Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

Tallóatiá a terve fi ben... Halászok a Tisza Í<#n Rásápad a nap a jégre, nagyot csúszik, és rögtön ha­nyatt is esik, szerencséjére, hogy bele egy felhőbe. A né­ma hideget pisszenés nélkül őrzik a fák a Tisza holt ága ívében, csak egy éhségre ébredt — erdei? mezei? — egér tanakodik dideregve: menjen-e, merjen-e? Egyszó­val a természet tudja rend­jét és módját: tél van, hát csend van. És jég van a vi­zeken és csend bizonnyal a vizek mélyén is, tán hat mé­terre is a jég alatt. Csak az ember nyughatatlan. Hiába a hideg, hiába a fagy- zabálástól vastagra hízott jég, az ember megtöri a szentséges csendet és a je­get, egyaránt Az első hangos szóra bámult ki a nap, meg is bánta, ebből tanult az egérke, vissza is farkincázott a gyökerek ölébe, de a vizek mélyének lakói a hűlt folyó Ölelő, ívnyi ölében, erről mit sem tudva pipálják a vizet. Turkál lomhán a compó, a ponty, a kincseket őrző fené­ken, lassabban cikázik, de villan a teste a kárásznak, s vágódik is már rá a csu­ka, süllő, mert ezeknek a tél sem számít, ha rabolni kelt Egyszóval, a vizek mélyén zajlik az élet, mint odább a nagy Tiszán a jégtáblák. Ott most ember se látszik, itt a holt ágon — nem is tudom, miért „holt”? — tízen is se­rénykednek a poroszlói ha­lászokból, hogy meghúzva a hálót a jég alatt, egy időre rendet teremtsen az ember a téli vizekben, a maga ja­vára és hasznára. A szövet­kezett halászok, akiknek tu­dományát csak az fogja fel es érti meg, hogy micsodás, valós tudomány is az, aki figyeli, látja is őket, Tisza- bábolnától Dinnyéshátig, odáig, ahol a Kis-Tisza hal bele megadóalt a nagyba, odáig húzzák .télen-nyáron a hálót, rakják a varsát; ezer­nél is több hektárnyi vízi világ az övéké. Meg a vele és benne való szépséges szép, istentelenül nehéz munka... — A motor az nem jő már — ejti le maga mellé a fej­szét Mester Imre bácsi, de lélegzete párája is vissza­tükröződik a sima jégen, ahol a léket vágja ő is sorjában, amin át- meg áthúzzák majd a háló kötelét, mint ahogy asszony húzza így valahogy biztosító tű vei a madzagot a gatya korcán — már bocsá­nat a hasonlatért... — A fiamnak jó. Az bányász. Az a könnyebb mesterség ma már... — Vigyázzon, hé, odafagy a fejsze! — rikkant egy hang inkább évődve, mintsem ser­kentve az öreget. — Neked meg a sarkan­tyúd — kiált vissza kipislog­va kucsmája alól Mester Im­re, Öreg halász... — Mert tetszik tudni, csinálni kell. Nem bírnám én azt a szé­gyent, hogy a brigádon élős- ködjem. Nem lennék akkor én ember — kapja fel az „ember” a fejszét és máris röpködnek a jégszilánkok és tompán, ütemesen korcog a jég, vagy kétszáz méteresre nyúlt ív szélén, az egyik nagy léktől a másikig. Mint­ha kar zárulna össze a gya­nútlan halak feletti —- Tizenkilencet mentem vele. Ezret! — emeli fel az ujját Nagy Jó2sef, aki a leg­jobb halászok közé sorolta- tlk a maguk jóságát igen nagyra tartó halászmesterek között. Éppen a Polski Fiat­ról tart nekem előadást, aki nem átallok semmit sem csi­nálni, csak téblábolnl a jé­gen, hogy oda ne fagyjak, míg másokból''csak úgy pá­rázik a panyókára vetett mi­egymás alól is a munka me­lege. Ő dolgozik és beszél is nékem. Az autóról, amely­nek nagyon kell vigyázni a gyújtására... — Mert min­den a gyújtás. Ha rosszul van beállítva, a tizenhat li­tert is megeszi... Puff! Csap oda a jégnek a halászdinasz- tia utóda és folytatója — halász a fia is, itt hajlong mögötte, mint valami szőké­it sikerült, nagy aaraö je­, Könyvet minden falusi házba — író-olvasó találkozó Kálban, Kápolnán és Feldebrőn — Utazások a Coopturisttal — Szövetkezeti totó . Húzzák, ragadják, vonszolják a nehéz hálót, szinte forr a viz az ezüstös testű halaktól. Szerencsés fogás volt. (Foto: Kiss Béla) gesmedve — és kőrmös csiz­májával odább serreg a jé­gen, hogy kiverje a követ­kező léket is. Itt minden ősi. A táj is. A szerszámok is... Ez még a nagyapámé volt — mutat az elnök- helyettes, Tóth János bátyám valami fanyelű, visszahajló, kétágú, vasvégű valamire, pedig ő sem a tizenévesek korosztályából való már. Ha nem tudnám, hogy a hálót nylonból fonják, hogy a par­ton teherautó várja a fogást, hogy a szövetkezetben na­gyon is tudományosan tele­pítik a halat, nevelik, gon­dozzák, hogy ennek a mes­terségnek, amelyet a 15 éves Naszek Zoltán Tatán, tech­nikumban tanul, felsőfokú iskolája is van — nos, ha nem tudnám mindezt, bíz­vást száz éveket visszafor­gathatnék itt és most, egy csodálatos kalendáriumban. Léktől lékig húzzák, ad­ják a kötelet, az ív mindkét oldalán. S az átlátszó, vas­tag jég alatt, mint valami nagyra tátott száj halad elő­ször mederszélesen a háló: felső széle a jeget alulról, alsó széle a medret felülről zárja el, hogy ne legyen me­nekülése a kondérba, lébe, paprikás lisztbe valónak. A halászok magános emberek. Magánosok? Nem így igaz az. Azelőtt is „bokorba” fog­tak össze, hogy vizet bérel­jenek, hogy egymást istápol- ják, együtt őrizzék a vizek tisztaságát és a halak életét, 1955-ben halászok szövetke­zete alakult Poroszlón. —Ki hallott még ilyet, meg olyat, hogy ezek a maguknak való halászemberek, akik olyan irigyek, hogy kinéznék a má­sik ladikjából a szeméthalat is, hogy azok összefogjanak?!­Hát, ha valóban olyanok lettek volna és lennének a halászok — akkor talán ke­vesebbre vitték volna. De hát olyasfajta emberek ők, hogy rövidet beszélnek, sokat dol­goznak, nyáron akkor Kel­nek, amikor a csillag nyug­szik, télen visszafütyülnek az ordítozó kedvű, jeges szél­nek és a halász a halásznak mindenkor munkán szerzett, emberséges cimborája. Hát hogyan is lehetne a hatalmas merítőhálót, amely most búvik elő a lékből, ezt a nagy és súlyos terhet, tele hallal, egyedül húzni? Vagy egymás ellen? Tavaly hu- szonegynéhány halászember kifogott 800 mázsa halat. Ke­reken negyven mázsát sze- méiyenkint. Azazhogy, egy- egy jó húzásra, mint most is, hét-nyolc mázsát is né­ha, — tízen, tizenkettőn dol­gozva együtt... Bukik a háló a jégre, for­dítja ki csillogó, villogó kin­csét: háromkilós csukák do­bálják méterre magukat, mígnem magukhoz ' csókolja Őket a félelmetes ölelésű jég. Ujjnyi, meg tenyérnyi kárá­szok, vérbe mártott uszo­nyaikkal, aztán a süllők iz­mos teste, meg cumpók, né­mán tátogva bele a szokat­lan világba. Törpeharcsa kí­gyózik, bajuszét húzva a jé­gen. És jön, jön a háló, kú­szik ki, mint valami félel­metes, öklendező polip és önti magéból, széles fo­lyamként önti a vizek kin­csét. Kurjongó vidámság, cifra, egekhez fohászkodó, vagy s mennyeieket is megcsuk- lasztó káromkodás, évődés és biztatás: ember, ember mel­lett, győzve a vízen, a jégen, a télen, ősi mesterség a min­dig új és mégis, valahogy mindig ősi emberekkel. — ízlik? — kérdi a há­zigazda aggódásával Kiss Fe­renc az elnök, aki töprengő jegyzeteket is készített arról, hogy mitől halász a halász­ember, vagy hogy inkább miért olyan, amilyen az em­ber, ha halász. — Ízlik? — kérdi még egyszer, kíváncsian. — Ühüm! — nyögöm, nem éppen illendően, de hát tele a szám a forró, a csípős ha­lászlével, már bent a falu­ban, a szövetkezet csárdájá­nak melegében, a fehér asz­tal mellett. Nekem: jó falat. A szövetkezet elnökének, a halászoknak: kemény munka és megélhetés, Mesterség. Tudomány.' Az élet! .. és lám;- milyen kegyetlen az ember.' Semmi részvétet nem érzek' a forró lében úszó hal iránt. Sőt. Végtére lehet, hogy neki is jobb itt, ebben a melegben, mint ott, a jéghideg vízi világban. Vagy ez csak olyan önző, emberi okoskodás? I t Gyurkó Gén Hat község ellátása tarto­zik a Kápolna és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ-hoz, s ezt a több ezer lakosú Tárná völ­gyi körzetet a szövetkezet vezetői nemcsak árucikkek­kel, hanem bizonyos kultu­rális programmal is el sze­retnék látni. Mint minden esztendőben, az idén is egy átfogó kulturális tervben rögzítették a célokat és a feladatokat. Közülük emel­tünk ki néhányat, hogy szem­léltessük a szövetkezet kul­turális bizottságának az el­képzeléseit. Fő célkitűzésként került a programszervezetbe annak a feladatnak a végrehajtása, amelynek a során széles körben megismertetik a szö­vetkezeti tagsággal és a la­kossággal az 1971. évi hár­mas törvényt: a szövetkezeti törvényt, s az ezzel kapcso­latos szövetkezetpolitikai feladatokat. Ezeken túlmenően — mi­vel a körzet községeiben me­zőgazdasági termelés folyik — községenként több soro­zatban ismeretterjesztő szak­előadásokat terveznek a szo­cialista mezőgazdaság leg­újabb eredményeiről. Kápol­nán az oktatási tervnek meg­felelően, tovább folytatják a Magyar forradalmi munkás­mozgalom története címmel összeállított sorozatot. Fon­tos politikai feladatként ke­rült a tervbe ismét az évek óta folyó könyvterjesztési ak­ció, a Könyvet minden falusi házba... mozgalom további szélesítése. Ehhez csatlakoz­nak azok a rendezvények is, amelyeket a mezőgazdasági könyvhónap, az ünnepi könyvhét és az őszi megyei könyvhónap során tartanak meg a hét községben. Kál- ban, Kápolnán és Feldebrőn külön író—olvasó találkozó­ra is sor kerül ezekben a napokban. Más jellegű a terv továb­bi része, de mindenképpen a szövetkezeti dolgozók érde­kében született: több ország­járó utazást, kirándulást bo- hyolítanak le a Coopturist szervezésében; szabás-varrás tanfolyamot és lakberende­zési bemutatót szerveznek a női dolgozóknak, s nagymér­tékben segítik a helyi csalá­di rendezvények bensőséges megtartását S még egy új­donság, a nemzetközi szövet­kezeti nap tiszteletére hat­ezer példányban szövetkezeti totót bocsátanak ki, s a he­lyes megfejtők között érté­kes jutalmakat sorsolnak szét . / ÖSSZKOMFORTOS ISKOLA Egy épületen betűi tanulnak, sportolnak, laknak és szórakoznak a gyöngyösi felsőfokú technikusok Megírtuk már, hogy az új tanévet nagyon szép,, jól fel­szerelt és minden szükséges kényelemmel ellátóit épület­ben kezdték meg a Gyöngyö­si Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói. (Most azoknak a kíváncsiságát sze­retnénk kielégíteni, akik kö­zelebbről is szívesen meg­ismerkednének egy ilyen „összkomfortos” intézmény­nyel, ami mindent megad a fiataloknak. Tessék, tartsanak velünk, járjuk végig a folyosókat, a különböző helyiségeket. FT I Ahogy Gyöngyösről I **.* Mátrafüred felé tártunk, a város szélén elénk tárul­kozik a mértani formákba burkolt épületcsoport képe. Hármas tagozódása szembe­tűnő. Állítólag az építészet ismerői már a külső jelek­ből is meg tudják állapíta­ni, hogy a bal szárny a kol­légium, a középrész az okta­tási intézmény, míg a jobb szárny, ami a hossztengelyre keresztbe fordult, az igazga­tási részleg. Érdekesség a homlokzat elé kiképzett parkrészleg, amit szürke betonkockák nagy foltjai törnek meg. A kockák közét fűmaggal ve­tették be azért is, hogy fel­oldják egyhangúságát. No, meg a szokatlanság céljából is. A főbejárat a hatalmas méretű aulába vezet. Ez a belső udvar, avagy díszte­rem, vagy ünnepi csarnok sokféle célt szolgál és szol­gálhat. Még meg kell tanul­ni a lehetőségével élni — magának a városnak is, Mos­tanában néhány hallgató sé­tálgat a két óriás pálmafa alatt, avagy Üldögél tanul­gatva, esetleg halkan beszél­getve a fal teljes hosszában végignyúló bőbevonatú tám­lás pádon. Ruhatér, telefonközpont a bejárattal szemben. Balra nyílik a két ebédlő, mögöt­tük a modern konyha. Ar­rébb az orvost rendelő és a betegszobák. Néhány lépcső pedig a pinceklub nagyon szépen kiképzett, faborítású helyiségeibe vezet, Mint egy ízléses bár, presszó és étté Néhányon a vizsgákra készülő kollégisták közül az egyik kényelmes szobában mini konzultációt tartanak. (Foto: Kiss Béla) 2. rém keveréke, olyan ez a klubhelyiség. A tornaterem még ___ nincs teljesen készen. D e alkalmas lesz terem- sportok gyakorlására is. Öl­tözők, fürdők, szertárak és lelátók egészítik ki. A jobb szárny alatt egy teljes bor- komblnátot találhatunk, di­vatos kifejezéssel: mini mé­retekben. Itt van a pince, a feldolgozó és palackozó is. Mellettük borbírálati helyi­ség. A jövendő borásza tehát mesterségének minden fogá­sát elsajátíthatja a gyakor­latban. t Az aula teljes hosszában, de mögötte sorakoznak aa előadók és a laboratóriumok. Technikai felszereltségük kifogástalan. Ezek mindenre alkalmasak az elméleti anya­gok elsajátításának kereté­ben, a díákkísérletek elvég­zésére is. Külön helyiségek állnak a tanárok rendelke­zésére. Az előadók lépcsőzetes padsorai kitűnő rálátást biz­tosítanak. Padlófűtés, meny- nyezetszellőzés, különböző vetítő berendezések, és égy sor egyéb technikai eszköz szolgálja* az ismertnyújtás alaposságát és sokrétűségét. Az előadókat széles füg­gőfolyosók kötik össze. In­nen, mintegy karzatról lehet belátni az aulába. A hallga­tók általában ezen a folyo­són jönnek, mennek, beszél­getnek, nézik a vitrinekben elhelyezett szemléltetőesz­közöket, vagy sietnek a tan­székekre, a tanárokhoz, az igazgazgatásl szárnyba. A falakon kívül még né­hány, labdajátékokhoz való sportpálya található. Egy jó kőhajításnyi távolságból pe­dig idelátszik a fajtabemu­tató sátortetős épületcsoport­ja. A különböző szőlőter­mesztési kísérletek helye is ez a fajtabemutató. A kollégium olyan kényelmes, mint egy 3. MátyusbŐI származó PeffA Julia már plédbe csavaró­zott, mert náluk a radiátor nem fűtött elég jól. Kati ép­pen azon töprengett, hogyan alakulnak ki az időjárási frontok, mert 6 az agrome­teorológiát vette át, míg Ju­lia a géptant magolta. A fiúk közül a varsányi Kanyó János rádiószó mel­lett ült az asztalnál, a könyv társaságában. Nem zavarta a zene. Társai, Király Zoltán Zagyvaszántóról és Huss Fe­renc Tapolcáról valahová „elbújtak”, hogy magukban tanulhassanak. Csak olyan­kor jönnek össze mindany- nyian a tanulás idején, ha valamit meg akarnak vitat­ni. Időnként még egyéb vi­ták is kikerekednek, mint legutóbb a pakisztáni ese­ményekkel kapcsolatban. Mi­ért ment Rahman legelőször Londonba? Ezt tárgyalták. A kollégiumnak ön- kormányzata van. szálloda, de annál sokkal ol­csóbba kerül. A szobák ál­talában háromágyasak. Min­den szinten társalgó, vagy játékszoba, konyha, vasaló­szoba, gépekkel felszerelt mo­sókonyha, szárító. Minden lakóhelyiséget egy kis előszoba köt a folyosó­hoz. Itt beépített szekrények a ruháknak és az élelem­nek, A heverők fölött képek, faliszőnyegek, virágtartók, A fiatalok ízlésüktől és igé­nyüktől függően díszítik a szobát. De a padlószőnyeg intézeti tulajdon, Szép is, kényelmes is minden szóba. Még csak azt sem lehet mon­dani, hogy a lányok szobái az ízlésesebbek, A vizsgaidőszakban a szo­bákban tanuló fiatalok fo­gadtak bennünket. A buda­pesti Horváth Mária és az Izsáki Czibere Mária együtt tanultak. Az egyikük a zöld­ségtermesztésből, a másikuk a géptanból készült. Egy má­sik szobában az Oroszlányba való Pintér Katalin és a Minden szobában az egyik lakó felelős a többiért is, Kötöttség Jóformán nincs. Kimaradást nem kell kérni senkinek, mindenki akkor jön haza, amikor a kedve tartja. Egymást bármikor meglátogathatják a kollégis­ták. Mégis: ritkán mennek ki a városba, mert' a szórako­zást az intézetben is megta­lálják, ha nincs éppen vizs­gaidőszak. A pinceklub prog­ramja még most alakúi, mert nemrégen lett kész a klub maga is. A tánchoz a zenét a saját együttesük szolgál­tatja, Egyedül azért panaszko­dott Papacies Géza, a kollé­gium igazgatója, hogy a für­dőszobákat és a többi vizes helyiségeket mér ősz óta ja­vítják az építők, Még egy véleményt idé­zünk, Hodászi Miklósét, *az intézet igazgatójáét. Elége­dett, mivel nagyon korszerű itt minden, de az apróbbnak minősíthető hiányosságok megszüntetését az építők 1U-- se jobban szorgalmazhatnák, Ezek miatt az apróbb hiá­nyosságok miatt nem lehe­tett még az új, „összkomfor­tos” iskola ünnepélyes meg­nyitóját eddig megtartani. G. Molnár Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom