, bisztrót, vagy étter­met, vagy valami ilyesmit, ahová él lehetne járni. Szó­val, valami kulturális szóra­kozóhelyet • • • — Gyula mellől jöttem Pelyre, amikor elvégezte,',; a ügyében, a következő levelet kaptuk: „Molnár László még ez évben vásárol beépíthető telket. Biztosítjuk, hogy a lakásprogrammal kapcsola­tos Zrínyi úti szanálandó épü­letek egyikének bontását át­adjuk részére, s az így nyert anyagból jóval könnyebben tudja felépítem lakóházát. Ezen túlmenően az előírt fel­tételek biztosítása esetén hozzásegítjük a kedvezmé­nyes hitel felvételében, hogy megfelelő körülmények kö­zött élhessen héttagú csa­ládjával”. ÍME EGY ŰJABB ÜGY, amely cikk nélkül ugyan, közbenjárásunkra dicséretes gyorsasággal és valóban megnyugtató módon elinté­ződött Tanulsága mégis van. Noha ami a dolog formai, jogi oldalát illeti, természete­sen senkit sem lehet élma­Vágó Tibor, az MTI mun­katársa jelenti: Sokak számára szolgálhat figyelmeztetésül a napok­ban megjelent néhány so­ros hír, amely arról szá­molt be, hogy holtan talál­tak lakásán egy férfit, aki gyógyszert szedett, s utána — orvosi tilalom ellenére — szeszes italt fogyasztott. A tragikus eset kapcsán a kü­lönféle orvosságokkal élők körében sűrűn vetődik fel a kérdés: melyek az „alkohol­érzékeny” gyógyszerek, mi­lyen medicinák szedésekor kell szigorú következetes­séggel tartózkodni az italfo­gyasztástól. A kérdésre az Országos Gyógyszerészeti Intézet szakemberei a következőket mondják: különösen a köz­kedvelt nyugtatók, illetve altatók — így például a Seduxen, az Andaxin, a Trioxazin, a Hibernal, a Frenolon, a Pipolphen és más hasonló hatású gyógy­szerek okozhatnak komoly veszélyt, ha a szervezetben akár kis mennyiségű alko­hol „társaságába” is kerül­nek. Ilyenkor ugyanis rend­gyögyszerésaetát — mondja Szántó István. — Nagyon megszerettem ezt a helyet. Közel van a Mátra, a Bükk, itt van a Tisza. Mindig ter­mészetjáró ember voltam. Ezért is maradtam meg ezen a helyen. Szépnek tartam a Tiszát, pagát a falut körül­vevő határt is. Van egy mo­torom évek óta, azzal já­rom a környéket. Megszok­tam itt és azt hiszem, már nem is nagyon szívesen mennék sehová. Innen, a gyógyszertári pult mögül sok érdekeset megfigyelhet az ember egy falu életéből. Egy apróság, de érdekes: az idősebb betegek közül hár­man, vagy négyen nem tud­ják aláírni a receptet. • • • — Tudja, itt a fiatalok olyan nagyon összejámának — mondja Kádár Pálné —, csak lenne valami kulturált szórakozóhely. Így is estén­ként negyvenen, szoktunk együtt lenni a KlSZ-helyi- ségben, pedig az már nagyon rossz állapotban van. Mégis elmegyünk, mert szeretünk együtt lenni. A cukrászdá­ban nem lehet táncolnii, nincs zene, meg nem is jó az a környezet... • • • — Volt rtt valamikor, na­gyon régen egy korteshad­járat — meséli a tanácstit­kár —, akkor valaki meg­ígérte, hogy ha megválaszt­ják képviselőnek, megcsinál­tatja az utat. Hát ez már nagyon, régen volt, talán száz éve is, de az út most sincs meg. Tizennyolc kilométer utat kéllene építeni, akkor a mi falunk bonyolítaná le a legnagyobb forgalmat Szol­nok és az egész mátrai vi­dék között. Ez minden te­kintetben nagyon segítene Pc Ívnek. S*. A.. hatékony intézkedésért —, a hevesi nagyközségi tanácsel­nökét és építési csoportveze­tőjét dicséret illeti. Molnár László kétségtelenül tájéko­zatlanul fordult kérelemmel az első esetben a tanácshoz. Hibát követett el akkor is, amikor a munkahelyén el­hallgatta problémáját, mert minden bizonnyal ott kéllő tájékoztatást kapott volna az épíkezéshez szükséges feltéte­lekről. Az ügynek éppen ez a legfontosabb tanulsága: nem elég az, hogy humánus rendéletekkel megteremtjük az elmaradott, nehéz szo­ciális körülmények között élő családok számára a fel­emelkedés lehetőségeit, gon­doskodni kell e lehetőségek, e rendeletek közérthető, az érintettekhez eljutó megis­mertetéséről is... kívül súlyos mérgezés (ré­szegség) következik be, ami halálos kimenetelű is lehet. A megelőzés érdekében több mint ötvenféle gyári készít­ményhez — köztük a felso­rolt gyógyszerekhez is —fi­gyelmeztető szöveget mellé­kelnek az illetékesek, s eb­ből egyértelműen kitűnik, hogy az adott gyógyszer sze­dése idején alkoholt nem szabad fogyasztani. — A gépkocsivezetők és magasban dolgozók szintén nem élhetnek bizonyosfajta medicinákkal, köztük az elő­zőekben már említettekkel, de számos más nyugtaiéval és altatóval sem. Száznál több ilyen jellegű gyógy­szerhez ugyancsak figyel­meztetőt készítettek a for­galmazók, azzal a felhívás­sal, hogy használatuk ese­tén nem szabad volán mel­lé ülni, vagy magasban dol­gozni. — Szeretnénk ezúttal is aláhúzni: a nyugtatok túl­zott arányú fogyasztása — visszaélés szervezetünkkel! Ne gondolja senki, hogy az élettani izgalmakat kiváltó napi gondok, problémák, ne­hézségek önmagukban be­tegségek, amelyek gyógyítá­sához gyógyszer, adott eset­ben nyugtató kell. Annak eldöntését, hogy valaki be­teg vagy egészséges, az or­vosra kell bízni. Saját elha­tározásból vagy mások ta­nácsára ne szedjünk se nyugtatót, se más gyógy­szert. Helytelen az a gya­korlat is, ha valaki a sok feketekávét vagy cigarettát — tehát a koffeint, illetve a nikotint — nyugtátokkal próbálja ellensúlyozni. Az Országos Gyógyszeré­szeti Intézet szakemberei ar­ra is nyomatokkal felhívják a figyelmet, hogy a külön­féle fogyasztószerek haszná­lata is bizonyos veszélyeket rejt magában. A véradó A bal karján meg latszik a tűt ’leszorító ragtapasz ki- fehéredett helye. A karhaj­latban, pontosan az eny­hén dudorodó véna fölött pedig az apró, szúrásnyi, behegedt seb. A legutóbbi véradás nyoma, ahonnan a három és fél deci „A” cso­portú vér elindult életmen­tő útjára... Kiss János úgy emlék­szik vissza az első véradás­ra, mint a néhány nappal ezelőttire. Annak idején, még 1953-ban. vasúti rend­őrként dolgozott, amikor Salgótarjánban egy pásztói fiatalembert elütött a vo­nat, s levágta az egyik lá­bát. Csak a gyors vérátöm­lesztés és a műtét menthet­te meg az életét. De hon­nan vegyenek hirtelen vért? Kiss János akkor azonnal a fehér asztalra feküdt, s egy­ből négy decit adott a vé­réből ... A fiú megmene­kült, ma is él, sőt szóró* kapcsolatot tart fenn zagy­vaszántói megmentőjével. Az első véradást aztán ne­gyedévenként, félévenként követték a többiek. Senki sem tudná talán megszá­molni, hány ember meg­mentéséhez használták fel a vérét. A legtöbbször ugyanis palackozták ezt az aranynál is sokszor értéke­sebb kincset, s csak akkor használták fel, ha arra a hatvani kórházban rászorult valaki. Bár mindenkinek megmondták, kinek a vére keltette újra életre, sokan nem is tartották számon a felgyógyulás után. Mások annál inkább, mint például az a mérnökfeleség, akinek a legtöbbet adott a piros kincsből. A szülés ugyanis végzetes lehetett volna, ha Kiss János több mint öt de­ci vére nem segít... S az akkori fiatalasszony azóta két csöppség születéséről küldött hírt Zagyvaszántóra. Micsoda erőt, ösztönzést jelenthet ennek az egyszerű munkásembernek az olykor­olykor érkező fénykép, # néhány hálás sor, a csende­sen kimondott köszönöm, hogy újra és újra odatart­ja karját a kibuggyanó vért felfogó üvegpohár fölé! Nem a pénz hajtja, hanem ön­zetlensége, tiszta embersé­ge, az embertársak szerete- te. A tenni, a segíteni aka­rás öröme... Eddig tizennyolc liter vé­rét adta másoknak. Leírni is szép dolog: negyvenhatszoros véradó .., (szilvás) A PANORAMA szálloda és vendéglátó vállalat értesíti kedves vendégeit, HOGY 1972. FEBRUÁR 19-ÉN MEGNYÍLT A BAZILIKA MELLETT LÉTESÍTETT KAZAMATA BOROZ« ■ETTE (éger, mártírok tere) A vendéglátó létesítmény: III. osztályú BOROZÓ II. osztályú ÉTTEREM I. osztályú BÁR tart nyitva. A BÄRBAN 23 ÓRÁTÓL TÁNCZENI:, AZ ÉTTEREMBEN 16—22 ÓRÁIG NÉPIZENE-SZOLGÁLTATÁS SZERETETTEL VARJUK VENDÉGEINK LÁTOGATÁSÁT 6—18 óráig, 10—22 óráig 22— 5 óráig Valamennyi révátkelőhelyen megindult a személy- és teherforgalom Pély önmagáról napig. Az nem élet. Hazajöt­rasztalni, sőt — a gyors és (faludi) Helyek az „alkoholérzékeny" gyógyszerek ? /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom