Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

III. A mackós nyugalomba vonul Jól felszerelt mosodában dolgoznak az asszonyok, fel­ügyelet alatt, megrendelésre. .1 utalomszámba megy, aki itt dolgozhat. Nevezhetnénk kedvezménynek is, amelyet a jó magaviselettel érdemel­lek ki. A lakatosműhely ben magas homlokú, negyven feletti, jó­arcú férfi. Jelenti, hogy mit csinál, s egy elejtett szóból kiderül, hogy már több mint húsz évet ült börtönben.' Alaposabb érdeklődésre ki­derült, hogy nem más áll ve­lem szemben csíkos egyen­ruhában, mint az országban is híres kasszafúró: FÜGE ENDRE, A MACKÓS De a mai napig is így mond-' ják a nevét a bűnüldöző szer­vek dolgozói: Füge Bandi. Ebbe a becézésfeilebe némi szimpátia is vegyül. — túl­ságosan nagy munkát soha nem adott a közegeknek. Ha elkapták — ahogy mon­dani szokás —, „vitte a bal­hét”. Mindig elkapták. — Most négy évet kap­tam — meséli a rutinosak kedélyével. — Betöréses lo­pásért. Ez bele is 'megy a profilba, a két évtől nyolc évig terjedő alakzatba, csak azért fellebbeztem, mert a tulajdonos nagyobb kárérté­ket akart a nyakamba varr­ni. — Nemrégen szabadult.'.: — Talán nem is csinálok semmit, ha nem vagyok el­keseredve — jegyzi meg. —• Eddig mindig én raboltam ki másokat, és most előfor­dulhatott, hogy engem ra­boltak ki. Az úgy volt — meséli jóízűen —, h^>gy Sá­toraljaújhelyről szabadultam, tízezer forinttal a zsebemben. Jól dolgoztam bent, jól is kerestem. És most a hosszú börtön után hirtelen a sza­badság ...! Feleségem ré­gebben meghalt, egyedül va­gyok. És a zsebemben a sok pénz. Irány Debrecen, a Bi­ka, meg a Művész... lányok, dínom-dánom, s a többi, míg felóbredterrf egy lépcsőház­ban. A zsebemben mindössze hatszáz forint. Így aztán ha­zajöttem Egerbe, meglett a betörés — jófajta borkollék- ciót vittem magammal. Most újra itt vagyok belül... A mackós „szakmát” har­minc esztendeje kezdte a hír­hedt Tímár István . és kassza- fúró társaságánál. Aztán ön­állósította magát, s az első önálló kasszafúrásával 52 ezer pengőt „keresett” 1941- ben Egerben. Később Buda­pesten, majd Miskolcon kö­vetett el hasonló bűncselek­ményéket, de amikor kül­földre távozott, ott is is­mertté tette hamar a nevét. — Egyébként — jegyzi meg oáralanul —, ötvennégyben megszöktem ebből a börtön­ből ... Éppen a szokásos ada­gomat ültem, amikor hallom valakitől: nem hű az asz- szony! Egy óvatlan pillanat­ban átugrottam a kerítésen, és futás.,. Az érseki rezidenciába má ­szott be, s egy kanonoki öl­tözékben távozott. A rend­őrök még aznap elfogták a temetőben, mert valaki fel­ismerte az áhítatba merült kasszafúrót, — Zajos, változatos életem volt, az biztos — mereng el Füge Bandi. . _ és húsz ér a börtön­ben... — Itese! a mostanival majd negyedszázad... Ben­ne vagyok az időben. Ha nem akarok börtönben meg­halni, ABBA KELL HAGYNOM AZ EDDIGI DOLGAIMAT. Higgye el, a társadalomnak is védekeznie kell ellenem — mondja meggyőzően. Iga­zát adok neki. — Különö­sen nem szoktam fogadkoz- ni, de most erre megeskü­szöm: abbahagyok min­dent, ha kiszabadulok. A kasszafúró nyugalomba vo­nul, magam pedig szépen meg tudok majd élni a szakmámból. Eddig is, ha nem volt' baj, megkerestem az esztergályos-marós szak­mával a háromezret. Szóval: békés tíz-tizenöt évet sze­retnék majd még élni ... Persze, túlságosan nem kell meghatódni ezeken a szavakon: hallani ennél szeb­beket. is, cifrábbakat is, olyan önvádbeszedeket és tá­madó . védőszózatot, hogy csak hallgassa az ember. És rettenetes esküvést is, foga­dalmat, hogy: soha többé! Ezt feltételezik is a törvé­nyek, feltételezi maga a bün­tetés, feltételezzük mi ma­gunk is, elvárjuk, követel­jük, aztán... Nos, igen. Még szerencse, hogy ezekkel az emberek­kel nem pesszimista embe­rek foglalkoznak. Ahogy haladtunk át sz udvaron a konyha felé, egy csíkos ruhás fiatalember közeledett. Az arca ismerős volt, és — senkinek sem kí­vánok ilyen véletlen talál­kozást! Osztálytársam volt valaha régen az illető, nagy hancúrozások, és rettegő matematikaórák egyBfi ré­szese, aki most... — Ismeri? — néz ránaaso- dálteozva a nevelőtiszt. — Igen... — Két év, hat hónap. Ttsz- telettudó, igen rendesen vi­selkedik. és jól dolgozik. Hm ... Köszönöm... Hát van rosszabb hely a börtön­nél?! A konyhában már az ebéd utáni takarítást végezték á beosztott rabok a faszakács A REND ES TISZTASÁG PÉLDÁS, — ez természet« ts. A fö­szakácson csíkos nadrág, fe­hér köpeny, fehér sapka. Kezében teás, «at törölgeti gondosan.— — Mennyi büntetést ka­pott? — Hat év szabadságvesz­tés. Közben megtanultam a szakácsmesterséget ú — je­leli. — Mit követett «4? — Emberölés... Megöltem a feleségemet. A bíróság erős felindulást állapított meg. Sem a magatartása, séma főztje ellen nincs panasz... (Befejező rész: Az ajtó ki­nyílik.) SUC%ÄR Á TOPIITZ-TO REJUCffc (*•) Diplomatikus játék a nürnbergi angol ügyészség kulisszái mögött A váratlan „nagy fogás” nyomán, a győztes szövetsé­ges hatalmak széles körű nyomozást indítottak a ha­mis iöntkészítés körülmé­nyeinek a felderítésére. A kutatás, a „német pedan­téria” eredményeként: gon­dosan papírra vetett és meg­őrzött okmányokban, iratok­ban tárta, fel a példátlanul álló csalás históriáját, me­lyet azután a sorra elfogott kisebb-nagyobb náci hábo­rús bűnösök vallomásai egé­szítettek ki. Most. miután az olvasó megösmerte e világraszóló pénzhamisítás körülménye­it, joggal hihetne azt, hogy a nyakon csípett bűnösöket a Nürnbergöen ülésezett Nemzetközi Katonai Tör­vényszék keményen meg­büntette. De bizony nem így történt... Bernhard Krüger SS- Hauptsturmführer, az ora- nienburgi hamis fontgyár vezetője, akit a „szakiroda- lom”. mint „a világ legna­gyobb pénzhamisító já”-t targa számon es emleget, simán, minden zavaró ké­nyelmetlenség nélkül úszta meg a barna pestis bukását Pedig éppen az angol meg­szállási övezetben felevő Hannoverben, „szeretett szü ■ lővárosá”-ban telepedett le. Dr. Willy Höttl, a bécsi Gestapo-központ ’ délkelet­európai osztályának vezető­je, Magyarország náci meg­szállása során itt operáló Ot­to Winkelmann SS-Ober- gruppenführer legbelsőbb törzsének kulcsfontosságú alakja, a fonthamisításban jelentős szerepet vitt SS- Sturmbannführer, egyetlen bűnéért sem került bíróság elé. ő csak tanúskodott, hol egyik, hol másik „kame­rád”-ja megmentésében, sze- recsenmosdatásában, itt-ott haragosai „eláztatásában”. Walter Schellenberg SS- Brigadefühter, a Birodalmi Biztonságügyi Főhivatal VI. osztályának vezetője ugyan nem kerülte el a nürnbergi felelősségre vonást, de a hatalmas méretű fonthami­sításban vitt központi irá­nyító tevékenysége miatt, még csak vádat sem emel­tek ellene! A Nemzetközi Katonai Törvényszék amerikai, ügyé­sze azon volt és javasolta, hogy a pénzhamisításban va ló irányító jellegű részvé­tellel is vádolják a hajdani •SSríLsztet. De — nem hin­nénk ' a fülünknek, ha nem olvasnánk a kiadott hivata­los okmányokban, hogy — éppen az angol ügyészség volt az, aki a fonthamisítás­ban való részvétel vádjá­nak mellőzését kérte, java­solta, és végül is kiharcolta azt. Az angolok indoka szo­katlanul t furcsán hangzott! Szerintük: olyan totális há­ború során, mint amilyen a második világháború volt, ném lehet bírói felelősségre vonási szinten kifogásolni a pénzhamisítást, mert a szembenálló felek minden elképzelhető eszközt, még ilyet is (!) felhasználhattak ellenfelük gazdasági életé­nek megkárosítására! A háború utáni nyugataé­Az egri vár és az egri nyár 1971. NYARÁN adták át a nyilvánosságnak, az idegen­forgalomnak az egri vár mű- vészetileg legértékesebbnek mondható részét, a középko­ri székesegyház, a reneszánsz időkből származó másik két templom feltárt és a lehető­ségekhez képest helyreállí­tott maradványait' A közön­ség nagy érdeklődéssel for­dult az új látnivaló felé, az Egri nyár lelkes amatőrjei, rendezői, az Egri Szimfoni­kusok, az Egri Megyei Szín­pad tagjai pedig itt bonyo­lították le műsoraikat. Mind­járt érezhető volt, hogy ez a romjaiban is impozáns épü­letegyüttes valóban méltó otthont nyújthat az eddig sokfelé elszállásolt, itt-ott meghúzódó, a Dobó térén is próbálkozó, a bástyák szél­járta szögleteiben is hangu­latot teremteni akaró Egri nyárnak. A_ gótikus püspöki palota lejtős udvari térséggel, a Tömlöc-bástya, vagy lent a városban a sétálóudvar, vagy ákár a barokk Minorita templom előtti lépcsősor, be­leértve a székesegyház nagy­szabású lépcsőfeljáratát, nem adnak olyan ideális lehető­séget az Egri nyár végleg® elszállásolására, mint a vár­beli három templom — akár külön-külön, akár együttvé­ve. Nem alkarom most felso­rolni a használhatóság és az alkalmasság minden , ismér­vét, talán annyi is elég: va­lamennyi épületmaradvány térelosztása, akusztikája ide­álissá tehető. CSAKHOGY: MAI állapé tokban ezek az épületek sem biztosítják a zavartalan él­vezetet, akármilyen jó elő­adóművészek, akármilyen jó műsorral, akármilyen jó idő­járási viszonyok között lép­nek is fel. Az Egri nyár elő­adásai rendszerint este nyolc­kor kezdődnek, Ilyenkor még a városi zaj is felszü- remlik, a vár falainál köz­vetlenül elsettenkedő putnoki vonalon nem szünetel a vas­úti' forgalom, észak felől hű­vös a légjárat a legnagyobb kánikulában is és ha az eső esik, senkit nem lehet meg­védeni előle. Több év« ta­pasztalat az, hogy az első időben szorgalmasan és hű­ségesen feljáró közönség, las­sacskán szétszéledt, minden alkalommal újra és újra kel­lett szervezni az érdeklődő­ket, mert a nyári viharok nyomán csak késői és rosszul szervezett feliratok, értesíté­sek jelezték, hogy mégis hol kerül sor a meghirdetett pogram lebonyolítására. Ismétlem, a várnak eme met szakirodalom azzal ma­gyarázza a fonthamisítás vádjának még a mellőzését is, hogy éppen az angol had­erő volt az, amely a hábo­rú során, repülőgépekről, re­mekül sikerült élelmiszer je­gyek hamisítványait dobta le Németország felett, Sbár tettük rugója: a kétségtelen humanizmus, az aggasztóan szűkre szabott élelmiszer- juttatásnak legalább pilla­natnyi enyhítése volt, mégis — diplomatikus fogással — el óhajtották kerülni azt, hogy Schellenberg, védelmé­ben kiteregesse az angol élelmiszer-hamisítás ügyét — sőt példaként kiélezve a dol­got, ezzel lőjön vissza or­szág-világ előtt... Ki hinné, hogy milyen ra vaszul tálalt diplomáciával és fi fikával segítették már ekkor is egyesek a náci há­borús bűnösök jogos, min­den bűnükért való felelős­ségre vonását? Schellenberg, Krüger és Höttl ma is gond­talan vidámságban áldhat­ják sikeres fonthamisításuk bravúrjától a tarsolyukban, a nyugati polgári demokrá­ciák hamisan értelmezett humanizmusát. Miután — mint már lát­tuk —, a Stem bulvárma­gazin magánkutatása nyo­mán fény derült arra, hogy a nácizmus teljes összeom­lása korán, 1945. május leg­elején, nemcsak Redl-Zipf faluban és a Traun folyóba dobálva hagytak hátra a menekülő fasiszták hatalmas hamis fontkészleteket, ha­nem a Toplítz-tó 90 méter mély fenékére is süllyesz­tették jócskán belőle épületegysége, ez a karóra egymás szomszédságában ie- vő templom kitűnő nyers­anyagot szolgáltat, egv olyan pódiumrendszer kidolgozásá­ra, amelyben az Egn nyár végleges helyet kaphatna. De nem a mai formájában. Ügy gondolom, hogy a középkori székesegyházat és a mellet­te álló fülkerendszert kony- nyű szerkezettel, műanyag lemezes megoldással, köny- nyed tetőzettel és oldalfalak­kal kellene ellátni, zárt egy­séget kellene teremteni, hogy az idelátogatók a var kör­nyezetében, viszonylag ké­nyelmesen, a zavaró körül­ményeket kirekesztve kapjak meg egy-egy zenei műsor, vagy színházi élmeny han­gulatát, értékeit. Azért gon­dolom ezt a megoldást szük­ségesnek, mert tartósan és vonzóan idetelepíteni nagy értékű műsorokat és közön- séget a jelenlegi körülmé­nyeik között nem lehet. An­nak pedig nem sok értel­me ván, hogy a fellépő együttesek baráti köre es ne­hány egri érdeklődő kapjon ínyencíalatot egy-egy nyári estén, vállalva azt a veszélyt, hogy pléddel a hona alatt kell ide feljönnie és még így is átfáznia, vagy ami meg rosszabb, az előadás közben megeredő esó szétszórja a hallgatóságot. HA EGY ILYEN, könnyű szerkezetű megoldás színház­teremmé alakítaná a székes- egyház romjait, öltözőve es klubszobává a mellette le­vő fülkéket, az nem csak ké­nyelmi hasznot hajtana, de óvná a romokat a további romlástól és ami nem lenne lényegtelen látványnak sem. külső alakjában, formájában azt a sziluettet, amilyen egy- kar ez a székesegyház a középkorban lehetett. Tudom, hogy amit most említettem, pénzbe kerül. El­sősorban azonban mégis mű­vészi összefogásról kellene beszélnem. Ez az elgondo­lás nem valósítható meg a műemléki felügyelőség aktív közreműködese nélkül, hiszen ezt az elgondolt, könnyűszer­kezetes konstrukciót úgy kel­lene megoldani, hogy az a környezet diktálta minden feltételnek megfeleljen. Ha a modem technika ide belép, itt azt úgy kell szerepeltet­ni, hogy minden feltűnés nei- küi beleolvadjon szerénysé­gévé! és okosságával az év­századokat átfogó, történél­mi együttest)©» Nem hiszem, hog^, másoktól már nemjtedeige- tett gondolatot vetettem tel, újabb kérdés merült fel: Hogyan kerültek a ládák a kis alpesi tavacskába? A rejtély kibogozásában egész sor nyugati lap és ma­gazin egymást túllicitálva buzgóikodott — de vég­eredményben nem tudtak ötről a hatra jutni. Hol az egyik, hol pedig a másik lapban ,.világszenzáció”-ként publikált „egyedül hiteles történet”-TŐI hetek, vagy már napok múltán kiderült, hogy egyetlen szó sem igaz az egészből, vagy csupán részleteiben tartalmazhat va­lószínű elemeket. — A Top- Utz-tóra nehezedett rejtély köde mindenkéjjpen nehezen szakadt fel... Végül is megszólalt az egyetlen érdemlegesen szóba jöhető tanú, a hamis fontok apostola: dr, Willy Höttl, aki ma is a tóhoz köti az életét: közvetlen közelében, Alt-Aussében lakik. Találó­an írták a lapok, hogy ott őrzi éber szemmel a T oviit z- tó titkát, rejtélyét... A német náci ügyeik euró­pai hírű szakértője, Lévai Jenő tollából, a ,JSie und Er” c. svájci képeslap ha­sábjairól ösmerjük Höttl személyes előadását a tóba süllyesztett angol fontok históriájáról. — „1945. május 3-án éjjel érkeztem Merán felöl Alt- Ausseebe, hogy Káltenbrun- nernél (SS-tábomok, Himm­ler hélyettese!) utasítása sze­rint, az utolso találkozón részt vegyek. Kaltenbrunper számára egy úgynevezett blokkházban... rendeztek be ideiglenesen munkahe­lyet, amelyet telefonnal ts inkább csak a megismétlés izgalmát, a tennivalók aktu­alitását emlegetném, mint a jo lokálpatrióták, akiknek a tél közepén, az ünnepek se tóiban újra előjön a szuny- nyado gondolat és cselekvés- ré akéir késztetni. MIÉRT IS A.IÁNLOM,“ ilven. viszonylag nagy dáLü jaró munkát a vara® vezetőknek és az erre 11 tékeseknek? Azért, mert - zem, hogy a város muttja- hoz és jelenéhez méltó fel adat, minél sürgősebben meg­oldani ezt a hosszú evek óta nyitva álló kérdést. Az Egri nyár nemcsak ál- landó székhellyel netm ren­delkezik, profilja, tennivaló­ja keretei még mindig meg­oldatlanok. Az Egri Szi”r fonikusokat erőteljese» to- Vabb kell fejlesztem, hogy nagyobb szabású műsorok­kal és összetettebb program­nál, várhassak a minden nyáron, idelátogatókat, es a helybeli vendégeket. Odmg el kell jutnia, hogy a nyas három hónapján át togaUob nyolc-tíz estét tudjanak tó- tölteni fellépéseitekéi es az* is el kell érniük, hogy a szó­listák ne csak kivételképpen és barátságból jöjjenek ide, hanem azért is, mert ennek a helyneüc, intézménynek művészi vonzása van: Nagyjából-egészébólu^an­ez áll az Egri Magvei bzm- nadra illetve a prózai mu feltételeit annak is, akár az egri színház nyárrá Sitt és az egri mutt- hoz kötődő musortadh^- son, vagy egy jól összeszed­v^tt, olyan nyan eg^ttes irviiön létre, amely kepes ál­landóan ébrén tartanianjg „„ irányában azt az ardekuv S.i Selve. ed tényező hiányzása landósítani nem lehetett. T PHET LESZNEK olyíé JfK elHs slgondotój túlzásnak fogják tartam- L^ bet akadnak olyanok is. akik nem tótnak életet ebben.» fess a kérdésre adott valasz. Farkas András • 1 felszereltek. Május 3-án sor* ra jelentkeztek az egyes SS-hivatalvezetök es utasí­tásokat kertek. Kaltenorun- ner azonban még nem volt ott...” Höttl elmondta, hogy a telefonszolgálatot ő látta el. — „Május 3-án estefelé — folytatja elbeszélését —, egy SS-Obersturmführer je­lentkezett igen izgatott han­gon a telefonon. Nevét nem értettem pontosan. Közölte, hogy ö egy birodalmi fon­tosságú szállítmány parancs­noka ... Redl-Zipf falu el­hagyása után egyik jármüve tengelytörést szenvedett. An­nak terhét átrakta a követ­kezőre, de aá meg Ebensee tvözelében, a Traun folyóba csúszott le. Ezt semmi kö­rülmények között nem le­het már szabaddá tenni. Se­gítséget és parancsot kért.. Azt hittem — emlékezik vissza Höttl —, hogy csak fontoskodik. Végül enge­délyt kért legalább arra, hogy a Redl-Zipfben tönkre­ment teherautót valamelyik Wehrmacht-egységnek, nyug­ta ellenében átadhassa, míg a Traun folyóhoz csúszott teherautó ládáit személyau­tójára rakathassa át...” Höttl irgalmatlan dühbe gurult az SS-tiszt kukacos­kodása miatt, hiszen nyaku­kon volt már a 3. amerikai hadsereg. — „AZ ÖRDÖGBE ISI — kiáltotta. — A KOCSI TER­HET EGYSZERŰEN DOB­JÁK A FOLYÓBA ÉS FE­LESLEGES EMBEREIT KÜLDJE HAZAr (Folytatjdkj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom