Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

Ezer diák iskola nélkül f Ä példa nem sajátosan gyöngyösi. Hasonló gondok­kal küzdenek szerte az or­szágban mindenhol, ahol ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri szakmunkásokat oktatnak, tanítanak. Ami kiemeli a gyöngyösi esetet és a többi­ek elé helyezi: itt már a megoldás lehetőségét is ku­tatják és talán meg is talál­ták. Néhány adat Elkerülhetetlenül idéz­nünk kell néhány számot, hogy a kérdés valóságalapját megtalálhassuk. A, gyöngyösi iskolának ösz- szesen hatszáz tanulója van, akik húsz csoportban készül­nek á szakmájuk elsajátítá­sára. Mellettük különböző tanfolyamokon tanulnak még mintegy négyszázan felnőt­tek. ök tizennégy csoport­hoz tartoznak. Indítottak • nyelvtanfolya­mot is, amire több mint szá­zan jelentkeztek. Az idegen nyelv oktatását szintén a szakmunkásképző iskola biz­tosítja. Kérdés: hol, milyen épü­letben, hány tanteremben? A meglepetés most követ­kezik. Nincs épületük, egyet­len tanteremmel sem ren­delkeznek. Albérletben ok- < tatnak, nevelnek. Ez is furcsa módon törté­nik. Ugyanis a hét négy napján öt-hat tantermet kap­hatnak, míg egyik napján, csütörtökön 24 tanterem áll a rendelkezésükre. Nem kell pedagógiai végzettség annak megállapítására, hogy az ilyen szélsőséges helyzet mennyire ellenkezik az ok­tatás alapelveivel. Még egyetlen körülményt: az iskolának jelenleg egy igazgatója és két fő hivatá- sú tan ara van. Lehet, hogy a közeli jövőben az ide ki­nevezett tanárok száma nö­vekedni fog. ' Tanítás akadályokkal Minden tanítási óra dél­utánra esik. A gimnázium, a szakközépiskola és a me­zőgazdasági technikum sem tud dé’előtte kre termet adni De oktatnak a Fegyveres Erők Klubjában is. Mi történik, ha valame­lyik „befogadó” iskolában tállári értekr zletet tartanak? Egyszerűen nem engedik eh a szakmunkásképzőbe a gim­názium vagy a szakközépis­kola tanárát az óráját meg­tartani, mert neki az anya­iskolája, értekezletén kell részt vennie. És ez nem az iskola igazgatójának a jószí­vűségén múlik. Akkor is kellemetlen hely­zet áll elő, ha a befogadó iskolában szülői értekezletet rendeznek. Ezen a, délutánon le kell rövidíteni az órákat a szakmunkásképzőben, mert hat órára legkésőbb fel kell szabadítaniuk a tanterme­ket. Szertáruk nincs, szemlél­te* ő e: zközeik ennek meg­felelően alig használhatóak, ha vannak is ilyenek gyér számmal. De még egy tanári konfe­renciát is nehéz összehozni­uk úgy. hogy azon vala­mennyi előadó részt vegyen. Hiszen a szakmunkásképző oktatótestületének létszáma 52. Hány iskola büszkélked­het ilyen adattal? Vagy úgy helyesebb kérdezni: hány is­kola küszködik ilyen óriási oktató gárdával? Csellengő diákok A csupán elméletiben lé­tező, „albérleti iskola” diák­jainak túlnyomó többsége Gyöngyös környékéről jár be tanulni. Attól függően, mi­lyenek a közlekedési lehető­ségek, vannak szép számmal köztük, akik már a kora délelőtti .»rákban megérkez­nek a városba. Hová menje­nek a tanulás megkezdésé­ig Ifa jő idő van, kiülhetnék valamelyik parkba. Vagy maradnak a buszállomás vá­rótermében. Akár az egyik, akár a má­sik helyen üldögélnek is ezek a tizenéves lányok, rengeteg, kellemetlenségnek teszik ki magukat. Nem kell magya­rázni, hányán zaklatják őket, könnyű prédát vélve felfedezni az őgyelgő bakfi­sokban. De ha nem is kellemetlen­kedik velük egyetlen férfi sem, a tanári felügyelet hiá­nya semmiképpen sem jár­hat együtt értelmi vagy lel­ki gyarapodásukkal . Tanulószoba nincs, de egyetlen terem sem akad ar­ra, hogy a vidékről bejáró tanulókat fogadhassa az Is­kola. Bizony, ez a helyzet el­lenkezik a nevelés követel­ményeivel. Segítenének magukon Egy új iskola megépítése olyan beláthatatlan messze­ségben van, hogy erre gon­dolni sem mernek. Vagy ha gondolnak is rá, mindjárt azt kutatják: hogyan tudnák előbbre vinni az ügyet, ho-" gyan tudnák olcsóbbá tenni az építkezést? Életre való ötletük tá­madt. A Mérges utcai lakótele­pen épül majd egy ÁBC- áruház, vendéglővel és szol­gáltatórészleggel közös fe­dél alatt. Földszintes épület lenne ez a kombinát. Mi vol­na akkor — gondoltak egy merészet —, ha erre az épü­letre ráhúznának még egy szintet? A mintegy másfél ezer négyzetméternyi alapte­rületen szépen ki lehetne alakítani az iskolát, amely­nek gyakorlati munkájához a szükséges kereskedelmi egységek helyben lennének így. Nem kell többletterület, nem kell további közműve­sítés, az alapozás gondja is megszűnne, csupán az eme­leti falakat kellene megépí­teni. Ilyen olcsón még sehol sem tudhattak iskolát elő­varázsolni! Az-ötlet megtetszett a vá­ros vezetőinek. Sőt: az Élel­miszer Kisker, és a Gyöngy- szöv elvileg anyagi támoga­tását is felajánlotta az épít­kezéshez. Ha tehát az iskola felügyeleti szervei is hozzá­járulnának az elképzelés megvalósí tásához, méghoz­zá. némi ,pénzügyi , támoga­tásai is, akkor nagyon gyor­sán és aránylag nagyon cse­kély költséggel talán az or­szág első ilyen „összkomfor­tos” szakmunkásképző isko­lája épülhetne meg Gyön­gyösön. Bízzunk benne, hogy a megyei hatóságok is szíve­sen csatlakoznak a kezde­ményezéshez, de reméljük, a Belkereskedelmi Miniszté­rium — mint a szaktárca — hatékony támogatását is. (G. Molnár F.) Eleskővár kincse A filmgyártás idei tervei Ül SZERVEZETI REND­BEN kezdtek idei terveik megvalósításához a filmgyár­tás szakemberei, művészei. A szervezeti változásokról, az 1972. évi tervekről Kon­dor István, a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazga­tóságának vezetője tájékoz­tatta az MTI munkatársát: — Filmgyártás új szerve­zeti rendje, amely január 1- én lépett életbe, jobb fetté­teleket teremt az eddigiek­nél a színvonalas munkához. Az eddigi stúdiócsoportok he­lyett — amelyek a MAFILM- hoz tartoztak — két önálló játékfilmstúdió vállalat kezd­te el működését Hunnia, il­letve Budapest néven. A tér-y vek szerint az idén mindkét játékfilmstúdió tíz-tíz alko­tást készít, ehhez 40—40 millió forintot biztosítottunk. Ez kiegészülhet — a forga­tókönyvben megfogalmazott filmvállalkozás jellegétő’ függően — a MOKÉP és a Hungarofilm anyagi támoga­tásával. A Filmfőigazgatóság a rendelkezésre álló keret­ből a társadalmilag legfon­tosabb' filmek megvalósítását segíti. Ezzel egy időben a volt Magyar Filmgyártó Vál­lalatot: Filmgyártó és Szol­gáltató Vállalattá szervez­tük. Az új stúdiók a szol­gáltató vállalattól veszik bérbe a műszaki-technikai berendezéseket, s egyéb szolgáltatások. Ugyanakkor megváltozik a filmterület állami irányítá­sának szervezete is: a Műve­lődésügyi Minisztérium Film- művészeti Főosztályának és a Magyar Filmtrösztnek az ösz- szevonásával létrejött a mi­nisztérium főigazgatósága. Az egységesített irányítás célja, hogy biztosítsa a filmgyár­tás művelődéspolitikai és gazdasági összhangját, a szo­cialista filmgyártást ösztön­ző tényezők hathatós érvé­nyesítését. Az elmúlt év ok­tóberében elkészült az 1972. évi filmgyártás megalapo­zott, változatos tematikai ja­vaslata. A terveket irány­elveink alapján a stúdióveze­tők készítették el: így lehet­ségessé vált, hogy egységes művelődéspolitikai koncep­ció keretében összegezzük a stúdióvezetői , és az alkotói elképzeléseket. Minden reményünk meg­van arra, hogy az 1972-es évre az alkotói kezdeménye­zéseket is magában foglaló, tervszerű munka lesz a jel­lemző. Ezt erősíti az a tény is, hogy a terv alapján már megkezdődött kilenc játék­film forgatása, illetve előké­szítése. £ különböző filmtí­pusokban rejlő lehetőségek alapján gazdag tematikai és műfaji változatosság ígérke­zik. Á húsz filmből várható­an hat-nyolc a társadalmi­közéleti dráma, legalább ugyanennyi szatíra, illetve szatirikus vígjáték valósul meg, de nem hiányzik a tör­ténelmi dráma, a zenés víg­játék, a bűnügyi történet, a kosztümös kalandfilm sem. FIGYELMET FORDÍTUNK az ifjúságról, az ifjúság ré­szére készülő filmek megva­lósítására is. A Petőfi-évfor- duló keretében Ranódy Lász­ló „A helység kalapácsá”- nak filmesítésére készül. Ritka szép családi ered­ménnyel büszkélkedhet falu­jában a gyöngyöspatai 88 esztendős Fodor Ferencné: unokája unokájaként nemré­giben megszületett második ükunokája is. Az idős asszonyhoz —akit a községben általában csak Bú Mari néninek ismernek — ennélfogva bizonyára kö­zelebb áll már a derű, a boldogság, mint a bú, hi­szen Gyöngyöspatán ember- emlékezet óta nem jegyez­tek hasonló adatot az anya­könyvbe. Mickey Rooney új filmjében Mickey Rooney amerikai filmszínész, aki 1926 éta forgat, legújabban a Michael Kiinger rendezésében készülő „PyXp" című filmben szerepel. A filmet Málta szigetén forgatják, s Rooney egy volt hollywoodi gengsztert alakít. A képem Mickey Rooney jellegzetes arckifejezése. CTelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Bükki öiondák Balogh Béni új könyvében A muhi (jsata után a ma­t;yar sereg egy kis töredéke, élén IV. Béla királlyal, a Bükkben keresett menedé­ket. Holtfáradt volt a ki­rály, s ráadásul kimondha­tatlan szomjúság gyötörte őt is, kíséretét is. Volt közöt­tük egy Beél nevű legény, aki vállalkozott a vízkere­sésre. Sokáig botorkált az ismeretlen vidéken, amíg a nagy hegy alján forrásra bukkant. Megtöltötte a töm­lőt, s vitte a királyhoz tüs­tént ... Nagy szolgálat volt ez akkor, s Béla király nem is feledkezett meg róla; amikor a tatárok kitakarod­tak, adománylevelet nyújtott át Beél vitéznek. Ez az írás tudtára adta mindenkinek, hogy Beél ama hegyet és környékét örökös tulajdonul bírja a király akaratából. A hatalmas bércet, mely­nek aljában a forrás volt, azóta nevezi a nép Bélkő­nek ... Ilyen, és ehhez hasonló ér­dekes, szép bükki mon­dák gyűjteménye Balogh Bé­ni ifjúsági író legúiabb kö­tete, amely az „Éleskővár kincse” címen jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. Az író maga 11)72. január 14, péntek Is e környékről származik, és hosszú időn keresztül —■ több évtizedes lelkes mun­kával — gyűjtötte össze a bükki falvak régi mondáit, meséit. A százoldalas kötet húsz fejezetében a tatárjá­rástól a legutolsó betyártör- • ténetig olyan események szerepelnek, amelyekben a nép ajkán élő hősök, bükki vitézek, vagy egyszerű boj­tárfiúk emlékezetes tettei elevenednek meg újra. Ér­dekes, élvezetes olvasmány­ként — melyek égyben bizo­nyos adósságot is törleszte- nek Eger és környéke, a szép bükki világ történetei­nek megismertetésében, nép­mese-irodalmunk érthetetle­nül szűk keresztmetszetében — gazdagíthatják gyermeke­ink fantáziáját, akik eleddig vajmi keveset hallottak szű- kebb hazájuk meseszerű, pél­daképteremtő hajdani hősei­ről. Balogh Béni nevét már ed­dig is ismertté tették a Nép­újságban és más lapokban, folyóiratokban megjelent me­séi, mondái. Eme újabban megjelent kötete méltó foly­tatása eddigi ifjúsági írói munkásságának. A jövő esz­tendő elején ismét jelentke­zik egy kötettel, amelyben a híres betyár, Vidróezki ne­vezetes történeteit eleveníti fel, ahogyan azokat össze­gyűjtötte a mátrai—bükki emberek érdekes elbeszélé­seiből. . fiá , ti — ■ k— g. E. K. Gingoid; Mindig a háttérben E llen Beachey élete színtelen, örömtelen volt. Napjában kétszer meg­tette az útat az iskola és otthona között, délutánon­ként beteg édesanyja ágyá­nál üldögélt. Egy napon az­tán új tanuló érkezett az osztályba, és Ellen élete megváltozott. Rosemary Kal der a világ legbájosabb teremtménye volt. Dús, vörös haját be­fonva viselte. Egy csapásra a lányok eszményképévé ,vált, a fiúk mind beleszeret­tek, nyíllal átlőtt szíveket rajzoltak a padjukra, verse­ket írtak hozzá. Rosemary az első napon barátnőjévé fogadta Ellent. Elválaszthatatlanok lettek. Ellen büszke volt arra, hogy ő a választott, cipelte Rose­mary táskáját, fésülgette a haját, megírta helyette a házi feladatokat. Egy nap Kolumbusz uta­zásáról kellett dolgozatot ír­niuk. Ellené sikerült a leg­jobban, jutalmul elutazha­tott volna a közeli nagyvá­rosba. ahol ünnepség kereté­ben fölolvasták a leg’óbb dolgozatokat. Ellen azonban nem hagyhatta ott beteg •Hesnnviát és fölajánlotta hogy Rosemary men ton el helvette. Rosemarvnak 'vf- eyont eszöbQ sem »ütött hogv ntry nanra hrvlyr+*'vs’ts« ba­rátnőjét a betegágy mellett. El'en mivel kitűnő tanuló volt, ösztöndíjat kapott, hogy folytathassa tanulmányait. Édesanyja azonban szívtelen gyermeknek nevezte, aki ké­pes volna magára hagyni be­teg szülőjét. így hát Ellen maradt és Rosemary ment helyette egyetemre. Ellen állást talált magának egy nagy cégnél. Ralph Widdick- nek, az egyik főnöknek a titkárnője lett. Hamarosan beleszeretett a megnyerő férfiba. S akkor eljött a nyá­ri szünidő ideje, megérke­zett Rosemary is édesapját val, egy gazdag özveggyel. Ralph és Rosemary találkoz­tak és egy hónappal később Ellen volt a tanú az eskü­vőjükön. Továbbra is Ralph mellett dolgozott. A fizetése remek volt. Megkeményítette szí­vét és igyekezett elfojtani szerelmét. Amikor Rosemary meg­szülte gyermekét, Ellen vál­lalta a keresztanya szerepét. A kis Bobby betöltötte éle­tét. Inkább ő volt az édes­anyja, mint Rosemary, aki estélyről estélye, mulatság­ból mulatságba futott. Bob­by befejezte a gimnáziumot, egyetemre ment. Ellen, hosz- szú, gyengéd leveleket írt neki. ezekre Bobbv néhány rideg sorban válaszolt. Az anyjának azonban, szorval- m"snr\ írt. a többi között a. következőt: „A jövő ttoten találkozunk, mama. Nem tudom, mond- : tam-e, hogy milyen remek éd esanyám voltál. N em akar­tad elnyomni hajlamaimat, nem akartad szándékosan egyengetni életemet. Tudom, ha véletlenül Ellen néni lett volna az anyám, gerinctelen, elkényeztetett fickó vált vol­na belőlem.” Rosemary megmutatta a 'levelet barátnőjének. Múltak az évek és Ellen édesanyja meghalt. Aztán Ralph életét vesztette köz­lekedési szerencsétlenségben. Bobby messze, egy másik városban dolgozott. Rose­mary is megváltozott, de szépségének nem ártott az idő. Az emberek továbbra is versengtek kegyeiért, a legelőkelőbb hölgyek hívták meg estélyeikre. Egy napon Rosemary meg­látogatta Ellent kis házacs­kájában. Ellen éppen a kert­ben ásott. Egyszer csak va­lami kemény tárgyba ütkö­zött a szerszám és egy de­geszre tömött pénzeszacskó fordult ki a földből. A két nő izgatottan nézte a külö- , nős zsákmányt és mindjárt jelentették a rendőrségnek, mit találtak. Kiderült, hogy a pénzt egy tolvajbanda lop­ta el ,egy évvel ezelőtt, s a rendőrség mindeddig ered­ménytelenül kutatott utána. A tolvajok ugyan időközben kézre kerültek, de nem akar­ták elárulni, hova rejtették a zsákmányt. Az újságok óriási cikkek­ben számoltak be a fölfede­zésről. Az első oldalt az örökké mosolygó Rosemary nagy fényképe díszítette. Widdickné látogatóban volt barátnőjénél, írták a ripor­terek, amikor a pénzeszacs­kó előkerült a földből. Rose­mary részletesen elmondta az újságíróknak, hogy tör­tént a dolog. Ellent meg sem említették. Névtelen maradt Nem mintha Ellen valaha ’3 kívánt volna népszerű, is­mert lenni, de kezdte bosz- szantani, hogy Rosemary mindent elvesz tőle az élet­ben. Sokáig töprengett a dol­gon, aztán egy nap vendégül hívta Rosemaryt. Amikor megérkezett, behozta az ásót a kertből, és addig ütötte ütötte az asszony fejét, amíg meg nem ölte. Néhány per­cig nézte a holttestet aztán telefonált a rendőrségre. Azonnal megérkeztek ft riporterek, fényképészete Kattogtak a gépek, suhantál! a tollak a papíron. Ellent elvezették. Börtön­be került Másnap megkérte, hogy ad iák oda neki az újságokat Még egy utolsó meglepetés fogadta: az első oldalon Ro­semary óriási fényképe volt. Miközben a képre bámult úgy tűnt neki, halott barát­nője rákacsintott. A ripor­terek beszámoltak Rosemary életéről, megírták, hogv fér­je közlekedési szerencsétlen­ségben halt meg. hogv fia neves egyetemi tanár. Meg­írtak mindent E 'len nevét csak egy­szer említették meg a végén. Csak úgy, hogy 5 ölte meg ezt a remek, gyö- nyörű asszonyt nb ■Iája

Next

/
Oldalképek
Tartalom